Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) zetközi problémáknak tárgya­lásokkal, kölcsönösen elő­nyös megállapodásokkal törté­nő megoldása számukra szem­mel láthatóan valahol a sor végén álló lehetőség —, ha egyáltalán komolyan gondol­nak erre. — Vannak közöttük olyanok Is, akik nyíltan kijelentik, hogy a béke állítólag nem a legfontosabb dolog, van, ami fontosabb a békénél. — Gondolkozzanak csak: elképzelhető-e ennél iszonya­tosabb álláspont, ennél cini- kusabb magatartás a népek sorsa, köztük a saját népük sorsa iránt, az emberek száz­millióinak élete iránt? Hiszen közismert tény, hogy a had­viselés, a tömegpusztítás esz­közei ma olyan erejűek, hogy alkalmazásuk megkérdőjelez­né sok nép. sőt az egész mai civilizáció létét. — Ezért, ha ma visszaver­jük a katonai kalandok ked­velőinek politikáját, kiállunk a béke megszilárdítása mel­lett, akkor az emberiség éle­tének védelme mellett állunk ki, amellett, hogy megvédel­mezzük mindazt a hatalmas értéket, amelyet az emberek évezredek során hoztak létre. — Nem is szólok arról, milyen ostobák azok a számí­tások, amelyek úgy vélik, hogy fenyegetésekkel, gazda­sági blokáddal, vagy katonai agresszióval meg lehet akadá­lyozni a szocialista országok ‘fejlődését, vagy a népeknek a nemzeti szabadságért, a tár­sadalmi igazságosságért ví­vott harcát. A második világ­háború és az azóta eltelt há­rom és fél évtized világosan megmutatta: az ilyen eszkö­zök nemcsak, hogy nem hoz­zák meg az imperialistáknak a várt hasznot, hanem éppen a remélttel ellentétes eredmé­nyekkel járnak. Ügy látszik azonban, nem mindenki ta­nult a leckéből. — A Szovjetunió nem elő­ször hall különböző rágalma­kat politikájáról, nem elő­ször hall fenyegetéseket. Meg lehet akadályozni a háborút — Bennünket nem lehet fenyegetni. Erősek az idege­ink, jó edzésen mentünk át. Mi nem a fegyverkezési ver­seny híve, hanem ellenségei vagyunk. Jól tudnánk alkal­mazni más célokra azokat az eszközöket, amelyeket a fegy­verkezés elnyel. De, ha rá- kényszerítenek bennünket, ak­kor gyors és hatékony választ tudunk adni a kardcsörtető imperializmus bármelyik kihí­vására. Első számú, legszen­tebb kötelességünk ugyanis az, hogy biztosítsuk hazánk és szövetségeseink biztonságát, biztosítsuk a szovjet nép szá­mára a szilárd békét. — A háború utáni évek ta­pasztalata arról győz meg, hogy meg lehet akadályozni a háborút. Volt hidegháború, voltak veszélyes, sőt kritikus' pillanatok, de az imperializ­musnak nem sikerült szaka­dékba taszítani az emberisé­get. — Súlyunkkal, politikánk­kal hatást tudtunk gyakorol­ni a nemzetközi légkörre, enyhíteni tudtuk azt. A nem­zetközi kapcsolatokban egy egész évtized az enyhülés je­gyében ment végbe. Ez a hetvenes évek legértékesebb vívmánya, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, korunk minden józanul gon­dolkodó ereje állhatatos, kö­zös erőfeszítésének gyümölcse. — A béke legádázabb el­lensége, a félelem és az elő­ítélet, a hazugság és a gyűlö­let. Az imperializmus ezeket ápolja és növeli a nemzetközi feszültséget. — A jelenlegi körülmények között minden eddiginél na­gyobb szükség van a körülte­kintésre, a józan mérlegelésre, s ezzel együtt a becsületes, bá­tor erőfeszítésekre a megegye­zés, a nemzetközi bizalom je­gyében. — Az SZKP legutóbbi kongresszusa ismét megerősí­tette, hogy a Szovjetunió nem­zetközi politikájának legfőbb célja a béke. A kongresszus által előterjesztett kezdemé­nyezéseket az emberek a nyolcvanas évek békeprog­ramjának nevezték el, s mi Hárman az éhhalállal küzdenek Feszült a. helyzet Észak-lrországban Bobby Sands halálával har­cunk nem ért véget. Mindad­dig folytatjuk, amíg követelé­seinket nem teljesítik a brit hatóságok. Ha bármelyik éh­ségsztrájkoló meghal, az IRA egy másik bebörtönzött tagja lép a helyére — jelentette be az IRA egyik magas rangú képviselője. Mint a bejelentésből kide­rült, hamarosan közölni fog­ják, hogy ki lép Sands helyé­be, de előbb tájékoztatják az illető fogoly családját. Az IRA bebörtönzött tagjai közül jelenleg hárman folytat­nak éhségsztrájkot azért, hogy a brit hatóságok valamennyi IRA-tagot minősítsék politikai fogollyá. Az éhségsztrájkolók egyike már 56. napja, míg a másik kettő 48. napja nem fo­gad el élelmet. Mindhármuk állapota egyre rosszabbodik, különösen a látásuk romlott jelentősen. A Bobby Sands halála miatt rendkívül feszült légkörű Észak-lrországban pénteken éjszaka csak egy súlyosabb akcióra került sor: az IRA egyik különítménye aknavető­vel lőtt egy, az Ír Köztársaság határa közelében levő brit ka­tonai állást. Két katona meg­sebesült. Pénteken egyébként a kórházban belehalt sérülé­seibe az a 14 éves fiú, aki a keddi zavargások során — tel­jesen véletlenül — sebesült meg. Sands keddi halála óta ő az ulsteri összecsapások hármadik halálos áldozata. Uj kampány Kínában Sok kampányt megért már az edzett kínai, így hát a legújabbon talán meg sem lepődik. Most éppen az udvariasságra oktatják, pontosabban arra, hogy le­gyen ismét udvarias, mi­ként az a kínaiakról régeb­ben hírlett. A maoista kul­turális forradalom idején az átlagpolgár megtudhatta, hogy a kulturált viselkedés nem egyéb „polgári kép- mutatásnál", most meg azt kell megértenie, hogy bi­zonyos szavakat kár volt elfelejtenie. Visszakerül a szótárba a „kérem”, a „sza­bad lesz". A kormány kez­deményezésére létrejött „udvarias nyelvet tanul­mányozó csoport" nagy hév­vel terjeszti a korábban ki­irtásra ítélt szavakat a rá­dióban és a tv-ben. A bol- . ti eladókat például arra szó­lította föl, hogy ne hasz­nálják többé a „nem tu­dom" és „keressen magá­nak" kifejezéseket. A kínai távirati iroda már az első eredményekről is beszámolt. Hírül adta, hogy néhány pekingi buszon fel­tűntek az udvarias bánás­módot hirdető feliratok. A közlekedési rendőrök sem használhatják többé a sza­bálysértőkkel szemben a „hé, maga" megszólítást, hozzá kell tenniük az „uram” szócskát. A hírügynökség nem em­lítette, hogy az udvariassá­gi kampánynak van-e va­lami köze Kína és a Nyu­gat oly intenzívvé vált po­litikai és gazdasági kapcso- csolataihoz, a Peking ben mind nagyobb számban vendégeskedő üzletembe­rekhez. Dehát ez, végül is, valóban nem kampányléma... NÓGRAD - 1981 május 10., vasárnap jól tudjuk, hogy az új hábo­rú prófétáinak veszélyes el­gondolásai ellen, a tartós bé­kéért vívott harcban a világ népei a mi oldalunkon állnak. — A program meghatározá­sa magától értetődően a munka kezdetét, nem pedig végét jelenti. Még előttünk áll az egész munka, az egész küz­delem. Nem tartunk igényt arra, hogy monopolizáljuk a béke megszilárdítását. A szé­les körű párbeszéd mellett va­gyunk és minden építő eszme mindig megértésre talál ná­lunk. — Bárhol is kerüljön sor tárgyalásokra, bármilyen prob­lémáról legyen is szó azokon, számunkra a fő szempont mindig a béke és a békés együttműködés érdeke volt, s az lesz a jövőben is. Állást foglaltunk, s továbbra is állást foglalunk az imperialisták ál­tal létrehozott válságok, a háborús tűzfészkek felszámo­lásáért, a bejelentett és a had­üzenet nélküli háborúk meg­szüntetéséért. — A nemzetközi helyzet le­het rosszabb, vagy jobb —, de rendkívül fontos az, hogy ne térjünk le a helyes útról. Következetesen azért fogunk dolgozni, hogy csökkentsük a feszültséget, megőrizzük az enyhülést, biztosítsuk annak továbbfejlődését. Ezt tekintjük kulcskérdésnek. — Elgondolásaink tiszták és nemesek. Erőnk nagy. De mi sohasem fogjuk azt a népek kárára felhasználni — mindig a békét szolgálta, s ezt szol­gálja a jövőben i& — Más államok szabadsága és biztonsága a mi szabadsá­gunk és biztonságunk lénye­ges feltétele. Ugyanakkor azonban a szabadságunk és biztonságunk elengedhetetlen feltétele más országok szabad és független fejlődésének — jelentette ki többek között Leonyid Brezsnyev. A nagy tetszéssel, lelkese­déssel fogadott beszéd után több felszólalás hangzott el: a háború egykori veteránjai, köztük Kirill Moszkalenko marsall, honvédelmi minisz­terhelyettes, Alekszej Fjodo- rov, a híres partizánparancs­nok mellett a középnemzedék és a legfiatalabbak képviselői •tettek hitet a béke mellett, ígérték meg, hogy továbbra is a Nagy Honvédő Háború hő­seinek emlékéhez méltóan dol­goznak a szovjet haza felvi­rágzásáért, védelméért. Az ünnepség'végén a kato­nai alakulat díszmenetben vonult el a vendégek előtt. Az alakulat élén menetelő ka­tonák a Nagy Honvédő Há­ború harcosainak öltözékét vi­selték : rohamsisakban, sátor- lapköpenyben vonultak el. A megnyitó után Leonyid Brezsnyev és az ünnepség ven­dégei megtekintették a mú­zeumot. A hét 3 ké Történt-e előrelépés a kelet­nyugati kapcsolatokban? Ha egyértelmű igennel nem is válaszolhatunk, de tény, hogy a héten bekövetkezett néhány esemény óvatos opti­mizmusra adhat okot. A há­romhetes húsvéti szünet után ismét ülésező madridi érte­kezleten Iljicsov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes kije­lentette, hogy egészében hala­dás tapasztalható, még, ha az lassú és egyenlőtlen is, s hangsúlyozta, hogy van lehe'i tőség az álláspontok további közelítésére. Kast NSZK kül­döttségvezető is elismerte a semleges országok tervezeté­nek jelentőségét, amely —, mint mondotta — lehetővé te­szi a találkozó munkájának meggyorsítását. Eközben a NATO-külügyminiszterek ró­mai ülésén Haig amerikai kül­ügyminiszter bejelentette, hogy még az év vége előtt tár­gyalások kezdődhetnek a Szovjetunióval az európai kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták korlátozásáról A köz­lést üdvözölték ugyan az at­lanti partnerek, de több nyu­gat-európai ország vezetői elé­gedetlenek azzal, hogy Wa­shington nem azonnali tárgya­lásokra mutatott készséget. Ezt a momentumot a moszk­vai elemzők is kiemelték, s a Haig-bejelentés másik ne­gatív vonásának azt minősí­tették, hogy továbbra sem világos: pontosan miről és milyen formában hajlandó az USA tárgyalni. A Pravda, majd a TASZS2 péntek esti nyilatkozata rámutatott, hogy a NATO tanácskozásán meg­erősítették az 1979-es rakéta­telepítési határozatot, s ezzel bizonyságot tettek arról, hogy a fegyverkezés megkezdett út­ján akarnak haladni. Mindenfajta tárgyalási kész­ség tényleges próbája csakis a gyakorlat lehet. A nemzet­közi politikai érintkezésnek pedig rendkívül fontos eleme a bizalom. Ezt hangsúlyozta egyebek között moszkvai saj­tóértekezletén Waldheim, ENSZ-főtitkár, aki kijelentet­te, hogy vissza kell térni a nemzetközi megértés és együttműködés politikájához. A konkrét szovjet békekezde- ményezéseket méltatva az ENSZ főtitkára elmondotta, hogy konzultálni kíván a Biz­tonsági Tanács tagjaival egy csúcsszintű BT-ülés megtar­tásának lehetőségéről. Mi a tétje a vasárnapi nyu­gat-berlini választásnak? Nem csupán az, hogy való­ra válnak-e a kétmilliós vá­rosban 1963 óta ellenzékben levő kereszténydemokraták reményei. Az utolsó előrejel­zések szerint a CDU-nak reá­lis esélye van a kormányra kerülésre, s csak az a kérdés, hogy relatív, vagy abszolút többséget szerez-e a 135 tagú nyugat-berlini képviselőház­ban. Az előbbi esetben a mér­leg nyelveként a jelenlegi koa­lícióban részt vevő liberálisok (FDP), illetve a mind hang­súlyosabb erőként jelentkező környezetvédők (Zöldek) lép­hetnek föl. A városban kialakult hóna­pok óta tartó feszültség sem­miképp sem a szociáldemokra­ta-liberális koalíciónak ked­vez. A karácsony előtt kipat­tant építésügyi panama hát­terében több SPD-szenátor „sárosnak” bizonyult, s ami­kor Stobbe polgármester ja­nuárban benyújtotta kormá­nyának lemondását, már a he­lyére sebtiben Bonnból dele­gált, s tekintélyes politikusi múlttal rendelkező Vogel sze­mélye sem csillapíthatta le a kedélyeket. Végül az ellenzék kikényszérítette az idő előtti választásokat, ' felismerve, hogy a koalíció képtelen ren­dezni sorait. Ezen a ponton válik a nyu­gat-berlini választás ügye nagy politikai kérdéssé. A kereszténydemokraták ugyanis nyíltan abban reménykednek, hogy a nyugat-berlini szená­tus elhódítása a bonni koalí­ciót is megingathatja. Az NSZK-t a liberálisokkal koa­lícióban kormányzó SPD-t va­lóban belső válságok marcan­golják, a szociáldemokraták bel- és külpolitikai kérdések­ben egyaránt megosztottak, az FDP pedig manapság sokkal kevésbé engedelmes és szilárd koalíciós partner, mint a ko­rábbi években. A CDU tehát abban bízik, hogy a Nyugat- Berlinben végbemenő változá-- sok végső soron előrejelzésül szolgálhatnak 1983-ra, az NSZK-beli általános választá­sokra. Puccsveszély fenyeget-e Ismét Spanyolországban? A legutóbbi napok fejlemé­nyei nem sok jóval biztatnak. Miután a madridi kormány erélyes intézkedések egész so­rát hozta a terebélyesedő ter- ror/iullám megfékezésére, az indulatok nemhogy csillapod­tak volna, inkább magasabbra csaptak, A Grapo szélsőbalol­dali terrorszervezet hétfőn Madridban és Barcelonában gyilkolt, a baszk szepyratista- kat tömörítő ETA csütörtök délelőtt újabb merénylettel hívta föl magára a figyelmet. Egy motorkerékpárról két fia­talember bombát dobott arra a katonai gépkocsira, amely­ben Valenzuela altábornagy és három kísérője utazott — a robbanás következtében az altábornagy súlyosan megse- t besült. három társa meghalt. Bizonyos hogy, ami ezekben a napokban Spanyolországban történik, az nem egyszerűen a terroristák válasza a kormány • erélyes intézkedéseire. Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára alapos okkal figyel­meztetett arra, hogy a demok­ratikus rendszer eileni súlyos provokációkról van szó. Ez­zel magyarázható, hogy a sze­nátus elnöke a kormányfő kérésére — útját megszakítva — hazatért svédországi láto­gatásáról, hogy előbbre hozzák a parlamenti vitát a rendkí­vüli és ostromállapot kihir­detését szabályozó törvényter­vezetről. A politikai élet azonban nemcsak a hatalom csúcsain élénkült meg Spanyolország­ban. A parlamentben képvi­selt négy legnagyobb párt felhívására pénteken déli% 12 órakor két percre megállt az élet az országban. A jelképes munkabeszüntetés, amelyhez egyedül a fasiszta szervezetek nem csatlakoztak, hathatósan demonstrálta, hogy a spanyo­lok elítélik a terrorizmust, bé­két és nyugalmat akarnak, nem bombarobbanásokat. Már csak azért is, mert többségük tisztában van azzal, hogy a terrorizmus azoknak a jobb­oldali, s a hadseregben még mindig erőteljesen képviselt erőknek a kezére játszik, ame­lyek ürügyet keresnek a fa­siszta katonai puccsra. Né­hány hete, a parlament fog­lyul ejtésével ezek az erők be­bizonyították, hogy nemcsak konspirálnak, cselekednek is. Legközelebb talán ügyesebb terv alapján . . . Kürti Gábor fi közvéleményt is megdöbbentette Garázda elemek Ofwockban A Varsó közelében levő Otwock kisváros vasútállo­másán csütörtökön és pénte­ken incidens zajlott le. Mint a központi lapok szombati be­számolójából kiderül, csü­törtökön délután két erősen ittas, büntetett előéletű fia­talember kövekkel bezúzta a vasútállomás közelében le­vő rendőrőrs néhány abla­kát. A rendőrök őrizetbe vet­ték őket, mire egyikük segít­ségért kiabált, s a rendőrőrsöt pillanatok alatt több száz fős, főleg fiatalokból álló tömeg vette körül. Többen közülük többször is megpróbálták fel­gyújtani az épületet, de ezt a helybeli lakosok segítségé­vel mindannyiszor sikerült megakadályozni. A tömeg még péntekén hajnalban is az épü­let körül állt. Hajnali három órakor a helyszínre érkeztek a „Szolidaritás” mazowszei regionális szervezetének kép­viselői. Közbenjárásukra a két őrizetbe vett fiatalembert szabadon bocsátották, s ezt követően a mazowszei szer­vezet képviselői hosszú rá­beszélés után elérték, hogy az épületet körülvevő embe­rek távozzanak. Ügy tűnt, hogy az incidensnek ezzel vé­ge. Pénteken délután azon-; ban ismét mintegy ezer fő­nyi tömeg sereglett össze a rendőrőrs körül — köztük számos ittas fiatal — és fel­gyújtották az épületet. A helyszínre érkező tűzoltók megpróbálták eloltani a tü­zet, 'de munkájukat megaka­dályozták. Pénteken este még egyszer felgyújtották az épületet, amely ezúttal telje­sen kiégett. Éjjel ismeretlen személyek kalapáccsal és más eszközökkel szétverték az épület még megmaradt részeit. A tavaly nyáron kirobbant válság során ez az első is­mert eset, hogy gyújtoga­tásra került sor. A lengyel közvélemény meg­döbbenéssel fogadta az in­cidens hírét. A Trybuna Ludu kommentárban ítélte el azt a fajta tömeghisztériát, amely részeg huligánokkal szem­ben eljáró rendőrök ellen for­dít több száz embert*. A lap különösen megdöbbentőnek nevezi, hogy megakadályoz­ták a tűzoltók munkáját. „Minden tűz a továbbterje­dés veszélyével fenyeget, a szó szoros és átvitt értelemé­ben egyaránt” — írja a LEMP központi lapja. (MTI) Két jelölt vitája Francois Mitterrand, a francia elnökválasztás szo­cialista jelöltje péntek esti rövid rádió- és tv-beszédében három kérdésre válaszolt. Az első: mi történik a megvá­lasztása utáni első hetekben? Kijelentette: az általa kine­vezendő új kormány olyan férfiakból és nőkből áll majd, akik támogatták akcióját, vagy csatlakoztak politikai né­zeteihez. Május végén nagy­szabású konzultációt kezde­ne a szakszervezetekkel, a munkáltatók képviselőivel és másokkal a munkaidő csök­kentésének lehetőségeiről és következményeiről. Kormá­nya azonnal intézkedéseket hozna a gazdasági élet fel­lendítésére, a munkanélküliség elleni harcra. Időközben fel­oszlatná a nemzetgyűlést. Ar­ra fogom kérni az országot, hogy az elnöki többséget va­lósítsa meg a parlamentben is. Erről a szavazók fognak dönteni június 28-ig —mond­ta Mitterrand. A szocialista jelölt megis­mételté, hogy ellenfele, pis- card d’Estaing őt hazugsággal vádoló állításai hamisak. Programját lehet bírálni, de ellenfelének nincs politikai és erkölcsi joga azt eltorzíta­ni, hangoztatta. A harmadik kérdésre vála­szolva: lehet-e politikát vál­toztatni az elnök személyé­nek megváltoztatása nélkül, Mitterrand élesen bírálta Gis- card d’Estaing kormányzását. Ha elnökké választják, az ösz- szefogás, a megbékélés, a párbeszéd embere lesz, ígér­te Mitterrand. Céljait így foglalta ö36ze: legyőzni a munkanélküliséget, újra fel­lendíteni a gazdaságot, igaz­ságosabb, szabadabb, felelő- sebb társadalmat építeni, visszaállítani Franciaország erejét és függetlenségét, vé­delmezni a világbékét. Giscard d’Estaing elnök zá­rónyilatkozatában azt mon­dotta, hogy ellenfele nehezen viseli el az igazságot, elvesz­ti hidegvérét, sértegetésekre tér át. Mitterrand-t a gazdasá­gi kérdésekben demagógiával vádolta. Az államfő szerint a szocialista jelölt győzelme po­litikai zűrzavarra, a nemzet- gyűlés azonnali feloszlatásá­ra, átmeneti kormányra, hét héten belül új választásokra vezetne. Üjjáválasztása esetére Gis­card nagyszabású megújulást ígért „megrázkódtatás és zűrzavar nélkül”. Ami a sa­ját kormányzását illeti, si­került megvédenie a frankot, korlátoznia a költségvetés hiá­nyát, hangoztatta. A tét most Franciaország közeli és tá­voli jövője — ellenfele meg­választása esetére Giscani d’Estaing az ország hányát* lását helyezte kilátásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom