Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
A megye egyik legnagyobb juhtenyésztő gazdasága a kishartyáni termelőszövetkezet, mely adottságai miatt különösen alkalmas az állattartásra. A napokban fogadták el a téesz következő öt esztendőre szóló középtávú tervét, melynek végrehajtása érdekében a közgyűlés megfogalmazta — egyebek között — a hozamok 3—4 százalékos emelését. A juhászainál külön kiemelték a költségek célszerű felhasználását. Emellett biztosítani kell az eredményességet. Képünkön: az állattartó telepre indul a nyáj a legelőről. — Kép: kulcsár — Egységünk új elemei Már egy jó esztendeje annak, hogy a különféle társadalmi-politikai szervek tanácskozásai, kongresszusai egymást követik. A sor a párt XII. kongresszusával vette kezdetét, követték ezt az országgyűlési és tanácsi választások, a tömegszervezetek és -mozgalmak kongresszusai. Társadalmunk politikai intézményei részeként elemezték és vizsgálták a képviselt rétegeknek általános és sajátos érdekeiből fakadó viszonyát a párt kongresszqsán megjelölt politikai célokhoz. Most kezdődnek majd a szövetkezeti mozgalom tanácskozásai és ezzel tulajdonképpen a társadalom egészét átfogó intézményrendszer tapasztalatai a rendelkezésünkre állnak. Milyen főbb tanulságokkal szolgált és szolgál e nagy társadalmi-politikai seregszemle ? Az első és talán a legfontosabb, hogy mintegy újból demonstrálta társadalmunk politikai egységét, a szocialista népi-nemzeti egységben kifejeződő összeforrottságát. Politikai viszonyainknak nem új jellegzetessége ez, csaknem két évtizede számolhatunk vele és élvezhetjük is áldásos hatását. Azóta, hogy befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését, ez a politikai egység az egyik legjelentősebb erőforrása munkánknak, egész előrehaladásunknak. Gyökerei még távolabbra nyúlnak visz- sza, történelmünk során a népi-nemzeti összefogás jó néhány fordulón segítette a politikai haladás ügyét előbbre jutni, a hatvanas évek elejétől azonban egységünk új tartalmat, szocialista jelleget kapott. Talán úgy tűnhet, hogy ez az egység mostani demonstrációja semmi újat nem mutat a korábbi évekhez képest. Pedig nem így van. A politikai egység nem valami általános, elvont történelmi célok azonos megítélésében és vállalásában nyilvánul meg, hanem a mai életünk konkrét körülményeiből fakadó politika megértését, meggyőződései képviseletét tükrözi. Az országgyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti választások és kong-' Dunán és Folyam-tengeri önjáró 'hajók építésében és alkalmazásában a dunai államok közül Magyarország már századunk első felében úttörő szerepet vállalt. A Ganz Hajógyár 1934-ben megépítette az első Duna-tengerjáró_ hajót, a Budapestet. Az utolsó — 1300 tonna teherbírású — Duna- tengeri hajótípus reprezentánsa a „Székesfehérvár”. A 70-es évek közepétől a Magyar Hajó- és Darugyár —, minthogy gazdaságtalannak ítélte — nem épít tengerjáró hajókat. A hajóépítés megszüntetésének gazdasági okai voltak: az alacsony dunai fuvardíjak és a magas üzemel- tetesi költségek miatt e szállítási mód veszteségessé vált; resszusok, a népfront küldött- értekezletei és kongresszusa, a KISZ-értekezletek és a kongresszus a szocialista demokrácia olyan politikai fórumai voltak, amelyek középpontjába a párt XII. kongresszusának irányvonala állt. Mindegyik a maga sajátos megközelítési módjában tárgyalta, ám a lényeget illetően vele azonosulva vitatta meg a rá vonatkozó következtetéseket. Ez egyben a párt vezető szerepének elismerése és alapvető megnyilvánulási formája is. Elfogadták azt az értékelést, amelyet a párt adott a mai helyzetről, hogy sok szempontból megnehezült a szocialista építés belső és külső feltétele és az élet minden vonatkozásában magasabb követelményeket állít elénk. Erre mind az elért eredményeink megtartása, mind pedig a további előrehaladás megalapozása miatt egyaránt szükség van. A mi mai valóságunk megítélésében megnyilvánuló egyértelműség és azonosság a társadalom politikai egységének nagyon lényeges alkotóeleme, összetevője. A társadalom nagy többsége együtt vallja a párttal, hogy megvalósítandó és megvalósítható reális társadalmi programunk a mai körülmények között önmagában is politikai vívmánynak tekinthető. Jelenlegi viszonyaink a széles közvéleményben tudatosultak, a politikai közgondolkodásban megfelelően tükröződnek és alapvetően a politikai magatartást is meghatározzák. Ebben az értelemben is beszélhetünk a szocialista népinemzeti egység új eleméről, sajátos jellegzetességéről. Az elmúlt időszakot jellemző nagy politikai akciók mindemellett a tettrekészség- ben is demonstrálták társadalmunk politikai egységét. Tízezrek mondták el, hogy hol, mit lehetne és kellene tenni munkánk jobbítása, előrehaladásunk meggyorsítása érdekében. Elmondták azt is, hogy ők mire vállalkoznak, mivel szándékoznak hozzájárulni közös gondjaink megoldásához. Az egyéni szándékok termétengeren ugyanakkor a rendszertelenül változó mennyiségű szállítási igények rontották a hajótér kihasználtságát. Mivel a tengerentúli kereskedelmi kapcsolatok egyre inkább fejlődnek, a hazai hajózás szakemberei átértékelték a helyzetet, s arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos szállítási feladatok a folyam-tengeri önjáró hajókkal teljesíthetők a leggazdaságosabban. Két évvel ezelőtt a hajózási együttműködési bizottság pályázatot hirdetett folyamtengerjáró hajók tervezésére. Remélhetőleg hamarosan új Duna-tenger járó hajó avatásáról adhatunk hírt. szetesen nem válnak automatikusan a társadalmat előrevivő hajtóerővé. Azzá kell tenni őket! A XII. pártkongresszus időbeni közelsége nem mentesíti a pártot az alól a kötelezettsége alól, hogy saját politikáját minduntalan újragondolja, továbbfejlessze és gazdagítsa. A pártnak hangsúlyozott törekvése, hogy kellő nyitottsággal érzékelje a társadalmi mozgások fő tendenciáit, ellentmondásait, a tömegek észrevételeit, jelzéseit, javaslatait. Csak így érvényesítheti gyors politikai reagálókészségét és karolhat fel minden pozitív törekvést, kezdeményezést. A pártnak és minden szervezetének kötelessége, hogy megvizsgálja ezeknek megvalósítási lehetőségeit, hogy velük közelebbi, vagy távolabbi politikai programját szükség szerint gazdagítsa. A szocialista népi-nemzeti egység azzal teljesedik ki a mai politikai feladatok követelményeinek megfelelően, ha utat engedünk és megvalósulási feltételeket teremtünk a társadalom minden rétegében jelenlevő tettrekészségnek, ügybuzgalomnak, jobbító szándéknak. Rákosi Imre RECSEGETT-ROPOGOTT a front, hatalmas kődarabok hullottak az önjáró frontbiztosító berendezés vastag acéllemezeire, s mögé — „Kedvezőtlenül változtak meg a nyomásviszonyok — mondta a főaknász —,. akkora terhelést viselnek el ezek az acéltámok, hogy szinte hihetetlen”. —, de egy fiatalember, mintha mi sem történne, végezte meglepő nyugodtsággal munkáját. „Pedig — így a főaknász — nem régi emberünk még. Ha jól emlékszem, mindössze hat-hét hónapja van itt a föld alatt a fronti csapatban.” K. M. igazolta a föltételezést. A kötelezően előírt különféle fokozatú munkák megismerése után valóban csak jó fél éve érzi magát igazándiból bányásznak. Ezzé lett, pedig nem is akármilyen munkát hagyott ott: a divatos autókarosszéria-lakatos szakmától vált meg a megyei Volántól. Mert — felelte miért? kérdésünkre — itt legalább ezer-ezerötszáz forinttal többet keres. De a legfőbb indok a lakás volt. Hiszen ők, ketten a feleségével, aki a gyermekgondozási segély letelte előtt már visszament dolgozni megyeszékhelyi üzemünk egyik gyors- és gépírói posztjára, sem lettek volna képesek együttes fizetésükből egyhamar igazi önálló otthont megteremteni. „Egyfelől szégyellem —, mondta az újdonsült bányász, hogy régi munkahelyemet, ahol szintén megbecsültek, otthagytam, de... De, ahogy mondják, a cél szentesíti az eszközt. Nem, nem akarom, hogy kiírja a nevem. Nem azért, mintha szégyenkeznék emiatt. De most már, hogy Elit, vagy a tömegek mozgalma? EGYÜD JANOS, a salgótarjáni síküveggyár üzemvezetője, amikor a Népköztársaság kiváló brigádja címmel kitüntetett Komarov brigád tevékenységéről kérdeztem, elismerően nyilatkozik eddigi munkájukról, hangsúlyozva, hogy amit vállaltak, azt példásan teljesítették. Majd kisvártatva hozzáfűzte: irfég nagyobbra értékelné munkájukat, ha nem kis, hanem nagy létszámú brigád lenne, mondjuk húszfős, mert ilyen létszám mellett, ilyen magas szintű elismerésig valóban sok munkával, vesződséggel, sok jó elképzelés megvalósításával, kezdeményezésekkel, gazdag ötletekkel lehet eljutni. S ekkor jött gondolatának csattanója. Szerinte az ilyen magas állami elismeréshez csak azok a kollektívák juthatnak el, amelyek kifogástalan embereket vesznek maguk közé, nem bajlódnak olyanok nevelésével, akiknél úgymond alacsonyabb a munkásöntudat foka. Valójában lezárják á hozzájuk vezető utat, míg a nagy létszámú brigádok mindenki előtt kitárják kapuikat. Ebből a felfogásból adódik a kérdése is: az elitek, vagy a tömegek mozgalma a szocialista brigádmozgalom. Nézzük a tényeket! A Komarov brigád 1963-ban alakult négy fővel. Tizenhét év alatt végigjárta a kezdéssel járó nehéz éveket. Megbirkózott az összeszokás nem kis problémáival. Mindig többre és többre vállalkoztak, kezdeményeztek, s ígéretük teljesítése révén nyerték el folyamatosan a szocialista brigád cím különböző fokozatát, majd a Vállalat kiváló brigádja megtisztelő címet. A lépcsőfokokat végigjárva jutottak el mai valóságukig, amikor egyelőre nyolc főt számlál a kollektíva. Mi az, ami megkülönbözteti őket társaiktól? A vállalkozókedvük, a kezdeményezőkészségük, a többet akaró képességük és készségük, a közösség tartalmas szolgálatára vállalkozó megnyilvánulásaik, közéletiségük, emberszerete- tükből fakadó értelmes segí- teniakarásuk. ök maguk döntötték el, hogy a szocialista brigádmozgalom által felkínált lehetőségekkel egyre jobban élnek, nem elégednek meg a szocialista cím alacsonyabb fokozatának egyikével sem. Pedig megtehették volna! Az előbbi példa egyértelműen cáfolja a címben említett kérdés jogosságát. Ugyanis a szocialista brigádmozgalom a kezdőknek éppúgy kínálja a lehetőséget képességeik kibontakoztatásához, mint a legigényesebbeknek, magvas elképzeléseik megvalósításához. Tehát az elitnek — nevezzük a jók közül a legjobbaknak — ugyanúgy megvan a létjogosultsága, mint a kevésbé igényes kezdőknek. Mindkettő egy életképes, egészséges mozgalomnak, folyamatnak, sokirányú és színes tevékenységnek szerves része, amely által és együtt gyarapodik, gazdagodik a haza. Igényeikben, vállalásaikban, célkitűzéseikben és egyéb közösséget alakító tevékenységükben azonban különbségek vannak. Ez lehet jelentős, kevésbé eltérő, ugyanakkor minimális törekvést is kifejező. Ez aztán érthetően és természetesen differenciálja a kollektívákat. A JÖK KÖZÜL a legjobbak egyúttal vállalják az úttörő szerepet, az ezzel járó gondokat, nem félnek az esetleges buktatóktól, elviselik a kudarcokat, sőt túlteszik magukat az esetleges gúnyos megjegyzéseken is. Létezésük, tevékenységük mindenki számára egyértelműen bizonyítja: ha fejlődni akarunk, akkor egy pillanatra sem állhatunk meg. Eny- nyiben és csak ennyiben tartoznak az üzemvezető szavaival élve az elithez. Mivel többet tettek a közösbe, onnan is több elismerést érdemelnek. Létszámuktól függetlenül. És most ismét beszéljenek a tények! A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában az ötven főt számláló, lakatosokból és esztergályosokból álló Zalka Máté nevét viselő kollektíva végigjárta és teljesítette a különböző szocialista brigád címekkel járó összes követelményeket, míg végül 1980. évi munkájuk eredményeként az Ágazat1 kiváló brigádja címet nyerték el. Ki akadályozhatja meg őket, hogy tovább lépjenek, megszerezzék a Nép- köztársaság kiváló brigádja címet? Kívülről senki, csupán saját maguk! Ha az eddigieknél alacsonyabbra teszik a mércét. A legjobbaknak sincs bérelt helyük a mozgalomban. Ezt a salgótarjáni öblösüveggyár egyik népes brigádjának a példája bizonyítja. Ök már korábban elnyerték a Népköz- társaság kiváló brigádja címet. Két évvel később viszont meg kellett elégedniük a szocialista brigád cím ezüst fokozatával. Mert végzett munkájuk csak ennek a szintnek felelt meg. Sokféle módon tiltakoztak a visszaminősítés ellen, de mindhiába. Elfeledkeztek arról, hogy a megítélés kizárólagos mércéje a végzett munka eredménye, annak sokoldalúsága, a közösség szolgálata. Csak ily módon lehet elitté válni. S akik erre vállalkoznak, azokra nem szabad neheztelni, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is meg kell becsülni és tisztelni magatartásukat és követni példájukat. Mert többet adnak önmagukból, önmaguknak és másoknak. A címben említett kettéválasztás azért sem szerencsés, mert esetleg megzavarhatja azt a természetes folyamatot, azt az egységet, amit eddig, ma, és a jövőben képvisel a szocialista brigádmozgalom a meglevő hiányosságaival együtt. De azért sem fogadható el, mert leszűkíti, vagy talán egy kicsit le is becsüli azoknak a képességét, visszafogja szándékát, akik ma még az öntudat alacsonyabb fokán állva nem képesek, vagy nem akarnak magasabb célokat maguk elé tűzni és elérni. Vajon meddig? MINDENKI saját maga dönti el, hogy a mozgalomnak melyik lépcsőfokát tudja elérni, legyen az kis létszámú, vagy nagy létszámú, kis gondok, vagy nagy gondok megoldását vállaló kollektíva. Venesz K. Két évet fiatalodét} a bánydszközösség a bányászkodást, hogy remélem, innen megyek nyugdíjba is. De kár, hogy nem itt kezdtem!” ☆ ennyi időt eltöltöttem a föld alatt, megszerettem ezt a munkát. Lesz belőlem jó bányász. És főképp azt nem akarom, hogy régebbi munkatársaim, vagy egyes olvasók érdekembernek tartsanak. Olyannak, aki csak úgy, jobb boldogulása érdekében, váltogatja a munkahelyét, mint tisztességes... ” ☆ Tény: a Nógrádi Szénbányáknál az utóbbi öt-hat esztendőben igen-igen nagy gondot —, s nem kevés pénzt — fordítottak a fiatalok lakás- helyzetének megoldására. Igen, a hagyományos családi- ház-építési akciók támogatása mellett szükségesnek látszott ez is, hiszen a bányászat visszafejlesztését követő bizonytalan időkben mind jobban csappant azon fiatalok száma, akik élethivatásként választották a nehéz, kemény fizikai igénybevételt jelentő föld alatti munkát. És senki sem tagadja, hogy a frissítéshez valamit ki kellett találni... — A könnyebben lakáshoz jutás, az egyéni lakásépítések támogatása, őszintén bevallom jelenleg az egyik legnagyobb vonzerő a munkaerő megtartásához, növeléséhez. Persze —, folytatja a gondolatmenetet Medve István, a Nógrádi Szénbányák szociálpolitikai és munkásügyi osztályának vezetője —, ennek feltételei vannak. Ha valaki tíz évre vállalja, hogy föld alatti munkahelyen dolgozik 100 ezer forintos kamatmentes kölcsönt kap, amelyet ezen idő letelte után vissza nem kell fizetnie. — Mondotta: ezek a fiatalok soron kívül és nagyon rövid időn belül juthatnak Nagybátonyban, vagy Salgótarjánban csodaszép lakásokhoz. Ez — gondolom —, tényleg látszólagos vonzerő. Ám lesznek-e ezekből az emberekből igazi bányászok? Vagy csak, ismerve nehéz lakásviszonyainkat az érdek, az egyén jobb boldogulása „serkenti” a bányához menéshez az embereket... ? ☆ Megint szégyenlősek vagyunk. Mármint beszélgető- partnerem, aki ugyan már fél évvel ezelőtt kapott szép lakást Nagybátonyban, ám mégsem akarja, hogy vezeték- és utónevét nyomtatásban —, akár lakásszomszédja, aki szintén vele egyidőben költözött oda — elolvassa. „Igaz, mondja, ő eredetileg is bányász volt, bányásztechnikus, de csak e lehetőség felismerése után írta alá a szer-' ződést, hogy tíz évet tölt föld alatti munkahelyen. Lehet, ő szívesebben nyilatkozna minderről, de én nem. Érje be azzal, hogy most viszont örülök. A lakásnak is természetesen, de inkább annak, hogy úgy megszerettem NÓGRÁD - 1981. jú — Kétségtelen — mondja Medve István —, hogy sokakat ez a szinte egyedülálló lehetőség csábít. Sokan vannak, le sem lehetne tagadni, olyanok, akik úgy vélekednek; majd csak kibírom azt a tíz évet a föld alatt. Ám roppant örvendetes, hogy zömükből igazi, e munkát sohasem otthagyó bányász lesz, S ezt tudva tesz meg mindent a vállalat, hogy az eddiginél is jobban támogassuk dolgozóink lakáshelyzetének megoldását. ☆ A Nógrádi Szénbányáknál a népgazdasági szinten kiemelt bányászlakás-építési akció keretében az elmúlt öt év alatt 299 lakást adtak át a vállalat dolgozóinak. Közülük 222 a 35 év alatti. Ugyanezen idő alatt a vállalat saját lakásépítési alapjának terhére 169 lakás felépítését tették lehetővé; 108 volt a fiatal. Ugyancsak a vállalati részesedési alap terhére 57 lakás épült fel; tulajdonosaik közül 35 a KISZ-korú. Mindez több mint huszonhárom- millió forintjába került a vállalatnak. DE MEGÉRTE, s megéri. öt esztendő alatt a Nógrádi Szénbányák fizikai állományának átlagéletkora 38,4 évre „fiatalodott”. Karácsony György 18., csütörtök 3
