Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

II bányásztaitól Jócskán hét óra előtt jár még az idő. A ménkesi akna- tizem udvarán nagy a jövés­menés: baligaakasztásra ipar­kodnak a nappalos műszak bányászai, hamarosan leszáll- nak. Csillesor zötyög át a sí­nen, benne az éjszakások ál­tal fölküldött szénnel. Lengyel István éjszakai fő­aknász tájékoztatása pontos, korrekt: — A két frontfejtés hala­dása jó volt, üzemzavar nem történt. Nagyék az álfái 3-as fejtésen egy komplett ciklust csináltak, a 210 tonnás terv helyett 250 tonnát teljesítet­tek. A brigád 17 tagja 119 százalékot produkált A brigadéros két arca Már alakul A Nagy Pál Máté vezette Lenin brigád éjszakás szak­vezetője fáradtan huppan le a székre. Mondom neki, amit a főaknásztól hallottam. Sza­bó Imre nem szól. Mérlege­li, latolgatja a számot, majd nagyVártatva rábólint: — Kezd már alakulni. Ám­bár, teljesítményről inkább a 120 fölött érdemes beszél­getni. Eljön még az is. Az éjjel szétlőttük az összes kö­vet, most már szén lesz vé­gig. Ideje. Hadd legyen már híre ennek a szegény Mén- kesnek is, ne csak a rosszról emlegessenek bennünket. Ez a Ménkes azért mégsem lehet olyan szegény, ha olyan csapatot tudott összeverbuvál­ni és 14 éve együtt tartani, mint a Nagy Pál Mátéé. Ok­leveleikkel akár egy társal­gót is kitapétázhatnának már, h^ nem rámáznák be vala­mennyit olyan gonddal, mint a legutóbbit is, a Vállalat ki­váló brigádja címet tanúsítót. És alighanem készül már a szép keret a megyei pártbi­zottságtól kapott kongresszu­si oklevélnek is, hadd legyen ott a rangos sorban. Áz utóbbi küzdelmes négy Hol a szakvezetők közt csör­, w x , ...............ren a. kanál, hol * villany-, év után most végre bizakodó szerelők zördülnek, hol meg Katona István, a brigád vil­lanyszerelője is. — Ne jöjjön vissza ez a pár év még lidérces álmom­ban se — mondja a fiatal­ember szenvedélyes őszinte­séggel. — Csak kínlódtunk, vergődtünk, akkora erővel mások akaszkodnak össze. — Pedig azt mondják, ha­raggal a bányába leszállni nem szabad... — Nem is haragudunk mi — tiltakozik vehemensen a robbantó vájár. — Csak vi­tatkozunk, olykor veszeke­akár a sor élén is lehet- dünk, de mindig a munkáért, tünk volna, ehelyett meg el tűnt az akna a porondról. Idén azonban egészen jók a kilátások. Ha most sem vág­juk ki a rezet a magunk mér­téke szerint, akkor sose. De Nagy Pál Máté is ré­gen volt ilyen nyugodt, mint most. Pedig e heti munkájuk nem valami látványos: előre kihajtott, öreg vágatot ha- rántolnak át. Amolyan flekk­munka ez is, nyomába nem jönnek ki a szénnel teli csil­lék, de túl kell esni rajta. II siker kulcsa — Hanem ebben a szénme­zőben benne van az a 80 ezer tonna, ami nekünk még kell —, amilyen nyugodt, olyan magabiztos is a brigadéros. — Hát annyit mondhatok, nem is fogjuk visszatartani magunkat. Legföljebb átme­gyünk máshová segíteni, ha a szén nem tart ki esztendő végéig. Megéri nekünk is, a bányának is. hiszen az már mind többlet lesz. Míg beszélgetünk, mind­untalan az jár a fejembe: mi az erőssége, a titka Nagy Pál Máté csapatának? .Igazi, pél­daadó brigád az övé, nem vé­letlen, hogy nyomtatásba se először kerül a nevük. Katona István szerint si­kerük kulcsa a talpraesett brigádvezető, övé a főszak, de az ő műszakjára nak a nehézségek is. gondol a másik két hogy egyengeti az ő is. Idősebb Orosz Ferenc rob­bantó vájár az összeszokott­ságra, tippel. — Mi itt már á gondolatát is tudjuk a másiknak —.me­ditál az idős ember. — De azért ne gondolja, hogy mi- nálunk soha hangos szó nem esik. Esik bizony, naponta is. Törőcsik István, • ménkesi főmérnök is felken még né­hány színt . a brigád portré­jára: — A rendkívüli szakma- szeretet az, ami őket előre hajtja. Jobb körülményekkel dicsekvő bányákban is dol­goztam már, de ott is előfor­dult. ami a ménkesi nap alatt meg nem eshet, hogy néme­lyek kiíratták magukat, ha jöttek a nehéz napok. Me­lyik bányász ne tehetné meg, ilyen nehéz munka mellett? Csakhogy attól is közösség az övék, hogy megbecsülik egymást, tehát nem hagyják vízben a másikat. Az anyagi elismerés jelei megszámolhatóak, kifejezhe- tőek, összemérhetőek. Az er­kölcsi megbecsülés nem al­kalmas a számszerűsítésre, ők mégis bizonyossággal vall­ják: tekintélyüket, tisztessé­güket az növeli legjobban. Ki mit értékel benne? II jó szó becsülete Szabó Imre: Nagyok a kö­vetelmények, de nagy a bi­zalom is. Katona István: Mi próbál­juk ki rendre az újdonságo­kat. Üttörők voltunk az ön járó biztosítók, az egyedi SHZ-k bevezetésében. Lapát­tal, kamrafejtéssel ma már nem lehet sokat termelni. Újítani muszáj, mert kell szén, megnőtt becsülete. Idős Orosz Ferenc: A jók­tól a követelményekben is többet várnak, az erősen hú­zó ló szekerét pakolják meg tetézve. Ez is. egyfajta elis mérés. Nagy Pál Máténak pedig egy régi történet jut eszébe: — Volt itt egy nagy bá­nyaszemle. Kérdik a lőmes- tert: milyen hosszú is ez a vágat, körülbelül ötven mé­ter? Lőmes terünk sértődöt­ten felelt: nem körülbelül, hanem pontosan annyi! Mi­re kijöttünk, már a hangos­ban dicsérték a brigád hatá­rozottságát. Azon a dicséreten persze semmit nem vettek a piacon, mégsem feledték el. Mert, aki rászolgál, az nemcsak a fizet­ségre, másra is éhes. Jó szó­ra, köszönetre, mert annak nemcsak árát,, hanem érté­két is ismerik már a példa­4 Népköztársaság Kiváló Brigádja Nem hagyjuk abba... Együtt megtalálni a Koma- járt a munkaidőnk. Nemrég — Továbbra sem mondunk rov nevét viselő nyolctagú tizenhat órával a kitűzött le a brigád létszámának nö­tmk-brigádot a salgótarjáni határidő előtt fejeztük be az velőséről. Vannak akik __kö­sí küveggyár, Zagyva III. üze- egyik munkát. Nem vártuk zénk kívánkoznak. Kettőjükre mében képtelenség. Mégpedig meg vele a holnapot, hanem nagyon odafigyelünk. Ameny- a munka jellege miatt. Ott- a műszak végén megtoldottuk nyiben megfelelnek a köve­a munkaidőt, este nyolcig. Hatan voltunk, a többi kö­zött én is ott voltam — mond­ja Majoros László. — A felfűtött gépeken vé­gezzük el a hengercseréket, holott erre senki sem köte­jártamkor a délelőtti műszak­ban szokásos öt fő közül csu­pán hárman dolgoztak. A bri­gádvezető Tóth Miklós szak­szervezeti iskolán van, a dél­előttös műszakban beosztott egyik brigádtag pedig beteg- állományba került. Így hát a telményeknek, akkor befo­gadjuk őket — vélekedik Majoros László. — Ezek szerint önök kész embereket 1 akarnak maguk közé venni, akikkel egyálta­lán nincs baj, vagy alig kell lez bennünket, ugyanakkor a velük valamit foglalkozni? jelenlévőkkel: Majoros László- technológiában sincs előírva val, Balázs Józseffel és Boző Gáborral cserélgetjük gondolatainkat a brigád tevé­kenységéről. A többiek: Szép József, Szabó József, és Ko­vács János váltóműszakban — délután és éjszaka — dől — folytatja az előbbi gondo­latot Balázs József. — Itt mindig meleg van. Most is lehet negyven fok — törli meg kezefejével több­ször is egymásután ' izzadó goznak. Ez azt jelenti, hogy homlokát Bozó Gábor, aki se­nyolc órát töltenek bent, 24 órát pedig pihennek. — A vál­tóműszakot önként vállalták, egyiküket sem kellett kény­szeríteni rá — jegyzi meg Majoros László. <3 folytatja az előbbi gon­dolatot. Nemcsak a brigád tagja, hanem egyúttal ellátja a művezetői tisztet is. — A Zagyva III.-ban, a pincétől a padlásig minden gép és berendezés karbantar­tása, javítása, felújítása a mi feladatunk. Akik délelőtt­re járnak, azok végzik el a tervszerű megelőző karban­tartást, a délutánosok pedig a váratlan meghibásodásokat látják el. Ha van idejük, ak­kor apróbb, új munkákat is elvégeznek. — Rendszeresen vizsgáljuk a gépeket, ha valami kisebb javítanivalót találunk, nem várunk vele a nagyjavításig — kapcsolódik a beszélge­tésbe Balázs József a brigád legidősebb tagja, akinek csak négy éve van a nyugdíjig, s alakulástól kezdve tagja a kollektívának; Az előbbiek hallatán bárki idegjegyezhetné: akik szere­tik hivatásukat, azok ugyan­gítőjével éppen egy henger­cserén fáradozik. — Csak pár pillanatra jöttem le, hogy le­hűtsem magam, aztán újra visszamegyek. Megszoktam ezt a munkát. Itt dogozok márs huszonöt éve. Szívós gye­rekek vagyunk mi mindany- nyian. Ismerjük a munka me­netét, a tennivalókat, így hát nincs sok szükség sok beszéd­re. Nekem mindegy hogy ki­vel dolgozom... — Sokszor ezt a pihenő­időt sem veszik igénybe, ami a nagy hőség miatt járna ne­kik, csak azért, hogy minél előbb elvégezhessék a szükséges munkákat, minél kevesebb legyen a termelés- kiesés — szól ismét a mű­vezető. S hogy megalapozottak sza­vai, azt nem sokkal később a gyáregység üzemvezetője, Együd János véleménye is megerősíti. — semmilyen gon­dom sincs a brigáddal. Ami­ben megegyezünk, azt telje­sítik, maradéktalanul elvég­zik. Még nagyobb lenne az értékük, ha nem nyolcán, ha­nem legalább húszán lenné­nek. .. — Nem! Erről szó sincs! Csupán jól megnézzük, hogy kikkel vagyunk képesek meg­őrizni eredményünket, öregbí­teni -eddig elért jó hírnevün­ket — válaszolja a művezető. Ehhez Göröcs Sándor a brigád patronálója a Zagyva III. üzem vezetőhelyettese a követke­zőket fűzi hozzá: — Jónak tartom a brigádépítés eddig kialakult módszerét... Az összhang nemcsak a munkára, hanem társadalmi és közéleti tevékenységükre is jellemző. A 84 éves Hart- mannét. akit csak maminak szólítanak, rendszeresen fel­keresik, s mindig azt a mun­kát végzik el, amivel a leg­többet tudnak segíteni, ami a legfontosabb: rendbeteszik a kertet, fát vágnak stb. A zagyvapálfalvai iskolában is csak jó szívvel emlékeznek róluk, mert a tábláktól kezd­ve a kerítésig minden mun­kát elvégeznek. Bár nehéz, de azért módot találnak arra, hogy egy-egy alkalommal kö­zösen kiránduljanak és ele­get tegyenek kulturális kö­telezettségeiknek. Csaknem mindegyiküknek van közéleti megbízatása is. A brigádve­zető húsz éve szakszervezeti bizalmi. Kovács Jancsi bizal­mihelyettes, Balázs József és Mátrai Laci futballbíró. A brigád tagjainak többsége egyszer vagy kétszer már elnyerte a Kiváló dolgozó cí­met, . , ,,,,, . ■ .. .. a jobb eredményért. Ez tud- adók, tómmal szabad, sőt, kell is! Szendi Márta Az Indulásnál 1903-ban úgy végzik munkájukat, “mint négyen kezdték. Az évekmúl- a Komarov brigád tagjai. tán folyamatosan gyarapodott Hát akkor mi az a többlet, a brigád létszáma. Így került amiért eddig többször is el- a kollektívába Szabó Jóska, nyerték a szocialista brigád Mátrai Laci. Két évvel eze- arany fokozatot, és többször lőtt rokkantsági nyugdíjba a Vállalat kiváló brigádja ment Huszár Lajos, egy bri­lenni kell, ha hív a bánya Vannak köztük is olyanok, akik legszívesebben a hátukat mutogatnák a brigádfőnöknek, amikor megtudják, ki meny­nyit kap a prémiumból, ju­talomból. Minden csoda há­rom napig tart, ha haragos­kodnak, az 'is csak addig. De emiatt nem is zavartatja ma­gát Nagy Pál Máté. — Nem lehet itt liberális­nak lenni — szögezi le ha­tározottan. — Most is, hogy másfél ezret kapunk fejen­ként a Vállalat kiváló címhez, főhet a fejünk, hogyan dob­juk szét. Megértem én azt is, ha valaki pihenőidejére hi­vatkozik, mikor szabad szom­baton, vasárnap is be kelle­ne jönni, az kapjon hát töb­bet, aki szükség esetén sza­■ bad óráit is a brigádnak, a bányának áldozza. Az legyen igazán igényes a fizetségre, aki munkájában is az, és ezen köztünk vita nem lehet. Mert aki egyszer’ a bá­nyászéletnek kötelezte el magát, annak jönnie kell, ha hívja az akna. Jött Szabó Imre is, jóllehet másként kép­zelte el húsvétját. — Nehezemre esett, nem tagadom — vallja be becsü­lettel. — De mit tehettem? Szétszakadt a lánckerék, meg kellett csinálni. ' Most, május ejsején is el­mondhatják magukról, stíl­szerűen ünnepelnek. Munká- egymásrautaltságra val. Míg a többi a Gyurtyá- nosban kortyolgatja a sört, meg feszít a bányászegyen­ruhában, addig ők a bányá­ban teszik a dolgukat. Még­hozzá a levegő se lesz vala­mi híres, mert éppen a szel­lőztetést fordítják át. címet — Nem hagyjuk abba a munkát, csak azért, mert le­gádtagot pedig kizártak, mert a sok jó szó ellenére sem ha­gyott fel a túlzott italozással. Az ötszörös szocialista bri­gád arany, a háromszoros Vállalat kiváló brigádja cím után a kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyben elért eredményeik alapján el­nyerték a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Venesz Károly hárul­Avval szakra, útjukat De hiszen a kezek beszél­nek! Aprócska, ráncos kis csecse­mőkezek, alvás közben félig kinyílnak, mint a szirmát bontó virág. Nézd csak: leg­először a keze ébred, arcá­hoz kap vele, vigyázz, te bu­ta!, megsérted magad! Le ké­ne vágni a körmeit... Fi­gyeld! Fölébredt! És milyen dühös! A keze ökölben, mind­járt sírni fog... Ugye?! És most kapaszkodna... hohó! Tudom, te csodabéka, ne ka­limpálj már a kezeddel, tu­dom, hogy enni akarsz... Egy vésőt tartó kéz. A vé­sőre rásújt a kalapács,, a vé­sőt tartó kéz megremeg, majd a tenyér izzadtságától ned­ves szerszámon azonnal új fogást keres, markol erősen, rezzenetlenüí várja az újabb ütést. Durva, mészmarta kéz, de ni! E durva kézben hir­telen a véső lesz eleven: a tenyér - kinyílik, a szerszám a hüvelykujjtól a kisujjig ível, támaszt keres, majd rácsa­pódik a gyűrűsujj, s íme, a két leghosszabb ujj felsza­badult; kikotorja a törmelé­ket. .. Betongerendát emelő ke­zek. Az érdes anyag a te­nyér és az ujjak hajlatába váj, a kéz káromkodni lát­szik, ezt a nehéz-fájó mun­kát már elfeledte, majd int, mert mondandója van, s az okos hüvelykujj parancsát két másik kéz érti meg: a ge­rendát daru emeli... Egy kéz meghúz egy, kart, megforgat egy kereket, majd oly szorosan simul a gépre, mintha része lenne, s mint­ha maga a kéz marna a fémbe, repítené a fényes for­gácsot a £ép mögé. Egy moz­dulat, még egy, a gép nem KEZEK sivít, megáll engedelmesen. A jobb kéz mérőeszközt illeszt a bal kézben tartott munka­darabhoz, de lám, mintha szeretet is volna e mozdu­latban: a kezek nemcsak mé­rik a megmunkált anyagot, hanem becézik is.., Védőkesztyűs kezek. ösz- szeillesztett fémlemezeket emelnek, egy gép szájához te­szik, végighúzzák benne, hogy a gép izzó harapása for­rassza össze a szélüket. Újabb lemezek, újabb lemezek, a vé­dőkesztyűs kezek fáradha­tatlanok, teszik, amit kell, mindig ugyanazt, mindig ugyanúgy. Az ütem sem vál­tozik, itt a gép diktálja a tempót. De most hirtelen.il megáll a gép. Valami baj le­het, a szalag bem adja kéz­re az újabb lemezeket, az au­tomaták sem tökéletesek és a kezek, nézd a kezeket! Le­dobják a kesztyűt, amiből mintha egy csapásra elszállt volna az értelem és tíz ujj tornászik vadul, görcsösen, míg merevségük fel nem en­ged, s a két keskeny női kéz nem táncoltatja meg őket boldogan... De a gép újra el­indul, s az ujjak sóhajtva öl­tik fel rabruhájukat. Gombokon táncoló kezek. Egy hengerállvány gomb- billentyűrendszerén zongo- rázók, súlyos-okos kezek, fe­gyelmezett kezek, egy rop-' pant szerkezet ’diadalmas pa­rancsoló!. Egy szikét tartó kéz. Kér­lelhetetlenül hasít az élő anyagba, pontosan szúr éa vár, megment egy életet. Agyagban túró kezek. Ide­gesek, repdesők, magukban sem bízók, szenvedélyesek: a holt anyagba lehelnek éle­tet. ölbe ejtett kezek. Egy élet fáradtságát hordozók. Éneklő kezek. Egymást fél­ve érintő, társkereső kezek.' Kérdezd meg tőlük, hogy mi­ért éppen ők, a kezek kere­sik egymást először, kér­dezd meg tőlük, hogy miért olyan borzongatóan jóleső az ujjhegyek találkozása... A kezek megmondják. A kezek tudnak beszélni. Aczél Gábor Üveget mintázó kezek (Kulcsár J. felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom