Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
Beszélgetés a vírusos betegségekről, az éhségről, a tudományról Albert B. Sabin professzorral Albert B. Sabin professzor nevét mindenki ismeri hazánkban, hiszen már hosszú évek óta minden kisgyermek — kötelező érvénnyel — megkapja az ún. Sabin-cseppeket. Mindannyian — szüleikkel együtt — hálásak, hogy nem kell félniük a gyermekbénulás rémétől. A mai fiatalabb korosztályok már nem emlékezhetnek arra, hogy egyes esetekben a gyermekbénulás százával szedte áldozatait és akik túlélték a fertőzést, esetleg egész életükre mozgássérültekké, vagy mozgásképtelenekké váltak. Részben rájuk is emlékezik az Egészségügyi Világszervezet, amikor az 1981-es évet a mozgáskárosultak évének nyilvánította. Sabin professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, időnként ellátogat hozzánk. Legutóbbi látogatása alkalmával kérdéseket tettünk fel kutatásaira vonatkozóan, illetve megkérdeztük véleményét korunk néhány nagy problémájáról — Hogyan terelődött figyelme a gyermekbénulás elleni védekezésre, volt-e valamilyen személyes motivációja? — Személyes indítékom nem volt. 1931-ben, amikor egyetemi tanulmányaim befejezésit követően a New York-i egyetem bakteriológiai intézetében kezdtem dolgozni New Yorkban, éppen hatalmas gyermekbénulás-járvány zajlott le. Két hónap alatt a városban 6500 gyermek bénult meg. A kérdéssel foglalkozni kellett és én kaptam a feladatot. A téma engem is érdekelt, ezért harminc éven át egyre nagyobb arányban dolgoztam ezekkel a vírusokkal. — Hogyan áll ma a világon a gyermekbénulás elleni küzdelem? — A gyermekbénulás megelőzésére ma a legtöbb országban az élő, gyengített vírus oltóanyagot (Sabin-csep- pek) használják. (Van egy másik védekezési módszer is: dr, Salk dolgozta ki. Ez elölt oltóanyag, amely csökkentette a megbetegedések számát, de a járványok kialakulását nem tudta megakadályozni.) Az élő oltóanyaggal 1959-ben a Szovjetunióban tízmillió embert oltottak be. Csumakov akadémikus érdeme, hogy rá egy évre olyan hatalmas mennyiségű oltóanyag állt rendelkezésre, hogy a Szovjetunióban 70 millió, Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Magyarországon pedig további 30 millió embert lehetett* beoltani. Az Amerikai Egyesült Államokban 1960-ban engedélyezték a vakcina bevezetését. A járványos gyermekbénulás helyzete szempontjából ma a világot három részre lehet osztani. Azok az országok, amelyek jó gazdasági szinten, fejlett egészségügygyei rendelkeznek, sikeresen leküzdötték a betegséget. Az országok második csoportjában a gazdasági viszonyok és az egészségügyi hálózat kevésbé fejlett, ezért a gyermekbénulás még ma is jelentős ' közegészségügyi-járványügyi probléma. A többi országban is állandóan járványokat okoz a gyermekbénulás, ez azonban az államok egyéb nehézségeihez és az éhezéshez viszonyítva nem tartozik a legfontosabb problémák közé. — A víruskutatás fiatal tudományág, és fejlődésével kapcsolatban még ma is számos nehézséggel kell megküzdenie. Számos megoldatlan kérdés maradt nyitott mind a mai napig, amelyek a vírusok tulajdonságaira vonatkoznak. Véleménye szerint melyek azok a kutatási területek, amelyek a közeljövőben alapvetően új eredményeket hozhatnak? — A legtöbb emberi, állati és növényi vírusbetegség —, közöttük olyanok, amelyeknek nagy gyakorlati jelentőségük van — bizony még ma is komoly problémát okoznak. Vannak olyan betegségek, ahol gyakorlatilag semmi haladás nem történt. Ilyenek pl. a légúti fertőzések. Ezeknek csak kisebb részét okozza a mindenki által ismert influenzavírus. A legtöbb légúti fertőzés nem halálos kimenetelű, de lehetetlenné teszi, hogy az emberek néhány napig dolgozzanak. Az Amerikai Egyesült Államokban egy év alatt 62 millió olyan megbetegedés fordul elő, amely több mint három és fél napos munkakiesést okoz. Az elmúlt negyven év alatt 'ezeknek a légúti fertőzéseknek a kezelése és megelőzése terén semmilyen előrelépés sem volt. Teljesen új kutatási irányzatra' lenne szükség, mert ezeket a légúti fertőzéseket igen sok különböző vírus hozhatja létre. A májgyulladás másik ilyen betegség. Többféle vírus is létrehozhatja, de tenyészteni még egyiket sem sikerült. Számos olyan vírusos bélfertőzés is van, amely a világ szegényebb országaiban — ahol az éhezés legyengíti a gyermekek szervezetét — tömeges halálozást okoz. Az állatorvosi virológia területéről is számos példát lehetne említeni. Ilyen a száj- és körömfájás betegsége. — Véleménye szerint milyen hatással van az alultápláltság az emberiség sorsára? Befolyásolja-e és —, ha igen —, milyen módon változtatja meg a demográfiai robbanás a vírusbetegségek terjedését? — Biztos vagyok benne, hogy az éhezés a mai világ legfontosabb problémája. Nem a fertőző betegségek, hanem az éhség az emberiség igazi nagy ' problémája. A demográfiai robbanást nem lehet törvényekkel szabályozni. A szaporodás mértékét az emberek gazdasági színvonala és lehetőségei szabják meg. Minden fejlett országnak — az ideológiai különbségektől függetlenül — egyesülnie kell az egyetlen közös ellenség, az. ÉHEZÉS ellen, amely évről évre nő. Az a remény alaptalan. hogy magától meg fog szűnni, ezért a kormányok közötti viták és ellenségeskedések helyett minden anyagi eszközzel a fejlődő országok érdekében kellene együttes érővel tevékenykedni, mert az éhség fenyegetőbb veszélyt jelent a világ számára, mint a fertőző betegségek együttvéve. Ezt a tényt már az iskolákban és az egyetemeken meg kellene tanítani, hogy minden ember ennek tudatában kezdhesse meg aktív tevékenységét az életben. — ön egy nagy, gazdag ország állampolgára és a mi kis országunk Tudományos Akadémiájának tiszteletbeli tagja. Hogyan látja a kis országok szerepét a modern tudományos kutatásban? — Valamennyi .nagy tudományos intézet sok aprómunkacsoportból tevődik össze. Ha az egész világot úgy képzeljük el, mint egy hatalmas kutatóbázist, akkor Magyar- ország is egyike a kutatócsoportoknak, amely a nagy kutatóbázis keretében dolgozik. A pénz nem a legfontosabb feltétele a kutatásnak: olcsó módszerekkel és jó agysejtekkel is lehet kutatni. A kis országok felelőssége azonban sokkal nagyobb akkor, amikor kiválasztják a kutatás tárgyát. Mindig az a legfontosabb kérdés, ami magának az országnak az egyedi problémája, ezeket senki nem fogja helyettük megoldani. Mind a kis országnak, mind pedig az egész világnak az szabja meg a jövőjét, hogy miként sikerül a tudomány eredményeit a gyakorlatban hasznosítani. — Köszönjük a beszélgetést! Honfi József Bércéi Megtakaríthatnak nyolcszázezret Még ugyan nem dőlt el a Béke utcai általános iskola sorsa, de a tanácsi tervekben 500 ezer forint szerepel a fölújítására. Az viszont már eldőlt, hogy ÚTRA, HIDRA majdnem félmilliót költenek 1981-ben Bereden. E nagyobb összegű ráfordítást az is indokolja, hogy tavaly elkészült törpe vízmű építése során a község útjain jó része megrongálódott, másrészt áz is, hogy e célra kevesebb jutott. A viszonylag sok pénz java részét a Bástya utca rend- behozatalára költik el. Egy évvel eze'őtt járdaépítésre 200 ezret költöttek és akkor javították, meg a Béke és a Kun Béla utcák burkolatát is. Az idén a már említett Bástya utca útfelületén kívül jó minőségű járdát kap a Deák és a Baross utca. Eleget tesznek a lakosság kérésének, mintegy 100 ezer forintért bekeríttetik a temetőt. Sokan veszik igénybe a RENKÍVÜLI SEGÉLYT, amire az idén 121 ezer forintot terveztek. Tizenöten részesülnek rendszeres, teljes összegű segélyben, 36 rászoruló pedig részösszegű segélyt kap. Négy idős ember otthonába a szociális foglalkoztató intézet konyhájáról hozzák a finom ebédet. Ami az idei FEJLESZTÉSEKET illeti, nem terveztek nagy dolgokat Bercelen. A Lenin úton 800 méter hosszúságban bővítik a villanyhálózatof. A későbbiekben szeretnék az utat is korszerűsíteni. Az-idén elkészíttetik a terveket, a későbbiekben a munkáig is megrendelik. Az idei feladatok megvalósításában is — csakúgy, mint eddig — számítanak a község lakóinak társadalmi munkájára. Kezük nyomán 800 ezer ( forintnyi kiadást takaríthatnak meg 1981-ben. Érdekvédelem — főbb szemszögből Akit senki sem véd meg... N. fűhöz-fához szaladgált. Háborgott, perlekedett, szidta a KISZ-t, a szakszervezetet, jóformán mindenkit, aki elébe került, mert továbbtanulási lapjára -ez íratott: „magatartása és munkavégzése alapján felsőfokú tanulmányait nem javasoljuk...” Aláírás, pecsét, dátum. Szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel állított be, hogy rosszindulatú és vaskalapos főnökei elvágják előtte az érvényesülés útját," s hiába fizeti tizenegy éve a KISZ-, illetve nyolc esztendeje a szak- szervezeti bélyeget, tessék nézni: ez a hála! Arról nem is szólva, hogy jutalommal, prémiummal már álmaiban sem találkozik, s ha némi tinta csörgedez az újságíró tollában, hát elkészülhet a nagy riport. Még címjavasla- tá is volt az egyébként meggyőzően szónokló fiatal hölgynek. Azt ajánlotta, legyen az írás címe: „Akit senki sem véd meg!” Ám legyen. A dolog akkor kezdett bonyolulttá válni, amikor munkahelyi vezetője az elmúlt hónapok jelenléti íveit, s a teljesítménylapokat mutatta, amelyek bizonygatták, hogy N. fegyelme és szorgalma olyan messze van a kívánatostól, mint Makó Jeruzsálemtől. Emellett eltörpül az a tény, hogy N. két éve mér nem KISZ-tag. Sőt, egy fegyelmi miatt az ifjúsági brigádból is kizárták. Talán az már szóra sem érdemes, hogy nemrégiben a portai ellenőrzéskor néhány szerszámot találtak táskájában, amelyen a gyár leltári számai szerepeltek ... Azt hiszem, az ügy további ismertetése és a tanulságok megfogalmazása teljesen fölösleges, annyira egyértelműek a tények. Ám, van itt két szócska, amelyről igaz, egyelőre még keveset, de már egyre gyakrabban hallani: érdekvédelem, érdekképviselet. A legutóbbi ifjúsági parlamenteken a plénum előtt fölolvastatott az a rendelet, amely pontosan megfogalmazta, hol, milyen kérdésekben illeti meg egyetértési, véleményezési és döntési jog a KISZ-szervezeteket. Már a startnál érezhető volt, hogy nem lesz zökkenőmentes ennek érvényesítése. Sokhelyütt a jelentős rendelkezés fogadtatása csupán abból állt, hogy „egy az egyben” fölolvasta a titkár a parlamenti hallgatóság előtt, aztán szépen, komótosan berakta íróasztala fiókjába. Pedig ezzel nem végezte el a dolgát. S erre ékes bizonyítékok az elmúlt hetekben rendezett KISZ-taggyűléseken, valamint a kongresszusi levél kapcsán tartott vitákon elhangzottak. Különösen két dolgot kifogásoltak/a fölszólalók. Az egyik, hogy a KISZ nem eléggé rugalmas és alapos az érdekek fölismerésében és érvényesítésében, a másik pedig, hogy a vezetőség nem tájékoztatja az eredményekről, illetve a kudarcokról a tagságot. Nyilvánvalóan az első a nehezebb, „rázósabb” témakör, hiszen nagyon sokrétű, s gyakorta nem csak a KISZ nem bír lépést tartani a fiatalok reális igényeinek kielégítésében, hanem olykor a társadalom sem. Az N.-féle esetek, noha nem túl ritkák, mégis a könnyen tisztázható ügyek közé tartoznak. Világos ugyanis, hogy a rosszul dolgozó, rendetlen magatartásúakat, illetve ezek továbbtanulását nem lehet és szabad egy kalap alá venni a becsületesen dolgozókéval. Ám, korántsem szűkülhet a KISZ érdekképviseleti tevékenysége csupán erre a területre, hiszen egyetértési joguk van például a különféle kedvezmények odaítélésekor, a lakásépítési támogatások elbírálásakor, véleményezhet- nek a bérbesorolásnál, jutalmazásnál, fegyelmi eljárások megindításánál. A KISZ feladata, hogy érdekképviseleti munkája során megismerje, pontosan fölmérje a fiatalok szükségleteit, igényeit, gondjait, ezeket jelezze a megoldásra illetékes gazdasági vezetőknek, a társadalmi szerveknek. De nem csak a javaslatra van szükség, hanem a megvalósításra is. Másik gyakori gond, hogy az érdekképviseleti eredményekről 'keveset tudnak meg az érintettek. Arról: hol, hogyan, milyen eredménnyel képyiselte a titkár, vagy a vezetőség a helyi ifjúságot. Nem ritkán fölöslegesnek, „öndicsekvésnek” tekintik ezt, pedig a tájékoztatás (persze, ha van miről!) a tagság helyes értékítéletének, hangulatának kialakításához elengedhetetlenül szükséges lenne. ☆ Amikor N. megtudta, hogy megtudtam bizonyos eseteket munkahelyi kilengéseiről, telefonon fölhívott, arra kért, ne „szellőztessük” az ő ügyét, mert épp elég baja van, s egyébként is rettentően szé- gyenli magát. Spongya reá mondaná az ember, de mégsem intézhető el egyszerű kéz- legyintéssel az ügy, mintahogyan a fegyelmi sem old meg mindent. És minden érdekvédelmi közbeavatkozás valamiképpen a mindennapos érdekképviseleti munka hiányosságát is jelezheti. T. L. Szidják és dicsérik A „puli" másik oldalán Gyakorta szidják a rétsági járásban az ellátásért közvetlenül felelős ÁFÉSZ-t. Ha nincs banán az ABC-ben, ha nem kapható Levi Strauss márkájú farmer a ruházati boltban, ha öt perc alatt elfogy a pikáns illatú gyöngyvirágszappan — könnyen kezd háborog- rii a vevő. Gyakran hangot is adnak az ellátási gondoknak az emberek különböző fórumokon, tanácsüléseken, falugyűlésen. De vajon, hogyan dolgoznak a „pult” másik oldalán, mit tesz a Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ kereskedelmi főosztálya a járás jobb ellátása érdekében? Erről beszélgettünk Demus Istvánnal, a szövetkezet igazgatóelnökével és Mészáros Jánossal, a kereskedelmi főosztály- vezetőjével. — Tulajdonképpen mindennel foglalkozunk. A rétsági járásban 126 egységünk feladata a vevők és vendégek kiszolgálása. A kereskedelmi főosztály dolga pedig az áru- beszerzés segítése, az éves tervek alapján a nagykereskedelmi vállalatok egy részével szerződéskötés. Ez a leglényegesebb — sorolta Mészáros János. — De itt készülnek 1 egységekre lebontva többek között a forgalmi tervek is, amit aztán természetesen időszakonként ellenőrizni kell. Hét területi ügyintézőnk járja a településeket. Az igaz ugyan, hogy a boltvezetők közvetlenül a nagykereskedelemből rendelnek és annyit, amennyit tapasztalatuk alapján igényelnek az emberek, de a területi ügyintézőknek is „otthon” kell lenniük, hogy segíthessék őket. Ennek a hét munkatársnak a dolga a rendszeres ellenőrzés, aminek során összevetik például az étlapi árat a kalkulációval, megnézik a pénztárgépzárást és még számtalan egyéb dologra ügyelnek. — Egyszerre képviselik tehát a vásárlók érdekvédelmét, de vigyázzák a szövetkezeti tulajdont is — szólt közbe Demus István. — Az éves forgalmi terv alapján, hogy úgy mondjam, erőteljesebb munkára serkentik azokat a boltvezetőket, akik megfeledkeznek arról. — Ez tehát a hét területi ügyintéző dolga. — A már többször emlegetett terveket üzemgazdászunk készíti, ez meglehetősen sziszifuszi munka — bólintott az elnök: — Az elmúlt évi forgalom alapján, belekalkulálva a várható változásokat, veti papírra az új teljesítenivaló- kat. — Ketten pedig az árakért felelnek — egészítette ki szavait a főosztályvezető. — Ez tehát a csapat. Említette, hogy itt a főosztályon köttetnek a nagykereskedelmi vállalatokkal a szerződések. Mi alapján? — fordultam Mészáros Jánoshoz. — A boltvezetők kívánságai szerint. Ök vannak kinn a területen, legjobban tehát ők tudják a kéréseket összegyűjteni. Tulajdonképpen tehát a vevő igényei alapján kötünk szerződéseket. — Mégis vannak hiánycikkek. — A kereskedelemben is érvényesülnek bizonyos területi elvek. Azt mindenkinek be kell látnia, hogy Keszegen mást kell biztosítanunk a vegyesboltban, mint mondjuk Rétságon, vagy Romhányban az ABC-ben. — Meg aztán nincs is mindenből minden. Valami nem csak azért nincs, mert a boltvezető, vagy a kereskedelmi főosztály nem rendelt belőle, hanem mert abból a bizonyos cikkből ide már nem jut — tette hozzá Demus István. — Tehát a nagykereskedelemmel kötött szerződések alapja az igény. — Igen — mondta Mészáros János. — De nem minden vállalat hajlandó szerződést kötni, azaz garanciát vállalni a szállítások pontosságáért. És persze vannak gondok azokkal a nagykereskedelmi vállalatokkal is, amelyeket szerződés kötelezne bizonyos áruk lészállítására. — Mi segít? — Alapvetően a jó kapcsolatok kiépítése és fenntartása — felelte az igazgatóelnök. — Időben kell érkezni akkor, amikor keresett cikk fut be a raktárakba, hogy esetenként a mi területünkre is jusson. Ez a kapcsolat egyébként kői- * csönös. mert mi is segítünk. Ha például szállítási gondjaik vannak, magunk megyünk a rendelt mennyiségért. Ha raktáron maradt valami, kihozzuk a piacra. — Könnyű ma kereskedni? — Nem1 könnyebb mint régen — vélte Mészáros János.. — Kevés á szállítójárművünk, korszerűtlenek a boltjaink, ez igaz, ennek ellenére az jdén 513 millió forintos árbevételt tervezünk kereskedelemből. — Lassú léptekkel ugyan, de folyamatosan korszerűsítjük az elavult bolthálózatot, igyekszünk szűkíteni a hiánycikklistát. Egyszóval meg kívánunk felelni annak, amit elvárnak tőlünk: biztosítani akarjuk a lakosság megfelelő színvonalú ellátását — szögezte le Demus István. Nehéz feladat, hiszen az igényeink egyre nőnek. A Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ nincs irigylésre méltó helyzetben. Azért, ha legközelebb ezt vagy azt nem kapunk valamelyik boltban, nem árt, ha eszünkbe jut: a „pult” másik oldalának is érdeke, hogy azt nyújtsa, amire szükségünk van. Nem csupán rajtuk múlik. Hortobágyi Zoltán NÚGRÁD - 1951. április 8., szerda #
