Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-29 / 124. szám

Magyar szemmel a francia mezőgazdaság (II.) A föld tulajdonáról A CFCA igazgatóhelyettese elmondotta, hogy a szövetke­zés Franciországban több mint 100 éves múltra tekint vissza. 1880-ban alakultak az első tej- és borfelvásárló, ér­tékesítő szövetkezetek. A me­zőgazdaságban foglalkoztatot­tak száma mindössze 9 szá­zalék. Hozzá kell viszont ten­nünk, hogy 30 év alatt 2,5- szörösére nőtt a mezőgazdasá­gi termelés, és jelentősen bő­vült a mezőgazdaságban dol­gozók szakképzettsége. A termelés hatékonyságára jellemző, hogy 1950-hez képest 1,7 tonnáról 4,2-re nőtt a bú­za átlagtermése hektáronként. Ugyanakkor a tejtermelés 1500 literről 3450 literre emel­kedett. A mezőgazdasági gépi hát­tér aránylag korszerű és könnyen hozzáférhető a far­merek számára, melyet bizo­nyít, hogy egy 100 lóerős trak­tor 12 ezer frankba kerül és egy tonna búza értékesítési ára 1000—1200 frank. Küldöttségünk ellátogatott a Daniel Millet farmerházas­pár gazdaságába. Jelenleg 185 hektáron gazdálkodnak, mely­ből 60 hektár a saját tulaj­don és 125 hektár bérelt föld, melyért 8 mázsa búza bérleti díjat fizetnek hektáronként. A farm egy 600 lakosú kis faluban, Párizstól 70 kilomé­terre található Fontaine de Port településen. Búza-, kuko­rica-, rozs- és repcetermesz­téssel foglalkoznak. A farmerházaspár elmon­dotta, hogy 1936-ban kezdték a gazdálkodást és azonnal be­léptek a Seine et Morne Te­Mielőtt elindulok hozzá­juk, gondosan bebiztosítom magam: kipakolok a pénz­tárcámból minden papír­pénzt, mert ismerem már őket. Rábeszélnek megint, va­lamire. Én meg megveszem, jóllehet eszem ágában sincs lábbelit vásárolni. A múltkoriban is így jár­tam. Már a pénztárnál áll­tam sorba egy 30-as gyer­mekszandállal, amikor a bri­gádvezető bepillantott a ko­sárba. Talán kevesellte a vételt, nem tudni, minden­esetre odakormányzott a szélső vitrinhez — megmu­tatni, micsoda nagyszerű férficipők érkeztek a minap. Köszöngettem, szabadkoz­tam, azért a szemem mégis csak megakadt a mutatott holmikon — valóban szépek voltak. Vettem egyet azok­ból is. Mondom hát Angyal Györgynek, a salgótarjáni Pécskő Üzletház cipőosztá­lya brigád vezetőjének; most próbáljanak nekem valamit eladni, üres a pénztárcám! — Az nem baj, kérem. Eltesszük! Fizetéskor be tet­szik jönni érte. — Hol tanulhatja meg ma a kereskedő a rábeszélés mesterségét? — Csak a mindennapi munkában. A vevővel kiala­kított élő kapcsolat jelentő­ségét oktatják ugyan az iskolában is, de az kevés. Azt gondolná az ember, hogy a néhány perc alatt le­zajlott adom-veszem ügy­letek közepette létrejövő kapcsolatok személytelenek, szárazon célratörőek. A ke­reskedő célja az eladás, s ha az ügylet a kasszánál befejeződik, mindegy mi­lyen érzésekkel távozik a vevő. Hogy ez mennyire nem így van, azt Földi Pálnétól tu­dom. Tizennégy évesen, még az egykor volt Duda cukrászda melletti cipőbolt­ban kezdte a szakmát, s 21 rületi Szövetkezetbe, ahová jelenleg is tartoznak. Manap­ság mintegy 1200 tagja van a szövetkezetnek. Céljuk, hogy néhány éven belül az időköz­ben főiskolát végzett fiukra hagyják a farmot, s ők nyug­díjazásukat kérik. Elmondták, hogy rendszere­sen fizetik a betegsegélyző egyletet és egy másik bizto­sítási társaság díjait, s így min­tegy 75 százalékos mértékű nyugdíjban részesülhetnek. A föld magántulajdonban van. Értékét 20 ezer frank­ban állapították meg hektá­ronként. Általában 100 hektá­rig lehet vásárolni — e fölött már nem engedélyezik az ügy­leteket. A farmerházaspár elmon­dotta, hogy nagyon keveset tudnak a magyar mezőgazda­ságról. Szeretnék jobban meg­ismerni, hogy megfelelő isme­retanyagot tudjanak továbbí- adni farmertársaiknak. Ugyanezen a napon a dél­utáni órákban ellátogattunk a Melun városi mezőgazdasági termelőszövetkezetbe 'is. A szövetkezet életéről és céljai­ról Jacgues de Dietrich el­nökhelyettes adott kimerítő tájékoztatást. Elmondotta, hogy 1930-ban alakult meg a szövetkezet s egy farmer, egy hang (szavazat) demokratikus elv alapján működnek. Hu­szonegy tagú igazgatótanács működik, melyet 3 évre vá­lasztanak, folyamatos szava­zati renddel. Évente hét sze- társadalmi munkában tevé- mélyt választanak újjá. Ezek kenykednek. éve egyfolytában csinálja. Ha valaki, ő aztán igazán ismeri munkája minden ár­nyalatát. — Igaz, hogy tervünk van, hogy a forgalom után fizetnek bennünket, még­sem célunk a mindenáron való eladás — mondja a fia­talasszony. — Ügy szabad csak, hogy a vevő örüljön a sikeres vásárlásnak, azt ajánlom tehát, ami legjob­ban megfelel neki. — S tudja a kereskedő, hogy mi kell a vevőnek? — Jobban, mint ő maga! neveti el magát Földiné. — Már a lábforma is sok min­dent elárul: szélesebb láb­fejű, megtermett asszony­nak eleve nem kínálok he­gyesorrú, tűsarkú cipőt, mert tudom, hogy nem fogja sze­retni. Neki a kerekített orrú, kényelmes sarokkal gyártott lábbeli előnyös. Heti háromezerszer csör- ren a pénztárgép az üzletház cipőosztályán. Ez háromezer ember kellemes öröme, de lehet ugyanennyi bosszúság is. Sőt több, hiszen örömé- rői-mérgéről mindenki be­számol másoknak is. Már szinte szállóige, amit a vá­sárlás sikeréről itt emleget­nek: egy jól kiszolgált vevő száz másikat hoz, egy rosz- szul kiszolgált háromszázat elvisz. És itt kapcsolódik össze a vásárló öröme az eladó anyagi érdekeltségével. A forgalom utáni jutalékot ugyanis jó ideje nem az alapbérrel arányosan, ha­nem az eladó munkáját ér­tékelő pontrendszer alapján osztják szét — s aki igazán jól dolgozik, s a szó nemes értelmében szolgálja á' ve­vőt, a 600—800 forinttal told­hatja meg keresetét. Nem is olyan lehetetlen az ehhez kapcsolt követel­ményeket teljesíteni. Erdé­lyi Jánosné, az osztály gyer- mekcipő-reszortosa így vall erről: A gabonafelvásárlás jelen­ti a legnagyobb mennyiséget, közel 80 százalékot, a műtrá­gya-, a növényvédőszer- és a vetőmag-forgalmazás min­tegy 20 százalékos, összessé­gében 3,4 millió mázsa gabo­nafélét vásárolnak fel és tá­rolnak. Termékeik 25 száza­lékát exportálják, míg a töb­bi termék főleg a főváros el­látását biztosítja. A területen felhasznált vetőmagvakat sa­ját maguk állítják elő a legmo­dernebb biológiai eljárások­kal. Sok fajtájuk nálunk is is­mert Célszerű lenne közvet­len vetőmagcserét bonyo­lítanunk. A vetőmag-előállítás másik négy termelőszövetke­zettel együtt társulásban törté­nik, így a vetőmagvak 50 szá­zalékát ezeknek értékesítik. A magyar mezőgazdaság je­lenlegi eredményeit általában ismerik. Közel azonos minősí­tésűnek tekintik a francia mezőgazdasággal. Kijelentet­ték, hogy nagyon szívesen is­merkednének meg részleteseb­ben a magyaro^zági terme­lőszövetkezetek tevékenysé­gével. Javasolják, hogy öt-hat­tagú mérnökcsoportok kölcsö­nösen tanulmányozzák a ter­melőszövetkezetek munkáját, s ez által közvetlenebb együtt­működés valósuljon meg. Megítélésünk, hogy küldött­ségünk munkája a zsúfolt program ellenére is tartalma­sán alakult. Az adott és ka­pott információk alapján hoz­zájárultunk a francia és a magyar termelőszövetkezeti együttműködés szélesítéséhez, mozgalom bővüléséhez, az Dr. Bencze Barna — Most igazán nem pa­naszkodhatunk a választék­ra. Mindenki találhat benne kedvérevalót. Nekünk már „csak” az a dolgunk, hogy megtaláljuk a hangot min­den vásárlóval. Érzék dolga, de meg is lehet tanulni. Csu­pán egy kis jó szándék és szakmaszeretet kell hozzá. Íme a recept egyáltalán nem bonyolult. Elegyíteni kell a hivatásszeretet a vevő megbecsülésével, hozzáadni még néhány apró szakmai fogást, mint a villámgyors áruátvétel és a nagykereske­delmi vállalatoknál való alapos tájékozódás, s máris kész a siker. Ami a cipőbri­gádnál eddig két aranyjel­vényben, egy Vállalat kiváló címben, egy kongresszusi ok­levélben, valamint egy kong­resszusi és felszabadulási zászlóban testesül meg. S a rendszeresen visszaté­rő vevők körében, akik a cipőosztály eladóinak az ut­cán is messziről köszönnek. Mennyivel jobb így dolgoz­ni, mint kelletlenül, únottan! Megújulás — alkotó légkörben A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság ez év elején Győrben megtartott konferenciáján 600 szakember vett részt, akik az innováció aktuális problémáival, az új­donság létrehozása kezdemé­nyezésének és folyamata gya­korlati megszervezésének kér­déseivel foglalkoztak. E témát tovább vitatta az SZVT ren­dezésében áprilisban Budapes­ten tartott ankét, melyen az alkotó légkör fontosságát és módját elemezték. Mindkét tanácskozás felszó­lalói egyetértettek abban, hogy az eredményes innováció és a megfelelő alkotó légkör, egy­mást feltételező, egymással összefüggő tényezők. Ugyan­így alapvető az érdekeltség és a lehetőség kapcsolatának megteremtése, mert érdekelt­ség hiányában kényelmesebb a meglevő gyakorlatot folytat­ni, mint újat kezdeményezni, lehetőség hiányában viszont az újító szándék, a kezdeménye­zés nem valósulhat meg. A megújulás a termelési el­járásokban. a termékszerke­zetben, de nemkülönben a szemléletben egyaránt szüksé­ges. Ez a folyamat magába foglalja a szervezési, vezetési, a műszaki és a gazdasági ter­vezési, ellenőrzési és koncep­ciókialakítási módszereket, és a megújulást az emberi kapcsolatok alakításában. Fel­tétele további előrelépésünk­nek, hogy minden területen összehangoltan tudjunk előre­jutni. A vállalatoknak, gazdálkodó egységeknek az újdonság lét­rehozásának kezdeményezé­sét úgy kell megoldani, hogy közben az ellátás színvonala nem csökkenhet, folyamatos­sága nem törhet meg. Az al­kotó légkör funkciója, hogy felszabadítsa az alkotó energi­ákat, és megteremtse a felté­teleket érvényesülésükhöz. Te­gye lehetővé az erőforrások koncentrálását a központi fel­adatokra, és ugyanakkor bizto­sítsa a rugalmas, decentrali­zált gazdasági együttműködés­nek társulások megvalósulá­sát. A kollektíva egyesített ereje kedvez az alkotó munkának. Ott azonban, ahol a vállalati légkört az osztályok, csopor­tok, alkalmi együttesek leszű­kített, egymástól is elzárt ér­dekeinek összessége pótolja, nem sok esély van ered­ményes alkotó munkára, a vál­lalati erők alkotó egyesítésé­re, összefogására, a megúju­lással járó kockázatok, több- let-erófeszítések vállalására. E mellett figyelembe kell ven­ni, hogy az alkotó légkör di­namikus, időben változó je­lenség, melynek nem csak lét­rehozása, de fenntartása is ál­landó erőfeszítést igényel a gazdasági és politikai veze­tőktől. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a megújulásnak nem csak a technikára, a termékszerkezet­re kell fokozottan kiterjednie, hanem — éppen ezek érdeké­ben — az alkotó légkör álta­lánossá tételére, az ember-em­ber kapcsolatok javítására. Többet és jobbat akkor tudunk adni a társadalomnak, ha biz­tosítjuk a munka alkotó jelle­gének feltételeit, az újdonság létrehozásához szükséges lég­kör kibontakozását. — szendi — S. J. Milliós kedvezmény Hátralékos tüzelőanyag-szállítás Április 6-án kezdődött az idei kedvezményes tüzelő- akció, melynek lehetőségeivel az idén oly sokan éltek, hogy a salgótarjáni tüzelőanyag­telepen az elmúlt napokban már teljesen kimerítették az árukeretet. A szállítások is megkezdődtek, azonban töb­ben késedelemről panaszkod­nak. A TÜZÉP-telepen szerzett információnk szerint a kése­delem valóban fennáll, egyhó­napos a hátralék. Ez azzal magyarázható, hogy a2 akció kezdetétől igen nagy forgalmat bonyolítottak le. Szénből több mint százezer, brikettből mint­egy 4600 mázsányit értékesí­tettek. Ezt a kedvezményt fi­gyelembe véve azt jelenti, hogy akik előre vásároltak tüzelőt, azok több mint egymillió fo­rinttal olcsóbban kapták! A szállítások az idén is a Vo­lán járműivel történnek, s azt, hogy ki mikor kapja meg a megrendelt tüzelőt, ezek ka­pacitása, valamint a szén TÜZÉP-re való beérkezésének üteme befolyásolja. Természe­tesen minden vásárló meg­kapja a rendelt mennyiséget, s a „tartozás” kielégítése után újabb rendeléseket is felvesz­nek. Cipők és vevők Egyszerű ca recept Háromszoros megtakarítás Három műszakban 16 lakatos és 11 villanyszerelő biztosítja az emelőszerkezetek zavartalan működését a Salgótarjáni Kohászati Üzemek darujavító műhelyében. Ebből a kis kol­lektívából alakult meg a Petőfi Sándor nevét viselő MHSZ szocialista brigád, amely a múlt évi eredménye alapján el­nyerte az ezüstkoszorús fokozatot. Ez évben — a meg- tisztelőbb cím elérése érdekében — a tavalyihoz képest csaknem háromszorosára szeretnék növelni — gazdasági meg­takarításukat. amely 640 ezer forint. A tervezett összeg azért is kiemelkedő, mert a „maroknyi csapat” közel kétszáz eme­lőberendezést tart üzemképes állapotban napról napra. Az anyagmozgatásban nélkülözhetetlen, úgynevezett baki daru összeszerelésének munkafázisait Ispán Tibor brigádJ vezető Fehér József csoportvezetővel beszéli meg. Az emelő hajtóművének tengelye a gyakori ellenőrzések és tervszerű karbantártásolc ellenére is gyakran megkopik. Az új szerkezeti elemet Balog Gyula esztergályos Jakab László művezetővel méretellenőrzi. Nem közömbös a különböző üzemek számára, hogy egy eme­lőberendezés mennyi időt áll meghibásodás miatt. A rö­vid állásidő érdekében Pintér Pál, Babják Jenő és Kovács László villanyszerelő tartalék emelőpanelt állít össze. (Fodor Tamás képriportja) NÓGRÁD - 1981 május 29., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom