Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-29 / 124. szám
Pofonok nélkül is lehet T SZEUEPEL-E a mai családok nevelési kelléktárában a gyerekek testi fenyítése? Nem afféle kiagyalt kérdés ez, ami kutyát sem érdekel; sokkal elevenbe vágóbb probléma, mint amilyennek első pillantásra látszik. Köntörfalazás nélkül válaszolva a kérdésre: sajnos, sok felnőtt veri a gyerekét mostanában. Az egyik családban „csak” pofonok csattannak el, másutt alkalomadtán még a vessző vagy a szíj is előkerül. Igaz volna ez? Általános iskolásokkal készített kérdőíves vizsgálat anyagában lapozgatok. Alig akarok hinni a szememnek: „Ritka nap, hogy nem kapok egy fülest aputól... Engem anyukám még sohasem vert meg, de az apu annál többször megrak... Tegnap tíz perccel később jöttem haza barátoméktól, mint ahogy szüleim megszabták, ezért egy óra hosszat kellett a konyhában térdepelnem, és büntetésből vacsorát sem kaptam... Ha egyest hozok haza az iskolából vagy kettest, engem otthon mindig megvernek, félévkor pedig apám a szíjat is levette a derekáról...” Oldalak telnének meg a hasonló gyermeki panaszokkal. Aki körülnéz környezetében, az maga is tanúsíthatja: számos családban —legyen az munkás paraszt, vagy értelmiségi — egyetlen nevelési eszközt ismernek csupán, a testi fenyítést. Újabban nem egy iskolában is meglódul a tanár keze, holott a szocialista pedagógiától mi sem áll távolabb, mint a verés. Ennyire frissen élnek a rideg, embertelen nevelési szokások? Ügy látszik, nehéz szakítani a rossz beidegződésekkel. Főleg azoknak nem könnyű, akik maguk is a pálcapedagógia jegyében nőttek föl — otthon is, az iskolában is. Pedig hát a verés semmit sem old meg a nevelésben. A gyereket megalázza, szorongást és félelmet kelt benne vagy dacot vált ki belőle. Aztán káros azért is, mert a fiatal akaratlanul is magáévá teszi ezt a fegyelmezési módot, és később, felnőve ő sem tud majd elszakadni ettől a hibás életviteli gyakorlattól. Érdemes eltűnődni azon, hogy miért harapódzott el mostanában a testi fenyítés? Úgy vélem, két oka is van ennek. Először a „hagyományok”. Az emberek ugyanis szinte évezredeken át azt a vallásos színezetű felfogást adták tovább az utánuk jövőknek, hogy minden gyerek eredendően hajlamos a rosszra, aminek megszüntetéséhez nélkülözhetetlen a kényszer, a verés. A Bibliában ez olvasható: „Vesszővel fenyítsd a te gyermekedet, hogy lelkét a pokoltól megmentsed!” (Valójában a verés korábban, már az osztálytársadalom kialakulásakor megjelent a nevelésben, a társadalmi erőszak ve- tületeként). Nem véletlen, hogy évszázadokon át, a feudalizmus időszakában az iskolai nevelés jelképe a virgács volt, amiből bőven kijutott minden tanulónak, néha még a főnemesi származású gyerekeknek is. A XVII—XVIII. század fordulóján élt arisztokrata Bethlen Miklós, a neves politikus és emlékiratszerző a legnagyobb természetességgel meséli el önéletírásában, hogy iskolás korában a tanítója bizony „rettenetes rútul’’ verte pt. A Magyarországon is működő, híres cseh pedagógus, Comenius volt az első, aki következetesen föllépett a gyerekek megalázó ütlegelése ellen. Utána időrendben a nagy Rousseau következik, a felvilágosodás élharcosa, aki szenvedélyesen hirdette a gyermeki természet jóságát. A virgács helyett nála a fáklya lett a nevelés jelképe. A rossz szokások továbbélésének másik oka a megváltozott életviteli szokásokban rejlik. Napjainkban az anyagi jólét növekedésével nem áll egyenes arányban a szellemikulturális gyarapodás. Ügy látszik, a jólétnek súlyos ára van: a felnőttek agyonhajszolják magukat, idegileg túlterheltek — a pedagógusok is —, kevés idejük marad a gyerekekkel való foglalkozásra, gyakran rossz a hangulatuk, és mindennek következtében • a türelem is megcsappant bennük. S a következmény? A kéz szinte többször sújt le, mint ahányszor simogat. Türelem, szeretet és példamutatás — há- rom roppant fontos kulcsszava a nevelésnek, iskolában, családi környezetben egyaránt. Nélkülük nem sokra juthatunk az emberformálásban, mert a gyerekekről való anyagi gondoskodás önmagában még nem nevelés. Ne feledjük, hogy egyetlen gyerek számára sincs súlyosabb büntetés, mint annak érzése, hogy elveszítheti szülője, tanítója szeretetét. Ezért a feddő szó, illetve annak fölismerése, hogy a szülőnek, nevelőjének bánatot okozott a tettével — a deviáns esetektől eltekintve —, hatásosabb a nádpálcánál is. TÉVHIT AZ, hogy a mai gyerekek sokkal vásottabbak, mirtt amilyenek mi voltunk annak idején. Tetszik, nem tetszik: nem a gyerekek rosszak, hanem mi neveljük néha helytelenül őket. Végeredményben az ifjúság mindig olyan, amilyenné a felnőttek formálják. A mai fiatalok hibái az idősebbekre háramlanak vissza. Sokan saját bőrükön tapasztalhatják, hogy hová vezet, ha egy gyereknek mindent megadnak otthon, amit csak kíván, de semmit sem követelnek tőle. Ehelyett munkával, feladatokkal kellene megbízni a gyereket, már egészen fiatal korban, hiszen csak így fejlődhet ki benne a felelősség- érzet, a kötelességtudat. Ha ezt tesszük, nem lesz szükség a verésre. Ha pedig e téren valamit elrontottunk, azt pofonokkal nem lehet helyrehozni. P. Kovács Imre Stúdiószínházak találkozója Miskolcon Miskolcon — ahol immár tizedik éve működik a stúdió- színház Játékszín néven -- rendezik meg hazánkban első ízben a stúdiószínházak találkozóját. Annak idején, 1989-ben Choinski Riadó című darabjával avatták a miskolci Játékszínt, s az előadás olyan sikeres volt, hpgy meghívást kapott a szarajevói fesztiválra. Néhány évnyi hullámvölgy után, öt éve ismét fellendült Miskolcon ez a kísérlet, amikor a Csapodár madárkát tűzték színre, melyet azóta is műsoron tartanak. ’Legutóbbi bemutatójuk Enquist: A tri- bádok éjszakája volt, a színház épületében levő intim kis teremben. A stúdiószínház alkalmas arra, hogy kísérleti előadásokat tartsanak szűkebb, színházértő közönségnek. Az elmúlt években az országban egyre több helyen alakult hasonló jellegű stúdiószínpad, s a miskolciak kezdeményezésére június 1. és 10. között meghívásos alapon kerül sor találkozójukra. Az esemény szakmai fórum, nem vetélkedő, nem verseny, nem fesztivál. Az alkotók végignézhetik egymás produkcióit, s alkalmuk nyílik vitákra, beszélgetésekre. Meghívták a debreceni Csokonai Színház stúdiótársulatát P. X. Kroezt Felsó-Auszt- ria és Fészek című előadásával. A budapesti Nemzeti Színház a Budapest Orfeummal, a Vígszínház Rim'oaudestjével, a Népszínház ' Jobba Gabi Egy este Lady L-nél önálló estjével, a szolnoki Szigligeti Színház H. Pintér Születésnap, a kecskeméti Katona József Színház Tolnai Ottó Végeladás című művével vesz részt. A miskolci Nemzeti Színház két alkalommal lép fel Ruzante Csapodár madárkájával és a már említett Enquist-darabbal. A színművek két estén kerülnek közönség elé az alig nyolcvan férőhelyes kis teremben, egyik alkalommal a szakmai közönség számára, máskor az érdeklődőknek. A találkozón a színházi szakemberek megvitatják a stúdiószínházak szerepét a magyar színházi kultúrában. K. M. A művészet alapelemei A Somoskőújfalui általános iskolások rajzóráikon nem csak a művészetek alapelemeivel, rajzolással, grafikakészítéssel, vizfestéssel foglalkoznak, hanem térbeli látásmódjuk fejlesztése érdekében pálcikákból zsineg, ragasztó és más kellék segítségével változatos térelemeket is készítenek. Kompozícióik az ötödik osztálytól a nyolcadikig egyre bonyolultabbak és szebbek. — kulcsár — Ifjúság '81 nyári egyetem T izéves Néhány hét múlva Ismét megkezdődnek szerte az országban a nyári szabadegyetemek, amelyeknek fő szervezői a tudományos ismeretterjesztő társulatok. Az idén huszonegy városban összesen hu-’ szonhárom nyári egyetemet rendeznek, valamennyi helyszínen már rangos közéleti eseménynek számítanak a programok, amelyeken a hazaiakon kívül ismét számos országból érkeznek vendégek. Salgótarján immár hetedik alkalommal fogadja a nyári egyetem résztvevőit, akik az idén az 1971-es ifjúsági törvény tízesztendős tapaasztala- tait vitatják-beszélik meg. Az előadásokat, foglalkozásokat követően pedig a megye- székhely, Nógrád megye, valamint Csehszlovákia nevezetességeivel, természeti szépségeivel ismerkednek meg. A július 1—11. között rendezendő Ifjúság ’81 elnevezéaz ifjúsági sű nyári egyetem helyszíne a Gedőc-tetői TIT-bázis ahová mintegy hatvan hazai és külföldi vendég érkezik. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a téma legjobb szakértői tartják az előadásokat. Csupán ízelítőként néhány program: A megnyitó napján „Az ifjúsági törvény tíz éve” címmel Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára tart előadást. A párt ifjúság- politikai tevékenységéről Nemes Péter, az MSZMP KB ifjúsági referense, a KISZ érdekvédelmi és -képviseleti munkájáról Juhász András, a KISZ KB titkára, az emberi tényezők szerepéről Ranschburg Jenő pszichológus beszél, hogy csak néhányat említsünk, de valamennyi előadás az ifjúságpolitika legidőszerűbb kérdéseit öleli föl. Mint a nyári egyetem munkájának szervezője-irányítója dr. Kun András, a városi tatörvény nács művelődési osztályának vezetőj,e elmondotta, a szervezési előkészületek rendben haladnak, minden feltétel adva van ahhoz, hogy július elsején megkezdődhessenek a programok. Gondoskodtak a rendezők a hallgatók kikapcsolódásának, szórakozásának lehetőségeiről, így például gyalogtúra lesz a salgói várhoz, megismerkednek a résztvevők Salgótarjánnal, majd üzembe, múzeumba látogatnak. Kétnapos csehszlovákiai kirándulásra is sor kerül, valamint két nagyüzemben találkoznak a részvevők a helyi ifjúságpolitika irányítóival. 8 ankéton vitatják meg tapasztalataikat. Tehát minden jel arra mutat, hogy a sorrendben hetedik Ifjúság ’81 salgótarjáni nyári egyetem hallgatói tartalmas, hasznos eszmecserére érkeznek hozzánk, s tovább öregbítik az eddigi kurzusok jó hírnevét. %*•«.%•%•*«♦*»*'• »****• ***♦***1**1*«J* *1**1**Z* 14. HÁROMNEGYED TÍZKOR még mindig csöndes a panelház környéke. A kismamák, nagymamák, egyéb gyer- meksétáltatók még nem jöttek le a parkba, pedig már igazán meleg van, tizenkilenc fokot mutat a hőmérő. De az ablakból kinézve ez nem érzékelhető pontosan: a nap hol előbújik néhány percre, hol eltűnik a felhők között. Ha ki is süt, lukakban világít át a felhőkön, mert a budai hegyek még párás ködben vannak, csak vékony körvonalaikat látni, a Duna fölött is kékebb, sűrűbb a köd — itt viszont szokatlanul fényesen csillognak az autók szélvédő üvegei. Ezekből pedig a kismamák, nagymamák, dédik még mindig nem tudták eldönteni, hogyan öltöztessék fel a gyerekeket. Ábrahámné éppen ezért jön ki a folyosóra, hogy a liftakna melletti ablakon lenézzen a Váci út felőli parkra. így délelőtt az a napos oldal, s hátha lent van már valaki, amiből aztán tájékozódhatna a kinti hőmérsékletről. S ahogy lebéz. látja, hogy egy világoskék Zsiguli áll be a parkolóba, pontosan a ház bejáratával szemben. Csak nem az IE-s 4 NÖGRÁD - 1981. május 29., péntek [Trabantos jött haza háromnegyed tízkor?! Ez önmagában j is szokatlan, mindenesetre figyelemre méltó dolog, hiszen a Híradástechnikai Gyárban sem jár le két és fél óra alatt a munkaidő. És Ábrahámnénak nem is csal a szimata, hogy itt valami nem természetes dolog történik. A műszerész kiszáll a Zsiguliból, gyanakodva körülnéz, bezárja a kocsi ajtaját, aztán a másik oldalon kisegít egy szőke fiatal nőt, és sietve bemennek a ház kapuján. A hetedik emeleti folyosón álldogáló fiatalasszony még megvárja, amíg megindul fölfelé a lift, majd gyorsan bemegy a lakásba, és a kémlelőlyukon kilesve, izgatottan vár az előszobában. Ábrahámné negyven év körüli asszony, magas. erős. vonzó külsejű nő, aki szülési szabadságon tartózkodik otthon. Van már egy gimnazista lánya meg egy tízéves fia, de negyvenedik évéhez közeledve pánikba eset, és ahogy ő mondta: ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy még egyszer egy tejszagú csecsemőt tarthasson a karjaiban. Kísérlete, amelynek sikertelenségétől annyira félt, hiszen az már a közelgő öregségről győzhette volna meg, a vártnál is eredményesebbnek bizonyult, három hónapja egészséges ikreknek, két fiúnak adott életet. így aztán, az addig kényelmesnek mondható egy plusz két fél szobás lakásuk egyik napról a" másikra elviselhetetlenül kicsi lett, most már hónapok óta szaladgálnak egyik hivataltól a másikig, hogy szövetkezeti lakásukat valami minőségi cserével nagyobbra válthassák át. Ez persze nem olyan egyszerű, sőt egyelőre kilátástalannak látszó dolog. Pedig hat embert már nagyon nehéz elhelyezni ebben a lakásban. Még ha a gyerekek egyneműek volnának, vagy legalább a második is lány lett volna! De egy tizenhét éves lány nem lakhat tízéves öccsével a kétszer négyes alapterületű cellában, az ikrek pedig elfoglalnak egy fél szobát. Mindezek a gondok és a duplájára szaporodó házimunka mellett a dolgos Ábrahámné így fél tíz után már mindennel elkészül, és kifejezetten unatkozik a lakásban i Úgy érzi, hogy be van zárva, és tétlenségre ítéltetett. Ezért áll most izgatottan az előszobában, s szemét az ajtó kukucskálógombjára szorítva várja, hogy mi fog történni a folyosón. A hetedik emeleten kattanva áll meg a lift, hallatszik a liftajtó csapódása, majd a folyosói üvegajtóé is, és a kémlelőnyílás előtt elvonul a műszerész és a szőke fiatal lány. Hallatszik a kulcs fordulása a zárban, s ahogy becsukódik az IE-s Trabantos lakásának ajtaja. Aztán csönd van a folyosón. Ábrahámné még mindig homlokával támaszkodik az ajtónak, izgatottan számol magában ötvenig — hadd vetkőzzenek csak le, gondolja, s egy pillanatig maga is meglepődik a gonoszságán. Aztán kimegy a folyosóra, tétova, óvatos léptekkel — hogy esetleg észrevétlenül még vissza is fordulhasson — odamegy a műszerészék ajtajához, és végül mégiscsak bezörget a levélnyílás alumínium fedelével. Minthogy többszöri zörgetés után sem hall belülről semmi neszt, egy pillanatig arra gondol, hogy megfutamodik, vagy hogy bezörög a dédihez, és neki mondja el, mit látott. De mégiscsak erőt vesz rajta a vadászszenvedély, és hosszan nyomja a csengőt. így is csak a negyedik hosszú csengetésre hall bentről valami zajt, majd tompa lépteket, aztán óvatosan kinyílik az ajtó. Egyrésnyire csupán, de az asszony jól látja, hogy a műszerész mezítláb van, pirosfekete csíkos frottír fürdőköpenyben, és dühös arccal mered rá. — Mit akar ... Tériké? — Ne haragudjon, Szabó úr — kezdi bizonytalanul, mert arra még nem is gondolt, hogy mit fog mondani a férfinak. — Ne haragudjon, hogy zavarom, de láttam, hogy jön a felesége . .. Zavartan és suttogva mondja ezeket, de közben érzi, hogy belepirul a hazugságába. — A feleségem?! Nem igaz! Menjen a fenébe! És Szabó becsapja a nő orra előtt az ajtót. ' (Folytatjuk)
