Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
fvralik János és felesége keze nyomán gondozott a ház és kornyéke Csupán két jó úttal büszkélkedhet a község. Az egyik a Volán oktatási központjához vezető Táncsics utca. A házak ugyan néhány évtizeddel korábban épültek, de a lakók becsben tartják, szépítik a portát. Z7 A városi 'ember száját tátja a csodálattól, ha ezt a környéket járja, hiszen errefelé egészen biztosan nagyobb marokkal szórta a teremtő természet igazi jókedvében a hegyeket, dombokat, erdőket, mezőket, patakokat, a jó vizű csurgókat rejtő völgyeket. Na, meg a követ. A ,,gránicot”, ahogy az itt élő nép ma is nevezi a régen felfedezett, de mostanában kevéssé kihasz- nált-kiaknázott híres-neves fekete gránitot. Králik Jánoséit takaros portáján —, nemrégiben újították fel a régi ház homlokzatát — a nyári konyha körül több sorban is ott látható a gyémántkemény, éjfekete színű kő, szép kocka formára alakítva, városias peremet képezve a kis ház körül. „Azt tartják a hozzáértők —,' mondják a házbeliek —, hogy a svájci gránittal is felveszi a versenyt anyagban, keménységben, feketeségben. .. Egy időben sok szép sírkő készült a béri gránic- ból... Van belőle itt annyi, hogy hegyekre elég... ” Králik János jó helyen lakik. Háza előtt a két jó béri út közül az egyik húzódik, fel, a Virágos felé. Oda, ahol az egykori Lázár-féle birtok kastélya volt. ö maga termelőszövetkezeti nyugdíjas, szerencsére, jó erőben, egészségben még abból a fajtából, amelyik leginkább a napsütötte gránitkőhöz hasonlít. Csak a nyugdíj kevés. Még a régi. A mai palotási tsz-nyug- díjasok más pénzzel mennek nyugalomba. Hétágra süt a nap. itt az ideje megint a kertecske felforgatásának, az ásásnak, amelyet mégis szíves szóval cserél fel a krónikás kedvéért Králik János és felesége. Bizony a táj szép, felfedezik ezt rendre a fővárosi festők is! Nemrégiben itt járt kettő. naphosszat festették a régi utcákat, omladozó kőházakat (kőből van itt minden épület, a kő faluja Bér), megjárták talán azt a nyaktörő utat is .az iskolán túl, amelyet a helyi hagyomány szerint még a török épített. Merthogy ide közel esett a szandai vár, de meg Buják is. Üt aztán több nem is igen épült, szilárd hátú. A KPM útja felvezet a Volán itteni országos rendeltetésű továbbképző bázisához, a volt Lázár István földbirtor kos-miniszter egykori kastélyához. Oda. ahol rendszeresen rendeznek képzéseket, tanfolyamokat, ahol gyönyörű szép környezetben kibővült az évek során azz egykori kastély környéke az új épületekkel, faházakkal, közösségi termekkel, medencével. ^ sportpályával, ezernyi lehetőséggel. Nyáron aztán „yolános” gyerekek, nagycsaládosok üdülnek a bázison, amelynek parkjait, sétányait, kertjeit — az egész, természettel harmonizáló közvetlen környezetet segítőivel Králik néni fia, Mihalik János tartja rendben már végzettsége szerint is. Mi adhat megtartó erőt ennek a szlovák nemzetiségi községnek, amelynek dombra emelt régi iskolájában mindössze 13—14 alsó tagozatos kisdiák tanul összevont osztályban egy pedagógus áldozatos munkájával? A sziráki tanácson kapott adat: egyetlen évtized alatt kétszázzal csökkent a béri lélekszám. Jelenleg mintegy 610 lakójer van a festői környezetbe kapaszkodó községnek, de akkor ide tartozik az is, hogy hajnalonta innen és még két szomszédos helyről — Szirákról és Egyházasdengelegről — huszonnégy (!) nagyrészt fővárosi vállalathoz indulnak az ingázók a vállalati autóbuszokkal. „Csak az iskolát ne vegyék el tülünk, ezt írja meg..." — mondják az idős bériek, akik nem tudják, hogy ahol tíz alá csökken a .tanulók létszáma — rendelet szerint is meg keli szüntetni a társítást. Talán mégsem kerül erre sor, hiszen ha a helyben maradás. a helybeni élet feltételeiben csak némi változás tapasztalható — azonnal tapasztalható az ingázási, elvándorlási hajlam (nem hajlam ez — kényszer) gyengülése, a helybenmáradás feltételeinek gazdagítása, a régi házak újjáépítése, új otthonok emelése. Van ilyen jelenség is — szerencsére! A közeli Szirákon, a székhelyközségben, újabban a Köny- nyűipari Gépgyártó Vállalat budapesti gyáregysége működik, igaz, most még csak mintegy harminc béri és sziráki dolgozó alkalmazásával. Üj típusú szövőgépvetélőket készítenek exportra is abban az üzemben, ahol úgyszólván mindenki a fővárosi, vagy a távolabbi munkahelyet cserélte fel (akár valamivel kevesebb pénzért is) a helybeni dolgozás lehetőségével, annak valamennyi előnyével. Bővült a Mátraaljai ÁG sziráki segédüzeme is —I mindez megmutatkozik abban, hogy a béri lélekszám- csökkenés mostanra inkább stagnál, minthogy folytatódna. Itt született Mihalovics Sándor béri evangélikus főesperes fiaként a magyar újságírás, a képzőművészeti kritika, az antifasiszta és később a Hazafias Népfrontmozgalom, a felszabadulás utáni magyar közélet egyik kiemelkedő alakja — Mihályfi Ernő, 1898-ban. Mondják —később harangot is adományozott a műemlékértékű béri templomnak. Két fiútestvére közül az egyik az Egyesült Izzó, a másik a Rókus kórház szakmai, gazdasági, emberi értékeinek volt gazdagítja. irányítója. Mihályfi Ernő szülőháza —, aElr jelkép is lehetne — ma egészségügyi feladatokat szolgál. Ott működik a körzeti orvosi rendelő, a csecsemőgondozás. Más kérdés, hogy ennek talán mégis nagyobb rangot lehetne adni; hogy ezt a tényt jobban ki lehetne használni akkor, amikor mindenütt a helybeli értékek újrafelfedezésének, bemutatásának korát éljük. Emlékének felemelésével Bér legyen gazdagabb! Az évek során mindössze egyetlen tanácsi utat sikerült valahogy megépíteni a Kossuth utcában. A községre fordítható tanácsi fejlesztési összeg évi negyvenezer forint. Mégis azt tartják a sziráki tanácson, hogy a bériekkel könnyebb mindenki másnál társadalmi munkát szervezni, eredményt elérni. De, ha nincs miből —, akkor hogyan legyen?! Most mégis történik majd valami előrehaladás, az iskola előtti térségen hatalmas halmokban hever a kő. A kő falujába Nógrádkövesdről hozták. Ebből, részben társadalmi munkával is, jó út épül majd rövidesen a temető felé vezető szakaszon. Itt az itthon élő -idősebbekre is számítanak. Talán még a „kflencszázötösök” is szerszámot ragadnak, ha a község építése a tét. ők már csak hárman vannak, számon is tartják egymást: Fiam Márton, Koncsek Pál és Török János (nyemec). Kettejükkel, Fiam Mártonnal és Koncsek Pállal egy százesztendős, egykori faragott díszeit őrizgető méhesház mellett találkozunk. A méhes Krekács Sándoré, de elvitte innen a családokat az újtelepi méhesbe. „Megtermett itt minden körös-körül, amire az embernek szüksége volt... Együtt jártunk a régi iskolánkba, a maiba, voltunk, vagy nyolcán kilencszázötos fiúk, na és persze a lányok is... Hát már csak hárman maradtunk. Együtt szenvedtünk, együtt szolgáltunk, együtt örültünk is éppen eleget, hát azért tartjuk magunkat. .. ” Május 24-én persze más képet mutat a község, amikör megindulnak az ország egyik legszebb teherautócross pályáján a gépek. Lovasok, sárkányrepülők is lesznek. Felberregnek a motorok a „grá- nic” falujában. T. Pataki László Képek: Kulcsár József T Tíz év alatt kétszázzal csökkent a község lélekszáma. A romantikus vidék iránt inkább a városlakók érdeklődnek. Korsók süttetik magukat a kerítésléceken, szilvalekviff ízét, illatát űzi belőlük a tavaszi napsugár. Hetvenhat esztendősek, ám ontimistán várja a további éw két Fiam Márton és Koncsek Pál. NOGRAD - 1981, április 26., vasárnap 5
