Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Csalódások esztendeje A csodák ideje Társai csak Kanócnak szólítják. Sokan tudni vélik, hogy becenevét Collodi halhatatlan mesehősének, Pinokkiónak vásott barátjáról; a nyugtalan, lámpabélvékony Kanócról kapta. Hasonlóságuk kétségtelen, mozgékonyságuk, izgő-mozgó természetük megegyezik. De Berindán László saját elbeszélése szerint kócos hajának „köszönheti” a már megszokott becézést. Ellentmondásos egyéniség. Színes, viliódzó játéka, ügyes cselei, pontos átadásai sokszor segítették már győzelemre csapatát, az STC-t. Pehelyköny- nyű, törékeny, .madárcsontú labdarúgó. Sokan éppen emiatt nem szeretik játékát. — Nehéz ember, de egyéniség — mondják társai, utalván arra, hogy átlagon felüli adag makacssággal van „megáldva”. — Nem tagadom, — vallja magáról —, de e kellemetlennek tűnő tulajdonság nélkül már sokszor feladtam volna. Valahogy képtelen vagyok beletörődni a vereségbe. Tizenhárom évvel ezelőtt tűnt fel az SBTC serdülői között. Elsősorban alacsony termete és ösztönösen jó megoldásai keltették fel a nézők figyelmét. „Még sokra viheti!” — jósolták, s ha a 92 NB I-es mérkőzés „sok”, akkor igazuk volt a jövendőmondóknak. Még tizenkilenc esztendős sem volt, amikor a Fradi ellen bebocsátást nyert a „futballfőiskolá- ra”, az NB I-be. — Alberttal együtt melegítettünk, szóval hihetetlen élmény volt. Ezt még az sem homályosította el, hogy hatost kaptunk. A futball minden „iskoláját kijártam", egészen a serdülőtől. A nagyok között olyan partnerek mellé kerültem, akik értették ezt a játékot. Kovács Imre edzó a középpályára állította, s akkoriban úgy tűnt, végleg megtalálta helyét a Stécében. Űjabb árnyalattal gazdagította a két társ, Répás és Básti színes játékát. — Csodálatos idők voltak, egy, még csodálatosabb csapatban. Ehhez hasonló talán csak egyszer volt még életemben, mégpedig a Lakat-időszakban. Jó csapatban úgy játszani, hogy sokat van az embernél a labda, tényleg felemelő érzés. Márpedig a középpályán találkozhat elvileg a focista a legtöbbet a pettyessel. Mind a két mesternél viszonylag kötetlen poszton belefeledkezhetett a játékba, s alkatának ez felel meg a legjobban. Viszont legnagyobb hibája is ez; megfeledkezik időnként a társakról is, a rossz nyelvek szerint „csak örökölni lehet tőle a labdát”. — Az idei bajnokság borzasztó volt. Nem elég, hogy a csapatnak nem ment, ráadásul súlyosan meg is sérültem. Előbb porcműtéten estem át, nemrég pedig jött az újabb baj. Mezőtúron az egyik védő hátulról megrúgott, s olyan szerencsétlenül estem, hogy Kézilabda NB II. Hazai győzelem a rangadón STC - Bgy. SE 28-22 (11-13) Salgótarján, Munkácsi úti sporttelep, 400 né^'. V.: Baranyai, Bánkuti. STC: Kiss — Márta 2, Drevenka 3, Szabó 14, Harmos 3, Bertók 1, Urbán 2. Cs.: Berdó (kapus), Mizser 3, Németh, Takács. Edző: Nagy István. Bgy. SE: Kenyeres — Szabó 3, Szlávik 12, Kovács J. 4, Kovács L. 1, Cseri G., Czunyi. Cs.: Vizo- viczki (kapus), Tifinger 2, Kovács T., Tarnóczi, Petyerák. Edző: Lombos István. (A kiesés ellen küzdő megyei csapatok találkozóját nagy érdeklődés előzte meg. Annál is inkább, mivel a vendégegyüttesben salgótarjáni „különítmény” játszott...) Az eredmény alakulása: 10. perc: 3—4, 20. perc: 8—8, 40. perc: 19—17, 50. perc: 26—19. A mérkőzés első félidejében mindkét együttes idegesen, kapkodva játszott. Több alkalommal keményen is! Nem véletlen, hogy a játékvezetők 10 büntetőt ítéltek. A 19. percig felváltva estek a gólok; ekkor a Bgy. SE kétgólos vezetést szerzett. Az STC még kiegyenlített, de az utolsó három percben Tifinger kétszer is eredményes volt, így a vendégeké lett a félidő. Szünet után a hazaiak teljesítménye nagyot javult, a Bgy. SE játékában pedig visz- szaesés következett be. Hat perc alatt már kétgólos lett az STC előnye és ezt a továbbiakban növelte. Tíz perccel a befejezés előtt már hét gól volt a különbség! A vendégek ennek ellenére nem adták fel a mérkőzést, "de támadójátékuk gyengesége miatt csak szépítgettek. A nézők nagy tapssal köszöntötték a győztes Salgótarjánt. Kiállítások: 6, illetve 0 perc. Jók: Kiss, Urbán, Harmos, Szabó, ill.: Kenyeres, Szlávik, Tifinger. Két ellentétes félidőt láthatott a szép számú nézősereg. A mérkőzés első részében a vendégcsapat, a második félidőben az STC volt jobb. A találkozó érdekes színfoltját jelentette a Szabó —Szlávik gólpárbaj. Szabó Attila győzött... Nagy Isfván: — Az első félidőben görcsös játékot produkáltunk. A második 30 percben már formában voltunk. Lombos István: — Az ellenfél erővel jobban bírta a mérkőzést. Nem játszottunk rosszabbul. A vereség ellenére küzdeni fogunk a bennmaradásért. Tóth István LABDARÚGÓ NB II. A rajt bajnokjelöltjei a bronzéremért lejárl eltört a bokám. Most aztán gipszelt lábbal nézhetem társaim játékát. Csak július közepén kerül le a csizma a lábamról, s ki tudja, mi lesz azután. Mindig nehéz újrakezdeni. Űgyhogy csupa csalódás volt ez az év. Sorsa, élete jó ideje elválaszthatatlan a klubétól. Mint mondja, még ilyen gyenge STC-ben nem játszott. Ráádá- sul rossz az öltöző levegője, a hangulat hőmérője gyakran mutat fagypont körüli értéket. Véleménye szerint hiányzik a vezéregyéniség, s a vezetők az eredménytelenség miatt próbáltak meg fegyelmezni. — A problémák hétköznapiak, csak a rossz eredmény festette sötétebbre őket. Kirívó fegyelmezetlenség nem fordult elő a játékosok részéről, arról pedig egyetlen focista sem tehet, hogy kevesebbet tud, mint amennyit hittek róla. Szerintem az azonnali visszakerülés kitűzése irreális volt. A játékosállomány képességeit, erejét ez meghaladja. Itt sokan beszélnek a segítségről. Mikor, kinek segítenek? Mit tesznek? Szépen, csendben csúszunk egyre lejjebb. Mi, mint csapat buktunk meg, játékosok, vezetők közösen Mindig a csatárokat ülik, pedig nem lehet egy-két ember nyakába varrni egy közösség hibáit, a kudarcot. Talán sérülése, talán társaival és szurkolóival közös csalódása teszi, de csapata jövőjét sem képzeli felhőtlennek. — Minden idő kérdése. Itt mindennek, mindenkinek meg kell változnia, hogy valaha még NB I. legyen Tarjánban. Mindannyian saját bőrünkön érezzük a változás, változtatás igényét! Látszik rajta, hogy önmagában már alaposan elemezte a keserű esztendőt. Most családjával, három gyermekével, valamint mielőbbi gyógyulásával foglalkozik. Türelmetlenül várja, hogy ismét szólítsa majd őt is a bírói síp, érezve újra a szerzett gólok örömét, s szívhassa még pár éven belül és pár évig az első osztály levegőjét. Hogy ott legyen azok között, akik leküzdve a tarjáni légszomjat, sűrűbb közegbe juttassák az agónia szélén járó patinás csapatot. Kiss László Ma délután Hódmezővásárhelyen feleletet kapunk a kérdésre: Akarják-e az STC labdarúgói a bronzérmet? Az eltelt tavaszi szezonban ugyanez a kérdés gyakran felmerült a hazai nézőtéren. Nem mindenki játszott úgy, mintha szíve vágya lenne együttesének jó szereplése. Hasonlóak voltak a tünetek, most, az utolsó mérkőzés előtti héten is. Különböző okokból egyesek nem jelentek meg az edzésen. Igen kevés játékos készült a bronzérem kiharcolására. Az Mindent A bajnokság befejező napján ma Dorogon kell bizonyítania a Bgy. SE-nek. A totómérkőzésen lehetőség nyílik a dobogóra, vagy át kell adni a helyet a hajrát jobban bíró ellenfeleknek. Az eredménytől függetlenül a város sportközvéleménye elégedett a csapat szereplésével, de titkon — szakvezető, játékos és szurkoló egyaránt — dobogóshelyre vágyik. Az ellenfél, a Dorogi Bányász a találkozót ugyanellenfél a Gyulához hasonlóan nagy lelkesedéssel hajrázott. A bajnoki fináléról Végvári József szakosztályelnök így nyilatkozott: — A sors iróniája, hogy az őszi rajtnál a ma délután pályára lépő két tizenegy volt a bajnokjelölt. Ma a harmadik helyért küzdenek. A három- esélyes találkozón az egy pont megszerzésében bízom. Szalai Miklós vezető edző: — Az utolsó mérkőzés előtti héten volt úgy, hogy az ifiken csak tétmérkőzésnek tartja. A hazai közönség előtt a legutóbbi 2—0-ás vereség miatt javítani szeretne. A győzelem egyúttal a 12. helyről való fel- jebbjutását jelentené. A sorsolás szeszélye folytán a gyarmatiakat gólkülönbséggel megelőző két csapat, a Ganz és a Bem SE egymás ellen játszanak. Sok minden elképzelhető tehát. A helyzet bonyolultságára jellemző a bajnoki táblázat: 2. Ganz 45 pont, gólkükívül hat játékos állt rendelkezésemre. Több volt a sérült, sokan elfogadható, vagy elfogadhatatlan okokból hagyták ki az edzéseket. Varga egész héten Miskolcon — labdarúgóedzői táborozáson vett részt — készült a találkozóra. Várható csapatom: Kocsis — B. Kovács, Szabó, Varga, Mákos, Földi, Tóth, Balga, iípták — Mohácsi, Marcsok. A kispadra Vágó és az ifjúsági Tolnai esélyesek a kapus tartalékon kívül. (mátyus) lönbsége + 21, 3. Bem 45 +15, 4. Bgy. SE 45 + 15, 5. MÁV-Előre 45 + 8, 6. Kecskemét 44 + 16. Kovács István az együttes erőssége két sárga lap miatt nem játszhat és a sérülése miatt Robb is hiányozni fog. A várható összeállítás: Balázs — Pribeli, Kármán, Hornyák, Lajkó — Varga, Friedmann, Tóth G. — Szalai, Papp, Szedlák. * eldöntő mérkőzés A Nagybálonyi Bányász csapata a Honvéd Szabó L. SE gárdáját látja vendégül. Milyen lesz a vendégfogadás? A 90 perc alatt elválik. Tény: a hazai együttes számára a találkozó döntő jelentőségű, mondhatni életszükséglet! Miután a riválisok — a Szarvas és a Jászberény — két-két ponttal megelőzik a Bányászt, még hazai győzelem esetén sem biztos a benntmaradás. A sokkal jobb gólkülönbséggel rendelkező Szarvas otthonában játszik a már NB l-es Őzddal, a Lehel SC pedig „saját” megyéje csapatához, a Szolnokhoz látogat. Noha a papírforma nem lehetne vitás — ózdi, illetve szolnoki győzelemre gondolunk — mindkét mérkőzésen döntetlen körüli eredmény várható. Ez pedig már a Nagybátony kiesését jelentené. A Népsport 1981. június 15-i számában leírtak — „Keleten a Nagybátony már csak a csodában bízhat" — és a tények alapján sokan eltemették a csapatot. A szakvezetés és a játékosok azonban bizakodnak, annak ellenére, hogy jól tudják: nincsenek csodák. — Győzelmet várók a fiúktól — mondotta a pénteki edzés után Nagy Attila technikai vezető. — A többit — meglátjuk . . . A vendégek 40 pontjukkal a bajnoki tabella S. helyén állnak. Vasárnap odahaza 2—2 arányú döntetlenre végeztek a dobogóra esélyes Hódmezővásárhely csapatával ősszel a honvédegyüttes 2—0 arányban győzött a vendéglátók ellen. A Nagybátony csapatának heti felké- szülébe — túl a lélektani problémákon — nem volt gond nélküli. Orosz J. és Berták két sárga lap miatt nem léphet pályára. Bertók egyébként kedden bevonult sorkatonai szolgálatra. Loch még „érzi" fájós lábát, de vállalja a játékot. Antal is elfoglalja helyét a védelem tengelyében. Dávid Róbert vezető edző mai kerete: Palchuber, Bordás, Antal, Szabó P„ Tamás, Dóra, Szabó J., Czékmán, Bocsi, Kiss, Szoó, Loch, Orosz L. és Huszár, Utolsó lehetőség a Szondi Kupa nyitányán Edzők továbbképzése A Nógrád megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizottsága júni- un 22-én és 23-án a salgótarjáni Kohász-stadionban reggel 8 órai kezdettel a megye labdarúgóedzőinek továbbképzést tart. A megye területén működő szakembereknek a megjelenés kötelező! Az elméleti és gyakorlati edzésbemutatót Nagy János szakedző, központi előadó tartja. Ökölvívás Sok feladás Pénteken délután a salgótarjáni sportcsarnok küzdőterén felállított szorítóban kezdetét vette a háromnapos Szondi Kupa küzdelemsorozat. A Nógrád megyei ökölvívó Szövetség és az STC közös rendezésében az évenként ismétlődő verseny közel 20 éves múltra tekinthet vissza. Minden évnek megvolt a maga érdekessége, különlegessége. Ezúttal a felnőtt versenyzők közül a harmad- és negyed- osztályúak szálltak ringbe. A felnőttek találkozóin azok a junior korból kinőtt versenyzők szerepeltek, akik korábban nem szerezték meg a magasabb minősítést. Akadtak az indulók között újrakezdők is. A serdülők népes létszáma már az előző évekhez hasonló színvonalat jelentett. Az első napon igen sok volt a rövid ideig tartó, félperces, egy-két menetes küzdelem. A győztesek nagy része viszont már jobb fel- készültségről tett tanúságot. Akadtak hárommenetes, színvonalas összecsapások is. A felnőtteknél Szabó, Vasas, Huszár (Borsodi Bányász), Szőllősi (Gyula), Erdős (DMVSC), Csikós (STC), Pálinkás (BHSE), Nagy (Eger) győzelme színvonalas, küzdelmes, s helyenként technikás ökölvívás eredménye volt. Külön ki kell emelnünk Szabados Pál balatonfüredi versenyzőt, aki 35 évével, meglepően jól öklözve győzte le a nálánál jóval fiatalabb ellenfelét. Eredmények (felnőtt), harmatsúly, (10 induló) (az elöl állók győztek): Mikóczi (BHSE)—Pet- rovics (Törekvés) Petrovics 20 mp alatt feladta. Nagy (Eger) — Tomhauser (Vasas) I. m. fa. Könnyűsúly (11): Horváth (ÉVIG) —Hamza (Cs. Autó) II. m. fa.; Rozenyik (BHSE)—Fehér (Csepel) II. m. fa., Kövér (BHSE) — Uzonyi (Hajdúböszörmény) II. m. fa. Kisváltósúly (16): Csobán (Ny. VSSC)—Csókás (Zalka) II. m. fa., Boros (Ny. VSSC), egyhangú pontozással vereséget szenvedett Farkastól (Eger), Polák (Paks)—Kovács (Dunaújváros) egyhangú pontozás, Berki (STC) —Veres (203. DSK) I. m. fa., Kelemen (Komló)—Kovács (MVSC) l. m. fa., Csikós (STC)—Varjú (Balatonfüred) I. m. fa., Kozák (Törekvés)—Sápi (203. DSK) I. m. __df. leléptetve, Szabó (Vasas) __Pulai (Sz. Haladás) e. p. Félnehézsúly (10): Huszár (Borsod) —Karnis (Mezőtúr) III. m. fa. Hódosi (Steimetz)— Harmat (Baja) II. m. sor. szab. le. S erdülő, kispapírsúly (5 induló): Botos (STC)—Kácsó (Paks) I. m. df. Könnyűsúly (6): Lukács (Dunaújváros)—Orsós (Komló) e. p., Oláh (STC)—Tóth (Cs. Autó) I. zz. sor. szab. ie. Kisváltósúly (7): Tóth (Cs. Autó)—Unger (Buják) l. m. df., Szőllősi (Gyula)—Botos II. (STC) p. gy., Baranyi (Zalka)—Kolompár (Balatonfüred) e. p. Váltósúly (6): Nagy (BHSE)—Kaposi (B.-füred) I. m. fa. Felnőttek, papírsúly (3): Erdős (DMVSC)—Csikós (BHSE) e. p. Légsúly (3): Kállai (Vasas)—Pólyák (Vasas) II. m. fa. Pehelysúly (6): Varga (Zalka)— Damu (DMVSC) e. p., Csikós (STC) — Kiss (Sz. Haladás) 2—1 p. gy. Váltósúly (5): Puruczki (B.-gyarmat)—Hranek R. (STC) II. m. fa. Nagyváltósúly (8): Vona (Csepel)—Márkus (Komló) II. m. fa., Deél (DMVSC)—Seres (Zalka) II. m. fa., Torma (Steimetz)—Szép (Sz. Haladás) I. m. le. Németh (BHSE)—Fekete (H.-böszörmény) l. m. fa. Közcpsúly (3): Szabados (B.-füred)—Kreisz (Csepel) e. p. Nehézsúly (5): Harmos (Pe- tőfib.)—Berki (Buják) I. m. fa. Harmatsúly (középdöntő): Lukács (Sz. Haladás)—Veres (Kis- várda) III. m. sor. szab. le., Pálinkás (HHSE)—Hranek F. (STC) III. m. fa., Szűcs (Petőfi B.)—Si- roki (H.-böszörmény) III. m. fa., Nagy (Eger)—Mikóczi (BHSE) 2—1 p. gy. Könnyűsúly: Juhász (NYVSSC) —Gebri (Törekvés) III. m. fa., Dalos (Vasas)—Farkas (ÉVIG) e. p., Horváth (ÉVIG) — Pallai (Zalka) III. m. fa. Kisváltósúly: Csobán (NYVSSC)—Farkas (Eger) 'I. m. fa., Polák (Paks)—Berki (STC) 2—1 p. gy. Kovács (DMVSC)—Csikós (STC) II. sér. miatt le., Kozák (Törekvés)—Szabó (Vasas) 2—1 p. gy. Félnehézsúly: Kiss (BHSE) — Jova (Csepel) I. m. fa., Kun (Törekvés)—Tatai (Komló) I. m. sor. szab. le., Kajmási (Cs. Autó) —Sáfár (Vasas) e. p., Hódosi (Steimetz)—Huszár (Borsod) e. p. Ma délelőtt kezdődnek a döntők. Előtte ünnepélyes aktusra kerül sor: Botos András, a hétszeres mágyar bajnok búcsúzik a ringtől és a szurkolóktól. Az ökölvíváshoz továbbra sem lesz hűtlen, kivételes képességeit, mint edző kamatoztatja. M. L. Olimpia #. Almaországban" Útra kész a nógrádi csapat Az idén Nyíregyháza látja vendégül az ország legfiatalabb sportolóit, az úttörőket. Hétfőtől tizenhetedik alkalommal lobban fel — az olimpiai eszmét, a gyerekek versengését hirdetve — a láng. Ezúttal tíz sportágban rendezik meg a nyári játékokat, s ezek közül ötben nógrádi versenyzők is rajthoz állnak. Atlétikában hat fiú és ugyanannyi leány —, valamennyien a jobbágyi iskolából — próbálkozik meg az eredményes szerepléssel. Nagybátonyból 2—2 leány- és fiútájfutó lesz ott a baktalórántházi rajtnál, tornában pedig az iskola leánycsapata képviseli megyénket. A salgótarjáni Budapesti úti iskola leány-röplabda- csapata, valamint a Rákóczi úti négy tollaslabdázó teszi teljessé a nógrádi együttest. A küldöttség első fele, húsz ifjú sportoló már hétfőn megérkezik a versenyek színhelyére, míg a többiek, tizennyolcán csak csütörtökön csatlakoznak társaikhoz. A csapat vezetője Kántor AniJcó, a megyei művelődésügyi osztály munkatársa lesz.