Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

Figyelem! Fegyelem? Fegyelmi ••• a.) Utolsók közül az elsők közé Egy lépéssel a Kapu előtt Nem siránkozni. AZ A BIZONYOS KAPU a munkásélet kapuja. Ennek küszöbe előtt botlott el majd­nem végzetesen G. Pál, a száz- esztendős balassagyarmati szakmunkásképző intézet vég­zős ni', idéke. Neve — negyedívnyi karto­non -- szégyenszemre ott füg­gött az iskolai faliújságon, a kimért büntetéssel együtt. Ta­nulmányi idejét, nevelőtestü­leti fegyelmivel, újabb két vizsgaidőszakkal meghosszab­bították. Egy tizenhét eszten­dős fiatalember számára, aki szabadulni szeretne már a „kékköpenyes” korlátoktól, aki pénzért akar dolgozni — vél­hetőleg ez komoly dolog. Szak­munkásvizsgát ugyanis majd csak jövő februárban tehet. Addig pedig — július dereká­tól — napi hét órát kel dol­goznia, a végzett munkáért azonban csupán ösztöndíjat kap: havi 420 forintot. G. Pali nem először vét a közösségi élet szabályai ellen. Két évvel ezelőtt az egyik ba­lassagyarmati ABC-ben lopá­son érték. A zsebében ott la­pult egy kis üveg rum. Tizen­öt éves volt. — A haverok mondták, hogy nem merem. Bementem, levettem és kész. Az ajtóban az egyik eladónő megfogta a gallérom, gyere csak, fiam. El is szaladhattam volna. Persze, piásak voltunk, előtte a park­ban bort ittunk, az ösztöndí­junkból vettük. — Hányszor voltál részeg életedben ? — Nem tudom. Talán vagy harmincszor. — Büszke vagy rá? ; — Nem. . — Akkor? — Ha egy kicsit iszom, már nem tudom abbahagyni. G. Pali nem tanul jól. Vi­szont szakmájában — gépi for­gácsoló lesz, ha . . . — csak jót mondanak róla. Tud dol­gozni. Ha akar! — A második fegyelmidet miért kaptad? — Igazolatlan hiányzásért, jogosítvány nélküli ittas veze­tésért. Egy hétig nem jöttem se iskolába, se dolgozni. — Miért? — Az ittas vezetés miatt. Féltem, hogy apám megver, ha megtudja. Inkább elszök­tem Pestre. A Déli pályaudva­ron, meg a Batthyány téren csöveztem. Nálam volt az ösz­töndíjam, a csövesek befogad­tak. De aztán nem bírtam tovább. Hazajöttem. Hülyeség, amit azok csinálnak. — Tudod, hogy nincs több dobásod? — Tudom. Ha még lesz va­lami balhém, kirúgnak. — És lesz? — Biztos, hogy nem. Szere­tem a szakmám, meg aka­rom kapni a szakmunkásle­velemet. Aztán el innen, ebből az unalmas kisvárosból. Ele­gem van belőle. — Kibírod a két vizsgaidő- szakot? — Mondom, hogy ki. Mu­száj. — Jó szakmunkás leszel? — NEM TUDOM . , . RE­MÉLEM . . . szeretnék . . . A háttér? Csak sejteni lehet, hogy a fiút édesanyja két év­vel ezelőtti halála billentette ki lelki egyensúlyából. Apjá­val rossz a viszonya. Nem be­szél meg vele semmit. Mond­Papíron nálunk is lehet Az egyik tervezőintézet fiatal építészei megtervezték legújabb lakótelepüket. Ugyanúgy mint a többit: ezt is 4— 10 emeletes épületekből, a megszokott építési móddal. Az­tán fogták magukat, s ugyanarra a területre terveztek egy másik lakótelepet. önszorgalomból. Olyat, amelyet beru­házóként maguknak rendelnének. Ebben a tervben először is nem gyalulták simára az építési területet, hanem meghagy­ták a még jó állapotban levő házakat. Így „nyertek” 200 la­kást. Ezután egyemeletes, tetőtér-beépítései — de továbbra is panelos technológiájú — épületekből megterveztek 2 ezer lakást. Igaz, hogy így — a szabvány szerint tervezett lakó­telephez képest — 400 lakást veszítettek, csakhogy a la­kások átlagos alapterülete 53 négyzetméterről 65-re nőtt, s ez egyáltalán nem mellékes szempont manapság. S ami ugyancsak lényeges: az egy lakásra jutó költségek csökken­tek. Az első, úgymond, hivatalos változat lakásainak brut­tó költsége: 756 ezer forint, a csupán kedvtelésből alkotott lakásoké — az alapterület növekedése ellenére — 44 ezer­rel kevesebb. A kísérletből — természetesen — levonható néhány ta­nulság. Először is: tévhit, hogy a gazdaságosság hívja élet­re a mai 5—11 szintes lakótelepeket. Ugyanannyiból, ugyanazokkal az eszközökkel — tehát a sokat szidott panel­ból is — lehet alacsonyabb, szebb lakóterületeket kialakíta­ni. Másodszor: ha ez így igaz, akkor miért tartja magát ma is az előbbi tévhit és az építészekben miért született meg ilyen sokára ez a felismerés? Pedig figyelmeztető jel volt — van elég: a betonerdőből némi menekülést kínáló ví- kendházpszichózis; az iparszerű termelés alapvető törvényét — már mint az olcsóságot — negligáló gyakorlat: no és a legfontosabb, hogy a világ sok táján bebizonyították zsák­utca a középmagas, magas házas lakótelep, mert azt ön­szántából kevés ember választja lakóhelyül. Végül visszatérva a hazai építészcsoporthoz: tagjai vál­tig hangoztatják, hogy nem találtak fel semmi újat, a vi­lág nem egy táján építenek ilyen emberléptékű lakóhelye­ket. Nálunk nem lehetne? Németh K. Géza Több színes nyári póló A korábbinál több színes A nyári fazonok a legújabb nyári trikót és pólót készít az divatvonalakat követik: több idei szezonra a Mosonmagyar- közöttük a nyaknál kivágott, óvári Kötöttárugyár. Mivel paszpolozott, vállnál húzott, újabban már nemcsak a bak- ujj nélküli modell. A szellős, fisok és a kamaszok viselik nedvszívó nyári pólókból — szívesen a könnyű, jól szellő- amelyek lenge nyári szok- ző trikókat, a színskála min- nyákhoz farmernadrágokhoz den színében, azért a hagyó- egyaránt viselhetők — 1 mil- mányos fehér mellett most lió 343 ezer készül a belkeres- már nagyobb méretűeket is kedelem részére. Az utolsó készítenek a kék különböző szállítmányok június közepéig árnyalataiban és pirosban. megérkeznek az üzletekbe. HANEM cselekedni hatnám: tipikus esete a magá­ra maradt, tanácstalan fiatal­nak. — Szerencsére kevés a G. Pali — fogad Kovács Sándor, az intézet fegyelmi bizottságá­nak elnöke. Nyolc és fél száz tanulónk van, számukhoz vi­szonyítva nem sok a fegyelmi eljárás évente. — A jövő munkásai tehát fegyelmezettek? — Nagy többségük igen, de akadnak közöttük rendbontók. Notórius késők, iskolakerülők, egy-két tiszteletlen nagyszájú, akikkel az iskolai és a mun­kahelyi közösségeknek egy­aránt meggyűlik a baja. De meg kell gondolnunk minden fegyelmi „kiosztását”, hiszen a gyerekek életét a legsúlyo­sabb büntetés, a kizárás tönk­reteheti. Arató János igazgatóhelyet­tes egyetért ezzel. — Mint minden fegyelmi határozat, az iskolánkban ho­zottak is nevelő jellegűek. Ez, persze nem jelenti azt, hogy mindig nevelnek. Nem egy nö­vendékünk kimaradt már, aki­vel sok gondunk volt, akit a fegyelmi bizottság vagy a ne­velőtestület büntetett. Az ad­minisztratív intézkedés, ahogy ez ma közkeletű, nálunk a végső eset. Hosszas nevelési folyamat előzi meg. Ha nem használ, akkor jön a fegyelmi. Az igazgatóhelyettes szavait az ajtóban csípi el a szak­munkásképző intézet egyik ta­nárnője. — Lerágott csont ilyen té­mában a szülői házat emleget­ni, de a legtöbb fegyelmezet­lenséget otthonról hozzák a tanulók. Aztán látnak egyet, s mást a munkahelyeken, az ut­cán, tágabb környezetükben is. Olyat, ami nem a fejlődésüket segíti. Sőt! Vagyis az iskola egyedül nem tud megbirkózni a személyiség formálásával. Ebből részt kell vállalnia a családnak, a munkahelynek, az utcának. Ha magunkra mara­dunk, szélmalomharcot foly­tatunk. NINCS MIT HOZZÁTENNI. Talán csak annyit, hogy a fe­gyelmezetlenséget a felnőttek­től tanulják a gyerekek. ők is szoktathatják le róla. Előbb azonban sok felnőtt is fegyel­mezhetné magát. (Folytatjuk) Hortobágyi Zoltán A nagybárkányi termelőszö­vetkezet tervtárgyaló közgyű­lése eltért a megszokottól, hi­szen nem csak egy év, ha­nem egy egész tervciklus ered­ményeit elemezték és ugyan­csak öt esztendő terveit ha­tározták meg. Nem ok nélkül Az V. ötéves tervben a fő feladat a természeti adottsá­gokhoz igazodó gazdálkodás kialakítása, a termelőszövet­kezet helyzetének megszilár­dítása volt. S, ha valamelyik mezőgazdasági nagyüzemnek ez sikerült, akkor az a nagy­bárkányi volt. Ezt jól példáz­za. hogy míg 1976-ban a 33. helyen álltak a főbb terme­lési tényezőktől várható és a tényleges bruttó jövedelem aránya alapján, addig tavaly már a megyében a negyedik helyet érték el. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy nem ok nélkül érdemelték ki a Kiváló termelőszövetkezet cí­met, amellyel csak három kö­zös gazdaságot jutalmaztak az idén. Az idáig vezető út nem volt könnyű, hiszen a gazdaságot rövid időn belül kétszer is szanálták, s a veszteség — mintegy 15 millió forint — nem csupán pénzbeli hiányt jelentetett, hanem selejtes gépparkot, silány állatállo­mányt és nem utolsósorban elkeseredett embereket. Mind­ez nagyrészt abból fakad, hogy a kedvezőtlen adottsá­gok mellett — kizárólag me­zőgazdasági tevékenységből — nem voltak képesek meg­teremteni a bővített újrater­melés feltételeit. Ezen változ­tatott a fafeldolgozás nagy­arányú bővítése, a kiegészítő üzemek gyors ütemű fejleszté­se, amelyekből fedezni tudták a gazdaság dinamikus fejlesz­téséhez szükséges anyagiakat. Ezt mutatja, hogy a szövetke­zet termelési értéke 5 év alatt 27 millió forintról 79 millióra nőtt, mialatt az árbevétel-ará­nyos nyereség 6—8 százalék körül mozgott. Tavaly pedig már a 10 százalékot is meg­haladta. A növénytermesztésben a kalászosok terméseredményei megduplázódtak és 1980-ban már korábban elérhetetlennek tartott több mint 4,8 tonnás hektáronkénti hozamot értek el búzából. Az ágazat árbevé­tele a korábbi évi 3—4 millió forintról 13-ra emelkedett. Igaz, ilyen eredményekkel az állattenyésztési ágazat nem dicskedhet, mert még nem si­került felszámolni a múlt ter­hes örökségét, a korszerűtlen épületeket, a szétszórtságot, a kedvezőtlen állományi mére­teket. A szakembercserék is csak a mostani időszakban kezdik majd éreztetni hatásu­kat a gazdálkodásban. Nyereség a melléküzemből A melléküzemi tevékenység jelenleg hét üzemben folyik, csaknem kétszáz dolgozó rész­vételével, és ami szintén nem utolsó szempont, valamennyi nyereséges. Az árbevétel pe­dig az 1975, évi alig 9 millió forintról csaknem 50 millióra emelkedett. Ez is minden bizonnyal köz­rejátszik abban, hogy nem­régiben, amikor a termelőszö­vetkezet elnökével, Tolmácsi Ferenccel, a közös gazdaság gabonatábláit szemléltük meg a forróságban, hangsúlyozta: — Néhány esztendővel ez­előtt azt mondtuk az ilyen időjárásra, katasztrofális. Ma az a véleményünk róla, lehet­ne kedvezőbb is a növényter­mesztés számára. Azt hiszem ez szemlélteti legjobban a gazdálkodásban végbemenő változást. A mostani tervidőszak leg­fontosabb feladata az eddigi, kedvező gazdálkodási folya­mát folytatása. A fejlődés alapvető feltételeként hatá­rozták meg az állattenyésztés gazdaságosságának javítását, a nyereséges ágazatoknál a minőség, a jövedelmezőség, és a takarékosság eddiginél fo­kozottabb érvényesítését, va­lamint a kiegészítő tevékeny­ség további bővítését. kell A VI. ötéves terv idősza­kában a mezőgazdasági ter­mékek termelésének 3—4 szá­zalékos növekedésével számol­nak. Ezen belül a növény- termesztésben valamivel na­gyobb, míg az állattenyésztés­ben alacsonyabb növekedési • ütemet irányoztak elő. A VI.’ ötéves terv végére fejeződik be a területek tömbösítése, amely a munkaszervezés ja­vítását és a költségek további csökkentését feszi lehetővé. Ezen túlmenően is egész sor olyan feladatot tűztek maguk elé a nagybárkányiak, ame­lyek a jövedelmezőséget, a hatékonyságot szolgálják. Ilyen például a meliorációs tevékenység, a meglevő gyep­területek felújítása, mintegy 100 hektárnyi legelőterület pótlása úgy, hogy a takar­mánynövények mennyisége se csökkenjen. Az ipari tevékenységben a már meglevők fejlesztése mel­lett újak létrehozása is szere­pel a középtávú tervekben, s ilyen módon évente körülbelül 8 százalékkal nő a termelési ] érték, a tavalyi 27 millió fo­rintról 46 millióra. Szembenéztek az újjal A nagybárkányi Kis-Zagy- vavölgye Termelőszövetkezet egyike azon Nógrád megyei mezőgazdasági üzemeknek, amelyek kiemelkedő eredmé­nyeiket annak köszönhetik, hogy időben felmérték lehető­ségeiket, képességeiket, és úgy sikerült ennek következtében alkalmazkodniuk a változó körülményekhez, hogy a vál­tozás nem hátrányukra, ha-, nem előnyükre vált. Nem féltek az újtól, a kez­deményezéstől és már évekkel előbb, mint több más üzem, ráébredtek, hogy a kopár dombokon, a köves lejtőkön, nem az adottságokon sirán­kozva kell gubbasztani, ha­nem cselekedni. Igaz, jóval többet, mint más tájakon. De megéri.., Zilahy Tamás Peregnek az életképek A kazári Máté János sem gondolta, hogy 75. születés­napja előestéjén bőrig ázik. Mintha dézsából öntötték vol­na a vizet, úgy zúdult a nya­kába. Menedéket lányánál, Szabó Imrééknél nyert az eső elől. Már friss, meleg ruhát vál­tott, úgy ültünk le a konyhá­ban, ahol szinte megállás nél­kül peregtek az életképek. Háromnegyed század öröme és bánata sűrűsödött össze ebben a kis konyhában. — Egy évet hazudtam az életkoromhoz, hogy 1920-ban felvegyenek a bányához. Ak­kor még 12 órás volt egy mű­szak. Zagyvapálfalván, a ra­kodón kezdtem. Aztán Marok­háza Kotyháza következett, ahol már munkahelyi csillés­ként kerestem a kenyerem. Itt kerültem össze Molnár Barnával. Néki járt a Népsza­va. ö hordta szét a munka­helyeken. — Egyszer így szólt hozzám: Jani, mi itt a csapa­ton mind az öten szervezett munkások vagyunk. Te sem maradhadsz ki közülünk ... Nos, így kerültem kapcsolat­ba a munkásmozgalommal, így jegyeztem el magam a párttal. 1922-ben már tagja lettem a szakszervezetnek, 1928-tól pedig párttag vagyok. Ennek is megvan a történe­te. Kakuk József csapatában dolgoztam mint csillés. Sok­szor kijött hozzám, hogy van-e üres csille. Egyszer azt mond­ta: itt vannak ezek a röpcé­dulák, tegyem az üres csillék­be, hogy jusson el minden munkahelyre. Nem tehettem sokáig, mert leszámoltak... Máthé János is ette az il­legalitásban dolgozó párt­munkások keserves kenyerét. Dolgozott a mai öblösüveg­gyárban — hasznára, hiszen itt is sok illegális párttaggal hozta össze a sors. De a bá­nyához húzott a szíve. Sike­rült is visszakerülnie. Tudta, hogy mindig veszélyben van az állása, de egyetlen sztrájk sem múlhatott el Máthé Já­nos nélkül. „Le bunkóssal, él­jen a nyolc óra” — írták az egyik keresztre, amit a csend­őrök szedtek le a szállító csil­léről. (A bunkós a 12 órás mű­szak volt.) Követelésük si­kerrel járt! —' Amikor megnősültem, akkor kerültem Kazárra. A párt arra utasított, hogy ve­gyem fel a kapcsolatot az itte­ni elvtársakkal. A fiatalok kö­zött végeztem agitációt, s megszerveztem a község első KIMSZ-szervezetét. Ebben a munkában Kovács P. István segített sokat. A szőlőhegy- megi akácos adott mindig bú­vóhelyet. Ott volt az illegális találkozásunk. Űjabb utasí­tást kaptam: vissza a pártba, ott kell dolgoznom... Sok vita, megannyi emlék. Megerősödött a szakszervezet. Máthé Jánosék munkájukkal balra tolták a szakszerveze­tet. Ennek is köszönhető, hogy sikerült az 1929-es sztrájkot megszervezni... Aztán Fran­ciaország, az ottani pártélet. Amikor pedig hazajött, irodá­ról irodára, hogy kenyeret ke­ressen. Hányszor volt, hogy munka helyett a munkaköny­vét kapta meg. De Máthé Já­nosit nem téríthették el hi­tétől, meggyőződésétől. Hiá­ba voltak a nagy letartóztatá­sok, a csendőri üldöztetések, a _ csendőri felügyelet, hiába dúlták fel megannyiszor la­kását, hiába az alkalmi mun­ka, Máthé János kitartott. — A harmadik behívó után először az erdőben bujkáltunk; Onnét menntünk le a Gergely- bányába, már fegyverrel fel­szerelve. Volt kézigránátunk, bányai paxit, felkészültünk az ellenállásra. Aztán felszaba­dult Kazár! Máthé János azonnal mun­kához látott több elvtársával, A termelés beindítása volt a legfontosabb számukra. Szin­te ki akarta fordítani a bá­nyát, hogy elegendő szén le­gyen. Mint a szakszervezet vezetőségi tagja ennek szen­telte munkáját. De közben szervezte a pártot is. — A párt sok helyre szó­lított. Voltam rendőr, őrspa­rancsnok, Mátraverebélytől Balassagyarmaton át Salgó­tarjánig. Dolgoztam mint párt­titkár, s vissza a bányához. Mizserfa, Nagybátony, Ká- nyás, Kazár egy-egy állomása életemnek, ami a harcok elle­nére is nagyon szép volt Be­teljesült amit akartam, amiért harcoltam. S amikor 1956-ban veszélybe került a vívmá­nyunk, fegyvert fogtam. Las­san 25. éve, hogy tagja va­gyok a munkásőrségnek. A pártban is tevékenykedem. Most például egy fiatalom van, akiből párttag lesz. Szó­val telnek a nyugdíjaséveim. Amikor még idézünk az év­tizedekből, peregtetjük az eseményeket, Máthé János szeme örömből és bánatból könnytől nedvesedik. Az eső után a nap is kisüt. Melegí­tőn ragyog át az ablakon, mintha így köszöntené szüle­tésének 75. évfordulóján. Somogyvári László NCGRAD - 1981. június 10., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom