Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-08 / 82. szám

Balassagyarmati utcanevek

Délidében s karancsberényf óvodában.

550 éve született

Francois Villon

Több mint fél évezred választ el bennünket Villontól, és mégis mai költőnek érezzük, varázsa átsugárzik a százéves háború korától napjainkig. Sőt, az utóbbi fél évszázadban él és hat csak költészete igazán — legalábbis a ■magyar irodalomban —, azóta szinte minden jelentős költőnk megpróbálkozott verseinek átültetésével Tóth Árpádtól Szabó Lőrincig, József Attilától Vas Istvánig, Illyés Gyuláig.

Élete csupa ellentmondás: tanult ember, és mégis rablóbandákhoz verődik; megjárja a börtönöket, s a siralomházat, s közben tisztes életre vágyakozik; egyházellenes rebellis, és mégis Jézus herceghez fohászkodik. Költészete sem mentes az ellentmondástól: a személytelen lovagi költészet formaruhájában a személyiség

első igazi, nagy költője, a reneszánsz életérzés teljes költői értékű megfogalmazója.

Mi hát hatásának titka? Gyergyai Albert, a francia irodalom legjelesebb magyar értője és ismerője így fogalmazza ezt meg:

.........egyre fes

zültebben, 's bűvöltebben hallgatjuk, mert mindnyájunk dzsungeléból, létünk és múltunk bozótjából tör fel és száll felénk Villon hangja, ez a dallamos farkasüvöltés, ez a forró, s féktelen panasz, ez a harsány ébresztő, pipogya, fáradt, agyonbástyázott és el- satnyult életünkben, hogy megrendítse, kitágítsa, elmélyítse öntudatunkat, s minden korláton és konvención, minden logikán és érdeken túl egy szabadabb, féktelenebb és veszélyesebb életre emlékeztessen . .

A. J.

Francois Villon:

ELLENTÉTEK

Szomjan halok a forrás vize mellett; Tűzben égek és mégis vacogok;

Parazsas kályhánál vad láz diderget; Hazám földjén is száműzött vagyok; Csupasz féreg, díszes talárt kapok; Hitetlen várok, sírva nevetek;

Az'biztat, ami tegnap tönkretett;

Víg dáridó bennem a bosszúság;

Űr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek; Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak w kétes a szememnek;

S ami világos, mint a nap: titok;

Hiszek a véletlennek, hirtelennek,

S gyanúm az igaz körül sompolyog; Mindig nyerek és vesztes maradok; Fektémben is fölbukás fenyeget;

Van pénzem, s egy vasat se keresek,

És reggel köszönök jó éjszakát;

Várom, senkitől, örökségemet;

Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett; Kínnal mégis csak olyat hajszolok; Csalánnal a szeretet szava ver meg,

S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott; Barátom, aki elhiteti, hogy Hattyúk csapata a varjú-sereg;

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt;

Mindent megőrzők s mindent feledek; Befogad és kitaszít a világ.

AJÁNLÁS

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:

Wines eszem, s a tudásom rengeteg. Lázongva vallók törvényt és szabályt.

S most mi jön? Várom a pályabéremet, Mert befogad, s kitaszít a világ.

Sajátos témájú könyvvel gazdagodott a Balassagyarmatról szóló helytörténeti kiadványok sora. Az újabb településtörténeti mű Kmetty Kálmán könyve, a Balassagyarmati utcanevek címet viseli, Balassagyarmat város Tanácsa kiadásában látott napvilágot 1980-ban. Az ízléses borító és kötésterv Réti Zoltán munkája, a kiadvány térképeit Kunhalasi Istvánná rajzolta, a fotókat Reiter László készítette. A könyvet 2000 példányban adták ki.

Amint arra a dr. Vass Miklós áital írt előszó is utal, az Ipoly-parti palóc városban a múlt értékeinek megmentésén, a hagyományok megőrzésén tudatos szándékkal munkálkodnak. A napjainkban gyorsan változó városképet is úgy kívánják alakítani, hogy az ne jelentse —, mint annyi más városban — a történelmileg kialakult városmag teljes, vagy részbeni pusztulását Az ilyen és hasonló településtörténeti kiadvány a maga módján szintén hozzájárul ahhoz, hogy a múltat — annak megőrzendő részét — a jelennel ésszerű arányban kapcsoljuk össze. Kmetty Kálmán hosszú idő óta foglalkozik várostörténeti kutatással, e témában már korábban is számos publikációt tett közzé. Kutatási eredményeinek egy részét több esetben fel is használta, mint olvassuk, „a település jövőjével foglalkozó minden tevékenység

az utcanévadástól egészen a városrendezésig". így tehát a földrajzinév-gyűjtés —,

amelynek egyik része az utcanevek elemzése — sajátos jelentőségűvé válhat, megfelelő felhasználással, az adott település arculatának vizsgálatában, sőt alakításában. S, amint azt az előszó írója hangoztatja: „Azon túlmenően, hogy a szerző megismertet bennünket Balassagyarmat utcaneveinek történetével, a hivatalos utcanevek változásának a társadalom- és művelődéstörténeti hátterével, egy igen jelentős újdonsággal is szolgál: bevezeti az olvasót a hivatalos utcanévadás gyakorlatába”. Ezzel is segíti, többi között, a tanácsi testületi munkát.

Mindazonáltal a könyv érdekes és hasznos olvasmányul is szolgál a Balassagyarmat története iránt érdeklődőknek. Azok is haszonnal forgathatják, akiknek nem munkaköri kötelességük például az utcanévadás

A monográfia első fejezete a városkép alakulását vizsgálja. Dokumentumok idézésével szól a város nevének eredetéről. Többi között, közli azokat az évszámokat, amelyek Balassagyarmat jogállása szempontjából jelentőséggel bírnak: a település 1886-ig mezőváros, 1886—1923 között

nagyközség, 1923—1929 között rendezett tanácsú város, 1929— 1950 között megyei város,

1950—1971 között járási jogú város, 1971-től város. Mezővárosi jogállásának kezdete a szerző szerint sem tisztázott, bizonyos viszont, hogy 1437- ben már az volt. Ezután az elpusztult városról olvashatunk (XVI. és XVII. század), illetve az újratelepítés utáni időkről (XVIII század). A múlt század elején létrejött városkép bemutatása már viszonylag könnyebb feladat, hiszen nagymennyiségű irodalmi anyag és kép áll rendelkezésre. Érdekes része a könyvnek a XIX. század bemutatása, a tűz és víz pusztításainak érzékeltetése. Külön rész foglalkozik a fejezeten belül a századfordulótól 1919-ig tartó időszakkal, a két világháború közötti korszakkal (1920— 1944), az 1945-től 1965-ig tartó zajló változásokkal, valamint a városfejlődésben 1965- től 1975-ig végbement jellemzőkkel.

A kiadvány második fejezete közli és elemzi Balassagyarmat régi és mai utcaneveit, külön részben Ipolyszög és Patvarc utcaneveit is. Gazdag jegyzetanyag, függelék, a balassagyarmati utcanevek táblázata (1773—1979), s térképmellékletek egészítik ki, illetve teszik használhatóbbá a kötetet, amely más nógrádi helységek számára is példa lehet a hasonló jellegű kutatások és feldolgozások számára.

T E.

Pezsdülés Ipolytarnócon

Szabó Lőrinc fordítása

Határszéli, de nevezetes község a mintegy 700 lelket számlaló Ipolytarnóc. Több ezer éves őslelete Közép-Euró- pában egyedülálló. Ä közút Litkéről vezet; jobbról dombok futnak végig, érdekességként előmerészkedő fácánokkal, gólyával, balról a mélyben kisvonat pöfékel, s a megáradt Ipoly terpeszkedik ki medréből. Hangulatos, romantikus táj.

Ipolytarnóc társközség, közigazgatásilag, gazdasági, sőt kulturális szempontból is a szomszédos Litkéhez tartozik. Itt a tanács, a tsz-központ, a körzeti művelődési ház és könyvtár. Az utóbbiakat Erdős Zoltán és az Űj Tükör klubmozgalomban országosan is elismeréssel tevékenykedő Szabó László vezeti. A klubtevékenység hangsúlyozása azért érdekes, * hogy érzékeltethessük, a környéken korábban is említést érdemlő közművelődési munka folyt, amely a

körzeti művelődésiház-veze- tőnek, Erdős Zoltánnak a pár hónappal ezelőtti munkába állásával újabb „injekciókat” kapott. A kulturális élet pezs- dülését a körzetben a rendezvények számának és színvonalának az emelkedése jelzi.

Ipolytarnócon a múlt év nyarán újították fel a művelődési házat és a vele egy épületben levő könyvtárat — 521 ezer forintért. A Litkei községi közös Tanács pénzén olyan barátságossá varázsolták a szembetűnő építményt, hogy ma szebb, mint a székhelyközségé. Bár belül nem lehetünk mindennel elégedettek. Az ifjúsági klub parkettáját kikezdi az idő, a könyvtár egyik részében pedig hullámossá tornyosult a csiszolás után. Ezt minél előbb rendbe kellene tenni.

A könyvtárat a helyi téglagyár alkalmazottja, a KISZ- titkári teendőket is ellátó Hegedűs Ilona vezeti. Míg tájékoztatást ad az állományról, a legfőbb jellemzőkről, gyerekek sokaságát „szolgálja ki”, látja el újabb olvasnivalóval. A községben elsősorban a fiatalok látogatják az intézményt.' Főként a 25 gven aluliak, azok közül is az általános iskolások. Tavaly 132 beiratkozott olvasót tartottak nyilván, idén 140-re számítanak, s eddig a tervezett kétharmada beiratkozott. A könyvtáros szerint a jelenlegi tapasztalatok kedvezőek, hiszen nyár elején — vannak, akiket a szünidő hajt ide —, iskolakezdéskor —, akiknek a kötelező olvasmányokra van szükségük — és késő ősszel —, amikor befejeződtek a mező- gazdasági munkák — az érdeklődés megélénkülésére lehet számítani. Elégedettek lehetünk a közel 4000 kötettel is, de csak mennyiségileg. Ugyanis az eddiginél több lexikonra, kézikönyvre lenne szükség Ipolytarnócon is.

Kanyarok, váltások

Egy különös pályaválasztás

története

NÓGRAD - 1981. április 8., szerda

Bárnáról a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskolába még egészen 'magától értetődő, egyenes volt Ádám Mária útja. Jófejű lány, az egészségügyi pálya érdekli (alig titkolt vágya volt az orvosi hivatás, bár reális esély szakközépiskolából az orvosi egyetemre bejutni sosem volt igazán...) — a szülők nem ellenezték, hogy a Madách Imre * Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola hallgatója legyen. Nem is volt baj tanulással, de aztán jött másodéves korában az a gyakorlati óra, amikor boncoláson voltak szemtanúk — ez megrendítette, megingatta a hitét az egészségügyi pályára való alkalmasságban. Tudta, lehetne azért jó csecsemőgondozó. közepes nővér is, de nem ez az igazi pálya számára. Nem lehetett véletlen a csecsemőgondozói munka iránti vonzódás: benne volt kezdettől a gyermekek iránti szeretet.

De most hogyan tovább?

Milyen más utak ismerősek még? Hallottunk már egészségügyi szakközépiskolából kikerülő óvónőről, védőnőről. Ám Marikánál kissé másképpen alakult az út, „fertőzést” kapott még szakközépiskolai évei elején a kóruséneklés során és beleszeretett •az ének-zenébe. Ebben jórészt Kégli Katalin tanárnő volt a „ludas”, ö fedezte fel énektehetségét, érzékenységét a zene iránt és zeneiskolai tanulmányokra biztatta. A zongora mellett magánénekórákon vett részt — egy idő után ez már tudatos készülés volt az új pályára, ének szakos tanár lesz. Ehhez a matematikát választotta társul —, ma már kevesen csodálkoznak e párosításon, természetesnek tűnik rokonságuk.

De folytassa tovább az érintett fél, az Ádám Máriából azóta Kozma Bélánévá, az egészségügyi szakközépiskolásból énék—matematika szakos tanárrá lett fiatal.

— Nem mondhatom, hogy könnyű eset volt az enyém — azt hiszem, többek által elismert szorgalmam, kitartásom nélkül nem ment volna a dolog. .. Szüleim nem ellenezték. hogy tanár legyek, de bele sem szóltak — támogatták a különórákat, titkon bíztak abban, sikerül. Előszörre nem ment —, azután tovább folytattam a zeneiskolai tanulmányokat, gyűrtem a matematikát, és képesítés nélküli tanárként tapasztalatokat gyűjtöttem a pályáról, a pedagógushivatás buktatóiról, örömeiről. Éveken át énekeltem a József Attila Megyei Művelődési Központ kamarakórusában. Énekhangom képzésében a buzdító Kégli Katalinon kívül legtöbbet Guthy Éva tanárnőnek köszönhetek; a kórusban sokat csiszolta énektudásomat,

szólót is énekelhettem. A kórusban ma férjemmel együtt szerepelünk.

— A megfogalmazásból — „előszörre nem ment” — úgy tűnik, második alkalommal sikerrel felvételizett...

— Igen, nappali tagozatos hallgató lettem a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Éreztem egy ideig hátrányos helyzetemet — többen zenei tagozatos iskolákból, sok évig tartó zenei tanulmányok után érkeztek, matematikából is erősebbek voltak, meg vizsgaidőszak idején a tanárok egy része az első évben még jól megnézte az index elején: érettségizett a salgótarjáni egészségügyi szakközép- iskolában. .. Később már „öregdiákok” lettüftk és nem volt mindez érdekes. Rajtam kívül az évfolyamon n^m emlékszem más szakközépiskolai végzettségűre.

— Eddig főleg a főiskolára kerülésről szóltál — milyen volt a pályakezdés?

— A tanítást már a gyakorlaton, sőt korábban, egyéves képesítés nélküli munkám során megszerettem. Férjem is ének—matematika szakos — kettőnk között az egyik különbség az, hogy ő az éneket, én végül is a matematikát szeretem jobban tanítani. Szerencsére Nagybár- kánvban, ahová pályáztunk és ahol ősz óta tanítunk, ilven az órabeosztás is. Emellett kórust vezetünk — könnyebb

Szünidei

tekergők

Sutba kerültek az iskolaköpenyek, füzetekkel könyvekkel tömött táskák — legalábbis néhány napra, amíg tart a tavasz ajándékozta szünidő. Utcákon, tereken itt is, ott is fiatalok csoportja bukkan fel. Élvezik a napsütést, az édes semmittevést. A szabadságot. Amely ugye a legtöbb gyerek számára korlátlan ezekben a napokban. Hiszen a szülők csaknem minden házból elillannak reggel hat-hét óra körül. S csak a késő délután hozza őket haza. Addig . . .? Addig a gyermek kedvére \ ténfereghet. csavaroghat hasonszőrű társaival. Néhány soros levélke ad csupán útbaigazítást a napra vonatkozóan; „Ebéd a hűtőben, pénz a hamutartó alatt. Jó legyél! Csók. anyu". S, ha anyu tudná...? Hogy csemetéje hol meg nem fordul, míg ő dolgozik?

Nyolc-tíz éves lurkók kedvelt játszótere a temetőkért. Kulccsal a nyakukban ro- hangásznak a sírhantok között. Tegnap még szerény, ma egy csapásra „csövessé” vedlett középiskolások „pihenőhelye” a főtéri vasútállomás. Órákon keresztül képesek ott üldögélni, fiúk-lá- nyok, vegyesen. A vonatok pedig jönnek, mennek . . Talán így élik ki kalandvágyukat? Tarisznyával a vállukon, egy helyben szemlélődve? Benépesült a Pécskő- terasz, a Karancs előtti betontér is. Egykedvűen rágó- zó, unatkozó diákokkal.

Ez lenne hát az aktív pihenés?

A tartalmas kikapcsolódás? A szünidei tekergők esküsznek rá, hogy igen. Ám az állandóan rohanó, süraó-for- gó felnőttek nem értik meg a lelkivilágukat. Mármint azt. hogy unatkozni a legjobb dolog a világon!

—ria—

HUMOR

Elvált házaspárok gyerekei beszélgetnek:

— Neked, hány testvéred van?

— Azt nem tudom megmondani, Csak azt tudom, hogy az első -mamámtól, két papám van, az első papámtól pedig három mamám...

dolgom nekem van a lucfal- vai iskolai kórussal, mert a gyerekek a korábbi szlovák énekkarban sokat tanultak, csiszolódtak, a nagybárkányi gyerekeknek viszont sem énekkaruk, sem szakképzett énektanáruk nem volt korábban. Szóba került egy pávakor is — még nincs rá elég érdeklődő, de ha lesz, szívesen elvállaljuk. Többes számban mondtam, mert sok közös lesz a munkában, de inkább a férjem viszi majd, hiszen én hamarosan anyaszerepre készülhetek. Nagybárkányban szolgálati lakásunk van, úgy érzem, kezdünk beilleszkedni.

— o — o —

Mielőtt Kozma Bélánét beszélgetésre invitálhattam volna, Piszárszky Józsefné igazgatóhelyettessel váltottunk néhány szót. Amit az itt töltött hónapok után el tudott mondani az egészségügyiből főiskolára kerülő, ifjú tanárnőről.. az pozitív volt: lelkiismeretes, következetes, meglepően tud szigorú, fegyelmet tartó lenni, kimondottan pedagógusnak termeit.

Mindezek, ellenére a különös pályakezdés történetével nem arra akarunk buzdítani, 'hogy jelentkezzenek csak nyugodtan a fiatalok szakközépiskolába, majd csak bekerülnek onnan tanárképzőbe —, az ilyen vargabetűkre igazából senkinek sincs szüksége. De a tehetség útjai kiszámíthatatlanok: ha már nem is volt 100 százalékig átgondolt a választás, kitartással, szorgalommal el lehet érni a kitűzött célt. Enélkül viszont a sima úton sem...

G. Kiss Magdolna