Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
Védett értékeink Színházi esték A bárnai Hunyadi László KISDIÁK KOROMBAN azt mesélték barátaim, hogy Bár- na környékéi! van egy kisebb szikla, a belseje teljesen üres. A barlangbejárat helyét egy kőbe faragott török fej mutatja. Csak jóval később jutottam el erre a vidékre és mondanom sem kell, a török fejet nem találtam. Kárpótlásként akadt azonban olyan sok érdekesség, ami ritkán fordul elő egyszerre: vulkáni kúp maradványa gázzárvány eredetű barlanggal, monda a törökök kincséről, amit még Kemény báró is elhitt, őskori földvár sáncai, a sziklacsúcson középkori cserepek és mindezek koronájaként a vissza-visszahívó kedves, hangulatos táj. Az elmúlt években Nógrád megye Tanácsa 77 egyedülálló természeti, kőzettani és vízrajzi érdekességet nyilvánított természetvédelmi területté. Ezek között szerepel a 381 méter magas Kiskő is, Szilas- pogony és Bárna között félúton. Meredek kis kúpja, ha csak 25—30 méterrel is, de szembetűnően kiemelkedik a környező erdős dombvonulatokból. Vulkanikus vidékünk félreeső, legkeletibb bástyája ez, útjaim során ritkán találkoztam itt turistával és ritkán lehet olvasni róla a geológiai szakirodalomban is. Néhány mondatos említésen kívül dr. Noszky Jenő 1915, Jugovics Lajos 1936, dr. Szentes Ferenc 1943-ban, majd dr. Bartkó Lajos kutatta és írta le a Bárna környéki vulkanikus területét. Kutatásaik eredményeként tudjuk, hogy mintegy 25 millió évvel ezelőtt, az oligocén földtörténeti időszak végén az itt hullámzó tenger feltöltődött. A létrejött homokkövek a miocén időszak elején meggyűrődtek, majd fokozatosan eltolódtak, megrepedeztek. A repedezés egymásfél millió évvel ezelőtt folytatódva északkelet—délnyugat irányú és arra nem teljesen merőleges törésvonalakat, vetőket hozott létre, melyek mentén több ponton is folyt vulkáni működés. A közel egymillió éves vulkáni kúp a pliocén időszak felső szintjén jött létre. Keletkezésének körülményeivel Jugovics Lajos foglalkozott a legrészletesebben. Mint távoli ♦*« ♦) szemlélők, képzeljük magunk elé ezt a vulkáni tevékenységet. A repedéseken át a bazaltláva kitörése előtt vulkáni hamu szórása indult meg és mintegy 300 méter átmérőjű tufakúp rakódott le. A fényjelenséggel, gázkitöréssel kísért lávakiömlés átjárta és ráömlött a kúpra, hol szürkésfekete tömött bazalttereket, hol gázzárványos tömböket hozva létre. A nagy nyomás alól kiszabaduló lávából gázfelhők lövelltek elő, izzó, beomlani készülő üregeket hagyva maguk után. A lassan megszűnő vulkán képlékeny anyagából azonban mór nem tudott minden gáz eltávozni, így jött létre a szinte egyedülálló, egykor gázzal kitöltött üreg: a Kiskő barlangja. Alakja vfzcseppre emlékeztet, függőleges mérete 13 méter. Alsó ürege a törmelékkel fel- töltött mai szinten mérve 3,6—5,5 méter átmérőjű. A vulkanikus barlang eredeti keskeny nyílása a Kiskő sziklacsúcsára torkollik, de belsejébe egy mesterséges táró is vezet. EZEN A TARÖN át nemcsak a barlangba, hanem a hozzá fűződő mondák világába is eljuthatunk. Pesthy Frigyes 1865-ös Helynévtárában olvashatjuk: „Kiskő sziklái közé lefelé egy nyílt szájú üreg van, monda szerint kincsrejtő”. A mondát a környékbeliektől így ismerik: A törököknek vára volt itt. Amikor menekülniök kellett, kincseiket a Kiskő tövében egy szikla alá rejtették. Sokan voltak, ráfordították a hatalmas követ a gödörre. Egy kis alacsony török maradt csak itt, őrizni a kincset, ennek leszármazottai mesélték el később a történetet, így maradt meg szájhagyományként Bárnán is, Szilaspogony- ban is. A táró azonban már nem a mondák