Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
A munkássport nyílt évtizede Salgótarjánban »»»»** ■»**■«*■*'■*■* »»**■»* ********************************* ■****»*»*»***■*■*■**»■»*■* *********'**n*'************^ Az oldalt összeállította: Demény László és Kiss László Nyolcvan év — bó emberöltőnyi idő. A szervezett tarján! sport ennyit tudhat magáénak. A napokban volt nyolc évtizede, hogy a salgótarjáni sportolók elhatározták: megalakítják a település első sportegycsfilctét, az SSG-t. Aztán lassan új klubok alakultak, s közülük az 1921-ben alapított SBTC lett a leghíresebb. Sokáig vetélkedett egymással a két sportkör, mígnem 1977-ben megalakították — más klubokkal közösen — Nógrád legnagyobb egyesületét, az sxc-t. Nyolc évtized, telve eseménnyel, csúcsokkal, mérkőzésekkel — emlékezetes győzelmekkel, vereségekkel és gólokkal. Nagy utat tett meg ez algtt a város, s vele együtt a sport is. Jelenleg 28 egyesületben, 26 sportágban közel 12 ezer főt számlál Salgótarján sportja, összállításunk — a teljesség igénye nélkül — sportágakat, eseményeket, arcokat villant fel. Küzdelem 64 kockán Tarjáni futógép A tarjáni sport 133 napja A Tanácsköztársaság a testkultúra és a sport terén is új korszakot hozott, a munkások kezébe adta a sportélet vezetését. Megyénkben is kiépültek a sportirányítás új. szervei. . Köztulajdonba vették a sportlétesítményeket, s az új szervezeti keretek már áprilisban kibontakozóban voltak. A tavaszi idényben a labdarúgó-bajnokság helyett barátságos mérkőzésekre került sor. Május elsejét Kun Béla salgótarjáni beszéde tette emlékezetessé, de a következő három hétben a védelmi feladatok miatt nem jutott idő a sportra A következő időszak, viszonylagos nyugalma lehetővé tette a sportmozgalom átalakítását. A sportdirektórium felállítása mellett megkezdődött a munkás testedző egyesületek és turistaszervezetek megalakítása . A létesítménygondokon is megpróbáltak enyhíteni. Salgótarjánban például az acélgyári sportpályát kezdték rendbehozni. Többek között a labdarúgópálya víztelenítése és bekerítése volt a feladat. Emellett az 1915-ben épült uszoda kijavítására is futotta a munkások erejéből. Felvetődött egy korszerű stadion építésének igénye is, ám a megvalósításra — mint annyi más . nagyszerű elképzelésre — még évtizedekig kellett várni. Évenként egy-két egyéni verseny, csapatmérkőzések, szerény anyagiak és még szerényebb társadalmi megbecsülés jellemezte a felszabadulás előtti salgótarjáni sakkéletet. A város sakk-köre 1928-ban alakult, tömörítette magába a legjobb tarjáni sakkozókat. A szervezett munkások körében is hamarosan népszerűvé vált a sakk, s a munkás- otthonban többször rendeztek versenyeket. A salgótarjáni sakk-körnek a város minden gyárából voltak tagjai, rajtuk keresztül szerveződött a város sakkélete. Mikulik Gyula acélgyári rúdvashúzó, majd Balázs József hengerész, később Gábriel József bányai tisztviselő tartoztak Salgótarján legjobb sakkozói közé. Gábriel Józsefnek ezenkívül Jelentős érdemed voltak a bányászsakkozás megteremtésében. Az acélgyár sakkozói 1938ban az olvasóegylet keretében kezdték meg működésüket, csak 1949-ben kerültek a sportkörhöz. Legnagyobb városi riválisuk — csakúgy, mint a labdarúgásban — a bánya csapata volt. Kettejük vetélkedéséből a felszabadulásig többnyire az acélgyáriak kerültek ki győztesen. A felszábadulás után az élet normalizálódásával együtt a sakk is helyére került. A régi sakk-körök rendezték soraikat, s újak is alakultak. Egymást érték a sakkrendezvények, népi bajnokságok indultak. Pezsgő sakkélet alakult ki. Több egyesületben is nagyszerű sakkozók szerepeltek. Űjabb fordulatot hozott az erők 1977-es egyesítése, az STC megalakulása Ismét egy klubban szerepelhettek a város legjobb sakkozói. Tavaly nagyszerű évet zártak a sté- cések, az OB II Maróczy- csoportjában bronzéremmel fejezték be a küzdelmeket. Ez eddig a város sakkozóinak legnagyobb csapatsikere. Az idén új színekben indultak, s váltakozó eredményekkel képviselik a 2. sz. Volánt. Mecser Lajosról, arról az atlétáról van szó, aki óriási akarattal, kemény, szívós munkával küzdötte fel magát az élvonalba, s vált ismertté a világon. A tarjáni kőműves az SBTC-ben sikert sikerre halmozott. Gazdag pályafutása alatt 1964-től 1974-ig a legnagyobb magyar futóegyéniség volt. Erről tanúskodik az is, hogy az idehaza évente megrendezésre kerülő nagy mezein, amely több mint 10 kilométer, tízszer szerzett magyar bajnoki címet. Ott volt a* tokiói és mexikói olimpián. Az öt-, va- lamipt 10 ezer méteres távon több alkalommal új magyar csúcsot állított fel. A fenti két számban 1964. és 1971. között kilenc bajnoki címmel dicsekedhet. Győzött a magyaF— angol viadalon, megnyerte a Rudé Právo, valamint aL’Hu- manité versenyét. Az utóbbit 1964-ben, ahol felvételünk is készült, majd 1967-ben. Beutazta szinte az egész világot, s mindenütt nagy népszerűségnek örvendett. Stockholmban a 10 ezer méteren nagyszerű csúcsot értei: 13:29,2-es idővel ért célba. Ezzel megdöntötte Iharos rekordját. Ugyancsak 1968-ban Clarke mögött második volt a világranglistán. Annyi versenyen indult, hogy még felsorolni is nehéz. Négy kontinensen versenyzett, s a hosszútáv valamennyi nagynevű versenyzőjét legyőzte. Leányok-legények a páston Á szorító bajnokai A kontinens válogatottja Már a felszabadulás előtt is hallattak magukról a tarjáni ökölvívók. Ez a férfias sportág népszerű volt a munkásság körében. Az SKSE kemény ök- lű fiataljai gyakorta találkoztak külföldi versenyzőkkel is. A tarjáni ökölvívás igazi virágkora 1945 után jött el. Először Kára István nyert magyar bajnokságot, majd Sólyom Kálmán követte. Az újabb felnőtt országos bajnoki címre csaknem két évtizedet kellett várni. A 70-es években tűnt fel a megyeszékhely mindmáig legnagyobb bokszcsillaga, Botos András, összesen 352-szer lépett a kötelek közé, s ebből 323 alkalommal győztesen hagyta el a szorítót. Harmincnyolc év a labdarúgó NB l-ben Nem, az idő sem homályo- sítja nevüket. íme egy olyan sportember, mint László Imre, aki az SBTC alapító tagja és 60 év óta kitart a tarjáni egyesület színei mellett. Akivel a képen együtt látható Zsengellér Gyula, az egykorikontinens válogatott labdarúgó. Zsengellér Salgótarjánból indult, s került Újpestre, ahol számos alkalommal magára öltötte a válogatottmezt. Egy sikersportág Nagy síhagyományokkal rendelkezik Salgótarján. Különösen a sífutók és a biatlonisták mutathatnak fel eredményeket. Az elmúlt évben nem kevesebb, mint 17 országos bajnoki címet szereztek a piros-fekete versenyzők, Papp Zoltán és Hrabecz Gyula személyében pedig két felnőttválogatott sportolója is van a klubnak. Az utóbbi évek sikereinek egyik kovácsa Vadas István. A harminckilenc esztendős edző korábban a legeredményesebb tarjáni versenyző volt. Egyéniben négy alkalommal, csapatban pedig hússzor volt magyar bajnok. A Benkő, Vincze, Vadas ösz- szetételű együttes sok győzelemmel öregbítette a salgótarjáni sísport hírét. Aztán az idő múlásával fiatalokkal kezdtek foglalkozni, olyan fiatalokkal, akik a jelek szerint eredményekkel hálálják meg az „öregek” gondoskodását. Legutóbb hazai pályán, az úttörő-olimpián álltak helyt a tanítványok, nagy részük volt a nógrádi együttes győzelmében. Olyan generáció van felnövőben, amely még sok örömet szerezhet a város és a megye sportbarátainak. NÓGRÁD — 1981. május 1., péntek Salgótarján sportjának hírnevét a csapatjátékokban a labdarúgás alapozta meg. Az ország vidéki városait megelőzne, az SBTC 37 és az SSE egy éven keresztül az országos élvonalban — OB I, NB I-ben — szerepelt. Az 1921-ben alakult SBTC labdarúgó-szakosztálya kezdetben a’acsony színvonalon űzte a játékot. 1932 után szédületes sikersorozattal rukkolt ki. Az északi labdarúgó-bajnokság mátra- vidéki alosztályában II. osztályú bajnokságot nyert. A következő évben Eszak-Magyarország bajnoka lett. Ugyanebben az esztendőben Hatvanban, a budapesti Törekvés ellen az országos amatőrbajnokság trófeája került vitrinjükbe. Az első sikert újabb országos amatőr-bajnokság,, majd az OB I-be jutás követte. Az SBTC kisebb megszakításokkal 37 éven keresztül l(M 5 találkozón képviselte a város színeit az ország legjobbjai között. Többször lett vidékbajnok, több játékosa került a válogatott csapatba. NB Il-es szereplései Is sikeresek voltak. Rövid idő alatt bajnokként újra kiharcolta az NB I-et. Az egy:]; kiesése után a város nagy örömére az SSE nyerte el az országos amatőr bajnoki címet, és érte el ezzel az élvonalat. Salgótarján labdarúgősportjá- nak legnagyobb egyénisége a huszonhétszeres magyar válogatott Szojka Ferenc volt. Zsédely, Oláh Géza, Básti, Szalay. Répás, Vasas, Bodon, Taliga Oláh Dez&ö a magyar az olimpiai és az utánpótlás-válogatottaknak , többször voltak tagjai. Azok közül, akik kezeitől magas szinten képviselték a város labdarúgósportját, meg kell említeni Géczit, Godát, Szemzőt a kiváló kapusokat, Takácsot, Ménichet, Wahlkampfot. Laczkőt, Vinczét, Csuberdát, Kiss Gyulát. Debreczenit és a többieket. Az sSE-ből Rigó, Márkus, Vlroszták és rajtuk kívül még A felszabadulás előtt nem volt jelentős vivóélet Salgótarjánban. Az sKSE elnöksége 1950-ben határozta el, hogy ezt a hagyományos magyar sportágat is megszervezi az egyesületben. Tarjáni Károlyt bízták meg az alapok lerakásával, aki nem csak a kezdeteket vállalta, hanem több mint 25 éven át vezette a szakosztáyt. Eleinte csak kardvlvőkkal rendelkeztek, de lassan a többi fegyvernem is meghonosodott és a nők is megjelentek a páston. A párbajtőrözők 1955-ös fellépésével teljes lett a szakág, s több kerületi bajnoki cím jelezte a szakosztályban folyó munka színvonalát. A vivőiskolával tovább bővült a szakosztály bázisa. A nők 1959- ben szerzett bronzérme a II. osztályú csapatbajnokságon, majd Buchinger György I. osztályú minősítése, Ifjúsági válogatottsága zárta sikerrel az évtizedet. A 60-as években újabb tehetségek tűntek fel. Kovács Éva, majd Oláh Krisztina érte el az 1. osztályú szintet. További vl- dékbajnoki címek dicsérték az egyesületet. 1971-ben öt I. osztályú versenyzővel rendelkezett a szakosztály, Vertich Tamás például tőrben és párbajtőrben Is a legjobbak közé tartozott. Izmosodott, fejlődött a sportiskola is, s 1972-ben az SKSE-heg került a városi sportiskola vivő- szakosztálya. Örvendetesen szaporodott az aranyjelvényes vívók száma, majd a női tőrcsapat 1976-ban beverekedte magát az I. osztályba. A közelmúltban létesült új vívóterem megoldotta a szakosztály létesltménygondját, s néhány Ígéretes tehetség, mint például Pál Gábor. Király Mónika, Cserényl Zsolt, Nyíró János bontogatja szárnyait. A címeres mezt 86-szor ölthet- te magára, bronzérmet hozott az olimpiáról, második és harmadik hellyel büszkélkedhet az EB-ben. Hét ízben akasztottak a nyakába országos bajnoki aranyat. Az évtized második felében új generáció jelentkezett. A fiatalok közül Hranek Sándor és Farkas Sándor rendelkezik máris magyar bajnoki címmel. Hranek már két ízben a legjobb nagyváltósúlyúnak bizonyult az OB-n, Farkas pedig harmatsúlyban képviselte a nemzeti színeket a moszkvai olimpián. Rajtuk kívül Botos Tibor és Révai György jutott el a címeres mezig. A városi sportcsarnok már öt éve szolgálja Salgótarján sportját. Erős emberek sportja r Az 1938-ban megalakított birkózószakosztály rövid idő alatt gyors fejlődésnek indult Ebben természetesen nagy szerepe volt a szakmai irányítóknak. Két év alatt 24 jó képességű birkózó nőtt fel az SSE színeiben. Az erős emberek sportját kedvelő versenyzők több alkalommal mutatkoztak be. A fehér mezes gárda beutazta az ország több nagy városát, s őket a közönség „fehér ördögöknek” nevezte eL Nem véletlenül, hiszen még az olasz vasasválogatottal is 4—4-es döntetlen eredményt értek el. A háború után váltakozó sikerrel -ugyan, de mindmáig sokat hallat magáról ez a szakosztály. Innét került el Tóth Gyula, aki 15 éven át volt a magyar birkózás élvonalában, s több nagy világ- verseny hőse lett. A melbour- ne-í olimpián bronzérmet szerzett, emellett világbajnokságokon, főiskolás-világbajnokságokon is jó helyezésekkel tűnt ki. Itt nyert magyar bajnokságot Járja István az ifjúságiak mezőnyében. Később ő is a fővárosban más egyesületnél, illetve a Magyar Birkózó Szövetségben hasznosította tudását, tapasztalatait. De szólni kell még Siánszki Gusztáv, Balogh József, Stadler Gyula, Telek Gyula, Janák Gyula, Barna Péter, Turcsány László sikereiről is. Szajha Ferenc 27-szer volt A válogatott. sokan arattak dicsőséget az északmagyar labdarúgás élvonalában Játszó SSE-nek Sajnos labdarúgásunk több évtizedes sikersorozata az utóbbi években megszakadt. Jelenleg az NB II-ben közepes sikerrel képviseli a város sportját. Remélhetőleg a múlt kötelezi a mát a jobb szereplésre. Sikerek kovácsai A sok-sok eredmény, jó teljesítmény, nagy nevek olvasása közben ne jeledkezzünk meg a sikerek kovácsairól sem. Azokról az edzőkről, sportvezetőkről, csupaszív aktivistákról, akik nagy türelemmel, szakértelemmel nevelték és nevelik a munkásváros sportolóit. Azokról az emberekről, akik egy-egy sportág felvirágoztatásáért évtizedeket munkálkodnak. Azokról, akik időközben emberként is formálják a gondjaikra bízott sportolókat. Nézzünk csak néhányat, hiszen jó, ha tudjuk kikről van szó: Dobóczky Miklós, Tóth Béla, Kautzky József, Ta- necskó József, Guttman Emil, Soós Károly, Szűcs György, dr. Lakat Károly, Pintér János, Gáborfi Sándor, Stadler Gyula, Túrán István, Micsicsák József, Mészáros István, Wahlkampf Lajos, Vertich József, Tarjáni Károly, dr. Za- rándy László. Természetesen, az említettek az idősebb generációhoz tartoznak. Rajtuk kívül sok, napjainkban működő szakemberről is tehettünk volna említést, ők azonban általában ismertek a közvélemény körében.
