Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-22 / 93. szám

Konyhai darázsfészek (I.) Borús várakozások, indulatos folytatás A nagybárkányi határban Munka nyomán zöldül a táj Tíz salgótarjáni és két pásztói iskolai konyhát vett át működtetésre január 5-i hatállyal a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat. Koránt­sem az iskolák felhőtlen örö­mére, sőt! Már az átvételt megelőzően hatalmas ellen­szenvvel és bizalmatlansággal találta szembe magát a vál­lalat. Az egyik tanuló például így vélekedett: „Azt mondta a tanár bácsi, hogy most együnk, mert átveszi a kony­hát a vendéglátó, és akkor már keveset kapunk.” Né­hány a további jósolgatások közül: felemelik az étkezés árát. A konyhai dolgozókat összevissza fogják helyez- getni, rosszabb lesz az étel minősége stb. Jellemző a hangulatra, . hogy a konyhák hivatalos át­vételekor néhány felszerelési tárgynak és tartós fogyóesz­köznek már csak hűlt helyét találta a vállalat. Nagyrészt emiatt 250 ezer forintot azon melegében elköltött. BÜDÖS HŰS, HIDEG BUKTA A februári salgótarjáni is­kolaigazgatói értekezlet — melynek egyik napirendi pontja volt az átvétel első tapasztalatainak megvitatása — a legborúsabb várakozáso­kon is messze túllőtt. Három iskola, illetve kollégium igaz­gatója élesen kirohant a .je­lenvolt vendéglátósok ellen. Büdös húst küldtek, hideg volt a bukta, és általában, is rosszak a benyomások, örül­hettek a vendéglátósok, hogy ép bőrrel kijutottak a te­remből. Csöppnyi vigaszukra csupán az szolgált, hogy négy iskola teljes elégedettségének adott hangot (a többiek nem kértek szót ez ügyben). Tátrai István, a vendéglátó­vállalat igazgatóhelyettese tartotta a hátát a máig rossz emlékezetű * vesszőfutáson. Néhány tény tisztázása vé­gett először hozzáfordultunk. — Mindenekelőtt a fehéren- feketén bizonyítható tényeket kérem. — A tanárok kifogásolják, hogy kévés nekik az ebéd — kezdi sorolni. — Elhiszem, ugyanannyit kapnak, mint a gyerekek. A városi tanács művelődési osztálya azonban kifejezetten kért minket: ne emeljük meg a tanárok nyersanyagnormáját, ne kelt­sünk ezzel olyan látszatot, hogy azért kell többet fizet­niük, mert mi főzünk. Ugyanannyit térítenek, mint a gyerekek, természetes, hogy ugyannyit is kapnak. — S a büdös hús? Napjaink egyik sokszor megfogalmazott — már-már jelszóként ismételgetett — gazdálkodási követelménye: korszerűsíteni a termékszer­kezetet. Vagyis: új * és még újabb termékeket kitalálni, fejleszteni, gyártani és piacra dobni; a piac által leértékelt elavultakat pedig a lehetőség szerint gyorsan megszüntetni. — Miért? Mert csakis a so­rozatos újításokkal lehet meg­lepni — és megnyerni — a piacokat; mert mindenütt a világon ezt a módszert köve­tik, felismerve a piac legfon­tosabb sajátosságát, hogy tud­niillik, a vevő mindig újab­bat, és mindig jobbat vár, sőt követel. Logikus piaci maga­tartás. Nagy kérdés, hogy mennyire alkalmazkodik eh­hez a hazai ipar, jelesül a gépipar? Ezt vizsgálták nem­régiben a vasasszakszervezet munkatársai. Kiindulópont­juk : ha igaz, hogy ,az új ter­mék egyben jobb, gazdaságo­sabb, tehát jobban értékesít­hető termék, akkor az is fel­tételezhető, hogy a termék- szerkezet megújítása minden vállalat számára kifizetődő, jövedelmező vállalkozás. A fogalmazásból is kitűnik, hogy ez csak feltételezés. Igaz-e, vagy sem, annak megállapí­tásához a vasasszakszervezet — Az egyszerűen lehetet­len! Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy húsételt ne szolgáltak volna ki az isko­lákban, márpedig, ha az való­ban büdös lett volna, bizo­nyára nem tálalják fel a gye­rekeknek. Romlandó ételt egyébként is csak egy napig tárolhatnak a konyhán. — Tudomásom szerint a Mártírok úti iskola is keve­sellte az adagot. — A kemerovői tálaló vi­szont nem, holott egyazon konyháról kapják az ételt. Arról ellenben már az átvé­telt követően is hallottunk, hogy nem azonos ellátásban részesültek a tanárok és a gyerekek. Nem hiszem, hogy a pedagógusok egyetlen szó­val is kértek volna ilyesmit. Inkább az iskola és a kony­ha korábbi függőségi viszo­nyának mellékhajtásaként kialakult szokások tovább­éléséről lehet szó. Gyanítom, hogy éppen a személyes ér­dekek azok, melyeket válla­latunk az átvétellel megsér­tett. Viszont bizonyítani tud­juk azt is, hogy felemeltük az ebéd nyersanyagnormáját. Tehettük, mert olcsóbban, nagykereskedelmi áron vásá­roljuk a hozzávalót, a külön- bözetet nem zsebeltük be haszonként, hanem az adag emelésére fordítottuk. — Kimondva-kimondatlan azt tartják az iskolákban, hogy a vállalat a gyermek- étkeztetésen akar meggazda­godni. Mi a véleménye erről? — Ezen a munkán 31 szá­zalékos a haszonkulcsunk, s ez legfeljebb a konyhások munkabérére és azok közter­heire elegendő. Nem véletle­nül hagyták meg a húszszá­zalékos állami dotációt (az energia- és egyéb költségek fedezésére), különben hatal­mas veszteségeink lennének miatta. Íme az egyik, a kiátkozott fél mondanivalója. Lássuk, mit fűznek hozzá a másik oldalon álló iskolák, kollégi­umok? NEM ELLENFÉL Kint jártamkor mindenek­előtt az tűnt szembe, hogy csupán a másik, de nem az ellenséges fél pozícióját fog­lalják el, jóllehet az igazga­tói értekezlet csetepatéja után más hangnemre számítottam. Már csak azért is, mert azo­kat a helyeket vettem sorra, ahonnan a legtöbb panasz érkezett a konyha új gazdá­jára A Furák Teréz kollégium­ban éppen kezdődik az ebéd. Mára savanyúkáposzta-levest, elemzői sajátságos vizsgálati módszerrel közelítettek: elő­ször egy hosszabb időszak (1964—1977.) jellegzetességeit tekintették át, majd állást foglaltak abban, hogy tör­tént-e lényeges változás az el­múlt három évben. Ami az első időszakot ille­ti : megállapíthatták, hogy J970-ig, á korábbi évekhez képest valamivel több új gyártmányra szánta el magát a gépipar, és bátrabb elhatá­rozások születtek a kiörege­dett termékek megszüntetésé­re is. Vagyis: némileg fellen­dült a termékszerkezet kor­szerűsítése, nyilván a még frissen működő új gazdaság- irányítási rendszer, no és az akkoriban még általánosnak mondható piaci konjunktúra hatására is. 1970 után azon­ban a termékcserélödés lelas­sulása a jellemző. Éppen azok­ban az években, amikor a vi­lágban ennék az ellenkezője volt tapasztalható. Külön vizsgálva a bevezetett új termékek értékesítését, fel­tűnő, hogy a 0—3 éves. termé­kek aránya, a vállalati eladá­sokban rendkívül alacsony és egyre csökkenő, míg a 4—10 éves — tehát viszonylag ko­ros — termékek aránya jóval nagyobb és egyre' növekvő. Azért is, mert — állítják a mákos és diós beiglit, almát kapnak a kollégisták. — Nem vettünk észre kü­lönösebb változást — így Ju­hász Anikó főiskolás. — Nekem úgy tűnik, ízre most jobb az étel — ez Gál Mária tanuló véleménye. — Kifogásolni legfeljebb azt tudom, hogy azonos na­pokon hasonló jellegű ételt adnak, kedden például min­dig tésztát — fűzi hozzá Be- ke Ágnes főiskolai hallgató. A kollégiumi konyhán kö­zép- és főiskolásoknak napi 600 adagot főznek. Gebhardt Józsefné kollégiumi igazgató így vélekedik: — Nálunk az átvétel után zökkenő nélkül a korábban megszokott nívót produkálja a konyha. A városban elter­jedtek olyan pletykák, hogy a konyhai dolgozók nem mennek majd át a vendéglá­tóhoz: nálunk mind a három szakácsnő megmaradt. Tar­tottunk a vállalattól, ez igaz. Sok volt a bizonytalanság, melyeket nem tisztáztak idő­ben. Bár, ki tudja? Lehet, hogy így volt jó. Legalább nem ezzel foglalkoztak hóna­pokon át. NEKÜNK JÓ — Valóban kaptak büdös húst? — Magam is ettem belőle. De inkább állott volt, mint büdös. S hogy a konyha számlájára írható-e, vagy a vállalatéra, nem tudom. Azon a bizonyos iskolaigazgatói ér­tekezleten egyébként inkább kéréseket továbbítottunk, mintsem kifogásoltunk. Pél­dául, hogy többféléből vá­laszthassunk, s ebben máris örvendetes az eredmény. Tésztafélét már most sós és édes változatban főznek, már­ciustól kétféle főzeléket és húst kínálnak, áprilistól a köret is kétféle. A későbbi­ekben talán választási lehe­tőséget kapunk levesben és menüben is. Azt viszont kér­jük: inkább a reggeli legyen több, ne g vacsora, így kí­vánja a korszerű táplálkozás. — Most mi a véleménye a gazdaváltásról: jó vagy rossz ez a kollégiumnak? — Nekünk egyértelműen jó. Nincs gondunk a 25 kony­hai dolgozóra. Igaz, hogy 31 százalékos a haszonkulcs, de nem nekünk kell szalvétát, munkaruhát vásárolni, nem mi fizetjük az energiát, nem a mi dolgunk a konyhai fel­szerelések javítása, pótlása. A konyhások nyári foglalkoz­tatásáról már gondoskodtunk, ne kelljen őket szerteszórni. (Folytatjuk) Szendi Márta vizsgálat készítői — az ú.) termékek java részét a piac nem fogadta el. És ez nem­csak a gyártmányfejlesztői munka minősítése. Több en­nél : a vállalatok műszaki, ke­reskedelmi. egyszóval gazdál­kodási tevékenységének fellebbezhetetlen piaci érték­ítélete. Mely ítéletre persze — persze? — sajátságos módon reagáltak a gépiparban: a termékek korátlaga, a vizs­gált időszakban, szolid becs­lések szerint is 10—14 év. Legöregebbek a fémtömeg­cikkipar gyártmányai, gyors öregedés tapasztalható a hír­adásiparban és a villamosiparl gépek gyártásánál. S az elmúlt három évben — tehát amikor valóban, és mindennél fontosabb jelszóvá vált a termékstruktúra kor­szerűsítése — alig-alig, úgy­szólván semennyire nem vál­tozott a helyzet. S emiatt nemcsak a vállalatok hibáz­tathatok. A szakszervezet elemzői ugyanis megpróbál­koztak az oknyomozással is, s mindenekelőtt megállapítot­ták: a mai bérszabályozás nem kedvez a termékstruktú­rát megújító vállalatoknak Például: a termékszerkezet korszerűsítése szempontjából sem utolsó Medicor a bértö­megnek mindössze 1,6 száza­A száraz föld úgy porzik az eke után, hogy jó ideig várni kell, míg elül ez a most már egyre kevésbé kívána­tos kísérője a tavaszi me­zőgazdasági munkának. A nagy T 150-es traktor leáll, vezetője lekászálódik a ma­gasból. és homlokát törölget- ve telepszik az árokpartra. — Nem sok az ötvasú eke? — kérdem, mert az imént láttam, hogy a gép kerekei ugyancsak egy helyben ka­parásznak az erőlködéstől. Bartkó Barnabás végigsimít a haján. — Sok. De hamarosan odébb megyek a homokra, ott meg vígan viszi. Egyhektáros darabot jár­kál a nagy zöld gép, elég le­het vezetőjének a kormányt tekergetni. — Hát, ami azt illeti, nem leányálom a csip-csup terüle­tet elmunkálni, főleg teljesít­ménybérben. De valakinek ezt is meg kell csinálni. A csip-csupok többsége ház­tájinak lesz és kukorica ke­rül bele. Az már más kér­dés, hogy nem éppen a leg­kívánatosabb talaj a növény számára az ilyen áprilisi szántás után. — Másutt még itt sem tar­tanak — mondja a traktoros. — Látom a televízióban, hogy sok helyen még most vetik az árpát, meg a borsót. Mi már régen túlvagyunk rajta. Az eleje már lassan kel. — Jó a masina? — intek a gép felé. lékos növekedésével számol­hatott az elmúlt évben, míg a nem kis gondokkal bajlódó Egyesült Izzó kereken öt szá­zalékkal növelhette a felhasz­nálható bértömeget. Messzire vezetne annak boncolgatása, hogy e furcsának tűnő para­doxon végül is miféle bérsza­bályozási lehetetlenségekre vezethető vissza, ám a tény — megcáfolhatatlan. Továbbá: a vizsgálat során megállapíthatták: hogy a vál­lalatvezetők személyes anyagi érdekeltsége gyakorlatilag iüggetlen a termékszerkezet korszerűsítésétől. Mellesleg: a megkérdezettek közül leg­többen úgy nyilatkoztak, hogy jelentősebb beruházás nélkül nincs struktúraváltás. S ez megint egy furcsaság. Ugyan­is: az elmúlt években a gép­ipar nem szűkölködött beru­házási lehetőségekben, s ter­mékstruktúrája mégis olyan, amilyen. Feltehetően azért is — mondják a vasasszakszer­vezetben —, mert a beruházá­si hitelt nyújtó bank és a beruházást elhatározó válla­lat nem képes olyan előrelá­tással prognosztizálni a világ­piaci változásokat, amennyi idő alatt nálunk egy-egy be­ruházás megvalósul. S e meg­állapítás még a központi fej­lesztési programok módszerei­vel gyorsított beruházásokra is érvényes, amelyek egyéb­ként is csak átmenetileg ja­víthatják a szóban forgó üzem gyártmányválasztékát. A Legyintés a válasz. — Egy motor már kiment belőle féléves korában. Ál­lítólag gyári hibás volt. — A többiek merre dolgoz­nak? — A másik géppel Bujtár Gyula a sámsonházai falu­szélen tárcsázik. Az van leg­közelebb az úthoz. Máshova nem nagyon tud elmenni a határban ezzel a járművel —, tekint kissé lenéző mosollyal a kocsim felé. Útközben még benézek a termelőszövetkezet irodájá­ba, amely — már elnézést —, de olyan, mint egy leánykol­légium. Férfi egy szál sem. — ök ilyenkor a határban vannak — mondja egy bájos ifjú hölgy, azután készséggel kezdi, magyarázni merre ta­lálhatom Tolmácsi Ferencet, az elnököt. A harmadik dűlő és az „itt lefordul, ott meg befordul” után feladom, és el­indulok az országúton. A búza jó arasznyi az út mindkét oldalán és a szépen elmunkált táblákon jól lát­hatóak a vetőgépek kerék­nyomai. A mag tehát a föld­ben van már. Sámsonháza utolsó háza mellett igyekszik nagy zú­gással hegynek fölfele egy piros-kék színű nagy traktor. Mögötte jókora tárcsa próbál­ja szétmorzsolni a szántás gyúrta félembernyi rögöket. Ez a művelet második-har­madik menetre sikerül csak. Hiába az esőtlenség már aka­dályozza a munkát. Fiatal, vékonydongájú, program befejeztével ugyanis a vállalat önerőből nem ké­pes tartani az indításkor jel­lemző fejlesztési tempót. A központi segítséggel feljaví­tott termékszerkezet tehát né­hány év múlva ismét gyorsan öregszik. S végül: a termékszerkezet és a munkaerő-struktúra ösz- szefüggései. Az alkalmazott munkaerő szakmai összetétele ugyanis kétségtelenül lassítja a struktúraváltást. Még na­gyobb gond, hogy a vállalatok ez ügyben nem számíthatnak az iskolarendszerre; ha pe­dig saját maguk próbálkoznak az át-, illetve a továbbképzés­sel, akkor a szakmai kvalifi­káció növekedését nem képe­sek követni a bérekkel. S ezzel visszakanyarodtunk a bérszabályozás és a termék- struktúra alakításának össze­függéseihez. A vasasszakszer­vezet munkatársai úgy ta­pasztalták, hogy a megkérde­zett vezetők többsége — eb­ben az összefüggésben — nemcsak bírálta a jelenleg ér­vényes bérszabályozást, de el­ismerte: még nem találták meg a szabályokhoz igazodó legcélszerűbb belső ösztönzé­si rendszert. S e beismerés azt is jelenti, hogy a sokat bírált bérszabályozás még sok kihasználatlan lehetőséget rejt magában. szemüveges gyerek áll a megpihenő erőgép mellett. Seiben Gyula, a szécsénvi szakközépiskola harmadik osztályos tanulója. ' — A háromhetes összefüg­gő tavaszi gyakorlatomat töl­töm — jelenti katonásan. — Növénytermesztő és gépész leszek, most Bujtár Gyula mellé vagyok beosztva. Akkor jó helyen járok, ami nem kis dolog, elvégre a hat­ezer hektáros határban egy embert meglelni, nem lebe­csülendő eredmény. — Már az utolsó fordulók — mondja a nagyobbik ter­metű fiatalember. — Kap még egy .kombinátort, azután kész, jöhet bele a borsó. — Néhány kilométerrel ar­rébb azt mondta az egyik kollégája, már elvetettek mindent a kukorica kivételé­vel. — Igaza van. Ez már ter­ven felüli. Csak maradt egy kevés vetőmag, kár lenne ér­te. Ezt a kis földet meg le­csippentjük innen a szomszé­dos legelőből. Ezen még el­megy a gép, nem annyira me­redek. AUZ terepjáró porzik elő a kanyarból és lassít mellettünk. A termelőszövetkezet elnö­ke, párttitkára érkezett házi határszemléje során. Az elnökön kék köpeny, akkurátusán begombolva az utolsó gombig. Bizonyára reggeltől a határt járja. s nem nagyon, jut ideje rugal­masan alkalmazkodni az idő­járáshoz. — Nem sok tennivaló van már .a földeken. Vagy téve­dek? — Tennivaló mindig akad. A vetés nagy részével végez­tünk. Már csak a kukorica van hátra, de kezdeni kell a gabona gyomirtózását. — Nem repülőgéppel per­metezik? — Nem, a gép csak később érne rá, addigra mi régen el­végeztük saját járműveink­kel. Várni nem tudunk, még akkor sem, ha jó két héttel előbbre vagyunk, mint tavaly ilyenkor. Az árpa már kel, a búzáink is jól teleltek, most már csak eső kellene — néz föl az égre. Az ég azonban vakítóan kék, felhő sehol, s a nap úgy ontja sugarait, hogy belefáj­dul az ember szeme. A trak­tor felett sejtelmese:, vibrál a meleg levegő, ahogy neki­rugaszkodik a meredek domb­oldalnak. Azután a nyomá­ban kavargó áprilisi por min­dent eltakar. Zilahy Tamás Surrantok az MHD-nak Erőművi szállítószalaghoz be­rendezéseket állítanak össze a salgótarjáni bányagépgyár emberei. Ezeket a termékeket a Magyar Hajó- és Darugyár rendelte meg a tarjániaktól. A fővárosi vállalat ázsiai ki­vitelhez használja fel gyárt­mányaikat. Képünkön Fe- rencz Miklós és Angyal Pál lakatosok egy surrantó rajzát tanulmányozzák. Vértes Csaba —kj­1 NÓGRAD - 1981. április 22., szerda Öregedő termékek Halkikötő a Távol-Keleten Űjabb kikötő jelent meg a Távol-Kelet térképén. Átad­ták rendeltetésének a Troica- öbölben kialakítandó halásza­ti központ első komplexumát. Szám szerint ez lesz a hetedik kikötő a Nagy Péter-öböl partján, itt találhatók példá­ul Vlagyivosztok, Vosztocsnij Port és Nahodka. Az újabb centrumot vasútvonal kap­csolja a transzszibériai fővo­Influenza Hónapról hónapra a szak­emberek új influenzavírus megjelenésére számítanak. A Hongkong-vírus és rokonai 1968-ban jelentek meg. A XX. század várható hatodik nagy influenzajárványa előtt egy, az egész világra kiterje­dő előzetes vizsgálat és vé­dekezés indult meg, amely­nek célja: hogy kinyomozzák a szakemberek a leggyilko- sabb és legbizonytalanabb vírusokat. Ma már nyilván­való hogy az emberiség nem tud véglegesen megszaba­dulni az influenzától, ennek nalhoz. Ennek üzembe helye­zésével gyorsabban szállíthat­ják el a Csendes-óceánról ér­kező egyre nagyobb mennyi­ségű halszállítmányt, amely jelenleg több mint 40 százalé­kát teszi ki az ország összes termelésének. A Troica-öböl- ben kialakított új kikötő ra­kodóhelyeit a legmodernebb berendezésekkel szerelték fel. vírusai más természetűek, mint egyéb betegségek víru­sai. Viszont jobban fel lehet készülni a betegség támadása ellen. Egyrészt úgy —, hogy a vírusoknak két járvány köz­ti tartózkodási helyeit —, ezek rendszerint állatokban vannak — ellenőrzés alá le­het venni, másrészt úgy. hogy újabb. jobb oltóanyagot le­het kitermelni és olyan új, hatásosabb gyógyszereket előállítani, amelyek az influ­enza leküzdésére az eddigiek- nélalk almasabbak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom