Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

OnciBloan, ellcöteBezeften Beszélgetés Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével SA kormány és a SZOT vezetői megállapodtak a további tennivalók összehangolásában” — ezzel a mondattal feje­ződik be az a közlemény, amelyet a két országos vezető szerv legutóbbi megbeszéléséről adtak ki. Mindennapi gya­korlat immár, hogy az állami és a szakszervezett vezetők — a legfelső szinttől a vállalatokig, sőt a műhelyekig — megtárgyaják egymással a feladatokat, az előrelépés felté­teleit. A szakszervezet önálló tényező minden területen, s ez a legkevésbé sem mond ellent annak, hogy érvényesíti és végrehajtja a párt politikáját. Erről beszélgettünk Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével. — Májas elseje közeled­tével különösen időszerű visszapillantani a történel­mi előzményekre. Mióta te­kinthető önálló politikai té­nyezőnek Magyarországon a szakszervezet? — Hazánkban mintegy 120 éves múltra tekinthet vissza a szakszervezett mozgalom. Már a kezdet kezdetéin is, de különösen azóta, hogy meg­alakultak az egyes szakmai szervezetek, kénytelenek vol­tak a tőkések elfogadni azo­kat tárgyalópartnerként. Ez az adott körülmények között azt jelentette, hogy önálló politikai tényezőként léptek fel. Később pedig, a Horthy- rendszer idején igen nagy jelentősége volt annak, hogy a szakszervezetek legálisan működtek, a kommunisták felismerték az ebben rejlő lehetőségeket. Elég talán csak arra emlékeztetni, hogy a szakszervezetek segítségével lehetett megszervezni az 1930. szeptember 1-1 budapesti tö­megtüntetést. Rajk László és más kommunista vezetők irá­nyították az építőmunkások és egyéb szakmák dolgozói­nak sztrájkjait — És a felszabadulás után? — Már az Ideiglenes Nem­zetgyűlésben és a nemzeti bi­zottságokban Is külön kép­viselői voltak a szakszerve­zeteknek. Az akkori szakta­nács a koalíciós harcok Ide­jén a Baloldali Blokknak ön­álló tagja volt, s jelentős szerepet játszott abban, hogy sikerült mind jobban kiszo­rítani a hatalomból a jobb­oldalt. — Milyen felfogások Is­meretesek ma a szakszer­vezet jellegéről, feladatai­ról, ezen belül az önálló­ságról? — Itt Ismét vissza kell kanyarodnunk a múlthoz. Ré­gen, de különösen a két vi­lágháború közti időben a magyar szakszervezetek auto­matikusan a szociáldemokra­ta párt tagjai is let­tek. Ez alól csak az If­júmunkások képeztek kivé­telt, de ők is csak a háborús években. Ma számos nyu­gat-európai országban ha­sonló a helyzet, de mivel ott több párt ván, szinte ugyan­annyi szakszervezet is műkö­dik. Újabban mindenütt az érdeklődés középpontjába került a szakszervezet, külö­nösen mint társadalmi szer­vezet, annak szerepe és tevé­kenysége. Nyugat-Európában — számos, közismert okból — az utóbbi években élező­dött a tőke és a munka kö­ti ellentét, szaporodnak a sztrájkok és azokon belül nö­vekszik a politikai okokból vagy legalábbis a politika ál­tal erősen motivált sztrájkok száma és súlya. Nagyon is indokolt tehát, hogy mostaná­ban sorra jelennek meg ta­nulmányok és úgynevezett előrejelzések ezekben az or­szágokban a 80-as, 90-esévek szakszervezeti mozgalmáról. — Mit jelent pontosan, közelebbről az annyit em­legetett „beleszólás”? — Előtérbe került ez ke­leten és nyugaton egyaránt, de természetes, hogy más- más tartalommal. Nyugaton a tőkés munkáltatók és ma­ga a kapitalista társadalom úgy igyekszik a válság okoz­ta gondjait leküzdeni, hogy támadást indít a szociális vívmányok, illetve az erre fordított költségvetési össze­gek ellen. Növekszik és egyes tőkésországokban minden korábbinál nagyobb mérete­ket ölt a munkanélküliség' Ez ellen a szakszervezeteknek fel kell lépniük és fel is lép­nek. Hallatják szavukat, be­leszólnak a társadalmi kérdé­sekbe, a válság leküzdésének lehetőségeiről folyó vitákba is. S a XX. század utolsó negyedében már nem tehetik meg a tőkések azt, amit ko­rábban oly sokszor megtet­tek — nem mellőzhetik,' nem hagyhatják figyelmen kívül a munkások, a szakszerveze­tek véleményét. — Mi a helyzet szocia­lista viszonyok között? — Először is: gondolnunk kell arra, hogy napjainkban nemzedékváltás történik az életnek minden területén. Azok a fiatalok, akik már a felszabadulás után nevelked­tek, nem voltak aktív részt­vevői a társadalmi átalaku­lásnak. Az idősebb nemzedé­kek számára természetes, hogy „miénk az ország”, a fiatalabbaknak még meg kell tanulniuk ezt, bele kell jön­niük a „tulajdonosi szemlé­letbe”. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha/ látja a fiatal, hogy tényleg beleszólhat a dolgok menetébe, életének, munkakörülményeinek ala­kításába, a bérelosztásba és egy sor más, fontos kérdés­be. — Hogyan kell értelmez­ni azt, hogy a szakszerve­zetek szervezetileg önálló­ak? — Helyesebb úgy monda­ni : szervezetileg önállóak és poUiikallag elkötelezettek. A kettőt nem lehet egymástól elválasztaná. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt a dolgo­zó nép élcsapata, horizontá­lisan és vertikálisan is átfogja az egész társa­dalmat, vezető szerepét nem lehet vitatná. Mint,aho­gyan nem lehet „nem poli­tizálni” sem. A szakszerve­zet a bérből ás fizetésből élők szervezete, tagjai a szocializ­mus eszméjét és gyakorlatát a magukénak vallják. Van­nak a szakszervezeteknek speciális feladataik, amelye­ket nem a pártnak, nem más szervezeteknek, hímem csak­is és kizárólag a szakszerve­zeteknek kell megoldaniuk. A sok közül egy példa: szak- szervezett feladat a munka- védelem, a szociálpolitikai teendők egész sora, az üdültetés. De ezeken túlme­nően is szükséges, hogy egyes témaköröket a szakszerveze­tek dolgozzanak fel, jelezzék a termelés, a munka, a min­dennapi élet területén adódó problémákat. S nem utolsó­sorban: vegyenek részt a szakszervezetek a végrehaj­tásban is, országosan éppúgy, mint az egyes szakmákban és az üzemekben. Ez utóbbinál maradva: a Minisztertanács és a SZOT 1976-os döntése — megvál­tozott gazdasági viszonyok­hoz alkalmazkodva — na­gyobb jogkört adott a szak- szervezeti bizalmiaknak és bizalmitestületeknek. Ho­gyan valósul meg ez a gya­korlatban? — Hazánkban a dolgozók 96 százaléka tagja valame­lyik szakszervezetnek. Ter­mészetes, hogy az egyes em­berek számára a szakszerve­zet — az az alapszervezet, amely munkahelyükön mű­ködik. Ennek kell beleszólni az ő bérezési és termelési ügyeibe. Ez intézi üdülteté­sét, ez gondoskodik a mun­kavédelmi felszerelések, be­rendezések szabályszerű meg­létéről sfcb. Az alapszervezet és a bizalmi van tehát kap­csolatban az egyes dolgozó­val. A helyi szb-döntések kö­telezőek a szakszervezeti tag­ságra, de ennek kell képvi­selnie a szakszervezeti tag­ságot az üzemi döntéseknél, ismertetnie álláspontját ha­tározathozatal előtt, önálló politikai tényezőnek kell te­hát lennie, s a gyakorlat azt bizonyltja, hogy mind több helyen egyre inká,bb azzá fej­lődik. A tagságnak tudnia kell, hogy mi a szakszerve­zet véleménye, s nem utolsó­sorban azt is, hogy az ő,. az egyes dolgozó véleménye el­jutott-e a magasabb testüle­tekhez, Jelentékeny eredmé­nyeink vannak e téren, de a legjobb módszereket tovább kutatjuk. — Milyen területeken tart szükségesnek további előrelépést? — A Minisztertanács és a SZOT együttműködéséhez és munkamódszeréhez hasonlóan alakult ki a 19 megyében és a 19 szakmában is. A közel­jövőben újjá alakulnak — ahol még nincsenek — a községi szakmaközi bizottsá­gok, amelyek érdekképvisele­ti funkciókat is látnak el. Be­leszólhatnak s bele is kell szólniuk a lakóterület fejlesz­tésébe. az ipartelepítésbe, a lakosság szociális ellátásának ügyeibe stb. Mindezekben le­gyenek partnerei az állam- igazgatás megyei tanácsainak a szakszervezetek megyei ta­nácsai. Hasonlóképpen fej­leszteni kell a partnerkap­csolatot a minisztériumok és a megfelelő szakmai szak­szervezetek között. A véle­ménycseréknek a haladást, a fejlődést kell előbbre vinni­ük. ne legyenek öncélúak. Élő, eleven kapcsolatra gon­dolunk, amelyben a szak- szervezetek megmutathatják életképességüket és önállósá­gukat. Mindez ózonban nem állhat szemben a központi akarattal, vagyis az önálló­ság korántsem jelenthet va­lami önmagáért való „füg­getlenséget”. S ami ugyan­csak fontos: nem mehet a többi szakma, más dolgozók rovására. Nyíltan, nyilváno­san akarunk dolgozni, ezt megkívánjuk az egyes szak- szervezetektől, az SZMT-ktől, a szakmaközi bizottságoktól, de az egyes üzemek, vállala­tok szakszervezeti bizottsá­gaitól, bizalmitestületedtől, minden egyes bizalmitól — mondotta befejezésül Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhe­lyettese. Várkonyl Endre S zépen sorjában felépí­tette magában, hor gyan Is lesz az ünne­peken. Mert hiába neki még­is a május elseje a legszebb ünnep a világon. Fénylik, da­lol a világ. Hát van ennél szebb? Az vessen követ rá, aki nem így van vele. öt elkapja a mámor és szédül a boldogságban. Hát hogyne lenne szép, amikor az üve­gesekkel beáll a sorba, még egy zászlót is a kezébe kap és menetel, menetel csak előre, a zene hangjaira lép­kedve a jókedvű sokasággal. írre a napra bizony ki- penderíti magát. Azt szokta gondolni: lássák, Bállá Jani, az üveges nyugdíjasként sem akárki. Mi tagadás Já­nos bátyánk jól tartja magát. Barnára sült az arca. Ami­kor megborotválkozik sima a bőre, a kozmetikus sem ápolhatná szebbre. A haja akár a- legényeknek, csak mutatóban abban az ősz haj­szál. A szeme pedig villog, a szája is csak jókedvre áll. Ebben a nagy készülődésében lepte őt meg Tóth István ma­tyó a fiatal párttitkár, hogy mozgassa egy kicsit Bállá Já­nost Karancsalján is szervez­ni az ünnepséget. Hiába ilyenkor szükség van az ak­tívákra. De Bállá Jani bá­tyánk attól tartva, hogy emi­att lemaradhat a városi fel­vonulásból szabadkozott: — Jaj, titkár, ne ösztönöz­zetek már engem... Ha a titkár nem ismerné Bállá János lelkivilágát, ta­lán megpirongatja, de így csak hangtalan nézte vias- ,kodását, mert tudta ő, hogy azért amit rábíznak azt el­végzi. Nem is lett ezzel baj, ha­nem inkább mással. Bállá Ja­ni kint lakik a Cseplyén Ka- rancsalja külső határában, ahol villának beillő házak díszítik az erdő övezte völ­gyet. Szemben a Csengő csár­Négymlllió hektár termfifttld Az elmúlt 15 év során • Szovjetunióban megvalósuló lalnak el. A szovjet tudósok Szovjetunióban 4 millió hek- nagyszabású talajjavítási sok éves kísérletek eredménye- tár terméketlen, szikes terű- program keretében hajtják ként dolgozták ki azt a mód­letet változtattak át virágzó végre. Jelenleg a szovjet Kö- szert, amelynek révén kivon-; ültetvényekké: itt most a ga- zép-Ázsióban, a Volga-vidéken, ják a talajból a növények hónától és árpától kezdve a az Észak-Kaukázusban, Nyu- számára mérgező sóféleséget cukorrépáig és zöldségfélesé- gat-Szibériában ét az Urál és ezzel biztosítják a talaj gekig minden megterem. déli részén a szikes földek felső rétegeinek megfelelő A szikes földek javítását a még Jelentős területeket fog- összetételét. Harminchetedszer... dával, Természetes, hogy gyakran átugrik oda, mert van. azért bánata neki is. Alig néhány esztendeje te­mette el feleségét és maradt magára a két családot is be­fogadó nagy házban. Meg is felezte jóemberekkel a házat, hogy legalább zsongást hall­jon maga körül. Magának az erdőre néző oldalt hagyta meg, abban van a rugós dí­vány katonásan megvetve, azon heverészik, ha nincs más dolga. De azt sem tehe­ti egész nap. Akkor felsze- delőzködik és irány a gyere­kekhez. Ott kerül-fordul egyet és már nyugtalanko­dik. Hazafelé, a Cseplyére. Akkor aztán beugrik a Csen­gőbe a barátok közé, meg egy jó íröccsre. Azt vetik a szemére leginkább. Most is azzal heccelték, azért nem ér rá pártmunkára. De kivág­ta magát: — Hát idehallgassatok, in­kább idejárok, mint a páti- kábel Így köszöntött Bállá Já­nosra az ünnepet megelőző nap. Este mindent előkészí­tett másnapra. Az ünneplőt, a fehér inget és ami még kell, hogy ki tudja nyalni magát. Ezen az estén azért yalaho- gyan elérzékenyült, Ritkán engedi meg magának, de most valahogyan eluralko­dott rajta az érzelem. Hát hogyne, amikor elkezdett számolni és kiderítette, hogy éppen a harminchetedik fel­vonulásra készül. Végigve­tette magát a díványon, hogy alszik, de csak nem jött álom szemére. Éledni kezdett kö­rülötte az emlék. Fiatal ti- nós legény volt az uraságnái, ott nem volt szokás a má­jusi ünneplés, legfeljebb egy májusfát állíthattak, de már danolni sem volt szabad, mert rossz néven vették. Hanem a bányászok nem engedtek, azok még a munkát is ab­bahagyták. Neki a májust az jelentette, hogy kicsapta a jó­szágot a legelőre, megszólalt a kakukk, nyílott a virág, az volt a május. Amikor aztán az üveg­gyárba került, ahol volt ő ki- lófnyis, olvasztó, majd a ki­kén mester, ott már azért más volt. Ilyenkor az ünnep előtt mintha összebeszéltek volna az emberek. Az izzó kemence fényében megfe­szültek a tekintetek. Még ar­ra is tellett, hogy az időseb­bek rázendítsenek olyan be­felé hanggal a „Fel, fel ti rabjai”-ra. Ilyen volt a má­jus akkorában. Aztán meg­változott a világ. Eszébe ju­tott, hogy Kozik Ferenc a pártember hívatta őt, hogy lépjen a pártba. Felült a priccsen az emlékek izgalmá­tól: — Igen, én lettem a har­madik párttag a faluban... A magányban az emlékek hatalmas zuhataggá válva özönlenek az emberre, ki­térni sem lehet előlük. Eszé­be jutott, az a bizonyos első felvonulás. Akkor is Kozik Ferenc szólította meg, hogy Salgótarjánba mennek felvo­nulni. Szlovákiában még folytak a harcok, a Karancs völgyén már csend volt. Fé­nyes csend. A Kápolna-hegy úgy állott a reggeli fény­ben, mint az őrtorony, amely védelmet nyújt. És készültek, ki hogyan tudott. Bállá Ja­ninak volt kerékpárja, azzal ment felvonulni. Feldíszítet­te papírszalaggal, amivel ját­szott a szél. A többiek Is ki­glancolták magukat, aho­gyan tellett. A műrostos ru­hák szinte csörögtek rajtuk, de mégis ünneplő volt az. Es akkor a városban az a nagy tömeg. Roggyant, se falu, se város volt akkor még Tarján. Uradalmi major a város közepén, kibicsaklott utcakövek. Embermagasságú házak. Csak az üzletsor a Fő utcán az volt eltérő, de a plakátokon kívül semmi sem díszítette azokat sem. — Mégis mindenkinek jó­kedve volt, az emberek ra­gyogtak a boldogságtól... — kiáltott fel magában Bállá Jani. Aztán csillapította felzak­latott idegeit. Harminchétévé már annak, és amikor azon a felvonuláson azt kiáltották, hogy soha többé háborút, meg hogy felépítjük a dolgozók hazáját: az is igaz lett. Mert azt is tudta, hogyan lesz a harminchetedik felvonulá­son. A gyár előtt sorakoznak fel. Jön az igazgató, lekezel a nyugdíjasokkal. Neki meg azt mondja majd: „No. vén betyár, eljöttél?” ö meg azt válaszolja erre: — Jól van igazgató, de ma a te vendéged leszek... E gyütt dolgoztak vala­ha. Az igazgató laka­tos volt, ismerik egy­mást. Annyi melegség van azokban az élcelődésekben, hogy a hangulat is felizzik tőle. És viszik Baliának a sör­jegyet, a virslit, ő meg jól érzi magát. Csillog a szeme, lobogtatja a zászlót, aho­gyan mennek ezen a szén na­pon ennek az új időknek új városába. Azért, amikor senki sem látja, akkor a szeme sarkából legördül egy könnycsepp: mert boldog... Bobál Gyula NŰGRÁD - 1981. május 1., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom