Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Dobicsin József: „Gazdagon terem a fű a Bikaréten, csak legyen egészség lekaszálni!** Szekér alatt tyúkok ülnek — a nyugalom Jelképei Az egykori iskola után az érsekvadkerti Szerszámipari Művek érdeklődik. Minden családnál tartanak háziállatokat. A takarmány értékes eledel a jószágoknak. De tenni is kell érte! A kultúrház kapuján a libák, járnak hangos gágogással. Ha a gárdonyi szanatórium átveszi, mozgalmasabb lesz az élete? Léte, történelme (nem túlzás talán ez a meghatározás) ellentmond mindenféle futurológiái előrejelzésnek, mai „faluelméleti”. kategorizálásnak, tulajdonképpen alapjaiban cáfolja magát a mai gyakorlatot is: a faluból városra áramlást, a kihaló falvak (?) erőltetett legendáját. Miért, miben, hogyan? Az úton idefelé jövet" ritka madár nyugalmát zavarjuk fel. Teste a galámbénál nagyobb és feltűnő citromsárga tollazata nyomán sármánynak vélhetjük (mintha igazolná a rádióhírt: sármánypár feltűnését figyelték meg valahol), és éppen, meirt olyan ritka ma már — jó jelnek is tekinthetjük. Vagy jelképnek akár, hiszen Iliny és környéke nemcsak a nyugalmat jelenti, de minden változása ellenére is — úgy tűnik — maga a változást jól felhasználó állandóság. „Az ilinyiekre mindig is jellemző volt a helyzetfelismerés, a realitás iránti érzék, a jó értelmű alkalmazkodás a körülményekhez, szóval, a körülmények elleni tiltakozás helyett azok beépítése saját életükbe” — vélekedik a közös tanácson, örhalomban, a tanács elnöke, Hegedűs József. De mond mást is. Régi és új adatokat arra, amiről a bevezetőben szó esett. Iliny lakóinak száma így alakult: 1870-ben háromszáz, 1880-ban mindösszé 178 (járvány után), 1941-ben 230 lélek, 1970-ben pedig 318 lakta. Jelenlegi lakosainak száma ennél valamivel kevesebb. Más szóval egy-egy nagyobb sorscsapást nem számítva — mindig is kis falunak számított. Tartósan háromszáz körül volt a lélekszám, legyen az Károly Róbert, vagy Mátyás ideje, vagy akár a legújabb kori „kiskirályok” a felszabadulás előtt itt honos földbirtokosok, a gárdonyi gróf Majláth, vagy az ilinyi Hisnyai Heizelmann Béla letűnt ideje. Igaz, csalt az utóbbi évtizedekben csökkent valamelyest ILI a falu lélekszáma, de ennek oka itt is a relatíve kis gyermekszaporulat. Mégis, a jó asz- szimilációs készség, a körülményekhez igazodás ragadja meg az embert Ilinyben, ebben a hegyek közé örök időkre be- fészkelődött nagy múltú faluban. Amíg és ahol van olyan „fókuszember”, mint amilyen itt Dobicsin József —, addig nincs is semmi gond a faluközösség társadalmi életével, jó közérzetével — annak ellenéire, hogy innen aztán valóban jó ideje kivonult minden intézmény, minden szervezet, mindenféle faluszervező gazdasági s közigazgatási erő! De még a pártszervezet is pártcsoport, a tanács meg régen beolvadt először a Csitári községi Tanácsba, majd Csitárral együtt az őrhalmi közös tanácsba (oda tartozik még Hugyag és Nógrádgárdony is). Dobicsin József ma a kcfcségi népfront- bizottság elnöke. Volt itt régebben tanácsi, termelőszövetkezeti, pártszervezeti vezető is — annyi tapasztalattal és hittel-meggyőződéssel, hogy talán semmi túlzás nincs abban, amit mond: — Iliny soha • nem lesz „kiadó” község! A közeli Csitáron nemrégiben egy hónap alatt felépült a ravatalozó, örhalomban és Hugyagon évekkel ezelőtt egyszerre és egyformát épített a lakosság; a csitáriak sem maradtak el, 57 ezer forint tanácsi önkéntes hozzájárulással, társadalmi munkával hozták létre a magukét (ha valaki ezt kis dolognak tekintené: eddig bizony, háztól temettek!) Most az ilinyiek következnek. Csütörtökön fogadta el a tanácsülés a faluközösség következő ötéves tervét, abban szerepel a ravatalozó építése Ilinyben, s ezen túl, egyik fontos útjának és hídjának teljes korszerűsítése. Utakra az elmúlt tervidőszakban Iliny több mint félmilliót kapott. Most újabb negyedmillió fel- használásáról döntöttek. A közös tanács errefelé szó szerint is a közösségi figyelemre ad folyamatosan jó példát. Mindez tényekkel bizonyítható, és még akkor is így igaz, ha helyenként és időnként egyik-másik társközségbeli a nem elég .gyors haladás miatt kicsit türelmetlenkedik. A Bikaréten olyan hosszú ■ szálú és kövér a fű, hogy azt már közelebbről is érdemes megtekinteni. Itt aztán Dobi- csín József megka.száltatja a krónikást is, aki három húzás után lemond a réndrevágás tudományáról, és inkább arról érdeklődik a háztájiban kaszáló Dobicsin család tagjaitól: kié a takarmány, s miért éppen Bikarét a Bikarét? „Ez a rét itt mindig is kaszáló volt. Jó a talaja, kellően nedves is. Az őrhalmi tsz háztájinak adta az ilinyieknek. Van itt kint más család is. Iliny mindig neveztes volt az állattartásról” — mondja Dobicsin József. A néveredete meg ez: a gárdonyi kastély tulajdonosa, gróf Majláth nagy bikatenyészetet tartott. Innen szerezte be a jószálú takarmányt. Kaszálás után itt legeltek a tenyészállatok, meg aztán errefelé volt a „sportpályájuk” is. Itt jártatták őket, hogy el ne hízzanak, jó formájuk legyen . . . Ha tejjel-mézzel folyó Kánaán nem is, de olyan vidék mindig is volt az ilinyi határ, ahol minden megtermett, amire szüksége volt az itteni lakosságnak. Szőlőt a legkorábban már az 1300-as évek elejéin telepített Ilinyben a történelmi családgyilkosságról nevezetes Csellen fia János 'mester, aki Ákos nembeli rokonaival (Gsellenfiek) az akkori idők egyik legnagyobb nógrádi földbirtokosát Zách Feliciánt nemzetségével együtt harmadíziglen kiirtotta a nemzetségfőnek Károly Róbert elleni merénylete miatt. Feljegyezték azt is, hogy Ilinyben országos hírű kőbánya működött még az 1800-as évek vége felé is. A jó minőségű kemény követ innen szállították a megyébe, országba sokfelé Hogy ez a bánya hová lett? Talán nyomot hagyott annak a hatalmas horpasznak a képében, amely a községet őrző hegy oldalában látható . ■ . Ennél is érdekesebb azonban, , ahogy az elhagyott iskoláról, és funkcióját bizony jócskán elvesztett művelődési házról a tervezgetések szólnak. A művelődési ház valóban tekintélyes, szép építmény, az ötvenes évek vívmánya (építésében jelentős volt a szerepe éppen Dobicsin Józsefnek és a helybelieknek), de, mert az igény Ilinyben is más ma már, mint volt három, négy évtizede — hát, egyszerűen kiadó az iskolával együtt! Pontosabban: vagy az egyik, vagy a másik rövidesen elkél. A művelődési ház iránt a közeli gárdonyi szanatórium érdeklődött; egy negyvenágyas részleget létesítene, s ez a helybeni munkalehetőséget jelentősen gyarapítaná, a megtartóerőt ugyancsak nagyban növelné. De a másik terv sem elvetendő. A SZIM (Szerszám- gépipari Művek) érsekvadkerti gyára vállalati üdülőnek „nézte ki” az érdekes formájú ilinyi iskolát, ahol jelenleg a balassagyarmati Kaszinó bútorait tárolják (bérben) az ottani átépítés miatt . . . Paulik József volános dolgozó épülő házánál a munkatársak serénykednek, daruskocsi teszi helyére a betonpaneleket. Iliny legújabb lakóháza jelkép is lehetne: a betonaljazat a község jövőjének egyik alapköve . . . T. P. L. Képek: Kulcsár József A férfiak derekas munkával a födémet emelik az új Pénzes János éjjeliőr a majorba indul Uram Anikó a helyzet (il- házra Paulik JózseféknéL *etve a nagypapa) ma«». tatán.