Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

Á szülőföld vonzásában Réti Zoltán művészetéről Remény— őszre Nógrád megye festője. Nemcsak azért, mert itt él, hanem sokkal Inkább azért, mert képein — a hovatarto­zás belső törvényszerűségével — a nógrádi táj, a palóc vi­dék népének, Réti szűkebb pátriájának élete, érzelem- és gondolatvilága jelenik meg. Hogy e táj szülötte, abból természetszerűen adódott, hogy mondanivalóit is magá­val hozta, s azokról az em­berekről beszél vonalaiban és színeiben, akikkel együtt él, akikkel azonos sorsot vállalt. Vízfestményein azt is bebi­zonyította, hogy az ákvarell távolról sem „szalonművésze­ti kategória”, s a papír felü­letéről is felénk tudja sugá­rozni a művek belső tartal­mát. Magas szinten bontotta ki a palóc népre jellemző színvilágot, a tömör, a mély hangulatú barna és vörös színeket. Erre utal nemrég elhunyt nagy grafikusunk Csohány Kálmán is, a Med- nyánszki-teremben elmon­dott megnyitó beszédében, nagyra értékelve Réti Zoltán kolorit ját: „Barnái, vörösei tömören ülnek a késői őszi erdőn. Kékjeit a tavaszi, s nyári égről kölcsönözte, szür­kéiben pedig már feloldódnak az erdő felől gomolygó tél­ele ji ködök, s lombtalan fák.” (1977) Réti Zoltán Nagyorosziban született 1923-ban, Kora gyer­mekévei Érsekvadkerten tel­tek el, míg iskoláit Balassa­gyarmaton, Miskolcon és Egerben végezte. Festészeti tanulmányait a képzőművé­szeti főiskolán fejezte be, de a zene is mindig vonzotta, s a kettő mélységes kapcsolata festészetében és grafikájában is gyakran megnyilatkozik. • Részlet a szerzS május 21-én - Tokajban elhangzott megnyitó —< beszédéből. Réti Zoltán: Hazafelé Témaköre elsősorban szőkébb hazájának, Nógrád megyének szépségeihez, hangulatához, atmoszférájához kapcsolódik, önvallomásában ezt írja sa­ját magáról: „Bármerre for­dulok, nemcsak a jelent lá­tom, hanem az elrohant év­tizedeket is. A dombokhoz és vizekhez, az utcákhoz és te­rekhez, s az itt élő emberek­hez kötődöm minden ideg­szálammal. Ha hívtak más­hová, mindig találtam kifo­gást; sokfelé jártam itthon és külföldön, de visszatérés után a hazai tájnak elültem a legjobban.” —jg> Réti Zoltán azonban nem­csak festő, hanem muzsikus is, mégpedig a balassagyar­mati zeneiskola igazgatója. Kórusokat vezényel, s több hangszeren játszik. Könyvet írt a tragikus sorsú hegedű­virtuózról: Rózsavölgyi Márk­ról, — akinek szobrát Veszély Jelena mintázta, míg portré­ját Réti Zoltán festette meg. Mint karnagy és Rózsavölgyi Márk monográfusa is kiemel­kedő érdemeket szerzett. A zene szeretetét, a házi muzsi­kálás öröméi nemcsak csa­ládjában tudatosította, hanem növendékeiben is. A mostani tárlat Réti Zol­tán 39. egyéni bemutatkozá­sa, és művészetének jelentős állomása. Néhány hét múlva pedig két akvarellje szerepel a Londonban megnyíló akva- rellművészeti anyagban. Egyéni tárlataiból emeljük ki Miskolcon a Szőnyi Ist­ván-, Budapesten a Fényes Adolf-teremben, Debrecen­ben a Csokonai klub ren­dezvényét, a budapesti Med- nyánszky-termi, a kaposvári Képcsarnok tárlatait. A szá­mos elismerés közül csak ket­tőt említsünk meg, az Apá­czai Csere János-díjat 1975- ből, s a salgótarjáni Pro Arte kitüntetést 1979-ből. Művésze­téről nagy elismeréssel írt Martyn Ferenc Kossuth-díjas művészünk is, aki Réti sok­oldalúságát a reneszánsz mes­terekéhez hasonlította, kie­melve festői hangvételének, s magatartásának nemes egy­szerűségét és temészetességét, festői meggyőződésének hitét és biztonságát, s magas szin­tű grafikai tudását Az sem véletlen, hogy a tárlat rendezőjének, Tenkács Tibor festőművésznek a sze­mélyében két fanatikus ember szövetségét könyvelhetjük el: Tenkács Tibort, mint Tokaj művésze­ti mozgalmainak