Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) zetközi problémáknak tárgyalásokkal, kölcsönösen előnyös megállapodásokkal történő megoldása számukra szemmel láthatóan valahol a sor végén álló lehetőség —, ha egyáltalán komolyan gondolnak erre. — Vannak közöttük olyanok Is, akik nyíltan kijelentik, hogy a béke állítólag nem a legfontosabb dolog, van, ami fontosabb a békénél. — Gondolkozzanak csak: elképzelhető-e ennél iszonyatosabb álláspont, ennél cini- kusabb magatartás a népek sorsa, köztük a saját népük sorsa iránt, az emberek százmillióinak élete iránt? Hiszen közismert tény, hogy a hadviselés, a tömegpusztítás eszközei ma olyan erejűek, hogy alkalmazásuk megkérdőjelezné sok nép. sőt az egész mai civilizáció létét. — Ezért, ha ma visszaverjük a katonai kalandok kedvelőinek politikáját, kiállunk a béke megszilárdítása mellett, akkor az emberiség életének védelme mellett állunk ki, amellett, hogy megvédelmezzük mindazt a hatalmas értéket, amelyet az emberek évezredek során hoztak létre. — Nem is szólok arról, milyen ostobák azok a számítások, amelyek úgy vélik, hogy fenyegetésekkel, gazdasági blokáddal, vagy katonai agresszióval meg lehet akadályozni a szocialista országok ‘fejlődését, vagy a népeknek a nemzeti szabadságért, a társadalmi igazságosságért vívott harcát. A második világháború és az azóta eltelt három és fél évtized világosan megmutatta: az ilyen eszközök nemcsak, hogy nem hozzák meg az imperialistáknak a várt hasznot, hanem éppen a remélttel ellentétes eredményekkel járnak. Ügy látszik azonban, nem mindenki tanult a leckéből. — A Szovjetunió nem először hall különböző rágalmakat politikájáról, nem először hall fenyegetéseket. Meg lehet akadályozni a háborút — Bennünket nem lehet fenyegetni. Erősek az idegeink, jó edzésen mentünk át. Mi nem a fegyverkezési verseny híve, hanem ellenségei vagyunk. Jól tudnánk alkalmazni más célokra azokat az eszközöket, amelyeket a fegyverkezés elnyel. De, ha rá- kényszerítenek bennünket, akkor gyors és hatékony választ tudunk adni a kardcsörtető imperializmus bármelyik kihívására. Első számú, legszentebb kötelességünk ugyanis az, hogy biztosítsuk hazánk és szövetségeseink biztonságát, biztosítsuk a szovjet nép számára a szilárd békét. — A háború utáni évek tapasztalata arról győz meg, hogy meg lehet akadályozni a háborút. Volt hidegháború, voltak veszélyes, sőt kritikus' pillanatok, de az imperializmusnak nem sikerült szakadékba taszítani az emberiséget. — Súlyunkkal, politikánkkal hatást tudtunk gyakorolni a nemzetközi légkörre, enyhíteni tudtuk azt. A nemzetközi kapcsolatokban egy egész évtized az enyhülés jegyében ment végbe. Ez a hetvenes évek legértékesebb vívmánya, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, korunk minden józanul gondolkodó ereje állhatatos, közös erőfeszítésének gyümölcse. — A béke legádázabb ellensége, a félelem és az előítélet, a hazugság és a gyűlölet. Az imperializmus ezeket ápolja és növeli a nemzetközi feszültséget. — A jelenlegi körülmények között minden eddiginél nagyobb szükség van a körültekintésre, a józan mérlegelésre, s ezzel együtt a becsületes, bátor erőfeszítésekre a megegyezés, a nemzetközi bizalom jegyében. — Az SZKP legutóbbi kongresszusa ismét megerősítette, hogy a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb célja a béke. A kongresszus által előterjesztett kezdeményezéseket az emberek a nyolcvanas évek békeprogramjának nevezték el, s mi Hárman az éhhalállal küzdenek Feszült a. helyzet Észak-lrországban Bobby Sands halálával harcunk nem ért véget. Mindaddig folytatjuk, amíg követeléseinket nem teljesítik a brit hatóságok. Ha bármelyik éhségsztrájkoló meghal, az IRA egy másik bebörtönzött tagja lép a helyére — jelentette be az IRA egyik magas rangú képviselője. Mint a bejelentésből kiderült, hamarosan közölni fogják, hogy ki lép Sands helyébe, de előbb tájékoztatják az illető fogoly családját. Az IRA bebörtönzött tagjai közül jelenleg hárman folytatnak éhségsztrájkot azért, hogy a brit hatóságok valamennyi IRA-tagot minősítsék politikai fogollyá. Az éhségsztrájkolók egyike már 56. napja, míg a másik kettő 48. napja nem fogad el élelmet. Mindhármuk állapota egyre rosszabbodik, különösen a látásuk romlott jelentősen. A Bobby Sands halála miatt rendkívül feszült légkörű Észak-lrországban pénteken éjszaka csak egy súlyosabb akcióra került sor: az IRA egyik különítménye aknavetővel lőtt egy, az Ír Köztársaság határa közelében levő brit katonai állást. Két katona megsebesült. Pénteken egyébként a kórházban belehalt sérüléseibe az a 14 éves fiú, aki a keddi zavargások során — teljesen véletlenül — sebesült meg. Sands keddi halála óta ő az ulsteri összecsapások hármadik halálos áldozata. Uj kampány Kínában Sok kampányt megért már az edzett kínai, így hát a legújabbon talán meg sem lepődik. Most éppen az udvariasságra oktatják, pontosabban arra, hogy legyen ismét udvarias, miként az a kínaiakról régebben hírlett. A maoista kulturális forradalom idején az átlagpolgár megtudhatta, hogy a kulturált viselkedés nem egyéb „polgári kép- mutatásnál", most meg azt kell megértenie, hogy bizonyos szavakat kár volt elfelejtenie. Visszakerül a szótárba a „kérem”, a „szabad lesz". A kormány kezdeményezésére létrejött „udvarias nyelvet tanulmányozó csoport" nagy hévvel terjeszti a korábban kiirtásra ítélt szavakat a rádióban és a tv-ben. A bol- . ti eladókat például arra szólította föl, hogy ne használják többé a „nem tudom" és „keressen magának" kifejezéseket. A kínai távirati iroda már az első eredményekről is beszámolt. Hírül adta, hogy néhány pekingi buszon feltűntek az udvarias bánásmódot hirdető feliratok. A közlekedési rendőrök sem használhatják többé a szabálysértőkkel szemben a „hé, maga" megszólítást, hozzá kell tenniük az „uram” szócskát. A hírügynökség nem említette, hogy az udvariassági kampánynak van-e valami köze Kína és a Nyugat oly intenzívvé vált politikai és gazdasági kapcso- csolataihoz, a Peking ben mind nagyobb számban vendégeskedő üzletemberekhez. Dehát ez, végül is, valóban nem kampányléma... NÓGRAD - 1981 május 10., vasárnap jól tudjuk, hogy az új háború prófétáinak veszélyes elgondolásai ellen, a tartós békéért vívott harcban a világ népei a mi oldalunkon állnak. — A program meghatározása magától értetődően a munka kezdetét, nem pedig végét jelenti. Még előttünk áll az egész munka, az egész küzdelem. Nem tartunk igényt arra, hogy monopolizáljuk a béke megszilárdítását. A széles körű párbeszéd mellett vagyunk és minden építő eszme mindig megértésre talál nálunk. — Bárhol is kerüljön sor tárgyalásokra, bármilyen problémáról legyen is szó azokon, számunkra a fő szempont mindig a béke és a békés együttműködés érdeke volt, s az lesz a jövőben is. Állást foglaltunk, s továbbra is állást foglalunk az imperialisták által létrehozott válságok, a háborús tűzfészkek felszámolásáért, a bejelentett és a hadüzenet nélküli háborúk megszüntetéséért. — A nemzetközi helyzet lehet rosszabb, vagy jobb —, de rendkívül fontos az, hogy ne térjünk le a helyes útról. Következetesen azért fogunk dolgozni, hogy csökkentsük a feszültséget, megőrizzük az enyhülést, biztosítsuk annak továbbfejlődését. Ezt tekintjük kulcskérdésnek. — Elgondolásaink tiszták és nemesek. Erőnk nagy. De mi sohasem fogjuk azt a népek kárára felhasználni — mindig a békét szolgálta, s ezt szolgálja a jövőben i& — Más államok szabadsága és biztonsága