Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-20 / 116. szám
Néptánc amatőrkörökben Nem mind fénylik, ami arany? ......a megyei úttörőszemién egy csoport gyengébb teljesít- 16, a községi könyvtár vezetődő ™ ^özü ” Za * p a i otási^^Boróka” «lénnyel is kiemelkedik a me- je. A Mártírok úti Általános népltánc-csoport, és a’’saigótar- gyei mezőnyből, akkor — ma- Iskola néptánccsoportját „1)1- .iáni Mártírok úti Általános is- gában hordozván a fejlődés vatásos oktató” — a Nógrád nv,'» »néPeetnChhnakrtJa a b l£*i lehetőségét — az országos ver- néptáncegyüttes vezetője —, arany oklevelet szerzett cső- senyen nagyobb eséllyel indul, Mlinár Pál tanítja. A csoport port ktízül a salgótarjáni út- mint a vele pillanatnyilag azo- valójában a megyei központi törölt képviselik Nógrád me- nos sz(nVonalon álló, de csak néptáncegyüttes utánpótlás- zenrió* országos Úttörónéptánc- mérsékelt fejlődésre képes csoportjának tekinthető. A pa- feszdváion.” csoport. Nagybátonyban tehát lotási és a salgótarjáni cso(n ógr.Vd, 1981- május 5.) nem az acjott teljesítmény, ha- port lehetőségeit elsősorban nem a potenciálisan meglevő mégsem a két vezető szemé- . jövőbeni „forma” méretett meg, lye határozza meg. Pontosab- Az újsághír olvastán a iái- a továbbjutás odaítélésekor. ban nem. egyszerűen a szak- kus olvasókban is felvetodhe- Ugyanakkor érthető, hogy a tudásuk közötti különbség, tett a kérdés; miért csak az gyermekek és a laikus felnőtt- Mindketten lelkes „misszio- egyik csoport jutott tovább az közönség igazságérzetét sértet- náriusai” az amatőr néptáncországos fesztiválra. Elfogad- je a szakmai zsűri — diplo- mozgalomnak. Csak éppen... ható lenne a döntés, ha „a két máciai — döntése, hiszen ők az Csak éppen ma már az ama- jó közül a jobbik kapta vol- acj0tt teljesítmény alapján ha- tőr néptáncmozgalom országos na meg a lehetőséget az újabb SOnlították össze a csoporto- szintje olyan mércét állít a bizonyításra. A május 3-an, kát. (A gyermekzsüri éppen- csoportok elé, hogy csak a Nagybatonyban megrendezett saggel a palotási csoportot vél- legjobb adottságú, optimális megyei találkozón azonban te jobbnak.) <• anyagi és személyi feltételekkorántsem volt egyöntetű a Szakmailag érthető, de pe- kel rendelkező csoportok képekét. valóban nagyszerű gyér- dagógiailag mindenképp hibás sek betörni az élvonalba. Ma mekcsoport teljesitmenyenek döntés született, amely a cső- már minden „valamirevaló” megítélése. Am tekintsünk p0rt0k tagjait indokolatlanul amatőregyüttesnek saját rumost el a szakmai zsűri vitat- elbizakodottá, illetve elkesere- határa van, és jelentősebb fesz- ható döntésétől. Gyermekekről detté tehetné, ha történetesen tiválokon csak új koreográfiák lévén ugyanis szó, sokkalta nem $yna mindkét csoport bemutatásával remélhető si- fontosabb a döntés pedagógiai élén kiváló pedagógiai érzék- kér. Űj koreográfiák vásárlása oldala. Az alábbiakban ebből j(ej rendelkező vezető. A me- pedig nem kis pénzbe kerül a szempontból szeretnénk ko- gyej néptánccsoportok bemuta- (percenként 200—1000 forint), zelebbről megvizsgálni a kér- jóját azonban további több tu- és erre bizony nem minden dóst... cat úttörő nézte végig, akik együttes tud áldozni. A MártíA Bányász Művelődési Ház- csupán azt látták, hogy két rok úti iskola e tekintetben is ban tizenhárom csoport lépett azonos színvonalú csoport kö- szerencsésebb helyzetben van, fel a megyei úttörőszemlén. A zül az egyik „kivételezett”. Ta- hiszen Nagybátonyban előadott mezőnyből kétségkívül kiemel- Ián helyesebb lett volna csu- táncuk koreográfiáját Mlinár kedett a két — sokak szerint pán egy arany oklevelet kiad- Pál készítette — természetesen azonos színvonalat nyújtó — ni a továbbjutó csoportnak, ingyen. Igaz ugyan, hogy gyer- csoport. (Mellesleg az azonos míg a palotásiaknak ezüst, az mekcsoportok számára más minősítés is ezt feltételezi.) utánuk következőknek eggyel koreográfusok is hajlandók en- A palotási „Boróka” nép- kisebb díjat kiadni. De segített gedményeket tenni, de ehhez táncegyüttes harmadik éve volna a döntés elfogadt.atásá- megfelelő ismeretség, ennek működik. Vezetőjük szerint a ban az is, ha a zsűri elnöke el- előkészítéséhez, megszervezésé- csoport Nagybátonyban tudá- mondja az ítélet valódi okát. hez „egész ember” kell. Mása legjavát nyújtotta. Ehelyett azonban olyan indok- sodálíásban, lelkesedésből erA salgótarjáni iskola nép- lást adott, amely még a jelen- re nemigen futja, mint ahogy tánccsoportja nem egészen egy levő felnőtteket (pedagóguso- szerényebb összeggel támoga- éve alakult. Vezetőjük készség- kát, népművelőket) is fejcsó- tott csoportok a ruhákat és a gél elismeri, hogy a csoport a válásra késztetett. reprezentatív fellépéseiket sem nagybátonyi bemutatón közel Az olvasó persze bizonyára tudják költségvetésükből ki- sem nyújtotta azt, amire ké- arra is kíváncsi, hogy miért gazdálkodni, pes... Az egyik csoport tehát verseny-, illetve fejlődőképes Hogy mivé alakult az önte- „maximális”, a másik „mini- az egyik, s miért nem az á vékeny művészeti mozgalom, mális” teljesítménnyel érdé- másik csoport. A válasz nem azt persze a lelkes kis úttörők melte ki az arany oklevelet. is olyan egyszerű. szerencsére még nem tudják. Nem vitás, hogy a zsűri tak- A palotási „Boróka” nép- És azt sem értik. hogy az tikai megfontolásból juttatta táncegyüttes vezetője Gergely- egyik arany miért fényesebb, tovább a két csoport közül a né Tóháti Ilona, néptáncos- mint a másik. . salgótarjániakat. Hiszen, ha múlttal rendelkező népműve- Pintér Károly Tévéajánlat *0.05: Kortársunk: Mesterházi Lajos. A cserfenő — tv-játék. Tájak-Korok-Múzeumok pályázatai Múlt és jelen — Szerintem ebből műemlék lesz —- En már tudom A Tájak—Korok—Múzeumok mozgalom szervező bizottsága a szabad idő kellemes eltöltése érdekében országjárásra, hazánk kulturális értékeinek — múzeumok, műemlékek, természetvédelmi területek — megismerésére ösztönzi a lakosság mind szélesebb rétegeit. A mozgalom Nógrád megyében is mind nagyobb népszerűségnek örvend. Ennek jegyében sokan indulnak országjárásra megyénk városaiból és falvaiból is. A TKM szervező bizottsága most több pályázatot is meghirdetett a mozgalomban részt vevők számára. Az egyik a Múlt és jelen címet viseli. A pályázó az általa választott témakörben feldolgozhatja egy település, esetleg tájegység történelmi emlékeit, népi hagyományait, népművészetét, életmódját, természeti vagy kulturális értékeit, fejlődését. A pályamű tartalmazza a választott témakör (például életmód) részletes leírását, illusztrációját (fotó, ‘rajz). Terjedelme a hat gépelt oldalt nem haladhatja meg. A pá- iyázat jeligés, a pályamunkákat a TKM szervező bizottsága címére (1476 Budapest 100, Pf.: 54.) lehet beküldeni augusztus 31-ig. Az eredmény- hirdetésre az idei múzeumi és műemléki hónapban kerül sor. Szerintem ebből műemlék lesz címmel fotópályázatot is hirdettek. Ez a pályázat is jeligés, a beküldési határidő és a cím is azonos az előbbivel. A fényképek és diapozi- tívek mutassák be a XX. századi építészetünk előremutató törekvéseit: a szecesszió — Lechner Ödön, Lajta Béla, Kós Károly, Medgyasszay István és követői — modern építészetünk- — CIRPAC csoport és követőik. — két világháború közti alkotásait, épületeket és azok részleteit, városképeket, építészeti együtteseket. A díjazott pályamunkákat a múzeumi és műemléki hónap alkalmából kiállításon mutatják be. ■Én már tudom címmel egy feladatlapot is kiadtak, ameiy 13 plusz 1 kérdést tartalmaz Kidolgozásához segítséget ad a „Magyarország természet- védelmi területei, műemlékei, múzeumai” címjegyzék és a Tájak—Korok—Múzeumok kiskönyvtársorozat, valamint az országjárás során szerzett személyes ismeret. A pályázat nyilvános, bárki részt vehet rajta, ha a feladatlaphoz csatolja a TKM- mozgalom részvételi lapját, amelyen a pecséteket gyűjt; Itt is azonos az előbbiekkel a beküldési határidő és a cím. Órák A faóra. A szmolenszki múzeumban egy ritka órapéldány látható: minden alkatrésze fából készült. A rugója bambuszból van. Alkotója, Nyikolaj Bronnyikov XIX. századi szobrász híres volt fából és csontból készített műveiről. Faórájának kidolgozásához több évre volt szüksége. Ezalatt elhagyta a családja, és a környezete azt hitte róla, hogy nem épelméjű. Egy időre még intézetbe is zárták, de végül mégis elérte, amitakart: olyan művet alkotott, ami mellett senki nem tud közömbösen elmenni. Több ilyén órát is készített — közülük egyet állítólag a japán császár vásárolt meg. Órák vakoknak. Egy svájci cég vakok számára kezdett különleges órákat gyártani, amelyek látszólag nem különböznek a hagyományosaktól, de néhány kiegészítő elemet szereltek rájuk, például egy kis gombot, amelynek megnyomásakor a szerkezet az óráknak és a perceknek megfelelő hangjelzéseket ad. Az órát beállítani is hangjelzések segítségével lehet. Jan Gracz lengyel bányász, Nowa Ruda barnaszénbáiya dolgozója már 10 éve ;yűjti a régi órákat. Ma már öbb mint 160 különböző órá- a van. A gyűjtemény legrégibb darabja 250 éves, de még nindig pontosan méri az időt. an Gracz legértékesebb faiórája 1718-ból származik. Az irákat a gyűjtő maga javítotZenefanutás Balassagyarmaton Jelenleg hatszáz növendéke van a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskolának az anyaiskolában és négy „leányiskolában” vidéki fiókban. A tanulók az elkövetkező napokban fognak számot adni tudásukról, vizsgáznak. De már meghirdették az új tanévre a felvételi meghallgatást — május 25-én délelőtt és délután lesz. Széles a hangszertanulási skála: trombita, kürt, harsona, fuvola, oboa, klarinét, fagott, ütő, cimbalom, citera, zongora, hegedű, mélyhegedű, gordonka, gordon, valamint magánének szakokra és előképzőre, dalosjátékra lehet jelentkezni. Az előképzőt a kisiskolások, a dalosjátékot a nagycsoportos óvodások részére hirdették meg. Érdemes megtanulni egy- egy hangszeren játszani: nem csupán magánkedvtelésnek hódolhatnak ezzel. Van jövője az így megszerzett tudásnak, együttesekben kamatoztathatják. Jó híre van a zeneiskola vonószenekarának — nemrégiben ők képviselték Nógrád megyét a veszprémi országos úttörőzenekari fesztiválon, szép sikerrel. Ide örömmel várják a növendékek közül a leg teh etségesebbeket. De nem maradnak lehetőség nélkül a fúvós hangszeren játszók sem: a balassagyarmati városi fúvószenekarba eddig is sok végzett fiatal került be, különösen a rézfúvósokra számítanak Emellett bemutatkozási; szereplési lehetőséget biztosítanak az iskola hagyományos tanulóhangversenyei. A felvételi meghallgatás napján délelőtt az ének—zene tagozatos osztályokból érkező jelentkezőket hallgatják meg, délután a volt előképzősöket és az újonnan jelentkezőket, ősszel ismét négy tagiskolában — Érsekvadkerten, Magyar- nándorban, Rétságon, Szé- csényben — képezik a zenei tanulmányok iránt érdeklődő fiatalokat. Mozgó laboratóriumok Különleges mikrobuszok keltették fel a tallinni járókelők figyelmét: a járművek oldalán felirat hirdeti, hogy a levegő tisztaságát ellenőrző szolgálathoz tartoznak. Ezekben a mikrobuszokban kaptak helyet a köztársasági hrd- römeteorológiai és környezetvédelmi központ mozgó laboratóriumai. Nagy érzékenységű műszerekkel állapítják meg a levegőben levő káros-, anyagok koncentrációját. A szakemberek ellenőrzik, hogy az ipari üzemekben végrehajtották-e a környezetvédelmi utasításokat. A Szovjetunió sok más ipari városában működik hasonló jellegű szolgálat. 6. ♦ De nemcsak a lakásával szerencsés. Magyar—történelem szakos létére Budapesten kapott állást, gimnáziumban, ahol hét év után — igaz, hogy egy rendkívüli fizetésemeléssel — mór háromezerkilencszáz forint a fizetése, s ahonnan, ha csak megint nem segít a szerencse, ma is el fog késni. Mentségére szolgáljon, hogy ezt a sokat emlegetett szerencsét mindig , csak az utolsó pillanatban hívja segítségül, vagyis nem eleve számít ró; mindig úgy tervezi, hogy hétkor elindul. Fél hétkor kel, azzal a meggyőződéssel, hogy fél jóra alatt el kell készülnie (egy perc fogmosás, három perc borotválkozás, hat perc fürdés stb.), de valahogy minden tovább tart, s elmegy az idő. Ma is a reggelivel. Mert ha,nem reggelizik, még el tudott volna indulni hétkor. Már a táska is a kezében volt, amikor a konyhából kiszólt a nagyanyja, özv. Marczali Ferencné: — Na gyere, gyere, kész a reggeli, ne piszmogj már annyit, mert el fogsz késni! özv. Marczali Ferencné már majdnem öt éve él Budapesten. véletlenül pontosan azon a napon költözött fel a szülőfalujából, amikor a dédunokája megszületett. Talán ezért van az, hogy a lánya unokái és a többi dédunoka közül ez a kisfiú áll hozzá a legközelebb. Most itt lakik a második kis szobában, vezeti a háztartást, főz, mos, vasal, takarít, s mindent feleannyi idő alatt végez el, mint a 4 NOGRAD - 1981. május 20.. szerda húsz-harminc évvel fiatalabbak. Délután leviszi a dédunokát a játszótérre, mindenkit ismer, mindenkivel jóban van, az egész ház dédinek szólítja. A tanár, aki összesen három-négy családot ismer az emeleten, s még két-három emberrel van köszönő viszonyban a házból, ahol bosszankodik emiatt a falusi tempó miatt, hol meg irigységgel vegyes csodálkozással fedezi fel nagyanyjában azt a közösségteremtő erőt, amely szinte a középkor óta hiányzik a városlakók között. Csakhogy az akkori, a középkori városok „face to face” (egymást arcról ismerő) közösségének a műalkotások micsoda remekei: gó-; tikus katedrálisok és városházak adtak keretet, s így a i művészetek, de elsősorban az építészet — amely mégiscsak akkor érte el csúcspontját — nem csak az egyháznak volt szolgáló leánya, hanem ennek a közösségteremtő és megtartó efőnek is: addig a panelházközösség színhelyéül a játszótéri padok szolgálnak. Ilyen bonyolult és olykor alig követhető gondolatok jutnak a tanár eszébe, amelyek legalább arra jók, hogy elnyomják a bosszankodását, és türelmesen, néha még érdeklődést is tanúsítva hallgassa végig reggelizés közben a ház — számára ismeretlen — lakóival történt legfrissebb eseményeket. Ma például: — Itt fölöttünk ezt a kis Ákoskát az az asszony gondozza a harmadik emeleten, akivel el szoktam lent beszélgetni. Nagyon tiszta, rendes emberek, úgy szeretik azt a kisgyereket, de komolyan, hát biztos, hogy jobban, mint a szülei. Mondja is ez az asszony, hogy az ura is megmondta már, hogy ők szívesen örökbe is fogadnák, mert úgy sajnálják ezt a kis Ákoskát. O" nem is bánná, mondja az asszony, mert nagyon rosszul élnek a szülei. Hát csak útban van ez a kisfiú, még inkább az ember gondozza, az hordja minden reggel,a harmadikra, meg az is jön érte. De hát micsoda élet ez így, az a sok rossz házasság, mindnek csak a gyerekek isszák meg a levét. Mert az anyja isten tudja, merre kószál minden este, jóformán nem is ismeri. A tanárnak rémlik valami, hogy hallotta már ezt a nevet. Ákoska, Ákoska! — rikácsoló férfihang a liftben, s próbálja hozzá megkerésni az arcot. Aztán miközben lassap szürcsöli a teát, megkérdezi1 — Kik ezek itt fölöttünk? — Én nem tudom, az ember mérnök, azt mondják, de hát egy mérnök elvesz egy ilyen nőt? Igaz, hogy öregebb az ember jóval, jaj, hogy ez már hajnalban mennyit köhög, de majdhogy meg nem fullad, én nem is tudom, hogy nem tü- dőbajos-e? Mert pontosan úgy fulladozik, de komolyan mondom, hogy csak majd meg nem szakad. Az asszony meg valami irodán dolgozik, azt mondja ez a Szabikné, de én már meg nem tudnám mondani, pedig mondta is, hogy hol. — Szabikéknak is van egy lányuk, már úgy, hogy ők nevelték, örökbe fogadtak egy olyan lelencet. De most már menyasz- szony, szépen keres, taníttatták rendesen. Azt is úgy szeretik, mondja ez az asszony, éppen mintha csak a sajátjuk lenne... Ekkor néz a tanár az órájára: úristen, negyed nyolc! Felkapja a táskáját és kilép a folyosóra. A FOLYOSÖN MAJDNEM BELEÜTKÖZIK HANKÓCZY- NÉBA, aki Andreával a karján pongyolában, fésületlenül, álmosságtól vagy sírástól bedagadt szemmel topog az ajtó előtt. Andrea két év körüli, vézna, állandóan sápadt, kedély- telén kislány — most aléltan, fejét szinte élettelenül oldalt billentve ül a* anyja karján. Az utóbbi időben Hankóczyné túlságosan sokat ücsörgött a tanáréknál, legalábbis a fiatalember kezdi már sb- kalláni, de minthogy a nagyanyja szoktatta ide, és mindig csak a dédihez jön beszélgetni, a tanár nem akar családi ellentétekbe bonyolódni. A dédi igényli a társaságát, hiszen a folyosón lakó fiatalasszonnyal bizonyos dolgokról — elsősorban pedig a ház lakóiról — jobban el tud beszélgetni, ’mint a saját unokájával vagy unokamenyével. Meg azok napközben alig vannak otthon, míg Hankóczyné gyermek- gondozási segélyen lévén nemigen mozdul ki hazulról, s így a dédi legalább szólhat valakihez akkor is, ha éppen nem megy le a parkba a dédunokájával. Amikor a fiatalok hazamennek, rendszerint ott találják lakásukban a szomszéd- asszonyt, aki már megy is. mert épp csak átugrott egy percre a dédikéhez. Sóért, tepsiért, vagy ő hozott neki egy kávét, ha már úgyis két adagot főzött. Ugyan a dédi nem szokott kávézni, az unokáival legalábbis nem, meg se inná azt a vacakot, nem is tudja, mi jót találnak benne a mai fiatalok! (Folytatjuk)
