Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-23 / 145. szám

Táfabbfér Hogy Begyen mit A megye 26 termelőszövet­kezetének középtávú tervei érkeztek be a TESZÖV-höz, ahol értékelték és véleményez­ték őket Még a számszerű összesítés előtt kerestük fel Cseh Adolfot a Nógrád me­gyei TESZÖV titkárát és he­lyettesét, Kurali Bélát, hogy foglalja össze az eddig levon­ható főbb tapasztalatokat. M? a biztosíték? — Az előző tervidőszak alatt elért — szellemi, biológiai, műszaki — színvonal úgy vé­lem biztosíték arra, a jelenle­gi ötéves tervben okosabb, takarékosabb gazdálkodás mellett teljesíteni tudják a megye közös gazdaságai az általuk kitűzött feladatokat. Amelyek — s ezt ki kell hang­súlyozni — távolról sem tar­toznak a könnyen teljesíthe­tők közé. Kedvező jelenség­nek tartom, hogy a tervek szerint az üzemekben a költ­ségek növekedési üteme to­vábbra is alatta marad a ter­melés ütemének. Ez arra utal, hogy mindenütt előtérbe ke­rült a gazdaságossági szem­lélet — válaszolta Cseh Adolf. — Változtak a termelőszö­vetkezetek, változtak a kö­rülmények is az öt esztendő­vel ezelőttihez képest. Meny­nyiben tükrözik ezt a tervek? — A beérkezett tervek egé­szen más jellegűek, mint az öt évvel ezelőttiek — mondta Kurali Béla. — Ezek elsősor­ban a népgazdasági helyzetből kiindulva lényegesen tágabb teret biztosítanak a közös gaz­daságoknak, jobban érződik a szövetkezeti önállóság és a felelősség. Ugyancsak nem elhanyagolható változást je­lentett a tervkészítés során az sem, hogy az előzőnél sokkal magasabb szint figyelembe­vételével kell megtervezni a feladatokat, több változat ki­dolgozásával. Realitás is túlkapások — Népgazdasági szinten ki­emelt jelentősége van a gabo­na-, húsprogram megvalósítá­sának, megyénk adottságai al­kalmasak erre, és a terme­lőszövetkezetek érdekeltek is az ebben való aktív részvé­telben Ez a középtávú ter­vekben is így van? — Igen, ez az alapvető. El­mondhatom, hogy a közös gazdaságokban a helyi lehe­tőségek felmérése után igye­keznek eleget tenni ennek a feladatuknak a jelenlegi terv­időszakban is. A számok is­meretében a növénytermesz­tés fejlődési üteme lesz a dinamikusabb, az állattenyész­tés valamivel lassabb, míg a kiegészítő tevékenység fejlődé­se szintén erőteljes lesz. Üj gazdasági társaságok jöttek létre és több termelőszövetke­zet most is kutatja az együtt­működési lehetőségeket a megye ipari üzemeivel. — A tervtárgyaló közgyű­lések során a kedvező tapasz­talatok mellett bizonyára akadt egy-két kedvezőtlen is. Vagy tévedek? — Valóban akadt néhány üzem, ahol több területen is irreális tervek születtek. Egyik gazdaságban például öt év alatt 50 százalékkal nő a ter­melési érték, de a nyereség 1985-ben sem érné el a tava­lyit. Akadtak túlkapások a termésátlagokat illetően, csak­úgy, mint a költségekben. Mindenesetre kívánjuk annak a termelőszövetkezetnek, ame­lyik tervezi, sikerüljön meg­valósítani azt a célkitűzését, hogy 1985-ben 992 forint rá­fordítással állítson elő ezer forint termelési értéket, a ta­valyi 1076 helyett. Sajátjukénak érzik eddigi soknál is többet kell tennie mindepkinek. Ez a közgyűléseken kifejezésre ju­tott vélemény a papírokon, a tervszámokban nem érzékel­hető, de jelentősége óriási az egész szövetkezeti mozgalom fejlődése tekintetében. A jól előkészített, következetesen végigvitt, több fórumon is megtárgyalt középtávú tervet a tagok sajátjukénak érzik, s ez az elsőrendű garancia, hogy mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy meg­valósítását siker koronázza. S ebben igen nagy szerepe van a szövetkezetek vezetőinek, akik jól érzékelték azt az igényt, hogy a szövetkezeti de­mokráciát tartalmasabbá kell tenni, hogy a dolgozók minél szélesebb rétege azonosulhas­son az elképzelésekkel. — A VI. ötéves tervről be­szélgettünk. Ennek a terv­időszaknak első éve a mostani. Optimista a kilátásokat ille­tően? — Feltétlenül! Annak elle­nére, hogy az eltelt csaknem fél év nem kedvezett túlságo­san a mezőgazdaságnak, de éppen a már előbb említettek miatt bizakodom. A termelő- szövetkezetekben tervszerűen készülnek az aratásra. Június utolsó napjaiban — előrelát­hatólag — megkezdődik az őszi árpa és július 10—15. kö­zött a búza aratása, s egy hónap múlva talán sok más is igazolja derűlátásomat — fe­jezte be Cseh Adolf, a Nóg­rád megyei TESZÖV titkára. Zilahy Tamás felvásárolni ég el sem vetették a búzát, már meg is vették. Ez a jelzés persze csak képletes, de lényegét tekintve igaz. Az élel­miszeripari vállalatok Nógrádban is több éves termelési szerződésekkel előre lekötik maguk­nak a nyersanyagot. A termelők és feldol­gozók kapcsolata azonban túlmegy a szer­ződés aláírásán, több a számlák kifizetésé­nél. Azt, hogy miből mennyit és hogyan ter­meljenek, nem lehet kizárólag a kölcsönö­sen előnyös szerződésre hagyni. Ebben a kialkudott ár mellett — már amennyire le­het alkudni — a feldolgozóipar más eszkö­zökkel is igyekszik segíteni. Az ipar és a mezőgazdaság együttműkö­désének egyik fejlett formája a fejlesztési- alap-átadással létrejövő, úgynevezett egysze­rű gazdasági társulás. A gabonaiparban pél­dául a kooperációkkal létrehozott eddigi be­ruházások bruttó értéke 300 millió forint. A fejlesztésialap-átadással történő anyagi hozzájárulás az' elmúlt tervidőszakban 120 millió forint volt. Más módszereket használ a konzervipar. A termelőgazdaságok például meghatározott feltételek teljesítése esetén növényvédelmi költségtérítést kapnak. A támogatás összege nincs megszabva. Paradicsomnál 50 hektár­nyi termőterület vagy 1000 tonnányi áruát­adás esetén a növényvédelmi hozzájárulás már 2500 forint. A vöröshagyma-termesztők 30 hektárnyi termőterület vagy legalább 500 tonna áru átadása esetén ezen a címen hek­táronként 2000 forintot kapnak. Mindent összeszámolva, a konzervipar évente mintegy 50—55 millió forinttal járul hozzá mezőgazdasági partnerének növény- védelmi költségeihez. Nem lehet azonban mindent pénzzel meg­oldani. Ezért a konzervipar egyetemek és kutatóintézetek bevonásával szaktanács- adói szolgálatot szervez, melyek díjmente­sen állnak a gazdaságok rendelkezésére. Az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére a növénytermesztés viszonylag egyszerű ága­zat; termelési technológiája kidolgozott, ki­próbált. Világosan kirajzolódnak azok a te­rületek, ahol — a kívánt mennyiségi és mi­nőségi termés érdekében — a pénzügyi ösz­tönzőket érdemes alkalmazni. Bonyolultabb a helyzet az állattenyész­tésben, ahol az időjárási tényezők mellett — hiszen, ha kevés a takarmány, nem nőnek, nem híznak és kevesebbet tejelnek az állatok — számtalan biológiai és technoló­giai feltétellel kell számolni. E szövevényes feltételrendszerben kell az iparban meg­keresnie a legeredményesebben befolyásoló tényezőket. Ami nem is mindig olyan egy­szerű. A tej például a legkönnyebben romló termékek egyike, amit bárhogy igyekeznek is, nem lehet azonnal elszállítani. Nem csak azért, mert nem várakozhat minden istálló ajtajá­ban egy-egy tankautó, hanem azért is, mert a kifejt tejet szállítás előtt hűteni kell. Itt, a tejkezelési és -tárolási berendezések kölcsönzésével, a tejgyűtjőcsarnoki hálózat modernizálásával, illetve ezek támogatásával kapcsolódik be a termelésbe a tejipar. A háztáji tej felvásárlását végző szövetkezeti tejgyűjtőállomások építéséhez például 17 mil­lió forinttal járultak hozzá, az üzemeltetés­hez pedig 5—8 millió forintos költségtérítést adnak. Tágabb értelemben a gyűjtőhálózat részének minősülnek a tanyai tejfuvarok is. Költségük körülbelül évi 25 millió forint, amelynek nagy része a kistermelőket ter­heli. Az ipar ebből tavaly mintegy 9 millió forintot vállalt magára. A korántsem teljes listából nem lehet " kihagyni a vágóhidakat és a külön­böző húsfeldolgozó üzemeket. A húsipar a többi között sok tízezer — malaccal „vissza­fizethető” — vemhes koca szétosztásával ösztönzi és szervezi a kistermelőket, és ha­tásos malacnevelési, marhahizlalási technoló­giával látja el a gazdaságokat. A különféle együttműködési szerződések értelmében több ezer sertést és több ezer bárányt ad ki hiz­lalásra a mezőgazdaságnak. Milliókat költ a szarvasmarha-, a sertés-, a juhágzatok kuta­tási és fejlesztési programjaira is. Mindezt azért, hogy a folyamatos és egyre bővülő hús­ellátás érdekében legyen mit felvásárolnia, s a közös eredménynek közös legyen a terhe is! B. P. — Ott voltam egy-két terv­tárgyaló közgyűlésen és az a benyomásom, lényegesen nagyobb volt az aktivitás, élén- kebbek a viták, hasznosab­bak az észrevételek, mint ko­rábban. Egyezik a vélemé­nyünk? — Igen. A termelőszövetke­zetek tagsága világosan látja — erről csaknem minden al­kalommal meggyőződhettünk —, hogy a továbblépéshez az Öt hónap mérlege Több hús és tej a nagyüzemekből Megközelítően ötezer tonna emelkedett a sertéshús-érté- millió 128 ezer liter tejet szál­húst adtak a megye mezőgaz- kesítés, de 6 százalékkal nőve- lítottak el a megye nagyüze- dasági nagyüzemei az év első kedett a baromfihús előállítá- meiből. Ez 10 százalékos öt hónapjában, ami annyit sa is. A vágómarha-értékesí- emelkedést jelent, annak el­jelent, hogy 2,4 százalékkal tés az előző évi szinten ma- lenére, hogy a tejhasznú te­többet állítottak elő ebből a radt, a juhé pedig némileg hénállomány csökkent, a hús­termékből, mint az elmúlt év csökkent. hasznú javára. A megyei átlag hasonló időszakában. Számot- A tejtermelés továbbra is a tehenenkénti tejtermelésben tévőén — 15 százalékkal — dinamikusan nő, eddig 16 1431 liter, 153 literrel maga­sabb a tavalyinál. A legki­emelkedőbben a szécsériyi ter­melőszövetkezetben nőtt a termelés, de örvendetes, hogy a tejtermelésben élenjáró — és tavaly igen magas szintet elérő tehenészetekben — is — továbbléptek, így Ka- rancsságon és Mátramindszen. ten. Számottevően csökkent viszont e téren a terme­lés az ecsegi termelőszövet­kezetben, ahol az egy tehénre jutó tejmennyiség még a me­gyei átlag felét sem éri el. Pásztói remény Szerencsés összetételű brigád? — ön kapta a Kiváló mun­káért miniszteri kitüntetést és mégis a feleségének gratulál­tak... — mondom Sándor Jó­zsef 4-nek, aki a pásztói szer­szám- és készülékgyárban technológusként dolgozik. — Tudták, hogy kiről van szó. Tréfának szánták az egé­szet. Tudja, sokan vagyunk itt Sándor Józsefek, ezért ke­rült az én nevem mellé a 4- es. Esetenként előadódik, hogy a 4-est elhallják — kapcso­lódik az előbbi gondolathoz a nyugodt, kiegyensúlyozott em­ber benyomását keltő közvet­len, barátságos szakember, aki az 1970-ben alakult 12 tagot számláló, Ábrahám Gé­za nevét viselő aranykoszorús szocialista brigád vezetője. — Szerény gyerek — jegy­zi meg Nágel Ferenc, a bri­gád egyik tagja.. — Nem szerény, hanem hun­cut, de mi is sokat tanulunk tőle — fogja tréfára a szót Vass Lajosné, a brigád má­sik tagja, pártvezetőségi tag, a helyi Vöröskereszt titkára, akit csak Csöpikének becéz­nek, s a gazda szerint — Pá­dár Sándor igazgatóról van szó — fiúsítva van, nagyon beleillik a kollektívába. A brigádvezető arcáról a neheztelés látszik Kissé szemrehányóan mondja: — Csöpike! Hogy te miket ke-' versz bele a gondolatainkba? — Tudod azokra a humoros dolgokra gondolok, amik után jót derülünk, s utána jobban megy a munka — válaszol békítőleg Csöpike. Az első perceket jellemző jó hangulat végigkíséri a ké­sőbbi eszmecserét. Akárhogy is akarom, a brigádvezető mostani miniszteri kitünteté­sének eredőjét megkeresni, az életét jellemző egy-két fon­tosabb epizód után mindig a brigád életére, tevékenységére terelődik a szó. Sándor Jó­zsef 4. ugyan nem mondja ki, de valójában minden szóval, gondolattal érzékelteti: az ér­dem az övéké is. — Olyan gyártástechnoló­giákat adunk le az üzemek­nek, amelyek segítségével egyes területeken pótoljuk az importot. Ide sorolhatjuk a szájformakarok eddigi és jö­vőbeni gyártását, a készforma- tartó köpenyek mielőbbi elő­állítását, a nyugatnémet li- cenc alapján elkészült hűtő­szalagot. Emellett Bagyinszki Pista azon dolgozik, hogy a formacsiszolásnál jelentkező nehéz fizikai kézi munkát gé­pesítse. Az ehhez szükséges masina már elkészült. Most folyik az itt használatos csi­szolóanyagok kísérletezése — mondja a brigádvezető, aki a korábbi időszakban a .Szak­ma ifjú mestere országos ver­senyen kétszer első, egyszer pedig hetedik helyezést ért el. Kisvártatva a következő­ket mondja társai felé fordul­va; — Segítsetek nekem ab­ban, hogy jót mondjak és jól... — Kifogástalanul dolgozik a brigád? — Kisebb hibák előfordul­nak. Ezeket vagy a dolgozók veszik észre az üzemben, vagy mi jövünk rá itt fent, vagy akkor, amikor lenn járunk az üzemben. Velem történt meg, hogy rossz technológia alapján gyártottak néhány ter­méket, mire észrevettük a hi­bát. Utána egy kis fejmosást kaptam az igazgatótól. Olyas­mi is előadódik, hogy a meg­rendelő által "küldött rajz hiá­nyosságaiból történik a baj. Ha keresztül siklunk rajta, akkor a következményeit természete­sen ő viseli. Ha pedig észre­vesszük, akkor telefonon, te­lexen megbeszéljük észrevéte­leinket. — Sajnos nálunk mindig minden munka sürgős — veszi vissza a szót Nágel Ferenc kiváló dolgozó, majd így foly­tatja: — Az előbbiek miatt nagy a kapkodás, s ilyenkor bizony előfordul, hogy az em­ber figyelmét időnként elke­rülik az egyes méretek, kihagy belőlük valamit. — Munkájukban követel­mény a gazdaságosság biz­tosítása is? — Sajnos erre nincs időnk. Mindig új gyártmányok kerül­nek az üzemekbe, s a tarta­lék alkatrészekből is van vagy kettőezerféle — mondja a négyszeres Kiváló dolgozó ki­tüntetés birtokosa, Sándor Jó­zsef 4. A jókedély, a baráti hangu­lat, az eredményes munka és az apróbb hiányosságok mel­lett más irányú sokoldalúság is fémjelzi a brigád tevékenysé­gét. Például a fizikai munká­sokból álló brigád segítése. A Bolyai műszaki brigáddal együtt segítették a Szakma ifjú mestere címmel kapcso­latos feladatok jó elsajátítá­sában a fiatalokat. Ennek is tulajdonítható, hogy a lakato­soknál az első, a második, a harmadik °s a negyedik, az esztergályosoknál pedig az el­ső, a második, a negyedik, ötödik és hetedik hely a pász­tói fiataloké lett. Korábban a brigád tagja volt Füssy Jó­zsef, a KISZ megyei bizottság mostani első titkára és Nagy József, a községi tanács elnö­ke. Nyíri Karcsi innen került az öntödébe művezetőnek. Mégsem hagyta el a brigádot, ma is tagja a kollektívának. Virág Lajos munkaügyi osz­tályvezető is innen került je­lenlegi beosztásába, de ő sem vált meg kollegáitól, mond­ván: — Nagyon jól érzem ma­gam, miért menjek másho­vá? Az összetartás, az egymás tisztelete, megbecsülése, ma­guk és mások segítése mel­lett a közéletiség is erős ol­dala a kollektívának. Csaknem mindegyiküknek van valami­lyen, társadalmi megbízatása. Egyik szb-tag, a másik ta­nácstag, a harmadik népi el­lenőr, többen vannak, akik a munkásőrségnek a tagjai, nem beszélve a különböző szak- szervezeti és KlSZ-tisztségvi- selőkről. Azt hiszem Nágel Ferencnek azon megjegyzése, hogy szerencsés összetételű a brigád, csupán csak jelzi en­nek a kollektívának az össze- forrottságát, kezdeményező­készségét, megértő, alkotó együttműködését. Nem csak azért, mert fiatalok, hanem azért is, mert mindig tettekkel jelzik az új feladatok elvég­zésével kapcsolatos egyetérté­süket. A legközelebbi szocialista brigádvezetők tanácskozásán pedig szeretnék, ha a jelöltek közül már rájuk esne a vá­lasztás, kiérdemelnék a Válla­lat kiváló brigádja megtiszte­lő címet. Nem óhaj, nem vágyálom ez! Közel járnak hozzá. Az idei értékelésnél a négy brigád közül már a má­sodik helyre kerültek. — venesz — A Bercelen levő Ikladi Ipari Műszergyár gyáregységében háztartási gépekhez szükséges elektromotorok gyártása fo­lyik korszerű automata berendezések segítségével. Itt ké­szülnek a Hajdúsági Iparművek számára a mosógépekhez a meghajtó motorok, sőt határainkon túlra, Jugoszláviába is szállítják termékeiket. NÓGRÁD - 1981. június 23., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom