Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

Franciaország új államfője Francois Mitterrand Baracs Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Francois Mitterrand-t, a Francia Köztársaság új elnö­két csütörtökön ünnepélyes külsőségek között beiktatták hivatalába. Az új államfő el­ső politikai döntése az volt, hogy Pierre Mauroy-t, Lille polgármesterét, nemzetgyűlé­si képviselőt nevezte ki mi­niszterelnökké. Pierre Mau- roy kinevezetését Pierre Bé- regovoy jelentette be, akit az E'.ysée-palota főtitkárává ne­veztek ki. Az új kormánylis­ta előreláthatóan pénteken vá­lik ismeretessé és ekkorra vár­ható az eddigi, jobboldali többségű nemzetgyűlés fel­oszlatása és az új képviselő- választások kiírása: a való­színű dátum június 14. és 21. A hatalomátadás aktusa Giscard d’Estaing, a távozó elnök és a május 10-én a szavazatok csaknem 52 szá­zalékával megválasztott új államfő között a vártnál hosz- szabb volt: a négyszemközti megbeszélés —, amelynek so­rán Giscard átadta utódjának az atomerők kódját — az Elysée-palotában reggel fél tízkor kezdődött és a tervezett 10 óra helyett csak 10 óra 20 perckor ért véget. Giscard d’Estaing ezután gyalog távozott a palota ud­varán át és ezzel véget ért hétéves elnöksége. Ezután az Elysée-palota dísztermében, a választott és állami testületek képviselői előtt az új államfőnek Roger Frey, az alkotmányjogi ta­nács elnöke átadta a Mitter- rand-t köztársasági elnökké nyilvánító május 15-1 prokla­máció okmányait, majd a köz- társasági elnöknek átnyúj­tották a Becsületrend nagy­mesteri láncát, amely a tiszt­ségénél fogva megilleti. Az új államfő, miközben a Tuilleriák kertjében felállí­tott ágyúk 21 díszlövéssel kö­szöntötték, rövid beszédet mondott. Párizs népe lelkes éljen­zésben, viharos ünneplésben részesítette a Champs Ely- sées-n Francois Mitterrand-t, aki nyitott kocsiban tette meg az utat a Diadalívhez, a hagyományos koszorúzás! ünnepségre. Itt-ott az Inter- nacionálé is felcsendült, ez a szocialisták indulója is. Sok tízezer ember volt jelen. Ma­gára a ceremóniára, majd ezt az Elysée-palotában kö­vető ebédre Francois Mitter­rand francia és külföldi szo­cialista párti barátait — poli­tikusokat, mint Willy Brandt, Mario Soares, Olof Palme, po­litikus-költőt, mint Léopold Senghor, volt szenegáli ál­lamfőt, írókat, mint Arthur Miller és Gabriel Garcia Marquez — hívta meg. Szó volt a szakszervezetek kép­viselőinek meghívásáról is, ezt azonban végül is lemond­ták. Mitterrand beszéde „Ezen a napon, amikor át­veszem a legmagasabb megbí­zást, azoknak a férfiaknak és nőknek millióira gondolok, né­pünk élesztőjére, akik két évszázadon át háborúban és békében, munkájukkal és vérükkel formálták Francia- ország történelmét anélkül, hogy társadalmunk rövid és dicsőséges törésein kívül bár­mikor is részesei lettek vol­na” — mondotta az államfői megbízást elfogadó beszédé­ben Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság új elnö­ke. Mitterrand a népfronttal és a felszabadulással állította párhuzamba elnökké válasz­tását, egy hosszú út harmadik szakaszának nevezte, hogy a franciák demokratikusan megnyilatkozó politikai több­sége azonosult társadalmi többségükkel. Mitterrand Franciaország nagy ambíció­jának nevezte „a szocializmus és a szabadság új szövetségé­nek megvalósítását”. Az új elnök hozzáfűzte, hogy nem lehetséges rend és biztonság ott, ahol az igazságtalanság uralkodna, a türelmetlenség kormányozna. Meggyőzni akarok, nem győzni, május 10. egyedüli győztese a re­mény volt —, mondotta és azt ígérte, hogy „a pluralizmus útján” fog haladni, a nézete eltérések szembesítését kí­vánja a másik fél tisztelet- bentartása mellett, minden francia elnökeként össze kí­vánja fogni őket a nagy ügyek érdekében, egy igazi nemzeti közösség feltételeit kívánja