Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

A munka becsületének... (VII.) Példaképek karnyújtásnyira Méltón köszöntik a CSKP megalakulásának évfordulóját Milliós értékek terven felül testvérmegyénkben „A figyelmet a társadalom fejlődése szempontjából legfon­tosabb eszmei és erkölcsi kér­désekre kell összpontosítani:... a munka becsületének növelé­sére, a kötelezettségek telje­sítésére. a közösségi szellem erősítésére.” (A XII. pártkong­resszus határozatából.) Nem divatozik túlságosan ma­napság példaképet választa­ni a régebbi vagy közelebbi múlt jeles alakjai közül. Az emberek nagy része holmi ro­mantikus beütésnek tulajdo­nítja ezt, vagy éppen naiv, gyerekes dolognak,' amit jó, ha úttörőkorában kiél min­denki. Pedig a példakép életútjá- ból. tetteiből erőt meríteni nem is utolsó stílus. Valami­féle tartást ad az embernek, sőt, kitartást a követendő pél­da erényeinek megközelítésé­ben. És mérce mindenképpen annak, aki magából mindun­talan többet, értékesebbet akar adni. Tanulni persze nem csupán a ragyogó nevet szerzett tör­ténelmi alakok útjából lehet. Adódhatnak példák karnyúj­tásnyira is — a műhelyben például. A FIM romhányi Widenta gyárában ennek a kérdés­nek eredtünk a nyomába: kit ismer el magától jobb mun­kásnak, kitől és mit fogadna el szívesen? A válaszokért a tmk-műhelybe mentünk, ahol a javarészt pályakezdő fia­talokból álló kollektíva idén elnyerte a FIM Kiváló bri­gádja címet. Dóbiés Lajos lakatos csak 21 éves. Most köszörűgépen dolgozik, ott van szükség rá. — Példakép? — morfondí­rozik, s meditációján látszik nem sokat gondolkodott még ilyesmin. — Az a rendes srác, aki nem csak a saját munká­ját végzi el, hanem törődik mással is, nem őrzi féltéke­nyen tudását. „Mi itt az ostor végén nem érezzük annyira a piaci ha­tásokat; központi igény sze­rint dolgozunk” — mondta egy szakember a FŰTŐBER nagybátonyi gyáregységében. A központi igény ebben az évben 483 millió forint áru kibocsátására szól. Ez a mu­tató nagyjából a tavalyival azonos. Ám sehol nincs két egyforma év: idén elérni ugyanezt a számot körülmé­nyesebbnek ígérkezik, mint ahogy a múlt esztendőben sikerült. Sum mázás helyett Már tavaly is érte bizo­nyos fajta „kihívás” a gyár­egységet: az 1979-ben kimu­tatott több mint 18 százalé­kos eredmény után — a szi­gorúbb szabályozók között — csak 7,3 százalékos árbevétel­arányos nyereséggel számol­hattak az illetékesek- Ugyan­csak 1979-ben kereken egy tu­cat főbb gyártmánycsoportot állított elő az üzem; tavaly viszont számuk már tizenhat­ra emelkedett. Önmagukban ezek miatt a változások miatt még nem fontos búskomor­ságba esni — juthat eszébe a vizsgálódónak. A szabályo­zók szigorodása — többnyire — minden kisebb-nagyobb egységet érintett. A termék­skála bővülése pedig — lát­szólag — a rugalmas váltás­ra kínál viszonylag sima te­repet. Lényeg az, hogy a gyártóképesség ki van töltve megrendelésekkel... Ám rendelkezésre állnak olyan mutatók is, amelyek a túlegyszerűsítő summázások helyett továbbgondolásra kész­tetnek- Ezek az adatok az úgynevezett élő munka hatá­sosságára vonatkoznak. Eszköz nélkül ? Még 1979-ben — a gyártott termékek átlagát tekintve — Aztán elmondja, hogy elő­ző munkahelyén olyan feljebb­valója volt, aki saját szelle­mi tartalékaként vigyázott szakmai ismereteire- Tartogat­ta azokat, át nem adta volna másnak. így aztán akadt jó néhány olyan fogás, amit csak ő tudott, ő zsebelte be érte a dicséretet is. — Nálunk, a műhelyben ki­csi a korkülönbség, de azért így is van mit tanulni a má­siktól — folytatja Dóbiás La­jos. — Makray Géza például a komplikált darabok elkészí­tésében nagymenő. Jobban ért nálam az elméleti részhez is. Ha lakatosként dolgoznék, akkor először is Vasas Janit kéne „befogni”, ügyes szak­mai fogadásokat tud. Balázs Jenő tavaly szaba­dult esztergályosként, 17 éves. — Egyelőre mindenkit több­re tartok magamnál, hiszen csak egy hete jöttem ide — vélekedik. — Eddigi tapaszta­lataim szerint, egyébként nem biztos, hogy a legidősebb sza­kitól lehet a legtöbbet tanul­ni. Ügy vettem észre, hogy a 30—40 éves korosztálynak na­gyobb a szakmai tudása. Kö­zülünk is azokat • érdemes szemmel tartani, akik nem döngetik a mellüket: én va­gyok a legjobb! Az igazán jó munkás szerény is. Nem sza­val, hanem csöndben leteszi a maga remekbeszabott darab­ját. A fiatalember két munkás­erényt helyez a sor elejére: a pontosságot és a teljesítményt­— A precíz munka persze a gépen is múlik — teszi hoz­zá. — Az enyém például ko­pottas jószág. Lehet azon is pontosan dolgozni, de annak a teljesítmény issza meg a le­vét. Koczka János gépi forgá­csoló hat éve dolgozik a gyár­ban. Közben letöltötte kato­naidejét is, nemrégiben állt ezer forint érték előállításá­hoz 1,6 óra kellett. Ez az idő 1980-ban már 1,76 órára nö* vekedett. Idén pedig: már 2 órától is több. Mint kitet­szik: a gyáregység terméklis­tája olyan gyártmányokkal bővült, amelyek előállításá­hoz több kétkezi munka szük­séges. Viszonylag régi gyártmá­nyuk — mint ismeretes — a hőcserélő, a termoventillá- tor, a konvektor. Lényegében ezek. termelésére van fölsze­relkezve az egység. Továbbra is foglalkoznak velük, ám a korábbitól számottevően ki­sebb mértékben- Konvektor­ból például a tavalyi 43 mil­lió forint érték után idén — évközbeni, igen jelentékeny korrekció hatására — 30 mil­lió forintnak megfelelő meny- nyiséget készítenek a báto- nyiak. Tavaly hozzájuk csoportosí­tott tennék a — Paksra szánt — lemezvezeték és az — NDK-megrendelésre gyár­tandó — porleválasztó cik­lon. Leginkább utóbbi porté­ka okoz egy jellegzetes bá- tonyi gondot: a kellő eszköz nélküli gyártáskényszert. Eh­hez a munkához egy kúphen- gerítőgép kellene. Ám nincs, így az igen magas minősé­gi követelményeknek csak je­lentős időbeni ráadással tud­nak eleget tenni a dolgozók. Elíele mozog... Több kétkezi munkához töb kétkezi munkás kellene. Csakhogy ez sincs- Sőt: na­gyobb fizetésért inkább elfe­lé mozog a munkaerő. Épp a bérfejlesztés igénye az egyik — föltehetőleg fontos — té­nyező, amely bizonyos mérté­kig indokolja a körülmények­be újra a műhelybe. Szak­munkásképző iskolát végzett, s a kérdésre, kit tart magá­tól jobb munkásnak, azon­nal kész a válasza: — Tonhauser Istvánt, a bri­gádvezetőt. Több munkahelyet megjárt, jócskán összegyűjtö­gette már a tapasztalatokat. Amellett ő technikumot vég­zett. Hiába, az is meglátszik a munkán: ötletei vannak, az eszével dolgozik. Koczka János előtt a tanu­lásnak van nagy értéke. In­dult már szakmai versenyen, s ott is azt tapasztalta: a szak- középiskolát végzettek helyze­ti előnyt élveznek. — Hát, igen.. • gondoltam már rá, kár volt a tanulást abbahagyni — majd folytatva saját gondolatát, hozzáteszi: — Talán még nem késő. Szabó József marós három­szor nyerte meg a központi gyárban rendezett szakma if­jú mestere vetélkedőt. Most is azt tartja: — Példát venni arról érde­mes, aki egyszer megszerzett tudását nem hagyja devalvá­lódni. Nem árt néha fellapoz­ni a szakkönyveket, frissen tartani az ismereteket. A mű­helyben egyedül vagyok csak marós, a többiekhez így ne­hezen tudom mérni magam. De ha azt látom, hogy valaki érdeklődő, fogékony az újra, ahhoz nyugodtan igazodhatok magam is, biztos, hogy nem járok rosszul vele. Újító szellemű embernek ismerik Szabó Józsefet a gyárban. A kezdeményező­készség magasra értéklésével már eddig sem járt rosszul. Célgépeket alkot, s az bizony nem szériamunka, frissen kell forogniuk az agy kerekeinek. S éppen, mert változatos a dolga, maga elé például az ér­deklődő, újítani kész szelle­mű munkás alakját állítja. Szendi Márta hez képest bátran méretezett árbevételi tervet, amelyet a gyáregység kapott és — az akkori, mostanitól eltérő helyzetben — elfogadott. A bérfejlesztés lehetséges mér­téke nagyrészben meghatáro­zódik — többek közt — az árbevételtől és a vele kap­csolatba hozható egyéb mu­tatóktól. Így a — vállalati színvonalhoz mérten — kor­szerű bátonyi gyáregységre idén számos erőfeszítés vár, hogy a — mostani helyzet­ben korántsem szerénynek látszó — előirányzatokat mi­nél teljesebben megvalósít­sa. KÖZÉP-SZLOVAKIÁBAN az idei év elején 525 878 dol­gozó és 29 649 munkacsoport válaszolt konkrét felajánlá­sokkal a „Szocialista Munka Hőse” cím kitüntettjeinek új munkaversenyt kezdeménye­ző felhívására. Csehszlovákia Kommunista Pártja meg­alakulásának 60. évfordulója tiszteletére összesen 802 826 egyéni, 52 208 brigád és 300 közös, vállalati felajánlást tet­tek az iparban, a mezőgazda­ságban, a nemzeti bizottságok­ban, a tömegszervezetekben és az intézményekben. A vál­lalások együttes értéke meg­haladta a 922 millió 896 ezer koronát. Csehszlovákia többi kilenc kerületében is a XVI. párt- kongresszus tanácskozása to­vább fokozta a dolgozók kez­deményezését. Az újabb vál­lalásokkal már egymilliárd 200 millió koronára növekedett a felajánlott munka értéke. Azóta a kerületi párt- és ál­lami szervek címére már megérkeztek a vállalások el­ső részének teljesítéséről szó­ló jelentések. A podbrezovái Sverma Vas­mű kohászai az év első négy hónapjában tervfeladataik tel­jesítésén kívül 3500 tonna nyers acélt és 2500 tonna hen­gereltárut gyártottak a nép­ENYHÉN SZÖLVA meg­rökönyödtek a meglepetéstől az öblösüveggyári gyors- és gépírók, amikor közölték ve­lük: szakmai dolgozatot, föl­mérést kell írniuk, amelyet majd szaktanár osztályoz, s a minősítés „belejátszik” a fizetésemelésbe. A húsz al­kalmazottból tizenhatan ültek végül is asztalhoz. Am közü­lük csak heten merték vállal­ni szakmájuk egyikét, a gyors­írást. így sem sok sikerrel: hárman elégtelen dolgozatot írtak... Gépírásból valamivel kedvezőbb az arány: „csak” öt egyes osztályzat volt, s négy négyes, egy ötös is ki­került. Nem csak a gyár berkein be­lül váltott ki nagy visszhan­got ez a fölmérés, hanem megyeszerte is, noha ha, jól belegondolunk, s azt is sejt­jük, milyen nehéz keveset sokfelé és igazságosan elosz­tani, akkor korántsem olyan váratlan a dolog. Mert az ügy hátterében főszerepet játszott az is, hogy a fizetés- emelés előtti időszakban meg­szaporodtak a jeremiádák, so­kan hivatkoztak az eltöltött évtizedekre, a kevés fizetésre, míg a másik oldalon megesett, hogy sem a gépírás, sem a gyorsírás minősége nem felelt meg a kívánalmaknak. Sőt, már bevált gyakorlattá lett, hogy a húsz gyors- és gép­íróból a tanácskozások, érte­gazdaságnak, összesen több mint 5 millió korona érték­ben. A ziar nad hronomi Szlo­vák Nemzeti Felkelés Alu­míniumgyár dolgozói ugyan­csak jelentős tervtúlteljesítés­sel ünnepük a felszabadulás évfordulóját. Vállalásukban 200 tonnával több alumíniu­mot ígértek, de eddig már 1100 tonnát gyártottak terven fe­lül. Közben különböző éssze­rűsítésekkel 1600 tonna fűtő­anyagot megtakarítottak az országnak. A TÜROCMARTONI Nehéz­gépipari Művek kohászati üzemében ezúttal is határidő előtt teljesítették az első négy hónap tervét. Ennek köszön­hetően többletként 105 tonna öntvényáru is elkészült, mintegy 600 000 korona érték­ben. A besztercebányai Számí­tástechnikai Üzemekben a 17 pontba foglalt kötelezett­ségvállalás értelmében az idén már csaknem félmillió koronával több terméket szál­lítottak el a megrendelőknek. Az év végéig további 600 ezer koronás értéket ígérnek elő­állítani hasonló módon. Ezen­kívül újabb egymillió koronát eredményez a tökéletesebb gyártásszervezés, valamint az kezletek jegyzőkönyveinek vezetését alig hárman-négyen vállalták. Persze a fölmérés csak egy adalék volt számukra — hangsúlyozza beszélgetésünk közben többször is Tóth And­rás személyzeti osztályvezető. — Viszont arra nézve igen hasznos, hogy tisztában le­gyünk a gépírók fölkészült­ségével. Másrészt pedig egyér­telművé vált a továbbképzés szükségessége. — Számomra az a furcsa a dologban, korábban miért vettek föl olyan dolgozókat, akik nemhogy gyors-, hanem gépírni is alig tudtak. Mert erre most fény derült. Más­részt pedig nyilván azért fe­lejtették el a gyorsírást, akik tudták, mert keveset gyako­rolták... — bar CSUPÁN második éve dolgozom itt, de azt hi­szem nem ennyire sötét a kép. Hiszen ezek az emberek be­csülettel elvégzik napi mun­kájukat, hogy így mondjam: a velük szemben támasztott követelményeknek eleget tesz­nek. Hogy a gyorsírás ilyen siralmas annak oka a rend- szertelen foglalkoztatottság is. Néhány vezető még a kényel­mesebb és jóval lassúbb meg­oldást választja: a diktálás helyett papírra írja mondan­dóját, s persze így nincs szük­ség gyorsírásra sem, sőt a ésszerűbb költségfelhasználás nyomán várható vállalati nyereségtöbblet. A komplex ésszerűsítési munkabrigádok legújabb javaslatainak hasz­nosításával a gyár egy-egy dolgozója 17 kilowattóra vil­lanyáramot is megtakarít. Az újítók 300 javaslat kidolgozá­sán serénykednek és mintegy négymillió koronára tervezik az újítások idei gazdasági hasznát. Ugyancsak a lénye­ges felajánlások sorában em­líthető, hogy néhány hete a XVI. pártkongresszus tiszte­letére terven felül elkészült egy SM 50/40 típusjelzésű mik­roszámítógép, amely a hason­lóan, soron kívül összeszerelt programellenőrző berendezé­sekkel együtt másfél millió koronáért talált gazdára. A következő hónapokban a gyártmányminőség fokozásá­ra vonatkozó legfontosabb célkitűzés, hogy az idei év valamennyi termékújdonságát az első minőségi osztályba so­rolt áruként értékesítik a gyár dolgozói. A FELSZABADULÁSI év­fordulót és a CSKP megala- kulásóhak 60. jubileumát terv­túlteljesítésekkel köszönti Kozép-Szlovákia sok más vál­lalati kollektívája is. L. K. gépelés is lehet ráérősebb tempójú, s ezeket az embe­reket jegyzőkönyvezni sem vihetjük el. Csakhogy a kö­vetelmények megnőttek, kevés az idő, sok a teendő, ehhez igazodni kell vezetőnek és gépírónak egyaránt. Miért kerültek ide olyanok is, akik eleve nem rendelkeztek a megfelelő tudással? Egysze­rűen azért (gondolom), mert nem volt tolongás a kapu előtt! Egy azonban bizonyos, hogy a tervszerűség itt is megoldást nyújt. Például már most tudjuk, hogy ki lesz az a két fiatal, aki az idén be­fejezve a közgazdasági és ke­reskedelmi szakközépiskolát nálunk dolgozik. Simon Imréné huszonnegye­dik éve dolgozik a gyárban. Megbecsült munkaerő hírében áll. A munkaügyi osztályon gyors- és gépíró. Ám gyen­gén sikeredett a fölmérése. — Nagyon izgultam, és ez gátolt — mondja, — pedig annak idején ötöst kaptam á fölmérést értékelő Gajzágó Aladárnétól. Igaz, utoljára hét évvel ezelőtt vettem részt továbbképző tanfolyamon. Így is elég sokat hívnak ta­nácskozásokra, értekezletek­re jegyzőkönyvet vezetni. Be­vallom, nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen minden szó sokat számít. Egy esztendeje került a titkárságra Zagyi Zsuzsa, s már két ízben kapott 200—200 íorint fizetésemelést, igaz, így is csak 2400 forintnál tart. — Nekem naponta szüksé­gem van a gyorsírásra. Így nincs is lehetőségem a felej­tésre. A fizetésemmel pe­dig, ha volt évfolyamtársaim­hoz hasonlítom magam, elé­gedett lehetek. Nem kevésbé a fölmérése eredményével: négyes, ötös, — Huszonegy éve dolgo­zom a vállalatnál, ha ebből nem tudják megállapítani mit tudok... — jegyzi meg Zsélyi Józsefné, a normairo­dáról. — Nálunk egyébként sincs szükség a gyorsírásra, viszont a gépelésben nagy fe­lelősség hárul rám. Mindhárman a legmagasabb fizetésemelést kapták 200—200 forintot jóllehet dolgozatuk „egytől-ötig” terjed. DIFFERENCIÁLNI a telje­sítmény, a munka alapján — ezzel kivétel nélkül minden- ' ki - egyetért. Ha nevekről, konkrét munkáról van szó, akkor már kevesebb az egyet­értés. De a helyes döntéshez nem légből kapott erényekre, nem feltételezett tulajdonsá­gokra, netán szánalmakra van szükség, hanem meggyőző ér­vekre. Tanka LÁszlO (molnár) Üj forgácsoló és TMK-csarnok épül Mátranovákon, a Ganz-MAVAG gyáregységében. Az új csarnok elkészültével megszűnik az eddigi zsúfoltság. A régi gépeket modern, automata berendezések váltják fel, s ezzel növekszik a forgácsolókapacitás. A csar­nok még ebben az esztendőben elké*-“' _ at™. B átonyi gondok Ostor végén Adalék a fizetésemelésekhez Fölmérés — eredményhirdetés nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom