Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

A munka becsületének... (Vili.) Pénzzel pótolhatatlan „A figyelmet a társadalom fejlődése szempontjából leg- foutosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosíta­ni: ... a munka becsületének növelésére, a kötelezettségek teljesí ésére, a közösségi szel­lem erősítésére**. (A XII. pártkongresszus hatá­rozatából.) Az embert valahogy mindig Jóleső érzés tölti el, ha olya­nokra akad egy-egy mező- gazdasági üzemben, akik 10— 2U éve ugyanazon a munka­helyen dolgoznak. Részben, mert az ilyen helyeken min­den bizonnyal megbecsülik az ott dolgozókat, akik viszont olyan munkát végeznek, amelyre évek hosszú során szüksége van a gazdaságnak. A megbecsülésen nem kizá­rólag az anyagi elismerés ér­tendő — bár az elsődleges kétségkívül ez — hanem az erkölcsi is. Erről beszél Hor­ny ák János, a pásztói Béke Termelőszövetkezet egyik szakembere, aki tizenkettedik évét tölti ugyanazon a munka- kahelyen. Annak ellenére, hogy kőfaragó iparengedélye van — ami nem akármilyen kereseti forrás — a szövet­kezet műanyagüzemében szer­számkészítő. — Meg vagyok elégedve a munkámmal, az érte járó er­kölcsi-anyagi megbecsüléssel is. Ezt — azt hiszem — szemléltetik az itt eltöltött évek. Ha az üzem termelési értéke eléri az egymillió fo­rintot havonta, kétezer forint prémiumot kapok. — Ha nem éri el? — Marad a 15 forint 50 filléres órabér, ami 3000 fo­rintot jelent. De ez ritkán for­dul elő... Különben is, ebben közösen egyeztünk meg a ve­retőséggel. — Ez nem kis szó. — Nem, ez már az erkölcsi megbecsülés kérdése. Itt nálunk ebben sincs hiány. Vagy a másik, az újítások kér­dése. örülnek az ötletembe­reknek, buzdítanak minket arra, minél eredményesebben használjuk a fejünket — mondja Hornyák János. Arról is említést tesz, hogy az újításokat az erkölcsi el­ismerés mellett szép summák­kal honorálják. — Kétszeres kiváló dolgo­zó vagyok és van egy minisz­teri kitüntetésem. De ezeknél a ritka alkalmaknál is több­re becsülöm — és társaim is így vannak ezzel —, hogy az elnök, vagy a többi vezető nap mint nap megkérdi, mi újság, hogy vagyunk, van-e valami gondunk. S érezni, nem udvariasságból, őszintén teszik. Erkölcsi megbecsülés. Vala­hogy kisugárzik a környezetre. Ez az ember így beszél egyik munkatársáról, annak távollétében: — Brazda János a megye legjobb esztergályosa — ál­lítja ellentmondást nem túró­én. Majd így folytatja: — Nézze meg az esztergagépét. Olyan mint a patyolat, mert mindig így hagyja itt. Mun­ka közben látná: úgy dolgo­zik a gépen. ahogy Pege Aladár játszik a nagybőgőn*. A karancslapujtői termelő- szövetkezetben dolgozik Gaj­dár Sándorné, immár tizen­harmadik éve egy helyen, a karancskeszi tehenészeti te­lep borjúneveldéjében. Halk szavú, szemüveges asszony. — Mi tart itt valakit csak­nem másfél évtizedig — vagy talán tovább is — egy borjú­neveidében ? — Nem a pénz, elsősorban. Talán most már egy kicsit a Tűzhelyek vevő igénye szerint rtHf ÉÉtSfi a j; ■ ■ ,i :. ■"!I‘ ÜT . ...“liliilÄÄ»! O j emblémával jelennek meg a Salgótarjáni Vasöntö­de és Tűzhelygyár termékei a piacon, ahol a különböző tűzhelyek megbízható minő­ségével, esztétikus megjelené­sével és mindehhez olcsó árá­val akarnak további vevőket szerezni 193 ezer darab idei torvük a gáz-, elektromos és toldalék tűzhelyekből, me­lyekből 45 ezer darabot a tő­késpiacon kívánnak értéke­síteni. A termékek gyártásá­val időarányosan, megfelelő­en haladnak. Belföldön a ha­gyományos tüzelésű termékeik iránt nőtt az igény, s a ha­zai vevők szükségletének megfelelően ezekből is ele­gendőt szerelnek össze. — kulcsár — Kamaz teherautó mezőgazdasági célokra Űj teherautó-típus sorozat- gyártását kezdték meg a ta­tárországi Kamaz gyárban. A hét tonna teherbírású bil­lenőskocsit speciálisan mező- gazdasági célokra fejlesztet­ték ki. A vállalat tervezői három oldalra billenthető ko­csiszekrényei látták el az új típust. A teherautó billenős kocsiszekrényű pótkocsik von­tatására is alkalmas. megszokás, és a megbecsülése a munkánknak. Látják igye­kezetünket, jó szándékunkat, lelkiismeretességünket és ér­tékelik is. Erzsiké egy óra járásnyira lakik munkahelyétől. Télen a hó, ősszel a sár miatt csak gyalog járhatja meg -az utat. Egy óra oda, egy vissza, na­ponta négy óra az osztott műszak miatt, a munkaidőn felül, ami ugyancsak nem mindig sikeredik nyolcórás­ra. Irénke, a társa mondja: — Nem szívesen mennék innen máshová dolgozni tíz, itt töl­tött év után. Szeretem az ál­latokat, nem rossz a fizetés és elismerik munkánkat. — Hogyan? — Kiváló dolgozó kintüte- tést kaptam, meghallgatják a véleményemet, elfogadják a javaslatomat. Persze, csak akkor, ha hasznosítható. Fodor Sándor műszakveze­tő, az asszonyok közvetlen irá­nyítója: — Jő lenne, ha még né­hány hozzájuk hasonló dolgo­zóval több lenne. Ném mint­ha nem lenne rajtuk kívül több ilyen a telepen, de má­sok miatt gyakran fő a ve­zető feje. Az asszonyok pedig szép csendben végzik munkájukat. Megkérdeztem: nem akarnak vezetőségi tagok lenni, nem pályáznak vezetői állásra, kí­vánják, hogy a következő tíz­egynéhány esztendőben is ha­sonló megbecsülésben legyen részük, mint eddig. ☆ Folytathatnám a sort a Mátraaljai Állami Gazda­ságban dolgozó Nagy Sándor­ral, aki az anyagi megbecsü­lés mellett legalább annyira értékeli, hogy a vezetők azon­nal és őszintén megmondják véleményüket a dolgozóknak. A jót is és a rosszat is. Köz­vetlenül, szépítés, kertelés, szavak csűrése-csavarása nél­kül. Csoda-e, hogy ilyen kö? rülmények között valaki húsz éve egy helyen marad? Alig­ha! Napjaink világában mind nagyobb szerepe van a jó szó­nak, türelemnek, egymás meg' becsülésének. Mert, néha bármilyen nehéz munkával is, de a pénz könnyebben elő­állítható a jó szónál, akár a munkahelyen, akár azon kí­vül. Ezért is tölti el az embert mindig jóleső érzés, ha arról hall, hogy valahol a dolgo­zók háromnegyede részesül jubileumi jutalomban. S ez nem csak a dolgozónak jó, ha­nem az üzemnek, s végső so­ron a népgazdaságnak is. Zilahy Tamás Hol? Mikor? Hogyan? Beszédtéma az ötnapos munkahét Hazánkban jelenleg a mun­karend szerinti kötelező mun­kaidő heti 40—44 óra. Ezt a munkaidőt a vállalatoknál, intézményeknél általában az egyik héten öt, a másik hé­ten hat nap alatt dolgozzák le. A központi párt- és álla­mi határozatoknak megfele­lően viszont 1981—1982-ben a bérből és fizetésből élők kö­rében át kell térni az ötnapos munkahétre. Az intézkedés célja Ennek a fontos társadalom- politikai intézkedésnek elsőd­leges célja a dolgozók élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javítása. Az, hogy a heti pihenőnap és a szabad szombat minden héten törté­nő összekapcsolásával — te­hát a hét végi szabad idő növe­lésével — a korábbinál na­gyobb lehetőséget biztosítson a dolgozóknak, az egészsége­sebb életmód érdekében a pi­henésre, a sportolásra, a ki- kapcsolódásra. gazdagabb és tartalmasabb programok szer­vezésére: a művelődésre, a kulturálódásra, röviden a sza­bad idő hasznos, értelmes el­töltésére. Egy másik célkitű­zés, hogy — különösen azok­nál a vállalatoknál, ahol az ötnapos munkahétre való át­téréssel párhuzamosan mun­kaidő-csökkentésre is sor ke­rül — javuljon a munkaidő kihasználása, növekedjék a termelékenység, emelkedjék a szervezettség színvonala, végső soron a munka haté­konysága. Az áttérés lehetőségei Az ötnapos munkahét be­vezetésére — többek között — a folyamatosan a három, vagy több műszakban terme­lő üzemeknél 1981. július 1- től, az egy és két műszakban dolgozóknál 1982. január 1-től nyílik lehetőség. Az áttérést az oktatási intézmények és a mezőgazdaság kivételével, va­lamint egyes különleges ese­tektől eltekintve 1982. június 30-ig be kell fejezni. A heti munkaidő 44 óráról 42 órára, a folyamatos, és több műszakos üzemekben 40—42 órára csökkenthető. A jelenleg 40 órát vagy ennél kevesebbet dolgozók munka­ideje változatlan marad. Az áttéréssel egyidejűleg a mun­kaközi szünetnek a törvényes munkaidő terhére történő ki­adását meg kell szüntetni. Kedvező a dolgozók számára, hogy a szabadságolás rendje nem' változik: kéthetenként egy szabad napot a szabadság kiadásánál — mint eddig Is — figyelmen kívül kell hagy­ni. Az áttérés várhatóan bo­nyolult feladatot jelent majd, alapos előkészítést, szervezett, összehangolt munkát igényel gazdálkodó szervektől, válla­latoktól, intézményektől, ta­nácsoktól egyaránt. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények az általuk ki­dolgozott felkészülési terv alapján, a feltételek elsődle­gesen önerőből történő meg­teremtése után, elsősorban sa­ját felelősségükre, külön en­gedély nélkül térhetnek át az ötnapos munkahétre. Az „ön­erő” a saját források, eszkö­zök igénybevételét, a tartalé- lékok mozgósítását jelenti, szervezési és egyéb intézkedé­seket feltételez annak érde­kében, hogy a vállalati tevé­kenység — termelés, forga­lom, szolgáltatás stb. — za­vartalan, a stabilitás biztosí­tott legyen, a pénzügyi gaz­dasági helyzet ne romoljon, a dolgozók munkabére ne csök­kenjen. A feltételek megteremtése, az áttérés megalapozása ér­dekében, a vonatkozó jogsza­bályoknak és irányelveknek megfelelően — a szakszerve­zettel együttműködve —prog­ramot kell készíteni, amelyben rögzíteni szükséges a tenni­valókat. Ennek alapján tájé­koztatást kell adni az áttérés feltételeiről és következmé­nyiről a megyei tanácselnök­nek. A tanácsi vállalatok és szövetkezetek programjukat a tanácsoknak küldik meg. A gazdálkodó szervek a — dol­gozókollektíva által elfoga­dott — -programban kötelesek felelősséget vállalni a köve­telményeknek, különösen a területi érdekeknek megfelelő áttérésre. Széles körű koordináció A vállalatoknak, szövet­kezeteknek, a tanácsi szak- igazgatási szerveknek és a társadalmi szerveknek közös feladatuk, hogy az együttmű­ködő rendszerek továbbra is összhangban működjenek és a lakossági ellátásban, a szol? gáltatásban, a közlekedésben és egyáltalán a kapcsolatok­ban az áttérés folyamán se keletkezzenek fennakadások, zavarok. Mindezek érdekében biztosítani kell (többek kö­zött) a kereskedelemben: az üzletek nyitvatartásának sza­bályozását, általában a heti nyitvatartási idő megtartásá­val, a munkaidő egyenlőtlen beosztásával, a csütörtöki, pénteki nyitvatartás bővítésé­vel. A közlekedésben: a me­netrendek és a járatok új szükségletnek megfelelő ki­alakítását úgy, hogy az uta­zási idő és a zsúfoltság ne nö­vekedjen és a meglevő kapa­citás elégséges legyen. Az egészségügyi ellátásban: ösz- szevont körzeti ügyeleti szol­gálat szombatonként! meg­szervezését, a tanácsi és üze­mi bölcsődék kisebb hánya­dának minden szombaton tör­ténő üzemelését. A művelő­dési ágazatban: az óvodák és az iskolai napközi otthonok nyitvatartási idejének a hét öt napján történő meghosz- szabbítását, az ötnapos tanítá­si hét bevezetéséhez szükséges feltételek megteremtését, a tanév meghosszabbítását, a tanrend átalakítását. Az idő sürget A fentiekben csak vázlato­san megfogalmazottakból is kitűnik, hogy összefogást igénylő, nagyon nagy fel­adatról van szó, annál is in­kább, mivel megyénk gaz­dálkodó szervei is különböző időpontokban tervezik az át­térést — és ez tovább-bonyo- Iítja a helyzetet. A folyamatosan üzemelő és három műszakos vállalatok közül néhány (ötvözetgyár, szénbányák, SKÜ, bányagép- gyár) ez évben, mások’ (öb­lösüveggyár, síküveggyár, tűzhelygyár) csak a jövő év elején kívánnak áttérni. Az egy és két műszakosak 1982. első felében vezetik be az öt­napos munkahetet. Az áttérés időpontjától függetlenül java­soljuk, hogy valamennyi gaz­dálkodó szerv — ahol ez még nem történt meg — azonnal tegyen intézkedést az áttérés feltételeinek biztosítására, a zökkenőmentes átállásra. Az ötnapos munkahétre való át­téréssel kapcsolatos jogszabá­lyok megjelentek, az ágazati minisztériumi irányelvek rö­videsen napvilágot látnak. Má­jus közepéin megjelenik az al­kalmazható munkarendeket tartalmazó kiadvány is. Az át­térésre való felkészülésnek, a tervszerű intézkedések megté­telének — úgy tűnik — nincs akadálya. A tanácsi szervek is megkezdték a felkészülést és a szükséges koordinációt folyamatosan végzik. Dr. Baráthi Ottó, a jmegye; tanács munkaügyi osztályvezetője ‘MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriíiíiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitMiiiiiiiuiiiiiiiiuiiiiiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiaiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiaiiiifiiiiuiiiiiiuMiiiiuiiiiiiiiiuiiiiiiiiiMiitiMiniimiiiiiiii' Végre nagy-nagy gonddal el­készült a ládika. Izzó vörös színt kapott, minden oldalról légmentesen lezárták, csak legfölül hagytak egy vékonyka nyílást, hogy a cetlik becsúsz­hassanak rajta. Aztán az olda­lára biggyesztettek egy felira­tot: „Vedd észre, tedd szóvá! Bátran bírálj, ne menj el szó nélkül a hiányosságok mellett, hívd fel a figyelmet a hibákra! Írd föl egy cetlire és dobd be a ládába!” És vártak. Eltelt egy nap, kettő, a harmadiknál nem bírták tovább, fölnyitották a dobozt, amely üres volt. Sej­tettem, legyintett a titkár, jel­lemző ez a passzivitás az egész tagságra, fűzte hozzá bosszúsan-bűsan, s lemondott minden reményéről, amelyet a KISZ-esek bátor kritikájába plántált ☆ Fölösleges lett volna föltün­tetni a történet helyszínét és időpontját, mivel a radar­mozgalom . beyezetésekor jó néhány üzemben, intézmény­ben előfordult az említett eset. Meglehetősen sokan úgy dön­töttek, kár is kínlódni vele, értelmetlenség az egész ra­dar, míg mások kint hagyták a ládikát, s mint akik jól végezték a dolgukat, ezzel le­zártnak tekintették az ügyet, arra várva, valakinek majd csak eszébe jut okos ötleteket, eddig észre nem vett hiányos­ságokat megírni a dobozba. Voltak azonban — nem ke­vesen — olyanok is, akik túl­tették magukat a kezdeti so- pánkodáson, s azon törték a fejüket, hogyan lehetne az Radar — Radar — Radar Erdemes-c kuksizni? másnap megcsinálták) egé­szen odáig, hogy különféle műszaki megoldásokra is ér­kezik javaslat. Az ötletek szakmai zsűri elé kerülnek, ők • döntenek, melyik hány kuksit ér. Az így kapott jegyeket pe­dig könyvekre, lemezekre le­het beváltani. Örömben az üröm, hogy emberekből kipréselni az öt- így történt ez a Salgótarjá- azért a kohászosok sem tudták leteket, miként lehetne őket ni Kohászati Üzemekben, ahol teljesen „fölhasználni” a ren­ösztönözni a hatékonyabb még nevet is adtak az ötlet- delkezésükre bocsátott ^tíz­munkára. nek, azóta csak Kuksiként is­De még mielőtt tovább men- merik a gyárban a mozgal- nénk, tudjuk-e mi is az a ra- mat, s ez egyet jelent az újí- dar? Ahogyan egy if.iúságmoz- tással, a közéleti tenniakarás- galmi kiadvány megfogalmaz- sal, a kezdeményezéssel, za: „A fiatalok számára bizto- — A láda maradt! — hang- sítja, hogy folyamatosan te- súlyozza Balogh János műsza- hessenek javaslatot a lehető- ki titkár, az FMKT helyi ve- ségek (üzem- és munkaszer- zetője, .s egyben a Kuksi „szü- vezés javítása, termelékenység lőatyja”. — Csupán az ösz- növelése, oktatási-nevelési tönzésen változtattunk, ugyanis a gyár vezetésétől kaptunk tízezer forintot a leg­jobb ötletek jutalmazására ötvenforintos sokkal okosabbak, hiszen az úgynevezett kuksijegyeket ké- említett szerepkört, az ifjúsági szítettünk, s ezzel jutalmaz- parlamentektől kezdve a zuk az arra érdemes javasla- KlSZ-taggyűlésekig, számos tokát, problémafölvetéseket, fórum betöltheti. A radarnak Mindennek körítéseként ren­végül is hellyel-közzel az a dezünk tavasszal és ősszel egy- , , , ­szerep jutott, hogy némi diszk- egy ötlethetet, ahol a konkrét ,z s, ~s, ötletre, újí­réciót belevíve a dolgok ala- témákat megjelölve kérjük a täsra, kezdemenyezésre van kulásába — elkészült a ládi- javaslatokat. szükség. ka. Persze ez nem sok sikerre — És jönnek?" S ha a KISZ komolyan gon* vezetett, volt úgy, hogy hete- — Múlt év őszén több mint , ]a gazdasági teendőit, ak* ken át a doboz alján szén- negyven, az idén pedig har- f térén mindent meg kell dergett a sürgős megoldásra mine különféle ötlet jött, tennie az eredményessegért váró javaslat, ha egyáltalán kezdve onnan, hogy X. üzem- ™°don, hogy a resztve­akadt ilyen... Aztán a szerve- ben betörött egy ablak (per- nőknek ■ í erdemes legyen zők engedtek a rejtélyességből, sze ezt nem jutalmaztuk kuk- kuksizniuk, a külsőségek helyett a lénye- sijeggyel, de azért az ablakot (T. L. get tették az első helyre. Ez már jobban kifejezi a mozga- | T ~ --------— -----------— l om célját. I NOGRÁD - 1981. május 16., szombat ) ­feltételek javítása stb.) ha­tékonyabb kihasználására”. Nos, őszintén szólva ezzel a megállapítással nem lehetünk ezer forintot — jócskán ma­radt belőle. De legalább si­kerrel próbálkoztak, amely nyilvánvalóan nem csak az ötletadóknak hozott hasznos forintokat, hanem a gyár egé­szének. V ☆ Milyen érdeke fűződik az üzemeknek a radarmozgalom­hoz? Ha az említettek után belegondolunk, hogy a szünte­lenül változó-forrongó gaz­címletekben dasági életünk egyetlen lehet­séges perspektíváját a „haté­konyabb” címszó alatt tálál- hatjuk, s hogy legfőbb tarta­lékunk a meglevő lehetőségek maximális kihasználása, akkor bizonyára nyilvánvaló, a fej-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom