Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-14 / 87. szám
Ml megtanulták az úl gyártásmódot Szélvédők színvonala — Ez a garnitúra egy év alatt megtanult egy új technológiát — mondja Varga László, a salgótarjáni síküveggyár gyáregységvezetője. — És ugyanez alatt az egy év alatt megtanultak precízebben dolgozni —, mint- ahogy a gyárban átlagosan szokás Qsrtmundi minőség .Tavaly májusban kezdtek próbálkozni a hajlítókemencén való termeléssel a feldolgozó-gyáregységben. Szilárdan tartották magukat ahhoz az elhatározáshoz, hogy addig nem adnak ki készterméket a kezükből, amíg annak minősége kifogástalan nem lesz. Ennek a követelménynek eleget tenni korántsem volt könnyű. Mind a műszaki, mind az emberi tényezőket a célnak megfelelőre kellett alakítaniuk. Az egyik számottevő gondot az úgynevezett aszimetrikus üveghajlí- tás okozta. Ki kellett kísérletezni az új nyugatnémet kemence lehető legpontosabb beállítását. Egy kemencén beiül a formázó kúppalást két vége között 1—2 Celsius-fok eltérést kellett létrehozni, hogy megfelelő üvegforma kialakuljon. Ilyen pontos szabályozást maguk a nyugatnémetek sem értek el a kemencén. Ma már minden kemencekezelő képes erre. Másik fontos föladatuk volt a nemzetközileg elfogadható termékszínvonal megközelítése. Két termékük a ragasztott biztonsági üveg és az ebből készülő hajlított szélvédő. Ezt a világpiacon a „dortmundi minőséggel” mérik, vagyis az ottani minőség- vizsgáló intézet elismerő minősítésével. Tarjánban is rendelkezésre állnak az optikai, golyó- és hőállósági vizsgálathoz kellő eszközök, ezekkel mérni tudják, hol tartanak. Dortmundba egyéves folyamatos termelés után vihetik ki gyártmányaikat. A gyáriak szerint már most, sőt, korábban is kiállták volna a próbákat az üvegek. Ezért vagyunk itt Tavaly az utolsó negyedévében alakultak úgy a körülmények, hogy nagyobb mennyiséget szállíthattak legfőbb megrendelőjüknek, az Ikarusnak szélvédőből. Az idei első negyedévben sikerült túlteljesíteniük az előzetes terveket. De milyen minőségben? — Csak egy jelentéktelen panasz érkezett még tavaly az év közepén. Azóta egyetlen reklamáció sem futott be — közli Varga László. — Az Ikarusból hallottuk, hogy nagyon meg vannak elégedve a szélvédőkkel — tudom meg Aulich Árpád üzemvezetőtől. — Nemcsak a vezetők, a dolgozók is. Azt mondják, a mi szélvédőnk vastagabb, mint a korábbi, importált üveg, ezért könnyebb vele dolgozni. Ugyancsak jó minőségű a februártól gyártott, színes sávval ellátott Lada- és Tra- bant-szélvédő. — Nagyon tetszetős e termékünk — jegyzi meg Aulich Árpád —, hallottam, hogy van, aki azért akarja kicserélni a kocsiját, hogy ilyen szélvédő mögül vezethessen. Azt azért nem állítják, hogy tovább semmi teendőjük nincs a termékek színvonalának emelésében. — Amit eladunk, azzal nincs baj, arra vigyázunk — meditál Varga László. — A vevők elégedettek is. De mi itt a gyárban tudjuk, hogy nem ülhetünk a babérokon. A szakemberek az úgynevezett „kihozatali mutatókon” kívánnak javítani, vagyis ' a fölhasznált anyagmennyiség és a késztermék mennyiségének arányán. — Ezen mindig is lehet javítani — állítja Aulich Árpád. — Még ha 99 százalékot érnénk el, az 1 százalék lefaragásán, akkor is törnénk a fejünket. Ezért vagyunk itt. — Olyan technológiát kellett elsajátítanunk, amilyen most nincs máshol az országban — így Noszki Miklós kemencekezelő — Egymástól tanult vezető, beosztott, mit hogyan, csináljon. Most már túlvagyunk a tanulás időszakán. Jó a minőség is. Szerintem ezen már nem sokat lehet finomítani. Legfeljebb kicsivel lehet nagyobb a gondosság, élénkebb a figyelem munka közben. Ehhez hamarosan a jobb minőségű munkára ösztökélő mozgóbért vezetnek be, illetve a meglevő mozgóbért módosítják a gyáregységben. Az ezzel kapcsolatos fölmérések jelenleg zajlanak. Nem engedelmeskedik! — Nekem nem új e munka — mondja Mátrai Lászióné kézi idomvágó. — De akadt olyan, akinek új volt és egy év alatt jól megtanulta nálunk. Most már a csiszolókat is gyakorolhatjuk, hogyha kell, tudjanak helyettesíteni. Abban a munkafolyamatban, amelyben Mátrainé tevékenykedik, a vágás a legfontosabb művelet. Ezért szükséges, hogy minél többen — és jól — el tudják végezni. Nem akármilyen pontosság a követelmény. — Ha két üveglapot összeragasztva meghajlítunk — hallom Aulichtól — ákkor nyilván a belső lap széle kinyúlik a külső üveg széle fölé. Hogy ennek elejét vegyük, a külső lapot hosszabbra szabjuk. De mind a két üveget olyan pontosan kell kivágni, hogy már egy milliméteres eltérés is sok! — A múltkor egy fiatal- asszony bejött hozzánk, látta milyen gyorsan dolgozunk. Azt mondta: ő ide kéri magát, ez nagyon könnyű munka — meséli Mátrainé. — Adtunk neki egy vágót, próbálja meg. Csak csodálkozott, hogy a szerszám nem engedelmeskedik a kezének... Molnár Pál Mindennapi kiflink, kenyerünk — CSÖKKENŐ ÁLLÁSIDŐK, JOBB GÉPKIHASZNÁLÁS — ÚJDONSÁGOK A PIACON — PRÉMIUM A MINŐSÉGÉRT — A tavalyi 23 százalékos ugrás után idén újabb bő- tíz százalékkal növeli termelési értékét a Nógrád megyei Sü- tőipari Vállalat: az év során 188 millió forint értékben állít elő kenyeret, péksüteA jobb minőségű, ízletes, gusztusos kenyér és péksütemény gyártása zömmel a kenyérgyári dolgozókon múlik. A dolgozók fele minőségi bérezésben részesül az idén, minőségi prémium címén 870 ményt és más sütőipari árut. ezer forintot fizet ki a vállalat. Az 1981-es bérfejleszNagyobb mértékben használja ki idén a vállalat a sütőkemencék ' teljesítőképességét. Az optimális kapacitás- kihasználást a sütőiparban 70 százalékban jelölték meg. A vállalatnál ez már tavaly is 71—73 százalék volt, most újabb 1—2 százalékkal növelik. Szorosan hozzátartozik ehhez az állásidők további öt- százalékos megnyirbálása. Elsősorban gyakoribb és _ jobb karbantartással, • tartalékban levő felújított gépekkel iparkodnak csökkenteni az állásidőt. Tavaly összesen kétezer óra esett ki a termelésből az állásidők miatt, s ebben nagyrészt az elhasználódott öreg berendezések voltak ludasak. Ugyancsak az állásidők csökkentését szolgálja az egyenetlen leterhelést pontosabban követő munkásátcsoportosítás is. A Nógrád megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet rendszeresen mintát vesz a sütőipari árukból vizsgálat végett. A mintáknak két éve még több mint 14 százalékát kifogásolták, tavaly már csak a nyolc százalékot alig meghaladó mennyiség nem felelt meg a követelményeknek. Ez a kifogásolási arány jobb az országos átlagnál, a vállalat az idén legalábbis ezt a szintet igyekszik megtartani. tési összeg 40 százalékát mozgóbér képzésére használták fel, a mozgóbéreknek is mintegy 80 százalékát szánják célprémiumnak, céljutalomnak és minőségi bérezésnek. Űj termékekkel is megjelenik a piacon a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat. Egy hónapja szállítják az üzletekbe a 22 dekás zsúrtortát, ezzel korábban jelentkező igényt elégítenek ki. A várhatóan június 30-ára elkészülő új süteményesüzemben is új termékekkel bővítik az eddig megszokott választékot. A szóba jöhető új péksütemények gyártását most kísérletezik. Ugyancsak újdonság, s várhatóan nagy tetszést arat a vevők körében a kukorica- pelyhes kenyér. Sütése húsvét után indul, egyelőre a 2-es számú salgótarjáni üzemben. Kezdetnek havi tízmázsás mennyiséget küldenek a salgótarjáni szakboltokba a gyártás növelését a fogyasztók véleményétől teszik függővé. Emellett a már ismert rozs- kenyérből a rendeléseknek megfelelő mennyiséget, napi 250—300 kilót sütnek a salgótarjáni üzleteknek. Nyolc esztendeje alakult meg a Volán Z. számú Vállalat salgótarjáni telepén a Kilián György nevét viselő tmk szocialista brigád. A 7 fős kollektíva háromszor nyerte el az aranykoszorús szocialista brigád címet. Az elmúlt évi tevékenységük alapján a Vállalat kiváló brigádja kitüntetésben részesültek. A képen Demeter István, Klimasz Ferenc, Ilku Antal és Bódi Gáspár tmk-javítást végez, — bábel-felv. — Kőolajlelőhelyek A Koszalin mellett levő Karlinóban a föld mélyéből feltört a kőolaj. Kitermelését mindaddig nem folytatják, amíg teljesen fel nem szerelik a lelőhelyet, és fel nem mérik az itt található kőolaj tartalék mennyiségét. A karlinói kőolaj nem az első felfedezés a Balti-tenger partján. A legnagyobb mennyiségű lengyel kőolajat kilenc évvel ezelőtt fedezték fel Kamién Pomorskiban. 1972 novemberében a Kamién Pomorski közvetlen szomszédságában fekvő Óhrzaszczewska-szigetem folytatott próbafúrás alkalmával bukkantak kőolaj-lelőhelyre. Annak idején kitörés és üzemzavar nélkül zajlott le a feltárás, valamennyi berendezés kifogástalanul működött. így azonnal meg is kezdték a kiaknázást és a további próbafúrásokat. Ezen a területen összesen több mint húsz olajkutat fúrtak eddig. A leggazdagabb a ChrzasZczewska- szigeten és Wysoka Kamiens- kében található kutak bizonyultak, melyekből évi 160 ezer tonna kőolajat termelnek ki. Ez a mennyiség a lengyel kőolajkitermelésnek közel a felét jelenti. 1980. végén új lelőhelyet fedeztek fel Blotnában (Gol- czew és Nowogard között), amely eddig mintegy 500 tonna olajat adott. Nehéz lenne megmondani mire lehet ténylegesen számítani, ugyanis az itteni munkálatokat a karlinói kőolajkitörés miatt félbe kellett szakítani. Megjelent a konkurrencia Termék a kiskertekből A megteszekhel3’ és környéke iparosodott vidék, az itt élők többsége üzemben, gyárban dől. gozik. A munkások körében Is egyre népszerűbb a hobbikért, a kiskertmozgalom, s igen sokan nem csupán saját szükségletre termelnek, hanem árujuk egy részét a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlóhelyein kínálják fel. Az ÁFÉSZ Idén 57 millió forinr értékben vesz át árut a kistermelőktől. Az előző évitől némileg kevesebbet, mert a járásban is megjelent a konkurrencia; a ka rancslapujtői termelőszövetkezet a körzetéhez tartozó Öt faluban új tevékenységként felvásárolja a nyulat és a fekete ribizlit. Az Öt községben várhatóan tíz vagon nyúl és 400 mázsa fekete ribizli köt ki a tsz felvásárlóhelyein. Zöldségből és gyümölcsből ötmillió forint értékű mennyiség felvásárlását tervezi az ÁFÉSZ. A szerződést kötött zöldségtermesztőknek a szövetkezet kedvezményes áron fóliát ad. A boltok zöldség-gyümölcs ellátását azonban a termeltetés segítségével sem tudja megoldani: a hiányzó mennyiséget megyén kívüli nagyüzemi gazdaságoktól szerzi be szerződéses alapon. Kedvelt a járásban a méhészkedés : csaknem négymillió forint értékű mézre számít idén a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ Termelői támogatásban a méhészek is részesülnek. A méhészke. ciőkedv fokozására kedvezményes invertcukrot, valamint a vándoroltatás segítésére fuvarkedvezményt kapnak. A nyúltenyésztő szakcsoport tagjainak a törzsállomány vér- frissítéséhez szükséges, olcsón kapott tenyészállatok biztosítása jelent számottevő segítséget. A háztáji gazdaságokból az év során 19 millió forint értékű nyulat vásárol fel a szövetkezet. A baromfitenyésztési kedv serkentésére naposállatot neveltet az ÁFÉSZ a kistermelőkkel — ezek értékét megelőlegezi, az előleget az előnevelt csirkék átvételekor tudja le. Üjként gombatermelő szakcsoport alakult a szövetkezeten belül, munkájának támogatása is az idei esztendő feladata lesz. A karancsaljai és etesi méhész szakcsoport pedig az egyesülés mellett döntött, melynek várhatóan a méztermelés látja hasznát. A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ működési területén 21 felvásárlóhelyen veszi át a kistermelők és a szakcsoportok áruját. A megtermelt érték hasznosításáról, továbbításáról ezzel lényegében minden községben gondoskodott. Láncszemek Ismerek egy éjjeliőrt, aki baráti körben gyakran mondogatja félig tréfásan, félig komolyan: „Az igazgató után ón vagyok a második ember a vállalatnál”. Amikor megkérdezik tőle hogyan érti ezt, így felel: „A nap huszonnégy órájának egyik felében az igazgató elvtársra bízták az üzemet, a másik felében pedig én ügyelek”. Némileg túloz ugyan az öreg, de alapjában véve igaza van. Ez a beosztás is, — csakúgy, mint sok más — becsületes helytállást, lelkiismeretig fegyelmet, felelősségérzetet követel azoktól a többnyire már nem fiatal emberektől, akiknek az a hivatása, hogy őrizzék a vállalat, az intézmény, a nép vagyonát. Szándékosan használtam ezt a kifejezést: hivatás. Sokan ha ezt hallják, csak olyan foglalkozásokat tudnak elképzelni, mint orvos, pedagógus, katonatiszt, tudós vagy művész. Á felsoroltak valóban szép és fontos hivatások, talán ebből származik a tévedés is. Két dolog keveredik itt olykor össze: a szép és a fontos. Amit szépnek tartanak, azt hivatásnak, s ezért fontosnak is tekintik, amiről úgy vélekednek,’ hogy nem szép, azt jó esetben fontosnak tartják, vagy annak sem. Sok helyen fellelhetők olyanok, akik ezen a szemüvegen át nézve lekicsinylik, semmibe veszik mások munkáját, szorgalmát. Csupán azért, mert az nem látványos és csyiogó, nem áll szüntelenül a közfigyelem fókuszában. Ugyanakkor saját tevékenységüktől könnyekig meghatódnak, bár a munkában „fogjuk meg, és vigyétek” a fő jelszavuk. Mindenki felismeri ezt a típust még akkor is, ha felségjelük különböző. Az egyiket úgy tartják számon, hogy a „nagy okos”, a másikat úgy, hogy „nern most lépett le a falvédőről”. A harmadikat ott találják azok között, akik a legerőszakosabban reklamálnak, ha véletlenül — s szerencsére — kimaradnak a jutalmazásból. Valamennyiükre egyaránt jellemző, hogy a megérdemeltnél több elismerést, több fizetést, több tiszteletet és bámulatot követelnek maguknak, akár mások rovására is. Ha ezt mégsem kapják, megtelnek sértődöttséggel, és környezetük légkörét is rontják. Az ellenkező véglet sem ritka tünet. Ismerünk olyan embereket is, akik saját munkájukat tekintik tizedran- gú feladatnak. Ügy érzik, a világ egészen jól meglenne az 6 szorgoskodásuk nélkül. Emiatt kelletlenül, örömte- lenül, félszívvel dolgoznak, és néha keserűen, némi irigységgel gondolnak azokra, akiknek szerintük szép munkájuk, fontos hivatásuk van. Ismert megállapítás: pótolhatatlan ember nincs. Ez megfelel a valóságnak. Egész más a helyzet, ha általában a munkára, a társadalom életében különféle funkciót betöltő emberi tevékenységre gondolunk. A hangsúlyt ugyanis nem arra helyezzük, hogy egy adott tevékenységet más is képes elvégezni, hanem arra, hogy valakinek mindenképpen el kell végeznie — méghozzá rendesen, tisztességesen, mert a közösség számára az nélkülözhetetlen. Nem nehéz belátni, hogy különösen a modern társadalomban, fejlett gazdasági viszonyok között, amikor a tudományos és technikai haladással a termelő és mindennemű társadalmi tevékenység egyre szerteágazóbbá válik, bármely egyszerűnek, igénytelennek tűnő munka elmulasztása is súlyos zavarokhoz, veszteséget előidéző rövidzárlatokhoz vezethet. Ami csak szépet, fontosat, érdekeset látunk magunk körül, az minden közös erőfeszítéssel — ki tudja hány ember munkája révén — születik. A legegyszerűbb családi ház építéséhez is százak és ezrek munkájával készült anyagokat, készülékeket használunk fel. Hiányozzék akár csak egy is, rögvest kiderül, hogy az bizony minden látszólagos jelentéktelensége ellenére is nélkülözhetetlen. Nem árt, ha néha gondolnak erre a hencegők, az önmagukat felmagasztalók, a mások fáradozását lekicsinylők is. És azok is, akik saját tevékenységüket értékelik le igaztalanul. gy. *. NÓGRÁD - 1981. április 14., k«dd
