Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Az ország egyik kapója a nemzetközi határátkelőhely Somos rendezett központja a százesztendős fűzfával Kirándulók, turisták kedvenc célja a hegyekkel övezett vi- éék ;.. Salgótarján. Mert hiszen jó ideje mára megyeszékhely része, kerület, sajátos hangulatú települése, sőt, a város határátkelőhelye is ez a nagy múltú egykor volt szegény jobbágyközség. Talán nincs is a magyar történelemnek olyan fejezete, amely mélyen ne érintette volna „Somost", ahogy a helybeliek szülőföldjük legszűkebb pátriáját nevezik. Legősibb múltjához tanú volt mindenkor a közeli Karancs, a Salgó és kicsit távolabb a szó szerint festői Sátoros. A szláv őslakosság egykori jelenlétét meg a hagyomány szerint az általuk épített „Pogányvár” mutatta a Lázoldal és a Sátoros közötti területen. Volt ez a nép várépítő nemzedék a tatár után, de volt végvárat eltartó, erdőt irtó, földet keményen megművelő, felemelkedő majd újra elszegényedő, kurucot vérrel, élettel, önkéntessel tápláló, Rákóczit befogadó, vendégül látó, a negyvennyolcas losonci honvédeket gyarapító, az első kőszenet és bazaltot kiaknázó, a város iparosodásában segédkező, az acélgyári munkásdinasztiák létrejöttéhez hozzájáruló, széncsatákat is megvívó, s még előtte — a Tanácsköztársaság tűzvonalában élő és harcoló, az antifasiszta harcot, Nógrádi Sándor partizánjait rejtő, támogató,“ segítő nép az évtizedek, évszázadok útján. Somoskőújfalu Létrejöttét akár a somoskői várhoz is köthetjük (nagyon sok távolról ide érkező mesterember telepedett le a környéken, belőlük vált településsé Somos-Üjfalu), de már igazi fennmaradása mégis csak a kőszénhez és a bazalthoz, a munkássá válás folyamatához kapcsolódik olyan szorosan, mint a szederinda a kőfalhoz. Bányász volt tehát kétszeresen is a mai Somos legközvetlenebb múltban élő lakója — és gyári munkás, aki valamennyi salgótarjáni gyárban, a legrégebbiekben is, otthagyta alkotó erejét — sokáig nem önmagát és családját, szülőfaluját gazdagítva. A város ipartörténete, a munkásmozgalom legszebb hagyományai sem lehetnek meg Somos népe nélkül, amiként mindezekben helye is van a so- mosiaknak. Csupáncsak történetéről fejezeteket lehetne írni — helyette néhány jellemző adat mindenképpen ide kívánkozik, ha már krónikaírásra adja a fejét az ember: „nyírfa- seprős Somos”-nak például a &VIII. század végén nevezték, nem is gúnyból, abból kiindulva, hogy a szűkös és szegény földek nem voltak képesek eltartani a somosi szegény zsellért, hát kénytelen volt seprűket, kosara- - kát fonni és azzal le, az Alföldre járni eladás végett A tanácsi közigazgatás korszerűsítése, a hatékonyság növelése tette szükségessé és egyben persze lehetővé is, hogy szinte minden egyes lakosának ezer szállal a megye- székhelyhez kötődése — a városhoz csatolásban is megmutatkozzék! Jó régen nem „külön gondok” a somosi. a salgói, a somoskői, a baglya- si, vagy még nyilvánvalóbban — például a zagyvapál- falvai gondok a salgótarjániaktól. De még az önállóságban sokat elért Somoskőújfalu —, ahogy ezt a tanácsi kirendeltségen Nagy Andrással számba vesszük közösen. ö maga ötven óta tanácsi ember, Somoskőújfaluban pedig 1965 óta él. Itt a hetvenes évek legelejére sikerült például a vízellátás rendszerét kiépíteni nem kevés társadalmi munkával, amiként ugyanez vonatkozik a művelődési házra, vagy a mai napig a fejlődés útját járó öregek napközi otthonára. Intézményei régtől fogva léteznek, differenciálódnak, első iskolája (négy tanteremmel), annak megnyitása 1796-ra tehető! És, ha már az iskola szóba került — teljes szakosellátottságot értek itt el a kibővített tanintézetben, ahova szívesen jár tanítani a város belsőbb kerületeiben élő pedagógus is. Mai jellegzetesség és egyben á városhoz kapcsolódás újabb jele, hogy szép óvodájába tekintélyes számban visszajárnak az innen beljebb költözött szülők gyermekei, a beszterce-lakótelepiek, de az iskola is befogadja a városi zsúfoltságból ide helyezett tanulókat. Tornaterme mai büszkeségeinek egyike. Amiként jelentős eredménynek. tekintik azt is, hogy az idősekről jól szervezetten, kibővült hálózattal, újabb gondozók bevonásával, szociális étkeztetéssel (hatvanöt időset érint ez utóbbi!) gondoskodnak. mutatja Salgótarjánból, ami ő maga, de amelyre egyre több figyelem jut „bentebb- ről”, a tanácsról is. „Somoson szívesen vesznek házat, vagy építenek a városban beljebb lakók" — mondják az itteniek, akik ugyancsak nem mindenáron törekednek a lakótelepekre. És ez a felismerés, bizonyos „somosi előnyök” mai meglétének erőteljesebb felfedezése még csak növekszik majd az elkövetkezőkben... „Legújabb területünk, ahol a várossal közösen harminc házhelyet alakítunk ki. az Őrhely utcai rész” — mondja Nagy András. Vagyis építkezni, új házakat húzni, villanyt, vizet bevezetni, utat építeni, járdát fektetni ezután is kell majd, Somoskőújfaluban. Az új házak többnyire új családokat is feltételeznek; az új családok meg újabb gyerekeket; nem kell attól tartani, hogy lényegesen csökken a következőkben a jelenlegi mintegy 330 (!) iskolai létszám. De van is hozzá tizenhét tanterem, meg a hárommillióval és sok társadalmi munkával felépült tornaterem. Természetvédelmi terület, a város üdülőkörzete, egyre nagyobb jelentőséggel rendelkező nemzetközi határátkelőhelye, a hazai és a külföldi turisztika egyik „átmenő” pontja: mindmegannyi jellegzetessége a mai Somoskőújfalunak. De például határátkelőként — egy nemrégiben zajlott szemle alapján — az ország egyik legszebbnek ítélt „kapuja". Tavaly 14 millió külföldi (többségében csehszlovák és lengyel) kereste fel hazánkat. Ebből is következik, hogy jelentős szerep jutott a Somoskőújfalui szépen parkosított, rendezett, pazar természeti környezetben dolgozó átkelőnek is. Azt tartják, itt találkozik először a hazánkba látogató az országgal és mert Somos Salgótarján része, azt Talán a városi üzemek,' gyárak figyelme lehetne erősebb. Jelenleg mintegy négyszáz nyugdíjas él Somos falai között, egy időben itt helyben összehívták őket az üzemiek, elbeszélgettek velük. Mostanában kevesebb az ilyen embert megtartó találkozó. Az idő rohan, vagy a figyelem kevesebb? A legnagyobb gond mégis a közlekedés, a zsúfolt járatok „sokat kivesznek” munkába menet és onnan hazafelé tartva a somosiakból. Pedig a szellemi, a fizikai erő ma másra kell. A város gazdagítására, a közös munkák lendítésére. Kétezren dolgoznak a város üzemeiben so- mosiak, salgótarjániak. X. P. L1 Képek: Kulcsár József A főutcán idős házak idézik a múltat. A távolban korszerű családi házak sora a jövőt jelenti Nagy András §jj§ 'A nyolcadikosok közül szinte valamennyien továbbtanulnak Az új tornateremben igényes testnevelői munka feltételeit teremtették meg
