Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

Filmiegyzei Néhány interjú magánügyben Könyvtári integrációk Kell a jó könyv — de megértjük szavát? Amennyi szovjet filmet játszanak a mozik, nehéz rábukkanni igazi csemegére. Pedig minden év meghozza a maga nagy alkotásait vagy többet is. Ilyen volt tavaly előtt a méltánytalanul elfe­lejtett csodálatos Cse- hov-adaptáció, az Etű­dök gépzongorára, tavaly a fanyar humorú őszi ma- raton, meg Tarkovszkij Tü- körje. Az idén pedig a Né­hány interjú magánügyben című filmet illeszteném eb­be a sorba. Az alapszituáció, a főhős, a megformálás minden esetben más és más, de valami mégis összeköti a felsorolt műveket: alkotóik azon töprengenek — s gon­dolkodtatják el a nézőt is — boldogok-e, elégedettek-e önmagukkal. Ha nem, mit és hol ronthattak el? A múlt elhibázott lépései korrigál- hatók-e? S egyáltalán, való­ban hibás lépések voltak, vagy csak a tapasztalat, az évek múlása teszi őket azzá? Talán nem véletlen, hogy éppen az ilyen témájú szov­jet filmek a legsikeresebbek, mert ezeket — a mai ember belső vívódását, önvizsgála­tát — kiemelkedő rendezők és színészek viszik filmre. A Néhány interjú ma­gánügyben grúz film. A főszereplő az a Szofiko Csi- aureli, akinek korábbi Sen- gelaja-filmekből sok arcát ismerjük. Most egy mai szov­jet asszonyt, családanyát, újságírónőt alakít, akit tör­ténetesen szintén Szofikonak hívnak. Ez nem véletlen, hi­szen pontosan neki írták. Annak ellenére, hogy a fő­hős nő, a rendező szintén az (Lena Gogoberidze), a műben nyoma sihcs a ma már általában csak pejora­tiven emlegetett feminista jegyeknek. A cím kettős értelmű. Je­lenti egyrészt Szofiko min­dennapi munkáját, melynek során felkeresi mindazokat, akik panaszos leveleket küldtek a szerkesztőségbe. Az újságírónő elbeszélget velük, fiatal kollégája fény­képeket készít róluk. Egy- egy ilyen látogatás élménye Szofiko emlékezetében gyak­ran visszatér. Ám miköz­ben mások személyes ügyei­re keresnek orvoslást, a rendező az ő nyomába sze­gődik. Most Szofikot látjuk olyan at>ró epizódokban, amilyeneknek a másik szá­lon ő volt a megfigyelője. Miniatűr interjúkból, ap­ró helyzetképekből így áll össze az egységes hangulatú film. A folytonosságot a grúz miliő teremti meg. jel­legzetes szobabelsőivel, a modern lakásban is megőr­zött hatalmas színes fali- szőnyegeivel, a felszabadult grúz mulatozásokkal, s bá­natosba váltó énekeivel. Emlékezünk jól az őszi maraton Burikinjére. Hogyne emlékeznénk, hiszen egy kicsit valamennyien ilyenek vagyunk: futunk ide, rohanunk amoda, meg­látogatjuk ezt, annak meg­ígérünk valamit, aztán csak későn érünk haza, s általá­ban azokra sem marad időnk, akiket szeretünk’. Szofiko is túl sokat dolgo­zik. Mindig úton van, gon­dolatait teljesen betölti a munkája. Otthon pedig két iskolás gyereke és egyre tü­relmetlenebb férje várja. Elmarad a vacsora, kárba- vész a színházjegy — saj­nálja, de legközelebb megint elkésik. Ha kimerül­tén leroskad és elgondolko­zik, a múlt képei jelennek meg előtte, a gyermekkor, az ifjúság. A jelent „csak” éli, nem tudatosan alakít­ja, hanem teljesen átengedi magát ösztönös munkasze­retetének, hivatástudatá­nak. A család biztonságát nem érzi, így a munkájá­ban keres fogódzót. A rendező nem ad megol­dást. Talán áldozta volna fel hősnőjét és dolgos-szor­gos, főző-mosó háziasszonyt kellett volna belőle csinál­nia? Vagy teremtsen a férj­ből olyan ideált, aki képes a. felesége munkahelyi előme­netele alá rendelni saját céljait? Tegye belátóvá és önállóvá a tizenéves gyere­keit? Nem! Akkor nem in­terjúkat készített volna, ha­nem mesét. Választott műfajának nem szükséges velejárója a happyend. Bepillantott egy asszony életébe, élénk tárta gondjait, ezek okait is megpróbálta felkutatni és kész. Ennyi a film. Őszinte, megható és igaz. —ko— Az országban már több he­lyen túlléptek a tervezésen, terjed a gyakorlata az iskolai és közművelődési könyvtárak integrálásának. A terv alapján megyénkben is elindult a fo­lyamat — fokozatosan terjesz­tik ki az átszervezést a ki- sebb-nagyobb településekre. Legpregnánsabb példa az ösz- szevonás hasznára, értékeire jelenleg a salgótarjáni besz- terce-lakótelepi közös közmű- velődési-iskolai könyvtár. Tulajdonképpen mi indokol­ja a lépést? Számos okot fel lehet sorolni. Először azt érde­mes megemlíteni, hogy az új tantervek által előírt kötelező irodalom és a tantervek meg­valósítása során szükséges könyv- és könyvtárhasználati elvárások teljesítése az iskolák szűkös lehetőségei miatt csak kevés helyen felel meg a kö­vetelményeknek. Ismeretlen marad így a katalógushaszná­lat, nem tudnak minden diák kezébe értelmező szótárt, he­lyesírási szabályzatot és egyéb kézikönyvet adni. Ha a különféle dokumen­tumanyagokat, szak- és szép- irodalmat őrző könyvtárak egymástól elszigetelten működ­nek, a kapcsolattartás esetle­ges és nem tartalmi célú csak formális az iskola nyitottsága, önművelésre nevelő szerepe. Nógrád megye általános tele­pülési helyzete amúgy sem nagyon kedvez a különféle könyvtárak önálló-független működésének. Szinte vala­mennyi iskola rendelkezik ki- sebb-nagyobb könyvállomány­nyal, melyet azonban nem minden esetben lehet valódi iskolai könyvtárnak nevezni, mert nem felel meg az oktatá­si-nevelési céloknak. A megle­vő 171 tanácsi könyvtárból 66 klubkönyvtári keretben műkö­dik; önálló könyvtárként 93, letétként (fiókkönyvtárként) 84 dolgozik. Ez a szerkezet sem mondható korszerűnek. Kevés helyen valósult meg a körze- tesített ellátás. A hálózat áta­lakítása, az integráció azonban csak körültekintő, alapos elő­készítés után jöhet létre. Ez három feladat köré csoporto­sítható: a kis településeken működő iskolai és közműve­lődési könyvtárak öszevonása a jobb feltételek biztosítása érdekében a körzetesített könyvtári hálózat továbbfej­lesztése; a központosított ellá­tás megszervezése. Ezek ,ösze- függnek egymással és minde­nütt a legésszerűbb megoldást kell alkalmazni, hogy az anya­gi erők se forgácsolódjanak szét. Kánikulával köszöntött be a meteorológiai nyár, s a hőség­ben meglehetősen nehéz az em­ber eke. a művelődési házakba becsalogatni Ezért nyáron — ahol csak tehetik — szabadtéri prog­ramokat rendeznek, és oiyan mű­sorokat kötnek le, amelyek egy­értelműen a szórakoztatást tűzték célul. Főként műsorokat, kiránduláso­kat, gyalogtúrákat szervez a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Műve­lődési Központ júniusban és júli­usban. A gyerekeket szórakoztat­ja a Spóra együttes a Te vagy a főszereplő című műsorával júni­us 9-én délelőtt. A Nyári kabaré című zenés összeállításban június 23-án hírneves színészek, éneke­sek vendégszerepeinek a nagyköz­ségben. Néhány név közülük: Ki­ta 3d y Ervin. Hlatky László, Csá­kányi László, Magay Klementi­na, Monyók Gabi. Július 15-én a fiatalok a Karthágó együttes kon­certjét hallgathatják meg. A két nyár eleji hónapban kéthetenként diszkóműsor szól a fiataloknak a művelődési központban. A . kiscsoportok tevékenységére is a „nváriasítás” jellemző. Az Ifjúsági klub elsősorban szabad­téri és kötetlen foglalkozásokat szervez, valamint június 23-án egész napos egri kirándulást. Ki­rándulnak a kisdobos klub tag­Az első lépések megtörtén­tek: például Pásztón megvásá­rolták körülbelül félmillió fo­rint értékben azokat a köny­veket, amelyeket az új tanterv szinte kötelező érvénnyel elő­ír A tanács egy épületben biz­tosította az elhelyezést. Egyes helyeken már összehívták az illetékes iskolaigazgatókat és könyvtárosokat a közös tenni­valók megvitatására, ezt a kö­zeljövőben újabb területeken megteszik. Szeretnék, hogy a következő iskolaév kezdetére már ne csak távoli terv le­gyen az okos integráció, ha­nem erőteljesebben elkezdőd­jai is: junius 19-én RáróspusztA- ra, július 17-én pedig Benczúr- falvára vezetnek gyalogtúrát. Ta­pasztalatcsere-kirándulást szervez júliusban a kertbarátkor; úticél- juk a szomszédos Heves megye. A honismereti kör tagjai a zsidó­temetőben és környékén végez­nek ismeretszerző, -bővítő, sétát Sugár György vezetésével. A Krúdy Gyula Könyvtár a nyá* ron napközis foglalkozásokat ren­dez, s igyekszik széles körű is­mereteket nyújtó foglalkozásokkal a gyerekeket megnyerni. A Kubínyi Ferenc Múzeum prog­ramjából kiemeljük Márton Fe­renc június 8-i előadását a kör­nyezetvédelemtől, valamint Rejtő fstvá i Mikszáth Kálmánról és mun­kásságáról szóló fejtegetéseit. Egyébként a megyei honismereti tábort — erről már korábban tá­jékoztattunk részletesebben — Szé- csényben rendezik az idén, Jú­nius 29. és július 8-a között. A vad- és vadgazdálkodási állandó kiállítás mellett időszakos kiállí­tások várják az érdeklődőket. A telepü!ésről készített fénvképeket mutatják be június 15-től, Med- gvessi Ferenc szobrai láthatók jú­nius 19-től, valamint ugyanettől a naptól tekinthető meg a Mihályfi Ernő hagyatékából kiállított kép­zőművészeti anyag is. jön! Szécsényi tervek Vidám programok nyárra 24. Milyen furcsa, gondolja a villanyszerelő, neki eddig eszében sem jutott, hogy mindez látható ebből a házból, hogy ilyen közel vannak a hegyek, a Vár s a város régi tornyai. Mert eddig eszébe sem jutott, hogy legalább gon­dolatban elfordítsa száznyolcvan fokkal a lakását, s immá­ron tizenegyedik éve nézi naponta a Váci utat, az Árpád- híd étterem teraszát, és rheg van győződve róla, hogy a külvárosban él, beláthatatlan messzeségben Budapest ide­genforgalmi nevezetességeitől. Időközben a szeme előtt épült fel a húszemeletes SZOT-székház üvegpalotája, amelynek tartórácsai között élesen sípol a Dunáról Zugló felé süvítő őszi szél, az ablakok közötti lemezborítások pedig a leg­kisebb széljárásra is úgy zörögnek, hogy legmélyebb álmuk­ból is fölzavarják a Váci útra néző lakókat. Innen meg se nem látszik, se nem hallatszik az új SZOT-ház; látszik vi­szont a Margitsziget, s a fák között a Duna víztükre is. Azután tekintete átsiklik az Elektromos Sporttelep és a Vizafogói Pályaudvar között terpeszkedő elhagyott gyárte­lepen, fa mellékvágányokra tolt teherszerelvényeken, át az Arpád-hídon is, és itt a hídtöltés meg a ház közötti park­ban észreveszi a fiát, amint egykapura focizik a házbeli gyerekekkel. Milyen jó mozgása van a kölyöknek — álla­pítja meg elégedetten —, hogy viszi el a labdát a sokkal nagyobbak között is valami sportiskolába kellene adni. Űristen, riad föl hirtelen; ő itt mélázik egy idegen ab­lakban, miközben még szanaszét áll a lakásuk, a tapé­tázás sincs befejezve! A fia még nem is uzsonnázott, s las­san már föl is kell hívni, vacsoráztafcni és lefektetni. De előbb még mindenképpen be kell fejezni a munkát! DÉLUTÁN NÉGY ÓRAKOR, amikor a tanár felesé­gével és Gergővel vásárolni indult a közértbe, a ház előt­ti parkoló már ismét tele van kocsikkal. És majdnem min­den autónak ott áll a gazdája is. Péntek délután lévén, már gyakorlatilag megkezdődött a hétvége, s a házban lakó férfiak többségének az autószerelés vagy kocsimosás a leg­főbb hétvégi foglalatossága. Még azoknak is, akik egész hé­ten nem használják, s ponyvával letakarva védik autóikat. Ilyenkor leszedik a ponyvát, letörölgetik a féltett jó­szágot, majd felnyitvk a motorháztetőt, az akkumulátorral, a gyertyákkal, de a bátrabbak, vagy hozzáértőbbek a meg­szakítóval és a porlasztóval is elbíbelődnek egy kicsit. Tu­lajdonképpen semmi bajuk sincs ezeknek az alkatrészeknek, csak ahogy a gyerekek az új és drága játékaikat szétszedik és összerakják, úgy játszanak ezek az autóikkal. Átszólnak egymásnak, tanácsokat adnak, az azonos típusok tulajdo­nosai kicserélik tapasztalataikat. Egy-egy valóban fuldokló motor körül csoportokba verődnek, mindenki másutt vé­li a hibát, s szívesen kísérleteznek a javítással is. Kiselejte­zett munkaköpenyekben, vagy sportosan, térningruhákba öl­tözve, olykor ketten-hárman is fekszenek egy autó alatt, s kezük könyékig olajos. A lebetonozott parkoló hét végén átalakul szabadtéri szerelőműhellyé. De a kocsimosás, az autószerelés inkább csak keret a társas együttléthez. Ok a megszólításra, az egymást név­ről nem ismerő emberek beszélgetésére. Mert az ott ügy­ködők és egymást segítők között megszűnnek a foglalkozási, anyagi és műveltségbeli különbségek — és indok a család, a feleség előtt is, hogy lent tölthessék a délutánt. Lehetsé­ges, hogy ezért akar itt mindenki kocsit venni, mert — le­gyen az akármilyen is — ezzel már tagsági igazolványt vál­tott ebbe a szigorúan zártkörű klubba. A tanár nagyon ritkán szokta lemosni a Trabantját, s szinte sohasem fordul elő, hogy a tankoláson kívül más­kor is felnyissa a motorháztetőt. Megtörtént már, hogy a mellette álló autó mosásakor összefröcskölték az ő poros, piszkos kiskocsiját, s így az óvatlan szomszéd egy füst alatt azt is lemosta. Másnap a fiatalember zavartan köszönget- te ezt a szokatlan szívességet, és a szomszéd elhárító kéz­mozdulatára valami olyasfélét motyogott, hogy ezentúl ő is gyakrabban fogja lemosni a Trabantot. . Ám most sem állt be a többi rendes klubtag közé, ha- ném ehelyett eléggé el nem ítélhető módon bevásárolni megy a családjával. Csakhogy ez a mai vásárlás egy kissé elhúzódik, mert amint végigmennek a parkot átszelő aszfaltos járdán, és a szélső ház sarkától teljes pompájában tűnik elő a vásári forgatag, Gergő egy lépést sem hajlandó to­vábbmenni. A harsogó zene, a kötélkordonon lebegő zász­lócskák, a színes kis pavilonok és a közöttük sétáló, néze­lődő, csoportosuló emberek láttán azt hiszi, hogy a Vidám­parkban vannak. Nem is lehet megtenni a gyerekkel, hogy ne nézzék meg közelebbről, és hogy legalább meg ne már­tózzanak maguk is ebben a forgatagban. A tanárnő huszonkilenc éves, középtermetű, csinos nő, se nem kövér, se nem sovány, de mégis inkább karcsú, mint molett. Csak arányosan fejlett mellei és asszonyos fara miatt nem mondható vékonynak vagy soványnak, de a bokái, amelyek meglepően karcsúak és kecsesek, igen formás lábszárban folytatódnak. Egyszóval a legjobb ver­senysúlyban van, ahogy mondani szokták mostanában, és abban a korban, amikor majd’ minden férfi, a kamaszok­tól az aggkor küszöbén levőkig, megfordul utána az utcán. Arcfestéket, vagy rúzst nem használ; az úgynevezett man­dulavágású, keleties szemek, a széles száj, s a szabályta­lan alakú fogsor, elől két széles metszőfoggal olyan érde­kessé teszik az arcot, hogy azon bárminemű festett kieme lés túlzó és fölösleges dolog is lenne. Öltözködése is ilyen rafináltan egyszerű és természe­tes. Férjével még az egyetem első évfolyamán ismerkedett meg, s össze is házasodtak az egyetemi évek alatt. Diplo­maosztáskor már óriási pocakkal tolatott ki a díszemel­vényhez, hogy kezet fogjon a dékánnal: Gergő még abban az évben megszületett. Szép család — szokták róluk mon­dani, s nyilván most is fölfigyelnének rájuk, ha nem len­ne itt ekkora nyüzsgés és ennyi szokatlan látnivaló. Zöld egyenruhás ifjúgárdisták cikáznak a járókelők között, hónuk alatt egy-egy köteg szórólappal és műsorfü­zettel. Az egyik megáll Gergő előtt, és a kezébe nyom né­hány papírlapot. — Tessék öcsike, olvasd! Színes magyar bűnügyi filmvígjáték, készült 1981-ben, a MAFILM Budapest Filmstúdiójában. írta: Fényképezte: BUJTOR ISTVÁN HILDEBRAND ISTVÁN Rendezte: MÉSZÁROS GYULA Főszereplők: Bujtor István, Kern András, Kállai Ferenc, Kovács István és Gór Nagy Mária. „Filmgyártásunk Kojakot már lefordította magyarra. S most íme megszületett a Piedone-filmek első magyar fordítása: A Pogány Madonna. Tegyük gyorsan hozzá: ez utóbbi nem­igen emlegethető egy napon a másikkal — annyival jobb ugyanis. A fordítás persze, fordítás: A Pogány Madonnában is találkozhatunk az ismert figurákkal: a hatalmas termetű, s gyermekien jószívű szuperhőssel, a furfangos kisfiúval, s találkozhatunk pörölyös ökölcsapásokkal, vad üldözésekkel szárazföldön, vízen, s levegőben...” (Zalán Vince: MAGYARRA FORDÍTOTTA... Filmvilág, 1981 5) Megyei bemutatók: SALGÓTARJÁNBAN június 11—13. BALASSAGYARMATON június 15—17. 4 NÓGRÁD - 1981. június 10., szerda (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom