Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-20 / 116. szám
Séta a takarmány termesztés korul (1.) Helyben járás Nógrádiban Mezőgatdaságf területünk egyharmada gyep Az utóbbi években — így tavaly is — meglehetősen sok támadás érte a megye takarmánytermesztését, pontosabban, annak alacsony színvonalát. Be kell vallani, a kritikák rjagy része jogos volt. Két ok miatt is.-Egyrészt a ;akarmánynö vény-termesztés képtelen kielégíteni az állattenyésztés egyre növekvő igényeit, mind mennyiségben, mind minőségben, másrészt a gyenge hozamok miatt nagy területeket foglal el az áru- növény-termesztés elől. Hogy nem kis területről van szó, azt jól mutatja: csak a termelőszövetkezetek 148 ezer hektárnyi termőterületéből csaknem 37 ezer hektárnyi a gyepterület, amelynek eddiginél jobb hasznosításával jelentősen könnyíteni lehetne a szántóföldi növénytermesztés gondjait. A megye takarmánytermő területe mintegy 26 ezer hektár, ebből körülbelül 670?) a silókukorica és 10 ezer hektár az évelő pillangós, a két legfontosabb. Sok-e, ez, vagy kevés és melyek a legnagyobb gondok a takarmánytermesztésben, arról Zándo- ki Béla, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség osztályvezetője beszél. / — A gazdaságok éppen a leggazdaságosabban termeszthető silókukoricát termesztik kis területen és valljuk be, igen szerény eredményekkel. Számításaink szerint az elmúlt 15 év fejlődési ütemét tekintve 2005-ben érjük el a hektáronkénti 25 tonnás átlagtermést. Ma több megyében már 28-r-3Q tonnás terméshozamok voapak. Nálunk a tavalyi 20,1 volt. VETÉS — JÚNIUSBAN — A megye mezőgazdasága ennél — és főként az előbb említett fejlődési ütemnél —, minden bizonnyal többre képes. Mi az oka annak, hogy jelenleg a szántóföldi takarmánytermesztés, valamint a rét- és legelőgazdálkodás viszonylag ilyen alacsony színvonalú? — Nézzük például a siló- kukoricát! Vetése általában a legrosszabb területen és az utolsó pillanatban történik. Volt olyan gazdaság, ahol júniusban vetették el a siló- kukoricát, holott a termesztési technológiában nem lehetne eltérés a szemes Kukoricáétól. Mondanék két számot is, amelyből ugyan messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de valamit mégis mutatnak. A terméshozam két szélső értéke 1980-ban 6 és 36,9 tonna volt hektáronként. Az egyik több mint hatszorosa a másiknak. Hogy a megyében több nagyüzemben mennyire összhangban tevékenykednek a népgazdasági — és nem utolsósorban a saját — érdekeikkel, azt jól szemlélteti, hogy miközben zajlik a népgazdasági fehérjeprogram, addig Nógrádban az 1965. évi 11 382 hektáros lucematermő-terü- letből 7786 maradt és ez idő alatt a termésátlag mindösz- sze 700 kilogrammnál növekedett. Azaz, a fehérjetermelés csökkent és egyre távolabb kerül az állattenyésztés növekvő igényeinek kielégítésétől, elsősorban a kérődzők esetében. NAPOK HELYETT HETEK A megye 40 ezer hektárnyi gyepterületének mindössze egynegyede került betakarításra a korábbi években, s talán az idén lesz az első, hogy ezt az arányt a felére lehet növelni. Erre annál inkább is szükség lenne, mert az állattenyésztés gazdaságosságának ugyancsak jót tenne, ha a megtermett takarmányok állatok elé is kerülnének. Igaz, ehhez megfelelő gépekre is szükség lenne. S ezzel el is Jutottunk a következő gondig, amely abból adódik, hogy a rendelkezésre álló betakarító- és szállítógéppark távolról sem felel meg az igényeknek. Minden mezőgazdasági szakember előtt ismert, hogy mégfelelő minőségű szilázs készítésénél alapfeltétel, hogy 3—5 nap alatt befejezzék a silók feltöltését és a takarmányt légmentesen lefedjék. Ehelyett 1—2 hét, néha még több idő szükséges ehhez a munkához, a nem megfelelő méretű tárolók és a kis kapacitású szállítás miatt. Ezen a helyzeten minden valószínűség szerint segít majd az a gazdasági együttműködés, amely az idén kezdi meg ténykedését, a nézsai, romhányi, érsekvadkerti és tolmácsi termelőszövetkezetben. A megyei fejlesztési alapból vásárolt — csaknem két és fél millió forint értékű — Hesston betakarítógép és a tervszerű kooperáció kedvező irányú előrelépést jelent a megye takarmánynövény-termesztésében. A távlati tervek szerint a következő évek- oen egy-egy újabb nagy teljesítményű betakarítógép üzembe állítására kerül sor. A technika, technológia igen sokat jelent, de közel sem minden. A fejlődéshez szemléletváltozásra is szükség van. Mert amíg akad olyan mező- gazdasági nagyüzem, amely alig pár hektáron kívánja állatállománya takarmányszükségletét megtermelni, addig hiába a legjobb gép. Mert húszhektámyi silókukorica több száz szarvasmarhának annyi, fnint egy fej káposzta egy kecskenyájnak, egész évre. Sorozatunk következő részeiben arra keresünk választ, hogyan látják a nagyüzemekben a takarmánytermesztés jelenét és hogyan képzelik el a jövőjét. ti Sikk" a borúlátás? Nemrég egy falugyűlésen voltam, a tanácskozáson terí tékre került a község gondja baja is: rosszak az utak, sze gényes az áruellátás és így tovább. Hosszan sorolták, hogy mi hiányzik még ahhoz, hogy meglegyen a falu „összkomfortja”. Szóba került az is, hogy néhány dolognak felment az ára... Mire az egyik fel szólaló találóan megjegyezte „Olyanok vagyunk, mint egyszerű kereskedő, aki foly ton sír-rí, hogy milyen rósz szül megy a bolt, közben „ráfizetésből” gyarapítja javait és jól él”. (Folytatjuk) Zilahy Tamás BRG-bér Forintok és arányok . — itt nagyjából mindenki tudja, hol áll a sorban, és ez alapján megsaccolja, hogy leesik neki egy forint, egy- ötven órabéremelés. Van, aki meg lesz elégedve, van, aki csalódik . . . KIEMELT HELY A tavalyi „korrigált bérfejlesztési tervhez” képest kilenc és fél százalékos fizetésemelést hajtottak végre idén a BRG salgótarjáni gyáregységében. A viszonylag tekintélyes mérvű bérjavítás lehetőséget kínált — ösztönzés szempontjából — a hatásos rangsorolásra. — Vannak olyan munkahelyek, amelyeken magas fokú szakmai tudásra van szükség; például a szerszámkészítők-, nél és a tmk-ban. Náluk az átlagnál nagyobb volt az emelést tizenkét százalék — tájékoztat Gáka József munkaügyi csoportvezető. — De minden munkahelyen részesültek a fejlesztésből; a legkisebb arány 8,3 százalék volt. Huszonegy fő tartozik a szerszámkészítő-műhelyhez; közülük tizenkilencen szakmunkások. Jogos, igazságos volt-e a kiemelt fejlesztés? ÖRÜLÖK NEKI . . . Minden szerszámkészítő kapott béremelést. A legnagyobb mérték: 2 forint 80 fillér volt; a legkisebb 50 fillér. így a legmagasabb órabér 27 forint, a legalacsonyabb 15 forint a műhelyben. Sébel Gyula szerszámkészítő a legnagyobb mérvű bérjavításban részesült; 22 forint 80 fillért keres óránként. Tizenegy éve dolgozik a BRG- ben; akkor tízforintos órabére volt. — Nem tudtam, hogy kettő- nyolcvanat kapok; most hallom magától. Örülök neki. Megtiszteltetésnek veszem. Szerintem ez reális béremelés. így is huszonkettő-nyolc- vanat kapok, akik teljesítménybérben dolgoznak, azok elérhetnek huszonöt forintot is. A szakembernek nagyjából 4 ezer 200 forint jött össze havonként; egy kislánya van. Némi kiegészítést jelentenek a brigádversenyben elért jutalmak; idén ezer forintot kapott, mint egy aranykoszo- rús csapat .tagja. Ezenkívül amennyit lehet, túlórázik: „ő olyan, akire lehet számítani” — mondják a főnökei. A fiú 3 ezer 400 forint körül keres; a fizetést hazaadja. — Leszerelés után lesz fontos a több pénz. Akkor jobban ráhajtok. ITT IS, OTT IS — Nagyon igényes munkát végeznek az itteniek — állítja Menich Sándor, a „szerszámgazda”. Volt, aki idejött egy másik üzemből, ahol szintén szerszámkészítő volt, és fél évig nem talált magára. Olyan is akadt, aki nem bírta a nálunk szükséges precizitást, és elment egy másik gyárba: ott élen jár a precízségben. Ezért kell itt nagyobb arányban fejleszteni, mint más területeken. — A viszonylag sok pénzt könnyebb elosztani, mint, ha kevés állna rendelkezésre? — Egyformán nehéz mind a kettő. Az emberek közti különbségnek itt is, ott is meg kell látszódní az elosztási arányokon. Molnár Pál Elgondolkodtató, amit mon dott. Alighanem igaza van, mert csaknem mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy évek óta és évről évre meg jó. soljuk: most jön aztán majd bibliai „hét szűk esztendő”, s a legtöbben titokban igen elégedettek vagyunk, hogy mégsem jön annyira... (Jórészt persze, ugyanezen jósok tisztességes erőfeszítései miatt nem jön, de ez más kérdés.) Viszont manapság mondhat ni „sikk” a borúlátás, legalábbis valamiféle felszíni takaróként. Mert ugye miközben „kifelé” és egymásnak is panaszkodni tudunk, csöndesen elnézünk a mellett, hogy azért csak ugyanúgy épülnek Nógrádban a szép vagy nem szép, de kényelmes házak, lassan nem fér több nyaraló a Bala- ton-partra, de amíg fér addig az is épül, meg tömegesen új lakások is. üzemek, gépcsarnokok. .. S milliószám jönnek- mennek az autók; egyre sokasodnak. Borúlátásunk viszont töretlen. Néha az az érzésem, hogy valamiféle „álcázásként”. Mi közben — ha őszintén aggódunk is egy-két dologban nemigen valljuk be másoknak, hogy a legtöbben azért változatlanul jól érezzük magunkat ebben a hazában; ezt közérzetet szemérmesen takargatjuk, s nem valljuk be. hogy se a jóslatok,, se a tényleges nehézségek nem tudják alapvetően megváltoztatni. S ha valaki mégis makacsul megkísérelné kideríteni, hogy siránkozásra hajlamos „nemzeti mentalitásunk” ellenére, általában miért nem változik lényegesen közérzetünk, talán nagyon is egyszerű dologra bukkanna. Arra például, hogy azért itt Magyarországon évtizedek óta nincsenek politikai cikcakkok, hogy a gazdaság ügyeiben is egyre egyértelműbbé válnak a szándékok, és az intézkedések is; hogy régideje nincsenek felelőtlen ígérgetések (sőt, olykor szerényebb, a biztonságra törekvő — ám csakugyan a biztonságot szolgáló — előirányzat, mint amilyeneket a lehetőségek megengednek.) Vagy csak egy példát erre: külkereskedelmi mérleg javulásunkról kiderült, hogy lényegesen jobb, mint amit a tavalyi' évre előirányoztunk. de annál is, amit titokban reméltünk. Ám az is tény, hogy az utóbbi időben magánbeszélgetéseink szféráiban rendszerint úgy vetülnek a dolgaink, mintha csak gondjaink lennének, s egyebünk nem is volna. Van mellette is érv: amit meg kell oldani, az mindig fontosabb beszédtéma. Ki tudja, lehet, hogy jó a módszer. „Siránkozunk”, bo- rulátunk, ijesztgetjük egymást, hogy aztán egy-két dolgot leszámítva a rendszerint kellemes csalódások megóvják egymás előtt is gondosan . álcáz- gatott jó közérzetünket? Módszer, mentalitás, akármi, egy biztos: a kellemes csalódás mindig jobb, mint az igazi. Sz. J. — Feltétlenül — bólint Má- Kovács Zsolt egészen fiatal tvus Miklós csóportvezető. — szerszámkészítő ötven fillért Régebben huszonnyolcán is kapott, most 16 forint 50 fillér voltunk. De sokan elmentek az órabére. ölünk. Kevésnek találták a >énzt. A tsz-ek jóval többet udtak nekik fizetni. Ezenkívül itt nincs lehetőség ráadás- lénzre, a múlt hónapban is :sak tizenöt túlóra jutott az sgész műhelyre. — Még katonaság előtt állok, úgy tudom, augusztusban vonulok be. Lehet, hogy ez is közrejátszott: „ne vigyem el a pénzt”. De lehet más oka is: korábban volt egy időszakom, amikor eléggé lazítottam. Megkezdte termelését a csebokszari vízi erőmű Megkezdte termelését a Szovjetunió egységes energiahálózata számára a legalsó volgai vízlépcső — a csebokszari vízi erőmű első blokkja. Az erőmű üzembe helyezésével újabb lehetőség adódik, hogy tovább javítsák a kelet-európai síkság középső területeinek vízellátását. A duzzasztógát kiépítésével gyakorlatilag a folyó teljes hosszán befejeződött a mélyvízi hajózási útvonal kialakítása. Lyukkártyás adatrögzítők A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár anyag- és félkész- áru-raktárának készletét lyukkártyás adatrögzítéssel könyvelik. A csoport munkáját Fábrik Istvánné irányítja. Képünkön Farkas. Zsuzsával látható Harmincezerféle különböző alkatrészt tartanak nyilván ezzel a módszerrel, melynek feldolgozását a Fcrrogiobus számítógépei végzik el. Szűcs Éva is részt vesz az adatok lyukkártyán való rögzítésében A raktárkészlet nyilvántartásához havonta 20—22 ezer kártyára van szükség. Góts Mária és társai precízen, naprakészen vezetik a cikkek különböző munkafolyamatokhoz történő áramlását, a termékekbe történő beszerelésüket. Érdekesség, hogy nemrégiben szociológiai felmérést is végeztek az adatrögzítők és a lyukkártyák segítségével,
