Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
Ünnep a népdal ? S zép, ünnepi hétfő estéken ülünk a képernyő előtt heteken át. Méltán gyönyörködve is a magyar népdalkincs különböző stílusokban fölcsendülő gyöngyszemeiben. Ismét milliók hallgatták s láthatták a Röpülj páva-vetélkedő fordulóit s a gálaest műsorait. A rendezők mindent elkövettek, talán kicsit többet is a kelleténél, hogy szép és emlékezetes ünnep legyen ez a jubileum. A páva 10 éve röppent fel először — a vártnál nagyobb sikerrel. Azon túl, hogy olyan tehetségeket hallhattunk rendszeresen, mint Faragó Laura, Budai Ilona, Mazsaroff Mária, Ferencz Éva és sokan mások, bebizonyosodott, hogy él a magyar népdal, sőt. archaikus és újabb formákban, stílusokban új életre támadt a magyar társadalom legszélesebb köreiben. Már ami a befogadását illeti. Valami — talán épp ezért — mégis szorongást kelt bennem, valamitől hiányérzetem van. Megpróbálom kiírni magamból. Ülök a képernyő előtt, s miközben helyenként lebilincselnek Nógrád, a Jászság, a Székelyföld ősi dalai, tétován keresgélem a választ magamban: ünnep-e jelenünkben a magyar népdal vagy természetes valóság? Ünnepi alkalom-e a magyar népdal hallgatása — éneklése? — vagy mindennapos igényünk, mint a levegő, a viz, a napfény? Elő szövet-e a nemzet testében vagy csupán passzív jelenlét? Azaz daloljuk is népdalainkat vagy csupán befogadjuk, mint más szépet, amire ráérzünk, ami megragad, gyönyörködtet. A „tömegdalolás” kora lejárt s abban a formában nem Is kívánja vissza senki. De, hogy nem js lépett a helyébe semmi, ez aligha . vitatható. Hogy a magyar népdal énekoktatásunk világhírű módszere s a különböző mozgalmak (pávakörök, táncházak, vagy éppen a Röpülj páva-vetélkedők) ellenére se vált „tömegfogyasztássá", ez is ténykérdés. Sőt, az alkalomszerű, csoportos dalolásokra sem a népdal a jellemző, hiszen szövegismeret hiányában tíz közül talán ketten-hárman éneklik, a többi csak hümmögi- zümmögi egy darabig „közismert" népdalainkat. Mondjam a falusi ki tudja, hány házas lakodalmakat? Mit énekeinek, mit muzsikálnak? Ritka kivétellel a tánczenei divat szerint — ami természetes — meg ami éppen eszükbe jut. Az öregebbeknél jobbára ma is vezet a műdal, a ma lg burjánzó sekélyes magyar nóta. (Jellemzően erre fogékonyabbak az emberek. Dankó Pista, Balázs Árpád értékesebb népies műdalait, a Petőfl-yer- seket vagy Egréssy Béni „Ne menj rózsám a tarlóra” dalát mintha elfeledte volna e korosztály Is.) Hét végeken a lakótelepek nyitott ablakain, késő este. a házibulik, névnapi, családi összejövetelek hangulatában se népdalok szűrödnek ki a nagy magyar éjszakába; s nem azok csendülnek a ballagás utáni szerenádesteken a tanárok ablaka alatt; s nem azok a fiatalok kirándulásain. Népdalokat csak szűkebb csoportoktól hallhatni. Marad tehát a tömeges befogadás, az éneklés — helvett. Ám hiba lenne szó nélkül hagyni, mi minden történt az Utóbbi 10—12 évben e téren, elsősorban a tömegküzlőesz- közök hatására, és kezdeményezésére. Amikor felröpnent a pávamozgalom, lázban égett az ország. A rádió azóta is időről időre népdalversenyeket hirdet, és minden évben megrendezi a magvar népdal hetét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Igaz, Múzeum az egyetemen A halle-wittenbergi Martin Luther Egyetem emlékeiből, művészi értékeiből kiállítást szerveznek. Az egyetemi tanárok hagyatékából származó régészeti és művészeti értékek megőrzéséről, restaurálásáról tapasztalt tudósok és lelkes egyetemisták munkacsoportja gondoskodik. Történelmi értékű taneszközök, egyetemi jelvények, nagy értékű festmények, ritka régj kéziratok válnak kezük nyomán az egyik legújabb NDK-bell múzeumi gyűjtemény tárgyaivá. Szabadegyetemi előadássorozat A XX. század művészete Századunk művészete, izmusainak sokasága nemegyszer komoly erőpróba elé állítja azt, aki pontosan szeretné érteni törekvéseit, tartalmait. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy időnként világszerte és országonként változóan fellángolnak a viták egy-egy művészeti ágazatban némely alkotások kapcsán. A vitatkozók — alkotók és bírálók, művészek és közönség — rendszerint arra igyekeznek uú- laszolni: hogyan tükrözi a művészet, a műalkotás a valóságot, milyen eszközökkel jeleníti meg a tartalmakat, milyen mélyen képes a valóság mélyére jutni? E kérdések természetszerűleg kapcsolódnak a művészetek hatásának kérdésköréhez: századunk művészete miként formálja az ember, a társadalom, a környezet életét, céljait, milyen eredményeket képes felmutatni? A TIT Nógrád megyei szervezetének művészeti szakosztálya áprilistól hét előadásból álló szabadegyetemi előadássorozatot szervez A XX, század művészete címmel Az egyes témakörökre a legkiválóbb előadókat 'nyerték meg. s ez biztosítékát jelent! annak, hogy a, hallgatók a legbonyolultabbnak tetsző kérdésekre is érthető, világos választ kapnak. Az előadásokat film-, dia- és zenei bemutatókkal, kiállításokkal illusztrálják. A sorozat első előadása április 21-én korunk fotóművészeiével foglalkozik dr. Albertini Béla esztéta előadásában. Májusban Fájja Sándor pszichológus a film és a társadalom viszonyát elemzi, júniusban dr. Möcsényi Mihály nyugalmazott egyetemi tanár a táj- és a környezet- építés kérdéseivel foglalkozik. A nyári szünet után szeptember 15-én tartják az első szabadegyetemi előadást A legközvetlenebb emberi környezetről címmel. Ennek Fekete György belsőépítész, a budapesti képző- és iparművészeti szakközépiskola igazgatója az előadója. Az év hátralevő hónapjaiban dr. Németh Lajos művészettörténész, Földes Imre zenetudás és dr. Vdmassy Ferenc egyetemi tanár tart előadást a képzőművészet és a környezeti kultiira összefüggéseiről, századunk Új zenei irányzatairól, az építészet, és a' környezet kapcsolatáról. A szabadegyetemre április 10-ig jelentkezhetnek, az érdeklődők. Az előadásokat a TIT Nógrád megyei szer- vezetőnek salgótarjáni szék- házában tart, iák. minden alkalommal délután fél hatkor. a pávaügy valahogy másképp indult, mint ahogyan folytatódott a hetvenes években, s ahogyan fölcsendül ma is, A tiszta forrás láttatása, fölfedeztetése mámorában kezdetben a lelkes nézőtérrel együtt dalolta, tanulta a magyar népdalt a műsorvezető, a zsűri, a szerkesztő, az operatőr, a technikus meg az egész stáb. És a képernyők előtt is együtt énekelt egy ország több milliós néző tábora. Kezdetben. ,. Azután maradt a verseny, és az istenáldotta népdaléneklő tehetségek fölfedezése, S a hagyományőrzés, a mentsük, ami menthetői — legalább általuk. És ez sem kevés! Magyarországon jelenleg 347 pávakör működik, s legalább ennyi a falusi hagyományőrző együttesek, parasztkórusok, parasztzenekarok, citeraegyüttesak, ifjúsági népzenéegyüttesek vagy a városi folkiór új hajtásainak a száma is. Mindez viszont már elsősorban az amatőr előadóművészét kategóriája. Ami csak hangsúlyozza, hogy az élő magyar népdal hallgatása, befogadása elsősorban pódiumhoz kötött, s mint ilyen, mindig egy kicsit ünnepi alkalom, Nem igazi, mindennapos valóság, nem életünk része még, illetve csupán kisebb csoportok, rétegek számára az, A napokban két csehszlovák énekkar vezetőivel találkoztam, Vacsora után jó hangulat kerekedett, a házigazdák megpróbáltak énekelni. Valaki elkezdte az „A esi- tári hegyek alatt"-gt. Atya- isten, ezt valamikor én is végig tudtam.., hasított belém a fájdalmas fölismerés. Hát bizony nem jött össze, Sem ez, sem a második, a harmadik. ,. Azután rákezdték a csehek. Fújták — nyolcan-ti- zen lehettek — tele szívvel, egyik népdalt a másik után, akár mi annak idején a „Fényes szellőket”,., A múltko- rában pedig egy délszláv táncház fiataljait láttam. Elkezdtek öten-hatan egy kólót, azután egyre többen kígyóztak sorban, egymás kezét fogva, és zengett a terem, amikor nyolcvanan-százan dalolták (tökéletes szövegtudással!) a mélabús dallam horváth-szerb szövegét, Álltam, néztem — és irigykedtem. S eltűnődtem, hogyan, hogy ennyivel népszerűbbek, populárisabbak nemzetiségeink dalai, mint a sajátunk, amiket oly ritkán hallani mai fiataloktól is. É vtizedekkel ezelőtt Kodály Zoltán az Akadémiáig ható erővel szólalt fel a magyar nyelv magyarsága ügyében. Péchy Blanka alapítványt tett s rádióműsoraiban harcol ma is hangzó beszédünk tisztaságáért. Magyarul mindannyian beszélünk — jól-rosszul, —, a nyelv 'természetes közegünk. De fúj-e riadót valaki azért, hogy a magyar népdal ne szoruljon ki az életünkből, a pódiumokra, a koncertélmé- nyek szélesebb vagy szűkebb falai közé? Van-e kürt ehhez, és lesz-e vajon, aki megfújja? Wallinger Endre HAUMANN, » # a gumiorcu színész A Hurrá, fiúk — cimfl bohózatban Középiskolás korában orvos szeretett volna lenni. De színész lett. Gyógymódja egyszerű, de roppant hatásos: meg- ríkat, megnevettet, megdöbbent és elandalít — feloldja a bennünk keringő feszültséget, megszabadít — hacsak néhány röpke órára is — a mindennapi gondoktól, problémáktól. Vérbeli aktor, talpától kopasz fejebúbjáig. Gumiarca van. Smink nélkül is tökéletes átlényegülésre képes. Arcával, szemeivel, kézjátékával, testtartásával, minden porciká- jával. Élő embert képes formálni a legegysikúbb, legváltozatosabban megírt szerepből is. S azon kevesek közé tartozik, akiknek minden szavát értjük, még a legtávolabbi széksorokból is. Pedig... korántsem volt egyenes, töretlen az út, amelyet végigjárt a népszerűség, a siker Parnasszusának csúcsaiig. Alig egy hajszálon múlott. hogy nem vették fel a színművészeti főiskolára, s az első időkben szinte minden vizsgáján épphogycsak átcsúszott. Vidéken — Debrecenben és Pécsett — eltöltött évei után szerződtette az akkoriban megalakult, s azóta megszűnt Huszonötödik Színház. Amikor megkapta első feladatát; Platon „Szókratész védőbeszéde" című monodrámáját, megrémült. De megbirkózott vele. Sporthasonlattal: kétvállra fektette. A közönség — a jó értelemben vett szenzációkra mindig fogékony pesti publikum — zarándokolni kezdett a Rottenbiller utcába, egy kis kultúrházba, ahol a Huszonötödik Színház működött, albérlőként.., Haumann Péter ezzel a szereppel berobbant az ország színházi közéletébe. Nemcsak a közönség fedezte fel, de a film, a televízió, a rádió, s gyors reagálással a kritika is. 1973 óta pedig a Madách Színház társulatának egyik vezető művésze. Hosszan sorolhatnánk emlékezetes szerepeit, mindenekelőtt Csicsikovot a Holt lelkek című Gogol-drámában. Alakításáról nemcsak lelkendező kritikák adtak hírt, de riágylé- legzetű tanulmányok is. Ső- tér István így irt róla: „Játékában az egyszerűség érvényesül, a színészi egyéniség pedig mindvégig a tárgynak rendeli alá magát”. Szakonyi Károly szerint: „Tökéletesen pontos jellemrajzot ad Csi- csikovról. Fel nem sorolható, hogy mennyit tud erről az alakról. Nincs hely arra, hogy alakításának minden mozzanatáról beszéljek, pedig játéka arra sarkall, annyira eleven, valóságos élmény”. Így vall önmagáról: — Pályám kezdete óta mindig is gondot fordítottam arra, hogy teljes személyiségem, egész testem részt vegyen a színpadi játékban. A mozgással, mozdulatokkal persze gazdaságosan kell bánni, mert nagy a túlzások csábítása. Ezt jogosan szóvá tette néhányszor a kritika is velem szemben. Mégis vélem: nem elég csak a szó ereje, az egész személyiséget bele kell vinni a játékba, Persze nagyon fontosnak tartom a szép színpadi beszédet. Az érthetőség a színész egyik legfontosabb tulajdonságai közé tartozik, Én kezdetben nagyon rosszul beszéltem, de szerencsére a főiskolán nagyszerű beszédtanár: Fischer Sándor kezébe kerültem. Sokat gyakoroltam otthon is. Némi hiúság is vezetett. Nem mások közül akartam kiválni, inkább önmagam korábbi teljesítményeit Igyekeztem túlszárnyalni, Feledhetetlenül félelmetes III. Richard volt Shakespeare drámájának tévéváltozatában. Tündér! csirkefogó Tersánszky Kakuk Marcijában, fergeteges humorú komédiás a Városmajori Színpadon néhány évvel ezelőtt bemutatott Bolond vasárnap cimű Katajev-víg- játékban, korlátlan üftv* buzgó honpolgár Dömöl- ky János „A kard" című filmvigjátékában és eredeti felfogású Lucifer Az ember tragédiája hanglemez- változatában. (Amikor a Madách Színház a minap műsorra tűzte a tragédiát, sokan „tippeltek" arra, hogy ezúttal is ő lesz az örök tagadás szelleme. ,.) A tévé legutóbbi szilveszteri műsorában merőben új oldaláról ismerhettük meg: mint Csehov „Három nővér”-ének egyikét. Férfi színész — szoknyaszerepben — múlhatatlanul groteszk jelenség, s elég egy hajszál, hogy átcsússzon az ízléstelenségbe. Nos: Haumann tudta — hol a határ, Az idei évadban ismét hálás lehetőséget kapott a Madách Színházban, Ronald Harwood „Az öltöztető” cimű színművének címszerepében. Amit Mensáros Lászlóval kettesben produkálnak, az éppenséggel nem shakespeare-i színvonalú darabban — az átlényegülés, a vérbeli színjátszás magasiskolája, S ne feledkezzünk meg legújabb alakításáról Dürrenmatt „A baleset” című keserű komédiájában, ö az a jelentéktelen külsejű angol textil- ügynök, aki egy megrendezett bírósági színjáték áldozata lesz. Tucatjával ismerhetünk olyan színészeket, akik a színpadon többnyire „privátok”, a magánéletben pedig szüntelenül „alakítanak". Haumann Péter — szerencsére — mindezek fordítottja. Nincsenek látványos .színészi „allűrjei”, magánemberként legszívesebben visszahúzódik meghitt családi fészkébe, ahol felesége, három tündér! kisgyermeke és Bence, a hatalmas, ám roppant szelíd komondor várja a próbák, filmforgatás, színházi fellépés után. — Mivel tölti szabad idejét? — Ha a gyerekek már lefeküdtek, zenét hallgatok a legszívesebben. Dicsekvés nélkül mondhatom: szép lemezgyűjteményem van, elsősorban komolyzenei művekből. S ha épp „beesik” egy szabadnap: vállamra akasztom öreg mordályomat. s vadászni indulok, őszintén szólva: mindeddig nem sok kárt tettem a hazai vadállományban. No és antik bútorokat gyűjtök, persze csak módjával, hiszen az ilyesmi nem éppen olcsó mulatság.., A pénzre pedig nem „hajtok rá", nem vállalok el akármit, csak azokat a „házon kívüli" feladatokat, amelyekben nekem Is örömöm telik. Garai Tamás *l* *1* «$* *» *1* *1* «$♦ «J» *1* *1* *1* •i♦ «J* *1* *1* «$♦ «J* ♦♦♦ ♦*« «j» 8 NÓGRÁD - 1981. április 4., szombat Sásdi Sándort nem kell különösképpen bemutatni, a magyar olvasóknak. 1923-tól dolgozott budapesti színházi lapoknál újságíróként, s ez idáig több mint harminc regénye jelent meg Legújabb legényének cselekménye egy vidéki kisvárosban játszódik a második világháború utolsó éveiben. Egy háromgyerekes, polgári család története áll a középpontban, s bonyolódik filmszerű élességgel és hitelességgel a regény. A kor pusztító s minden emberséget, érzést elfelejtő emberei gyilkos indulatokkal ébrednek, a világ, s a lélek belső rendje felborul. A szereplők pusztulása, tragikus sorsa szorosan összefügg a rájuk zúduló történelmi eseményekkel. A Vígan családról szól a könyv, az üldözöttekről, az ellenállókról, elérhetetlen vágyakról. Az emberség próbád .ŰJ KÖNYVEK ja nagyon nehéz, a súly lehúz, de van kiknél felemel, ekkor és itt Is születnek emberi nagyságok, kikről gondolni is merész lett volna annakelötte. Szabálytalan szerelem a regény címe találóan, Viganné szomorú-szép szerelme szinte külön vonalként, cselekmény- szálként húzódik végig a regényen. Sásdi írásait nem véletlenül szeretik inkább a nőolvasók, oly jól ismeri világukat, érzésüket. Kouai Lőrinc ' igen népszerű író Magyarországon, már első regénye, a Földönfutók (1943) feltűnést keltett, s az= óta számtalanszor megjelent. Uj történelmi regénye az Örvénylő fellegek a XVI, század második felében játszódik, a német-római császárság széthullásának, V. Károly uralkodásának utolsó éveiben. Az ellenreformáció és a vallásháborúk kora ez, II. Fü- löp Spanyolországa — a Győzhetetlen Armada hajóhad pusztulása, a nagyszerű, de bukott németalföldi szabadságmozgalmak kora, pe elvezeti az olvasót Kovái az orosz cár, Rettegett Iván birodalmába Is, s a lázadó bojárok birodalmába, Kazanyba. Birodalmak, népek tűntek fel és le, politikusok, katonák, papok, hadvezérek irányítanak vagy irányíttat- nak, s természetesen megjelennek a hódító szépségű nők is, akiknek befolyását ugyancsak nem lehet mellőzni sem az orosz cár, sem V. Károly udvarában. Kovái történelmi regényeiben mindig találunk némi erotikát, fordulatokban gazdag minden regénye. Korokat, nagy egyéniségeket ismerünk meg, közben jól szórakazunk humoros részletein is. Lajta Kálmán ötödik kötetének főhőse egy tervezőintézeti igazgató, aki úgy érzi, millió gondja, problémája, betegsége teljesen legyőzte. Családjában sem talál megnyugvást, felesége, gyerekei a maguk életét élik. Szabadulásként, bűntudatai csábítására elhatározza, hogy hazalátogat szülőfalujába. Ez az utazás a „visszaút", — mely egyben a regény címe is —, melynek során tisztázódnia kellene a dolgoknak. A regény az elmúlt évtizedek mélyreható ábrázolása, Sorsunk, életünk újra- és végiggondoldásr» késztet.
