Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata r Negyven esztendővel ezelőtt, 1941. június 82-én indult meg a Szovjetunió ellen az a hitlerista hadigépezet, amely mérhetetlen szenvedést zúdított a szovjet népre. A Nagy Honvédő Háború alatt a szovjet nép áldozat- vállalásától, ' élethalálharcától, és a szovjet területekről kiinduló hadműveletek sikerétől függött a második világháború kimenetele és az emberiség sorsa. A második világháborúban 61 ország vett részt és 50 millió ember életébe került az a küzdelem, amelyben a szovjet nép egymaga 26 millió áldozatot veszített. A történelem joggal tartja számon, hogy a második világháborúban az antifasiszta koalíció döntő ereje a Szovjetunió volt. Népünk, amely a szovjet hadseregnek felszabadulását, nemzeti létét köszönheti, a világ népeivel együtt mindig tisztelettel emlékezik a szovjet népnek, azokra a nagyszerű fiaira és leányaira, akik eb* ben a küzdelemben minden áldozatot vállalva helytálltak, megvédelmezték szocialista hazájukat és szétzúzva a támadó fasiszta hadseregeket, a saját területén mértek megsemmisítő vereséget a fasizmusra. Ez az évforduló arra figyelmeztet napjainkban mindenkit, akinek drága a béke, az emberiség létérdeke, hogy négy évtizeddel ezelőtt a fasizmust a nemzetközi monopoltőke legszélsőségesebb körei szabadították a világra, s hasonló körök ma is aktívak és újból emberiségellenes tervekét melengetnek. A német fasizmus annak idején a keleti fenyegetés hazug mítoszával álcázta háborús terveit, és ma is tapasztalhatjuk, hogy bizonyos reakciós és imperialista körök napjainkban is ezzel az ürüggyel próbálják igazolni szovjet- ellenességüket, antikommunista, haladásellenes álláspontjukat és időnként hisztérikussá fajuló hidegháborús kardcsörtetésiiket, amelyeknek ma tanúja lehet a világ. Korunkban, amelyben egyszerre hatnak az enyhülés és a feszültség elemei, a fegyverkezési hajsza fokozódásának veszélye fenyegeti az emberiséget. Az imperializmus, a reakció, igénybe véve á különböző neofasiszta áramlatokat és a nemzetközi terrorizmust is felhasználva, széles fronton támadja az enyhülés vívmányait és mindazoknak az erőknek az összefogását, amelyek az enyhülési folyamat továbbfolytatásáért, a társadalmi haladásért és a demokráciáért, az ENSZ alapokmányának és a helsinki záróokmánynak a szellemében küzdenek. Hosszú és nehéz harc eredménye, hogy kontinensünkön a hidegháború erői visszaszorultak, s az eltérő társadalmi rendszerű államok érdekei széles körű elismerést nyertek. Ebben a folyamatban óriási szerepe volt a Szovjetunió, a szocialista közösség következetes békepolitikájának és azoknak a realista politikai erőknek, amelyek felismerték: az együttműködés közös érdek. Az enyhülés fontos vívmánya, hogy tárgyalások kezdődtek a fegyverkezési verseny korlátozásáról és a leszerelésről, valamint több olyan fontos kérdésről, amely a nemzetközi együttműködést bővítette. •. A második világháború befejezése óta 140 különböző háború zajlott le bolygónkon. Ezek jelentős részének következtében számos nép nyerte el nemzeti függetlenségét és önrendelkezési jogát. Az imperializmus és a reakció azonban minden esetben kísérletet tett arra, hogy bármi áron a függőség új és új formáit kényszerítse rá a nemzeti függetlenségért küzdő népekre. Ennek példái a válság- és feszültséggócoknak azok az övezetei, amelyek robbanásveszéllyel fenyegetik a világ békéjét és biztonságát. A Közel-Keleten, a dél-afrikai térségben, Latin-Amerikában és másutt az imperializmus és a reakció mindent elkövet annak érdekében, hogy a válságok és a feszültségek megoldását meggátolja, hogy a tárgyalásos rendezést elodázza. Ebben a helyzetben a magyar békemozgalom, minden becsületes, békeszerető honfitársunk nevében cselekvő támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a fegyverkezési hajsza megállításáért, kontinensünk és a világ biztonságáért, a