megteremteni. Mitterrand röviden szólt a nemzetközi helyzetről, „az érdekek vetélkedésének- sú­lyáról”, „a sokféle szembenál­lásból a békére származó koc­kázatokról”. Igazi nemzetközi közösség mindaddig nem lesz — mondotta —, amíg a föld kétharmada embereiért és javaiért cserébe csak éhsé­get és megvetést kap. Mitter­rand igazságos és szolidáris Franciaországot ígért, amely békében akar élni mindenki­vel. Bízzunk és higgyünk a jö­vőben! Éljen a köztársaság, éljen Franciaország! — fe­jezte be az elnöki tiszt el­foglalásakor elhangzott be­szédét Francois Mitterrand, az új francia államfő. Első szakmai nap a BNY-n Zamjatyin­Brezsnyev Tbilisziben Csütörtökön Moszkvából a Grúz SZSZK fővárosába, Tbi­liszibe utazott Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke. Részt vesz azokon az ünnep­ségeken, amelyeket a hét vé­gén rendeznek a szovjet ha­talom megteremtésének és Grúzia Kommunista Pártja lét­rejöttének 00. évfordulója al­kalmából. Vele együtt utazott Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter is. A tbiliszi ünnepségeken ott lesz valamennyi szovjet köz­társaság és minden „Hős vá­ros” címmel kitüntetett város delegációja is. Az ünnepsé­gekre mintegy tízezer vendé­get várnak, s az ünnepi fel­vonuláson a köztársaság váro­saiból, területeiről mintegy 80 ezren vesznek majd részt. Az ünnepségek során több nagy­gyűlést tartanak a vendégek részvételével. Pénteken együt­tes ülésen emlékeznek meg a jubileumról a Grúz KP Köz­ponti Bizottságának és a köztársaság legfőbb tanácsá­nak tagjai. (MTI) W ■ ■ ■ ■ ­... L ambsdorff adócsaló A bonni államügyészség vizsgálatot indított Otto Lambsdorff nyugatnémet gaz­dasági miniszter és a kor­mányon levő szabaddemokrata párt egy másik parlamenti képviselője ellen adócsalás gyanújával. A hatóságok fel- tételezése szerint Lambsdorff, aki korábban az északrajna- vesztfáliai FDP pénzügyeit irányította és Gattermann, aki utódja volt e tisztségben, na­gyobb összegeket vett át és továbbított az adórendelkezé­sek megkerülésével a párt­kasszába. ' (folytatás at 1. oldalról.) MHD egyébként az Idén 20 úszódarut és kilenc tolőhajót bocsát^ vízre szovjet megren­delőinek. KOOPERÁCIÓ Sajtótájékoztatót tartottak a BNV-n részt vevő svájci ki­állítók a svájci kereskede­lemfejlesztési központ szer­vezésében. Elmondták: vásári szereplésüket a kooperációs kapcsolatok kibővítésének re­ményében szervezték meg, hogy a szerszámgépiparban, a könnyűipari gépgyártásban vagy a felvonókészítésben kialakult termelési együttmű­ködésekhez hasonlóakat kös­senek. Pénteken ismét szakmai napot tartanak. Folytatódnak a sajtótájékoztatók és az üz­leti tárgyalások. A vásárra több szocialista országból ke­reskedelmi delegációkat is várnak. Péntek délutántól vasárnap estig ismét a nagy- közönségé a vásárváros. nyilatkozat a televízióban A televízió szombat este 19 órakor — a kiadott műsortól eltérően — a moszkvai televí­zió külpolitikai műsorát sugá­rozza, amelyben Leonyid Zam- jatyin, az SZKP KB tagja, a nemzetközi tájékoztatási osz­tály vezetője nyilatkozik idő­szerű nemzetközi kérdésekről. (MTI) A két politikusra nézve ter­helő adatokat Gattermann volt titkárnője 1980. végén hozta az adónyomozók tudo­mására. Meg nem erősített hírek szerint magánvállalko­zók adományairól van szó, amelyeket a tartományi FDP pénzügyi vezetői előbb külföl­di „közhasznú egyesületek” számlájára utaltak át — ezzel mentesülve az adózástól —, majd apránként visszaáramol­tatták a szabaddemokraták kontójára. A fordított NATO•hét után Az atlanti szövetség több mint három évtizedes hagyo­mányait az idén nem tartot­ták tiszteletben: a tavaszi külügyminiszteri tanácskozás ez alkalommal megelőzte a hadügyminiszterek eszmecse­réjét, s a szokásokkal ellen­tétben nem is egy helyen tartották azokat. A külügy­miniszterek Rómában, a had­ügyminiszterek Brüsszelben találkoztak. A szokások ilyen módosítása mögött azonban aligha kell mélyebb okokat keresni. A. NATO-tanácsüléseket vi­lágszerte nagy figyelem kísér­te, hiszen ez volt az első al­kalom, hogy az új republiká­nus amerikai kormányzat ma­gas rangú képviselői a nyuga­ti katonai-politikai szövetség fórumain fejthették ki a Rea- gan-adminisztráció elképzelé­seit. A tanácskozás előtt Haig külügy- és Weinberger had­ügyminiszter körutat tett Nyu- gat-Európában, hogy konzul­tációkat folytasson a legfonto­sabb partnerekkel. Már ek­kor kiderült: az új washing­toni vezetés egyáltalán nem kész a kelet—nyugati tárgya­lások újrafelvételére, mivel — s ez azóta is fennáll — még mindig nem tisztázta végleges politikai irányvona­lát. Ugyanakkor a nyugat-eu­rópaiakat arra akarták ráven­ni, hogy növeljék a fegyver­kezésre fordítandó összegeket, elsősorban a szociális költség- vetés rovására. Weinberger követelései méltán keltettek felzúdulást az NSZK-ban, ahol a választók a gazdasági visszaesés miatt amúgy is veszélyeztetve érzik életszín­vonalukat. Az előzetes megbeszéléseken az is kiderült, hogy a nyugat­európai NATO-államok több­sége komolyan veszi az 1979. decemberében hozott brüsszeli döntésnek azt a részét Is, mi­szerint az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról tárgyalásokat kell folytatni a Szovjetunióval. A római és a brüsszeli tanácskozáson az európai szövetségeseknek si­került is valamelyes ígéretet kicsikarni az amerikaiaktól a tárgyalások felvételére. Ugyan­akkor Washington (London és Bonn támogatásával) elérte, hogy még egyszer megerősít­sék az amerikai közép-ható­távolságú rakéták nyugat-eu­rópai telepítésének 1983-as megkezdését. A nemzetközi sajtó leleplez­te, milyen brutális nyomást gyakorolt Washington szövet­ségeseire. Jól példázza ezt Richard Allen amerikai elnö­ki nemzetbiztonsági tanács­adónak az a kijelentése, mi­szerint a „pótfegyverkezés” terveivel való szembehelyez- kedés negatív módon befolyá­solhatja az Egyesült Államok és szövetségesei viszonyát. Ez a fenyegető hangú intés első­sorban a hollandoknak és bel­gáknak szólt. Ebben a két országban továbbra is igen nagy az ellenállás a NAÍO­tervekkel szemben. A három legnagyobb holland párt szó­vivői például hivatalosan be­jelentették : bármilyen koalí­ció is alakul Hollandiában a választások után, mindenkép­pen ellenezni fogják, hogy a NATO 48 hadászati robotre­pülőgépet (szárnyasrakétát) helyezzen el az országban. Hasonló állásfoglalások hang­zanak el Belgiumban is. A római NATO-tanácskozás dokumentuma azonban a pár­beszéd felvételének kérdését csak t mintegy érintőlegesen említette. Nem véletlenül hív­ta fel a figyelmet a szovjet saitó arra. hogy a kelet—nyu­gati megbeszélésekre való hi­vatkozás csupán a fegyverke­zési verseny fokozására tett erőfeszítések álcázásául szol­gái. Ezt támasztja alá a NA- TO-országoknak az az is­mételt fogadkozása, hogy re­álértékben továbbra is évi 3 százalékkal növelik katonai célú kiadásaikat. Az atlanti- fórumokon —, ha mérsékeltebb hangnemben is, de — elfogadták a világhely­zetről adott amerikai értéke­léseket. Ez érinti a lengyelor­szági fejleményeket, az állí­tólagos szovjet fenyegetést és a „nemzetközi terrorizmus” kérdését is. Ez utóbbival kapcsolatban figyelemre méltó a NATO ti­zenöt tagállamának az az el­határozása, hogy a katonai paktum „hatókörét kibővítik”. Egyszóval —, ha nem is konk­rétan megfogalmazva — arra hoztak döntést, hogy az atlan­ti haderők a jövőben csatla­koznak majd az Egyesült Ál­lamok esetleges katonai akció­ihoz Afrikában, Ázsiában, La- tin-Amerikában, vagy a föld bármely országában, ha ott a „nyugati érdekeket veszélyez­tetve látják”. Az atlanti tanácskozások jó­zan elemzői rámutattak: a megbeszélések nem járultak hozzá sem a feszültség eny­hüléséhez, sem a szocialista országok által ajánlott párbe­széd felvételéhez. Az európai NATO-országok végső soron jóváhagyták a republikánus kormányzatnak a SALT—II szerződést elutasító állásfogla­lásait, a fokozott fegyverkezési programokat, a Becsben és Madridban folyó megbeszélé­sek befullasztását. Az atlanti szövetség, úgy tűnik, egyértelműen magáévá tette a Reagan-kormányzat ál­tal hirdetett erőfölény-elméle­tet is. Pedig az —, mint azt Moszkvában több ízben alá­húzták — hiú remény! A Szovjetunió semmilyen módon nem engedi meg az erőviszo­nyok megváltoztatását, meg­védi a szocialista közösség alapvető biztonsági érdekeit. Ugyanakkor a szocialista or­szágok továbbra is fenntartják tárgyalási ajánlataikat, készek olyan kompromisszumokra, amelyek kölcsönösen elfogad­hatók és nem csorbítják egyik fél biztonságát sem. A koráb­bi évek gyakorlata bizonyítot­ta, hogy ilyen megállapodá­sok létrejötte lehetséges. Miklós Gábor NÖGRAD - 1931. május 22., péntek Összeesküvőket lepleztek le Olaszországban Simó Endre, az MTI tudó- reskedelmi miniszter, továbbá sítója jelenti: Forlani miniszterelnök kabi­netfőnöke és a Quirinale, az Olaszországban a polgári 0jasz köztársasági elnökség alkotmányos hatalommal pár- protokollfőnöke, valamint Pi- huzamos, illegális ámyékha- etro Longo, az Olasz Szociál- talmi szervezetet lepleztek le. demokrata Párt főtitkára és A „Propaganda—2." rövidített Gustavo Selva, az olasz rádió nevén „P—2” szervezethez tá- Fanfanihoz közel álló politikai homokok, főtisztek, miniszte- főkommentátora, rek, pártvezérek, neves újság- Római megfigyelők az Olasz írók, kereskedők, nagytőkések Köztársaság történetének leg- s mások tartoztak. Forlani nagyobb politikai botrányának olasz miniszterelnök utasítá- tartják az ügyet Felhívják a sára a bíróság nyilvánosság- figyelmet arra, hogy a párhu- ra hozta azt a listát, amelyen zamos illegális hatalmi szerve- összesen 953 olyan személynek zethez többségükben olyanok a neve szerepel, aki a „P—2 ’ tartoznak, akiknek a köztár- szabadkőműves páholy '-nak sasagj alkotmány védelme vol- nevezett, de teltevések szerint na a kötelességük éppen az valójában illegális jobboldali jiyen illegális hatalmi szerve- csoportosulásnak a tagja. zetekkel szemben is, Forlani Néhányat közülük, mint kormányfő a lista közzétételé- Roberto Calvit, az Ambrosiano nek engedélyezése előtt köve- finánctőkéscsoport elnökét telte a titkosszolgálatok pa- szerdán letartóztatták. A P—2 rancsnokaitól és a hadcrőne- vezetője, Gelli hetekkel ez- mek vezérkari főnökeitől, hogy előtt külföldre távozott, mi- újra esküdjenek föl az alkol- előtt őrizetbe vehették volna, mányra, de ezt néhány kivé- A listán található nevek kö- téltől eltekintve valamennyi- zött szerepel: Giovanni Torri- en megtagadták. (Az értesülés si tengernagy, az olasz tenge- a torinói La Stampától szár- részeti erők vezérkari főnöke, mazik). A névsort a baloldali a titkosszolgálatok több veze- erők, köztük a kommunisták tő beosztású személye, tábor- nagy nyomására hozták nyil- nokok és főtisztek, két mi- vánosságra. Kezdetben ugyanis niszter, Franco Foschi, ke- a bíróság titkosnak nyilvání- reszténydemokrata pártállásé tóttá, tekintettel arra, hogy munkaügyi miniszter, Adolfo a vizsgálat még tart. Maga Sarti kereszténydemokrata Forlani is kitérő válaszokat igazságügy-miniszter és Enrico adott a parlament szerdai vi- Manca szocialista párti külke- tájában. Veszélyes árnyékhatalom Az Olasz Köztársaság 34 éves története nem szűkölkö­dik politikai botrányokban. Több esetben lepleztek már le katonai összeesküvéseket, olyan szervezkedéseket, melyek az alkotmányos rend ellen irányultak.- Sajátos jelenség, hogy több ilyen puccskísérlet élén éppen azok álltak, akik­nek a feladatuk a köztársaság elleni bűncselekmények le­leplezése lett volna. A hírszerzés és ■ elhárítás vezetőiről van szó. Ugyanakkor —, mint ez több alkalommal kiderült — ezek a személyek többnyire kapcsolatban álltak a kor­mányzó kereszténydemokrata párt vezetőivel is, s leleple­ződtek a jobboldali szociáldemokraták és az összeesküvése­ket szervező katonák kapcsolatai is. A képből természetesén nem maradtak ki az újfasiszták sem: az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) főnökei szintén részesei voltak a koráb­bi évek hasohló kísérletéinek. Az összeesküvések, hatalomátvételi kísérletek szerve­zői többnyire a „rend megvédésének” jelszavával léptek fel. Ezzel akarták elérni, hogy Olaszországban eltöröljék a háború után elfogadott haladó alkotmányt, felszámolják a polgári demokrácia intézményrendszerét, ami keretet adott az olasz baloldal, a kommunisták számára, hogy je­lentős politikai erővé válhassanak. A „rendcsinálás” híveinek az utóbbi évtizedben min­den esetben a terrorizmus elleni harc szolgált ürügyül ak­cióikhoz. Az ólasz terrorosztagok egy része szélsőbaloldali színben, „vörös” jelzővel lép fel. Nem kétséges azonban, hogy tetteik közvetve-közvetlenül a jobboldalt szolgálják. Példázta ezt a Moro-gyilkosság is, amit az OKP pozíciói­nak tagadhatatlan gyengülése követett. Az az illegális „árnyékhatalmi” tömörülés, amely egy szabadkőműves páholy leple alatt ténykedett, s amelynek névsorát most hozták nyilvánosságra az Olasz Kommunis­ta Párt követelésére, beleillik a felvázolt sorba: a fegyve­res erők magas rangú tisztjei, tábornokok, tengernagyok, kémfőnökök szerepelnek itt vezető jobboldali politikusok, pénzemberek társaságában. A szabadkőművesség Intézmé­nye valaha a haladás népszerűsítésére, a jótékonykodás elő­mozdítására alakult. Ez a „Propaganda—2” nevű, páholy, ezúttal nyilvánvalóan egészen más célokat szolgált. Olasz­országban rámutatnak: a titkos hatalmi szervezet tagjai most is éppen olyan személyek, akiknek a hasonló cso­portosulásokkal szemben fel kellene lépniük. Ok azonban éppen a köztársasági intézmények felszámolására töreked­nek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy több tábornok nem volt hajlandó Forlani miniszterelnök felszólítására megújí­tani az alkotmányra tett esküjét. ‘ A szabadkőműves páholynak álcázott árnyékhatalom le­leplezésére egy pénzügyi botrány után került sor. Félő azonban, hogy az uralkodó kereszténydemokrata elit meg­akadályozza a szervezkedés lényegének feltárását. Miklós Gábor A pápa állapota javul A merénylő börtönben II. János Pál pápa állapo­ta az elmúlt 24 órában „érté­kelhetően javult” — olvasható a csütörtökön délelőtt kiadott orvosi közleményben. A katolikus egyházfő me­rénylőjét, Mehmet Ali Agcát csütörtökön délelőtt Galluci főügyész utasítására a rendőr­főnökségről átszállították a ró­mai Rebibbia börtönbe. A fő­ügyész elrendelte, hogy Agcát maximálisan biztonságos zár­kában helyezzék el és éjjel­nappal tartsák szemmel. Ágca a rendőrfőnökségről „távozó­ban” újságíróknak kijelentet­te: sajnálja, hogy megsebesí­tette a két amerikai nőt, hi­szen őket nem akarta bánta­ni .. . A nyomozók átmenetileg felfüggesztették a nyolc napja tartó kihallgatást, amelyet az olasz politikai rendőrség, a Digos hivatalában folytattak. Elhatározták, hogy újabb helyszíni szemlét tartanak a vatikáni Szent Péter téren. Virginio Rognoni olasz bel­ügyminiszter csütörtökön rö­vid munkalátogatásra Tuné­ziába érkezett. Mint ismeretes, Mehmet Ali Agcáról a közel­múltban azt állították, hogy utazásai során Tunéziában is megfordult. Sajtókörökben feltételezik, hogy az olasz belügyminiszter a „politikai terrorizmus” tágabb témakö­rében konkrétan arról is tá­jékozódni kíván tunéziai kol­légájánál, valóban járt-e Ag'-a az észak-afrikai országban és kikkel keg ült kapcsolatba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom