Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
A kongresszusi levél vitájáról Közösen a városért Balassagyarmaton együtt gondolkodnak Hogy kik? Mindazok, akik szeretik ezt a patinás kisvárost és szívügyüknek érzik fejlődését, épülését, csinosodását. Ha úgy tetszik, a városi tanácsnak ezen hivatalból kell munkálkodnia, ám Balassagyarmaton ennél többről van szó. A város vezetői évenként — szükség szerint — megbeszélésre hívják össze azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, szervezeteknek a képviselőit, amelyeket ugyan nem a tanács ellenőriz, de a járási székhely területén van bázisuk. Az elmúlt évek során kiderült, hogy ők is magukénak érzik a várost, amit nem csak szavakkal, de tettekkel is bizonyítottak már. A mind magasabb szintű településpoíitikai célok megvalósítása érdekében szükségessé vált a szándékok és lehetőségek egyeztetése, koordinálása. Balassagyarmaton nemrégiben találkoztak a nem tanácsi irányítású szervek képviselői, hogy meghallgassák az elmúlt öt esztendő eredményeit, a jövendő főbb feladatait, hogy azután az utóbbihoz is hozzájárulhassanak. A mostani tervidőszakban a város — az elképzelések szerint — mintegy 750 lakással gyarapodik. Öt év alatt 19 tantermet kívánnak építeni és újabb kétszáz apróságnak biztosítják majd az óvodai elhelyezést. A hatodik ötéves terv végére bővíteni akarják a szennyvíz- tisztító telepet, hiszen a korszerű otthonok építése ezt feltétlenül szükségessé teszi. Az úthálózat javítását továbbra is napirenden tartják, folytatják a jövendő új lakóházak közműveinek építését. Ezek természetesen csak a főbb feladatok, ám megvalósításukhoz nélkülözhetetlen a vállalatok, üzemek, intézmények és azok dolgozóinak segítsége. Ä koordinációs tárgyaláson tehát megismerhették a jelenlevők Balassagyarmat közeli jövőjének terveit. A tanács képviselői még ebben a hónapban felkeresik az együttműködési megbeszélés résztvevőit, hogy számba vehessék felajánlásaikat és kívánságaikat. A részletes településfejlesztési tervekben a város lakóinak társadalmi munkájára éppúgy számítanak, mint a gazdasági egységek e célra szánt forintjaira. A felajánlásokat összehangolják, teljesítésüket figyelemmel kísérik, ahol kell, segítik a kitűzött célok elérését. Nem véletlenül kapott Balassagyarmat városa az idén félmillió forintot —, elismerésül a társadalmi munkáért. Egészséges lokálpatriotizmusuk tettekre sarkallta a helybelieket, nem csoda, ha szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Minden bizonnyal más települések is követik példájukat. Számvetések a tettekért Várkonyi Zoltán önmagáról — 1944. március 19., a németek bevonulása után végérvényesen leparancsoltak a színpadról. Mivel a színházat nem engedték bezárni, s nem akadt, aki nagy hirtelen a szerepbe helyettem beugorjon, vagy három napig úgy játszottam, hogy közben már lakásomon keresett a Gestapo. Ezek után olyan illegális munkát végeztem, amilyet az adott körülmények megengedtek. Embermentő okiratokat gyártottam például. Amikor pedig olyan utasítást kaptam, hogy jobb lenne ezt is abbahagyni, körülményes bujkálás után behúzódtam a Vígszínház egyik eldugott pincéjébe. Olyan helyiségben éltem két hónapig, ahol nem lehetett fölegyenesedni. Az emlékezetes vfgszínházi csata után kerültem elő az időközben lebombázott pincéből 1945. január 18-án. (A Magyar Ifjúságnak, 1975) — Nem győzöm itt is hangsúlyozni: nem szabad lemondani a közönség igényes szórakoztatásáról —, ne féljünk kimondani: nevettetéséről. Sznob módra fanyalog, aki megveti a nézők szórakozásigényét. De előbb-utóbb csalódik az a színházvezető, aki egyedül a kommersztől várja a sikert. Mekkorát lehet vele bukni! (A Hétfői Híreknek, 1968). — Ha keserű volnék, rektorként nem harcolnék a fiatal tehetségekért, akiket a főiskolán épp azért neveltünk, hogy friss vérrel telítsék az olykor meszesedő ereket. Az idő kétségtelenül könyörtelen, de nem félek tőle. Ámbár, mit tudom én, mi lelkesedik bennem. Most még erősnek érzem magamat, két ember munkáját is végzem, ha kell. Oly színesek és izgalmasak a napjaim, hogy nyugodt lelki- ismerettel mondhatok le egyikmásik feladatomról mások javára. Életem akkor se lesz a szürkék élete. Engem a körülöttem rajzó fiatalság úgysem hagy megöregedni, a biológiai léttel pedig úgyis hiába csatá- roznék. így hát élek, ahogy élek. Barátaim olykor a fejüket csóválják: Mit rohansz, miért csinálod, tönkremész... Mit tegyek? Nincs magamról olyasféle vízióm, amely egy kertben láttatna, saját ülteté- sű dáliáim között. Az én vi- zem-levegőm a színház, a színpad és a főiskola iránt érzett több mint harmincéves szeretetem. (A Film, Színház, Muzsikának, 1978). — Több mint negyven esztendeje vagyok a pályán, és jól megtanultam azt a gyakran hallott színházi mondatot, miszerint senki sem nélkülözhetetlen. A színházban mindig minden újraszületik. Vannak ugyan, ahogy a kártyában mondják,_ impasszok, vagyis olyan időszakok, amikor nehezen jönnek össze a dolgok, vagy nehezen pótolnak egyes személyiségeket, de ez csak nagyon rövid távra érvényes. Ami a bölényt illeti . . . Hát igen . , . Voltunk néhányan ilyen bölények; néha megvadultunk, olykor-olykor rezervátumba vonultunk, de igazából mindig bent éltünk a közéletben, a színház és a művészet világában. És, ha egy-egy „bölény” kidőlt, mindig jött a másik. Ódry Árpád után is jött. Hevesi Sándor után is jött, és még sok nevet mondhatnék, akiknek elvesztése után úgy éreztük, hogy egy korszak lezárult és nem lehet tudni, hogy mi lesz. És valami mindig lett. (Rádióinterjú 1978 szeptemberében, az 1979 áprilisában, 67 éves korában bekövetkezett halála előtt). P. I. A z elmúlt időszakban valamennyi szervezetünkben számvetésre került, illetve kerül sor. összegeztük: a KISZ IX. kongresszusa határozataiból mit valósítottunk meg? Számba vettük feladatainkat, s átgondoljuk, hogyan tudjuk képviselni és védeni a fiatalok érdekeit, hogyan tudunk megfelelni a meg-meg- újuló „elvárásaiknak”. A kongresszus és a megyei küldöttgyűlés előkészítésének szerves részeként a KISZ KB vitára bocsátotta a kongresz- szusi levelet, melynek megvitatására széles körben került sor. Célkitűzésünk az volt, hogy közös gondolkodás — nemegyszer vita — révén kerüljön felszínre a felnőttek és a fiatalok véleménye, és az őszinte, előremutató vélemény- cserék legyenek az alapjai ösz- szegzéseinknek, így kristályosodjanak ki feladataink. Ügy gondoljuk, hogy szándékainknak megfelelően alakult az a gondolatsor, amelyet a NÓGRÁD hasábjain ösztönöztünk. Valamennyi hozzászólónak, aki vállalkozott arra, hogy a kiscsoportos beszélgetésen, nagygyűlésen elmondott véleményét nyilvánosan is elénk tárja, segítségünkre volt — köszönet érte. Áz érdeklődés bizonyítja: a fiatalok széles köréhez jutott el a levél és sok fiatalt ösztönzött közéleti aktivitásra, a közös tennivalók előtti egyetértés kialakítására. A nyilvános eszmecsere — miként az alapszervezeti feldolgozás — leghasznosabb mondanivalóit a gazdasági építőmunkában való részvételünk elemzése, megújítása hordozta. Valamennyi hozzászóló egyetértett abban, hogy jelenünk és jövőnk kulcskérdése gazdasági céljaink megvalósítása, s ezért felelősséggel tenni, erőfeszítéseinket megsokszorozni nemes feladatunk. Ennek alapja csak a becsületesen végzett munka, képzettségünk és képességünk alkotó kibontakoztatása kell, hogy legyen. Egyetértünk azokkal a véleményekkel, amelyek azt erősítik,, hogy szervezeteink és tagságunk megítélésének alapja a napi munka, a munkavégzés minősége és meny- nyisége. Támogatjuk azokat a meglátásokat, amelyek munkaformáink, munkamódszerereink megújításáért a mai gazdasági helyzethez való igazításuk mellett érveltek. Elsikkasztott lehetőség Lopott riport Igen, ez egy lopott riport. A napokban loptam el Cered- ről. Bevallom, nem volt nehéz dolgom. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig tele volt, de a sötétben amúgy sem vettek volna észre. Csak a széksorok előtt felállított két televíziókészülék sugár- a műsor középpontjában a csak ezután kezdődött. A zott némi fényt. A falhoz la- község kulturális élete, a „fa- „tévéadás” után ugyanis a pulva, lassan előreosontam, lusi” életmód állt. közönség egy része a klubOvatosan előhúztam jegyzet- A műsor vége felé a ceredi helyiségbe vonult, ahol a füzetemet, és suttyomban min- bábosok műsorából láthattunk „műsor” készítői élőben vár- den lényeges dolgot leírtam, részleteket, aztán meg — saj- tak választ a filmben felve- Szerencsére mindenki az nos — a műsor készítői jó- tődött kérdésekre. „adást” nézte. pofáskodtak vagy fél órát a A klubban továbbra is siAz olvasó most bizonyára kamera előtt... került inkognitóban maradazt gondolja, hogy valami krij Időközben „beépített embe- nőm, mert „bűntársam”, egy mi ment a tévében. De nem. reimtől” megtudtam, hogy a helybéli gimnazista kislány — Ugyan, ki néz ma már krimit képmagnófelvételeket a bu- Czene Éva — készséggel se- a művelődési házban, amikor dapesti Eötvös Lóránt Tudó- gített „azonosítani” a vitában mindenkinek van saját ké- mányegyetem bölcsész kará- hozzászólókat, szüléké! Nem. Sokkalta iz- nak néhány tagja készítette. — Mit kellett volna kihagy- galmasabb „műsort” közvetí- Hónapok óta járják az orszá- ni a filmből? Felmerült-e új tett a tévé. A képernyőn got — Nógrád megye több probléma? Mennyiben volt ugyanis maguk a cerediek településén is megfordultak reális a képmagnóra rögzí- voltak láthatók. Meg zabari- már —, és a képmagnó alkal- tett kép? Segített-e valamit ak. Meg szilaspogonyiak. Több mazásának lehetőségeit pro- az önismeretben? — kérdez- mint két órán keresztül is- pagálják. Kétségtelen, hogy a ték a műsor készítői, merős arcokat láthatott a kö- technika eme vívmánya „tör- Elsőként Cered község közönség. A falubeliek beszéltek ténelmi” lépést jelent a köz- zös Tanácsának elnöke, Cze- önmagukról, életükről, a köz- művelődésben, hiszen lehető- ne Győző vállalkozott vá- ség múltjáról, jelenéről és séget nyújt az önkontrollra, laszadásra. Elmondta — amit remélt jövőjéről. és a közművelődés szinte mindnyájan éreztünk —, hogy A képernyőn elébb egy ce- »egész területén alkalmazható, mekkora lehetőség rejlik ébredi család tagjai, majd a Pontosabban alkalmazható ben a technikában. Ugyanak- szilaspogonyi „öregek napkö- lesz, ha majd — idővel — kor — véleménye szerint — zijének” lakói szólaltak meg. ára is mérséklődik... körültekintőbb szervezéssel Sőt énekeltek is. Később Pá- A kénmagnóra rögzített in- hitelesebb, teljesebb képet linkás Sándorné, a ceredi mű- térjük természetesen nem elé- kaphatott volna a közönség a velődési otthon igazgatója ké- gítettek ki. Ha már lopok — faluról. A tanácselnök igé- szített interjút a község egy gondoltam — ellopom az nyelte Zabar község teljesebb idősebb „aktívájával”. Mert a egész riportot. Mert a java bemutatását is. Somoskői Lászlóné, a helyi NÓGRÁD - 1981. ápiilis 12., vasárnap | úttörőcsapat vezetője azt kifogásolta, hogy a KISZ több anyagi támogatást kap, mint az úttörőcsapat. Ferencz Nándor, zabari klubkönyvtár-vezető viszont úgy vélte, hogy a képmagnós riport alaptalanul vetett rossz fényt a KISZ-re, mert „úgy jött ki”, mintha a fiatalok csak táncolni akarnának ... Tajti Ervinné iskolaigazgató ugyanakkor a fiatalok passzivitását tette szóvá, Czene Tiborné könyvtáros pedig a könyvtári munka bemutatását hiányolta — teljes joggal. Leginkább Salamon Béla, vb-titkár véleményével értettem egyet —- persze titokban —, aki mindenekelőtt hiányérzetének adott hangot. A bölcsészhallgatók által készített film ugyanis pregnáns példáját mutatta annak, hogyan lehet a technika adta lehetőségekkel — kellő körültekintés híján — visszaélni. A képmagnótechnika valóban lehetőséget kínál egy- egy település szociológiai vizsgálatára. Akár egy szociológiai film készítésére is. A Ce- reden látott film azonban sokkal inkább néhány egyetemista játszi kedvtelésének tetszett, semmint lelkiismeretes tanulmánynak. Szerencsére a filmösszeállf- tás felvillantotta azokat a lehetőségeket, amelyek a képmagnózásban rejlenek S, mert efelől a klubbéli vita is meggyőzött — szinte észrevétlenül sündörögtem ki a klubhelyiség ajtaján ... P. R. KISZ-szervezeteink felelőssége, hogy az adott területen egész gazdasági munkájukat a vállalati céloknak, terveknek megfelelően bontakoztassák ki úgy, hogy az eddigieknél sokkal jobban építsünk a fiatalok kezdeményezőkészségére és újítótevékenységére. Indokoltnak tartjuk a keresetnek, az anyagi és erkölcsi elismerésnek, a munka mennyisége és minősége szerinti jobb differenciálását. Jogosnak tartjuk azokat a felvetéseket, amelyek az előítéletek, a még mindig meglevő, rosszul és igazságtalanul értelmezett „egyenlősdi” szemlélet ellen szóltak. Sok szó esett a beszámoló jelentésben a kiegészítő jövedelmekről. Különösen a fiatal házasok otthonteremtő szándékaik megvalósításában szorulnak erre a lehetőségre. Szövetségünknek támogatni kell azokat a törekvéseket, ameny- nyiben tényleges társadalmi szükségletet elégítenek ki. Ugyanakkor általános egyetértésre támaszkodunk akkor, amikor erőteljesebb fellépést sürgetünk az ügyeskedőkkel, a hiányosságainkat elvtelenül kihasználókkal szemben, akkor amikor mi is elítéljük a protekciót, a gerinctelen ösz- szefonódásokat, a gyatra munkát. Szó esett a munkahelyi beilleszkedés és a pályakezdés gondjairól és eredményeiről is. Az a véleményünk, hogy a pályakezdők a kezdőbérek javítása mellett rendszeres figyelmet, folyamatos segítséget igényelnek. A pályakezdőkkel való okos foglalkozás, a felkészültséggel és tapasztalattal arányos feladat ösztönözheti a fiatalt képességei kibontakoztatására. Nem mond ellent ennek az a véleményünk, hogy a KlSZ-szerveze- teknek támogatniuk, segíteniük kell a kialakult munkaerő-átcsoportosításokat, a mun- erő területi és szakmai mobilitását. V itáink, beszélgetéseink, de a Nógrádban folyó eszmecsere is bizonyította, a társadalmi követelményeknek csak az a fiatal tud megfelelni, aki folyamatosan művelődik, tanul és szakmailag képezi magát. Általános igénnyel találkozhatunk, amely a folyamatos, gyors tájékoztató munkánk iránt fogalmazódott meg. Egyetértünk azokkal a bosz- szúságokkEtl, amelyek a tömegkommunikációs eszközök lehetőségein nem túllépő agi- tációs-propaganda munkát bírálják. Mi is fontosnak tartjuk, hogy a naponta megfogalmazódó társadalmi és politikai kérdésekre őszinte, nyílt választ adjunk. Olyan tájékoztató és propagandamunkát akarunk, amely meggyőz és mozgósít, amely látókört bővít és ismereteket mélyít, amely magatartást formál és cselekvésre ösztönöz. Sok jogos kritika érte szervezeteinket, hogy kevés figyelmet fordítunk a szórakozás, a megnövekedett szabad idő hasznos és értelmes eltöltésének, feltételeinek megszervezésére. Tapasztalataink is bizonyítják, hogy bizony kevés a kulturált és olcsó Szórakozási lehetőség, korlátozottak és kiforratlanok a klubos munkaformáink. Kevés a, zenés, a táncos szórakozóhely. Igaznak és őszintének érezzük ugyanakkor azokat a felvetéseket is, amelyek a lehetőségeink okosabb kihasználására buzdítanak. Az a véleményünk, hogy a vitaindítóban megfogalmazott kérdésre a levélviták megadták a választ. Reális, demokratikus fórumokat teremtettek, ahol felelősséggel bírálták a fiatalok, ami elvetendő, ami korszerűtlen és igényelték az újat, a jobbat, a hatékonyabbat. Bár néhol még mindig tartja magát az a nézet, hogy a demokratizmus egyenlő egy talpraesett KISZ-vezetővel, még mindig lassú és vontatott a felvetett kérdések megválaszolása, s előfordul a jogok és a kötelességek nem kellő ismerete és rossz egyoldalúsága is. Jogos bírálatok érték szervezeteinket, hogy még mindig túl sok a formális vonás, még mindig nagy erőket von el a tényleges tartalmi munkától' szervezetünk mozgósítása, s bizony jelen vannak munkánkban bürokratikus jegyek is. Ezen a jövőben feltétlenül változtatni kell, és a megújulás útját az alapszervezet nagyobb önállóságában, a fiatalok sajátos érdekeinek felszínre hozásában és egyeztetésében, a fiatalosabb, a mozgalmi munkánkat jobban szolgáló munkastílus kialakításában látjuk. Fokozottan kell figyelnünk' a lakóhelyi KISZ-munka társadalmi valósághoz való igazítására. Több hozzászóló figyelmeztetését is időszerűnek érezzük: a mai lakóhelyi KISZ-munkának a települések politikai életében, a korszerű művelődési és szórakozási formák meghonosításában a területért felelős gazdává kell válniok. A közölt véleményeket és a beérkezetteket egyaránt megköszönjük. Hasznos segítséget adtak a megyei küldöttértekezletre való felkészülésre, segítették tapasztalataink összegzését. A véleményekből, hozzászólásokból kiérződő felelősség, szervezetünk munkájának megújítására irányuló törekvés erősítette bennünk, hogy tagjaink, fiataljaink szoros szállal kapcsolódnak munkánkhoz. Bár minden felvetett kérdésre nem tudunk és nem is akarunk választ adni, biztosak vagyunk benne, hogy a kongresszus határozataiban valamennyit viszontlátjuk. Ami biztos, ami közös valamennyi beszélgetésen és vitában: a mozgalom mindannyiunké, s ez nem kevés. Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára Virágokat hozó tavasz. — kép: kulcsár —
