Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
Figyelem! Fegyelem? Fegyelmi ••• a.) Utolsók közül az elsők közé Egy lépéssel a Kapu előtt Nem siránkozni. AZ A BIZONYOS KAPU a munkásélet kapuja. Ennek küszöbe előtt botlott el majdnem végzetesen G. Pál, a száz- esztendős balassagyarmati szakmunkásképző intézet végzős ni', idéke. Neve — negyedívnyi kartonon -- szégyenszemre ott függött az iskolai faliújságon, a kimért büntetéssel együtt. Tanulmányi idejét, nevelőtestületi fegyelmivel, újabb két vizsgaidőszakkal meghosszabbították. Egy tizenhét esztendős fiatalember számára, aki szabadulni szeretne már a „kékköpenyes” korlátoktól, aki pénzért akar dolgozni — vélhetőleg ez komoly dolog. Szakmunkásvizsgát ugyanis majd csak jövő februárban tehet. Addig pedig — július derekától — napi hét órát kel dolgoznia, a végzett munkáért azonban csupán ösztöndíjat kap: havi 420 forintot. G. Pali nem először vét a közösségi élet szabályai ellen. Két évvel ezelőtt az egyik balassagyarmati ABC-ben lopáson érték. A zsebében ott lapult egy kis üveg rum. Tizenöt éves volt. — A haverok mondták, hogy nem merem. Bementem, levettem és kész. Az ajtóban az egyik eladónő megfogta a gallérom, gyere csak, fiam. El is szaladhattam volna. Persze, piásak voltunk, előtte a parkban bort ittunk, az ösztöndíjunkból vettük. — Hányszor voltál részeg életedben ? — Nem tudom. Talán vagy harmincszor. — Büszke vagy rá? ; — Nem. . — Akkor? — Ha egy kicsit iszom, már nem tudom abbahagyni. G. Pali nem tanul jól. Viszont szakmájában — gépi forgácsoló lesz, ha . . . — csak jót mondanak róla. Tud dolgozni. Ha akar! — A második fegyelmidet miért kaptad? — Igazolatlan hiányzásért, jogosítvány nélküli ittas vezetésért. Egy hétig nem jöttem se iskolába, se dolgozni. — Miért? — Az ittas vezetés miatt. Féltem, hogy apám megver, ha megtudja. Inkább elszöktem Pestre. A Déli pályaudvaron, meg a Batthyány téren csöveztem. Nálam volt az ösztöndíjam, a csövesek befogadtak. De aztán nem bírtam tovább. Hazajöttem. Hülyeség, amit azok csinálnak. — Tudod, hogy nincs több dobásod? — Tudom. Ha még lesz valami balhém, kirúgnak. — És lesz? — Biztos, hogy nem. Szeretem a szakmám, meg akarom kapni a szakmunkáslevelemet. Aztán el innen, ebből az unalmas kisvárosból. Elegem van belőle. — Kibírod a két vizsgaidő- szakot? — Mondom, hogy ki. Muszáj. — Jó szakmunkás leszel? — NEM TUDOM . , . REMÉLEM . . . szeretnék . . . A háttér? Csak sejteni lehet, hogy a fiút édesanyja két évvel ezelőtti halála billentette ki lelki egyensúlyából. Apjával rossz a viszonya. Nem beszél meg vele semmit. MondPapíron nálunk is lehet Az egyik tervezőintézet fiatal építészei megtervezték legújabb lakótelepüket. Ugyanúgy mint a többit: ezt is 4— 10 emeletes épületekből, a megszokott építési móddal. Aztán fogták magukat, s ugyanarra a területre terveztek egy másik lakótelepet. önszorgalomból. Olyat, amelyet beruházóként maguknak rendelnének. Ebben a tervben először is nem gyalulták simára az építési területet, hanem meghagyták a még jó állapotban levő házakat. Így „nyertek” 200 lakást. Ezután egyemeletes, tetőtér-beépítései — de továbbra is panelos technológiájú — épületekből megterveztek 2 ezer lakást. Igaz, hogy így — a szabvány szerint tervezett lakótelephez képest — 400 lakást veszítettek, csakhogy a lakások átlagos alapterülete 53 négyzetméterről 65-re nőtt, s ez egyáltalán nem mellékes szempont manapság. S ami ugyancsak lényeges: az egy lakásra jutó költségek csökkentek. Az első, úgymond, hivatalos változat lakásainak bruttó költsége: 756 ezer forint, a csupán kedvtelésből alkotott lakásoké — az alapterület növekedése ellenére — 44 ezerrel kevesebb. A kísérletből — természetesen — levonható néhány tanulság. Először is: tévhit, hogy a gazdaságosság hívja életre a mai 5—11 szintes lakótelepeket. Ugyanannyiból, ugyanazokkal az eszközökkel — tehát a sokat szidott panelból is — lehet alacsonyabb, szebb lakóterületeket kialakítani. Másodszor: ha ez így igaz, akkor miért tartja magát ma is az előbbi tévhit és az építészekben miért született meg ilyen sokára ez a felismerés? Pedig figyelmeztető jel volt — van elég: a betonerdőből némi menekülést kínáló ví- kendházpszichózis; az iparszerű termelés alapvető törvényét — már mint az olcsóságot — negligáló gyakorlat: no és a legfontosabb, hogy a világ sok táján bebizonyították zsákutca a középmagas, magas házas lakótelep, mert azt önszántából kevés ember választja lakóhelyül. Végül visszatérva a hazai építészcsoporthoz: tagjai váltig hangoztatják, hogy nem találtak fel semmi újat, a világ nem egy táján építenek ilyen emberléptékű lakóhelyeket. Nálunk nem lehetne? Németh K. Géza Több színes nyári póló A korábbinál több színes A nyári fazonok a legújabb nyári trikót és pólót készít az divatvonalakat követik: több idei szezonra a Mosonmagyar- közöttük a nyaknál kivágott, óvári Kötöttárugyár. Mivel paszpolozott, vállnál húzott, újabban már nemcsak a bak- ujj nélküli modell. A szellős, fisok és a kamaszok viselik nedvszívó nyári pólókból — szívesen a könnyű, jól szellő- amelyek lenge nyári szok- ző trikókat, a színskála min- nyákhoz farmernadrágokhoz den színében, azért a hagyó- egyaránt viselhetők — 1 mil- mányos fehér mellett most lió 343 ezer készül a belkeres- már nagyobb méretűeket is kedelem részére. Az utolsó készítenek a kék különböző szállítmányok június közepéig árnyalataiban és pirosban. megérkeznek az üzletekbe. HANEM cselekedni hatnám: tipikus esete a magára maradt, tanácstalan fiatalnak. — Szerencsére kevés a G. Pali — fogad Kovács Sándor, az intézet fegyelmi bizottságának elnöke. Nyolc és fél száz tanulónk van, számukhoz viszonyítva nem sok a fegyelmi eljárás évente. — A jövő munkásai tehát fegyelmezettek? — Nagy többségük igen, de akadnak közöttük rendbontók. Notórius késők, iskolakerülők, egy-két tiszteletlen nagyszájú, akikkel az iskolai és a munkahelyi közösségeknek egyaránt meggyűlik a baja. De meg kell gondolnunk minden fegyelmi „kiosztását”, hiszen a gyerekek életét a legsúlyosabb büntetés, a kizárás tönkreteheti. Arató János igazgatóhelyettes egyetért ezzel. — Mint minden fegyelmi határozat, az iskolánkban hozottak is nevelő jellegűek. Ez, persze nem jelenti azt, hogy mindig nevelnek. Nem egy növendékünk kimaradt már, akivel sok gondunk volt, akit a fegyelmi bizottság vagy a nevelőtestület büntetett. Az adminisztratív intézkedés, ahogy ez ma közkeletű, nálunk a végső eset. Hosszas nevelési folyamat előzi meg. Ha nem használ, akkor jön a fegyelmi. Az igazgatóhelyettes szavait az ajtóban csípi el a szakmunkásképző intézet egyik tanárnője. — Lerágott csont ilyen témában a szülői házat emlegetni, de a legtöbb fegyelmezetlenséget otthonról hozzák a tanulók. Aztán látnak egyet, s mást a munkahelyeken, az utcán, tágabb környezetükben is. Olyat, ami nem a fejlődésüket segíti. Sőt! Vagyis az iskola egyedül nem tud megbirkózni a személyiség formálásával. Ebből részt kell vállalnia a családnak, a munkahelynek, az utcának. Ha magunkra maradunk, szélmalomharcot folytatunk. NINCS MIT HOZZÁTENNI. Talán csak annyit, hogy a fegyelmezetlenséget a felnőttektől tanulják a gyerekek. ők is szoktathatják le róla. Előbb azonban sok felnőtt is fegyelmezhetné magát. (Folytatjuk) Hortobágyi Zoltán A nagybárkányi termelőszövetkezet tervtárgyaló közgyűlése eltért a megszokottól, hiszen nem csak egy év, hanem egy egész tervciklus eredményeit elemezték és ugyancsak öt esztendő terveit határozták meg. Nem ok nélkül Az V. ötéves tervben a fő feladat a természeti adottságokhoz igazodó gazdálkodás kialakítása, a termelőszövetkezet helyzetének megszilárdítása volt. S, ha valamelyik mezőgazdasági nagyüzemnek ez sikerült, akkor az a nagybárkányi volt. Ezt jól példázza. hogy míg 1976-ban a 33. helyen álltak a főbb termelési tényezőktől várható és a tényleges bruttó jövedelem aránya alapján, addig tavaly már a megyében a negyedik helyet érték el. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy nem ok nélkül érdemelték ki a Kiváló termelőszövetkezet címet, amellyel csak három közös gazdaságot jutalmaztak az idén. Az idáig vezető út nem volt könnyű, hiszen a gazdaságot rövid időn belül kétszer is szanálták, s a veszteség — mintegy 15 millió forint — nem csupán pénzbeli hiányt jelentetett, hanem selejtes gépparkot, silány állatállományt és nem utolsósorban elkeseredett embereket. Mindez nagyrészt abból fakad, hogy a kedvezőtlen adottságok mellett — kizárólag mezőgazdasági tevékenységből — nem voltak képesek megteremteni a bővített újratermelés feltételeit. Ezen változtatott a fafeldolgozás nagyarányú bővítése, a kiegészítő üzemek gyors ütemű fejlesztése, amelyekből fedezni tudták a gazdaság dinamikus fejlesztéséhez szükséges anyagiakat. Ezt mutatja, hogy a szövetkezet termelési értéke 5 év alatt 27 millió forintról 79 millióra nőtt, mialatt az árbevétel-arányos nyereség 6—8 százalék körül mozgott. Tavaly pedig már a 10 százalékot is meghaladta. A növénytermesztésben a kalászosok terméseredményei megduplázódtak és 1980-ban már korábban elérhetetlennek tartott több mint 4,8 tonnás hektáronkénti hozamot értek el búzából. Az ágazat árbevétele a korábbi évi 3—4 millió forintról 13-ra emelkedett. Igaz, ilyen eredményekkel az állattenyésztési ágazat nem dicskedhet, mert még nem sikerült felszámolni a múlt terhes örökségét, a korszerűtlen épületeket, a szétszórtságot, a kedvezőtlen állományi méreteket. A szakembercserék is csak a mostani időszakban kezdik majd éreztetni hatásukat a gazdálkodásban. Nyereség a melléküzemből A melléküzemi tevékenység jelenleg hét üzemben folyik, csaknem kétszáz dolgozó részvételével, és ami szintén nem utolsó szempont, valamennyi nyereséges. Az árbevétel pedig az 1975, évi alig 9 millió forintról csaknem 50 millióra emelkedett. Ez is minden bizonnyal közrejátszik abban, hogy nemrégiben, amikor a termelőszövetkezet elnökével, Tolmácsi Ferenccel, a közös gazdaság gabonatábláit szemléltük meg a forróságban, hangsúlyozta: — Néhány esztendővel ezelőtt azt mondtuk az ilyen időjárásra, katasztrofális. Ma az a véleményünk róla, lehetne kedvezőbb is a növénytermesztés számára. Azt hiszem ez szemlélteti legjobban a gazdálkodásban végbemenő változást. A mostani tervidőszak legfontosabb feladata az eddigi, kedvező gazdálkodási folyamát folytatása. A fejlődés alapvető feltételeként határozták meg az állattenyésztés gazdaságosságának javítását, a nyereséges ágazatoknál a minőség, a jövedelmezőség, és a takarékosság eddiginél fokozottabb érvényesítését, valamint a kiegészítő tevékenység további bővítését. kell A VI. ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termékek termelésének 3—4 százalékos növekedésével számolnak. Ezen belül a növény- termesztésben valamivel nagyobb, míg az állattenyésztésben alacsonyabb növekedési • ütemet irányoztak elő. A VI.’ ötéves terv végére fejeződik be a területek tömbösítése, amely a munkaszervezés javítását és a költségek további csökkentését feszi lehetővé. Ezen túlmenően is egész sor olyan feladatot tűztek maguk elé a nagybárkányiak, amelyek a jövedelmezőséget, a hatékonyságot szolgálják. Ilyen például a meliorációs tevékenység, a meglevő gyepterületek felújítása, mintegy 100 hektárnyi legelőterület pótlása úgy, hogy a takarmánynövények mennyisége se csökkenjen. Az ipari tevékenységben a már meglevők fejlesztése mellett újak létrehozása is szerepel a középtávú tervekben, s ilyen módon évente körülbelül 8 százalékkal nő a termelési ] érték, a tavalyi 27 millió forintról 46 millióra. Szembenéztek az újjal A nagybárkányi Kis-Zagy- vavölgye Termelőszövetkezet egyike azon Nógrád megyei mezőgazdasági üzemeknek, amelyek kiemelkedő eredményeiket annak köszönhetik, hogy időben felmérték lehetőségeiket, képességeiket, és úgy sikerült ennek következtében alkalmazkodniuk a változó körülményekhez, hogy a változás nem hátrányukra, ha-, nem előnyükre vált. Nem féltek az újtól, a kezdeményezéstől és már évekkel előbb, mint több más üzem, ráébredtek, hogy a kopár dombokon, a köves lejtőkön, nem az adottságokon siránkozva kell gubbasztani, hanem cselekedni. Igaz, jóval többet, mint más tájakon. De megéri.., Zilahy Tamás Peregnek az életképek A kazári Máté János sem gondolta, hogy 75. születésnapja előestéjén bőrig ázik. Mintha dézsából öntötték volna a vizet, úgy zúdult a nyakába. Menedéket lányánál, Szabó Imrééknél nyert az eső elől. Már friss, meleg ruhát váltott, úgy ültünk le a konyhában, ahol szinte megállás nélkül peregtek az életképek. Háromnegyed század öröme és bánata sűrűsödött össze ebben a kis konyhában. — Egy évet hazudtam az életkoromhoz, hogy 1920-ban felvegyenek a bányához. Akkor még 12 órás volt egy műszak. Zagyvapálfalván, a rakodón kezdtem. Aztán Marokháza Kotyháza következett, ahol már munkahelyi csillésként kerestem a kenyerem. Itt kerültem össze Molnár Barnával. Néki járt a Népszava. ö hordta szét a munkahelyeken. — Egyszer így szólt hozzám: Jani, mi itt a csapaton mind az öten szervezett munkások vagyunk. Te sem maradhadsz ki közülünk ... Nos, így kerültem kapcsolatba a munkásmozgalommal, így jegyeztem el magam a párttal. 1922-ben már tagja lettem a szakszervezetnek, 1928-tól pedig párttag vagyok. Ennek is megvan a története. Kakuk József csapatában dolgoztam mint csillés. Sokszor kijött hozzám, hogy van-e üres csille. Egyszer azt mondta: itt vannak ezek a röpcédulák, tegyem az üres csillékbe, hogy jusson el minden munkahelyre. Nem tehettem sokáig, mert leszámoltak... Máthé János is ette az illegalitásban dolgozó pártmunkások keserves kenyerét. Dolgozott a mai öblösüveggyárban — hasznára, hiszen itt is sok illegális párttaggal hozta össze a sors. De a bányához húzott a szíve. Sikerült is visszakerülnie. Tudta, hogy mindig veszélyben van az állása, de egyetlen sztrájk sem múlhatott el Máthé János nélkül. „Le bunkóssal, éljen a nyolc óra” — írták az egyik keresztre, amit a csendőrök szedtek le a szállító csilléről. (A bunkós a 12 órás műszak volt.) Követelésük sikerrel járt! —' Amikor megnősültem, akkor kerültem Kazárra. A párt arra utasított, hogy vegyem fel a kapcsolatot az itteni elvtársakkal. A fiatalok között végeztem agitációt, s megszerveztem a község első KIMSZ-szervezetét. Ebben a munkában Kovács P. István segített sokat. A szőlőhegy- megi akácos adott mindig búvóhelyet. Ott volt az illegális találkozásunk. Űjabb utasítást kaptam: vissza a pártba, ott kell dolgoznom... Sok vita, megannyi emlék. Megerősödött a szakszervezet. Máthé Jánosék munkájukkal balra tolták a szakszervezetet. Ennek is köszönhető, hogy sikerült az 1929-es sztrájkot megszervezni... Aztán Franciaország, az ottani pártélet. Amikor pedig hazajött, irodáról irodára, hogy kenyeret keressen. Hányszor volt, hogy munka helyett a munkakönyvét kapta meg. De Máthé Jánosit nem téríthették el hitétől, meggyőződésétől. Hiába voltak a nagy letartóztatások, a csendőri üldöztetések, a _ csendőri felügyelet, hiába dúlták fel megannyiszor lakását, hiába az alkalmi munka, Máthé János kitartott. — A harmadik behívó után először az erdőben bujkáltunk; Onnét menntünk le a Gergely- bányába, már fegyverrel felszerelve. Volt kézigránátunk, bányai paxit, felkészültünk az ellenállásra. Aztán felszabadult Kazár! Máthé János azonnal munkához látott több elvtársával, A termelés beindítása volt a legfontosabb számukra. Szinte ki akarta fordítani a bányát, hogy elegendő szén legyen. Mint a szakszervezet vezetőségi tagja ennek szentelte munkáját. De közben szervezte a pártot is. — A párt sok helyre szólított. Voltam rendőr, őrsparancsnok, Mátraverebélytől Balassagyarmaton át Salgótarjánig. Dolgoztam mint párttitkár, s vissza a bányához. Mizserfa, Nagybátony, Ká- nyás, Kazár egy-egy állomása életemnek, ami a harcok ellenére is nagyon szép volt Beteljesült amit akartam, amiért harcoltam. S amikor 1956-ban veszélybe került a vívmányunk, fegyvert fogtam. Lassan 25. éve, hogy tagja vagyok a munkásőrségnek. A pártban is tevékenykedem. Most például egy fiatalom van, akiből párttag lesz. Szóval telnek a nyugdíjaséveim. Amikor még idézünk az évtizedekből, peregtetjük az eseményeket, Máthé János szeme örömből és bánatból könnytől nedvesedik. Az eső után a nap is kisüt. Melegítőn ragyog át az ablakon, mintha így köszöntené születésének 75. évfordulóján. Somogyvári László NCGRAD - 1981. június 10., szerda 3