Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum baráti köre Mint hírül adtuk, a minap Salgótarjánban megalakult a Nógrádi Sándor Múzeum baráti köre. A hetvenes évek második felétől Nógrád megyében is hagyománya van már e tevékenységnek. Először a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeum baráti köre jött létre 1977-ben, a balassagyarmati Palóc Múzeumban 1979-ben alakult meg a kör. Mindkét intézményben tartalmas és hasznos munkát végeznek a kör tagjai. A szécsényi múzeumbaráti kör például múlt év végén tovább bővítette vezetőségének sorait a megnövekedett feladatok jobb elvégzése érdekében. A salgótarjáni múzeumbarátok alakuló ülésére a Nógrádi Sándor Múzeum tanácstermében kamarabemutatót rendezett. A jelenlevők megtekinthették Molnár László akverelljeit a régi Tarjánról, Fayl Frigyes tusrajzát a hajdani Pécskő-hurkáról. Ismeretlen felvételeket mutattak be, amelyek a századforduló idején készültek Tarján korabeli jellegzetes részeiről, Darnay-Dornyay Béla munkásságából adtak ízelítőt, bemutatták az 1927-es sikertelen múzeumalapítási kísérlet dokumentumait, és így tovább. Az alakuló ülésen, dr. Horváth István múzeumigazgató beszélt arról, hogy milyen szakterületekkel foglalkozik az intézmény, szólott a legújabb kori történeti kutatásról, a művészettörténeti tevékenységről, az irodalom- és művelődéstörténeti munkáról. Mindenekelőtt e témák kutatásában ajánlott fel együttműködési lehetőséget a kör tagjainak. A múzeumbarátkör tagjai sokat tehetnek, többi között a régi Salgótarján, még hiányzó, történetileg értékes tárgyainak felderítéséért, és megmentéséért, hiszen a muzeológusok értékelése szerint sok érték kallódik még, amelyek kitartó gyűjtőmunkával megmenthetők. Salgótarján 1982-ben ünnepli várossá nyilvánításának hatvanadik évfordulóját, ez az alkalom is további ösztönzést jelenthet a gyűjtéshez. Az előzetes érdeklődésre egyébként csaknem százan jelezték igényüket a baráti köri tevékenységben való részvételre s közölték érdeklődési körüket. Sokan érdeklődnek a munkásmozgalom-történet, az ipar-, a művészet-, az irodalomtört.énet, vagy éppen az urbanisztikai kérdések iránt. A baráti kör programjának kialakításakor mindezeket figyelembe veszik. A salgótarjáni múzeum barátai ezután havonta egy alkalommal találkoznak az intézmény . tanácstermében, ahol kicserélhetik tapasztalataikat, s megbeszélhetik a gyűjtőmunka, a műpártolói tevékenység időszerű tennivalóit. 1500 éves várfal Azerbajdzsán régészek erős lentősebb erődítményt. Ügy várfal maradványaira búk- vélték, az építészet csak pár kantak a Semaha közelében száz évvel később jutott el végzett ásatások során. A ta- ilyen fokra. Más leletek, így Iáit kerámia edények alapján Iránból és Szíriából származó megállapították, hogy a fa- áruféleségek maradványai azt VII. században épí- bizonyítják, hogy már korán tettek. Azerbajdzsán területen ' . , , , , ... eddig még nem találtak ilyen fejlett kereskedelem folyt itt korai időszakból származó je- a szomszédos államokkal. A tudás megbecsüléséért Irta: Kornidesz Mihály A gazdaság és kultúra a termelés és a műveltség kölcsönhatásának társadalmi szerepét, jelentőségét nem ma ismertük fel. Mostanában mégis többször és nagyobb hangsúllyal beszélünk ezekről a2 összefüggésekről, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a szocialista fejlődés forrásaiban jelentős átrendeződési folyamat tjonta- kozott ki. Fokozatosan elapadtak az extenzív fejlesztés olyan forrásai, amilyen például a munkaerő. Maga az élet kényszerített és kényszerít bennünket arra, hogy a fejlesztés intenzív útján járjunk, s így növeljük gazdaságunk versenyképességét. Megnőtt tehát az anyagi és szellemi energiánkkal való gazdálkodás jelentősége, a kor parancsává vált az ember személyiségének, képességeinek minden eddiginél gazdagabb és sokoldalúbb kibontakoztatása. Ezért esik ma olyan sok szó az emberi tényezőkről és ezzel összefüggésben az ember képességeit, cselekvési aktivitását fejlesztő oktatási, tudományos, közművelődési feladatokról, általában pedig a kultúra megnövekedett szerekiilönböző szféráinak fejlő- rul le a kutatóintézetek la- déséhez. Alkotásaikra, tu- boratóriumaikban. Remélhetődósi felelősségükre az előttünk álló feladatok megoldásában minden korábbinál nagyobb szükség van hazánkban, mind a mezőgazdaságban, mind az iparban és a többi ágazatban is. Ahhoz en e programok segítségével számottevő mértékben továbbléphetünk a kutatástól a termelésen át az értékesítésig tartó — eddig jórészt széttagolt — munkafolyamat irányításában, s mind gyorsabb például, hogy a növényter- és szélesebb körű lesz a kutatómesztésben ne csak a gabona terméshozamával, hanem a fajlagos költségek csökkentésével is felzárkózzunk a világ élvonalához, a kutatóhelyek és a termelőüzemek még szorosabb alkotó együttműködésére van szükség. Hasonló a helyzet a gyógyszer- ipar, a műszergyártás, a számítástechnika területén is. hiszen a gazdasági fejlődés növekvő mértékben függ a kutatásigényes ágazatok versenyképességének alakulásától. Ahhoz, hogy a tudomány meg tudjon felelni az újabb követelményeknek, jobban be kell kapcsolódnia a tárhálózatban meglevő tudás társadalmi hasznosítása. Meg kell erősítenünk azokat a kutatóhelyeket, amelyek a társadalmi, gazdasági folyamatok jelzéseire legérzékenyebbek és ahol a tudományos ismeretek leginkább közkincs- csé lesznek: a vállalati kutatólaboratóriumokat és az egyetemeket. Természetesen nemcsak a tudomány fejlődésétől függ előrehaladásunk, sok múlik azon is. hogy az intenzív fejáthidalni, az általános iskoláknak, mint intézményrendszernek a kiemelt fejlesztése azonban elodázhatatlan feladat, a színvonal általános emelkedése csák ily módon várható. Az új tantervek, tananyagok bevezetése az anyanyelv, a matematika korszerűbb oktatása sok lehetőséget tartogat, s alapja lehet a műveltség emelésének. Az általános iskolák fejlesztését komplex feladatnak tekintjük, amelyben a tanteremépítéssel, a jobb tárgyi és személyi feltételek megteremtésével egyszerre kell gondoskodni a korszerűbb, eredményesebb pedagógiai módszerek meghonosításáról is. Ezeket a feladatokat foglalja egységes rendszerbe a közeljövőben a kormány VI. ötéves tervi általános iskolai fejlesztokba, közvetlenebbül kell érzékelnie a fejlődés ez irányú szükségleteit, s azokhoz rugalmasan kell akalmazkod- nia. Az egyes népgazdasági ágazatokhoz kapcsolódó kutatóintézeteknek jobban ismerniük kell a gazdasági élet szükségleteit, belső viszonyait ahhoz, hogy szellemi erőforrásaikat megfelelően kon- péről. Ennek fontosságát mi centrálhassák azoknak a probmennyire készül fel maga a társadalom. Nem elég, hogy csupán megértsük a gondokat, a feladatokat. A tudo- mánynak — elsősorban a társadalmi, gazdasági folyama- sadalomtudomány valóságfellesztéssel járó változásokra tési programja, amelynek meg- „ valósítása attól is függ, hogy területenként, az egyes községekben. városokban a központi keretekkel hogyan sáfárkodnak, mennyire tudják célirányosan felhasznál- táró munkájának — komoly ni és a helyi eszközökkel bősem bizonyítja jobban, mint amikor a csaknem azonos adottságokkal rendelkező vállalatok eredményességében lémáknak a megoldására, amelyek a gazdaság előtt állnak. Ennek érdekében — alapos előkészítő munka után mutatkozó különbségek okait — tizenöt kutatási program vizsgáljuk. Azok a vállalatok, gazdaságok tudnak jobban megbirkózni a növekvő követelményekkel, amelyekben jól felkészült szakemberek és vezetők vannak, az irányítás átgondolt és következetes, a munka szervezettsége magas színvonalú. Az elmúlt évtizedekben igen jelentős tudományos kapacitás jött létre hazánkban. Tudósaink tovább növelték indul az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv keretében; összességükben a kutatási kapacitás jelentős részét kapcsoljak be fontos gazda— C7űrimf. uffvanís sági és társadalmi feladatok “n Jk™ teljesítésébe. Ezek a programok (pl. mikroelektronikai alkatrészek, növényvédő szerek, távközlési rendszerek, gabonatermesztés, fehérjetermelés, a Balaton védelme stb.) — a hazai kutatásszermagyar tudomány nemzet- vezés történetében először — közi tekintélyét, s nagyban hozzájárultak az ipar, a mezőgazdaság és a társadalom az elérendő eredmények hasznosításának tennivalóit is tartalmazzák. A munka nem zátennivalói vannak a tudatformálás, a szemléletváltoztatás megalapozásában. Nem kis feladat ez sem. Hiszen a társadalmat most kell felkészíteni egy olyan életformára, amely a jobban végzett munka mellett magába foglalja a szabad idő tartalmasabb eltöltését, kulturáltabb szórakozást és a mindannyiunk számára szükséges önképzést és továbbképzést. Fejlesztenünk kell a szakemberképzésünket is. A jelenleginél szélesebb és elmélyültebb alapismerettel rendelkező >,kon- vertálhatóbb” tudású szakembereket kell képezni. Túlspecializálódott képzési rend- nagymér- munkaerő mozgásképességét, nehezíti a változásokhoz történő alkalmazkodást. Sok helyen egyebek mellett ez is szerepet játszik abban, hogy a pályakezdő diplomások úgy érzik, nem hasznosul szaktudásuk. A munkahelyek egy része víteni azokat, okos gazdálkodással, a tartalékok felhasználásával, az oktatás és a köz- művelődési intézményrendszer jobb együttes működtetésével. A közép- és felsőfokú ok* tatásban erősíteni kell a több profilú, szélesen alapozott képzés rendszerét. Olyan kö* zép- és felsőfokú szakemberekre van szükség, akik, az ismeretek birtokában képesek az igényeknek megfelelően követni a társadalmi-gazdasági változásokat, lehetővé teszik a munkaerő rugalmas átcsoportosítását, néhány év után pedig képesek — ha szükséges — tudásanyagukat megújítani, ha kell: váltani. Egész iskolarendszerünkben bátrabban kell alkalmazni a tehetség kiművelésére, nevelésére, képzésre irányuló speciális formákat, intenzív módszereket. Természetesen az oktatással együtt a közművelődésnek, az ismeretterjesztésnek, a munkahelyi át- és alacsonyabb követelményeket továbbképzésnek is többet kell Emlékkiállítás előtt Falum eltűnt figurái (toll, tus) címmel rajzsorozatban állított emléket 1975-ben Cso- hány Kálmán azoknak a pásztóiaknak, akik már nincsenek. Aztán ő is beállt közéjük, a hosszú sorba, örökül hagyta azonban azt a grafikai költészetté nemesült világot, amely útjára indította. „A munkáséletben, a népi világban való otthonosság, nélkül el sem tudnánk képzelni Cso- hány Kálmán grafikai költészetét — írja Csohány-mo- nográfiájában Solymár István. » — Alakjaival grafikánkban éppúgy megteremtette a népi típusok egyik csoportját, akár Medgyessy Ferenc a szobrászatban. Még a magányt és az elmúlás fojtó előérzetét kifejező lapjain is nyilvánvaló a közösségben való gondolkodás." A közösség majd önmagát méri azáltal, hogy Cso- hány Kálmán hatalmas örökségével, hogyan sáfárkodik. A balladai hangvételű grafikák, a tiszta vonalú rajzok a népi szimbolika tömörségével őrzik e táj lelkét, amelyben a népmesék és -dalok is gyökereznek, a kiveszőben levő szokásokat, amelyek hajdan az egész esztendőt betöltötték, rendet rakva a futó napok között, aZ emberi élet nagy eseményei körül csoportosuló szokás- és hiedelemvilágot, és így tovább. Cso- hány Kálmán mindezt egyetemessé tágította, elsősorban azáltal, hogy nem a tetszetős — gyakorta inkább csak talmi és cifra — külsőségeknél időzött el, hanem az ember küzdelmes életének mozzanatainál. a külsőséges álnépies- ség merőben idegen volt tőle, csakúgy, mint a „nép- művészeti motívumokon” meghatódó érzelgősség. Mert valójában nem a népművészet érdekelte, hanem a nép. Nem volt szüksége motívumokra, belülről ismerte azt a Világot, ahonnan jött. Ezért olyan szívszorítóan Csak az embert kell szolgálni amikor például rézkarcsorozatát látjuk a Pásztói népszokásokról, (Kisasszony naphiteles, ja, József-napi köszöntő, PünCsohány Kálmán rajza kösdhétfő,' Bockúti búcsú, Bakfazék). Ez a sorozat a hetvenes évek közepén készült. De a virágok és kövek, a fák és repülő madarak, a megkonduló harangok, a felcsendülő dalok, a szárnyas éjszakák a gyerekkor tisztaságával s a művész féltésével beszélnek a törékennyé vált világról, amelynek megóvása, az élőkre vár. Egy beszélgetésünk alkalmával jegyezte meg a hátvanas évék végén: „.. .semmiben sem hiszek, csak az emberben, a művésznek nem kell mást szolgálnia, csak az embert”. Csohány Kálmán-emlékki- állítás megnyitását tervezik május 31-én Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban. Életében készültek egy nagy kiállítás rendezésére, amely 1980-ban nyílt volna meg a nógrádi megyeszékhelyen. Emlékkiállítás lesz belőle. Akik látták Budapesten, a Vigadó Galériában ez év január 14-től február 15-ig tartó Csohány-kiállítást, örömmel nézik majd meg Salgótarjánban is az ott kiállított műveket. A kiállítás egy, része ugyanis e művekből áll. S köszönet jár a művész özvegyének a készülő tárlat anyagának rendelkezésre bocsátásáért. Csohány Kálmán rézkarcai, rajzai széles körben ismertek. Talán kevesebbet tudnak arról, hogy a művész kerámiát, és vízfestményeket is készített, jóllehet egyik híres _ kerámia fala, az Énekek éneke éppen Salgótarjánban, a Narancs Szálló presszójában látható. Az emlékkiállítás ösz- szesen 97 rézkarcot, rajzot, litográfiát és vízfestményt vonultat fel. Ezen kívül látható lesz 28 kerámia (köztük kerámia tálak, kis korsók) és 18 terakottaérme. Solymár István szerint: „Csohány müve nem apró, múlandó érdekek mellett vagy ellen születik.” Az immár befejezett életmű bizonyság erre. Ennek egy része a készülő kiállítással ismét hazatér T. E. támaszt velük szemben, gyakran' alacsonyabb igényű munkakörben is foglalkoztatják őket, mint amire képzettségük alapján joggal számíthatnának. S ez a gondolat át iS vezet bennünket az emberi tényező szerepének másik kiapadhatatlan forrásvidékére, az iskolai oktatás területére. Oktatási rendszerünk legnagyobb gondja, hogy a korszerű műveltség és szaktudás magas szintű átadásában, a képességek fejlesztésében az iskola elmarad az igényektől. Az oktatás folyamatos korszerűsítését nemcsak gazdaságunk megújulásának szükségessége indokolja. hanem a társadalom egészének, követelményei a fejlett szocializmus építésének feladatai is megkövetelik ezt. A szocialista életmód, a szocialista demokrácia érvényesülésében is olyan feladatok állnak előttünk, amelyekre még nem készült fel kellő Színvonalon az oktatás. Alapvető érdekünk, hogy az eddigieknél mélyebben és differenciáltabban foglalkozzunk a képességek fejlesztésével és a tehetségek felkarolásával, s mindezt úgy, hogy a pedagógus gondos munkájának csökkenteni kell a családok különböző helyzetéből adódó kulturális különbségeket. Az iskolákban jórészt eldől. mennyire sikerül az alkotókészséghez nélkülözhetetlen képességeket, tehetséget kibontakoztatni. Sajnos- ma még sok helyen nehezítik a szűkös feltételek, a nagy létszámú tanulócsoportok, a szaktanár-ellátottságban mutatkozó egyenetlenségek a személyes képességek fejlesztésére irányuló pedagógiai munkát. Ezeket a nehézségeket ugyan a legkiválóbb nevelők, az összeforrott nevelőközösségek képesek vállalni a szak- és általános műveltség megújításában. A tudás megbecsülése. a szakértelem jobb hasznosítása, az alkotóképességek ki* bontakoztatása végső soron azon múlik, mennyire tudjuk mindennapi tevékenységünk igényévé, természetes követelményévé tenni a vállalkozó- és újítókedvet, a jobbra törekvést, a szocialista építés mai és holnapi feladatainak szolgálatában, a társadalom és az egyén javára. Mindebben az értelmiségnek nélkülözhetetlen szerepe és felelőssége van. Munkájának mindig is fontos része volt a tudás, az ismeret átadása, terjesztése. Ma ez a >,küldetéstudat” újabb feladatokat, magasabb követelményeket támaszt az értelmiséggel szemben. • A társadalom többek között azt igényli az értelmiségtől, hogy aktívabban, kezdeményezőbben vegyen részt a művelődési életben. Céljaink azonban csak akkor valósulhatnak meg. ha nem csak azok végzik a közművelődési munkát, akiknek ez a hi* vatásuk. hanem a lakóhely, a munkahely, a társadalmi és tömegszervezetek, mindenek* előtt a szakszervezet, az ifjúsági szervezet is kellő fontosságot tulajdonít ennek a tevékenységnek. Ez a körülmény még jobban megköveteli a társadalmi erők mozgósítását. Szükséges a helyi adottá ságok, az igények és sajátosságok figyelembevétele, jobban kell építeni az adott település művelődési szokásaira, hagyományaira. Ezzel együtt új módszerek, új művelődési lehetőségek bevezetése is fontos, amelyekben megnyilvánul a tenniakarás. az együttműködési készség a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök jobb, a közösség érdekében való hasznosítása. NÓGRAD - 1981. április 4., szombat