nesztorát, több száz kiállításának ren­dezőjét és kezdeményezőjót, s Réti Zoltánt, mint az észak- magyarországi képzőművé­szeti kultúra reprezentását. Dr. Tóth Ervin művészeti díjas T fi A te művészeted egy végtelen sugár E véges föld felett..." írja Szobrász bátyámhoz cí­mű versében Ferenczy Teréz, a tragikus sorsú költőnő a múlt század derekán. Bátyja — valójában nagybátyja — Ferenczy István volt, a XIX. század első felének legna­gyobb magyar szobrásza, a magyar művészettörténetnek ra^ndoróig kimagasló óriása. R&naszombat élete két fő eseményének színhelye. Itt született 1792. február 23-án és itt is halt meg 1856, július 4-én. Ami a két dátum kö­zött van, az szinte sziszifuszi küzdelem a magyar szobrá­szat megteremtéséért, általá­ban a magyar nemzeti mű­vészet kibontakoztatásáért. S mindezt az anyagi és társa­dalmi lehetőségek számára kedvezőtlen viszonyai között kellett végigharcolnia. Apja műhelyében kezdet­ben ő is a lakatosmesterséget tanulta, de mestermunkáját már Bécsben készítette, ahol mellesleg a Képzőművészeti Akadémiára is járt. Innen négyévi tanulás után gyalog Rómába ment, s a kor nagy szobrászainál, Canováná! és Thorwaldsennél tanult. Első jelentős hazaküldött műve, a Csokonai-mellszobor azonnal és osztatlan sikert hoz szá­mára. S mindezt csak fokoz­ta a közismert nevén csak Pásztorlánykának nevezett csodálatos alkotása. 1824-ben, amikor végleg hazatér, egy­öntetű öröm fogadja. Lázas készülődések évei ezek. Most szerveződik az új magyar irodalom. Kazinczy vezetésével az Auróra folyó­irat mellett nő ki egy új nemzedék, amely irodalmi sí­kon előkészítője a reform- mozgalmaknak, megteremtő­je a magyar nemzeti iroda­lomnak. Ferenczy Istvánra mindez a művészetben várt S ő tudatosan mindvégig ki­tartott elhivatottsága mellett. Anyagi áldozatokat sem kí­mélve, szobrászműhelyt léte­sít új szobrászokat nevel. Megtalálja a ruskicai már­ványt mint a legmegfelelőbb hazai szobrászati nyersanya­got Szervez és agitál. Tele van ötletekkel, de kétségbe­esve kell látnia, hogy sem anyagi, sem társadalmi erők nem állnak rendelkezésére tervei végrehajtásában. 'Kezdetben bőven kapott megrendeléseket. Elkészítet­te Kazinczy Ferenc, Ürményi József mellszobrát, nagyszerű síremlékeket és emlékmű­plasztikákat formált, mint például Esztergomban a Szent István vértanú oltára, a Kulcsár-síremlék stb. 1938-ban élete fő művére készül, a Mátyás-emlékmű megmintázására. Egyes részeit elkészíti ugyan, de a teljes, nagy munka elvégésére már nem futotta az anyagi támo­gatásból. Kiderült az is, fel- készültsége sem lesz elég a monumentális mű elkészítésé­hez. Több éves fárasztó, ke­serves küzdelem után végleg lemondott tervéről. Tehetsége még utoljára fellángol, elké­szíti Kölcsey mellszobrát s ezután visszavonul Rima­szombatra. Szülővárosában magányo­san, visszahúzódva élt. Ér­méket mintázott, egy-két váz­latot formált s egy örökmoz­gó gépezeten törte a fejét. Tragikus alakja lett a magyar képzőművészetnek. Állhata­tos küzdelme a magyar klasz- szicista szobrászat megterem­téséért önmagában végül is sikerrel járt. * Őszinte szobrászatot akart, 8 NÖGRÁD — 1931. június 14., vasárnap valódi, Igazi érzéseket meg- mintázni. Monumentalitásra törekedett, de magára ha­gyatva, nem fejlődhetett ele­get. Rimaszombaton pedig már sem kedve, sem ereje nem volt újrakezdeni a küz­delmet Rábukkant viszont egy fiatal kőfaragósegédre, akinek tehetségét felismerte, magához vette s három évig tanította. Ennek a tanítvány­nak a neve Izsó Miklós volt Ferenczy Istvánt elsősorban a bevezetőben említett uno­kahúga, a Szécsényben élt Ferenczy Teréz köti Nógrád megyéhez. A fiatalon meghalt költőnő mindvégig rajongás­sal tekintett nagyhírű roko­nára, küzdelmét, mellőzteté- sét, bukását szinte saját tra­gédiájának is érezte. A szobrászt szinte teljesen elfeledték halála után. Csak a századfordulón kezdődött meg újrafelfedezése, akkor ismer­ték fel, mit is jelentett a ma­gyar művészetnek. Halálának 130. évfordulójá­ra a rimaszombati Tompa Mi­hály klub (a CSEMADOK csoportja) ünnepélyes megem­lékezéssel adózik a város nagy szülöttje emlékének. Ferenczy Istvánt Rima­szombaton temették el. A fő­téren levő, XVIII. század vé gén épült református temp­lom kriptájában van a sírja. Márványszarkofágja felett egyik csodálatos alkotása, az Eüridiké készteti néma áhí­tatra az oda betérőket. A templom falában levő emlék­tábla Vaszary László műve. Mi nógrádiak gyakorta megfordulunk Rimaszomba­ton. Ha még eddig nem is, de most szánjunk rá néhány percet s keressük fel Feren­czy István sírját s áldozzunk emlékének küzdelmes élete felidézésével. Praznovszky Mihály A Salgótarjánban működő Nógrád táncegyüttesnek mi­nap átadták az Országos Bé­ketanács emléklapját, ezzel is elismerve, többi között, azt a tevékenységet, amelyet ez az együttes 1979-től a néptánc észak-magyarországi művelé­sében, egyúttal a népek kö­zötti barátság szorosabbra fűzésében betölt. A megyei József Attila Művelődési Köz­pontban lezajlott az együttes évadzáró előadása is, s meg­kezdődött az újabb feladatok­ra való felkészülés. A Nógrád táncegyüttes — gondban címmel 1981. január 1-i lapszámunkban írtunk cikket az együttesről. Lássuk, mi történt, esetleg mi válto­zott azóta? Először néhány szót az örömökről. A Békéscsabán januárban megrendezett ötö­dik országos szólótáncfesz­tiválon Mlinámé Kolarovszki Mária elnyerte az örökös aranygyöngyös szólótáncos címet. (Mlinár Pál, az együt­tes művészeti vezetője és koreográfusa, aki vezetőségi tagja az Amatőr Néptánco­sok Országos Tanácsának is, s feleségével együtt a nép­művészet ifjú mestere már korábban megkapta az örö­kös aranysarkantyús szóló­táncos címet.) Az együttes áp­rilisban a Szovjetunióban, Ke- merovóban és Novokuznyeck- ben lépett fel, s bár a KISZ által „szervezett” út igen sok — szervezetlenségből adódó — zökkenővel járt, a közönség- siker nem maradt el. Meg­tisztelő az is, hogy az együt­test számos ünnepi alkalmi fellépésre kérik fel — az utóbbi pár hónapban 22 fel­lépésük volt —, ez azonban nem 22 önálló műs t jelent, hanem többnyire csak tizen­öt perces fellépéseket, ame­lyekre viszont szintén csak­nem annyi időt igénylő fel­készülés szükséges, mint egy önálló teljes műsor előtt. Megfontolandó tehát, hogy mi a több, mi a nógrádi kö­zönség számára hasznosabb, az önálló műsorok-e, vágy a „töredékes” ünnepi fellé­pések ilyen nagy számban? Kevésbé sikerült az együt­tes szereplése februárban a szolnoki országos néptánc­fesztiválon, amelyre szinte az utolsó pillanatban kapták a meghívást. A koreográfia is az utolsó percekben készült. A táncos felkészülés sem le­hetett a legsikeresebb. Az együttes bemutatkozott a szakmának. A következőkben gondosabban készülnek a ha­sonló szereplésekre, s ehhez több időt is igénybe vesznek. (Egyébként a Művelődési Minisztériumon és a Népmű­velési Intézeten keresztül már márciusban kaptak egy érte­sítést a törökországi bursai XX. nemzetközi néptáncfesz­tiválon való részvételre. A fesztivál június 26-tól július 1-ig tart. Erre az útra is rendkívül nehézkesnek lát­szik még mindig a megyei szervezés.) A legnagyobb gond azon­ban változatlanul a megfele­lő próbaterein hiánya, ám lyet januári cikkünkben ia szóvá tettünk. Ez minden szín­vonalbeli előbbrelépésnek is akadálya lehet, s gondokat okoz a tervezett néptáncisko­la indításában, az utánpótlás nevelésében.- írásunk január­ban a Próbateremre várva alcímet viselte. Sajnos, ez még mindig érvényes. Tegyük azonban hozzá, hogy remény van a megoldásra is. A Nógrád táncegyüttes át­menetileg megkapta a salgó­tarjáni Bányász Művelődési Ház nagytermét, de itt még nem próbálhatnak, fürdési lehetőség hiánya miatt. A bá­nya dicséretet érdemel, hi­szen jelentős anyagi áldozat­tal zuhanyozó konténer vá­sárlását is elhatározta, de ez még nem érkezett meg, így próbálni itt nem tudnak. Vál- tozatlannul több próbahe­lyen folyik a munka, szűkös és alkalmatlan körülmények között. Megoldás lehet a volt zeneiskola épületének e célra történő hasznosítása, a je­lenlegi tervek szerint ősszel már itt kezdheti munkáját a Nógrád táncegyüttes. Re­méljük, ez a terv már valóra is válik. S ez a hely a moz­gáskultúra fejlesztését szol­gáló táncos székház lehet,' megindulhat a várt néptáncis­kola is. Mind az együttesnek, mind pedig a város, a megye kö­zönségének kívánjuk ezt, s ebben a reményben várjuk az őszi hónapokat T. E. 1 0 J T V A versek, regények, novel- láskötetek mellett az irodal­mi ismeretterjesztés öt .kiváló művel jelentkezett az ez évi ünnepi könyvhéten. A Miért szép? című összeállítás már fogalommá vált könyvkiadá­sunkban, s meg-megjelenő köteteit általános érdeklő­dés fogadja. A múlt századi, külföldi, majd századunk első felének líráját bemutató kö­tetek után (mely utóbbi ösz- szesen négy kiadást ért meg) napjaink költészetének be­mutatására vállalkoznak legkiválóbb költőink, iroda­lomtörténészeink. A Miért szép?-kötetek sohasem a „vájtfülűek” kedvelt cseme­géjévé akarták tenni magu­kat. Verskedvelőknek szól­nak, olyanoknak akiket meg­kap egy-egy vers, s szeret­nének kicsit közelebb kerül­ni hozzá — nem irodalomtör­téneti mélységgel, csak a tel­jesebb megértés igényével. A kötet négy Illyés-verssel kez­dődik, s egy Bello István- költeménnyel fejeződik be. A Koszorú kétségtelenül az utóbbi évtized egyik legna­gyobb verse, a „szél-kasza- bolta magyar nyelv” apoteó- zisa, himnusz a magyar nyelvhez; ahhoz a nyelvhez, mely évszázadokon át, elnyo­mott rétegek, osztályok da­dogásában, szétszórt és el­szakadt honfitársaink emlé­kezetében, ajkán él és el­pusztíthatatlan: „összemo­solygás nyelve, a titkon ösz- sze-világló könnyek nyelve;a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvajnyelve... kassai zugárus, bukaresti cseléd­lány, bejrúti prostituált szüle­hívó nyelve... ” Tüskés Tibor vállalkozott arra, hogy ezt a gyönyörű, mindannyiunk szá­mára szóló hitvallást meg­fejtse. Helyt kaptak a kötet­ben Zelk Zoltán, Vas István, Weöres, Benjámin László, Csanádi Imre, Kormos Ist­ván, Váci Mihály, Juhász Fe­renc, Garai Gábor, Nagy László és a napokban tragi-\ kus hirtelenséggel elhunyt Kossuth-díjas nagy költőnk Pilinszky János versei, illet­ve a hozzájuk kapcsolódó elemzések is. A legfiatalabb nemzedéket Orbán Ottó, Tan- dori Dezső, Ágh István és Bella István képviseli. Vers­barátok iránymutató és iga­zító kalauzát tarthatja kezé­ben az olvasó a Gondolat Ki­adó jóvoltából. Rába György, mint költő helyt kapott a Szép versek antológiában, de irodalom­történészként és versfordító­ként is ismert. Most száza­dunk egyik nagy szellemi alakjának költészetéről írt monográfiát. Babits Mihály lírájának első nagyobb sza­kaszát vizsgálja 1903-tól 1920- ig. Az induló Babits a tudat­állapot egy-egy metszetének tekintette verseit,, hisz filo­zófusnak indult, s lett a XX. századi magyar literatúra Ady és József Attila után egyik legnagyobb hatású alkotója, s nemzedékek nevelője. Rába György filológiai alaposság­gal mutatja .be az induló Ba- bitsot. Babits költészetének ez a vizsgálata arra hív, hogy az alkotót és művét másnak olvassuk, mint' ko­rábban: érzékletesnek, nem pedig dekadensnek, ihlető filozófiai kérdésekkel szem­határunkat tágítónak, nem pedig a formával öncélúan játszónak, életre nyitottnak, nem pedig a világtól idegen­nek, a közösségi sors iránt érzéketlennek” — írja a kö­tet ajánlásában a Szépirodal­mi Kiadó. L ukácsy András, neves irodalomtörténész ezúttal ko­molytalan könyvet írt a lírá­ról és a játékosságról. Kiment a ház az ablakon... címmel magyar és nemzetközi pél­dákon mutatja be, „hogy a vidámság, a gondtalan ke­dély, a tréfás kedv, a csúfoló­dás, vagy akár csak egy kép­telen formai ötlet is lehet versírásra indító alkalom mindenkor”. Lukácsy And­rás nagy gyűjtőmunkát vég­zett. Verses vagdalkozáso- kat, lírai gorombaságokat, pa­ródiapárbajokat, költői ver­senymutatványokat gyűjtött egybe. Rendkívül szórakoz­tató például az úgynevezett alkalmi költészet némely da­rabja: „A házasság mondatá­ban / Főmondatot a férj ké­pez, / A nő, mint egy mel­lékmondat / Alkalmazkodik férjéhez”. Az érzéki múzsa című fejezetben néhány ero­tikus verset is találunk, má­sutt ivódalokat, de megszólt menyecskékről, kigúnyolt férfiakról szóló dalocskákat; is. A dilettáns költők bökver- seiből ugyancsak bő váloga­tást ad Lukácsy, hisz’ volt miből válogatnia. Kosztolá­nyi Dezsőnek nevezetes „blőd- li”-gyűjteménye, ebből is vá­logat a szerző. Neves költő­ink, íróink (Kormos, Lator, Abody, Örkény) szintén gyűj­tötték a dilettáns verseket, s számtalan jó „sztorit” mond el ez ügyben a beavatottak ben- sőségével Lukácsy András. Az egyedülálló gyűjtemény szórakoztató, s a líra sokolda­lúságát, humorát, játékossá-; gát bizonyítja. Az Európa Kiadó számos irodalmi kistükröt jelentetett meg: a keleti finnugor né­pek, a tamil, vagy például a szlovén irodalom kistükrét. Ebben a külön névvel el nem látott sorozatban jelent meg egy nagyon szép és tartalmas összeállítás Az orosz irodalom kistükre Ilariontól Ragyis- csevig címmel Iglói Endre vá­logatásában. A kötet a Xlj századtól a XVIII. század vé-; géig mutatja be az óorosz,' illetve a régi orosz irodal­mat, részben új, eddig nem publikált szövegeket, vagy mind ez idáig le nem fordí­tott egyházi, népköltészeti remekeket. Az Ének Igor ha­dáról már megjelent nálunk,' de sok, évszázadokkal ez­előtt keletkezett világi, egy­házi elbeszélés nem, melyek nélkül az orosz irodalom iga­zi ismeretéről aligha beszél­hetünk. Tolsztoj írja: „Ah­hoz, hogy megértsük az orosz nép titkát, s nagyságát jól és alaposan meg kell ismer­nünk múltját”. Ehhez ad fel­mérhetetlen segítséget a gaz­dag kötet Iglói Endre tartal­mas bevezető tanulmányt és jegyzeteket írt a műhöz, s ugyanő készítette el az ismer­tető szöveget is. A vaskos vá­logatást számos színes és fe­kete-fehér illusztráció díszíti.' A francia esszé klasszikusai után (Ima az Akropoliszon) most a német esszé klasszi­kusaiból ad érdekes váloga­tást az Európa Kiadó Kul­tusz és > áldozat címmel. Az összeállításban magától ér­tetődően a XIX. század sze­repel a legnagyobb hang­súllyal, hiszen e kor volt a német esszé aranykora. Les- singtől Brechtig oly remeklést olvashatunk a kötetben, mint például Stefan Zweig Jaurés, vagy Karl Kraus Heine és következményei, Robert Mu­sil A matematikus ember, Sigmund Freud Katharina. Magyar vonatkozású Her­mann Wendel Petőfiről szó­ló rövid tanulmánya. GONDOLATOK Az a legfontosabb adottság, ha helyesen látjuk minJ den dolog végét. (Platon) Magának feje van? De hiszen a gombostűnek is van. (Swift) Egyszer minden ellenségünk meghal. De mikor? (Paul Valery) A lehető legtöbbet akarjuk kapni és a lehető legke­vesebbet akarjuk adni, aztán a végén azt mondjuk, hogy az élet kijátszott bennünket. ■ (Antoni Lesníewski)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom