Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

Fékezve gyorsítsunk? I smét felélénkült a bérszabályozás körüli szakmai vita. Nemrégiben ismert vállalatvezetők mondták el ezzel kapcsolatos véleményeiket, hangsúlyozva, hogy csak nagyon óvatosan bírálhatják a bérszabályozást, mert az na­gyon bonyolult. Volt, aki megjegyezte: mindeddig azt hitte, hogy a jól képzett közgazdászok közé számíthatja magát, ám amikor elolvasta a vállalati bérszabályozás általános sza­bályairól szóló egyszerűsített ismertetőt, erős kétségei tá­madtak matematikai tudását illetően. Lehet, hogy ez túl­zás. Már csak azért is, mert a tagadhatatlanul bonyolult bér- szabályozás a gyakorlatban mégiscsak működik. Hogy mi­lyen eséllyel? Erről határozott véleményük van a vállalat- vezetőknek. Az egyik vegyipari vállalatnál elhatározták, hogy meg­próbálkoznak a differenciált bérezéssel. Néhány munkacso­portban kísérletképpen ösztönző darabbérrendszert vezet­tek be. Lényege: minél nagyobb, s minél jobb minőségű a szóban forgó munkacsoport teljesítménye, annál magasabb a bér. A kísérlet túl jól sikerült. A teljesítmények 30—40 szá-> zalékkal emelkedtek, s ezzel a szabályok értelmében kifize­tendő bér annyira megnőtt, hogy emiatt a vállalat majd­nem bajba került. (Tudvalevő ugyanis, hogy a szabályozók automatizmusa által megállapított „vállalati bérszínvonal” csak progresszíven növekvő adó árán Jéphető túl. Az adó­kulcs tehát minden vállalatot a bérszínvonal-túllépés alapos megfontolására késztet.) Egy másik vállalatnál engedve az erőteljes bérdifferen­ciálással kapcsolatos agitációnak, az egyösszegű bérutalvá­nyozás módszerével kísérleteitek. S még rosszabbul jártak. Ez a módszer ugyanis „direktben” ösztönöz a teljesítmé­nyek növelésére. Hatására valóban ugrásszerűen növekedtek a munkateljesítmények, olyannyira, hogy azokat csak 50—70 százalékos (!) bérnövekménnyel tudták honorálni. Mondani sem kell: sürgősen abbahagyták a kísérletet, mert ez megint csak károsan hatott a bérszínvonalra. E két példáról e sorok írójának eszébe jut a harmadik; az egyszeri tapétázó munkás esete. A tapétázó elhatározta, hogy nem törődik a maszekmegrendelésekkel, nem gyötri magát, fusimunkákkal; ő a vállalatnál akar sokat dolgoz­ni és sokat keresni. Jó tapétázó volt. Keze alatt égett a mun­ka. S mert elhatározását tett követte — s főleg: mert telje­sítménybérben dolgozott — az első hónapban 12 ezer fo­rintot keresett, a másodikban megközelítően 15 ezret. A har­madikban pedig 20 ezret is túllépte. Ekkor azonban diszkré­ten figyelmeztették: lassítson! Ekkora személyi bért a vál­lalat nem tud kifizetni. S különben is: vegye észre, hogy munkatársai már nagyon utálják. Észrevette. És abbahagyta. Visszatért a fusihoz, a mű­szak utáni teljesítmény- és pénzhajszához. Tévedés ne es­ték: jól járt a vállalat is! A szabályozók automatizmusa ál­tal megállapított bérszínvonalát többé nem terhelte a vi­lágrekordra törekvő tapétázó 15—20 ezer forintos bére. S ez a vállalat számára sokkal fontosabb, minthogy örüljön a ki­vételes képességű dolgozó átlagon felüli teljesítményének. E példák közös jellemzője, hogy a bérszabályozás me- - rév korlátok közé szorítja az egyéni (vagy akár a csopor­tos) teljesítményeket. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban az egyik műszergyár igazgatóját: „A mainál célszerűbb, első­sorban a teljesítménynövelésre orientált ösztönzési rend­szerrel hihetetlenül nagy teljesítménytartalékokat mozgó­síthatnánk, ami — a jelenlegi alacsony színvonalhoz képest — igen nagy ugrásokhoz vezetne. Nem állítom, csak kér­dem: akarjuk-e egyáltalán e tartalékok maximális kihasz­nálását? Felkészültünk-e ennek gazdasági és társadalmi kö­vetkezményeire? Vagy pedig arra a következtetésre jutot­tunk, hogy a teljesítőképesség hirtelen történő felszabadítá­sa azonnal és esetleg jóvátehetetlenül felborítaná a kiáramló vásárlóerő és az árualap olyan féltve őrzött egyensúlyát? Mert már nem gondolhatok másra, minthogy a bérszabá­lyozás lényegében nem is a béreket, inkább a teljesítmé­nyeket szabályozza, — nagyon szűk korlátok közé szorít­va!” Ha lehet mondani: „látványos” ez az érvelés, de tegyük fel a kérdést: mi a garancia arra, hogy a felszabadított tel­jesítménytartalékok minden esetben a hatékony, a gazdasá­gos termelés szolgálatába állíthatók? Másrészt azt se feled­jük, hogy a bérszabályozást szükségképpen motiválják a fog­lalkoztatáspolitikai megfontolások is. Ha például a tapétá­zó munkás még fél évig hasonló teljesítményeket produkál, akkor nemcsak a vállalati bérszínvonal, de a tapétázórész­leg többi munkása is veszélybe kerül. Végtére is ez az egyet­len ember, hónapokon át három helyett is dolgozott. Ha ez így ment volna tovább, s példáját netán mások is átveszik, akkor előbo-utóbb a tapétázórészleg létszámának csökken­tését kellett volna elrendelni. Márpedig nálunk alapelv, hogy nemcsak racionális és hatékony a foglalkoztatás, de teljes foglalkoztatás is! Magyarán: ha csakis a teljesítményektől — azok meny- nyiségétől és minőségétől — függne a kifizethető bér, akkor előbb-utóbb foglalkoztatáspolitikai gondokkal kellene szem­benéznünk. Mindebből pedig az következik, hogy a bérpo­litika ösztönző funkciójának erősítése egészen más munka­erő-gazdálkodási gyakorlatot, — egyáltalán valódi munka­erő-gazdálkodást — feltételez. A kérdés most már csak az, hogy meddig halogatható „az egészen más típusú munkaerő-gazdálkodásra” való felkészülés, s meddig tartható a jelenlegi állapot, az, hogy a bérszabályozással visszafogjuk az egyéni teljesít­ményeket Vértes Csaba Ellenőrizték a megye utasellátó üzleteit Tizenöt üzletet működtet megyénkben az Utasellátó Vállalat. Csaknem valameny- nyit végigjárták a megyei ke­reskedelmi felügyelőség elle­nőrei, hogy a megyei Élelmi­szer Ellenőrző és Vegyvizsgá­ló Intézet munkatársaival kö­zösen megvizsgálják kínála­tukat, áraikat, az italok mi­nőségét, az osztályba sorolás feltételeinek meglétét és a kör­nyezeti kultúrát. Az égetett szeszes italok for­galmazását évekkel ezelőtt be­tiltották az utasellátókban — nem is találkoztak zugpálin- kaméréssel az ellenőrök. Az egységek étel- és italválaszté­ka általában megfelel a mű­ködési körben foglaltaknak. Csomagolt édességekkel, desz- szertekkel bővítik a kínálatot, az édesség-darabáruban azon- i ban — hasonlóan az országos helyzethez — itt is hiányok mutatkoznak. Az Utasellátó Vállalat ta­valy felülvizsgálta, boltjai osz­tályba sorolását: a kisterenyei büfét ennek alapján a IV. osztályból a III-ba helyezte. Azóta is több panasz érke­zett a büfére: nem felel meg a harmadosztályban előírt kö­vetelményeknek. Így találták ezt az ellenőrök is, ezért kö­telezik most a vállalatot, so­rolja vissza a büfét a IV. osz­tályba. A nógrádkövesdi har­madosztályú büfét pedig 45 napon belül festésre utasítot­ták. Jó kezdeményezés viszont az utasellátókban a dohány­zás betiltása. Nem ártana más vendéglátóegységekben is be­vezetni, legalább ott, ahol gyermek- és diákétkeztetés folyik. Újdonságként a salgó­tarjáni Volán-pályaudvar utasellátója mozgóárúsítást indít májusban: kávét, büfé­árút, jégkrémet kínálnak az autóbuszok indulóállomásai­nál. A jó példák közt érdemes említeni a parassapusztai má­sodosztályú bisztrót, amely osztályba sorolását és az uta­sok igényeit tekintve is maxi­málisan megfelel a követel­ményeknek. Viszonylag olcsón egytálételeket is árusít, gyak­ran lehet kapni belsőségeket, rendszeresen reggelit, uzson­nát. A többire azonban évek óta nem sokat áldoz az Utasellá­tó Vállalat Pest, Komárom, Nógrád megyei Igazgatósága. Főleg a kis pavilonok, büfék igen zsúfoltak, emiatt szak­szerűtlen az árutárolás, és ez rajta hagyja bélyegét a kultu­ráltságon, higénián is. A MÉVI-vizsgálatok több hiányosságot tártak föl: a szé- csényi utasellátóban mért kis- fröccs túl hígnak bizonyult, Nógrádkövesden a kávét főz­ték inkább szívvel, mint be­levalóval, a megyeszékhely külső pályaudvarán ugyan­csak a borfröccs volt „laza”. Mindhárom esetben az illeté­kes tanácsok szakigazgatási szervei járnak el. A kereskedelmi felügyelők két ízben helyszíni bírságot róttak ki, egy esetben pedig szabálysértési eljárást kezde­ményeztek. A felelősségre vo­nás „könnyebb fajsúlyú” vál­fajában részesült a nógrádkö­vesdi büfé, ahol a csokoládét és a kisíröccsöt drágábban adták, valamint a drégelypa- lánki büfé, ahol nem tüntet­ték fel az árakat, és drágáb­ban árusították a túróstás­kát, ízeslevelet. A szabály­sértési eljárás a zagyvapálfal- vai negyedosztályú büfét érin­ti: drágábban kínálták a szendvicset, hiányzott néhány beszerzési bizonylat, és a pró­bavásárlás során fogyasztói megkárosításra derült fény. Szécsény üzemeiben: Növelni a munka hatékonyságát Tomis Istvánnal, a szécsényi nagyközségi pártbizottság tit­kárával a hatáskörükbe tarto­zó alapszervezetek gazdaság- politikai feladatainak végre­hajtásáról és tennivalóiról be­szélgettünk. — Pártbizottságunk és vég­rehajtó bizottságunk irányító, ellenőrző, segítő munkájában jelentős helyet foglal el a gazdaságpolitikai munka új követelményeit célzó szemlé­let kialakítása. Ehhez felhasz­náljuk a beszámoltatásokat, politikai oktatásokat, a titká­ri értekezleteket, valamint a különböző politikai, tanácsi és tömegszervezeti fórumokat. Azt is őszintén el kell monda­nom, hogy a múlt év első fe­lében több alapszervezetünk­nél a gazdaságpolitikai témá­kat tárgyaló napirendek nem nőttek fel az új igényeknek megfelelő követelményekhez. A második fél évben és az idén jó irányú változás ta­pasztalható: a gazdasági fel­adatok politikai eszközökkel történő megértetése, szervezé­se, segítése, ellenőrzése terü­letén. Egyre több alapszerve­zetnél irányul a figyelem a ta­karékosság, munkaidő-kihasz­nálás, a költséggazdálkodás; a hatékony gazdálkodás külön­böző tényezőinek helyi vizsgá­latára, a problémák, hiányos­ságok felszámolására. Ügy ítél­jük meg, hogy az elmúlt év­ben a vállalatok párt- és ál­lami vezetői igyekeztek rugal­masan alkalmazkodni a gaz­dálkodás nehezebb feltételei­hez. Eredményes termékszer­kezet-változásokat hajtottak végre, mint például a bútor­iparban, a tejüzemben, a házi­ipari szövetkezetben. Takaré­kosabbá vált az anyag és energia felhasználása, erősöd­tek a gazdálkodás minőségi vonásai. — A gazdasági egységek ha­tékonyabb gazdálkodása ho­gyan mutatkozik meg a ter­melékenységben? — A munka termelékeny­sége tovább növekedett. Az elmúlt évi össztermelésük meghaladta az 1979. évit, úgy hogy közben a munkások lét­száma 153 fővel csökkent. Az egy főre jutó termelési érték növekedése üzemenként 1—6 százalék között változik. Ez is mutatja, hogy differenciáltan, de javult a munkaidő kihasz­nálása, a munka szervezettsé­ge. Az Is tény, hogy bőven akad tennivaló. Elég, ha csak arra utalok, hogy üzemeink jelentős része nyereségtervét nem teljesítette. Továbbra is figyelemmel kell kísérni a termékszerkezet átalakítását, a termékek korszerűsítését. — A vállalatok hogyan tel­jesítették értékesítési tervü­ket? — Elmondhatom, hogy ösz- szességében a termelés növe­kedése mind minőségileg, mind mennyiségileg megfelel a pia­ci igényeknek. Az exportter­meléssel foglalkozó üzemek az Ipoly Bútorgyár és a Pa­lóc Háziipari Szövetkezet a nehézségek ellenére export­tervét jelentősen túlteljesítet­te. Gondjaink is vannak ezen a területen. A bútorgyárban éppen az új szabályozó erőtel­jes hatására az exportasztalok gyártása veszteségessé vált. Hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön, tovább kell fokozni a munka hatékonyságát. — A gazdasági egységeknek és alapszervezeteknek a bi­zottság milyen feladatokat je­lölt meg? — Az ipari üzemeknél: te­gyék rugalmasabbá a piaci, főleg az exportigényekhez va­ló igazodást. Növeljék a ter­melékenység hatékonyságát. A helyi adottságok még jobb kihasználására való törekvést kérünk a termelőszövetkezet­től. A pártalapszervezetek és a párttagság körében erőtelje­sebbé kell tenni e helyi üze­mi feladatok megismertetését. a közgazdasági szemlélet szé­les körű kialakítását. Csak a feladatok, tennivalók összefüg­gésének ismeretében tudunk meggyőző gazdaságpolitikai agitációs munkát végezni; mozgósítani azok megvalósítá­sára. A pártmunkában főleg alapszervezeti szinten azt keil vizsgálni, hogy melyek a ter­melés, a jobb és hatékonyabb munka helyi gátló tényezői. Mit kell tenni megszüntetésü­kért az alapszervezeteknek, egyes párttagoknak, és mit ajánlanak a gazdasági veze­tésnek. Arra kérjük a pártta­gokat, hogy kezdeményezőb­bek legyenek a helyi feladatok megismertetésében, megérteté­sében és végrehajtásában. — A helyi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában a nagyközségi pártbizottság mint testület, milyen fonto­sabb feladatokat határozott meg a bizottság számára? — Differenciált irányító-, el­lenőrző, segítőtevékenységet kell végezni. Politikai mun­kánkban kiemelt feladat, hogy a tervek készítésénél érvé­nyesüljenek a Központi Bi­zottság 1980. nov. 13-i ás dec. 2-i határozatai. Figyelemmel kísérjük az 1981. évi tervek teljesítését, odafigyelünk a dolgozók munkahelyi körül­ményeinek, közérzetének javí­tására tett intézkedésekre, a munkahelyi és lakóhelyi szo­ciális, kulturális, egészségügyi körülményeinek továbbfejlesz­tésére. Sz. F. Szakmaszeretők Megyénkben három helyen, Salgótarjánban, Balassagyar­maton és Nagybátonyban képezik a szakemberjelölteket, akik az iskolai, elméleti tanulmányok mellett a nógrádi üzemekben szerzik meg gyakorlati tudásukat. Balogh János a salgótarjáni iskola tanulója, az autószerelő-ismereteket a megyeszékhely AFIT-szcrvizállomásán sajátítja el. Cselovszki István és Bognár László a balassagyarmati kő­művestanulókat képviselik. Feladataik a modern építészet­hez is kapcsolódnak. Képünkön Álba válaszfallapból alakí­tanak ki térelválasztót. Cserháti Erika a nagybátonyi szakmunkásképző iskola hall­gatója, nöiszabó szakmát választott magának. Nemrégen a Szakma kiváló tanulója versenyen mérte össze eredmény­nyel tudását a másokéval. Mind több jól képzett hegesztőre van szükség gyárainkban. A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában is keresik a minő­sített szakembereket, itt saját tanműhelyben is képzik a fiatalokat. Bakos Gusztáv tanuló az itt rendezett versenyen bizonyította felkészültségét. — képek: Rigó Tibor _ N ÓGRÁD - 1981. április 30., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom