Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-14 / 87. szám
In memóriám Várkonyi Zoltán Ne érezzék Iróniának, vagy revelágiónak, csak puszta tény- közlésnek: tévérendező született. Vltray Tamás, az egyik legrégibb tévériporter, játékvezető rendezőként mutatkozott be vasárnap a késő esti órákban. A dolog pikantériáját mindenki érezte, korántsem célzattalanul ismételte el a bemondónő, hogy rendkívüH- ségnek leszünk tanúi. Rendhagyó a cím — Két emlékmű, — rendhagyó a rendező személye. Bár jómagam inkább csak az utóbbit tartom annak, noha ugyanakkor csöppet sem csodálkozom azon, hogy Vitray megpróbálkozott a rendezéssel. Sőt — ha tovább meditálok rajta — természetes következménynek fogható fel a rendezés, egy olyan jelentős tévés múlttal, szervezői, vezetői, irányítói tapasztalattal bíró személy esetében, mint Vitray Tamás. A lehetőség megadatott. Vitray mestermódra élt vele. Jó néhány hivatásos filmrendezőt lepipált Várkonyi-emlékmű- sorával. A Két emlékmű előtt sugározták az azóta neves filmrendezővé előlépett Claude Sautet tizenkét éve készült, Az élet dolgai című filmjét, mely a remek színészek — Michael Piccoli, Romy Schneider, Lea Massari —, az időfelbontás, a leleményes formai megoldások ellenére is megmaradt a hétköznapiság szintjén, mindössze pár pillanatra tudott érdeklődést kelteni. Sándor Pál szürrealisztlkus, misztikus „látomása” az 1944. év magyarországi teléről, a Szabadíts meg a gonosztól! is inkább a rendezői bravúrról árulkodik, mintsem a gondolat újszerűségéről, mélységeiről, Az „Angyal” visszatér angol bűnügyi tévéfilmsorozat Mák- virágok nyomában című epizódja pedig — szombat este láthattuk a filmkoktélban, ugyanúgy, mint Sándor Pál filmjét — „fantasztikumban”, nevetségességben, unalomban és bárgyúságban vetekszik az egy héttel korábban vetített NSZK-beli Tetthély sorozat filmjével. És mindet profi filmrendezők készítették, Vitraynak tehát végképp nincs szégyenlenivalója. A Két emlékmű annyiban valóban rendhagyó, hogy eltér — ha egészen nem is, mert képtelenség, de alapjaiban — az emlékfilmek szokásos „fazonjától”. Ami azonos: az ismerősök emlékezése, egyes színpadi és egyéb jelenetek bevágása. A hangsúly azonban máson van: a megközelítés és a megvalósítás módján, a kifejezés árnyaltságán. Vitray okosan kerüli el a memoár buktatóit, a túlcsorduló érzelmet, a legendagyártást, a „szenttéavatás't”. Várkonyit mindvégig árnyaltan, emberként mutatja. Beszélgető partnereit a lényeg közlésére szorítja, s nem restellkedik az ellentmondó vélemények egymás mellé állításától. Csak emlékeztetőül: féltek-e a Vígszínház alagsorában buj- kálók a nyilasoktól, vagy sem: jó színész volt-e Várkonyi, vagy rendezőnek volt nagyobb? Aztán az unoka megszólaltatása is eredeti, tipikusan „vitrays”, a legkézenfekvőbben utal az előzményekre, a portrésorozatokra, melyek Szophoklésztől vették összefoglaló címűket. Külön megjegyzést érdemel a kezdés és a befejezés. A nyitó képsorok színházi életünk néhány, a közelmúltban elhunyt kiválóságának fejfáját villantja fel, asszociálva áz életbeli környezetet éppúgy, mint a halálbelit. Bizony vannak óriási veszteségeink! A befejezés a közreműködőket vonultatja fel. Jönnek sorban, virággal a kezükben: a kezelőorvos, a tanár, az iskolatárs, a munkatársak — s a virágok a frissen elkészült síremlékre, Varga Imre szobrászművész alkotására kerülnek. ízzel a gesztussal el is készült a két emlékmű: maga a kézzel fogható, materiális, és a másik, a szellemi, érzelmi. amely azokban a? emberekbén épült fel, akik kapcsolatba kerültek Várkonyi Zoltánnal és szerették. Várkonyi a „játék" polihisztora volt. Színész, színházi és filmrendező, színigazgató, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektora. Lehet művészetének minőségéről, nagyságáról vitatkozni, de hatását nem lehet eltagadni. Örkény István írta — ki azóta szintén veszteségeink márványtáblájára került — az Oj Tükör 1979. április 20-i számában a Várkonyi-búcsúztatóban: „A képességek ritka együttese.találkozott benne: a tehetség, a szervezni tudás és az energiának valami olyan intenzitású kisugárzása, mely minden vele dolgozóba beletáplálta életerejét." Vitray filmje mintha ennek a gondolatnak lett volna a tisztességes, meggyőző kibontása. Hasonló feladatra máskor is vállalkozhatna! (sulyok) Sikeres volt a kedvezményes könyvvásár Várakozáson felüli sikerrel zárul hazánkban az ötvenszázalékos könyvvásár, amelyet — mint hírül adtuk — március 9-től 28-ig rendeztek meg. Elkészült a mérleg, amely szerint csak Budapesten 14 millióé forgalmat bonyolítottak le a könyvesboltok, azaz ennyi a lakosság megtakarítása is. Országosan pedig 34,5 millió forint megtakarítást hozott a könyvvásárlóknak ez a vásár. Amint azt a televízióban áz Állami Könyvterjesztő Vállalat képviselője elmondotta, a vásár sikeréhez tartozik az is, hogy jelentősen enyhült pár hét alatt a bolti zsúfoltság, s a befolyt összeget újabb művek megrendelésére fordíthatják. Nógrád megye legnagyobb könyvesboltjában ugyancsak sikerrel zárult a vásár. Ipacs Lászlónénak, a Művelt Nép 353. számú Nógrádi Sándor könyvesboltja vezetőjének tájékoztatása szerint Salgótarjánban szintén jóval meghaladta a várakozást az az érdeklődés, amely az ötvenszázalékos könyvvásár iránt megnyilvánult. Erről tanúskodnak az adatok is. A bolt forgalma március 9-től 28-ig 236 ezer forint volt, az úgynevezett pavilonsori könyvesüzlet 150 ezer forintot forgalmazott. A kedvezményes könyvvásár idején sok értékes könyv között válogathattak az érdeklődők, igen nagy volt a kereslet például az ismeret- terjesztő, a társadalomlucjp- mányi, az értékes képzőművészeti kiadványok iránt, de gazdag volt a választék a szépirodalmi és az ifjúsági irodalmi művekben is.’ Közben nem csökkent az új könyvek forgalmazása sem. A boltokban felhalmozott készletek elfogytak, csöleként a raktári zsúfoltság. Utoljára 1973-ban volt kedvezményes könyvvásár. az idei tapasztalatok nyomán ezután, reméljük gyakrabban lesz. Megszaporodtak a levélküldemények, szorgalmasabbak lettek tudósítóink, ezt valamiképpen Illik honorálni. Így az Üttörósarok gondozói úgy döntöttek, hogy a legjobb tudósítóknak könyvjutalmat adnak. Ezt a listát a legközelebbi alkalomkor tesszük közzé, mivel legutóbbi jelentkezésünk óta jó néhány levél vár megejelenésre. Nézzünk hát közülük egy-kettőt! A is ■ f tm m m ozunidouzo A balassagyarmati Dózsa György úttörőcsapat ötödikes kisdiákja, Gulya Pál, a szünidei programjáról számolt be rovatunknak. Leveléből kitűnik, bizony nem unatkozott. Legjobban a balassagyármati úttörő- és ifjúsági ház cserebere programján érezte magát, ahol a pajtások . megunt játékaikat cserélhették egymással. Volt itt bűvös kocka, match-box, színes üveggolyó, sok-sok társasjáték, gombfocicsapat, KRESZ- dominó, kártya stb. Asztalos Csaba például dianézőt cserélt gombfocicsapatokért, Gál Orsi KRESZ-dominót adott társasjátékért. Kormosói Kriszti pedig autóskártyát társasjátékra váltott. Ahogy Gulya Pali írja, minden cserélő elégedetten távozott. Csak egy megjegyzés: talán másutt is érdemes lenne ilyenféle cserebere programokat szervezni. Úttörők a környezetért Végre itt van a «yárva várt tavasz, a meleg napsugarak kicsalogatták az úttörőket a szabadba, munkára serkentve őket — olvashatjuk a rétsági általános iskola őrsvezetője, Mocsári Nóra levelében. — Az iskolánk előtti parkban, ahol a Felszabadulási • emlékmű van, tavaszi nagytakarítást végeztek a nyolcadik osztályos pajtások. Dolgoztak a kapák, gereblyék, a szorgos kezek után eltűntek az ősz és tél nyomai. Falevelek, egyéb szemetek kerültek a kosarakba. Munkájuk, szorgalmuk eredményeként a gyep üde zöldbe öltözött. Felfrissült a rózsapark, a virágokat kibontották takaróik alól. Az egész park újjávará- zsolódott kezük munkája nyomán, A park szépségét, tisztaságát a tanulóknak és a lakótelep lakóinak kell a továbbiakban megőrizni, hogy lakóhelyünknek legyen egy szép, gpndozott pihenőhelye. Emlékezetes verseny Singlár Kati, a Ceredi Általános Iskola tudósítója az úttörőélet eseményeiről számol be, ezek köözött is az első helyen olvashatjuk az MHSZ és a rendőrség által szervezett járőrverseny krónikáját. — Az őrsök előbb kitöltöttek egy KRESZ-totót, majd megismerkedtünk „belülről” a rendőrségi autóval, s a rendőrök munkájával. Megnéztük a katonai fegyereket, a futballpályán pedig kutyabemutató nyújtott nagy élményt. Ezután elkezdődött az igazi verseny. Frissen és vidáman vágtunk neki az akadályoknak, mindenki megmutathatta miben a legügyesebb. Az akadályok leküzdése után fáradtan visszamentünk az iskolába. Itt megebédeltünk. A filmvetítésen már alig mozogtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, szép élményben volt részünk, Emlékezetes rriarad számunkra ez a csodálatos nap. Természetesen a versenyek értékelése sem maradt el. Okleveleket, könyveket kaptak jutalmul a győztes őrsök. Kailáék'' barátokat keresnek „Barátokat keresünk! Örsünk, a Kajla őrs szeretne megismerkedni és levelezni hasonló érdeklődésű és korú pajtásokkal. És esetleg később baráti kapcsolatot is teremteni. Mi ötödik osztályosok vagyunk, szeretjük a természetet és a zenét. Nem baj, ha a jelentkező őrs nem csupa láhgész, mert mi sem vagyunk szupermanok. Címünk: 4575 Ságvári Endre Úttörőcsapat, Homoktere- nye, Kajla őrs 3145 ” Felvételi beszélgetésen Nem fukarkodott a sorolt- kai, sem a mondandóval. Kádárkúti Enikő pásztói tudósítónk. őszintén szólva a rovat gondozója nehéz helyzetben volt, amikor választania kellett a témák közül. — Nemrégiben felvételi beszélgetésen voltam a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban. — írja Enikő, — Speciális orosztagozatra jelentkeztem, de a kevés számú jelentkező miatt nem indítottak nyelvi osztályt. Mikor ezt az értesítést elolvastam, nagyon búsultam. Hisz már régóta orosztanár, vagy tolmács szeretnék lenni. Rengeteg időt fordítok az orosz* nyelvre; orosz nyelvű lemezeket hallgatok, szövegeket fordítok és 9 szovjet pajtással levelezek. Esténként otthon oroszul beszélgetünk. Ez jó alkalom, hogy elmélyültebben fogalkozzak a nyelvvel. A felvételi beszélgetésen’ örömmel tapasztaltam, hogy sok olyan lehetőség van a Bolyai Gimnáziumban is, hogy érdeklődésünknek megfelelően tevékenykedjünk. Például a gimnáziumnak van egy lapja, amit a gyerekek maguk szerkesztenek. Sportolásra ii tág lehetőség nyílik és orosz- szakkör is működik. Ha sikerül bejutnom, akkor nyáron már a gimnazistákkal együtt én is mehetek az építőtáborba. Ez jó alkalom lesz arra,’ hogy a munka mellett közvetlenebb kapcsolatba kerüljek leendő iskolatársaimmal. Végezetül... Csak néhány levélről mégi Sikna Róbert,' a Karancske- szi Általános Iskola krónikása szintén egy akadályverseny izgalmas pillanatait éa feladványait vetette papírra: Csonka Piroska egy napközis napról számolt be; Sándor Júlia pedig egy rajgyűlésről tudósított; Várszegi Tamás Rétságról a Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségről, valamint az ezen alkalomból lebonyolított vetélkedőről adott hírt — az izgalmas és szoros versenyben a nyolcadikos csapat: Siklós Katalin, Ferencsik Viktor, Odor István bizonyult a legjobbnak. Találkozó — olyanok jönnek össze, akik hasonló érdekSzikrázó pillanatok Jegyzetsorok a megyei kórustalálkozóról lődésűek, életkorúak, foglalkozásúak. Sikere azon múlik, nyújt-e ez az alkalom olyan élményeket, tapasztalatokat, amelyekre vágyva felkerekedtek a résztvevők. Az április 4-i szécsényi kórustalálkozó a kellemes meglepetéseket nyújtó összejövetelek sorába tartozik. (Amit negatívumként meg kell említeni: elmaradt a szakmai zsűrizés; a műsorok után csak a karnagyok, művészeti vezetők és megyei szakemberek kötetlen beszélgetése következett; idegen, meghívott szakértő nem adott értékelést az együttesek Irányítóinak. A végén kezdve .a tudósítást: eldöntötték, legközelebb nem mulasztják el ezt, komoly igény van rá, segít a mindennapi munka javításában a kívülálló véleménye, jó tanácsa.) Élményeket hozott ez az ünnepi rendezvény sokaknak — először is a sokszínűség, változatosság élményét. A tíz megyei énekkar és a vendégként fellépő szegedi CANTI'CIUM kamarakórus a karének minden fajtájából ízelítőt adott. Kétszólamúsággal több avagy kevesebb sikerrel próbálkozó vegyeskar, népdalkórus, a műfaj klasszikus darabjainak bemutatását tökéllyel vállaló kamarakórus, a tisztán, egyszerűséggel megszólaló pávakör, a meglepően hamar beérő kezdőkórusok és a hat évtizedre visszanéző hagyományos munkáskórus egymás utáni fellépése különös ízt, hangulatot adott a megyéi találkozónak. Felsorakoznak a „legek”. A legváltozatosabb műsort talán a legelsőként fellépő nézsai vegyeskar adta: Nyitra környéki szlovák népdalokat Bartók gyűjtéséből, ismeretlen szerző tavaszköszöntőjét, Kodály-, Bartók-kórus-művekből. Legjobban a szlovák énekek előadása sikerült. Azután következett a legrégibb kórus, a salgótarjáni Bányász férfikar. Valószínűleg ez az együttes a legmagasabb átlag életkorú is — műsoruk reális választásról és jó felkészültségről tanúskodott. A harmadikként fellépő kamarakórus a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatóiból verbuválódott — Tóth Csaba vezetésével már az első városon kívüli fellépésükön jó felkészültségről tettek bizonyságot. A ceredi népdalkör előszöi vett részt megyei kgrustalál kozón — summásdalcsokruk a kétszólamú előadással kísérletező műsorszámaik arra mutatnak, érdemes újjal próbál kozni áz oly sokszor bemuta tott dalok mellett. A mindösz sze egy esztendeje irányít! Farkas Lajos karnagy soka tett az előrelépésért. — d még érlelni kell az új hang zást. Nagy tapsot kapott a pásztói munkáskórus produkciója is. Ősszel lesz négy éve. hogy együtt énekelnek a Lovász József Művelődési Központ és az ÜM. Szerszám- és Készülékgyár .közös szervezésében a pásztói üzemek énekelni szerető munkásai — repertoárjuk ma még jórészt mozgalmi, dalokból, indulókból áll — elsősorban ünnepségeken szerepelnek. Balázs Ferenc vezénylése mellett még sokat fejlődhetnek. A szécsényi ALBA múzeumi kamarakórus Várkonyi Balázsné irányításával hagyományos és szép kamaradarabokat mutatott be nagy sikerrel. Ezután jött. az est kiemelkedő produkciói közé artozó legéndi pávakör, Szlo- ák és magyar népdalcsokor - ennyi volt a műsorfüzetben i nyolc fővel fellépő asszony- .órus szerepléséről. Ez a pu- itánság természetességgel pá- osult az előadásmódban is — úgy énekeltek, mintha ez nem szereplés, fellépés lenne,. hanem magátol értetődően felfakadó éneklés. Ekkor szűnt meg először a székrecsegés a teremben... A salgótarjáni pedagógus-kórus (élén Virág Lászlóval) és az MMK kamara- kórusa a szokott magas nívón énekeltek. A Guthy Éva vezette „csapat" .újra bizonyította összehangoltságát. A megyei együttesek közül utolsóként a vendéglátó nagyközség vegyeskórusa lépett fel, Bárdos: Tiszai dallamok című összeállítása sikerült legjobban, a többi műsorszámon van még csiszolnivaló; de a 26 nőből, 15 férfiből álló vegyeskar adottságai biztatóak, az újjászervezés, pozitív eredményét várják Szécsényben. Az ünnepi találkozó zárása egyben a csúcspontot hozta: a meghívott szegedi CANTICI- UM kamarakórus (a Népműve- - lési Intézet nívódíjasa, főiskolai és egyetemi hallgatókból álló együttes) — elfeledtette a hallgatósággal az idő múlását, az egyik szám a másik után 4 NÓGRÁD - 1981. április 14., kedd újabb élményeket nyújtott, A szécsényi művelődési ház megviselt széksorai ekkor voltak legcsöndesebbek, a közönség áhítattal figyelte az örömmel, játékosan, összehangoltan, művészi szinten előadott műsort, ráadást is kitapsolva. Gyüdi Sándor művészeti vezető együttese a kamarakórusok szinte minden műfajából adott ízelítőt — különösen nagy hatást keltett Bárdos Lajos— Ady Endre: Az Űr érkezése című darabja és a szép spirituálék. Nem volt mindenki itt a találkozón, akit hallani szerettünk. volna — például hiányzott a balassagyarmati városi vegyeskar, a karancsvölgyi kitűnő együttesek —, de a színesség, változatosság így is biztosított volt. Van értelme találkozni, megmutatni egymásnak, ki mire jutott, hol áll. Ha mindez újra szakértői tanácsokkal is párosul, a megyei találkozó —, amely immár a VII. volt — nem csak szikrázó pillanatokat, a tiszta forrásból táplálkozó éneklés élményét adja, de segítséget is a folytatáshoz. G. Kiss Magdolna
