Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
ötven vagy száz? Óvodai előtörténet — utólagos tanulságokkal A nagybátonyi óvoda kivitelezéséhez még alig láttak hozzá, máris története van. Ahhoz nem fér kétség, a településen évek óta jogos igény egy újabb gyermekintézmény, a helyi üzemek — amikor szóba került az építés gondolata — percig sem gondolkodtak az összefogáson. Átengedtek fejlesztési alapból, ígértek anyagot, szakmunkást, berendezést. A tervek is elkészültek. A létesítmény azonban nem valósult meg az ötödik ötéves tervben. > Biztosat ma ,sem tud mondani senki, mikor vehetik birtokukba a kicsik. Túl a tűrés határán Pompás tavaszi képek a bányavárosban. Virágzásnak Indult fák- zöldellő pázsit, nyitott ablakok. Egy-két erkélyen a tegnap esti, vagy ma reggeli nagymosás nyomai fehéren lengenek a szárítóköteie- ken. — Néhány kiscsoportos gyerek óvodai felvételét szüneteltetnünk kell, mert az édesanya ismét gyermekgondozási szabadságon van, s így jogos igényeket tudunk kielégíteni! — mondja Domonkos Alajosné, az óvodai igazgatóság vezetője. A közelmúltban a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta az óvodai ellátás helyzetét, s abban fogalmazták meg: a zsúfoltság a nagybátonyi óvodákban túl van a tűrés határán. A jelenlegi háromszáz helyen kénytelenek 470 gyerekkel foglalkozni, ha 39—42- es csoportlészám mellett a „foglalkozás” szó használható. Az ideális egy-egy csoportban a 25 gyerek lenne... — Tudtuk, hogy az anyagi lehetőségek nem engednek gyors óvodai építkezést. Most is 60—70 kielégítetlen igényt tartunk nyilván — jegyzi meg Domonkosné. Némi enyhét Jelent, hogy a bányavárostól 7—8 kilométerre levő szorospataki óvodába reggelente autóbusszal szállítják a kicsiket, a Volán társadalmi segítségével. A zsúfoltság hátrányai közismertek: hiányzik a kéz a munkahelyen, a jövedelem a családi kasszából, nem éppen kedvező a gyermek nevelésére, iskolai előkészítésükre. Érthető tehát, hogy Nagy- bátonyban az óvodai helyek bővítése mindenki szívügye. Átengedett milliók A Volán 2. számú Vállalata fuvarozza a gyerekeket Szorospatakra. Domonkos Alajosné lelkesen mesélte, nincs ofyan kérése az óvodáknak, amelyeket a helyi üzemek, vállalatok ne teljesítenének azonnal. Az 1. számú óvoda az elmúlt két és fél év alatt 12 ezer óra társadalmi munka színhelye volt, tavaly 400 ezer forintot ért az óvodánál végzett közhasznú munka értéke. Első szóra jöttek a FŰTÖBER gyárából, a harisnyagyárból, a szorospataki bányaüzemből, a gépüzemből, a községgazdálkodási vállalattól. Szocialista brigádok állnak együttműködési szerződésben a gyermekintézményekkel. Elvégre saját gyermekeik „második otthonáról” van szó. Az üzemek önzetlenül vállaltak részvételt az új óvoda építésében is. A harisnyagyár például saját fejlesztési alapjából utalt át a tanács számlájára kétmillió forintot, a Nógrádi Szénbányák félmilliót, s a kisebb üzemek, szövetkezetek sem sajnáltak ilyen célra adni. Hárommillió forint körüli összeg gyűlt össze, s Nagybátonyba került az a körülbelül két és fél millió forint is, amelyet a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny műszakjainak ellenértékeként a megye dolgozói ajánlottak fel. — A száz férőhelyes óvoda költségei megközelítőleg 6,5 millió forintot tesznek ki. Ahogy tudom, csak ötven gyerek elhelyezésére alkalmas épület készül el. Bár az ösz- szes kiegészítő, szociális helyiség százra méretezett — mondja Szabó István, a községgazdálkodási üzem műszaki osztályvezetője. — Pedig a másik ötven helyre is nagy az Igény. Különösen, hogy a tervek szerint több mint félezer új lakást adnak át a környéken, i ez legalább ezer kisgyereket is jelent, hiszen többnyire fiatal házasok költöztek, költöznek... — A pénz nem elegendő... Gyors számolgatás következik a kiterített kiviteli tervek fölött. Ha az ötven férőhely — a foglalkoztató,- a fektetőhelyiség — nem készülék körülbelül 600 ezer forinttal lesz kevesebb a számla. De ha emiatt újra feli kell vonulni az építőknek, borsosabb. Így az is szóba került, hogy a másik ötven gyerek helyének megrajzolt szárny főfalait, födémet elkészítik, s csak a belső munkák maradnak el. Ebben az esetben 300 ezer forintot tesz ki a hátralevő munkák értéke. Tehát ennyiért a település újabb ötven óvodai férőhelyet kaphat. Számolgatni azonban totfább kell! Újra társadalmi összefogás — Az óvoda kivitelezése az ötödik ötéves tervben szerepelt. Miért nem készült el? — Nem találtunk kivitelezőt hozzá — válaszol Kenyeres Pál, a nagyközségi tanács elnöke. — Ügy hírlik, a pénz is kevés... — Sokat jelentett a megyétől kapott két és fél millió, saját fejlesztési alapunkon e célra másfél millió áll rendelkezésre. — Az üzemektől kapott hárommillióval együtt ez elegendő ! — Az az összeg már nincs meg. Mivel az egyik lakótömb befejezési munkáihoz kevés volt a pénzünk, felhasználtuk. — S az üzemeket erről tájékoztatták legalább? — Nem... — Hogyan látják kivitelezhetőnek így az új óvodát? — A település saját Ügyének érzi, hogy enyhítsünk a zsúfoltságon. Továbbra is számolunk a gyárak, szövetkezetek, kollektívák felajánlásaival, nagy érőket mozgósítunk ennek érdekében — magyarázza a tanács elnöke. Torlódanak a kérdések. Vajon ugyanazon célra lehet-e többször kérni? Lehet-e úgy beruházáshoz fogni, hogy tisztázatlan az anyagi fedezete? Lemondani ötven férőhelyről potom költségcsökkentés reményében? A válaszok, túlontúl egyszerűek. Az a vigasztaló, hogyha elkészül a nagybátonyi óvoda, remélhetőleg az odajáró gyerekek mit sem tudnak meg előtörténetéről. M. Szabó Gyula Hogy ne legyen nyűg a vitakör Mennyit ér a elmélet? Fésűs Éva Soha nem volt könynyű dolguk a propagandistáknak, hiszen nap mint nap győzködni a fejeket, érvelni a döntések mellett, ismerni a friss eseményeket, ezen túl a megjelenés rokonszenves legyen, a beszéd világos, érthető, nyelvtanilag helyes. És akkor „cserébe” ott van az örök dilemma: mit ér a munkám, hasznára válik-e a többieknek? Mert ugye ez a műfaj sem tartozik a könnyen, és szabatosan körülírhatók és értékelhetők közé. Ha mindez igaz, akkor különösen érvényes a KlSZ-propagandisták- ra, arra a több mint 700 előadóra, akik csaknem 15 ezer fiatal politikai képzéséről gondoskodnak. 0 Fésűs Éva a kiváló címet viselő • érsekvadkerti KISZ- szervezet propagandistája, de ő is megérdemli ezt a jelzőt, hiszen szívvel-lélekkel látja el mozgalmi munkáját, a falusi fiatalok politikai képzését. Nemrégen hathetes „fejtágítón” járt, a salgóbányai KISZ- iskolán, első kérdés tehát az, mennyi muníciót adott az iskola? — Sok szépet és jót hallottam — válaszolja — úgy érzem, hasznomra vált. De az elmélet és a valóság között gyakran feszültség van. Mire gondolok? Például arra, hogy a mi vitakörünknek egyelőre még hejyiséggondjai vannak. Elvették az ifjúsági klubunkat, lllllilBiiiiiBiiiiiiaiiiiiiii Herperger János ahol eddig összejöttünk . . 1 Meg aztán: ha figyelembe vesszük, hogy Érsekvadkerten még nagyon sok család mély vallásos nevelést ad a gyerekeinek. Egyszóval, az iskolán tanultakat csak az ilyenféle „átültetéssel”, illetve e tények figyelembevételével alkalmazhatom. Amikor Éva propagandista lett, a vitakör résztvevőinek jó része természetesnek vette a politikai képzésnek és a templomnak való együttes „tisztelgést” Mostanra ez az arány elenyésző lett. Mi a siker titka? — Két dolgot nagyon lényegesnek tartok — mondja. — Az első a jó közösségi szellem, az összetartás érzésének a kialakítása, amikor mindenki szívesen jön a foglalkozás- ra. nem nyűgnek tekinti. A másik dolog pedig a témaválasztás. „Kitapintani” az emberek gondolatvilágában azokat a témákat, amelyek cselekvőén érdeklik őket, vagyis véleményük, mondandójuk van róla. Ha ez a kettő együtt áll, akkor a propagandistának már könnyebb a dolga. Molnár Károly , — Ez kicsit rázósabb kérdés — válaszolja —, mivel na-, gyón nehéz megmérni, hogy a mindennapi munka során milyen szerep jut a politikai képzésnek. Azt hiszem, ezek a fórumok arra is alkalmasak lehetnének, hogy a kezdeményezéseknek, az ötleteknek teret nyissanak. S, ha minél több ilyenről hallanánk, az, véleményem szerint mindenképpen dicséretesen minősítené a vitaköröket. Mert minden foglalkozás és elmélkedés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. m 0 „Az embert nem lehet valamire megtanítani, csak hozzá lehet segíteni ahhoz, hogy a tudást maga szerezze meg" — mondta Galilei néhány évszázaddal ezelőtt. Ez a vélekedés ma, a technika századában is megállja a helyét, sőt nagyon is aktuális: szaporodó tudásanyag elsajátítása, tanulni — tudás nélkül nem megy. Ennek az alappillérei viszont a képességek, ezek között is első helyen a kommunikációs képesség. Ám kerüljük az idegen szavakat és mondjuk ki magyarul: az ír- ni-olvasni tudás! Persze, íráson nem puszta betűvetést, olvasáson pedig a betűk összekapcsolását értjük, hanem kifejezőkészséget és a leírt gondolatok megértését. — Évek óta izgatott, mi az oka annak, hogy egy gyerek váratlanul, hirtélen „feltör”, vagy éppen visszaesik, amikor bekerül a gimnáziumba. Az első osztályba belépők között iszonyú nagy szintkülönbségek vannak. Azonos jegy esetében is! Vegyünk két négyes tanulót — az, aki csak azért lett jórendű, mert lustább a kelleténél, de jó képességű, egészen más helyzetben van, mint, aki nem tud igazán ír- ni-olvasni, problémát felvetni, csak bemagolta az ismeret- anyagot. Régóta foglalkoztat, miként lehetne valódi esély- egyenlőséget biztosítani a diákoknak —, ami most felszín„Kyérsanyag": a Esélyek és személyiség képességek re hozta, a pályázat megírására inspirált, az a felzárkóztatás belépése volt, amit nagy örömmel használtunk ki mindnyájan a tantestületben: Nagy Ervinné, , a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium magyar—történelem szakos tanára a megyei pedagógiai pályázat egyik első díját nyerte el nemrég A kommunikációs képességek fejlesztésének lehetőségei a felzárkóztatásban című munkájával. Amikor leültünk beszélgetni, az elsők között a közös munkát hangsúlyoztam magyar szakmai munkaközösség mellett a matematika-, kémia-, oroszfelzárkóztatás tapasztalatai, a kollégák véleménye rengeteget jelentettek számára. Másnál ez szerénykedésnek tűnne, de ismerve a tantestületet, fel sem merül a „gyanú”. Mi is a „titkuk”? Nem több és nem kevesebb, mint, hogy hivatásnak érzik a pedagóguspályát. Nem félnek az újtól — abban igyekeznek a jót észrevenni, kiaknázni. Nem véletlen, hogy évek óta számít rájuk azOPl de az sem, hogy diákjaik oly sok helyre eljutottak az itt kapott felkészítés segítségével. Jól szerepelnek a tanulmányi NÓGRAD - 1981. április 19., vasárnap versenyeken. Ennyi lenne a „titok”? Nem. Van még valami, a hivatás szó mögött, ami nehezebben megfogható, megfogalmazható: alkotó munkának tartják többen a pedagógiát, amiben a „nyersanyag” a személyiség — a gyerekeké és sajátjuk. Azt, hogy mindenki a képessége szerinti legjobbat nyújtsa,nemcsak a diákokra értik. Személyiséget csak személyiség tud formálni igazán — ebben a tantestületben szerencsére sok tanáregyéniség van. A jelenlegi mostoha körülmények között, több helyszínen tanítva sem szeretnék .leszállítani a mércét. — Ha egy mondatba kellene sűríteni, mit akartam mondani a dolgozatommal, az valahogy így hangzana: csak feladatmegoldással lehet képességeket fejleszteni és a megszerzett képességekkel kell újabb feladatokat megoldani — ez a tanítva-tanulás olyan egymásra épülő rendszere, amelyben a diák aktív részvétele a siker egyetlen titka. A képessége!:, készségek fejlesztését csak akkor segíthetjük, ha nem akarjuk beléjük sulykolni a nyelvtant, hanem a nyelvi szabályok, törvényszerűségek felfedeztetésére törekszünk, nem csak elmagyarázunk egy történelmi anyarészt, hanem a cél a régi korok, helyzetek t problémáit „megoldatni” velük. És a feladatok személyre szabottak legyenek. — Mindezzel tökéletesen »egyetértek —, de nem reménytelen kissé ez az egész? A diákoknak akarni kell tanulni, a pedagógusnak pedig hagyni időt, energiát a felkészülés. önművelés mellett erre a differenciálásra. — Akik ismernek, tudják: nem vagyok a „hurráoptimizmus” híve Nem szeretem a rózsaszínt, a lakkozást. De pesszimista sem vagyok! Ezek a feladatok valóban nehezek — nem szabad elszakadni a gyerekek világától, érdekes, fantáziát me&nozgató kérdéseket kell felvetni, a tantervi követelményekhez is igazodva egymásra épülő feladatsorokkal dolgozva valósítható meg a felzárkóztatás. Nem old meg mindent. Nem csodaszer. De, ha a csoportból sikerül néhány gyerek fejlődését segíteni, már megérte a pluszmunka. A tanári munka jellemzésére József Attilát idézi Nagy Ervinné dolgozata befejező részében. ’’Kézen fog egy ismeretlen tájon, egy ismeretlen hegy lábánál. Szalagúton vezet fölfelé egyre szűkülő körökben ... Fönn az ormon aztán egyszerre nézhetünk a szelek minden iránya felé, és ki-ki annyit lát, amennyi szeme van”. A gondolat nem csupán poetikus, igaz is! Ám az igazi tanár a látnitudásban is segít, illetve segíthet. 6. Kiss Magdolna Az érsekvadkertinél kedvezőbb helyzetben vannak a síküveggyáriak, ami a feltételeket, s a körülményeket illeti. — Elismerem — feleli Herperger János, a salgótarjáni síküveggyár propagandistája. — Viszont nálunk sokkal nagyobb a létszám, így feladatainkat is szélesebb körhöz kell igazítani. A politikai képzési munkabizottságban 12-en vagyunk. Egymás között fölosztjuk a témaköröket. Nekem például a sport és a vallás jutott. — Szerinted milyen szerep jut a képzésben a propagandista személyének? — Meghatározó. A fölkészültségen, egyéni képességein múlik a képzés sikere Az egyik gondunk, hogy mire „kineveljük” a tehetséges propagandistákat, más feladattal bízzák meg őket, így munkánk ebből a szempontból nehéz. Egy másik problémát is említ Herperger János, s ez már bizonyosan általánosabb gond. Nevezetesen: mennyire segíti a politikai képzés a mindennapi munkát, a cselekvést? Salgótarján város politikai képzési munkabizottságának titkári tisztét tölti be Molnár Károly, a bányagépgyártóvállalat KISZ-bizottságának titkára. — Megkövesedett egy olyan szemlélet, amely szerint a politikai oktatás és a KISZ- munka két különböző dolog — hangsúlyozza —, holott nem szabad ilyen választóvonalat húzni, mert mindkettő azonos célt szolgál. És talán mondanom sem kell, hogy a képzésnek segítenie kell a mozgalmi munkát, információkat, javaslatokat kell adnia. Sajnos, több vitakörvezető nem veszi ezt komolyan, például nem tájékoztatják megfelelően az irányító szerveket a viták tapasztalatairól, de a KISZ-ve- zetők egy része nem is igényli, megelégszik azzal, hogy „lément” a pol.-képzés, és kész. Ez persze így nincs rendjén. Nemrégiben látott napvilágot egy új rendelkezés, amely arra hivatott, hogy a gondokon enyhítsen. Például a témák kiválasztásában, a vitakörök esetében teljesen önállóim dönthetnek a résztvevők, hogy mit dolgozzanak fel, miről essék szó. De a határozat többi része is ezt segíti. ☆ Az említett hiányosságok ellenére érezhető a javulás a KISZ politikai képzésében — vallják a propagandisták, s ez nem csak a számokon látszik — csupán a megye 18 ezres ifjúságmozgalmi táborából több mint 12 ezren járnak foglalkozásokra —, hanem a gyakoribb és a tartalmasabb vitákon, az időszerűbb téma- választásokon is. Valami tehát elkezdődött! Tanka László MAI TÉVÉAJÁNLATUNK: 21.45: Záray Márta. Összeállítás Fényes Szabolcs dalaiból.
