Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

Szoviet jegyzék A Szovjetunió szerdán az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez intézett jegyzékében utasította el azt a magyarázkodást, amellyel az Egyesült Államok megindo­kolni próbálta a washingtoni Dulles repülőtéren május 12- én visszatartott Aeroflot repü­lőgéppel történteket. Mint ismeretes, májas 12-én a washingtoni Dulles repülő­téren órákon át visszatartot­ták a szovjet légitársaság egyik járatát azzal az ürügy­gyei, hogy a gépre „stratégiai árukat” tartalmazó csomago­kat raktak fel. Mint kiderült, provokációról volt szó, ameri­kai részről kénytelenek voltak elismerni, hogy a vádaskodás minden alapot nélkülözött. A szovjet jegyzék rámutat, hogy a történtekről számot adó amerikai jegyzék —, ame­lyet az amerikai nagykövetség május 15-én juttatott el Moszkvába, a szovjet külügy­minisztériumhoz — a valóság­nak meg nem felelően adja vissza a történteket. A szov­jet kormány ezért elutasítja azokat az amerikai kísérlete­ket, amelyek a felelősség el­hárítását, az amerikai hatósá­gok önkényes eljárásának megokolását célozzák és lep­lezik azt, hogy szándékos pro­vokációról volt szó. A szovjet kormány ezért fenntartja határozott tiltako­zását, amelyet május 13-án az amerikai kormányhoz intézett jegyzéke tartalmaz, és igényt tart a kártérítésre. (MTI) PÚJA FRIGYES FOGADTA JÖZEF WIEJACZOT Púja Frigyes külügyminisz­ter május 20-án fogadta Jó­zef Wiejacz lengyel külügy­miniszter-helyettest, aki a bu­dapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ fennállá­sának 30. évfordulója alkal­mából tartózkodott hazánk­ban. (MTI) Waldheim a p a válságövezetekről A szovjet—amerikai vi­szony jelenlegi feszültsége el­lenére mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok el akarja kerülni a katonai konf­rontációt — így összegezte kedden Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár Reagan amerikai el­nökkel és Leonyid Brezsnyev- vel folytatott megbeszélésein szerzett tapasztalatait. A fő­titkár New York-i sajótérte- kezletén a kelet—nyugati, kü­lönösen a szovjet—amerikai párbeszéd „maximális felerő­sítését” szorgalmazta, mert csak így kerülhető el egymás szándékainak téves értelme­zése, aminek katasztrofális következményei lehetnek. Waldheim hasznosnak ne­vezte Leonyid Brezsnyevvel és Gromiko külügyminiszter­rel folytatott moszkvai meg­beszéléseit, amelyek lehetővé tették a Szovjetunió állás­pontjának jobb megismerését. Nagyon fontosnak minősítette Leonyid Brezsnyev javaslatait egy csúcstalálkozó megtartásá­ra és az ENSZ BT rendkívüli ülésének összehívására a tag­államok legfelsőbb vezetőinek részvételével. Waldheim utalt az ENSZ fontos szerepére a két nagy­hatalom közötti érintkezés ösztönzésében. Kijelentette, hogy mindig fellépett a pár­beszéd folytatásáért, s kész elősegíteni a szovjet—ameri­kai tárgyalásokat, párbeszé­det. A világszervezet főtitkára a válságövezetről is nyilatkozott az újságíróknak. Namíbiáról szólva hangsú­lyozta, hogy bármely megol­dásnak a Biztonsági Tanács 1978-as Namíbia-határozatán kell alapulnia. Waldheim közölte, hogy mély aggodalommal figyeli a libanoni helyzet veszélyes ala­kulását, és szoros kapcsolat­ban áll valamennyi érintett féllel. A ciprusi kérdéssel kapcsolatban bejelentette, hogy a szigetországban kü­szöbönálló választások meg­tartása után felgyorsítja a probléma békés megoldását célzó erőfeszítéseket. Waldheim sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy élodáz­zák az átfogó tárgyalások meg­nyitását a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok igazságos és demokratikus átrendezéséről. „Nagyon fontosnak tartom ezeket a tárgyalásokat az ál­lamok jövőbeni kapcsolatai jellegének meghatározása szempontjából” — mondotta. (MTI) Schmidt Washingtonban Szerdán délután három­napos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett Hel­mut Schmidt, az NSZK kancellárja. Washingtoni hivatalos források is megerősítették: Schmidt mindenekelőtt azt reméli, hogy meggyőzheti az amerikai kormányt az euro- rakéta-tárgyalások mielőbbi felújításának kiemelkedő je­lentőségéről, mind a kelet— nyugati kapcsolatok, mind a szociáldemokrata—szabadde­mokrata koalíció fennmara­dása szempontjából. Az ame­rikai tárgyaló partnerek — Reagan, Bush, Haig és asze­Tovább folytatódnak az erőfeszítések a libanoni ra­kétaválság körül. Képünkön: izraeli fiatalok aláíráso­kat gyűjtenek Tel- Avivban a kormányhoz intézett fel­hívásukhoz, amelyben a feszültség békés úton való megoldását követelik. nátus külügyi bizottságának tagjai — a ma délelőtt kezdődő megbeszéléseken várhatóan nem lesznek haj­landók továbbmenni a NATO római és brüsszeli tanácsko­zásainak határozatainál. Az amerikai sajtó a hét elején Haig külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagy­követ több egymást követő konzultációjára hivatkozva az előzetes fegyverzetkorláto­zási tárgyalások felújításá­ról számolt be. Az MTI tudó­sítója mind amerikai, mind pedig washingtoni szovjet for­rásokból úgy értesült, hogy ez az értékelés nem felel meg a valóságos helyzetnek. A State Departmentben lezaj­lott pénteki és hétfői esz­mecserét sem a külügyminisz­térium, sem a washingtoni szovjet nagykövetség nem hozza közvetlen kapcsolatba a hadszíntéri nukleáris fegy­verek korlátozásáról szóló tárgyalásokkal. Amerikai részről tehát vár­hatóan a szövetségesekkel szemben is ragaszkodnak majd a Haig által Rómában megjelöllt laza időrendhez, amely a szeptemberre ter­vezett New York-i szovjet- amerikai külügyminiszteri tanácskozást tekintené lehet­séges kiindulópontnak. A nyugatnémet fél ezzel szem­ben már kora ősszel érdemi tárgyalásokat szeretne. Az amerikai kormány an­nak jeléül, hogy milyen fon­tosságot tulajdonít az NSZK- hoz fűződő kapcsolatoknak, kedden kinevezte az Egye­sült Államok új bonni nagy­követét Arthur F. Burns sze­mélyében. Burns Reagan egyik vezető gazdasági ta­nácsadója volt. Kinevezése a szerdai The New York Times szerint Bonn „rosszérzését” hivatott enyhíteni, ami Wal­ter Stössel utódja kijelölésé­nek elhúzódása nyomán tá­madt. Bonnban — jelentette az amerikai sajtó — kedve­zően fogadták a hírt, mivel flurnst a kancellár „régi ba­rátjaként” tartják számon. Űrliaiósok Orvosi kfsérielek vizuális megfigyelését és fény­képezését. A Szaljut—6 állandó sze­mélyzete segítséget nyújtott a vendégeknek. Szerdai prog­ramjukban a biológiai kísér­letek folytatása — a meleg­házakban élő felsőbbrendű nö­vények gondozása, növekedé­sük és fejlődésük ellenőrzése — szerepelt. A négy űrhajós egészségi állapota és közérzete megfe­lelő, az űrkomplexum rend­szerei és berendezései kifo­gástalanul működnek. ........................................................miimiiimiiwaiimmuim........mm......illinium.....miiiHiuiitim..................................................................................................... F őleg orvosi kísérletekkel foglalkozott szerdán is a Szal­jut—6 fedélzetén Leonyid Po­pov és Dumitru Prunariu. Az egyik kísérletet a munka- képesség vizsgálatára alkal­mas, magyar szakemberek ál­tal kidolgozott Balaton elne­vezésű műszerrel végezték. Az űrhajósok egy kérdőívre vá­laszolva az űrpszichológusok­nak nyújtanak információkat az alkalmazkodás szubjektív oldalairól. Popov és Prunariu szerdán folytatta a kozmikus sugár­zás mérését, s a földfelszín Thaiföld — puccs után Marad a bizonytalanság Másfél hónap telt el az „áp­rilisi tréfának” elkeresztelt thaiföldi puccskísérlet óta, de az ország — helyi megfigye­lők egybehangzó jelentése sze­rint — továbbra is a teljes bizonytalanság állapotában él. Ez kihat a szűkebben vett környezetre, Indokínára, s azon keresztül egész Délkelet- Ázsiára, hiszen Thaiföld hely­zete és szerepe meghatározó jelentőségű a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) és az indokínai szocialista or­szágok elhúzódó ellentétei, konfliktusa miatt. Az április eleji kérészéletű puccskísérlet különös fejeze­te a politikacsináló hadse­regen belüli hatalmi torzsal­kodásnak. Ez volt mellesleg az ország újkori politikai tör­ténelmében az első eset, ami­kor a kormányon levő főtisz­ti csoportnak sikerült lever­nie a lázadást. Üj eleme volt a puccsnak az is, hogy az uralkodó, szakítva az alkot­mányos monarchia hagyomá­nyaival, személyesen beavat­kozott az események meneté­be, Prem Tinszulanond mi­niszterelnök oldalán. Az, hogy a kormányfőnek mégsem sikerült stabilizál­nia a helyzetet, a királyság mélyülő gazdasági és szociális válságára, s részben a min­denható hadseregen belüli nyugtalanságra vezethető visz- sza. A jelek szerint vége a hosszú, gyors ütemű gazdasá­gi fejlődés éveinek. A nyers­anyagtartalékok, a kedvező természeti adottságok sem tudták ellensúlyozni a fejlő­dés egyenetlenségeit, ellent­mondásait, s a külkereskedel­mi cserearányok folyamatos romlását. A bangkoki gazda­ságvezetés évek óta elhanya­golja a vidék társadalmi-gaz­dasági fejlesztését, az infra­struktúra bővítését. Az ország északi részén például, ahol a 45 milliós lakosság egynegye­de él, az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem — leg­alábbis a Világbank szerint — nem éri el a 150 dollárt sem. Súlyos szociális feszültség forrása a növekvő munkanél­küliség. A puccs előtt a fog­lalkoztatottsági probléma kü­lönösen kiéleződött, mivel el­fogadtak egy, a sztrájkokat és a munkáselbocsátásokat egy­aránt tiltó törvényt, amely­nek a vállalkozók persze csak az első felét tartották be. A gondokat az energiaproblé­ma mélyíti válsággá. Az egy­mást követő bangkoki kormá­nyok nem engedték és mind­máig nem engedik teljes egé­szében begyűrűzni az olajár­emelkedést. Ha ezt inflációel­lenes, szociálpolitikai meg­gondolások motiválnák, azt mondhatnók: üdvözlendő do­log. Ám a valóság az, hogy így az importált olajmennyi­ség tekintélyes részét elher­dálják a rosszul gazdálkodó vállalatok, s az állam egy ér­dekeivel ellentétes folyama­tot ösztönöz. A fentiek miatt viszont felgyorsult Thaiföld külső eladósodása. A belpoli­tikai, pénzügyi bizonytalanság, a mélyülő szociális ellentétek taszítják a nemzetközi ma­gántőkét, noha Thaiföld egész gazdaságfejlesztési koncep­ciója a multinacionális válla­latok becsalogatására épül. A kormányfő nemrég át­alakította a kabinetet, üzlet­embereket és technokratákat vont be a legfelső irányítás­ba. Viszont a kormányt támo­gató, legfontosabb polgári párt, a Kukrit Pramodzs ve­zette Szociális Cselekvés Párt­jának képviselőit kizárták a végrehajtó hatalomból, ami tovább fokozhatja a belső bi­zonytalanságot. Logikusnak látszana, hogy ilyen súlyos el­lentmondásokkal bajlódó ve­zetés igyekezzen nyugodt kül­ső feltételeket teremteni a gazdasági egyensúly megte­remtése érdekében. Bangkok azonban furcsa módon inkább élezi a regionális robbanás­sal fenyegető ellentétét Kam­bodzsával és Vietnammal. Pedig rövidlátó az a meggon­dolás, hogy a határfeszültség elterelheti a 45 milliós ország figyelmét' az égető belső gon­dokról. Nyilvánvaló, hogy a regionális biztonság Thaiföld­nek legalább annyira fontos, mint indokínai szomszédainak. Győri Sándor 2 NÖGRÄD - 1981. május 21., csütörtök Egyetlen szavazat Ha van a politikai küzdőtéren szoros eredmény, a riks­dag, a svéd parlament bizalmi szavazása bizony az volt: a 349 tagú nemzetgyűlésben 175:174 arányban kapott bizal­mat Thornbjörn Fälldin kormányfő kisebbségi kabinetje A „nem” voksok mögött Olof Palme 1976-ig, négy és fél évti­zeden át megszakítás nélkül országló szociáldemokrata párt­jának egységes tömbje áll. A másik oldalon viszont 102 szavazat volt tartalmilag is igen, 73 pedig tartózkodás, ami ugyan ebben az esetben a parlamenti matematika sajátos szempontjai szerint igennek számít, de a kormány számá­ra igencsak homályossá teszi a jövőt. E számokban egy kicsit már benne foglaltatik a történ­tek háttere. Dióhéjban a következőkről van szó: 1976-ban ugyan Palme bukásának részben az atomerőművek vitája volt az oka, a lényeg azonban akkor is a Svédországban kulcskérdésnek számító adórendszer volt. Területileg Svéd­ország Európában csak a negyedik, életszínvonal terén azonban az első helyen áll. A komoly jóléti-szociális kiadá­sokat a hatalmas (a jövedelmek nyo'cvanöt százalékát is elérhető) adókból fedezték és a szociáldemokraták erre hi­vatkozva ellenezték a reformot, a csökkentést. Bele is buktak. 1976-ban ugyanis már ez a történelmileg és gazdasági­lag rendkívül szerencsés ország is megérezte a világgazda­ság negatív változásait: a lakosság azért, mert érezhetően csökkent a jóléte, a töke pedig azért, mert a magas mun­kabéreken kívül nagy adókkal megterhelt _ termékek sorra vesztették el versenyképességüket a világpiacom Három polgári párt, Fälldin agrárszínezetű centrum­pártja, Ullsten külügyminiszter liberális párt és Gösta Bohman (eddigi gazdasági miniszter) konzervatív mérsékelt koalíciós pártja azzal az ígérettel győzött 1976-ban, majd 1979-ben, hogy végrehajtja a szinte mindenki által várt adóreformot. Mostanáig azonban csak a csatározások folytak és ezek 1981 márciusában különös eredményre vezettek: a centrumpárt. és a liberálisok megegyeztek az ellenzékkel (Palme pártiával), hogy három szakaszban végrehajtják az adócsökkentést —, de úgy, hogy a leggazdagabbak adója ki­sebb mértékben csökkenjen. Az asztalt a nagytőke érdekeit kifejező Bohman-féle konzervatív párt borította fel és ezzel a koalíció valóság­gal felrobbant. Ha viszont most Bohmanék az immár két- pártira csökkent Fülldin-kabinet ellen szavaznak, hatalom­ra juttatják ősellenségüket, a szociáldemokratákat (akik a felmérések szerint az 1982 őszén esedékes választásokon amúgy is biztos esélyesek). Így és ezért választották a tar­tózkodást, ami ugyan megmentette az összezsugorodott koa­líciót, de egyben érzékeltette a helyzet szinte képtelen in­gatagságát is. „ . Választások Észak-írországban Feszült légkörben Rendkívül feszült politikai helyzetben . kezdődtek meg szerdán a helyhatósági vá­lasztások Észak-lrországban — írja a TASZSZ hírügynökség tudósítója. A küzdelem első­sorban négy politikai cso­portosulás — a protestáns unionista párt, a Jan Paisley vezette szélsőjobboldali protes­táns demokratikus unionista párt, a nem kizárólag vallási alapon szerveződött szövetségi párt és a katolikus szocialista demokrata és munkáspárt — jelöltjei között folyik. Ulster jövőbeni státusa, majdani kapcsolata Angliával és az Ír Köztársasággal — ezek a választások legfontosabb kérdései. A Paisley vezette reakciós erők minden eszköz­zel támogatják a jelenlegi an­gol—északír „szövetséget”. Az utóbbi időben a reakciós tá­bor katonai alakulatainak többszöri felvonultatásával igyekezett megfélemlíteni a katolikus lakosságot és meg­teremteni annak a feltételét, hogy megszerezze a többséget a választásokon. Mint ismeretes, a hivatalos London lényegében osztja Paisley nézeteit Ulster jövőjé­vel kapcsolatosan. Margaret Thatcher brit miniszterelnök a közelmúltban jelentette k!, hogy Ulsternek továbbra is az „Egyesült Királyság tartomá­nyának” kell maradnia. Az a tény, hogy a brit kor­mány félgyarmatként kezeli Észak-lrországot és teljesen alárendeli azt az angol veze­tő körök érdekeinek, sok te­kintetben meghatározta a ka­tonai erővel, az elnyomás esz­közeivel „rendet” fenntartó hivatalos London politikáját. Éppen ez az irányvonal vál­totta ki a Long Kesh-i börtön foglyainak ellenállását, az uls- teri lakosság véres összecsapá­sait a „biztonsági erőkkel”. Ulster tartományként való megítélése a minimumra csök­kentette a helyhatósági vá­lasztások jelentőségét — mu­tat rá a TASZSZ tudósítója. A Financial Times hangsú­lyozza, hogy miután London 1972-ben közvetlen irányítása alá vonta az északír területet, a hatalom helyi szerveinek hatásköre felettébb korláto­zott. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet különös hangsúlyt ad a választásoknak, amelyek, mint a The Guardian írja — messzeható következmények­kel járó, fontos politikai ver­sengéssé váltak. Fejlődő termelési kedv a szovjet háztáji gazdaságokban Megkezdték a Szovjetunió­ban az SZKP Központi Bi­zottsága és a minisztertanács együttes határozatának vég­rehajtását a háztáji gazdasá­gok fejlesztésére. Számos kol­hozban és szovhozban megin­dult a szerződéskötés a ház­táji állattenyésztésre. A ren­delkezések értelmében a gaz­daságok segítik a takarmány­ellátást és szerződéses kötele­zettséget vállalnak az állati termékek, illetve a háztáji gazdaságban előállított termé­nyek felvásárlására. A rendelkezés fontosságát mutatja, hogy a Szovjetunió­ban több mint negyvenmillió családnak van háztáji föld­területe — a kolhozok és szov- hozok tagjain kívül kertész­kedésre, kertészeti termé­nyek és gyümölcsök termesz­tésére városi lakosok is kap­tak földet. Bár a földterület összesen csak mintegy nyolc­millió hektár, a művelt te­rületnek mindössze másfél százaléka, ez önmagában is hatalmas mennyiség. 1973-as összehasonlító árakon számít­va a háztáji gazdaságok éven­te mintegy harmincmiliiárd rubel értékű terméket állíta­nak elő, ennek egyharmadaa növénytermesztésből, két­harmada az állattenyésztésből származik. A rendelkezések eredmé­nyeként várható, hogy a ma­gasabb felvásárlási arakon, az olcsóbb takarmánnyal, a gaz­daságok segítségével előállí­tott háztáji termék magasabb százaléka jut el a fogyasztók széles rétegéhez, s fellendül a termelési kedv a háztájiban is. Eddig ugyanis a csökke­nés volt a jellemző. Az új rendelkezések nyo­mán az első jelentések szerint érezhetően megnőtt a termelé­si kedv a háztájiban. Az il­letékes szervek most a hatá­rozatnak megfelelően intéz­kedéseket tesznek a megfele­lő mennyiségű takarmány, műtrágya, Kisgép biztosításá* ra. (MTIÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom