Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
OnciBloan, ellcöteBezeften Beszélgetés Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével SA kormány és a SZOT vezetői megállapodtak a további tennivalók összehangolásában” — ezzel a mondattal fejeződik be az a közlemény, amelyet a két országos vezető szerv legutóbbi megbeszéléséről adtak ki. Mindennapi gyakorlat immár, hogy az állami és a szakszervezett vezetők — a legfelső szinttől a vállalatokig, sőt a műhelyekig — megtárgyaják egymással a feladatokat, az előrelépés feltételeit. A szakszervezet önálló tényező minden területen, s ez a legkevésbé sem mond ellent annak, hogy érvényesíti és végrehajtja a párt politikáját. Erről beszélgettünk Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével. — Májas elseje közeledtével különösen időszerű visszapillantani a történelmi előzményekre. Mióta tekinthető önálló politikai tényezőnek Magyarországon a szakszervezet? — Hazánkban mintegy 120 éves múltra tekinthet vissza a szakszervezett mozgalom. Már a kezdet kezdetéin is, de különösen azóta, hogy megalakultak az egyes szakmai szervezetek, kénytelenek voltak a tőkések elfogadni azokat tárgyalópartnerként. Ez az adott körülmények között azt jelentette, hogy önálló politikai tényezőként léptek fel. Később pedig, a Horthy- rendszer idején igen nagy jelentősége volt annak, hogy a szakszervezetek legálisan működtek, a kommunisták felismerték az ebben rejlő lehetőségeket. Elég talán csak arra emlékeztetni, hogy a szakszervezetek segítségével lehetett megszervezni az 1930. szeptember 1-1 budapesti tömegtüntetést. Rajk László és más kommunista vezetők irányították az építőmunkások és egyéb szakmák dolgozóinak sztrájkjait — És a felszabadulás után? — Már az Ideiglenes Nemzetgyűlésben és a nemzeti bizottságokban Is külön képviselői voltak a szakszervezeteknek. Az akkori szaktanács a koalíciós harcok Idején a Baloldali Blokknak önálló tagja volt, s jelentős szerepet játszott abban, hogy sikerült mind jobban kiszorítani a hatalomból a jobboldalt. — Milyen felfogások Ismeretesek ma a szakszervezet jellegéről, feladatairól, ezen belül az önállóságról? — Itt Ismét vissza kell kanyarodnunk a múlthoz. Régen, de különösen a két világháború közti időben a magyar szakszervezetek automatikusan a szociáldemokrata párt tagjai is lettek. Ez alól csak az Ifjúmunkások képeztek kivételt, de ők is csak a háborús években. Ma számos nyugat-európai országban hasonló a helyzet, de mivel ott több párt ván, szinte ugyanannyi szakszervezet is működik. Újabban mindenütt az érdeklődés középpontjába került a szakszervezet, különösen mint társadalmi szervezet, annak szerepe és tevékenysége. Nyugat-Európában — számos, közismert okból — az utóbbi években éleződött a tőke és a munka köti ellentét, szaporodnak a sztrájkok és azokon belül növekszik a politikai okokból vagy legalábbis a politika által erősen motivált sztrájkok száma és súlya. Nagyon is indokolt tehát, hogy mostanában sorra jelennek meg tanulmányok és úgynevezett előrejelzések ezekben az országokban a 80-as, 90-esévek szakszervezeti mozgalmáról. — Mit jelent pontosan, közelebbről az annyit emlegetett „beleszólás”? — Előtérbe került ez keleten és nyugaton egyaránt, de természetes, hogy más- más tartalommal. Nyugaton a tőkés munkáltatók és maga a kapitalista társadalom úgy igyekszik a válság okozta gondjait leküzdeni, hogy támadást indít a szociális vívmányok, illetve az erre fordított költségvetési összegek ellen. Növekszik és egyes tőkésországokban minden korábbinál nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség' Ez ellen a szakszervezeteknek fel kell lépniük és fel is lépnek. Hallatják szavukat, beleszólnak a társadalmi kérdésekbe, a válság leküzdésének lehetőségeiről folyó vitákba is. S a XX. század utolsó negyedében már nem tehetik meg a tőkések azt, amit korábban oly sokszor megtettek — nem mellőzhetik,' nem hagyhatják figyelmen kívül a munkások, a szakszervezetek véleményét. — Mi a helyzet szocialista viszonyok között? — Először is: gondolnunk kell arra, hogy napjainkban nemzedékváltás történik az életnek minden területén. Azok a fiatalok, akik már a felszabadulás után nevelkedtek, nem voltak aktív résztvevői a társadalmi átalakulásnak. Az idősebb nemzedékek számára természetes, hogy „miénk az ország”, a fiatalabbaknak még meg kell tanulniuk ezt, bele kell jönniük a „tulajdonosi szemléletbe”. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha/ látja a fiatal, hogy tényleg beleszólhat a dolgok menetébe, életének, munkakörülményeinek alakításába, a bérelosztásba és egy sor más, fontos kérdésbe. — Hogyan kell értelmezni azt, hogy a szakszervezetek szervezetileg önállóak? — Helyesebb úgy mondani : szervezetileg önállóak és poUiikallag elkötelezettek. A kettőt nem lehet egymástól elválasztaná. A Magyar Szocialista Munkáspárt a dolgozó nép élcsapata, horizontálisan és vertikálisan is átfogja az egész társadalmat, vezető szerepét nem lehet vitatná. Mint,ahogyan nem lehet „nem politizálni” sem. A szakszervezet a bérből ás fizetésből élők szervezete, tagjai a szocializmus eszméjét és gyakorlatát a magukénak vallják. Vannak a szakszervezeteknek speciális feladataik, amelyeket nem a pártnak, nem más szervezeteknek, hímem csakis és kizárólag a szakszervezeteknek kell megoldaniuk. A sok közül egy példa: szak- szervezett feladat a munka- védelem, a szociálpolitikai teendők egész sora, az üdültetés. De ezeken túlmenően is szükséges, hogy egyes témaköröket a szakszervezetek dolgozzanak fel, jelezzék a termelés, a munka, a mindennapi élet területén adódó problémákat. S nem utolsósorban: vegyenek részt a szakszervezetek a végrehajtásban is, országosan éppúgy, mint az egyes szakmákban és az üzemekben. Ez utóbbinál maradva: a Minisztertanács és a SZOT 1976-os döntése — megváltozott gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva — nagyobb jogkört adott a szak- szervezeti bizalmiaknak és bizalmitestületeknek. Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? — Hazánkban a dolgozók 96 százaléka tagja valamelyik szakszervezetnek. Természetes, hogy az egyes emberek számára a szakszervezet — az az alapszervezet, amely munkahelyükön működik. Ennek kell beleszólni az ő bérezési és termelési ügyeibe. Ez intézi üdültetését, ez gondoskodik a munkavédelmi felszerelések, berendezések szabályszerű meglétéről sfcb. Az alapszervezet és a bizalmi van tehát kapcsolatban az egyes dolgozóval. A helyi szb-döntések kötelezőek a szakszervezeti tagságra, de ennek kell képviselnie a szakszervezeti tagságot az üzemi döntéseknél, ismertetnie álláspontját határozathozatal előtt, önálló politikai tényezőnek kell tehát lennie, s a gyakorlat azt bizonyltja, hogy mind több helyen egyre inká,bb azzá fejlődik. A tagságnak tudnia kell, hogy mi a szakszervezet véleménye, s nem utolsósorban azt is, hogy az ő,. az egyes dolgozó véleménye eljutott-e a magasabb testületekhez, Jelentékeny eredményeink vannak e téren, de a legjobb módszereket tovább kutatjuk. — Milyen területeken tart szükségesnek további előrelépést? — A Minisztertanács és a SZOT együttműködéséhez és munkamódszeréhez hasonlóan alakult ki a 19 megyében és a 19 szakmában is. A közeljövőben újjá alakulnak — ahol még nincsenek — a községi szakmaközi bizottságok, amelyek érdekképviseleti funkciókat is látnak el. Beleszólhatnak s bele is kell szólniuk a lakóterület fejlesztésébe. az ipartelepítésbe, a lakosság szociális ellátásának ügyeibe stb. Mindezekben legyenek partnerei az állam- igazgatás megyei tanácsainak a szakszervezetek megyei tanácsai. Hasonlóképpen fejleszteni kell a partnerkapcsolatot a minisztériumok és a megfelelő szakmai szakszervezetek között. A véleménycseréknek a haladást, a fejlődést kell előbbre vinniük. ne legyenek öncélúak. Élő, eleven kapcsolatra gondolunk, amelyben a szak- szervezetek megmutathatják életképességüket és önállóságukat. Mindez ózonban nem állhat szemben a központi akarattal, vagyis az önállóság korántsem jelenthet valami önmagáért való „függetlenséget”. S ami ugyancsak fontos: nem mehet a többi szakma, más dolgozók rovására. Nyíltan, nyilvánosan akarunk dolgozni, ezt megkívánjuk az egyes szak- szervezetektől, az SZMT-ktől, a szakmaközi bizottságoktól, de az egyes üzemek, vállalatok szakszervezeti bizottságaitól, bizalmitestületedtől, minden egyes bizalmitól — mondotta befejezésül Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese. Várkonyl Endre S zépen sorjában felépítette magában, hor gyan Is lesz az ünnepeken. Mert hiába neki mégis a május elseje a legszebb ünnep a világon. Fénylik, dalol a világ. Hát van ennél szebb? Az vessen követ rá, aki nem így van vele. öt elkapja a mámor és szédül a boldogságban. Hát hogyne lenne szép, amikor az üvegesekkel beáll a sorba, még egy zászlót is a kezébe kap és menetel, menetel csak előre, a zene hangjaira lépkedve a jókedvű sokasággal. írre a napra bizony ki- penderíti magát. Azt szokta gondolni: lássák, Bállá Jani, az üveges nyugdíjasként sem akárki. Mi tagadás János bátyánk jól tartja magát. Barnára sült az arca. Amikor megborotválkozik sima a bőre, a kozmetikus sem ápolhatná szebbre. A haja akár a- legényeknek, csak mutatóban abban az ősz hajszál. A szeme pedig villog, a szája is csak jókedvre áll. Ebben a nagy készülődésében lepte őt meg Tóth István matyó a fiatal párttitkár, hogy mozgassa egy kicsit Bállá Jánost Karancsalján is szervezni az ünnepséget. Hiába ilyenkor szükség van az aktívákra. De Bállá Jani bátyánk attól tartva, hogy emiatt lemaradhat a városi felvonulásból szabadkozott: — Jaj, titkár, ne ösztönözzetek már engem... Ha a titkár nem ismerné Bállá János lelkivilágát, talán megpirongatja, de így csak hangtalan nézte vias- ,kodását, mert tudta ő, hogy azért amit rábíznak azt elvégzi. Nem is lett ezzel baj, hanem inkább mással. Bállá Jani kint lakik a Cseplyén Ka- rancsalja külső határában, ahol villának beillő házak díszítik az erdő övezte völgyet. Szemben a Csengő csárNégymlllió hektár termfifttld Az elmúlt 15 év során • Szovjetunióban megvalósuló lalnak el. A szovjet tudósok Szovjetunióban 4 millió hek- nagyszabású talajjavítási sok éves kísérletek eredménye- tár terméketlen, szikes terű- program keretében hajtják ként dolgozták ki azt a módletet változtattak át virágzó végre. Jelenleg a szovjet Kö- szert, amelynek révén kivon-; ültetvényekké: itt most a ga- zép-Ázsióban, a Volga-vidéken, ják a talajból a növények hónától és árpától kezdve a az Észak-Kaukázusban, Nyu- számára mérgező sóféleséget cukorrépáig és zöldségfélesé- gat-Szibériában ét az Urál és ezzel biztosítják a talaj gekig minden megterem. déli részén a szikes földek felső rétegeinek megfelelő A szikes földek javítását a még Jelentős területeket fog- összetételét. Harminchetedszer... dával, Természetes, hogy gyakran átugrik oda, mert van. azért bánata neki is. Alig néhány esztendeje temette el feleségét és maradt magára a két családot is befogadó nagy házban. Meg is felezte jóemberekkel a házat, hogy legalább zsongást halljon maga körül. Magának az erdőre néző oldalt hagyta meg, abban van a rugós dívány katonásan megvetve, azon heverészik, ha nincs más dolga. De azt sem teheti egész nap. Akkor felsze- delőzködik és irány a gyerekekhez. Ott kerül-fordul egyet és már nyugtalankodik. Hazafelé, a Cseplyére. Akkor aztán beugrik a Csengőbe a barátok közé, meg egy jó íröccsre. Azt vetik a szemére leginkább. Most is azzal heccelték, azért nem ér rá pártmunkára. De kivágta magát: — Hát idehallgassatok, inkább idejárok, mint a páti- kábel Így köszöntött Bállá Jánosra az ünnepet megelőző nap. Este mindent előkészített másnapra. Az ünneplőt, a fehér inget és ami még kell, hogy ki tudja nyalni magát. Ezen az estén azért yalaho- gyan elérzékenyült, Ritkán engedi meg magának, de most valahogyan eluralkodott rajta az érzelem. Hát hogyne, amikor elkezdett számolni és kiderítette, hogy éppen a harminchetedik felvonulásra készül. Végigvetette magát a díványon, hogy alszik, de csak nem jött álom szemére. Éledni kezdett körülötte az emlék. Fiatal ti- nós legény volt az uraságnái, ott nem volt szokás a májusi ünneplés, legfeljebb egy májusfát állíthattak, de már danolni sem volt szabad, mert rossz néven vették. Hanem a bányászok nem engedtek, azok még a munkát is abbahagyták. Neki a májust az jelentette, hogy kicsapta a jószágot a legelőre, megszólalt a kakukk, nyílott a virág, az volt a május. Amikor aztán az üveggyárba került, ahol volt ő ki- lófnyis, olvasztó, majd a kikén mester, ott már azért más volt. Ilyenkor az ünnep előtt mintha összebeszéltek volna az emberek. Az izzó kemence fényében megfeszültek a tekintetek. Még arra is tellett, hogy az idősebbek rázendítsenek olyan befelé hanggal a „Fel, fel ti rabjai”-ra. Ilyen volt a május akkorában. Aztán megváltozott a világ. Eszébe jutott, hogy Kozik Ferenc a pártember hívatta őt, hogy lépjen a pártba. Felült a priccsen az emlékek izgalmától: — Igen, én lettem a harmadik párttag a faluban... A magányban az emlékek hatalmas zuhataggá válva özönlenek az emberre, kitérni sem lehet előlük. Eszébe jutott, az a bizonyos első felvonulás. Akkor is Kozik Ferenc szólította meg, hogy Salgótarjánba mennek felvonulni. Szlovákiában még folytak a harcok, a Karancs völgyén már csend volt. Fényes csend. A Kápolna-hegy úgy állott a reggeli fényben, mint az őrtorony, amely védelmet nyújt. És készültek, ki hogyan tudott. Bállá Janinak volt kerékpárja, azzal ment felvonulni. Feldíszítette papírszalaggal, amivel játszott a szél. A többiek Is kiglancolták magukat, ahogyan tellett. A műrostos ruhák szinte csörögtek rajtuk, de mégis ünneplő volt az. Es akkor a városban az a nagy tömeg. Roggyant, se falu, se város volt akkor még Tarján. Uradalmi major a város közepén, kibicsaklott utcakövek. Embermagasságú házak. Csak az üzletsor a Fő utcán az volt eltérő, de a plakátokon kívül semmi sem díszítette azokat sem. — Mégis mindenkinek jókedve volt, az emberek ragyogtak a boldogságtól... — kiáltott fel magában Bállá Jani. Aztán csillapította felzaklatott idegeit. Harminchétévé már annak, és amikor azon a felvonuláson azt kiáltották, hogy soha többé háborút, meg hogy felépítjük a dolgozók hazáját: az is igaz lett. Mert azt is tudta, hogyan lesz a harminchetedik felvonuláson. A gyár előtt sorakoznak fel. Jön az igazgató, lekezel a nyugdíjasokkal. Neki meg azt mondja majd: „No. vén betyár, eljöttél?” ö meg azt válaszolja erre: — Jól van igazgató, de ma a te vendéged leszek... E gyütt dolgoztak valaha. Az igazgató lakatos volt, ismerik egymást. Annyi melegség van azokban az élcelődésekben, hogy a hangulat is felizzik tőle. És viszik Baliának a sörjegyet, a virslit, ő meg jól érzi magát. Csillog a szeme, lobogtatja a zászlót, ahogyan mennek ezen a szén napon ennek az új időknek új városába. Azért, amikor senki sem látja, akkor a szeme sarkából legördül egy könnycsepp: mert boldog... Bobál Gyula NŰGRÁD - 1981. május 1., péntek