Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

MÄJUSFA

Az ősi hagyomány fovább 41

Az első műsor, amelyben Kóthy Judit a tévében, mint legédszerkesztő részt vett- ezt a címet viselte: Májusfa. Szórakoztató összeállítás volt gyerekeknek, Vitray vezette — valamikor a hetvenes évek közepén. És amiért a televízió néprajzosát megkerestem, beszélgetésünk további témája ugyancsak a májusfa.

— A májusfa állítása a népi kultúrában pogány, valószínűleg germán eredetű, a zöld ág kultuszával függ össze. A régi szokás szerint a május elsejét előző éjszaka vagy hajnalban a legények csoportosan vagy egyenként kilopakodnak az erdőre, onnan fiatal fát vagy gyönge lombos ágat hoznak be, és még virradat előtt kitűzik szeretőjük vagy a lányos házak kapuja elé, a ház elé vagy a kapufélfára. Ez a nap a katolikus naptár szerint Leveles Fü- löp és Jakab napja, ezért a Székelyföldön a májusfát Ja- kab-fának is nevezik, sőt hajnalfának is. Helyenként változik azután a májusfa feldíszítésének módja. Vagy a legények vagy a lányok díszítik fel. A régi szokás szerint Pünkösdig tartják meg a májusfát, akkor „kitáncolják”, azaz énekes, táncos mulatságot rendeznek, úgy szedik le, és viszik ki a falu végére.

— A majálisok is a májusfához kapcsolódnak?

— Eredetileg igen. Régen kizárólag május elsején tartották a majálisokat, ez többnyire a városi ember kirándulása volt a természetbe, a megújuló zöldbe. Május elseje és a majális is szoros kap\ «■ V *"1

Yr\

csolatba került a múlt század vége óta a munkásmozgalommal. A második Inter- nacionálé 1889-ben a munka ünnepévé tette május elsejét. Az első magyarországi munkásünnep 1890-ben volt. Majálisokat rendeztek, közös vidám együttléttel demonstrálták a munkásság egységét, mert a majálisnak mindig volt politikai tartalma! A Tanácsköztársaság tette először május elsejét munkaszüneti nappá, majd a felszabadulás óta hivatalosan is ünnep. A május elsejei felvonulások „májusfái”, a középen vitt lombos ág és a róla lelógó szalagokat vivő emberek, azt hiszem, legszebb példái’ az ősi hagyomány mai továbbélésének!. .,

<T. A.)

Újjáéled Ódobrics

Az Idén jubileumi esztendő

kezdődött Bulgáriában, most önneplik a bolgár állam megalakulásának 1300. évfordulóját. Országszerte készülnek rá. A termékeny Dobrudzsa megye székhelyén, Tolbuhinban az ünnepi alkalomra külön programot dolgoztak ki. A százezer lakosú város központjában újjászületik ódobrics — így neveaígk Tolbuhint a XIX. század második felétől

a XX. század közepéig. Néprajzi múzeummá fejlesztik.

A skanzenben már megindult az élet. Tizenegy műhelyben dolgoznak a mesterek. Jordanka Bojcseva dobrudzsai kéziszőtteseket, szőnyegeket,, párnákat, tarisznyákat készít; DImitricska Gáncsévá posztóból varr zsinórral díszített mellényeket és papucsokat; Peter Lazarov keze alól dudák kerülnek ki; Tódor Vaszllev szűcsmester bekecsei, bundái és kesztyűi még a legigényesebb vevők figyelmét is magukra vonják. A régi könyvkötődé szebbnél- szebb antik könyvborítói, az ötvösmfihely ezüst emléktárgyai bizonyára vonzák majd a látogatókat Korabeli perecsütöde, italbolt és kávézó emlékezteti a turistákat az elmúlt évszázad szokásaira.

g. L

Szombaton, szabadon

SZOMBAT VAN. Kinek reggel óta, kinek csak déltől pihenés, szabad idő, nyugalom. Leszámítva persze azokat, akik a hét végén dolgoznak. Értünk is, azokért, akije épp pihenünk, töltjük az időt.

Közéjük tartozik Balog Antalné, akivel hétből hat napon át, reggeltől estig találkozhat, aki betér Rétságon a sörözőbe, ö akkor pihen általában, amikor más dolgozik, neki a „hét vége” a hét elejét, hétfőt jelenti.

— Szabadnap? — kérdi, szinte önmagától. — Ami elmaradt hétközben, a mosás, a vasalás, a takarítás, azt ilyenkor pótolom. A maradék időmet, próbálom pihenéssel tölteni. Van mit kipihenni, mert a vendéglátás nem kevés idegi fáradsággal jár. Aki betér hozzánk, legközelebb is szívesen látjuk, de ahhoz, hogy visszatérjen, — mert ez az üzlet —, néha nyelnünk kell. Hiszen vendégek.

— Ha sok szabad ideje lenne, mivel töltené?'

— Egyelőre nincs és nem is lesz. Ha mégis, hát rengeteget aludnék.

Délelőtt megélénkülnek a lakótelepi házak. A kerti csapokat itt-ott eltüntették a későbbi építők, így aztán szembeszomszédék a fürdőszoba ablakán dugják ki a pvc-csövet virágot locsolni. Előkerül a centrifugából barkácsolt „maszek” fűnyíró, azt is az ablakon át kilóga- tett vezetéken át etetik árammal Görbéék. Óvodás kisfiúk nagy műgonddal hadakozik a jókora gereblyé- vel.

Tizenegy óra lehet, olyan a telep, mintha számtalan náció zászlói lengnének körös-körül — az asszony! szabad idő végtermékeit, temérdek mosott ruhát cibál a szél. Hamarosan megjön a postás, ilyentájt érkezik mindig. Ma korábban kiderül kapott-e levelet, pénzt valaki, mint máskor, hiszen itthon vagyunk.

Oláh Laciék már hazagondolnak a 20-as Volán budapesti telepén. Ma is négykor keltek Sanyi cimborájával együtt, mint mindennap. Két órát zötykölőd- tek Tereskéről a fővárosig, az öltözőben fölkapták a munkaruhát, aztán jelentkezett a két cigány fiatalember munkára. Tíz éve

így megy ez. Ma délben indulnak haza, egy óra múlva loholnak a buszhoz, várja őket a család. A harminckét éves Oláh Lászlót öt gyerek, meg az asszony.

Pereg az idő, fogy a szombat délelőtt, szaporodnak a mosatlan korsók a sörözőben. Annyi a vendég hirtelen, hogy négyen se győznék. A lakótelep házai között pörkölt, húsleves, sült illata, kiszagolható az étlap.

Szabó Miklós virágkereskedő koszorút kötöz. Gyors mozdulatokkal drótozza a szépen nyílt szegfűket a fenyőgallyak közé.

— SZABAD IDŐ? Kevés van. Gyakran kell áruért mennem, éjjel indulok, reggelre érek vissza. Alszom valamicskét, aztán irány a bolt. Talán vasárnap marad némi időm. Akkor meg beállók a kertbe. Kapálgatok, locsolom a gyepet, babrálok a cserjék körül. Szeretek kirándulni. Télen, nyáron, gyalog, autóval, mindenhogyan. Ha sok időm lenne, akkor nagyobb utakat tervezhetnék, és bizonyára csodálatos dolgokat adna nekem. De akkor mi lesz a bolttal? Nyáron egymást váltva megyünk el szabadságra, a munkatársam meg én, ilyenkor töltődünk föl a következő egy esztendőre.

— Könyv, színház?

— Alig jut rá idő. Színház? Hol? Itt? Ahhoz utazni kéne, az pedig sok idő.

A kettes fő közlekedési úton kisebb-nagyobb csomagokkal megrakodva, özönlenek az autók a határ felé.

Oláh Laciékkal már hazafelé zötykölődik a busz. Tenyerében ott érzi a kapanyelet, amivel a háza mögötti kertet „méri” föl nemsokára, meg a baltáét, amivel a tűzrevalót aprítja rövidesen. Aztán ott vannak a gyerekek. A legnagyobb kilencéves, a legkisebb háromhónapos, lesz hancúr a kétszobás lakásban.

— Mit csinálok? — néz rám később, amikor találkozunk. — A ház körül mindig van mit, az asszony nem győzi egyedül. Jaj, és aludnék! Hétközben reggel négykor kelek, este fél hétkor szállók le a buszról. Nem mondom, a pénzem jó, a családi pótlékkal összejön havonta annyi, amennyi kell, csak hát fáradságos. Ha

nem dolgozom és nem alszom, akkor szeretem nézni a televíziót. Egy-egy moziba is elmegyünk, aztán vasárnap a meccsek. Kiballagunk a gyerekekkel együtt ebéd után. Elmegy vele az idő.

Délután sok fiatal kóborol céltalanul Rétságon. Bekukkantanak az ifjúsági klubba, tenyérnyi szoba a művelődési házban, bömböl a magnó, pörgetik az asztali focit. Rövid időre megtelepszenek a színestelevízió előtt. Ennyi. És persze a vendéglő, a presszó, a söröző.

Ha kinéznének a hatalmas üvegablakon, láthatnák, hogy szemben, az út túloldalán tökrészeg férfi kapaszkodik a presszó előtti vaskorlátba.

— Édesanyám, te jó- Jasszóóóóny... — üvölti az alkonyatba. Neki eltelt a szombat délutánja, estéje, mit se tud róla.

Ezen a hétvégén egyetlen szervezett program sincs

Rétságon Vasárnap este

ugyan lesz filmvetítés: egy Verne-regény szovjet film- változatát kínálja a moziüzemi vállalat a felnőtt közönségnek. A művelődési

központban a két nap alatt csak az ifjúsági klub él, ha ugyan a bömbölő magnó és a „ppcifoci” jelenthet ilyesmit. *

☆

VACSORAVENDÉG vagyok, ott mondja valaki:

— Aki akarja, eltöltheti jól a szabad idejét. Olvashat, kirándulhat, meglátogathatja a barátját, élhet a kedvteléseinek. Hanem sokan csak panaszkodnak, hogy nem érnek rá semmire a munkától. Többnyire ők azok, akik a pénzt tartják értékmérőnek, azt hajszolják, mellette egy órájuk sem jut a világra. Nekem ezen az áron nem kell pénz. Élni akarom, okosan élni az életemet. Űgy,v hogy mindenre jusson időm. Munkára, pihenésre, szórakozásra. A hajszolt, kizsigerelt ember savanyú, kedvte- • len, fáradt. Egy jó film, vidám társaság, vagy egy tartalmas beszélgetés többet ér minden forintnál.

Ezeket a mondatokat mormolom magamban éjjel, amikor fejemre húzom a takarót.

Hortobágyi Zoltán

************ ****** ****** A** A*** A A****** *****■*********************■*★**-* ************* A A** A**«**» ********************************** *********

Megkésett böjti szelekben, hamarjában magunkra húzott kölcsönpulóverben, dideregve- íázva is érdemes szomszédol- ni. „Kitekinteni” -r, ahogy mondani szokás, de Inkább csak kireppenni, mint a költöző madár tavasszal, mint a fecske, otthonról hazafelé és vissza, rövid távú röppályán Salgótarjánból Győrbe. Mim- kásvárosból munkásvárosba, az utazás illúziójával inkább, semmint ezer kilométerekkel számolva; hazán, házon belül maradva (a keretek mindenütt ugyanazok, legfeljebb az arányok, a méretek változnak, s persze, a szemléletek is). Mégis azzal az igénnyel, hogy megismerjük, miként élnek mások; miként élnek a lehetőségekkel?

Dinamizmus, nagyszabású összefogás és vállalkozókedv a legnagyobbtól a legapróbb dolgokig — ez is jellemzi a jelzők városát (125 ezer lakos, naponta 26 ezer bejáró), amelyet neveznek ipari centrumnak, a folyók városának, a kerékpárosok hazájának (egy gépkocsira két kerékpár jut, ha nem három, vagy négy!), műemlékvárosnak, hiszen a mintegy 250 védett műemlékével, műemlékjellegű épületével közel áll a legelsőkhöz — Sopronhoz és Budához.

Fénnyel kevert szélben találkozik az útonjáró másodszor a legújabb győri víztoronnyal, amelyet távolról nézve, PanÚtonjáró

Munkásváros — ,

nonhalma felől közeledve, érdekes szögben láthat az ember., Távlatilag mellette-mö- götte a régi víztorony, Nádorváros (Győr családi házas kerülete) jelképével, és még távolabb, már a vasút vonalán is túl, a belváros szélén az ismert győri szimbólum, az eklektikus városháza díszes tornya látszik. Együtt a három torony. A legújabb a mátra- nováki Ganz-gyáriak keze- munkája, összeszerelése előtt, készülőfélben is impozáns látványt nyújtott a nováki gyár nagy szerelőcsarnokában hatalmas bordázatával. Ez a víztorony most Győr új büszkesége, teljes kapacitása hatezer köbméter, körülötte egy épülő városrész, a Kun Béla lakókerület, itt tízezer otthont építenek fel a következő években. A tájat ez a torony uralja. És még valami — a lakótelepeken szokatlan színek! Egy kisebb, távolabb levő épület- együttesen kísérletezték ki — Horváth István győri építész irányításával — a panelek színezésének optimális megjelenítését. A házak derűs pasz- fellsorba állva, egymással harmonizálva várják a lakókat a víztorony körül. Itt mintha a napsütéstől is függetlenül több lenne a fény! Különlegesség más is kerül elénk: a még épülő házakhoz csatlakozva az iskola-óvoda-bölcső- de úgyszólván teljesen kész...

város „legújabb”, ezekben a napokban éppen egyesztendős áruházának, az Arrabonának létrehozására is.

NÓGRÁD — 1981. május 1., péntek

Valamit a vállalkozókedvről. Kicsiről és nagyról. Nemrégiben, mindössze néhány héttel ezelőtt, a győri utazási irodához, programjaihoz kapcsolódva elindult első útjára a győri konflis. Egy helybeli fiatalember vállalkozása találkozott a városi idegenforgalom igényeivel. Az iroda kirakatában , pontos tájékoztató arról, mikor, milyen útvonalon (város környéki kocsikázás is lehetséges) honnan és milyen tarifával indul a „nosztalgiajárat”. A fiákeresnek külön felfestett parkírozóhelye van az iroda közelében, és a mai, parkológondokkal is megtűzdelt világban szinte hihetetlen: győri autós még akkor sem állna rá, ha megkérnék erre . . . De, ha már a kis dolgok szóba kerültek: nyolctíz kisebbnél kisebb, magánkezelésű vendéglőcske, magánkézbe átvett vendéglátó- hely verseng egymással és persze, minden más vendéget váró és fogadó hellyel. Más szóval mindenre szinte azonnal akad vállalkozó. A nagyobb dolgokra is. Például a

Centrum és szövetkeze áruház máshol is van kőhaj tásnyira (akárcsak Salgótai jánban is), de olyan választé! mint az Arrabonában, olya „kifinomult verseny”, mint e új szövetkezeti áruház és nagy múltú Centrum között, legszerényebben fogalmazv is: párját ritkítja! Az Arrabc na a „SZÖVKER” generálva! lalkozásában jött létre ugyan abban a tömbben, ahol a Cent rum is prosperál évtizede óta. A választékról egyszerű en nem lehet beszámolni, ez ért kénytelen az ember a szá mokhoz nyúlni. Berki Ern igazgató elmondja: „Jelenle nullán állunk, s most nagysza bású eseménysorozatra készü lünk az egyéves évfordulón... Mit jelent ez? Csonka Feren igazgatóhelyettes kíséretébe; ez is kiderül. Az áruház (so kan „beszálltak” a létrehozá sába) 150 millióba került, a ji helyzetfelismerés, a kishatár menti árucsere-forgalom ki használása egy év leforgást alatt tehermentessé tette i vállalkozást. Azaz, fennállásé nak második évét már nyere séggel kezdi az Arrabona

szélben

összehasonlításul: egy közeli

szövetkezeti áruház, a „Kis- Duna” nyolc év alatt az egész ország által jól ismert Skála öt év alatt jutott el

Ugyanide. Ezt csak árúval lehet elérni tizenkét hónap alatt. És még valamivel. Szemlélettel. „Dolgozóink kétharmadát mi neveltük rövid terminusú tanfolyamon, speciális a mi körülményeinkre felkészítve őket . . . Nálunk nem öt anyagbeszerző, hanem öt ke- kereskedő dolgozik . . .” A kereskedővárosnak is mondott Győr, úgy tűnik, szeretne megfelelni a címnek, mai, megváltozott körülmények között is.

Á színházról sokan és sokat írtak már. Szó szerint egyedülálló alkotás mindenféle értelemben. A Győri Balett

rangot is ad napjainkban ennek a Vasarely-, Szász Endre- művekkel dekorált, valószí- nűtlenül modern technikájú intézménynek. Jómagam inkább megszemlélem azokat az ülőpárnákat, amelyek talán még őrzik a negyven bécsi vendég testmelegét. „Nyugtalan látomások” címmel háromrészes balettkompozíciót (részben francia koreográfiával) mutatott be a társulat húsvétkor. A premierre minden jegyet elvitt a protokoll, de mert a győri színháznál kezdettől bevett szokás kétoldalt a lépcsőn a párnán ülés — a premier hírére Győrbe sereglett a bécsi estélyi ruhás vendégek nagy része a legnagyobb örömmel nézte végig párnáról a nagy sikerű bemutatót.

Egy időben szidták is a győri „kalmárszellemet”, hogy nem törődik a kultúrával, a művészetekkel, a helybeli értékekkel — ismerős gond ez is, máshol meg mást emlegettünk, ha a kultúra került szóba, vagy a városi élet tartalmának hiánya. Az értékteremtés és az értékmegőrzés együtt dolgozik a városért, így gazdagodik többféle értelemben is a múlt megbecsülésre érdemes ágaival és a jövő rügyhajtásaival ez a kultúrára egyre többet figyelő mftnkás- város a Duna, a Rába partján.

A színház környéke ma is épül, , építészeti remeklésnek tűnik; egy régi házsort meghagytak ugyan de mert a helyre szükség van hátul, kétharmad részben lebontják az egészet. Megmarad'viszont a teljes homlokzat a régi Győrt idézve, mint valami filmgyári díszlet. Fent a várhegyen teljes rekonstrukció folyik, épül a Rába gyár vendégháza közvetlenül a Székesegyház és a Bonsos Miklós állandó kiállítást őrző káptalani épülettömb közelében. A fény, a szél együtt talál régit és újat.

T. Pataki Lászlő