a mi szabadságunk és biztonságunk lényeges feltétele. Ugyanakkor azonban a szabadságunk és biztonságunk elengedhetetlen feltétele más országok szabad és független fejlődésének — jelentette ki többek között Leonyid Brezsnyev. A nagy tetszéssel, lelkesedéssel fogadott beszéd után több felszólalás hangzott el: a háború egykori veteránjai, köztük Kirill Moszkalenko marsall, honvédelmi miniszterhelyettes, Alekszej Fjodo- rov, a híres partizánparancsnok mellett a középnemzedék és a legfiatalabbak képviselői •tettek hitet a béke mellett, ígérték meg, hogy továbbra is a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékéhez méltóan dolgoznak a szovjet haza felvirágzásáért, védelméért. Az ünnepség'végén a katonai alakulat díszmenetben vonult el a vendégek előtt. Az alakulat élén menetelő katonák a Nagy Honvédő Háború harcosainak öltözékét viselték : rohamsisakban, sátor- lapköpenyben vonultak el. A megnyitó után Leonyid Brezsnyev és az ünnepség vendégei megtekintették a múzeumot. A hét 3 ké Történt-e előrelépés a keletnyugati kapcsolatokban? Ha egyértelmű igennel nem is válaszolhatunk, de tény, hogy a héten bekövetkezett néhány esemény óvatos optimizmusra adhat okot. A háromhetes húsvéti szünet után ismét ülésező madridi értekezleten Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy egészében haladás tapasztalható, még, ha az lassú és egyenlőtlen is, s hangsúlyozta, hogy van lehe'i tőség az álláspontok további közelítésére. Kast NSZK küldöttségvezető is elismerte a semleges országok tervezetének jelentőségét, amely —, mint mondotta — lehetővé teszi a találkozó munkájának meggyorsítását. Eközben a NATO-külügyminiszterek római ülésén Haig amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy még az év vége előtt tárgyalások kezdődhetnek a Szovjetunióval az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták korlátozásáról A közlést üdvözölték ugyan az atlanti partnerek, de több nyugat-európai ország vezetői elégedetlenek azzal, hogy Washington nem azonnali tárgyalásokra mutatott készséget. Ezt a momentumot a moszkvai elemzők is kiemelték, s a Haig-bejelentés másik negatív vonásának azt minősítették, hogy továbbra sem világos: pontosan miről és milyen formában hajlandó az USA tárgyalni. A Pravda, majd a TASZS2 péntek esti nyilatkozata rámutatott, hogy a NATO tanácskozásán megerősítették az 1979-es rakétatelepítési határozatot, s ezzel bizonyságot tettek arról, hogy a fegyverkezés megkezdett útján akarnak haladni. Mindenfajta tárgyalási készség tényleges próbája csakis a gyakorlat lehet. A nemzetközi politikai érintkezésnek pedig rendkívül fontos eleme a bizalom. Ezt hangsúlyozta egyebek között moszkvai sajtóértekezletén Waldheim, ENSZ-főtitkár, aki kijelentette, hogy vissza kell térni a nemzetközi megértés és együttműködés politikájához. A konkrét szovjet békekezde- ményezéseket méltatva az ENSZ főtitkára elmondotta, hogy konzultálni kíván a Biztonsági Tanács tagjaival egy csúcsszintű BT-ülés megtartásának lehetőségéről. Mi a tétje a vasárnapi nyugat-berlini választásnak? Nem csupán az, hogy valóra válnak-e a kétmilliós városban 1963 óta ellenzékben levő kereszténydemokraták reményei. Az utolsó előrejelzések szerint a CDU-nak reális esélye van a kormányra kerülésre, s csak az a kérdés, hogy relatív, vagy abszolút többséget szerez-e a 135 tagú nyugat-berlini képviselőházban. Az előbbi esetben a mérleg nyelveként a jelenlegi koalícióban részt vevő liberálisok (FDP), illetve a mind hangsúlyosabb erőként jelentkező környezetvédők (Zöldek) léphetnek föl. A városban kialakult hónapok óta tartó feszültség semmiképp sem a szociáldemokrata-liberális koalíciónak kedvez. A karácsony előtt kipattant építésügyi panama hátterében több SPD-szenátor „sárosnak” bizonyult, s amikor Stobbe polgármester januárban benyújtotta kormányának lemondását, már a helyére sebtiben Bonnból delegált, s tekintélyes politikusi múlttal rendelkező Vogel személye sem csillapíthatta le a kedélyeket. Végül az ellenzék kikényszérítette az idő előtti választásokat, ' felismerve, hogy a koalíció képtelen rendezni sorait. Ezen a ponton válik a nyugat-berlini választás ügye nagy politikai kérdéssé. A kereszténydemokraták ugyanis nyíltan abban reménykednek, hogy a nyugat-berlini szenátus elhódítása a bonni koalíciót is megingathatja. Az NSZK-t a liberálisokkal koalícióban kormányzó SPD-t valóban belső válságok marcangolják, a szociáldemokraták bel- és külpolitikai kérdésekben egyaránt megosztottak, az FDP pedig manapság sokkal kevésbé engedelmes és szilárd koalíciós partner, mint a korábbi években. A CDU tehát abban bízik, hogy a Nyugat- Berlinben végbemenő változá-- sok végső soron előrejelzésül szolgálhatnak 1983-ra, az NSZK-beli általános választásokra. Puccsveszély fenyeget-e Ismét Spanyolországban? A legutóbbi napok fejleményei nem sok jóval biztatnak. Miután a madridi kormány erélyes intézkedések egész sorát hozta a terebélyesedő ter- ror/iullám megfékezésére, az indulatok nemhogy csillapodtak volna, inkább magasabbra csaptak, A Grapo szélsőbaloldali terrorszervezet hétfőn Madridban és Barcelonában gyilkolt, a baszk szepyratista- kat tömörítő ETA csütörtök délelőtt újabb merénylettel hívta föl magára a figyelmet. Egy motorkerékpárról két fiatalember bombát dobott arra a katonai gépkocsira, amelyben Valenzuela altábornagy és három kísérője utazott — a robbanás következtében az altábornagy súlyosan megse- t besült. három társa meghalt. Bizonyos hogy, ami ezekben a napokban Spanyolországban történik, az nem egyszerűen a terroristák válasza a kormány • erélyes intézkedéseire. Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára alapos okkal figyelmeztetett arra, hogy a demokratikus rendszer eileni súlyos provokációkról van szó. Ezzel magyarázható, hogy a szenátus elnöke a kormányfő kérésére — útját megszakítva — hazatért svédországi látogatásáról, hogy előbbre hozzák a parlamenti vitát a rendkívüli és ostromállapot kihirdetését szabályozó törvénytervezetről. A politikai élet azonban nemcsak a hatalom csúcsain élénkült meg Spanyolországban. A parlamentben képviselt négy legnagyobb párt felhívására pénteken déli% 12 órakor két percre megállt az élet az országban. A jelképes munkabeszüntetés, amelyhez egyedül a fasiszta szervezetek nem csatlakoztak, hathatósan demonstrálta, hogy a spanyolok elítélik a terrorizmust, békét és nyugalmat akarnak, nem bombarobbanásokat. Már csak azért is, mert többségük tisztában van azzal, hogy a terrorizmus azoknak a jobboldali, s a hadseregben még mindig erőteljesen képviselt erőknek a kezére játszik, amelyek ürügyet keresnek a fasiszta katonai puccsra. Néhány hete, a parlament foglyul ejtésével ezek az erők bebizonyították, hogy nemcsak konspirálnak, cselekednek is. Legközelebb talán ügyesebb terv alapján . . . Kürti Gábor fi közvéleményt is megdöbbentette Garázda elemek Ofwockban A Varsó közelében levő Otwock kisváros vasútállomásán csütörtökön és pénteken incidens zajlott le. Mint a központi lapok szombati beszámolójából kiderül, csütörtökön délután két erősen ittas, büntetett előéletű fiatalember kövekkel bezúzta a vasútállomás közelében levő rendőrőrs néhány ablakát. A rendőrök őrizetbe vették őket, mire egyikük segítségért kiabált, s a rendőrőrsöt pillanatok alatt több száz fős, főleg fiatalokból álló tömeg vette körül. Többen közülük többször is megpróbálták felgyújtani az épületet, de ezt a helybeli lakosok segítségével mindannyiszor sikerült megakadályozni. A tömeg még péntekén hajnalban is az épület körül állt. Hajnali három órakor a helyszínre érkeztek a „Szolidaritás” mazowszei regionális szervezetének képviselői. Közbenjárásukra a két őrizetbe vett fiatalembert szabadon bocsátották, s ezt követően a mazowszei szervezet képviselői hosszú rábeszélés után elérték, hogy az épületet körülvevő emberek távozzanak. Ügy tűnt, hogy az incidensnek ezzel vége. Pénteken délután azon-; ban ismét mintegy ezer főnyi tömeg sereglett össze a rendőrőrs körül — köztük számos ittas fiatal — és felgyújtották az épületet. A helyszínre érkező tűzoltók megpróbálták eloltani a tüzet, 'de munkájukat megakadályozták. Pénteken este még egyszer felgyújtották az épületet, amely ezúttal teljesen kiégett. Éjjel ismeretlen személyek kalapáccsal és más eszközökkel szétverték az épület még megmaradt részeit. A tavaly nyáron kirobbant válság során ez az első ismert eset, hogy gyújtogatásra került sor. A lengyel közvélemény megdöbbenéssel fogadta az incidens hírét. A Trybuna Ludu kommentárban ítélte el azt a fajta tömeghisztériát, amely részeg huligánokkal szemben eljáró rendőrök ellen fordít több száz embert*. A lap különösen megdöbbentőnek nevezi, hogy megakadályozták a tűzoltók munkáját. „Minden tűz a továbbterjedés veszélyével fenyeget, a szó szoros és átvitt értelemében egyaránt” — írja a LEMP központi lapja. (MTI) Két jelölt vitája Francois Mitterrand, a francia elnökválasztás szocialista jelöltje péntek esti rövid rádió- és tv-beszédében három kérdésre válaszolt. Az első: mi történik a megválasztása utáni első hetekben? Kijelentette: az általa kinevezendő új kormány olyan férfiakból és nőkből áll majd, akik támogatták akcióját, vagy csatlakoztak politikai nézeteihez. Május végén nagyszabású konzultációt kezdene a szakszervezetekkel, a munkáltatók képviselőivel és másokkal a munkaidő csökkentésének lehetőségeiről és következményeiről. Kormánya azonnal intézkedéseket hozna a gazdasági élet fellendítésére, a munkanélküliség elleni harcra. Időközben feloszlatná a nemzetgyűlést. Arra fogom kérni az országot, hogy az elnöki többséget valósítsa meg a parlamentben is. Erről a szavazók fognak dönteni június 28-ig —mondta Mitterrand. A szocialista jelölt megismételté, hogy ellenfele, pis- card d’Estaing őt hazugsággal vádoló állításai hamisak. Programját lehet bírálni, de ellenfelének nincs politikai és erkölcsi joga azt eltorzítani, hangoztatta. A harmadik kérdésre válaszolva: lehet-e politikát változtatni az elnök személyének megváltoztatása nélkül, Mitterrand élesen bírálta Gis- card d’Estaing kormányzását. Ha elnökké választják, az ösz- szefogás, a megbékélés, a párbeszéd embere lesz, ígérte Mitterrand. Céljait így foglalta ö36ze: legyőzni a munkanélküliséget, újra fellendíteni a gazdaságot, igazságosabb, szabadabb, felelő- sebb társadalmat építeni, visszaállítani Franciaország erejét és függetlenségét, védelmezni a világbékét. Giscard d’Estaing elnök zárónyilatkozatában azt mondotta, hogy ellenfele nehezen viseli el az igazságot, elveszti hidegvérét, sértegetésekre tér át. Mitterrand-t a gazdasági kérdésekben demagógiával vádolta. Az államfő szerint a szocialista jelölt győzelme politikai zűrzavarra, a nemzet- gyűlés azonnali feloszlatására, átmeneti kormányra, hét héten belül új választásokra vezetne. Üjjáválasztása esetére Giscard nagyszabású megújulást ígért „megrázkódtatás és zűrzavar nélkül”. Ami a saját kormányzását illeti, sikerült megvédenie a frankot, korlátoznia a költségvetés hiányát, hangoztatta. A tét most Franciaország közeli és távoli jövője — ellenfele megválasztása esetére Giscani d’Estaing az ország hányát* lását helyezte kilátásba.