békéért, a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért küzdő erőket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nukleáris világháború elkerülhető. Még nem késő, a világ békeszerető tíz- és százmillióival együtt meggátolhatjuk az új nukleáris tömegpusztító eszközök telepítését, különösen kontinensünk szívében, ahonnan már két pusztító világháború indult el. Tíz- és százmilliókkal együtt követeljük, hogy az Imperialista hatalmak vessenek véget az erőszak, a szankciók, a blokádok és a bojkott politikájának! Katonai provokációk helyett bizalomerősítő intézkedéseket léptessenek életbe, katonai erővel történő fenyegetés helyett tárgyalásokat követelünk minden olyan kérdésben, amely előreviszi az enyhülés folyamatát, a nemzetközi együttműködést, a békés egymás mellett élést. A magyar békemozgalom a Szovjetunió ellen indított hitszegő fasiszta támadás 40. évfordulóján a hála és a kegyelet érzésével emlékezik meg a Nagy Honvédő Háború hősi halottjairól és áldozatairól, és, teljes szívvel támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán elfogadott békeprogramot, mert ez felel meg a világ népei érdekeinek. Ügy teljesítjük valamennyien közös feladatainkat, hogy népünk javára felépüljön a szocializmus és szilárd legyen a béke! Országos Béketanács A támadás hátterében az imperialista erők Zamjatyin televíziós kommentárja. Időszerű nemzetközi kérdésekkel, köztük a lengyel- ■ országi helyzettel, a kínai— amerikai tárgyalásokkal és a szovjet—amerikai tárgyalások lehetőségével foglalkozott szombati televíziós külpolitikai előadásában Leonyid M. Zamjatyin, az SZKP KB nemzetköri tájékoztatási osztályának vezetője. A lengyelországi helyzetről szólva hivatkozott az SZKP Központi Bizottságának a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságához intézett levelére, megismételve: Lengyelország • kritikus ponthoz érkezett. A szovjet külpolitikai szakértő hangsúlyozta, hogy a szélsőségesen szocializmusellenes erők, amelyeket az imperialista diver- ziós központok is támogatnak, a hatalom megszerzésére törekednek, nyíltan lépnek fel az ország szocialista rendje ellen. A szélsőséges erők minden eszközt felhasználna^ ennek érdekében — így például kiszorítják az országos és a helyi vezetésből azokat a kommunistákat is, akik nem felelősek a korábbi vezetés hibáiért, a szocializmus eltorzításáért. A szovjet külpolitikai szakértő aláhúzta: a szélsőséges erők változatlanul folytatják támadásukat, gazdasági káoszt, anarchiát akarnak teremteni az amúgy is súlyos helyzetben levő lengyel gazdaságban, hogy azt mondhassák: a jelenlegi vezetés képtelen megbirkózni a problémákkal s ezért át kell adnia helyét egy „új” vezetésnek. Ez a szélsőséges szárny most a LEMP ellen Indított közvetlen támadást. A párt rendkívüli kongresszusának előkészítése során arra törekednek, hogy a vajdasági és a nagyüzemi pártkonferenciákon saját embereiket választassák meg a küldöttek sorába s kigolyózzák azokat, akik nem felelnek meg nekik. A küldötteknek eddig mintegy negyedét választották meg, de .ez a törekvés világosan megnyilvánult a konferenciáik egy részén. Ezzel olyan formában akarják kialakítani a kongresszus küldötteinek összetételét, hogy átformálják a kongresszuson a lengyelországi marxista— leninista pártot, elérjék a párt szétszakadását, esetleg új, szociáldemokrata irányzatú pártot hozzanak létre. Zamjgtyin az SZKP KB levelének szellemében hangsúlyozta, hogy van még lehetőség a súlyos veszély elkerülésére, a katasztrófa megakadályozására Most aktív lépésekre van szükség ahhoz, hogy Lengyelországot kivezessék ebből a katasztrofális helyzetből. A hét 3 kérdése Milyen új fejlemények történtek a héten a kelet—nyugati kapcsolatokban? Egy elszalasztott lehetőség évfordulójáról írhattak a héten a kommentátorok: két esztendővel ezelőtt, Bécsben aláírták a második SALT- megállapodást, amelyet hét esztendőn keresztül három amerikai kormányzat készített elő, ám végül is maga Washington futtatott zátonyra A hivatalos amerikai megnyilatkozások változatlanul nem sok okot adnak a túlzott bizakodásra. Reagan elnök, aki az emlékezetes merénylet óta most először tartott sajtóértekezletet, a fegyverkezés fokozásának szükségességéről beszélt. Weinberger hadügyminiszter az eddigi „másfél háborús” amerikai doktrínát (miszerint az Egyesült Államoknak fel kell készülni rá, hogy egyszerre vívjon egy nukleáris összecsapást, s egy helyi háborút) két háborúra bővítette, mivel megint csak a fegyverkezési hajszát kívánja éleszteni. Madridban, Genfben és Bécsben — a héten mindhárom tárgyalási fórumon tartottak rutinjellegű üléseket — az amerikai küldöttek különösképpen negatív álláspontra helyezkedtek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a kelet—nyugati viszony s ezen belül a kiemelkedően fontos szovjet—amerikai kapcsolatrendszer „kemény magvát” ma mindenekelőtt a katonai enyhülés kérdései képezik. Csak a fegyverkezési hajsza korlátozásával és szabályozásával (majd a fokozatos leszerelési intézkedésekkel) lehet megakadályozni a nemzetközi helyzet további romlását, a feszültség mértéktelen növekedését. Moszkvában ezért tesznek új és üj erőfeszítéseket az ésszerű párbeszéd fokozására, reális tárgyalási alapot képező javaslatok előterjesztésére. A héten a szovjet fővárosban járt annak az atlanti országnak, Belgiumnak, a külügyminisztere, ahol a NATO központja működik, s beható tárgyalások folytak többek között az eurorakéták kérdéséről. Ugyancsak Moszkvában ülésezett a tekintélyes nemzetközi Palme-blzottság, amelynek névadó elnökét Leonyid Brezsnyev is fogadta. A szovjet államfő a SALT- folyamat folytatásának szükségességéről szólt, s ezzel — bizonyos véleménykülönbségek ellenére — alapjában a bizottság tagjai is egyetértettek. Terítékre került a raké- taelhárító-rendszerek kérdése is, jövőre lejár ugyanis az első SALT-megállapodásban rögzített, majd tovább módosított egyezség: mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok csupán egy-egy ilyen ellenrakéta-övezetet, épít ki. Ha megszűnne ez a korlátozás, a fegyverkezési verseny új, rendkívül veszélyes és költséges ága bontakozna ki az ellenrakéták, azután az .ellen-ellenrakéták területén, s ez szinte a végletekig folytatható. ■ A moszkvai eszmecserék bebizonyították, hogy kölcsönösen lépni kell a viták tárgyalásos rendezése érdekében, s erre adódik lehetőség. A Szovjetunió kész az építő jellegű megbeszélésekre. Hasonló nézeteket vall több NATO-hatalom és befolyásos nyugati személyiségek növekvő köre — eredményes tárgyalások azonban nehezen kéozelhetők el az Egyesült Államok részvétele nélkül. Elsősorban Washington felelőssége tehát, hogy ne szaporodjék az elszalasztott alkalmak száma... > Milyen körülmények között született meg a Biztonsági Tanács határozata? 'Napokon át tárgyalt a Biztonsági Tanács a Tammuz atomerőműre ledobott izraeli bombák ügyéről, s még nagyobb volt az aktivitás a színfalak mögött, a nem hivatalos konzultációk során, így született meg az a hétpontos határozat, amely magán viseli a kompromisszumos alkudozás jegyeit. A döntés egyértelműen elítéli az izraeli katonai támadást, támogatja Irak jóváté- teli igényét, elismeri Bagdad jogát az atomerőmű békés felhasználására, viszont felszólítja" Izraelt: helyezze nukleáris berendezéseit, a Nem* zetközi Atomenergiaügynökség ellenőrzése alá. Á határozat gyengesége, hogy nem ír elő kötelező büntetőszankciókat, pedig a Biztonsági Tanács az az egyedüli ENSZ-testület, amelynek erre felhatalmazása van. Ily módon igen éles elvi állásfoglalás született, de gyakorlati kötelezettségek nélkül. Washington ugyanis a szankciók megvétózásával fenyegetett, s ezért folytak az előzetes, egyeztető tárgyalások. Az Egyesült Államok ezzel együtt kínos választás elé került: a Begin-kormány még ezt az amerikai magatartást is nehezményezi, az arab államok — köztük a középen^ vagy attól jobbra elhelyezkedők is — kevésnek tartják. A hírek szerint az amerikáiak még ennyit sem akartak vállalni, de az Izraelt támogató washingtoni nyilatkozatok rendkívül negativ arab visszhangja nyomán, a szóbeli elítélésről nem mondhattak le.' Közben továbbra sem megoldott a libanoni krízis. Az elnöki különmegbízott, Habib láthatólag bedobta a törülközőt, és csak a június 30-i izraeli választások után számít újabb közvetítésre. Kérdéses azonban, vajon Washington magatartása a Biztonsági Tanácsban mérsékletre inti,' avagy inkább biztatja szövetségesét? Hogyan alakul az iráni belpolitikai helyzet? Lehet, hogy az elnök megkezdi rendes évi száműzetését? — ironizált egy tudósító a teheráni hírek, a Baniszadr- rejtély nyomán. Nehéz lenne bármit is előrejelezni, hiszen a jelentések változatlanul ellentmondóak, és igazában egyetlen bizonyosság van: a súlyos belső harc. Ügy' tűnik, véget ’ ért Iránban egy kényes egyensúlyi helyzet az úgynevezett iszlám fundamentalisták, a vallásos konzervatív erők, valamint a nemzeti burzsoázia és szövetségesei között. Khomeini imám, aki egyszerre volt a mérleg nyelve, de korlátlan tekintélyű döntőbíró is, az iszlám csoportosulások javára látszik dönteni, noha nem tudni, azok győzelme teljes vagy részleges lesz-e. (A gyakorlati kérdés, hogy melyik erő biztosíthatja inkább az iráni fordulat következetes véghezvitelét, nehezen válaszolható meg, ugyanis a front mindkét oldalán tanasztalha- tók pozitív és negatív jelenségek.) A hírek, érthetően; Bani- szadr személyére összpontosítanak, de igazából olyan problémák kerülhetnek előtérbe. mint Irán jövendő bélés külpolitikája; az öböl- háború további sorsa; a belpolitikai erőközpontok, így a hadsereg várható mozgása' Egyelőre több kérdőjellel,’ mint hiteles válasszal... Réti Ervin Harc a baloldali többségért A francia nemzetgyűlési választások vasárnapi második fordulóján a baloldal közös képviselői és a burzsoá pártok jelöltjei szállnak harcba, az első fordulóban betöltetlenül maradt képviselői posztokért — írja a szombati Pravda. Az SZKP központi lapja emlékeztet rá, hogy a szocialista párt és a kommunista párt június 14-i megállapodásának eredményeként vasárnap minden választási körzetben csak az első fordulóban legtöbb szavazatot szerzett baloldali jelölt indul, a másik az ő javára visszalép. Végül Is negyven körzetben a kommunisták fogják képviselni a baloldalt. Mint az FKP Politikai Bizottsága nyilatkozatában leszögezte, a kommunisták arra törekszenek, hogy a választások eredményeként szilárd baloldali többség alakuljon ki, amelyben a kommunisták — kormányszinten is — megfelelően képviseltessék magukat. A Pravda a francia sajtót idézve rámutat, hogy ha Mitterrand elnök megbízható támogatást kap majd a nemzetgyűléstől, immár lehetősége lesz meghirdetett programjának végrehajtására. NÓGRAD - 1981. június 21., vasárnap Emlékeztető noztak, koncentrációs táborokba hurcoltak, élve elégettek, gázkamrákban 1 semmisítettek meg. A hitleristák 1710 várost, 70 ezer egyéb települést, 40 ezer kórházat, 84 ezer iskolát, 31 850 iparvállalatot, 1974 kolhozt és szovhozt, 43 ezer könyvtárat és 427 múzeumot semmisítettek meg. A második világháború fő terheit a Szovjetunió viselte. A szovjet csapatok 607 ellenséges hadosztályt semmisítettek meg. A szovjet nép nemcsak megvédte szabadságát és függetlenségét, de jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, ahogy az európai és a világcivilizációt megmentse a fasiszta barbároktól. így kezdődött. A fasiszták szovjet városokat bombáztak. Negyven évvel ezelőtt, Honvédő Háborúja; 1418 na- 1941. június 22-én, a fasisz- pon és éjszakán át harcolt az ta Németország hitszegő mó- ellenséggel. A hatéban húsz- don, hadüzenet nélkül megtá- millió szovjet ember veszítet- madta a Szovjetuniót. Még- te életét; a fasiszták sokat kezdődött a szovjet nép Nagy közülük embertelenül megkí- így végződött. Porba hullanak a hitlerista zászlók.
