Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
/ Újra húsvágó lesz a csatabárdból ? Lonyhoi dotázslészek ill.) Herold László, a Bolyai Gi.nnáz.um igazgatója mosolyog, amikor az igazgatói értekezlet hevessége kerül szóba: — Kemény volt a hangnem, valóban De azokat a gondokat pontosan abban a stílusban kellett megmondani. — A gimnázium miben tartotta ludasnak a vendéglátót? — Hosszú a lista. Mindenekelőtt az átvétel pocsék előkészítésében, bár meglehet, hogy ez nemcsak a vállalaton múlott A konyhai dolgozókkal például aláíratták, hogy mozgó munkahelyet vállalnak, bár megígérték: nincs szándékukban őket ide-oda dobálni. Azelőtt a konyhavezető lement a henteshez és kiválogatta a megfelelő húst, most megrendeli, és küldenek, amit küldenek. Előfordult, hogy zsíros, mócsingos nyesedéket. Nem is a legfrissebbet A kelt tésztákat azelőtt itt sütötték, az átvétel óta a cukrászüzemből kaptuk, jó keményre szik- kadtan az éjszakai sütésből. Igencsak sok ennivaló jutott a moslék sorsára. A vállalat szava szerint a nagykereskedelmi ár előnyéből következően nagyobb adagra és jobb minőségre számítottunk. Mindeddig ilyet nem tapasztaltunk. NEMCSAK TÁRGYALGATNAK I Ezek hát a kifogások. Az Igazgató azonban leszögezi, hogy rövid még az idő az igazán korrekt vélemény kialakításához, továbbá a realitás más tények figyelembevételét is megkívánja. — Például azt, hogy a mi konyhánkon új ember a vezető és a szakácsnő is — mondja. — Egyik nyugdíjba vonult, másik nem akart a vállalathoz átmenni. Az újaknak bele kell még tanulni. A mi Brigi nénink 16 éven át főzött ránk, képesítés nélkül ugyan, de remekül. Tudta, hogy az elsős kislánynak kevesebb is elég, mert úgyis visszaviszi, a 170 centis negyedikes srácnak, aki véletlenül még kosarazik is, rátett egy kanállal. A mostaniaknak nincs még elég gyakorlatuk a pénz beosztásában, az egyenletes gazdálkodásban. Ez rutin dolga, s azt csak az idő hozza meg. De szeretném, ha ezt is leírná: most már bizalmat szavazunk a vendéglátónak, mert látjuk jószándékát, igyekezetét. A hírre kapott iskolaigazgatói értekezlet óta már két ízben járt nálunk a vállalat teljes vezérkara, s nemcsak a tárgyalásban mutatnak készséget, hanem érezhetően javult az étel minősége is. Panaszainkat követően napokon belül írásban intézkedtek, s ez a fajta magatartás megnyugtató számunkra. — A pedagógusokat kielégíti az adag? — Elég, nem elég, ennyit kapunk. Úgy tudom, a rendelkezések nem teszik lehetővé a különböző adagnagyságot. MEGSZOKTUK A HÁZI KOSZTOT Az ebédlőben a tanulóktól vegyes véleményeket hallottam. A másodikos Telek Géza ezt mondta: — Azelőtt tartalmasabb, több is volt a kaja. Gyakrabban kaptunk húst, most inkább a tészta járja. Ügy hallottam, más iskolákban javult a minőség. Nálunk ellenkezőleg. — Megszoktuk, hogy majdnem mindennap harmadik fogást is kaptunk — így Gordos Judit és Szaszkó Tünde negyedikes diákok. — Ezen a héten ma, csütörtökön volt első ízben. Más változást nem vettünk észre. A Gagarin iskolában napi 600 adagot főznek, további 100 tanuló — helyhiány miatt — a Kővár étterembe jár ebédelni. — Kezdettől fogva nem helyeseltük a konyha átvételére vonatkozó döntést — mondja Závodszki István iskolaigazgató. — Nálunk a gyermekétkeztetés megoldott volt, ízletes, gusztusos házi kosztot kaptunk. A józan ész persze, azt diktálja, hogy minek tartson fenn a városi tanács konyhákat, mikor van erre egy szakvállalat, a vendégláRégi kazah népdalok Kazah néprajzkutatók felkeresték a 80 esztendős Omar Baimbetov népművészt, s lejegyezték mindazokat a verseket és dalokat, amelyekre az idős mester még emlékezett. E zenei tehetséggel megáldott ember nem csupán a saját szerzeményeire emlékszik meglepő pontossággal, de több mint ezer, eddig még össze nem gyűjtött délkazahsztáni dalt is ismer, amelyeket a korábban élt híres énekesek adtak elő. Az idős népművész segítségével pontosították néhány, a kazah irodalom történetében is jelentős eposz korábban lejegyzett szövegét. Omar Baimbetov idős kora ellenére is alkot. Nemrég a falubelieknek és a néprajztudósoknak bemutatta Két eposz című új kétezer soros költeményét. tó. Másrészt viszont ez a vállalat a nyereségben érdekelt, nyilvánvaló, hogy ezt a követelményt támasztja a gyermekétkeztetéssel szemben is. — Tapasztalatuk szerint a minőség rovására? — Eddig ez volt a benyomásunk. Észrevételeztünk jó néhány dolgot, s úgy látjuk, hogy ezek alapján a vendéglátósok máris változtattak. Természetes, hogy csak addig mehetnek el, ameddig nekik még megéri, ezért nem is lehet haragudni rájuk. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a reggelinél, tízórainál, uzsonnánál a múlt évihez képest jó irányú változást érzünk : tartalmasabbak, változatosabbak. Egyedül az ebéddel nem lehetünk elégedettek. A KONYHA VEZETŐ — KULCSEMBER A levesek az utóbbi héten már ízesebbek voltak, s kétszer tálaltak főzeléket. Ezek alapján az igazgató így vélekedik: — Ha a vállalat utóbb tanúsított jószándéka állandósulna, akkor azt hiszem, kiegyeznénk egymással. Sokat segítene, ha nálunk is olyan ügyes, rutinos konyhavezető dolgozna, mint például a fiú- kollégiumban, ott ugyanis, amint hallom, kifejezetten javult a minőség az átvételt követő személycserével. — Lát reményt a régi színvonal elérésére? — Nem. Bár számottevő javulásban bízom, de attól tartok, nekünk is engedni kell igényeinkből. Az írás végkicsengése csak félig optimista. A konyhai háború hullámai mindenesetre, ha voltak is, mára elcsitultak. Tovább hergelni az indulatokat nem érdemes, nem is akarja senki. Annál hasznosabb lenne a tanulságokat levonni. Az érdekeltek meghallgatása után magam csupán egyetlen konzekvenciáját látom az ügynek: mint bevezetés előtt minden új intézkedést, az iskolai konyhák átvételét is alaposábban kellett volna előkészíteni. Valamennyi megkérdezett sérelmezte, hogy velük már csak befejezett tényeket közöltek, idejük is alig volt szokni a gondolathoz. Pedig, ha jó előre kitálalhatják kéréseiket, megbeszélhetik a teljesítés lehetőségeit, bizonyára ki sem ássák a csatabárdot. Eső után köpönyeg. Most már inkább azon kell lenni, hogy a mindkét félben kibontakozott segítőszándék, javítani akarás a gyermekek javára kamatozzék. (Vége) Szendi Márta Mérleg -tanulságok A részesedések kifizetése óta az évzáró mérlegek vizsgálata, elemzése van napirenden. Az első analízist a legegyszerűbb számtani művelet, a pénzügyi hatóságokhoz benyújtott mérlegek ösz- szesítése szolgáltatja. Újólag kitűnt, hogy a gazdálkodó szervezetek minden változtatást — 1980 elején például az új ár- és szabályozó rendszer bevezetését — „hivatalból” borúlátóan fogadnak. Miközben a népgazdasági szintű jövedelemképződés — a nemzeti jövedelem — csak szerényen nőtt, a vállalati eredmény — népgazdasági összesenben — némileg a tervezettet is meghaladja. A normativitás szelektáló hatása sem bizonyult vészesnek: a vártnál kevesebb a veszteséges vállalat és szövetkezet. Ugyancsak népgazdasági szinten, de a tjnezőgazda- sági tsz-eket figyelmen kívül hagyva, a vállalatok és szövetkezetek az előző évinél csaknem 5 százalékkal nagyobb érdekeltségi alapokat képeztek; a fejlesztési alap összege 8 százalékkal nőtt, a bruttó részesedési alapé ugyan alacsonyabb, ám egyidejűleg a bérfejlesztés is csökkent, s így végeredményben az egy főre jutó nettó részesedési alap megközelítően azonos az egy évvel korábbival. A látszólagos kép tehát nem rossz, reálértékben mérve azonban a nyereségből képzett fejlesztési alapról sem mernénk azt állítani, hogy több míg az összes nyereség és a részesedési alap reálértéke vitathatatlanul kevesebb az egy évvel korábbinál. A népgazdasági szinten jellemző tendenciák ágazati szinten csak részben érvényesek. A mezőgazdaságban, a szállítási és hírközlési ágazatban, a kereskedelemben a nyereség és az alapképzés nőtt, az iparban és az építőiparban viszont csökkent a nyereség. Ám ez a két ágazat is — az előző évinél 15—20 százalékkal kevesebb