Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
Hem kell az ingyenfegy ?! n Színházi ingajárat Orhalomból Az szerdán volt, ma csütörtök van Egy-egy erőteljesebb széllökés hatalmas porfelhőket kavar. Erősen kell fogni a kormányt, hogy a kerekek tartsák az irányt Az út mentén burgonyaföldek. Fejkendős asszonyok dacolnak a szemet, tüdőt ingerlő porfelleggel. A kapák sebesen markolják fel a kiszáradt, porhanyós talajt. A gépkocsi ráfordul a földútra, kényeskedve kerülgeti a gödröket, aztán megáll a tábla szélén. Az asszonyok kíváncsian pislantanak az idegen járműre, de egy pillanatra sem szünetel a munka. Az újságíró kiszáll az autóból, fázósan összébbhúzza zakóját, és a sor szélén serénykedők egyikének neki szegezi a kérdést. Mit tetszett látni legutóbb a színházban? . . . Az újságíró ezúttal nem időz tovább a burgonyaföldek mellett. Rövid habozás után továbbhajtott a faluba, a tsz- irodába. Nem, nem a szeles időjárás térítette el szándékától, csak egyszerűen nem érezte helyénvalónak a kérdést, dologidőben előhozakodni ezzel a témával. Pedig valóban az őrhalmi tsz-dolgozók színházba járó szokásaira volt kíváncsi. TÖT A Hazafias Népfront Termelőszövetkezet irodájában csupán azért okozott némi zavart megjelenésünk, mert hamarosan kiderült, hogy a szövetkezeten belül a közművelődésnek igazából nincsen gazdája Végül is a fiatal főkönyvelő, Göcz János vállalta fel ezt a szerepet, hangsúlyozva, hogy nem hivatalos minőségben, csupán mert érintett a színházlátogatások szervezésében. — A szövetkezet évente mintegy 100 ezer forinttal támogatja — a tanácson keresztül — a község művelődési házát. Ennek fejében a művelődési ház mindenkori igazgatója gondoskodik a szövetkezet dolgozóinak kulturális programjairól. Ezen túlmenően a művelődési ház ad helyet az esetleges helyi kezdeményezésű rendezvényeknek. De miért épp a színházlátogatásokra kíváncsi? — Mert úgy tudom, hogy az utóbbi időkben rendszeresek a csoportos színházlátogatások . . . — Többé-kevésbé. Tény, hogy ebben az évben eddig havonta sikerült megtekintenünk egy-egy előadást, ha nem is mindig azt, amit eredendően szerettünk volna. Elég nehéz jegyet szerezni. Mi ugyanis nem váltottunk bérletet. — Válogatni jószerével csak a budapesti színházak műsorából lehet. Salgótarján „kínálata” nem megfelelő? . . . — A szolnoki Szigligeti Színház bemutatóiról nem is mindig szerzünk időben tudomást. (Gyakran járok a megyeszékhelyen, de a kulturális rendezvények propagandájával nemigen találkozom az utcán). Egyébként sem vagyok híve a bérletes rendszernek. — Mégis, kik, és mi szerint választják ki a megtekintésre szánt előadásokat? — A szövetkezet vezetőségén belül jó néhányan vagyunk, akik régtől szeretjük a színházat. A művelődési ház munkatársaival közösen választjuk ki a darabokat. A jegyek „beszerzését” a művelődési ház igazgatója, Vaskor Istvánná végzi, a szövetkezeti Testvérvárosok világnapja A béke kapcsolata Mi több: a testvériség vagy a barátság? Bár rokon fogalmak, az első mélyebb, gazdagabb tartalmú; emberek, közösségek egyetértését, barátságát, egymás segítését értjük alatta; jóban, rosszban egymás mellett állást; tartós, szétszakrthatatlan kapcsolatot. A testvérek meghitt viszonyára emlékeztet ez a szó is: TESTVÉRVAROSOK. Amikor 24 évvel ezelőtt, 1957. április 28-án a franciaországi Aix-les-Bains-ben létrejött a Testvérvárosok Világszövetsége, a mozgalom céljául választotta, hogy hidat, kapcsolatot teremt a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok városai között - a népek közötti megértés, a beké megőrzése jegyében. Azóta minden év április utolsó vasárnapját - az idén huszon- hatodikát - a testvérvárosok világnapjaként ünnepeljük az egyre szélesedő nemzetközi táborral együtt, mert az évek múlásával a szövetség újabb és újabb városokat hozott közel egymáshoz, jó ügyet képviselve. A második világháborút átélők talán még jobban érzik e nemes baráti kéznyújtás jelentőségét, mint a fiatal nemzedék. Nem véletlen, hogy a testvéri kapcsolatok létrehozásában a világháborúban legtöbbet szenvedett nép, a Szovjetunió városainak lakossága vállalta az úttörő-kezdeményezést. Ma már a szovjet városok százait fűzi testvéri viszony a szocialista országok városaihoz, s csaknem háromszáz nem szocialista ország városával tartanak fenn őszinte, baráti kapcsolatot. Mi, magyarok a hatvanas évek elején csatlakoztunk a világszövetséghez. Dunaújváros, Salgótarján, Győr, Pécs és Szeged voltak az első városok, amelyek a mozgalom zászlaja alá álltak. Jelenleg szinte minden városunknak van már szovjet vagy szocialista országban levő partnere, Szegednek például Odesz- sza, Salgótarjánnak Kemerovo, Dunaújvárosnak Kommunarszk, Nyíregyházának Uzsgorod stb. Több városunk - mint például Nógrád megye székhelye Vantaóval - ápol baráti kapcsolatokat finn városokkal, sőt a megyék között is szoros szálak fűződnek: Komárom Skócia egyik megyéjével, Nógrád a szomszédos besztercebányai kerülettel, Vas megye az ausztriai Burgenland- dal barátkozik. Sok gyakorlati haszna van az együttműködésnek: közös urbanisztikai, környezetvédelmi gondok együttes megoldása, a kulturális élet gyümölcsöző kapcsolatai, nemzetközi építőtáborok szervezése a fiatalok bevonásával, s a turizmus is közelebb 'lOZta egymáshoz a testvérvárosokat. A világot átfogó szövetség munkájának igazi tartalmát azonban a békéért folyó küzdelem adja, mely a mozgalom béke iránti mélységes elkötelezettségéről tanúskodik. A városok testvéri barátsága milliókat mozgásit békés, boldog életünk megőrzésére, összefogásra a fegyverkezési hajsza ellen. Az egész világot átérő kézfogás növeli az államok közötti bizalmat; megszüntetheti a félelmet, s a hideg- háborús propagandakampányok helyett párbeszédre ösztönöz. Valamennyiünk, az egész emberiség érdeke, hogy így legyen. H. A. 4 NÓGRÁD - 1981. április 26., vasárnap dolgozók között pedig Nagy Mária, a KISZ-alapszervezet kultúrosa osztja szét. — Gondolom, előzetes igényfelmérés alapján ... — ezt már Nagy Máriától kérdezem, aki ugyancsak lelkes híve Tháliának. — Nem végzünk előzetes igényfelmérést. A kiszemelt előadásra általában 40 jegyet veszünk. Ennyien férnek el ugyanis a szövetkezet autóbuszában. A színházjegyek és az autóbusz költségét egyaránt a szövetkezet fizeti. — A színházlátogatás tehát ingyenes. Mégis, kik élhetnek ezzel a lehetőséggel? Magyarul: kik kapják meg a jegyeket? — Nagyjából .adott” a törzsgárda . . . — Néhányan szóvá tették, hogy a jegyelosztásnál nem megfelelő elvek jutottak érvényre — veszi át a szót Göcz János —, de a legutóbbi „demokratikus módszer” kudarcot vallott. A „Mester és Margarétára” csak félig telt meg az autóbusz, pedig a szövetkezetnek 600 aktív dolgozója van. A négy főágazatvezetővel megbeszéltük, hogy 10—10 dolgozót jutalmazhatnak színházjeggyel. Később „szabadon” meghirdettük az elődást, mégsem akadt elegendő jelentkező. — Mi lehetett az oka? — Talán szándékunk ellenére mégsem jutott el mindenkihez a lehetőség híre . . . Bebizonyosodott, hogy mechanikusan nem lehet meghirdetni az előadásokat. Azoknak kell jegyet biztosítani, akiket érdekel a színművészet. — Ne haragudjon, ezzel nem értek egyet, hiszen így aligha fog gyarapodni a színházkedvelők száma. Márpedig, ha ilyen nagyszerű lehetőséget tud biztosítani a szövetkezet, akkor igazán érdemes lenne az igények felkeltésére is áldozni. — Nem vagyok híve a mindenáron való propagandának. Szerintem a közművelődésben nagyobb teret kellene adni a spontaneitásnak, szemben a „neveléssel". Ha önmagától alakul ki az érdeklődés, az tartós érdeklődés lesz, ha erőltetjük, akkor csak addig tart, amíg a presszió tart A színházjegyek igénylése egyébként a szövetkezet valamennyi dolgozója számára továbbra is adott. Hazafelé ismét a burgonya- földek mellett vezet az utunk, s most már örülök, hogy az imént nem álltunk meg. Hiszen előbb azoknak a vezetőknek (népművelőknek) kellene leállni —, no nem dologidőben — a színházról beszélgetni, akik szintén úgy vélik, két kapavágás között ritkán keltődnek „spontán igények” a színművészet iránt. Reméljük, örhalomban is mielőbb akad ilyen vezető. S akkor a színházjegyekre is bizonyára akad szép számmal új jelentkező, és nemcsak akkor, ha ingyen van. P. K. Szerencsi Évát kérdezve Nemcsak babaszép arca, törékeny termete miatt olyan, mint egy kislány, szinte gyerekes sírósággal mondja: álmos vagyok, fáradt vagyok. A ne haragudj, sajnálom, mentegetődzésre viszont már a felnőtt Szerencsi Éva válaszol: — Ugyan, nem történt semmi, én kértem ezt az időpontot. A kérdéseket pedig éppen a színésznő várja a miskolci Nemzeti Színház ébrenlétre serkentő, hűvös társalgójának a sarkában, a színész szeme villan: —Rossz interjúalany vagyok, de ha kérdezel... Kérdés nélkül kapom meg a választ a fázós- ságra, a kellemetlennek tűnő hangulatra és nem a kislány, nem az ünnepelt színésznő; egy sokat dolgozó ember válaszol. — Pesti vagyok, ma is Pesten van a lakásom, a hét végeken általában utazom. Ma hajnalban is otthonról indultam Miskolcra, délelőtt próbák voltak, este megint próba, holnap utazik a társulat az egri próbákra és ilyenkor már kávét is hiába iszom. Ez persze elmúlik, nem panaszként, tényként mondom. — 1979 őszén, amikor a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződtél, nagy örömmel, szeretettel fogadtak. — Én is nagy örömmel vállaltam és ez akkor is így van, ha hihetetlenül hangzott sokak fülének. A József Attila Színházból szerződtem Miskolcra és amikor híre ment, hogy ide jövök, mindjárt az iránt tudakozódtak: nincs, nem volt-e valamilyen törés az életemben, a pályámon? Mondták azt is, hogy nem vagyok normális, hogy vidékre szerződöm, de én azt hiszem. hogy a sok évvel ezelőtti gyakorlat volt a jó,' amikor minden frissen végzett főiskolásnak vidéki színházhoz kellett szerződnie. Nekem is sokat ért a Miskolcon töltött két év. Csiszár Imre művészeti vezető hívott, jó szerepeket kaptam. Ha másért nem, már a Pygmalion Lizájáért, az Enquist- darab, A tribádok éjszakája egyik főszerepéért megérte. De egyébként is: egy sokféle repertoárral dolgozó nagy színház, egy nagyváros sok impulzust adhat. Nemcsak jó kollégákat, új élményeket, még barátnőt is Miskolcon találtam Máhr Ági személyében. Soha nem volt barátnőm, fiús típus voltam, a grundon nőttem fel, a lányokat egy gyerekkori nagy csalódás miatt nem sokra tartottam. Ági nagyszerű ember, barátsága sokat enyhített a kétlakiság bajain. — Múlt időben beszélsz. A következő szezonban már nem Miskolcon játszol? — Visszaszerződtem a József Attila Színházhoz: hazamegyek. A tévedések elkerülése végett hangsúlyozni szertném: most sincs „törés”. Édesanyám egyedül él a fővárosban, én ingázom a két nagyváros között, egyedül voltunk mind a ketten. Tehát hazamegyek. — Hol van a színész otthona? Ahol jó szerepek várják? — Édesanyámon kívül nincsenek családi kötöttségeim. Megtehettem, hogy lépjek, változtassak, ezért szerződtem Miskolcra. Később feltétlenül szeretnék egy gyereket és a család már akkor is kötöttség, ha a pálya kedvéért tudja azért magát függetleníteni az ember. A színész a színpadon, a neki való jó szerepben van otthon. Akkor van otthon, ha jelen van. Ha ismerik, ha nem felejtik el, akkor van elemében. — A népszerűségre gondolsz? Népszerűségben nem szenvedtél hiányt. — Örülök is, de nem felejtem el, hogy harmadéves színinövendék koromban ez egy tévéműsorral, a Bob herceggel kezdődött. Engem választott ki a rendező egy szerepre, és megismert az ország. Szerencse is kell ehhez a pályához, mert mi van, ha nem engem választanak. A televíziós szereplések tették ismertté a nevem és én örülök a képernyőről sugárzó sikernek, a népszerűségnek is. Mégis azt mondhatom, amikor az Abigél után mindenki gratulált, hogy köszönöm, de ez szerdán volt. Ma már csütörtök van... tovább kell lépni. — Színház, film, tévé? Miben látod a továbblépés útját? — Minden lehetőségnek örülök és lehet, hogy vannak, akik nevetnek ezen, de örülök annak is, hogy én játszom a rádi,ó Szabó családjában Csillát, Péter feleségét. Az igazán nagyokkal nem könnyű egy színpadra kerülni, ennek az örökifjú sorozatnak Gobbi Hilda az egyik főszereplője. A rádióban rengeteget lehet tanulni és a más műfaj jogán kitűnő tanító a tévé is. De az igazi nagy szerelem a színház, a színpad. Most azért utazom Egerbe, mert a két városban játszó miskolci színház ott mutatja be március végén a Kaviár és lencsét. A szokásos kislányt játszom benne és örülök neki, mert ha naivaaz ember, a naivaszerep jó szerep. Csak arra gondolok, hogy az évek múlnak. Nem az öregedéstől félek, ez még tényleg korai lenne, hanem tudom. hogy a naivakorból kinő az ember. Most még ki kell, ki lehet használni a külsőmet, vagy inkább azt, hogy a színpadon is tudok szép lenni. De nincs igazuk azoknak, akik megkérdezték, hogy miért kell A tribádokban... a szép Szerencsi Évának azt a csúnya, gusztustalan lányt eljátszani. Minden jó szerepre szükség van, hogy az ember többet tudjon meg magáról, mint amit a tükör megmutat Negyvenéves koromban már nem állhatok oda naivának. — Tehát a színház az igazi nagy szerelem... — Este héttől tízig jól érzem magam, boldog vagyok a színpadon. Napi három óra boldogság, azt hiszem, nagy dolog Nem adatik meg mindenkinek. — És egyébként? A színésznőnek sem csak a színházból áll az élet. — Szeretek sportolni, úszni, szeretnék lovagolni, ha lehetne. És utazom, ha lehet. A tavalyi görögországi út után a nyáron itthon járom az országot. Itt az ideje, hogy megismerjem. Makai Márta őskori medvevadászok Szlovákiában Az a régészeti kutatás, amelyet 1980 nyarán végzett a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai régészeti intézete dr. Bárt vezetésével, a kassai körzetben levő Ruzin melletti medvebarlangban meglepő eredménnyel járt. A medvebarlangot már a fel- szabadulás utáni években ismerték. Egy kassai turista- csoport találta meg elsőként a Ruzin környéki sok őskori barlangtelepülés közül. A turisták kirándulás közben észrevették, hogy egy helyen gőzölög a hegyoldal. Amikor eldobálták az omladékot, egy 34 méter hosszú, tárnaszerű, keskeny barlang bejáratára akadtak. A barlang közepén egy 5 méter mély, lejtős szakadékot találtak, amely egy kis, ovális térségben fejeződik be. Ezt később Kápolnának nevezték el. 1957-ben amatőr barlang- kutatók a kis szakadék alján egy medvekoponyát találtak, amelyet kiemeltek a földből és elvitték a kassai keletSzínészek a moziban A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat a kezdeményezéssel nem áll hadilábon, azaz szívesen vállalkozik újszórakoztató, művelődési formák bevezetésére a közönség megtartása érdekében. A különféle óvoda- és iskolamozik mellett idén a felnőttek is megkapják a maguk igényes szórakozását a pódium- mozi-programokban, míg a tinédzser és az ennél valamivel idősebb korosztály tagjai a diszkómozinak örülhetnek. A pódiummozi első előadása egy hónappal ezelőtt a salgótarjáni November 7 Filmszínházban zajlott le, s a telt ház azt mutatja, hogy a vállalat törekvése a megyeszékhelyen sikerrel járt — a fővárosi mozik kísérleteivel megegyezően. Az újszerű közművelődési tevékenység lényege, hogy a vetítések előtt mindig egy vagy két színész mutatkozik be önálló- élő műsorral, előadóesttel, egyfelvonásossal. Elsőként a kiváló színész — filmszínész Bitskey Tibor estjének tapsolhatott a salgótarjáni közönség, majd megnézhette a Jókai-regényből készült, A kőszívű ember fiai című filmet, amelyben Bitskey fontos szerepet játszott. Egyébként a szervezők mindig úgy választják az előadókat, hogy utána olyan filmet mutathassanak be. amelyben a vendégművész jelentős feladatot vállalt. A pódiummozi következő programja — s a jövőben havonként — május 4-én lesz Koncz Gábor és Csongrádi Kata fellépésével. Az ismert művészek Karinthy Ferenc Dunakanyar című lírai egyfelvonásosát adják elő: a pásztói Mátra Filmszínházban este hat, a megyeszékhely November 7 Filmszínházában nyolc órakor. Pász- tón A dunai hajós, Salgótarjánban a Gyula vitéz té- len-nyáron című filmet vetítik, mindkettőt Koncz Gábor főszereplésével. A pódiummozi további meghívottal között szintén neves színészek szerepelnek. Jelenleg Ruttkai Évával, Kovács Istvánnal folytat tárgyalásokat a mozi vezetője. A diszkómozi gyakorlatának meghonosítását májustól tervezik. A lemezlovas produkciói után a fiatalok egy- egy könnyedebb hangvételű, kalandos- vidám, vagy bűnügyi filmet nézhetnek meg. szlovákiai múzeumba. 1978- ban a szlovák barlangtani társaság kassai csoportjának tagjai megvizsgálták a medvebarlang szakadékát és a koponya lelőhelyének közelében megtalálták egy kis barna medve csontvázát, mellette pedig obszidián törmeléket találtak később pedig egy kis letörött csonthegyet, amin két egymással szemben futó vá- jat van. Tavaly került sor a leletek alaposabb, szakszerű vizsgálatára. A medveszügy csontján is találtak obszidián nyomokat. Alaposabb vizsgálat után azt is észrevették, hogy a csonthegyen a két vájatban néhány pattintott kovakő szilánk van. Megállapították, hogy a letört, hegyes csontdarab nem más. mint a me- zolitikumi vadászok által használt nyilakból származó nyílhegy. Csehszlovákiában ez az első olyan eset, amikor őskori úgynevezett kombinált szerszám — a jelen esetben nyíl — maradványára találtak. Ez európai viszonylatban is fontos lelet, mert világossá teszi előttünk néhány olyan pattintott kőszerszám funkcióját, amelyeket elsősorban az időszámítás előtti 6000—5000 körüli időszakból, a közép kőkorszakból származó, feltárt településhelyeken találtak. A ruzini csont nyílhegy, mivel medvecsontváz 1 mellett feküdt, az első bizonyítéka annak, hogy abban a korban már messziről használható fegyverrel is vadásztak medvére. Ezek a leletek azonban csak a meszes barlangi üledékben tudtak épségben maradni. Eddig mindössze hét hasonló mezo- litikumi leletet találtak Észak-Európában, az Urál déli részén és Szibériában, az ottani tőzegtelepeken, ahol szintén maradtak meg szer- vesanyag-nyomok. Ezenkívül a medvebarlangi lelet még abból a szempontból is jelentős. hogy a Kassa-Barca-i leletek mellett Kelet-Szlová- kia mezolitikumi lakosságának második bizonyítéka.