Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
INGYENES ÉS VISSZTERHES INGATLANVAGYON- ATRUHÁZÁSI »ÉLETÉR Zs. Sándor karancsEeszi olvasónk egyedül örökli édesapja után az általa eddig is lakott családi házat. A családi ház mellett van egy üres telek, amelyet viszont fiának szeretne megvásárolni, hogy azon fia építhessen saját otthont családja részére. Az utóbbi időben sok mindent hallott a különböző illetékek módosulásáról, de kielégítő felvilágosítást senki sem tudott adni. Az állítólagos módosulások után többet vagy kevesebbet kell fizetni az örökség, Illetve a vásárolt telek után, kérdezi olvasónk. Valóban, az utóbbi időben az ingatlanvagyon-átruházási Illetékek kulcsában, számításában és fizetésében eléggé jelentős változtatásokat vezettek be. Közös vonásuk viszont, hogy többségében kedvezően hatnak az ingatlanszerzőkre. Az eddigi jogszabályok szerint az örökölt, vagyis ingyenesen szerzett ingatlanvagyon-átruházási illetékének fizetésénél harminc, illetőleg negyven százalék kedvezményben részesült akkor, ha az örökség haszonélnvezettel terhelten került örökség útján a tulajdonába. Az új jogszabály ezt a kedvezményt kibővítette. A rokonság foka, illetőleg az örökölt ingatlanvagyon értéke alapján kiszámított illetéknek a lakóházingatlan öröklésénél negyven százalékát kell megfizetni akkor is, ha a lakóházat az örökös már az örökség megnyílta előtt lakta és használta, és harminc százalékát akkor, ha a lakóházban más személy lakik. Teljes illetéket tehát csak akkor kell fizetni, ha a lakóházingatlant teljesen üresen, vagyis beköltözhetően örökli. Mivel tehát olvasónk eddig is az örökölt családi házban lakott, a törvényes alapon kiszámított ingyenes ingatlanvagyon-átruházási illetéknek csupán negyven százalékát köteles megfizetni. Kedvezően módosult a visszterhes, vagyis a lakóházépítés céljából vásárolt telekingatlan illetékének a fizetése is. Ugyanis már 1979. decemberében kiadtak egy módosító rendeletét, mely szerint 1980. január 1-től a visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték alól mentes a lakóházépítéshez szükséges telektulajdon szerzése, ha az építkezést a telektulajdon átruházásáról készült szerződés illetékkiszabásra való bemutatástól számított három éven belül befejezik. Az építkezés befejezését legkésőbb a határidő elteltét követő tizenöt napon belül az illetékhivatalnál a használatbavételi engedéllyel köteles igazolni. Amennyiben az építkezés befejezését igazoló lakhatási engedélyt ezen határidőn belül sem tudja bemutatni, akkor az illetéket utólag kell megfizetni, AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJHOZ SZÜKSÉGES SZOLGALATI IDŐ S. Lászlóné olvasónk ez évben tölti be ötvenedik életévét. Eddig az életkoráig azonban mindössze tizenkét év szolgálati "időt tudott szerezni. Megkaphatja-e ennyi év után az öregségi nyugdíjat, kérdezi olvasónk. Az' 1981. január í-től hatályba lépett rendelkezések szerint az öregségi nyugdíjhoz valóban nem tíz-, hanem húszévi szolgálati idő szükséges: Olvasónkat azonban ennek ellenére megnyugtathatom. Ugyanis a rendelet azt is kimondja, hogy az öregségi nyugdíj annak is jár, aki húszévnél rövidebb, de legalább tízévi szolgálati időt szerzett, ha az öregségi nyugdíjhoz előírt öregségi nyugdíjkorhatárt 1990. december 31-ig eléri. Olvasónk ez évben tölti be 55. életétét, tizenkét évi szolgálati idővel rendekezik, a korhatár betöltése után tehát nyugodtan kérheti öregségi nyugdíjának megállapítását. Dr. J. S. Milyen a büntetés ? Basurkáaykmyfaa, avagy pálinkafőzés zugban Olvasóink írják Támfal, lépcső, kertmozi kellene Telek Géza salgótarjáni olvasónk levelében egyszerre három gondot vet fel. Közel lakik a salgótarjáni központi temetőhöz, s nap mint nap látja, hogy a kidőlt kőkerítés — támfal — és a megrongálódott lépcső miatt sokak kerülőre kényszerülnek. Panaszát a városi tanács műszaki osztályához továbbítottuk, ahonnan azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a támfal felújítására a költségvetés elkészült. A helyreállítás egy hónapon belül megkezdődik. Ezzel együtt rendbehozzák a megsérült lépcsőt is, így orvosló- dik a panasz. A továbbiakban arról érdeklődött, hogy vajon lesz-e az idén szabadtéri filmvetítés a megyeszékhelyen. Ő úgy hallotta; erről már az elmúlt évben is szó esett. Bár a nyári időszámítás, valamint a kései sötétedés miatt a vetítést nem nagyon lehetne 9—ló óra előtt elkezdeni, valószínűleg sokan szívesen néznének meg egy-egy jó filmet a szabad ég alatt. Először a moziüzemi vállalatnál érdeklődtünk, ahol megtudtuk, ugyancsak szívesen vennék, ha az ötlet megvalósulna. Gépet, filmet tudnak biztosítani, ha megfelelő hely találtatik. A kérdést feltettük a tanács művelődési osztályán is, ahol elmondták: a közeljövőben megkeresik a moziüzemi vállalatot és napirendre tűzik az ötletet. Intézmények belső udvara — talán nem is egy — kínálja magát a megyeszékhelyen. Egy időben a Karancs Szálló tetőteraszán is volt vetítés, de — legalább nyárra — jneg lehetne ilyen módon oldani valamelyik lakótelep moziigényét is. Reméljük az érintettek meg tudnak egyezni. g. i. A lakosság kért és adott Közérdekű javaslatok a tanácsi tervekben A pálinkafőzés az ősi mesterségek közé tartozik nemcsak hazánkban, hanem világ- szene. A házi főzés tiltott volta közismert, ám az agyafúrt zugfőzők ettől még nem riadnak vissza, sőt a büntetést is félvállról veszik. A Vám- és Pénzügyőrség 1980-ban 167 esetben derített fel úgynevezett visszaélés jövedékkel bűncselekményt, 2104 embert pedig szabálysértés elkövetéséért vont felelősségre, és ezzel összefüggésben 1435 db tilos pálinkafőző készüléket foglalt le. A tavalyi jó gyümölcstermés hatására ez év első negyedében még többen fogtak hozzá a pálinkafőzéshez, ha- szoftszerzés reményében. Kétségtelen, a szeszfőzdékben „hozott anyagból” bérfőzésben készült egy liter pálinka előállítási költsége ötven és hatvan forint között van, míg házilag ugyanezt a mennyiséget húsz-harminc forintból ki tudják hozni. Igaz a kockázat jóval nagyobb annál a húsz—harminc forintnyi különbségnél, de mindenki abban bízik; neki biztos sikerül. Aztán ha mégsem, van aki megfogadja: soha többé, de olyan is akad aki a büntetés árát már előre bekalkulálta a nyereségbe. Hogy a szeszfőzés miért állami monopólium hazánkban, annak több oka is van. Egyrészt az a nem titkolt tény, hogy államháztartásunknak a szesztermelés bevételi forrást jelent. Sajnos, ennek a bevételnek a jelentős részét a túlzott alkoholfogyasztásból származó veszteségek, (táppénz, gyógykezelés stb.) viszik el. Másrészt: a „zugban” főzött pálinka mondhatni gusztustalan körülmények között készül. Sok helyen a cefre erjesztését — titokban maradjon — az istállóban, trágyába ágyazva végzik. De a lefőzött pálinka szűrése sem történik sterilebben, a szilárd szeny- nyet kihalásszák ugyan a léből, a többi mehet. Gyakori az is, hogy vasból készült edényekben főzik ki a pálinkát, ilyenkor aztán a vasoxid, ami az emberi szervezetre ártalmas vegyület, természetesen belekerül az italba is. Ez lenne a zugpálinkafőzés ma élő egyik formája, ám a másik is említésre méltó. Sokan olyan pálinkát isznak (itt azokra gondolok, akik nem a boltban vásárolják), amibe gyümölcs még véletlenül se kerül. Ez az innivaló a cukorcefréből készül, és hogy milyen íze lehet, csak az tudná megmondani, aki már kóstolta. Ezt a szeszt kimondottan vagyoni haszonszerzés céljából készítik, magyarul: eladásra. (Balekok és alkoholisták pedig mindig voltak, lesznek.) Ezért aztán a 36/1976. MÉM számú rendelet alapján ezt is a jövedéki tárgyak körébe vonták: aki cukorcefrét állít elő, az ellen eljárás indítható anélkül, hogy pálinkafőzője lenne. Ezek után egyenesen következik a kérdés, milyen a büntetés ilyen esetekben? Szabálysértéskor száz forinttól tízezer forintig terjed a bírság és elkobozzák a szeszfőző berendezést (ezen többnyire az összetákolt, boszorkánykonyhába illő főzőszerkentyűket értik, valamint a lefoglalt tilos főzésű pálinkát.) A bűncselekmény pedig szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel jár. A szigorú büntetés ellenére is sok a zugfőző. o. é. A SZOCIALISTA demokratizmus ■ fejlődésének ter- . mészétes kifejeződése, hogy az állampolgárok közérdekű bejelentéseket, javaslatokat tehetnek az állami és a társadalmi szervekhez. Ezzel a lehetőséggel éltek, méghozzá jól éltek a megye lakosai az 1980. június 8-án megtartott országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokat megelőző jelölő gyűléseken. Ez a belpolitikáikig jelentős esemény, éppen úgy, mint a korábbi választásokkor, fokozta a közügyek iránti érdeklődést, növelte a közügybe való beleszólás, az intézésben való részvétel igényét és lehetőségét. Igazolja ezt, hogy a képviselők és tanácstagok jelölő gyűlésein több mint 63 ezer választó jelent meg, megközelítőleg 8600 felszólalás hangzott el, amelyek pontosan 4622 közérdekű javaslatot és 1509 közérdekű bejelentést tartalmaztak. Panasz, egyéni jogsérelem csak 38 hangzott el, és ez megnyugtató a tanácsok számára. A bejelentések, javaslatok megtétele óta egy év telt el (a jelölő gyűlések ugyanis áprilisban voltak). Így időszerű áttekinteni, hogy mit tettek az érdekelt szervek elintézésük, megvalósításuk érdekében. Indokolt kitérni arra, hogy a közérdekű bejelentések, javaslatok száma a korábbi választásokhoz viszonyítva csökkent. Ennek három alapvető oka van. A bejelentések egységes kezelése érdekében alkotott törvény hatására meggyorsult, bátran mondhatjuk megjavult a bejelentések „intézése”, és így kevesebb az évről évre visszatérő ügy. A másik oa, hogy a lakosság bejelentéseinek megtétele előtt mérlegelte a gazdasági lehetőségeket, a lehetőségek tudatában megfontoltan, felelősséggel tette javaslatait. A ieglényegesebb az, hogy a tanácsok az elmúlt tervidőszakban jelentős anyagi eszközöket fordítottak olyan feladatok megoldására, amelyek állandó témáit adták a javaslatoknak. A nehezebb gazdasági körülményeket ismerve a lakosság nem csak kért, hanem adott is. A javaslatok formájában megfogalmazott igények kielégítéséhez önkéntes munkát ajánlott fel. Ez nem új vonása a közéleti felelősségnek, de ilyen mennyiségű társadalmi munkát korábban még nem vállalt a lakosság. A közérdekű ügyek —, meri így is nevezhetjük a község érdekeit, élet- és lakókörülményeinek javítását szolgáló közérdekű bejelentéseket, javaslatokat — tükrözik a települések legégetőbb gond* jait és ezzel tulajdonképpen jelzik, meghatározzák a helyi szervek számára a legfontosabb és legsürgősebb tennivalót is. A legtöbb javaslat út, járda építésére, vagy felújítására, egészséges ivóvíz- ellátására, a közvilágítás javí- •tására, a villanyhálózat bővítésére érkezett. Sokan kérték a közlekedés feltételeinek kedvezőbbé tételét, a kereskedelem áruválasztéka, valamint a szolgáltatások javítását és az egészségügy, a kulturális ellátás színvonalának emelését. TANÁCSAINK felelősséggel kezdtek hozzá a bejelentések, javaslatok feldolgozásához, nyilvántartásba véte- - léhez. Felismerték, hogy a gyors, reagálás a bejelentésekre, javaslatokra, a tervszerű megvalósításuk kedvezően befolyásolja a község, a város lakosságának közéleti aktivitását a tanács és a településen élők kapcsolatait, tehát a helyi közéletet, a demokratizmust. Elsőnek kiválasztották a nem tanácsi hatáskörbe tartozó javaslatokat és megküldték az elintézésre hivatott szervekhez. Ezek sorsát, helyzetét a legtöbb helyen folyamatosan figyelemmel kísérik. A tanácsi hatáskörbe tartozókat rangsorolták, mert a reális igényt tükröző bejelentések mindegyike nem valósítható meg. Ugyanis az anyagi lehetősége* korlátozottak. Elsőbbséget kaptak azok a közérdekű feladatok, amelyek — és ez természetes is — megoldásához a lakosság önkéntes munkát vállait. A helyes rangsorolás, a jó szervezés és nem utolsósorban a társadalmi összefogás eredményeként a bejelentésekben, a javaslatokban megfogalmazott feladatok 40 százaléka már 19bü-ban, sőt ezek egy része még a választás napja előtt megvalósult. Ez nem csak a településeket tette szebbé és javította a lakosság ellátását, hanem igazolta azt is, hogy lehet, kell és érdemes a köz érdekében szót emelni. Már a bejelentések, javaslatok számbavételekor kitűnt, hogy zömmel — a nagyobb feladatokat tartalmazók — csak hosszabb távon valósíthatók meg, főképpen ezért, mert jelentősebb fejlesztési, vagy fenntartási előirányzatot igényel. A VI. ötéves terv kimunká- ” lásához jó orientációt adnak a helyi tanácsoknak a közérdekű bejelentések, javaslatok. Az ezek tartalma kiindulási alapja lehet és kell is, hogy legyen, a középtávú tervnek. A lakosság mozgó-, sítása szempontjából is nagyon fontos, hogy a tervek összeállításakor a tervezők, felmérjék azokat a javaslatokat, amelyek egyaránt kifejezik a központi és a helyi érdekeket. A választópolgárok véleményére, kérésére épített terv ugyanis minden bizonnyal megkapja a lakosság egyetértését, cselekvő támogatását. Az előzetes tervezés adataiból úgy tűnik, hogy a VI. ötéves terv időszakában a jelölő gyűléseken felvetett javaslatok 33 százalékából valóság lesz. Megvalósításuk tehát alapvetően a középtávú, illetve az ezt részletekre bontó éves tervek ■ végrehajtásától függ. A kettő szorosan összetartozik, egymástól nem választható el. A választási „felvetések” tehát megtöltötték a tanácsi terveket, sőt még a VII. ötéves terv időszakára is adtak feladatot. Űjabb nagyobb jelentőségű javaslatok realizálására nem lesz pénzügyi lehetőség a következő öt esztendőben. A hangsúlyt a már ismert bejelentések megvalósítására kell helyezni. AZ ELŐBBIEKBŐL is következik, hogy a javaslatok realizálásának két forrása van. Az egyik a tanácsok pénzalapjai, a másik pedig a lakosság, az üzemek, gyárak, szövetkezetek dolgozóinak, a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáinak önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli munkája. A társadalmi munkával és a pénzzel jól gazdálkodva a siker nem maradhat el. Az eredmény kettős lesz: az aktív, élénk közélet és a létrehozott új érték. Dr. Szita András Válaszol az illetékes MIÉRT HŰLTEK KI A KÁVÉFŐZŐK? Az Edzett lakótelep címmel la« púnkban megjelent írásra vála* szolt az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat salgótarjáni üzemigazgatóságának rétsági kirendeltsége: „A rétsági szolgáltatóház vll- lamosenergia-cllátása érdekében kirendeltségünknek 0,4 kilovoltos kábelt kellett lefektetnie a Rét* ság III. sz. transzformátorállomás, illetve a szolgáltatóház között. Ugyanakkor a transzformátort is nagyobb teljesítményűre kellett cserélni. A munkát a nagyközségi közös tanács kérésére soron kívül végeztük, mivel a létesítmény átadását május 1-re tervezték. Tekintettel a rövid határidőre, a kábelárok kiásását, betemetését, illetve az ezzel kapcsolatos eryéb földmunkákat a nagyközségi közös tanács vállalta. Ki is satta április 38-án az általunk megadott mélységben. Ezt a cikk kifogásolta, mondván, a kábel csak „karnyi”, túl mély az árok. Meg gell jegyeznünk, hogy H kábelárok mélységét szabvány írja elő. Ehhez ragaszkodtunk. Másnap délelőtt a kábelt lefektettük, délután az árok már betemethető lett volna. A szolgálat óház csatlakoztatását a villamos hálózatra természetesen csak feszültségmentesített állapotban végezhettük el. A kí- kancsolás a nagyobb fogyasztók tudtával és egyetértésével történt. Sajnos a gyors és soron kívüli munka miatt a transzformátor- körzetbe eső kisfogyasztók értesítésére nem volt módunk. Így fordulhatott elő, hogy április 30-án a reggeli órákban 25 percig „nem zümmögtek a villanyborotvák, kihűltek a kávéfőzők”. Ezúton kérünk elnézést minden érintett kedves fogyasztónktól! Kollár András kirendeltségvezető A KÜLÖNÉLÉSI PÓTLÉKRÓL Pádár József kisécseti olvasónk az építőipari dolgozók különélésl pótlékához szükséges távoliét legkisebb mértékéről érdeklődik. Emlékezete szerint a rendelet 12 órát ír elő. de vállalata 14 órát követel, amit. sérelmesnek talál. Mivel olvasónk nem közölte, hol dolgozik, s így nem érdeklődhettünk a vállalatánál, a NAÉV jogi osztályától kértünk felvilágosítást. Az alábbiakat tudtuk meg: A 16/1971. ÉVM-MüM. együttes rendelet szól az építőipari dolgozók különélési pótlékáról. Ennek második paragrafusában az első bekezdés így rendelkezik: „Különélési pótlék annak a dolgozónak jár, aki menetrend szerinti közforgalmi közlekedési eszközzel, vagy a munkáltató által szervezett csoportos szállítással naponta állandó lakhelyéről munkahelyére bejárni nem tud, vagy bejárás esetén állandó lakhelyétől legalább napi 12 órát tölt távol.” A következő bekezdésben valóban szerepel a 12 órás távoliét is. Ez azonban azokra vonatkozik, akik nem építési — változó helyszínű — munkahelyen, hanem állandó telephelyen dolgoznak, s számukra akkor jár különélési pótlék, ha az állandó munkahelyen kívül foglalkoztatják — általában ideiglenesen — s ennek során sem a telephelyére, sem állandó lakhelyére 12 órán belül visszatérni nem tud. (gáspár) Ifjú Pólyák Jánosné a menetvágás bonyolult mesterségére tanítja munkatársát a Mátraaljai Állami Gazdaság forgácsolóüzemében. NOGRAD - 1981 május 21., csütörtök
