Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

Ave Caesar! Ave Brutus? A pezsdülés, melyről múlt heti írásomban szóltam, to­vább tart a televízióban. Szá­mos olyan művészeti, ismeret- terjesztő, publicisztikai prog­ramot kínál, mely jogot tart az érdeklődésre, elgondolkod­tatja az embert, közelebb vi­szi időszerű, közérdeklődésű problémák megoldási lehető­ségeihez. Magam részéről a problémák felvetését minden­képpen erénynek tartom, még akkor is, ha válaszaikkal rész­ben vagy egyáltalán nem ér­tek egyet. Mert tudván tu­dom — azt is, hogy nem egye­dül állok ezzel —, a tiszta lá­táshoz a világos beszéden ke­resztül vezet az út, hogy sen­kinek sincs birtokában a böl­csek köve, alkotónak és bírá­lónak ugyanúgy, mégha na­gyon sokszor hiszi is azt. A tévedhetetlenség, a csalhatat- lanság az istenek erénye, lé­tezésük pedig a felvilágosodás óta már az égben Is megkér- dőjeleztetett, nemhogy ma hinnénk is valamit benne. (Az egyoldalú megközelítést ezút­tal nézze el nekem az olvasó: hiszen nem valláskritikai jegy­zetet szándékozom írni, ha­nem televíziós recenziót.) Kedd éjszaka fejeződött be Radevszki Teodor rendező, Dubovitz Péter operatőr és Regős István szerkesztő-ripor­ter Bűn című négyrészes do­kumentum-játékfilmje. A hely­szín és a téma szerfelett ér­dekfeszítő: a leányjavító in­tézet és a női börtön, követke- zéspképpen a lányok és asz- szonyok szándékos és véletlen „kalandja” a bűnnel. Mi az ér­téke, erénye a műnek? Min­denekelőtt a kitűnően kivá­lasztott szereplők, a helyzetek kigondoftsága, a természetes reakciók kiváltása, a kissé ag­resszív riporteri magatartás, mely irritálja a kérdezettet, s végső soron nyílt vallomásra kényszeríti. Ügyes a történe­tek összeragasztása, az opera­tőri munka, dicsérhető az egész mű őszinte hangja. Persze csaknem ugyanennyi ellenér­vet Is fel lehet hozni ellene, elsősorban a hatásvadászatot (egyébként a „Történetek a szerelemről és a halálról, „...a bűn mindig egy jajki­áltás” címekből is kitetszik), az egyedi esetek némiképpeni túltengést, valamiféle operet- tes, romantikus szemléletet. Aztán etikai vitát is gerjeszt­hetünk körülötte, nevezetesen, hogy erkölcsös magatartás-e emberek legintimebb dolgait a nagy nyilvánosság előtt kite­regetni. De fölösleges, a film szereplői nyilván mindenbe be­leegyezésüket adták, így a módszer jogossága kétségbe­vonhatatlan. A Reflektor Stúdió — nem­régiben alakult a szélesebb körben kevésbé ismert valóság feltérképezése céljából — el­ső munkája volt a Bűn, a ma­ga nemében, hibáival együtt si biztató. Azt hiszem, ettől a stúdiótól látunk még hasonló „unikumokat”, a mostaninál művészi szempontból átgondol- tabbat, meggyőzőbbet. A Bűnre „rímelt” másnap este a Halál a pénztárban cí­mű tévéjáték Fóti Andor nyo­mozói gyakorlatából, Kertész Ákos átiratában. Amit a Bűn bizonygatott — régi krimina­lisztikai felismerés nyomán —, hogy a bűnös egyfelől áldozat is, a tévéjátékban szintén iga­zolódott. A többszörös gyilkos üzemi főrendész nemi gerje- delmének, meggondolatlan sze­relmének áldozata. Míg Bed- nai Nándor filmjét néztem, örömmel állapítottam meg ma­gamban, kezdünk lassan meg­tanulni bűnügyi filmet csinál­ni. Sokkal rosszabb NSZK meg angol krimiket is láttam már, méghozzá ünnepi este­ken, szombaton, vasárnapon­ként. Ámbár, az igazsághoz tartozik, sok még a tanulni- valónk: a történet izgalmas pergetésében, a néző aktivizá­lásában, vagyis, hogy a nyo­mozókkal együtt maga is részt vegyen az ügy tisztázásában. Persze mindezeket megtanul­ni csak a gyakorlatban lehet. Rangját ugyanúgy megkaphat­ná ez a műfaj is, mint a víg­játék, (egyébként érezhető ten­denciák). Érdekes módon a csehszlovákóknál ilyen problé­ma nem létezik, a filmesek nem óckodnak az izgalomkel­téstől, a nevettetéstől. A BBC Shakespeare-összesé- nek legutóbbi látható darabja a Julius Caesar volt. Herbert Wise rendezése követi a so­rozat jeles hagyományait, egy­szerűen, pontos értelmezéssel eljátszatja tragédiáját és le­fényképezted. Nincsen köny- nyű dolga, hiszen a történetet a néző már rengeteg színházi és fiimi feldolgozásban lát­hatta, és szinte mindenki őriz magában feledhetetlen előadá­sokat, alakításokat. Wise fok­ról fokra építkezik, jeleskedik a színészvezetésben, sajnos azonban, a vérrel nem spórol, ezért egy kicsit grand guig- nolos ízeket csempész a játék­ba. A ve Caesar! Meghalt Cae­sar. A patríciusok és a nép értékelése megoszlik: politikai gyilkosság volt a tett, vagy a köztársasági demokrácia jo­gos önvédelme? A ve Brutus, vagy éljen Antonius — Cae­sar szelleme? Shakespeare csu­pán elmeséli a történetet, me­lyet Plutarkhosz Párhuzamos életrajzaiból ismert, a döntést — eltérhet a történelmitől — a nézőre bízza. A műben egyéb megfejtenivaló is rej­lik: ki a tragédia hőse? A címszereplő, vagy más? A néző e dilemmájának feloldá­sát jól segíti a rendezés Bru­tus előtérbe állításával. Jól­lehet Ceaser alakja halála után is a középpontban ma­rad, de tragikussá csak Bru­tus alakja nő. Aki elkövette azt a hibát, hogy erőszakkal kívánt békét, nyugalmat sze­rezni. A győztes Antonius sza­vai találóak (a befejezés egyéb­ként a Hamletére emlékeztet): „Ez volt a legnemesbik ró­mai / Mindnyája közt; a töb­bi lázadók, / Amit tevének, őkívüle mind / Irigységből te­vék nagy Caesar ellen / . ö tiszta szándékból és egyedül/ Jtözjó miatt szövetkezett ve­lük. ..” Azaz: Caesar nagy volt, Bru­tus erényes, tisztességes. Me­lyiküknek jár ki hát az él­jen? ... Érdemes rajta elgon­dolkodni. (sulyok) Tudni illik májusról A harmadik tavaszi hónap, a május, a 18. hétnek a végét és az év 19-22- hetét fog­lalja magába. A legszebb év­szak legszebbnek tartott hó­napja. Régebben tavaszutó­nak, pünkösd havának is ne­vezték. (Az idén a pünkösd későbbre, június elejére esik.) Az Ikrek hava elnevezést pe­dig annak köszönheti, hogy a Nap a képzelt égi pályán a hónap 21. napján lép az Ikrek csillagképbe. A hónap időjárási mutatói minden tekintetben jobbak, mint elődjéé, a szeszélyes áp­rilisé. A havi átlagos közép­hőmérséklet az utóbbi években így alakult: 1978'ban Buda­pesten 14,5, Kecskeméten és Keszthelyen 13,6, Szegeden 13,7 °C. 1979-ben a fenti sor­rendben: 17, 9, 16,8, 16,5, és 17,4 fok. Tavaly pedig Buda­pesten 14,7, Kecskeméten 12,9 (!), Keszthelyen 13, Szege­den 13,4. A májusi eső aranyat ér — tartják a gazdák. Nos, a ha­vi csapadék az utolsó három évben elég változatosan osz­lott meg. 1978-ban bőségesen jutott a növényzetnek az ara­nyat érő esőből: a főváros­ban 124, Kecskeméten 113, Keszthelyen 122, Szegeden 114 milliméter esett a hó fo­lyamán. 1979-ben a négy kör­zetnek 26, 24, 22, illetve 12 milliméterrel kellett beérnie- 198ö-ban sem volt a május bőkezű: 40, 44, 64 és 46 mil­liméter hullott a felsorolt tájegységekre. A napsütéses órák száma tavaly májusban Budapesten 221, Kecskeméten 208, Keszthelyen 199, Szege­den 183 volt. A szépszámú napos órát a viszonylag kevés csapadék, tehát mérsékelt felhősödés mellett az is magyarázza, hogy a nappalok hossza má­jusban jelentősen megnő. Má­jus elsején 4 óra 28 perckor kél a Nap és 18 óra 55-kor I nyugszik le. 31-én viszont a napkelte időpontja 3 óra 52 perc, a napnyugtáé pedig 19. 32. Az eltolódás tehát a hó folyamán 1 óra ±3 perc a napvilág javára­A május elseje már csak­nem egy évszázada a mun­kásság nemzetközi ünnepe, de Különleges kaktusz ’etr Roszaknak, a csehszlová- :iai tesini kaktuszbarátok ál- lökének gyűjteményében ta- álható egy olyan kaktusz, melyet 1905-ben ültettek Mexikóban, Csehszlovákiába pedig 1936-ban került. Az Ast- rophytum ornatum fajtához tartozó kaktusz súlya mintegy 10 kilogramm, nem számítva a gyökérzetet és a rátapadó föld súlyát. NOGRÁD - 1931 május 12., kedd e nap megünneplésének még messzebbre, egészen a római­ak tavaszünnepéig Visszanyú­ló előzményei vannak. Nálunk a XV. századból van az első adat a május elsejével kap­csolatos népszokásokról. Ezen a napon a házakat zöld lom­bokkal díszítették fel ország­szerte. A májusfa állítása ugyancsak már régen orszá­gos szokás. Általában legé­nyek állították a lányoknak. A palócoknál munkamegosz­tás volt: a legény csak a fá­ról gondoskodott, a feldíszí­tés pedig választottjára és annak édesanyjára hárult- A májusfaállítás többfelé ma is élő szokás. A népi megfigyelés szerint, ha május elseje hűvös, vagy nedves, középszerű lesz a ter­més; ha meleg és tiszta: bő­ségesebb. Május közepére haj­nali fagyok jöhetnek egyes években, ezért Pongrácot, Szervácot, és Bonifácot (név­napjuk 12-ére, 13-ára és 14-re esik) fagyosszenteknek szokás nevezni- Május 25-éhez, Orbán napjához termékenységi jós­latot fűz a néphit. Orbán napja, ha tiszta, jó édes bpr, ha esős, savanyú lőre terem majd. A hiedelem magyará­zata, hogy Orbánt a szőlős­kertek védszentjének tekin­tették a régiek, s szobrát sok helyen felállították a szőlők­ben. Ha névnapján szép idő volt, a reménykedő szőlősgaz­dák felvirágozták az Orbán- szobrokat, ha fagyos, csúnya idő járta, akkor besározták, sőt kővel dobálták-.. Cs, B. Anyanyelvi forrásvidékek Magam elé képzeltem rosz- szul halló kislány szorongó, elgyötrött arcát — kitaszított­nak érzi magát, nem tud be­kapcsolódni a többiek játéká­ba, nem érti a körülötte fo­lyó dolgokat. Suta, a megszó­lalásban — fogyatékossága akadályozza abban, hogy ki­fejezze gondolatait, vágyait, élményeit. Látom, azt a gyereket is, aki félrehúzódva, értetlenül hallgatja a „kezdeményezés­kor” beszélő, mesélő társait — mondják, mondják, mit láttak, hallottak, a családi ki­ruccanáson, micsoda újságok vannak otthon, milyen mesét szokott mondani az édesany­juk, milyen feladatokat kap­nak. ö jól hall és még nem is selypes, pösze — de na­gyon szegényes a „kincstá­ra”, ha meg akar szólalni, mert alig beszélgetnek vele, nem tud biztonsággal szólni semmiről. „Kelj fel! Öltözz már! Miért nem eszel! Menj a lábam alól, hagyj dolgoz­ni ! Ne kérdezz már annyi hü­lyeséget!” — legsűrűbben ezt hallja, no meg a játszótéri pajtások szövegét. A harmadik azért nem mer bekapcsolódni, mert fél a kicsúfolástól — botlik a nyelve, némelyik hangnál ki­buggyanna a beszéd belőle, de mégse... Az anyanyelvi gyökerek a kisgyermek egész világát be­hálózzák — tartó erejük nél­kül a személyiség kivirágzása elképzelhetetlen. Ott vannak a kiránduláson, a játéknál, a feladatmegoldásoknál, a bá­bok között. A nyelv a legerő­sebb kötelék az ember és a társadalom között — fogal­mazták meg sokan. Egyszer­re forrása, kifejezője, eszkö­ze a személyiség változásai­nak. Az írás elején említett kis­lány hallókészüléket kapott, ami szinte varázsütésre meg­változtatta óvodai kapcsolata­it, viselkedését. De mi van a többiekkel — az ingerszegény környezetből érkezőkkel (amely ragyogó anyagiak mel­lett sem ritka), a beszédhi­básodásokkal ? No és az át­laggyerekekkel, akik a saját tempójuk szerint veszik bir­tokukba a nyelvet? Mindnyájukról szó volt azon a csaknem egész napos értekezleten, melyet a salgó­tarjáni Malinovszkij úti óvo­dában tartottak a minap. Az új óvodai nevelési program bevezetése óta először volt központi téma az anyanyelvi nevelés, de ez az intézmény azok közé tartozik, ahol már foglalkoztak ezzel kiemelten, elemeze a problémákat, fel­adatokat. Van belőlük bőven! Bár a cigány gyermekek magyar nyelvtudásával már nincse­nek olyan súlyos gondok, mint a korábbi években, sok a hátrányos helyzetű a kicsik között. Nagy Ferencné vezető óvónő vitaindítójával to­vább erősítette azt a szemlé­letet (ami egyre több óvónő­re jellemző), hogy nem szabad a nevelési folyamat egészé­ből kiragadni az anyanyelvi nevelést, bűn csupán kam­pányszerűen foglalkozni ve­le. Minden nevelési területen, foglalkozási formában fontos a megnyilatkozás, az ismere­tek megfogalmazása, az él­ményszerzés, önkifejezés, a szavak mögötti tartalom meg­értése — ennek alapja a nyelv. Csaknem ugyanannyi kárt, mint hasznot hoz, ha mesterséges feladatmegol­dásra kényszerítik a gyereke­ket, így javítva beszédhibáit. Spontán helyzetekben, tevé­kenység közben (legyen ez ki­rándulás vagy bábozás, mese­mondás, vagy közös játék), nagy tapintattal, a gyermek személyiségének ismeretében lehet igazán eredményt elérni. Igen nagy az óvónők felelős­sége a zárkózott gyerekek megszólaltatáséban, a mindig fecsegők beszédfegyelmének kialakításában, a családdal va­ló együttműködés szorgalma­zásában. Az óvónő példakép, ő van legtöbbet a kicsikkel — ha mindig hangos, mindig halk, hangszípe nem fejez ki érzelmeket, ha túl sokat be­szél, ha maga sem mentes a beszéd illetve nyelvi hibák­tól (például suk-süköl!) a leg- tudatosabb anyanyelvi neve­lést is leronthatja. Az óvónők hozzászólásai azt mutatták, tisztában vannak mindezzel. Többen ismertet­ték a csoportjukban készített felmérést, az alkalmazott mód­szereket. A testületet dicséri, hogy ismerik, elismerik egy­más munkáját, nem szégyell­nek egymástól kérdezni, ta­nulni. A kívülállónak lehet szokatlan csupán az a megfi­gyelés, hogy nem csak a leg­ügyesebb, kiugró képességű, de a valamilyen szempontból problémás gyerekek neve, személyisége, sem ismeretlen a nagycsoportot vezető óvónő­nek a kicsik közül középső­ből és fordítva. Ami az anya­nyelvi nevelés szempontjából is nagyon fontos: az iskola­előkészítés nem maradhat csak az utolsó esztendőre, óvodába lépéstől ott kell len­nie a munka hátterében — a tapasztalatok cseréje pedig nem képzelhető el a gyere­kek megismerése nélkül, hi­szen minden módszer csak annyit ér, amit konkrét neve­lési helyzetben, az adott gyer­mekkel való foglalkozás során eredményez. A legfőbb feladatokat hatá­rozati javaslatban rögzítették: szó esik itt az óvoda-család együttműködéséről, az átlag­gyerekekkel való törődésről, az óvónők önművelésének szükségességéről, a kabinet ál­tal szervezett logopédiai tan­folyam tapasztalatainak, az ott elhangzott anyanyelvi já­tékok és gyakorlatok alkalma­zásáról. Okos hasznos dol­gok ezek — megvalósítá­suk az óvodai nevelés egé­szét erősíti. De csak ak­kor, ha a szakmaszeretet, a gyerekek szeretetével páro­sul, ha belülről fakadó örö­met okoz az a munka. Azaz hivatás. O'. Kiss Magdolna Múzeum a bástyában Immár több mint két éve, hogy Körmenddel öt városa lett Vas megyének. Az ötödik város most múzeummal gya­rapszik. Ez újabb ok, hogy meglátogassuk a takaros te­lepülést, amelynek neve közel hét és fél évszázada szerepeit először oklevélben, s már 1244- ben, nem sokkal a tatárjárás után említést tesznek váráról is. Az ezt követő században pedig már városként jegyzik. Abban a században került ki a királyi birtokok közül, s ezen az úton jutott aztán jó két­száz évvel utóbb a Batthyá-* nyalt birtokába: ők éltek ab­ban a szép nagy park köze­pén álló hatalmas kastélyban, amely ma is uralja a várost, a kulturális központ: épületei­ben van a könyvtár, egyebek között a diákotthon, a műve­lődési ház, s most rendezetten lesz múzeum is.. VARKASTÉLY A Rába sík völgyében tele­pült város messziről föltűnő ősi építménye voltaképpen várkastély. Fő épülete őrzi a szabálytalan négyszög alap­rajzú vízivár maradványait, azokra, azokból épült ki. E vízivárnak egy 1605. évi le­írás szerint mind a négy sar­kán egy-egy bástyatorony állt. A kastély mai alakjában a XVIII. század végére épült ki, akkor alakult ki a barokk homlokzat, s közepén a dór oszlopos erkély, amelyet ma a háborús pusztításból hely­reállítva eredeti szépségében láthatunk. így is észrevehet­jük a vár hagyatékát az épü­let kerek, erőteljes saroktag­jaiban — ha pedig ezeket be­lülről szemléljük, a félig kör alaprajzú szobákban, a vas­tag falak között érezzük: bás­tyákban vagyunk. ELŐZMÉNYEK Ebben a középponti főépü­letben nyílik a múzeum, a főkapu felől nézve a bal ol­dali — a délnyugati — sa­rokbástyában. Ottjártunkkor már rendezték a készülő ki­állítások anyagát, megtekint­hettük a kiterített tervraj­zot. Nagy Zoltán muzeoló­gus azt is elmondta, milyen A kastély főépülete: balról a zeumnak. múltja van máris a leendő múzeumnak. A Batthyányak várkastélya is őrzött muzeá­lis gyűjteményt — ha nem is a most nyíló múzeum három termében. Ezek ugyanis az utolsó Batthyány-birtokosok idején a tizenegy hercegi gyermek szobái voltak. Ezenkívül volt Körmenden hadtörténeti gyűjtemény is, amelyet egy helybeli tanító hozott létre. Mindebből a Kőszegi—Bartunek-féle gyűj­teményből, mind a Batthyá- nyakéból maradt egy-két em­lék, s főleg fennmaradtak fel­jegyzések. így a Rábavidék című helyi újság a század- forduló táján rendre közölte a kastélybeli gyűjtemény számára felajánlott tárgyak jegyzékét. Továbbá Dévényi Ferenc tanár is létesített egy gyűj­teményt, s ez 1953 decem­berében nyílt meg — szin­tén visszatekintenek rá az új múzeum kiállításán, akárcsak Molnár Lajos molnaszecsődl közjegyző gyűjteményére. Vé­gül a kastély kocsiszínjében is volt állandó kiállítás 1965 és 1975 között. Mindezek az előzmények közös előteremben kapnak helyet. CÉHES EMLÉKEK A másik két terem a kö­vetkezőképpen oszlik meg: A márványteremben a yárostör­sarokbástya ad otthont a mú­téneti kiállítás kap helyet do­kumentumokkal, térképekkel, tárgyakkal. Láthatjuk példá­ul Musztafa bégnek 1637. jú­lius 18-án Batthyány Adóm­hoz magyarul írt leveléét. E helyiségben vetíteni is fognak a látogatóknak: a város mű­emlékeit, jellegzetes oromza­tait, kapuit, s más építészeti emlékeit mutatják így be. A bástyateremben pedig Körmend céhes emlékei kap­nak helyet. (Mellesleg: 1907- ben például 38 szakma 193 mesterembere működött az 5000—6000 lakosú, de élénk piacú városkában!). Különbö­ző céhek tárgyait, köztük Zweifel lakatos, Raposa bog­nár vagy Kluge Pál kékfestő — s egyúttal ipartesületi el­nök — munkásságának em­lékeit láthatjuk. A terem kö­zepére egy régi hirdetőoszlo­pot kívánnak fölállítani, ame­lyen a Rábavidék korabeli cikkeinek fénymásolatai Idé­zik a múltat. A múzeum megnyitásával korántsem ér véget a múze­umalapítás, sőt inkább új, komolyabb és szervezett ala­pon ekkor kezdődhet újra igazán. Egyebek közt a város­ka órásainak emlékeit — fő­ként híres toronyórásaiét — kívánják összegyűjteni. De ez már a jövő dolga. Németh Ferene

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom