Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

Súlyos összecsapások Libanonban Elnökválasztás Franciaországban (2.) — kutyaszorítóban Az „állampolgárjelölt” — Giscard d’Estaing Dél-Libanonban, Nabatijeh és Tyr térségében, valamint Bejrútban kedden is folyta­tódó súlyos összecsapások ál­dozatainak száma szerda haj­nalra 32-re emelkedett, a se­besültek száma meghaladja a 140-et. Libanoni lapok az április elején kirobbant har­cokat a legsúlyosabbaknak minősítik az 1975—76-os pol­gárháború óta — akkor 60 ezer ember veszítette életét. A harcok egyrészt a balol­dali és palesztin erők, az arabközi békefenntartó erők, másrészt pedig jobboldali fa- langisták és az izraeli erők között folynak. Második nap­ja lövik a libanoni főváros nemzetközi repülőterét. A fogadóépületben jelentős károk keletkeztek. Ennek el­lenére kedden hat repülőgép felszállt. A légikikötőt a har­' (Folytatás az 1. oldalról.) oldják meg, Így kisebb meny- nyiségű —, de a célhoz elég — fóliát tekernek a munka­darabokra, ezáltal több mint 450 ezer forintot takarítanak meg évenként. ☆ Tizennyolc javaslattal áll­tak elő idén január elejétől március végéig a Salgótarjáni ötvözetgyár újítói. Eddig ti­zenhat ötletet találtak hasz- nosíthatónak az illetékesek. Akad köztük egészen kiváló újítás is. Ennek végleges föl- használási módját jelenleg dolgozzák ki a szakemberek. Fontos javaslat Szikora Jó­A mauritániai vezetők ud­varias elutasításban részesí­tették Moamer el-Kadhafi ez­redesnek, a líbiai forradalom vezetőjének nouakchotti hi­vatalos látogatása idején fel­vetett javaslatait — jelentet­te szerdán az AFP francia hírügynökség jól értesült for­gásokra hivatkozva a mauri- ÍT'niai fővárosból. Kadhafi ezredes javasolta egyrészt, hogy Mauritánia és cok miatt még hétfőn lezár­ták. Szárkisz elnök és Safik el-Vazzan kormányfő a nap folyamán kísérletet tett ar­ra, hogy tűzszünetet hozzon létre a szembenálló felek kö­zött. Izrael a palesztin csoporto­kat igyekszik felelőssé tenni a kritikussá vált libanoni helyzetért. Begin miniszter- elnök és kormányának más tagjai azzal fenyegetőztek, hogy az eddigieknél is ke­ményebben „számolnak le” a palesztin csoportokkal. Az iz­raeli rádió szerint palasztin gerillák izraeli településeket lőttek. Kurt Waldheim kedden újabb nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a libanoni helyzet miatt. zsef osztályvezető újítása, amely a kohópernye építő­ipari hasznosítására szolgáló módszert tartalmaz. Indítvá­nya szerint a pernye alkal­mas cementbe adalékanyag­nak. így hulladék helyett hasznos melléktermék kelet­kezik. Zolnai Sándor adagoló a kohók javítás közbeni állás­idejének csökkentésére dol­gozott ki eljárást. Módszere szerint az elektródákat —, amelyeket korábban össze­törtek — most egy emelő se­gítségével teljesen kihúzzák a kemencéből, s a javítás után rögtön vissza is süllyesz­tik. a Szaharai Arab Demokrati­kus Köztársaság (RASD) lép­jen unióra, másrészt, hogy Mauritánia csatlakozzék egy Algériát. Líbiát és a RASD-ot összefogó „forradalmi” szö­vetséghez és végül, hogy Nouakchott is legyen tagja a Szilárdság Frontjának. A mauritániai vezetők azt hangsúlyozták, hogy a szigo­rú semlegesség elvéhez kí­vánják tartani magukat. Apró Antalt fogadta Strougal Apró Antalt, az országgyű­lés elnökét és az általa ve­zetett magyar parlamenti kül­döttséget, amely előző nap érkezett Csehszlovákiába hi­vatalos baráti látogatásra, szerdán a prágai Hrzan-palo- tában fogadta Lubomir Strou­gal. a csehszlovák szövetségi kormány elnöke. A megbeszélés folyamán át­tekintették a két ország kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­nek eredményeit, amelyek jól érzékelhetők a gyümölcsöző magyar—csehszlovák politi­kai, gazdasági és kulturális együttműködésben. A felek rá­mutattak, hogy ki kell hasz­nálni a gazdasági együttmű­ködés elmélyítésének továb­bi lehetőségeit — különösen a termelési kooperációk és sza­kosítás bővítésével és távla­ti megtervezésével —, s hangoztatták a népgazdaság­irányítás fejlesztésére vonat­kozó tapasztalatok kicserélé­sének fontosságát. Este az Apró Antal vezet­te küldöttség tiszteletére dísz­vacsorát adott Alois Indra, a csehszlovák szövetségi gyű­lés elnöke. (MTI) Calvo Sotelo az NSZK-ban Szerdán reggel kétnapos hi­vatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott Leopoldo Calvo Sote­lo spanyol miniszterelnök. Útjára elkísérte Jósé Pedro Pérez-Llorca külügyminiszter. A spanyol kormányfő a hivatalba lépését és a febru­ár 23-i államcsínykísérletet követő első küföldi útján Hamburgban Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral, majd ezt követően csütörtö­kön Bonnban Karl Carstens elnökkel tárgyal. A tárgyalá­sok középpontjában Spanyol- ország tervezett közös piaci és NATO-belépésének prob­lémái állnak. László Balázs, az MTI tu­dósítója jelenti: A skót szakszervezetek idei kongresszusán a mozgalom ve­zetői fokozott erővel támadták a konzervatív kormány gaz­daságpolitikáját és gyökeres fordulatot, radikálisan balol­dali válságellenes politikát kö­veteltek a következő munkás­párti kormánytól. Alan Fisher, a brit szak- szervezeti szövetség (TUC) idei elnöke felhívta Margaret Thatcher miniszterelnököt: vi­gye válságpolitikáját egyazon­Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A kormányzó Német Szoci­áldemokrata Párt szerdán szo­katlanul éles hangú nyilatko­zatban utasította vissza a Reagan amerikai elnök köz­vetlen környezetéből szárma­zó hidegháborús, erőfitogtató kijelentéseket és az európai szövetségesekkel szemben tá­masztott követeléseket. Az SPD sajtószolgálatában Peter Glotz, a párt országos ügyvezetője „alig minősíthe- tőnek" nevezi Richard P.pes amerikai nemzetbiztonsági szakértőnek „az enyhülési po­litika haláláról” szóló fejtege­tését. Ugyancsak határozottan elutasítja Middendorf nemzet- biztonsági tanácsadónak azt a követelését, hogy az NSZK csökkentse szociális kiadásait és a felszabaduló összegeket fordítsa újabb fegyverek vá­sárlására. ,Nem hagyjuk a társadalmi szolgáltatásokat és a fegyverkezési kiadásokat egymás ellen kijátszani” — Jelöltek A Boulevard Saint Ger- mainból nyílik a Solferino utca. Itt magasodik a Becsü­letrend székháza- az öt szám alatt lakott egykor de Gaulle, még elnöksége előtt, s pont ezzel a házzal átellenben van most a szocialista párt, pon­tosabban Mitterrand vá­lasztási kampányirodája. Az eligazítóban három ipari te­levízió pásztázza az utcát, s követi nyomon a belépőt. Aztán a hangulat vidámabb lesz. Ragyogó fiatal nő kala­uzol. Pár perc csupán, s már­is újabb csinos hölgy, Bri­gitte Godet vesz pártfogásába. — Nem kétséges, a máso­dik fordulóban a harc Mit­terrand és Giscard d’Estaing között dől el. Hogy képes lenne-e egyedül gyakorolni a hatalmat? Nem, arról szó sem lehet jelenleg, hogy a kommunisták tárcát kapjanak a kormányban! Ügy véljük, egy „kegyelmi állapot” lesz szükséges a győzelem után, hogy az elnök felmérje a helyzetet, tárgyaljon a mun­kaadókkal és a szakszerveze­tekkel. Az eddigi többséggel természetesen nem lehet kor­mányozni Az elnökválasztás után — így Mitterrand kam­pányirodájában — fel kell oszlatni a parlamentet, s új képviselő-választást kiírni. És itt el is jutunk a je­lenlegi szakasz legizgalma­sabb részéhez. Van-e, aki ké­pes lenne egyedül megnyerni a második fordulót, illetve egyedül kormányozni a győ­zelem után? Mitterrand ku­tyaszorítóban van. Kommu­nista miniszterekről nem akar hallani, az FKP viszont at­tól teszi függővé támogatását a második fordulóban, hogy sikerül-e baloldali uniót te­remteni. Ha a szocialista je­lölt elutasítja az FKP javas­latát, könnyen vereséget szen­vedhet. Ha elfogadja, akkor éppen azokat csápja be, akik a kommunisták ellenében szeretnék őt elnöknek. kongresszusán David Basnett, a TUC gazda­sági bizottságának elnöke rá­mutatott, hogy a toryk ka­tasztrofális pénzpolitikája alig két év alatt nagyobb rombo­lást végzett az ipari bázisban, mint a hitleri légierő bom­bázásai. Megjósolta, hogy ezért a politikáért az év végére há­rommilliós munkanélküliség­gel kell fizetnie az országnak. A szakszervezeti mozgalom igazi baloldali fordulatot, a munkáspárt programjának kö­vetkezetes végrehajtását kö­vetelte a párt következő kor­mányától. John Pollock, a skóciai TUC elnöke nemzeti hangoztatja a szociáldemok­rata vezető, majd hozzáfűzi: „két világháború után torkig vagyunk a politikát pótló erő­fitogtató szólamokkal, akár az NSZK-ban, akár az Egyesült Államokban hangzanak is el”. Glotz rámutat, hogy az ilyes­fajta hidegháborús kijelenté­sek csak növelik az Amerika- ellenes hangulatot, amely egy­re erőteljesebb a Német Szö­vetségi Köztársaságban. A nyugat-európai vezetőknek ön­álló, a saját történelmi, társa­dalmi és erkölcsi tapasztala­tokra támaszkodó, a konti­nens érdekeit figyelembe vevő politikát kell kialakítaniuk és érvényesíteniük a NATO-n be­lül. „Számunkra elfogadhatat­lan, ha valaki katonai fölény­re törekszik” — hangzik az SPD ügyvezetőjének állásfog­lalása. Az amerikai fegyver­kezési program növelésével kapcsolatban Glotz figyelmez­tet: „Nem mindent kell meg­valósítani, ami technikailag megvalósítható”. Semmivel sem könnyebb Chirac helyzete. A gauellista színekben induló párizsi pol­gármester szóvivője, Philippe Bausset ugyan derűlátó, de nem illuzionista: — Az ösz- szes jelölt közül Chirac a legdinamikusabb, maga a gaulleizmus. Igaz. a többi je­lölt egyszerűen nem vesz ró­la tudomást, a hallgatás ösz- szeesküvésével akarják lehe­tetlen helyzetbe hozni. Az esélyek azonban egyre jobbak. Ez köszönhető annak is, hogy a gazdaságpolitikában, a bé­rek és foglalkoztatás terén a legreálisabbak a mi javasla­taink. De igen fontos a prog­ram külpolitikai része is. Tudjuk, hogy a franciák ér­deklődőek, s ’ főleg Európa sorsa iránt felelősséget érez­nek. Ma Franciaországnak nincs olyan tekintélye, mint volt de Gaulle idején. Az enyhülés megköveteli a szi­lárdságot, ezért is helytele­nítettük az elnök és Brezs- nyev tavalyi varsói találko­zását. Hogy Chirac kire szavaz­na a második fordulóban, ha nem jut tovább? Nos erről nem esett szó, marad a ta­lálgatás. Még olyan verzió is felröppent párizsi - kül­politikai körökben, hogy Mit­terrandot is támogathatja Chl* rác, akivel egyébként nagyon közeli nézeteket vall, főleg külpolitikai téren. Esélyeit ugyanakkor rontja, hogy égé- szében egy amerikai ihletésű gazdaságpolitikát ajánl. Ter­vei között szerepel az állami kiadások lefaragása, a kis- és középvállalatok támogatá­sa, ami szerinte a munkanél­küliség megoldását hozná eredményül, a fogyasztási adó növelése. Chirac választási kampányirodájának ablakai a Diadalívre néznek. Nos, ez számára jelenleg legföljebb biztatás, de aligha jelkép. A francia főváros legele­gánsabb negyedében, az elnöki rezidencia közelében, a Champs Élysée egyik ■ mel­lékutcájában található az „állampolgárjelölt”. Giscar d’Estaing kampányirodája. Ö is pártokon felüli jelöltnek hirdeti magát. M. Philippes készségesen kalauzol el a na­ponta sorra kerülő sajtótájé­koztatókra. Itt hangzanak el sorra-rendre azok az érvek, melyek az elnök mellett szól­nak. Minden esetben külön hangsúlyt kap, milyen jelen­tős a nyugdíjak közelmúltban végrehajtott reformja, amely még áz infláció támadását is kibírta. Említik az öregeknek adott szociális juttatásokat. És természetesen nagy helyet kaptak a gazdasági tervek is. Giscard nem védekezik az el­múlt hét esztendőben elszen­vedett kudarcok miatt. Má­sutt nincs ilyen mértékű munkanélküliség? — kérdik, s máris elhangzik egy példa: Nagy-Britannia. Másutt nincs Európában infláció? Még na­gyobb is — magyarázza a szóvivő. Aztán ígér: az NSZK- val olyan tárgyalások foly­nak, hogy hatalmas beruhá­zási együttműködést valósí­tanak meg, ami mindenkép­pen a prosperitást hozza. És hogy kinek? Arra az elnök válaszát idézem, amit az ál­lamosításokról mondott: „Ha­tározottan ellenséges érzü­lettel viseltetem az államosí­tások iránt”. Giscard sem érezheti magát nyeregben a második, május 10-i fordulóban, bár ezt stáb­ja tagadja. De gondoljuk vé­gig — magyarázzák a francia politikai élet szakértői: mi van akkor, ha a baloldal mégis valamiféle egyezségre jut? Mi van akkor, ha olyan meglepetés születik, mint az amerikai választáson? A töb­bi jelöltre szavazó, aki most mínuszt jelent, vajon Giscar- dot támogatja majd? Speku­lációk hosszú sora születik nap, mint nap. A közvéle­mény-kutatók Giscard és Mitterrand második forduló­beli összecsapását sugallják. A párizsi utcákat járva az ember minduntalan egy fal­ragaszt lát maga előtt. Ezen egy férfi látszik, háttal a né­zőnek. A felirat: Ne fordít­son hátat a haza ügyeinek. Kicsit jellemző ez, hiszen a fran :ia hétköznapokon, a mindennapos munka, vagy munkanélküliség időszaká­ban az emberek lassan bele­fáradnak a valóban .mutat­ványnak számító politikai kampányba. A televízió, a rádió, azK utca, a hatalmas stadionok gyűlései valójában nem tartják lázbán a töme­geket. Kivétel talán a kom­munista rendezvények sora — több mint 120 volt ősz óta —, ahol a valódi válto­zást követelők jönnek össze. Bürget Lajos Kemény bírálatok a skót szakszervezetek nali választáson az ország elé. SPD-reagátás Eröfitogtató szólamok újjáépítési programot, a be­hozatal korlátozását, kamat­lábcsökkentést és az északi­tengeri olaj jövedelméből ipar- fejlesztési alap létrehozását javasolta. A kongresszus a bá­nyászok javaslatára elutasí­totta, hogy a bérszabályozás bármely formája bekerüljön a munkáspárti kormány leendő programjába. A kongresszussal párhuzamosan tartott egyik gyűlésen Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára zsúfolt teremben fejtette ki a kom­munisták radikális gazdasági újjáépítési javaslatait. Véget ért a BVT- ülés A havannai kongresszusi palotában kedden este véget ért a Béke-világtanács elnök­ségének ülése. A tanácskozá­son 85 ország béketanácsá­nak, számos nemzetközi szer­vezetnek és nemzeti felsza­badító mozgalomnak kül­döttei vettek részt. Az elfogadott határozatok súlyos aggodalmuknak adnak hangot a fegyverkezési ver­seny fokozódása és amiatt, hogy az új amerikai kormány katonai fölényre törekedve az emberiség létét sodorja ve­szélybe. A dokumentumok ugyanakkor megállapítják, hogy fennmaradt az enyhülés megőrzésének és megszilár­dításának lehetősége, s ezzel összefüggésben szorgalmaz­zák az SZKP XXVI. kong­resszusán előterjesztett bé­kejavaslatok támogatását szolgáló kampány kiterjesz­tését. A tanácskozás záróülésén felszólalt Fidel Castro is. Sok hasznos ötlet Döntsön Namibia! New Yorkban összeült a Biztonsági Tanács, jelentette be hivatalosan az ENSZ szóvivője, és megkezdődött a Na- míbia-vita. Az East River partján levő üvegpalotában már nagyon sokszor folyt vita Namíbiáról. Mi több: határozat is sok született. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, fenn­állása óta, sok sikert könyvelhet el. Namíbia nem tarto­zik közéjük. Erről azonban nem a világszervezet tehet. A téma jelentősége azonnal világos, ha egy pillantást vetünk a térképre. A fekete kontinens stratégiailag rend­kívüli fontosságú déli részén két, majdnem egyenlő, impo­záns méretű „foltot” látunk. Az egyik a Dél-afrikai Köz­társaság, a földkerekség ásványi kincsekben egyik leggaz­dagabb térsége, amely fajüldöző rezsimjével és rendkívül erős hadseregével immár az egyetlen „fehér bástya” Af­rikában. A másik, szorosan mellette, a kontinens délnyugati vé­gében Délnyugat-Afrika, más nevén Namíbia, amelyről az átlagos újságolvasó is tudja, hogy „a Dél-afrikai Köztár­sasághoz tartozik”. Gyakorlatilag ez igaz, de jogilag egy­általán nem. Ezt a tíz magyarországnyi, kincsekben ugyan­csak nagyon gazdag területet a pretoriai rezsim törvény­telenül tartja megszállva — 1915 óta. A jogtalan bekebe­lezés tehát akkor kezdődött, amikor a Dél-afrikai Köztár­saság — Dél-afrikai Unió néven — domíniumként a brit birodalom része volt. A namíbiai fehérek életszínvonala a legmagasabb közé tartozik — hála az ország gazdagságának és természetesen, a filléres fekete munkaerőnek. A fehér kisebbség jelentős része német, soraiban sok a második világháború után oda­szökött háborús bűnös. Így érthető az a fantasztikus tény, hogy több mint három és fél évtizeddel a német fasizmus veresége után Windhoekban, Namíbia fővárosában Gö- ringstras.se (!) létezik... Az ENSZ-közgyűlés Namíbia ügyében már többször bízott szankciót Pretória ellen. Mind eredménytelen ma­radt, mert a nyugati nagyhatalmak gazdasági, politikai és s. sttégiai okokból — gondoljunk csak a kulcsfontosságú simonstowni haditengerészeti támaszpontra — elszabotál­ták e határozatokat. Most két lényeges rendezési terv van szőnyegen. Az egyik éppen az öt nyugati hatalomé (USA. Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, NSZK). A terv lényege a Namí­biában ENSZ-keretek között végrehajtandó választás és ez eddig rendben is lenne. Csakhogy —, mint várható volt —, Pretoriának még ez sem tetszik: nemet mondott rá. Arra pedig az „ötök” mondtak nemet, hogy segítsenek az afri­kaiaknak rákényszeríteni az apartheid rezsimet a Namí­biából való kivonulásra. A szocialista országok álláspontja azonos az el nem kötelezett országok algíri konferenciájának határozatával. Eszerint Namíbia jövőjéről az ország népének ése nép kép­viseleti szervének, a SWAPO-nak, a délnyugat-afrikai po­litikai szervezetnek kell döntenie. Harmat Endre Mauritánia semleges óhait maradm

Next

/
Oldalképek
Tartalom