idejében keletkezett A Tarnavölgy birtokosa, báró Kemény Gejza hitt a kincs meséjében, és 1909—1910 táján Varga István, Almágyi Lajos és Szabó József pogonyi lakosokkal vágatta a mesterséges járatot. A bányászok 4—5 hónapon át bontották a kemény sziklát, még robbantottak is. Végül elérték a természetes üreget, de bizony a „törökök kincse” mindmáig nem került elő. i ♦** ♦*» -*♦ A mondában van egy csekély valóság is, mégpedig a vár említése. A Kiskőn valóban volt vár, igaz, nem a tö- rökdúlás idején, hanem jóval régebben. Ha észak felől kapaszkodunk fel a sziklához, egy elmosódott külső és egy szabályosabb belső földsáncot érintünk, Ezen belül még egy sziklába vágott árok is készült a belső terület, a szikla- csúcs védelmére. Ásatás nem volt e területen, a sáncok felületén ritkán előforduló cseréptöredékek jellegtelenek, csak egy bizonyos: készítőik a fazekaskorangot még nem ismerték. Dr. Nováki Gyula régész tanulmányai és Börzsöny hegységbeli kutatásai alapján hajlamosak lehetnénk a késő bronzkor ősemberének tulajdonítani a, hacsak . . . És itt két tény e felvetés ellen szól. Az egyik: a Kiskő földvára összehasonlíthatatlanul kisebb a Börzsönyben, Mátrában leírt kyjatice kultúra ősemberi építményeitől. A másik: a sziklacsúcson elszórtan ugyan, de korongolt sárgásfehér, csigavonalas díszítésű XII. sz. végi—XIII. sz. eleji kerámiatöredék található. Az Árpád-kori eredet még egy kérdést vet fel: ki építette a várat? Okleveles említése nincs. Államalapításunk első évszázadainak birtokviszonyait vizsgálva megállapítható, hogy a környező területen öt nemzetség települt meg. A Tarnavölgy vonalában eléggé összefonódottan Kacsics- és Rátold-birtoktömböket találunk, így legvalószínűbb, hogy e két hatalmas nemzetség egyike volt Kiskő várának építője SEM AZ EREDET, sem a vég a vár történeténél pillanatnyilag nem tisztázható. A néma sziklák, a szűkszavú leletanyag, a sejtelmesen susogó fenyők és bükkök és a halk csobogású Kiskőalja-pa- tak évszázadok óta őrzik titkát. Bármely irányból érkezünk ide, a völgyek, dombok, ligetek hangulatos egységét első alkalommal megkedveljük. A kis sziklacsúcs, keletkezésével, történetével és titkaival figyelmeztet: olyan területen járunk, melynek megóvása mindnyájunk közös érdeke. Fries Gyula *’« A DEBRECENI Csokonai Színház operatársulata számára befejeződött az idei színházi évad Salgótarjánban. A múlt héten utoljára léptek fel az énekesek és a zenészek a József Attila Művelődési Központ színpadán, Erkel Ferenc Hunyadi László című zenedrámájával. A debreceniek ősszel Puccini Pillangókisasszonyával jártak Nógrádban, s megérdemelt sikert arattak. A mostani szereplés több vonatkozásban hasonlít a jó fél évvel ezelőttihez: az igényesség, a művészi, emberi igyekezet azonos, ennek megfelelően ezúttal sem maradt el a vastapssal pecsételt siker, s ugyanúgy láthatta már a közönség a társulattól évekkel korábban az operát, mint a „Butterfly”-történetet, Az átdolgozott, felfrissített előadások színvonalasabbak, élménytelibbek, szerényebb értékű elődeiknél. Erkel Ferenc Hunyadi László című zenedrámája népszerűségben — mondjuk ki: joggal és teljesen érthetően — a Bánk bán után következik. A közönség kedveli a történelmi tanulmányaiból, Arany János V. László című balladájából jól ismert történetet, az énekesek többsége is jól érzi magát benne, mivel a mű néhány kellemes szerepet, egyúttal bizonyítási lehetőséget tartogat. A címszerep azonban általában nem Vonzza az operistákat, mert nagy áriák híján nem nyújt alkalmat a bravúros csillogásra. Egyébként is vitatható, ki a közpo'nti alak: a király, vagy Hunyadi László. Annyi azonban biztos, hogy mindketten tragikus figurák, a körülöttük dúló feudális anarchia, a Cilleiek és a Garák áldozatai. S valahogyan —, mint a valóságos tör-1 ténetben is — a címszereplő meglehetősen egysíkú, pasz- szív, míg a körülötte levők vérbő, aktívabb, élőbb személyiségek. Ezért könnyebb a helyzete és hálásabb a feladata a Szilágyi Erzsébetet, a Ciliéi kormányzót, a Gara Máriát, a királyt, vagy a harcos Rozgonyit éneklő szereplőnek. ♦*« ♦*« Hét évig gyűjtögetett szorgalmasan, amikor valami súlyos betegséget kapott, s a kórházi kezelés minden értékét fölemésztette. „Több mint fél évig voltam a kórházban, dé- dike aranyos, de akkor én megesküdtem mindenre, amiben még hinni tudtam, a gyerekem, meg még a születendő gyerekeim életére is, hogy ha egyszer innen élve kikerülök, soha kórházba be nem megyek!” Testileg, lelkileg is teljesen tönkrement, -mire elhagyta a klinikát, s akkor kérte a magyar hatóságokat, hogy visszatérhessen Budapestre. „Ügy jöttem haza, ahogy elmentem, dédike, két pár cipő, egy gyöngyház retikül meg az a ruha volt minden vagyonom, amiben leszálltam a repülőgépről.” KERTÉSZ GYULA a debreceni operaelőadások biztos kezű, jó stílusérzékű rendezője. Az előadás hangvételét, a színpadi képeket a hatásosság és a mértéktartás egyaránt jellemzi. Kertész nem enged a buzgó hazafiság csábításának, nem „mennydö- rögteti” kórusát, a honfiérzelemtől fűtött pártütőket, de nem is jelentékteleníti el szerepüket. jeleneteiket. Díszlet- tervezője, Csányi Árpád velejéig magáévá teszi a rendezés koncepcióját, olyan díszleteket tervezett, ’ amelyek illenek a tartalom, a mondanivaló súlyosságához, komolyságához, érzékeltetik —, mind valóságosan, mind képletesen — a bezártságot, az elkerülhetetlen sorsszerűséget. Külön írásban foglalkozhatnánk a jelmezekkel, Greguss Ildikó munkájával. Következetesen valósít meg egyfajta, általa kigondolt színdramaturgiát, mely érzékelteti a jelenkor helyzetét, de kifejezi a későbbi történelmi ismereteket is. ugyanakkor utal a jellembeli tulajdonságokra, vérmérsékleti jellemzőkre. Például a Ciliéi árulását leleplező Rozgonyi ruhája vörös és halvány barna színű, Ciliéi méregzöldben jelenik meg, a király a sárga és a zöld keverékében, míg Hunyadi László öltözetét, a meleg, világos színek uralják. Tarnay György vezényletével a debreceni MÁV filharmonikus zenekar, a színház és a járműjavító vállalat énekkara kitűnő teljesítményt nyújtott. Erkel zenéjét pontosan, a kellő tempóban, hangulatosan szólaltatta meg az együttes. A balettkart több operaprodukcióban láthattuk már. Táncosai szervesen épülnek be az előadásba, nébá- nyan egészen figyelemre méltó érzékkel és tehetséggel táncolnak. A Hunyadi László előadása közösségi munka; eleve ezt kívánja a mű. A debreceni társulat megfelel ennek a követelménynek. S jelen esetben az énekesi teljesítményeket is egyértelműen csak dicsérhetjük. Hárman rukkolnak ki különösen érett, emlékezetes alkotással: Czakó Mária a Hunyadi-fiúk édesanyjaként, Kecskés Sándor, mint magyar király és Hegyes Gabriella Gara nádor leányaként. Czakó már számtalanszor bizonyította, szépen csengő hang birtokában van, s a szerepeknek megfelelően tud bánni adottságaival. Hegyes Gabriella tehetségére évekkel ezelőtt a Varázsfuvolában — az Éj királynőjét énekelte — figyelhettünk fel, s azóta mindig megbízható énekesi teljesítményt nyújt. Kecskés Sándor kellemes lírai tenorral rendelkezik. Alkata, hangjának színe valósággal predesztinálja. a határozatlan uralkodó szerepére. Karnausz Tibort a címszerep nem tette próbára, minden vonatkozásban tökéletes illúziót keltett. Tréfás György Ciliéi rövid szerepében a megszokott magas színvonalon szólalt meg. Érdekes, hogy az operaszerzők mennyi ellenszenves szerepet írtak basszusra, s ebből Tréfásnak mennyi sokat kellett elénekelnie. Az általa megformált figurákat a közönség nem szereti, az énekesnek azonban —, mert vérbeli tehetség — mindenkor sikere van. A DEBRECENI operatársulat évad végi salgótarjáni, búcsúja jól sikerült. Némi „önzéssel”: ennek jövő évi folytatását kívánjuk magunknak. Sulyok László Műemlékvédelem Drezdában 7. Hanem azért Hankóczyné ilyen és más efféle indokkal szokott átugrani, s épp csak egy perccel azelőtt érkezett, de ő már megy is, nem akar zavargolódni. A fiatalokkal, a korban hozzá illőkkel nemigen van beszélgetnivalója, s úgy érzi, hogy idegenkednek is tőle. Isten tudja persze, hogy a nyolcvanéves vallásos parasztasszony miképp barátkozott így össze a feleannyi idős, viharos múltú nővel, ezt nyilván csak a panelház kalodaérzetével lehet magyarázni, mert különben életvitelüket s az életről alkotott felfogásukat tekintve — ahogy mondani szokták — egy világ választja el őket egymástól. . Hankóczyné először tizenhat éves korában ment férjhez egy válogatott futballistához, s ebből a házasságból van egy tizenkilenc éves fia, akit az asszony szülei nevelnek. A futballista ugyanis két év házasság után nem tért haza egy angliai mérkőzésről, s az asszony elhatározta, hogy utána megy, megkeresi a férjét. Kalandos körülmények között disszidált, de valahogy nem jutott el Angliáig — közben persze a férjéről sem tudta pontosan, hogy hol tartózkodik —, hanem a sors kifürkészhetetlen szeszélye folytán Izraelbe került, s ott mint kávéfőzőnő egy lokálban kezdett dolgozni. „Hát nekem ott arany életem volt, dédike, úgy tessék elhinni, pedig én azelőtt sose szerettem a zsidókat!” Később a kávéfőzés, felszolgálás, táncos vetkőzés mellett egyéb szolgáltatásokkal is a vendégek rendelkezésére állt, egyszóval mindenre használható, kitűnő munkaerőnek bizonyult. És ezt megfelelően honorálták is. „Űri kurva voltam én, dédike, olyan ruháim, ékszereim, kocsim volt ott nekem, amilyent fél Budapest megirigyelne ma is!” Ezt mindig leplezetlen kérkedéssel mondja, s hozzá azzal a rátarti szabad- szájúsággal, hogy ő nem szégyellj megmondani, miként kereste azt a nagy vagyont. És szavait, nehogy azt higgye bárki is. hogy ő a messziről jött emberek gátlástalanságával a levegőbe beszél, színes fényképekkel tudja igazolni. Piros Porsche volánjánál ül egy narancsfa alatt, s a karja tele arány karkötőkkel. A fényképek hátlapján pedig az alábbi feliratú pecsét olvasható: This paper manufactured by Kodak. Tel-Aviv. 4 NÖGRAD - 1981. május 21.. csütörtök Itthon ismét kávét főzött egy étteremben, s megismerkedett Hankóczy Andrással, a nála jó tíz évvel fiatalabb pincérrel, aki végül feleségül vette. Itt laknak a pincér szüleinél a két félszobában — és alig elviselhető összezártságban, hiszen a szülők máig sem tértek napirendre afölött, hogy a fiuk egy ilyen vén, satöbbi-satöbbit vett feleségül. Pedig már két unokájuk is van; az ötéves András és a kétéves Andrea, aki most szinte élettelenül kókadozik Hankóczyné karján, amikor a tanár kilép a folyosóra. — Fölébredt már a dédike? — kérdezi sírva az asszony. — Föl, de mi baj van, miért sír? Én nem segíthetek? — Csak telefonálni szeretnék a körzeti orvosnak, mert Andrea nagyon rosszul van. Nagyon fullad, pedig egész éjjel kamillateát párologtattunk. — Persze, telefonáljon csak! De be is zöröghetett volna! Emiatt akár éjszaka is! Nem kell ezzel a dédire várni. Menjen csak be, ott a telefon! Ezzel a még nyitott ajtón betessékeli az asszonyt, ő maga pedig az órájára pillantva futólépésben megy a liftek felé. A kapun kilépve a tanár ismét felgyorsítja lépteit, menet közben kotorja elő zsebéből a slusszkulcsot, ezzel se menjen az idő, hanem a zárat már messziről megcélozva egy pillanat alatt nyithassa ki UI-s Trabantja ajtaját. Beugrik a vezetőülésre, könyvekkel megpakolt nehéz táskáját hátradobja, még ugyanezzel a lendülettel hajol le, hogy elfordítsa a benzincsapot, s miközben kihúzza a szívató gombját, kinéz a szélvédő üvegen. Kocsija pontosan a liftaknával szemben áll, így jól látja, hogy a ház két kapuján szinte egyszerre lép ki két fiatalasszony. Alkatra még hasonlítanak is egymásra, magas, vékony, harminc körüli csinos nők, s mindkettő egy-egy iskolás gyereket vezet. A jobboldali kapun kekiszínű farmerszoknyában, dzsekiben, kockás blúzban a doktornő lép ki, mozgásában, egész megjelenésében, rövid, sportos frizurájában van valami friss kamaszosság. Ahogy felzúg az UI-s Trabant, a hang irányába fordítja a fejét, s kicsit hunyorogva a napsütésben, biccent a tanár felé. — Jó reggelt! — Kezicsókolom! — mondja a tanár, ehhez a fejét is meghajtja, mert hallani úgysem lehet a köszönését. (Folytatjuk} Drezda szláv eredetű város, a XII. században germanizál- ták, és 1866-ban csatolták Poroszországhoz. A második világháborúban, 1945. február 13—16 között borzalmas pusztítást végzett itt az angolszász légierő. Először az angol légierő támadott éjjel 733 géppel, majd az amerikai légierődök következtek ezres kötelékekben három hullámban. Elpusztult ez a műemlékekben gazdag város, amely joggal érdemelte ki az „Elba Firenzéje” nevet. Az NDK kormánya jelentős erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedekben Drezda újjáépítésére és a műemlékek restaurálására, s a megmaradt emlékek átmentésére az utókor számára. Helyreállították a Zwingert s számos műemlék épületet. Képünkön egy újabb restaurációs művelet látható, amelyben a drezdai barokk kastély közelében álló Stallhof falképét állítják helyre, amely 103 méter hosz- szú „képregény”. A monumentális képzőművészeti alkotás 22 500 meisseni csempéből állt össze. A „képregény” a szász fejedelmek lovaskaravánját ábrázolja. Ez az épület a XVI. században lovarda, egyben istálló volt, amelyben lovasviadalokat, bemutatókat tartottak. A második világháborúban megsérült ez az épület is. A külső front restaurálása során eredeti formájában és szépségében állítják helyre ezt a hatalmas kiterjedésű alkotást. Számítógépes házimunka A bedolgozás egy új formája kezd terjedni az Egyesült Államokban : akiknek számítógéppel van dolga, az otthon is dolgozhat, így pl. a minneapolisi Control Data számítógépes cég otthoni terminálok útján foglalkoztat 60 programozót. Az egyik chicagói bank otthon téteti át a magnóra mondott szövegeket; a kész szövegek aztán telefonvonalon kerülnek az elektronikus adatfeldolgozó központba. Az egyik chicagói számítógépes cég négy embert osztott be éjszakai szolgálatra — otthon; a termináljukról javíthatják ki a számítógép üzemzavarait. A cég egyik szóvivője: „Másként mindig 45 percre volna szükség, hogy odaérjenek”, A cambridge-i (Massachusetts) Arthur D. Little tanácsadó cég alkalmazottja, Vincent E. Giuliano meg éppenséggel hordozható terminált használ, ennek segítségével ugyanis nem csak otthon, hanem a hétvégi házában is, sőt útközben is dolgozhat. Kettős előny: az iroda! térmegfa- karítás, valamint lehetőség arra, hogy olyan kvalifikált munkaerőket találjanak, akik másképpen nem nyerhetők meg.
