Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!' MSZMP NOGRflO MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TA N ÁCS LA PJA XXXVII ÉVF., 108. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1981. MÁJUS 10.. VASARNAP Emfékmüavatási ünnepség Kijevben A szocialista országok fejlődése fenyegetéssel nem állítható meg Leonyid Brezsnyev mondott ünnepi beszédet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke mondott beszédet szombaton Kijevben, a Nagy Honvédő Háború emlékműkomplexu­mának felavatásán. Brezsnyev szombaton délelőtt érkezett kü- lönvonatlal Moszkvából Kijevbe, ahol ünne­pélyesen fogadták. Az SZKP KB főtitkárá­val együtt érkezett Dmitrij Usztyinov mar­sall, honvédelmi miniszter és Viktor Grisin, az SZKP Moszkvai városi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai. A vendégeket Vlagyimir Scserbickij, az XJkrán Kommunista Párt KB első titkára és a köztársaság más vezetői köszöntötték. Leo­nyid Brezsnyev Scserbickij társaságában nyi­tott gépkocsin haladt át az ünnepi díszbe öltözött Kijev központján; az útvonal men­tén tíz- és százezrek sorakoztak fel. Ugyan­csak hatalmas tömeg köszöntötte Bzezsnye- vet és a többi vendéget az ünnepség szín­helyén, a Dnyeper meredek partján emelt em­lékmúzeum-komplexumban. A Nagy Honvédő Háború ukrajnai történe­ti múzeuma Jevgenyij Vucsetics, a híres szobrász, a sztálingrádi és a berlin-treptowi hősi emlékmű fő alkotója tervei alapján ké­szült. A komplexum központja a szovjet ha­zát jelképező óriási nőalak. A 62 méteres szoboéalak egyik kezében kardot, másikban a szovjet címerrel ékesített pajzsot tart ma­gasba. Az emlékmű talapzatában kapott he­lyet a múzeum, ahol a háború hőseinek ál­lítottak emléket, a többi között márványtáb- lákon örökítették meg az Ukrajna felszaba­dításáért harcolt ezernél több alakulat nevét. A komplexum másik részén tíz méter át­mérőjű örökmécs épült. Szabadtéren kiállí­tották a Nagy Honvédő Háború egykori harc­eszközeit, köztük például a híres Katyúsa sorozatvetőket, elhelyezték a parkban a há­ború hősi harcait megelevenítő szoborcso­portokat. Az ünnepi gyűlést pontban déli 12 órakor nyitotta meg Vlagyimir Scserbickij. Katonai tiszteletadással, páncélozott harci szállító járművön érkezett meg az emlékműkomp­lexumhoz az ismeretlen katona sírja fölötti örökmécsről a láng, amellyel a második vi­lágháború egyik híres veteránja, Lavrinyen- kov. repülőtábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse lobbantotta lángra a fáklyát. Egyper­ces hallgatással emlékeztek meg a jelenle­vők, köztük az ukrán területek; a hős vá­rosok küldöttségének tagjai, a honvédő há­ború veteránjai, a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma küldöttségében részt vevő le­gendás hírű hadvezérek a Nagy Honvédő Há­ború hősi halottairól, a húszmillió szovjet áldozatról. r Ezt követően Leonyid Brezsnyev mondott beszédet. A békéért harcolni kell / Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke hangoztatta: — negyven évvel ezelőtt kezdő­dött meg a Nagy Honvédő Háború. Az idősebbek műiden bizonnyal jól emlékeznek még 1941. június 22-nek ragyogó nyári napjára, arra a napra, amikor az imperializmus leg­sötétebb erői, a fasizmus a háború véres csapását mérték hazánkra. Nem titkolták cél­jukat: meg akarták semmisí­teni a szocializ/nust. A szovjet nép azonban határozottan út­ját állta a fasiszta pestisnek. Lenini pártja köré tömörülve felkelt hazája, szabadsága, eszméi védelmére. A szovjet emberek helytállása, hősiessé­ge megállította az események ilyen menetét. — A fasizmus ellen vívott harcban nem voltunk egyedül. Emlékezünk hősi szövetségese­inkre, a partizánokra, sok or­szág ellenállásának a hőseire, emlékezünk a Hitler-ellenes koalícióban szövetségeseink katonáira. De nem feledkez­hetünk meg arról, hogy a háború legsúlyosabb terhei a szovjet emberre hárultak. Ha­zánk húszmillió fiát és leányát vesztette el. Brezsnyev szólt arról, hogy a most felavatott monumen­tális emlékmű a győztesek emlékműve, emlékezés azokra, akik az élet, a haza boldogsá­ga nevében küzdöttek, azért harcoltak, hogy Európa és a többi földrész népeit meg­mentsék a fasiszta rabságtól. — 1945. felejthetetlen, győz­tes tavaszán, mi, frontharco­sok hittük, hogy ez volt az utolsó világháború — folytat­ta. Hittük, hogy gyermekeink soha többé nem hallanak rob­banásokat, a légiriadó ijesztő vijjogását, nem látják az em­berek vérét kiömleni, nem látják, hogyan pusztul el ott­honuk pokoli tűzben. Ez a- hit adott nekünk erőt, az el­lenséggel vívott döntő csali­hoz. így hitte ezt sok millió ember országunkban és min­den földrészen. Ebben a hi­tükben nem csalatkozhatnak. A szovjet ország minden tőle telhetőt megtett és megtesz ezért. — A szovjet nép megmutat­ta, hogy jól tudja felhasználni a békét. Megvalósultak a frontharcosok álmai, azoknak álmai, akik végigszenvedték a háborús évek borzalmaitar­ról, milyen hatalmas és szép lesz a győzelem után hazánk. — ’ Kommunista építőmun­kánk további útját pontosan meghatározták az SZKP XXVI. kongresszusának hatá­rozatai. De ahhoz, hogy való­ra váltsuk elgondolásainkat, békére van szükségünk. — A nemzetközi életben végbemenő események mind­inkább arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a békét fe­nyegetik, mégpedig súlyosan, a békéért harcolni kell. — Azok között, akik ma meghatározzák a tőkésorszá­gok politikáját, jó néhány jó­zanul gondolkodó ember van. Ok tudják, hogy napjainkban teljes értelmetlenség lenne az erőre, a háborúra támasz­kodni a szocialista világgal kialakított kapcsolatokban tudják, hogy csak egy értel­mes út van, a békás egymás mellett élés, a kölcsönös előnyös együttműködés útja — mondotta a többi között Leo­nyid Brezsnyev. — Vannak azonban a tő­késvilágban olyan államférfi­ak is, akik a jelekből ítélve hozzászoktak ahhoz, hogy csak az erő és a diktátum kategó­riáiban gondolkozzanak. Leg­főbb politikai hitvallásuknak azt tekintik, hogy katonai fö­lényre tegyenek szert a Szov­jetunióval szemben. A nem­(Folytatás a 2. oldalon.) Jogtanácsosok országos munkaértekezlete A jogalkotásnak és a jog- alkalmazásnak a gazdasági vi­szonyok fejlesztésében, a nép­gazdaság vérkeringésében be­töltött szerepéről, s a gazda­sági életben jelenleg tevé­kenykedő mintegy ötezer vál­lalati jogtanácsos munkájáról, feladatairól. háromnapos ta­nácskozás kezdődött szomba­ton Siófokon a Magyar Jogász Szövetség rendezésében. ,Dr. Antalffy György, egye­temi tanár, a szövetség elnöke nyitotta meg a vállalati jo­gásztagozatok VI. országos munkaértekezletét. A tanácskozáson dr. Maridó­ja Imre igazságügyminiszter részletesen szólt a párt XII. kongresszusának határozatai­ból, s a VI. ötéves terv cél­jaiból a gazdasági jogalkotás­ra és a jogalkalmazásra háru­ló feladatokról. Kiemelte, hogy gazdasági céljaink való­ra váltásához szükség van a gazdaságirányítási és ösztönző rendszer., a gazdálkodás szer­vezetének és jogi formáinak, a gazdasági élet demokratiz­musának további tökéletesíté­sére, ugyanakkor minden szin­ten javítani kell a vezetés munkáját és meg kell szilár­dítani a gazdálkodás törvé­nyességét is. Együtt a lakóhellyel Művelődési feladatoka tsz-ekben Kilencszáznál több dolgo­zó és családtagjaik életét egyaránt befolyásolja, hogy milyen színvonalú a művelő­dést segítő, ösztönző tevé­kenység a szécsényi II. Rákó­czi Ferenc Termelőszövetke­zetben. A szövetkezet üzemi területe 5130 hektár, dolgozói több községben élnek. Mindaz, ami egy elképzelt mérlegen az eredmények, va­lamint a hiányosságok, hát­ralevő feladatok serpenyő­jébe kerül, más hasonló me­zőgazdasági nagyüzemre is jellemző. Az egyik legfonto­sabb közművelődési terület az alap- és szakmai művelt­ség fejlesztése. A szakmun­kás dolgozók létszáma 1975 —80. között 69 főről 119 főre emelkedett, középfokú vég­zettséggel 1975-ben 44-en, 1980-ban 71-en rendelkeztek. Több mint duplája lett ez idő alatt a diplomások lét­száma, jelenleg 22 fő haszno­sítja felsőfokú tanulmányait a szövetkezetbén. Négy ösz­töndíjasuk van főiskolán, 11 szakközépiskolában, hárman szakmunkásképző intézetben. Tavaly 16-féle szakmai tan­folyamon 64 dolgozó végzett. A szécsényi II. Rákóczi té- esz bázisgazdasága a szécsé­nyi mezőgazdasági szakkö­zépiskolának és ezzel a me­gye mezőgazdasági szakmun­kásellátásának helyzetét is javítják. Gondot jelent azonban itt is —, mint szerte a megyé­ben más szövetkezetben —, hogy eléggé magas az általá­nos iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya, köztük legtöbben már idősebbek, nem is vállalkoznak a hiányzó osz­tályok pótlására. A művelődés nemcsak az ismeretek gyarapítását, az ■oktatási jellegű tevékenysé­get foglalja magában, hanem a kulturált élet- és munkakö­rülmények megteremtésén át a szórakozásig számos ténye­zőt. Ahhoz, hogy a fiatalok eljöjjenek dolgozni a mező- gazdaságba és meg is marad­janak, szükség van a jó mun­kalehetőség mellett az alap­vető művelődési igények ki­elégítésére is, sőt, újabbak felkeltésére is. Ezért kötöttek a kölcsönös együttműködé­sen, előnyökön alapuló szerző­déseket a szécsényi II. Rákó­czi Ferenc Művelődési Köz­ponttal, a hollókői klubkönyv­tárral, a nagylóci művelődési házzal, valamint a szécsé­nyi, nagylóci, hollókői sport­körrel. Pozitív a mérlegben a hollókői országhírű páva­kor sikereihez nyújtott tá­mogatás. De még sok a ten­nivaló a folyamatos minden­napi művelődés kialakításá­ban. A szövetkezet tagjai kö­zül alig van olyan, aki a szé­csényi vegyes karban, vagy más amatőr csoportban részt venne, dolgozna. A téesz kul­turált és megfelelően felsze­relt klubhelyiségében az őszi-téli időszakban zajlik az élet — író-olvasó találkozó, klubrendezvények, kézimun­ka-kiállítás, szórakoztató mű­sorok, filmvetítések, sakk- és asztalitenisz-versenyek kö­vetik egymást. Főleg a fiata­lok igénylik a klubot, az idő­sebb dolgozók az évente 3—4 alkalommal megrendezett színházlátogatásokat és kirán­dulásokat kedvelik. A szövetkezet oktatási és kulturális bizottsága önma­gában nem sokat tehet az előrelépés érdekében, ehhez együtt kell dolgozni a lakó­helyi illetékes intézmények­kel, úgy felhasználni a kul­turális alapot, hogy ez a na­gyobb közösség érdekeit is szolgálja, az életmód gazda­gításával. A tervek készíté­sénél már ezt tartották szem előtt! ■ r Tarisznyával a vállukon Csodaszép, idővel köszöntötte a második májust szom­bat a ballagok seregeit. Az emlékezetes napon a középis­kolába* járó diákok negyede — az országban több tízezer fiatal, Nógrád megyében 917 diák búcsúzott el iskolájától. Négy év alatt a gimnáziumokban, közgazdasági, egészség- ügyi, gépipari, mezőgazdasági szakközépiskolában tengernyi ismeretet halmoztak a diákok elé —, hogy kinek-kinek mi került be ebből a „tarisznyába”, az értékként elvihető dol­gok közé, az a tanuláson, érdeklődésen múlott. Hogy a sokszor közömbösnek, közönyösnek mondott fiatalok miért érzik belül is jelentős állomásnak ezt az eseményt? Nemcsak az igazgatói köszöntőkben hangzik el, a diá­kok maguk is érzik; az eddig megtett utukban nem voltak egyedül, több közösségtől is búcsúzniuk kell. Ami később lesz belőlük, ami egyéniségük, barátságaik, szerelmük ki­bontakozásában élményforrás volt, a kamaszkor gyötrel- mes-szép évei, a tehetségük kibontakozásában oly fontos lehetőségek, a tudás gyűjtögetésének egyik határköve ez a nap. Szüleik támogatása, együttérzése, ambíciókat biztató magatartása nélkül nehéz lett volna idáig eljutni, amikor a batyuval a vállukon újra végigjárják az osztályokat, el­köszönnek társaiktól és legtöbben tudják, sejtik azt is, hogyan tovább. Az elkövetkező érettségi szünetre, az utolsó nagy felkészülés idejére jó munkát, sok energiát kívánunk mindnyájuknak! Képünk a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola 110 végzős diákjának bal­lagásán készült. Ebben az iskolában már tudják annak a nevét is; aki az első tíz között bejutott az OKTV országos döntőjébe: Dénes Hedvig pénzügyi ismeretekből 9. lett. Ugyanő Holmann Magdolnával együtt az ország legjobb 20—30 politikai gazdaságtanos diákja közé került, itt máso­dik fordulós volt Hajdú Csilla, történelemből Sándor Ferenc. Jó felvételi vizsgátl Szöveg: — gkm — Fotó: Bábel Megem’ékezósek a „győzelem napja évfordulóján V« A fasizmus felett aratott győzelem 36. évfordulója al­kalmából szombaton koszorú- zási ünnepséget tartottak a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége ne­vében Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, Valerij Leo- nyidovics Muszatov, követ- tanápsos és Anatolij Alek- szandroúics Popov vezérőr­nagy, katonai és légügyi atta­sé helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. Az ideig­lenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoksága nevében Vla­gyimir Ivanovics Szivenok vezérezredes, a déli hadsereg­csoport parancsnoka, a kato­nai tanács tagjaival együtt koszorúzott. Koszorúzások, megemléke­zések voltak a megyékben is. A salgótarjáni temetőben a Hő­sök Falánál elhelyezték ko­szorúikat a megye politikai, állami és társadalmi szerve­zeteinek képviselői. Komárom megyében valamennyi város­ban megkoszorúzták a szovjet hősök emlékműveit. Székesfehérváron, a szovjet hősök Béke téri emlékművé­nél Fejér megye vezetői és a fegyveres testületek képvise­lői rótták le hálájukat. Több százan — diákok, KISZ-esek, a költő nevét vi­selő brigádok tagjai — gyűl­tek össze Győr határában, Radnóti Miklós szobránál, hogy megemlékezzenek a fa­sizmus áldozatairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom