Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
Népi ellenőri aktíva Pásztón A Pásztói járási Népi Ellenőrzési Bizottság a napokban népi ellenőri aktívaértekezletet tartott, amelyen részt vett Juhász Sándor, az MSZMP járási bizottságának első titkára és Kispál József, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke is. Molnár István a járási NEB elnöke értékelte az elmúlt öt év munkáját és szólt a XII. kongresszus határozataiból adódó, feladatok végrehajtásáról is.. Egyebek között megállapította, hogy a NEB-munka minősége, színvonala tovább emelkedett. Erősödtek, szélesedtek a kapcsolatok az irányító párt- és állami vezető szervekkel, a tömegszervekkel, s a megyei NEB következetes, koordináló, irányító munkája és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság oktatási és továbbképzési intézete által nyújtott segítség is nagyban hozzájárult az ellenőri munka tartalmasabbá válásához. Tevékeny részvétel A szervezeti, személyi feltételeket illetően elhangzott, hogy javult a bizottság ágazati, szociális összetétele, a bizottsági tagok politikai és szakmai felkészültsége, gyakorlata és elkötelezettsége. A népi ellenőri hálózatot az aktivitás, az irányítási munkába való tevékeny részvétel Jellemzi, alkalmas az elkövetkezendő feladatok végrehajtására. Az előadó megállapította, hogy a tudatosabb munkavégzés nyomán eredményesebb a vizsgálatok tényfeltáró jellege, az ok-okozati ösz- szeíüggések megismerése. A vizsgált egységeknél előtérbe kerültek a minőségi tényezők és erőteljes törekvések tapasztalhatók a hatékonyság növelésére. Tovább fokozható azonban a vállalati gazdálkodás belső erőtartalékainak kiaknázása, a munkaerő-gazdálkodás tervszerűbbé tétele. Konkréf intézkedés Az utóellenőrzések tapasztalatairól szólva a járási NEB elnöke leszögezte, hogy már az ellenőrzések idején számos konkrét Intézkedés történt a hiányosságok felszámolására. A részletes beszámoló számos fontos feladatot rögzített. A jövőben többek között nagyobb figyelmet kell fordítani a hibák feltárása mellett a megelőzésre, a vizsgálati tapasztalatok hasznosítására, a gazdálkodás hatékonyságának ellenőrzésére. Tennivalóként határozták meg az ellenőrzés demokratizmusának növelését, a népi ellenőri hálózat folyamatos korszerűsítését, a nők, a fizikai dolgozók bevonását e felelősségteljes munkába. Hangsúlyozták, hogy a jövőben még jobban kell élni a párt-, állami szervekkel, a tömegszervekkel kialakított kapcsolatokban rejlő lehetőségekkel. Az aktívaértekezlet befejező részében számos értékes hozzászólás, javaslat hangzott el. BETONOZNAK A nyáron adják át az új görgőgyártó csarnokot a salgótarjáni bányagépgyárban. Az épületet a STÉSZ emberei állították össze; mintegy 12 millió forint értékű munkát végeznek a szövetkezetiek. Képünkön: Oláh János betanított munkás. Fekete Gyula kőműves és Bodor Lajos kubikos az aljzatot betonozza.- kJ Mérsékelni a kockázatot fl káderutánpótlásról és -képzésről a salgótarjáni öblösüveggyárban Salgótarjánban, az öblös- üveggyárban is régi igazságnak tartják, hogy a termelési tervek teljesítése, az eredményes gazdálkodás jórészt azon múlik, mennyire értik, milyen felelősséggel teszik dolgukat a gyári vezetők. A káderutánpótlási és -képzési tervek mennyiben segítik azt az elképzelést, hogy minden tisztségben az arra leginkább rátermett vezetők dolgozzanak? Erről beszélgettünk Krätsch- mer Lajossal, a nagyüzemi pártbizottság titkárával. — Hogyan értékeli a középtávú káderutánpótlási és -képzési tervek végrehajtását, a gyárban folyó káderpolitikai munkát? — Ügy gondolom, hogy nem járok messze , a valóságtól, ha azt mondom: káderpolitikai munkánk meglehetősen ellentmondásos volt az elmúlt években. ötévenként, annak rendje, módja szerint elkészültek a káderutánpótlási és -képzési tervek. Végrehajtásukat minden évben legalább egyszer ellenőriztük valamilyen ’ fórumon. Nagyjából egy esztendeje a párt városi végrehajtó bizottságnak is számot adtunk a gyárban folyó káder- munkáról. A testület is a mi korábbi tapasztalatainkat erősítette. Azt többek között, hogy terveinket, elképzeléseinket igyekeztünk megvalósítani. Munkánknak azonban csak szerény eredményei mutatkoztak. Valamelyest nőtt a gyárban dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek száma. S a szükséges szakmai ismeretek mellett egyre többen bővítették politikai ismereteiket. Az igazság azonban mégiscsak az, hogy terveink végrehajtásában soha nem voltunk eléggé következetesek. S a mulasztók közül sem vontunk felelősségre soha senkit. — Ügy tűnik, hogy az utóbbi években észrevehető változások következtek be a kádermunkában. Miben foglalható össze a változások lényege? — Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a következetlenségek megbosszulták magukat. Jóllehet, az elmúlt tíz évben sűrűn esett szó a kádermunkáról, a vezetői utánpótlás neveléséről, a gyakorlatban azonban ez a munka nem emelkedett a fontos, politikai kérdések rangjára. Jó két esztendeje, még 1979 elején nagyüzemi pártbizottsági ülésen vontuk meg káderpolitikái, kádemevelési munkánk mérlegét. A tapasztalatok összegezése mellett meghatároztuk legsürgősebb tennivalóinkat is. Helyzetünket, lehetőségeinket mérlegelve, igyekeztünk őszintén szembenézni a tényekkel. Mindenekelőtt azzal, hogy a következő öt esztendőben a gyár vezetőinek több mint a fele kicserélődik. Egy részük nyugállományba vonul, másokat egészségi állapotuk akadályoz meg abban, hogy tovább irányítsanak. S akadtak olyanok is, akik váltását azért ' kellett előkészítenünk, mert nem tudtak felnőni a megnövekedett feladatokhoz. A vizsgálódások során azonban az is kiderült, pótlásuk nem is olyan egyszerű. Azért, mert a felsőfokú végzettségű szakemberek száma véges. Közülük sem mindenkit készítettünk fel az önálló vezetői munkára. Ezért, ha nem teszünk megfelelő intézkedéseket, a tisztségek egy részét csak átmenetileg tudjuk betölteni. — Konkrétan, milyen intézkedések voltak ezek? — Az élet végül is úgy hozta, hogy döntéseinkkel nem vártunk öt évet. Másfél év alatt — 1980 végéig — nem kevesebb, mint harminckettes kerültek különböző tisztségekbe. Kicserélődött a gyár első számú vezetése, s új osztályvezetőket, üzemvezetőket, művezetőket és csoportvezetőket bíztunk meg irányító munkával. Az újonnan kinevezett vezetők döntő többsége esztendők óta az öblösüveggyárban dolgozott. Mindössze hat olyan szakember került vezető beosztásba, aki más vállalattól jött hozzánk. Valójában ennél többen jöttek. Ezek a szakemberek jelentik a mostani vezetők utánpótlását. Szeretnénk elejét venni annak, hogy még egyszer olyan helyzetbe kerüljünk, mint az elmúlt években, Csuk példaként említem, hogy osztályvezető-helyettes tisztséggel bíztunk meg olyan fiatal szakembert, aki mindössze fél éve dolgozik a gyárban. Többen is szóvá tették, hogy a kockázat, amit vállaltunk, bizony nem kevés. Valóban így igaz, mégis vállalnunk kellett, hiszen kényszerhelyzetben voltunk. Legalább tíz éve vajúdó ügyet rendezünk, ha a fiatal szak-' ember beváltja reményeinket. Ami pedig az utánpótlást illeti, senkinek sem garantáltuk, hogy rövidebb, vagy hosszabb idő múlva egyik vezetője lesz a gyárnak. Munkát kínálunk, és természetesen lehetőséget árra, hogy bebizonyítsa rátermettségét, felkészüljön a vezetői munkára. Az már aztán rajtuk is múlik, hogyan élnek ezzel a lehetőséggel. Természetesen nemcsak a gazdasági vezetés újult meg gyárunkban. Megerősödött a pártszervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek irányítása is. Az elmúlt év őszén jó néhány alapszervezetben új titkárt választottunk. Megújult a végrehajtó bizottságunk, és a gyári KlSZ-bizott- ság tevékenysége is tervszerűbb, folyamatosabb lett, hogy élére új titkár került. Meggyőződésünk, amelyet a munkában gyűjtött tapasztalatok erősítenek, hogy a vezetői munka fejlesztésének előbb'* utóbb az egész gyári kollektíva hasznát látja. — Hogyan látja most a helyzetüket? — A nagyüzemi pártbizottság, az alapszervezetek a korábbinál tervszerűbben és következetesebben munkálkodtak káderpolitikai célkitűzéseink megvalósításán. Természetesen egyetértésben dolgoztunk és dolgozunk a továbbiakban is a gyár gazdasági vezetésével. Bár a konkrét intézkedéseket sok vita előzte meg, az alapvető kérdésekben mindig szót értettünk. Ügy gondolom, együttes erőfeszítéseink eredménye, hogy sikerült megteremtenünk a további tervszerű, a folyamatos kádernevelő munka alapjait. — Melyek azok a legfontosabb teendők, amelyeket a káderpolitikai határozat végrehajtása, az utánpótlás nevelése ad a pártbizottságnak, az alapszervezeteknek, a gyár gazdasági és mozgalmi vezetésének? — A közelmúltban elkészítettük középtávú káder* utáfi pótlási és -képzési tervünket. Ebben rövidebb és hosszabb távra határoztuk meg feladatainkat. Szeretnénk a lehető leggyorsabban növelni például a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek számát, hiszen a követelmények egyre nagyobbak. Ugyanakkor hosszabb távon hasznos volna — esetleg együttműködve a síküveggyárral — egy hatékony képzési, továbbképzési rendszer kialakítása. Éppen a vezetők szakmai és politikai ismereteinek gyarapítása indokolja ezt. Már az előkészítés időszakában nagy gondot fordítottunk a leendő vezetők széles körű kiválasztására. Nem titkoljuk, hogy bizonyos szemléleti változást szeretnénk elérni. Arra törekszünk, hogy a káderek kiválasztása és nevelése egyformán feladata legyen a politikai és a gazdasági vezetésnek. Miután nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, a tervet sem tekintjük valamiféle merev, változtathatatlan sémának. Az élet hozhat olyan dolgokat, amelyeket • most még nem láthatunk. Meghagytuk azt a lehetőséget, hogy a gyakorlati munkánkat mindig hozzáigazíthassuk a követelményekhez, a gyár reális igényeihez, szükségleteihez. Hiszen a kádermunka nem öncélú tevékenység. Végső soron a közösség, a dolgozó emberek anyagi és szellemi gyarapodását szolgálja. — Köszönöm a beszélgetést! . V. G. ..............................................................................................................................................................................luiiiiiniiiiii....iMiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiimiiniiiiiiiiimMiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiimiimiiiiimiiiuiiiijimiMi..... W em tudja sohasem elfelejteni azt a napot. A fényben úszó dísztermet, az ünneplőbe öltözött emberek kavarta halk zsongást, amelyben ott rezgeti a várakozás feszültsége. Aztán elfoglalta helyét a vezetőség. Valamennyi ükét ismerte, mégis, most ebben a hangulatban feszülten követte minden mozdulatukat. Elkezdődött az ünnepség. Szólították a kitüntetetteket. Tudta, ő is következni fog, mégis gyorsabban vert a szíve, az arca is meleg lett. Hallotta, nevén szólítják: „Géczi Imrét, a balassagyarmati kábelgyár igazgatóját a kormány a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki”. Emlékezés ez, és fellélegzik, amikor mindezt elmondta. A tekintete ellágyult. Mindig nagyon érzékeny ember volt. Pedig a külsejét tekintve nem ezt a benyomást kelti. Megtelt, testes ember. De a szeme meleget áraszt. A hangja is halk. A mozdulataiban fedezhető fel a határozottsága. Most, mint aki kifáradt, leszegezte tekintetét és nem szólt. Csend lett az Irodában. Hallani lehetett a gyárból a gépek beszűrődő hangját. De az olyan finomnak tűnt, mint nyugalmat árasztó zsongás Ennél erősebb volt a nyugit! irányból erőszakoskodó szél hangja. Megrázta az ablakot is. Még a kábeldobokat szüntelen szállító motorok hangját is elverte. Géczi Imre is az ablakokra tekintett. — Életem első ilyen magas kitüntetése volt ez... Mintha ezzel le is zárná az emlékezést. Valamit mondott, de inkább magának. Olyasmit, hogy az ünnep értékét a hétköznapok adják. Azok pedig gazdagok a kábelban. Éppen ezekben a napokban összegezték az elmúlt évet. Másfél milliárdos termelési értékről beszél, meg valutáról, amit a népgazdaságnak adnak. És építenek és építenek, hogy még nagyobb értéket termeljenek. A mozdulatai megtelnek dinamikával. Megélénkül a tekintete, amikor mondja: — Most, az ünnepekre Kiváló gyár címmel tüntetik ki a kábelt... Alig múlott évtizede még, kint, a város szélén, a homokon egy fabódé állott és nagy halomban betonelemek. Csak az építők meg Géczi Imre, a kinevezett igazgató tudta: gyár lesz abból. A városi pártbizottság első titkárából lett ő a gyár vezetője. Ahogyan most nevezik: Eua tekintetek beszélnek... ba. Sorolja a neveket, akik ma ott végzik munkájukat a kábelban: Magyar Jóska, Keresztúri Pista, Jusztin Imre, Hovanecz Jani és hosszan rópa egyik legkorszerűbb kábelgyárának. Járnak is oda a világ minden tájáról. Most is szovjet szakembereket várnak. Nemrég svédeket búcsúztattak. Reggel a műszakiakkal tárgyalt. Közvetlen a kapcsolatuk, hiszen közöttük jó néhány iskolai tanítványa volt Mondja is büszkén, hogy nem szükséges hajtania őket. Születnek a jobbnál jobb ötletek. Az például, hogyan használjanak külföldi áru helyett saját terméket a munkához. Szerszámokat szerkesztenek és ki tudná még mit. Az biztos, milliókat jelentő megtakarítás a munkájuk értéke. Aztán az emberekkel a jó kapcsolatuk még a legnagyobb érték. Ez az igazgató legérzékenyebb pontja. Ezt szokta mondani: — Ennél nincs fontosabb... És ha az igazgató így látja, akkor így is van, mondják a műszakiak. Jut idő az igazgatónak tehát mással is foglalkozni. Otthonosan mozog a pártmunkában, készen áll a segítségadásra. Élénk életet él a KISZ-szervezet, a nőbizottság. Még a munkásőrök mellett is helyet kér. Í ) Ilyen most a kábelgyár Ba- assagyarmaton. Kora reggeltől az estébe menőig helyén az igazgató. Mentek a műszakiak a reggeli eligazításról, érkeztek a társadalmi szervek vezetői, hogy felkészülten fogadják a napokban várható Kiváló gyár kitüntetést. Aztán majd május elsején a menetben is ott lesznek, élükön Géczi Imrével. — Ha együtt ünnepelhetünk, akkor érzem jól magam. .. Valamikor régen Nógrád- megyerből egy szegény zsellérember fia indult útnak Eger felé. A vékony, megviselt legényke tenyere már kemény volt a munkától, de mérhetetlen a tanulás iránti vágya. Apja, a háromholdas, volt az egyetlen támasza. Most amikor emlékezik életének legkedvesebbjére, ellágyul a tekintete: — Mit nem adnék, ha még láthatnám... Már csak az emlékezésben él az apa, de ott van minden léptekor. Az iskolai évek végeztével, amikor, mint fiatal tanító elindult a Cserhát rejtekében Liszkó-puszta felé, ahol gaz lepte el az iskola környékét, agyongyötört bútorok árválkodtak a tanteremben. Nekilátott saját kezével a rend helyreállításának. Aztán jöttek a pusztabeliek is. Egyetlen pártfogoltjuk lett a tanyasiaknak Géczi Imre. Ki tudja, él-e még Ivanyik János, akinek levágott keze csonkját gyógyítgatta. Vagy az öreg Kecskés Gyuri bácsi, aki egy harapófogóval állított be hozzá, hogy ugyan már, húzza ki a fogát, mert elpusztul a fájdalomtól. Megtette, mert nem volt más. Aztán a gazdag herencsényi évek következtek, ahol már igazgatótanítóként és párttitkárként végezte \ munkáját. A fény ünnepére emlékszik, amikor felgyullad a villany a faluban és kivilágosodott. — Az élet magasiskolái voltak azok az évek — állítja még ma is. Hiába, az emlékezés, mégis ellágyítja az embert. Neki pedig sok oka van a szép emlékekre. Azt mondta, hogy amikor az épülő gyár élére kinevezték igazgatónak, nem tudott másra gondolni, mint azokra a pusztai napokra, amikor mipdent elölről kezdett. És természetes volt, hogy arra a vidékre ment erőt gyűjteni is, meg embereket keresni is, maga mellé a gyármég... — Tanítványaim voltak az elemiben... Most pedig munkatársai a kábelban. Műszakiak, szakmunkások, de valamire mindannyian vitték. Mert ott folytattak, ahol abbahagyták a tanítójuk, Géczi Imre mellett. ha most azt igazgatónak nevezik is. Az óráját nézi Géczi Imre. Gyorsabb lesz a lélegzete, nyugtalanabb a mozgása. Itt az idő, amikor a gyárban a helye. Amikor otthon van, nem múlhat nap, hogy ebben az időpontban nem menne végig a gyáron. — Nem tudnék lenyugodni, ha nem ezt tenném... E s elindult. Ott, a munkacsarnokban látszik igazán, hogy az egykori fabódéból milyen szép gyár lett. Igazi gyár. Rend és tisztaság. A gépek egyenletes zúgása a magabiztosságot jelzi. Az emberek kiegyensúlyozottak, dolgoznak. Valaki azt mondta egy alkalommal: „A kábelban az uralkodó szellem, hogy ott dicsőség dolgozni... ” Az igazgatóra vetett munkástekintetekből mintha ez sugározna. Bobál Gyula