nyereségből — a tavalyinál több fejlesztési alapot képzett, s így a nyereséghelyzet romlása elsősorban a részesedési alap összegét csökkentette. Minden bizonnyal az hatott az alapok képzésére, hogy a jövedelmezőségi mutató a részesedési alapképzés melyik sávjában léptette be a progresszív adózást, amely olyannyira megdrágítja az alapképzést, hogy rákényszerít az adózott nyereség fejlesztési alapba való helyezésére. A mérlegadatok összesítéséből az is megállapítható, hogy az új árviszonyok közepette sem javult a gazdálkodás költségérzékenysége. Az ipar számos ágazatában a termelés és a termelékenység csökkenése közepette csak a bérköltség nőtt, s az úgynevezett fel nem osztott — a vállalatirányítással, eszközgazdálkodással stb. összefüggő — költségek nagyobb mértékben nőttek, mint az árbevétel. A költségszint majd két százalékponttal emelkedett. Az elkövetkezendő hónapokban a bevételi főigazgatóság számítógépek segítségével részletesebben, mélyebben, különféle szempontok szerint elemzi a mérlegbeszámolókat. Ügy tűnilf, ezúttal egy új elemzési szempontot is napirendre kell tűzni: éspedig Kemenceátépítésre készülnek a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. üzemében. A 13* millió forintos költségre tervezett munkát 128 nap alatt kívánják elvégezni. Az átépítés során közel tízezer tonna tűzálló és vasszerkezeti anyagot kell megmozgatni. A kemencének a tervezett leállási időpontja május eleje Távol a központtól Építenek, s vándorolnak — így jó látni ezt a munkát: havonta. Mindig akkora a haladás, hogy meglepődök — dicséri a Nyitrán dolgozó kollégákat Misztrik Imre, a NOTÉV termelési osztályvezetője. 1979 őszétől dolgoznak a tanácsi építők Nyitrán. Egy hatalmas pékséget — 138 méter hosszú, 60 méter széles csarnokot —, mellette három- emeletes szociális épületet készítenek. Gépestül, kemencéstül több millió rubel értékű beruházás. LÉZENGÖNEK HELYE NINCS Állnak a falak, fönt a tető; néhány helyen már az ablakot is betették a helyére. Láthatólag belső munkák következnek. — Most hatvanegy az építőlétszám. Az alvállalkozókkal együtt hetvenötén vagyunk. De hamarosan többen leszünk, szakiparosok utaznak ki hozzánk — mondja Bárány András művezető. A szakember kezdettől fogva irányít az építkezésen. Jó tapasztalatai vannak: — Az emberek teljesen kidolgozzák a kilenc órát. De legalábbis 95 százalékban. Legtöbbjük megértette: külföldön vannak, nem hozhatnak szégyent magukra. Mint megtudom: mindössze négy-öt embert kellett „hazairányítani” az eltelt idő alatt. — Azok eleve csak azért jöttek ide, hogy lézengjenek — legyint Pataki Csaba építés- vezető. azt, hogy az új árképzési elvek alkalmazása — az alapanyagoknál, a nagy tömegű félkész termékeknél a külpiaci beszerzési árak, a feldolgozóiparban a külpiaci értékesítési árak követése — milyen hatást gyakorolt a vállalatok gazdálkodására, jövedelmi helyzetére. A vállalatok gazdasági vezetői a múltban is önvizsgálatra, elemzésre használták az évzáró mérlegeket. Erre most a szokásosnál is nagyobb szükség van. A múlt év kezdete óta érvényesülő árrendszer és az erőteljesebben normatív szabályozás a vállalati tevékenység majd minden értékmutatóját megváltoztatta, elavultak azok a korábbi adatok, tények, amelyek egyebek között a tervezésnek a fejlesztési koncepcióknak is támpontjai voltak. Márpedig tisztánlátásra, reális értékelésre mindig — új tervidőszak, középtávú tervezés esetében pedig különösképpen — szükség van. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a Pénzügyminisztérium számviteli és szervezési főosztálya a mérlegek benyújtását követő heUTAZIK A NYUGDÍJAS ÁCS — Ha nem dolgoznék, el is pusztulnék — jelenti ki Horváth János, 67 éves ács. — örül az ember, ha alkothat, ez a véremben van. Az idős szakember 1976-ban ment nyugdíjba. Legalábbis hivatalosan, mert minden évben visszatér a vállalathoz, és ledolgozza a kiszabott hónapokat. Ez már a negyedik külföldi építkezése: Párkányná- nán, Léván és Dunaszerdahe- lyen is ott volt a NOTÉV-val. — Ez a kenyérgyár nagyobb, mint a régebbiek. De nemcsak a nagyságban van különbség, mert a pékségek se sablonra épülnek. Mindent ugyanúgy kell kistudírozni, mintha az elsőt csinálnánk. „Azon vagyunk, hogy a munkaidő alatt minél többet tudjunk végezni” — mondják az építők itt is, ott is. — Igaz, Jóska? — vár helyeslést barátjától, de a másik fiú inkább úgy tesz, mintha nem hallaná a kérdést. — Öt után már könnyebb. Az ember kimegy a városba, erre, arra. Sok a lány, és az én tapasztalatom szerint köny- nyebb sikert elérni, mint odahaza. (Mint utóbb megtudom: az elmúlt másfél évben ketten választottak maguknak feleséget Nyitra környékéről). De Kóczián Sándor sem olyan fekete bárány, mint az előbbi szavai szerint vélhető: — Még annyit sehol sem dolgoztam, mint itt — vallja mosolyogva a fiatalember. — Mindenki iparkodik nekem is kell. Szólnak is, ha elmaradok. De csak reggel nehéz. Ha belelendülünk, senkit sem kell ösztönözni. — Néha nem is vesszük észre, hogy eljött az öt óra — így Söregi Dezső brigádvezető. — Csak egymást figyelmeztetjük, hogy hohó, elég volt mára. — Itt jobban kidolgozzuk az időt — közli egy másik brigád vezetője: Fodor Károly lakatos. — Az embernek nincs más gondja, nincs más lehetősége, mint teljesíteni ezt a feladatot. Nem kell azon gondolkozni, mint otthon, hogy jaj, ezt is el kell intézni, azt is el kell intézna, teljen már le a munkaidő . — Inkább délután ötig telik nehezen az idő — mond ellent munkatársainak Kóczián Sándor 21 éves segédmunkás. tekben útmutatóban gyűjtötte össze és publikálta a mérlegbeszámolókból kiolvasható, kiszámítható értékmutatókat. Majd három tucat vállalati hatékonysági és jövedelmezőségi mutatóról van szó, amelyeknek számítási metodikáját — s így lényegében gazdasági tartalmát — előzőleg egyeztették a nép- gazdasági szintű terv- és statisztikai számítások azonos mutatóinak meghatározási, számítási módjával. Nem bonyolult képleteket közöl a gyűjtemény, röviden meghatározza a különféle — a hozam-, a ráfordítás-, a komplex- és részhatékonysági —, az eredmény- és a jövedelmezőségi mutatók gazdasági tartalmát, majd a mérlegbeszámolók mellékletére, adathelyére, sorára és rovatára való utalással mutatja be a számítás módját, amely igen egyszerűen, az adatok behelyettesítésével végezhető el. A Pénzügyminisztérium csupán ajánlja a mutatók és a számítási módszerek alkalmazását. KICSI ÉS NAGY KOCSI Mint kiviláglott: Kóczián- nak mozgalmasan telik a szabad ideje. A többiek azonban — részint koruknál fogva is — nehezebben töltik pihenőóráikat. Hosszú faépületben laknak. Ott a tévé, oda járnak a lapok; néhány nap késéssel a NÖGRÁD is. A vasárnap főleg nehéz: egyedül az első osztályú futballcsapat kínál élménydús kikapcsolódást. Miért vállalják ezt a viszonylag nehéz életet? — Egy hónapon belül jön a Zsigulim — hallom Bárány Andrástól. — Már ebből a pénzből fizettem be rá. Otthon a család megkapja a teljes fizetést, én itt fenntartom magam és a takarékba is jut: Igaz, tavaly nem voltam szabadságon, idén sincs kilátásban . . . — Az építő.par vándorlással jár, ezt tudni kell, aki ezt a szakmát választotta — mondja Horváth János. — Az asz- szony persze, nem örül neki, de bele kell törődni . . . — Mi csak egy hónapot töltünk kint — közli Huczek József hidegburkoló. — A brigádnak itt van munkája, jönni kellett. Van helye persze, a pénznek is, amit plusszba kapunk. Az előlegből tegnap vettem egy pedálos kisautót a kétéves fiamnak . . . — Izgalmas, szép feladat ez — mondja az építés vezetője: Pataki Csaba. — Ez a legnagyobb munka, amit az utóbbi 11 évben kaptam. Nekem am- ból a szempontból könnyebb, hogy itt van a családom is. De nehezebb, mert itt a csip-csup ügyeket is bajos elintézni: messze van a vállalati központ. De hasznát látom később is ennek a két évnek Rákényszerültem az önállóságra, és nagyon sokat gazdagodott az emberismeretem . . . G. I. Molnár Pál NÓGRAD - 1981. április 23., csütörtök 3
