Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

Filmnapok falun Hazai találkozás TELT HÁZ nézi a filmvetí­tést — főként gimnazisták, felnőtt szakközépiskolai hall­gatók. A pásztói közönség él­vezi a filmet, Gaál István Cserepek című új alkotását. Nem tiszteletből, nem azért, mert tudja, hogy a rendező a megyeszékhelyen született, s gyermekkorából tíz évet, két­éves korától 13 és fél éves ko­ráig, itt töltött Pásztón. A gyermekkor éveit. egyértelműen kiderült ez. A hozzászólók többsége együtt- érzett a hőssel, megértette tö­rekvéseit, az alkotó üzenetét. Jogosan dicsérték a film op­timista, világos befejezését, humánus, hitteli szemlélétét. S e szemlélet különösen ér­tékes most, amikor hosszú évek óta a deheroizálás, a ki­ábrándultság, a szándékos és Mácsai István y. problémáit, ha csak vázlato­san és egyfajta szempontból is, az apa, a fiú és a nagyapa alakján keresztül). AZ ANKÉT családias han­gulatú. Nem csoda, hiszen a résztvevők között személyes, pertu ismerősei is ott van­nak a rendezőnek, sőt hajda­szándékolatlan „gubancok” legfogékonyabb divatját éljük; jó látni és tud- I ni: létezik megváltás — mely­, , , , . , _ nek forrása önmagunkban rej­képsorok pereg- jjk( beteljesülése közösségi, nek. A főhős élete (a lengyel társacjalmi, emberáltali. (Fe- Zygmunt Malano|WÍcz játssza) szültgég mindig van a nemze_ kezd jóra fordulni, az Imént d£kek között — magyarázza tudta meg, hogy terveit elfő- Gaál István. Az öregek idő. gadtak, munkájáéit jutalmai ért könyörögnek, a fiatalok kapott Kint gyors zápor zu- tel.et követeinek maguknak. du> al/ az emberek a Jaja- Az élethez, az alkotáshoz mlm rat előtti fedett tér alatt szó- denkínek joga van_ ezért is ronganak. Koztuk van az on- ábrázoltam három generáció becsapás, az idegkimerultseg stációit végigjárt hősünk is. Szemben egy idős hölgy (a remek Patkós Irma) kisebb- nagyobb cserepes virágait ci- pelgeti ki alagsori lakásából a járdára, az éltető esőre. Hő­sünk nézi egy darabig, aztán kirohan az áradatba, beáll se­gíteni az öregasszonynak. Szimbolikus befejezés. Szá­momra az újrakezdést jelenti, azt, hogy nem szabad feladni a reményt, a küzdelmet, hogy önmagunk gondolataiért, cse­lekvési lehetőségéért mindig érdemes és meg kell harcolni, hogy soha nincs későn. Mint ahogyan a tervező mérnök da­rabokra, „cserepekre” hullt élete — ha magánjellegű vo­natkozásában a filmen még nem is — rendeződik, új egésszé áll össze. A közönség áhítata a film­nek, a hősnek szól. Valaho­gyan, valamilyen mértékben a legtöbben magukra ismerhet­nek, az apa és fia viszonyá­ban még a tinédzserek is. Gaál Istvánnak sikerült idő­szerű témát — az emberi kap­csolatok jelenkori minősége — közérthetően, hittel, meggyő­ző művészi erővel feldolgoznia, s egy olyan hőst állítania a •cselekmény középpontjába, amelyikkel — különösen az értelmiségiek — azonosulni tud a néző. Ügy érezheti, ró­la szólnak a dolgok. > A vetítést követő filmanké- ton, a rendező részvételével, ponti rendezvényt szervezett a moziüzemi vállalat, négy an­kétet, hármat filmrendező részvételével. Kérdezhetik; mi indokolja, hogy az események sorából a pásztóit emelem ki? Kézenfekvő a magyarázata: el­származott művész tért haza szülőföldjére, éppen ezért a vele való találkozás minden­kiben erős nyomokat hagyott. Persze nem vitathatjuk el a ceredi ankét, Magyar József filmrendező palotási, magyar- nándori beszélgetéseinek hasz­nosságát sem. Fontos részesei a magyar film és a közönség közötti hídverésnek. A találkozók minden tele­pülésen a várakozásnak meg­felelően, jól sikerültek. A klubtermeket teljesen megtöl­tötték az érdeklődők, s a két tucatot is meghaladja a véle­ményt nyilvánítók számat. Alapvető tanulság: szükség van ezekre a személyes .esz­mecserékre — a közéletiség, a demokratizmus sajátos fóru­mai. Mert sokszor nem ijs ki­zárólag a műalkotásról esik szó, hanem annak apropóján mai valóságunk vívmányairól és gondjairól, Cereden például ni polgári iskolai tanárai kö- a fiatalok és idősek viszonyá­zül Harza Lászlóné, Szabó Áron. Harzáné tanítványának második filmjét látta néhány perce, elégedett. A tévébeli Naponta két vonatra azonban szívesebben emlékezik, pedig sokáig azt sem tudta, ki csi­nálta a filmet. Két hétig csak az muzsikált bennem — mond­ja az idős nő —, ismeretlenül. Életem legkedvesebb elisme­rése ez — feleli a rendező. Szabó Áron a közös barátot, a korán elhunyt Csohány Kál­mán grafikusművészt, a mesz- sze tűnt gyermekkort idézi, s Gaál Istvánban, elevenen tör­nek fel az emlékek. Ahogy beszél, szinte látjuk az ebéd­del klottnadrágban aratókhoz igyekvő kisfiú, a Zagyva part­ján, a Muzsla oldalán játsza­dozó gyerkőcöt, gyors, váltással a római filmfőiskolást, majd tanárt, a vlgadóbeli Csohány- kiállítás megnyitója. („Az em­ber őrzi magában, műveiben a gyermekkorát, az ifjúságát; az emlékek nem hagyhatják el, éltető erők”). A Filmnapok falun ese­ménysorozat idején négy köz­ről, a lakáskérdésről, Palotá­son a magyar paraszt felsza­badulás utáni útjáról, sorsá­ról. Végezetül engedtessék meg azonban egy bíráló megjegy zés, néhány hozzászólás vé­giggondolása alapján: a film kifejező formanyelvét, esz­közrendszerét megbízhatóan még mindig igen kevesen is­merik, értik — tehát veszik alkalmazásukat észre. Noha ez a teljes megértés elenged­hetetlen feltétele, egyúttal a vizuális kultúra, a filmizlés fejlesztésének alapja. RÉGI TÉMA — 15—20 éve elkezdődött a filmesztétikai oktatás, aztán apránként meg­feneklett. A filmklubok sem segítik kellően a filmízlés fej­lődését. Iskoláknak, népműve­lőknek, filmforgalmazóknak együtt kellene gondolkodni azon: mi hát a teendő? Hi­szen a filmnézésnek is más­más a hatékonysága; és ez nem lehet közömbös a szá­munkra. Sulyok László Mácsai István 1922-ben született Budapesten. A képzőművészeti főiskolán Bernáth Aurél növendéke volt. Hazai és külföldi. múzeumokban több munkája látható. Két ízben tüntették ki Munkácsy-dí jjal. Világosan komponált, kiérlelt színvonalú képei a re­ális valóság látszata mögött lírai és szimbolikus mondanivalót hordoznak. Festményejt a gondos szerkesztés, a neoklasszicista ízű, dekoratív hangvételű, erőteljes színvilág jel­lemzi. Itt közreadott rajzát a kiértékelt, biztos tudású grafikuserények jellemzik. C I mm I mm mm n f m f mm | mm t gy különös m története Aligha olvastam szórakoz­tatóbb könyvet mostanában Paul Henry Lang Az opera Az ő kritikái, elemzései nem azok. A magyar szár­mazású Paul Henry Lang csaknem egy évtizedig a New York Herald Tribune zene­................................................................................................................................................................................................ K ötődések rajzból, mikorra tudtak ol­vasni, írni stb. — de elfo­gadják, hogy az anyag meg­tanítása az iskola feladata Ügy érzem, ez a bizalmon abban segítse gyengébb tár­het mind az olvasónak, mind tikus „látásának” fegyelme- pedig magának a műfajnak, zettnek kell lenni, ez azonban Mindenesetre, ezt a könyvet nem jelent személytelensé- clmű művénél, amelynek a nem kell szmokingban olvas- get. Egyébként is: „Az ab- szerző Egy különös műfaj külö- ni. Sőt, időnként még jó ízű- szolút pártatlanság megha- nös története alcímet adta. A en mosolyogni is lehet olva- ladja az ember képességeit, zenei könyvpiacnak valószí- sása közben. Nem hiszem, különben is óhatatlanul ha- nűleg egyik legnépszerűbb hogy bárkinek kára lenne eb- lálosan unalmas kritikák szü- könyve lett ez a mű az utób- bői. Mint ahogyan attól sem lelnének belőle". dől össze a világ, ha a zenei szakember, vagy az értő ol­vasó időnként meghökken, s vitatkozni támad kedve a szerző némely megállapításá- gosan komolynak látszik ah- val. Csak rajta. Maga Lang kritikusa volt. Újságírói hoz, hogysem mindennapi sem zárkózik el ettől, ami- „törvénykönyv” nem kötötte, szórakozássá válhatna. kor — többi között — kifej- saját hajlamainak megfele­Lang könyve is komolyan ti a napilapnál dolgozó kri- lően írhatott. így az opera­tikusi munkáról számomra előadásokról szóló puszta be­igen rokonszenves vélemé- számolók helyett nagyobb fi- nyét. Eszerint: „ A napilap- gyeimet szentelhetett a mű­nél dolgozó kritikus működé- vek tárgyalásának. Végső si területe igen szűk. Egy- soron ez tette lehetővé köny­vesei a kizárólag bevételre vének megírását is. törekvő »szórakoztató ipar« Könyvének alapját az ope­nyújt számára sivár látóha­tárt, másrészt van egy olyan, elterjedt nézet, miszerint a kritikus egyedüli feladata ar­bi időben. Első hallásra ta­lán furcsának tűnhet a meg­állapítás, hiszen maga a mű­faj, az opera nagy tömegek számárg még mindig túlsá­szól az operáról, de — nagy előnyére — nem komolykod­va. Sok fenntartást oszlathat ezáltal s ez igen hasznos le­ni a régi módszereken: a ta­nulópárok sokszor formális együttműködése helyett arra törekednek, hogy mindenki Iskola — mennyivel másképpen cseng ez a szó még ma is falun és városon! Nem csupán más — bizton mondható: több a tar­letből már elmentek a nap­közisek — Fent Lajosné igaz­gatóval és Perényi Anna ta­nárnővel is már szinte vélet­lenül találkozhattunk. Az talma. A pedagógusok többsé- igazgatói szobában ülünk — múlik, amit megkapunk tő­lük. Az igazgatónő nem titkolja: a pedagógusok körében vol­tak kétkedések — de „jó ez?” helyett egyre inkább a „Jól csináljuk?” dominál. sát amiben legerősebb. A pe­dagógusok figyelemmel kísérik a változásokat, amikor valaki jól felel, javít, rákérdeznek: ki segített? A 184 diákot számláló kis iskolában idén 21 gyerek gét ismeri az egész falu: van, ebből nyílik a tanári szoba. Egymaga senki nem tudja nyolcadikos. Milyen tervekkel aki már a szülőket is tani- Azt mondják, ritkán van megvalósítani a reform újítá- kezdték az utolsó félévet, tóttá, mások a községben nőt- csukva ez az ajtó — a 13 fős sajt _ szükség van a problé tek fel, innen kerültek el, tantestület jó pár éve együtt mak közös megbeszélésére, ide jöttek vissza. A közélet dolgozik; ez a nyitottság a Anna a gyakorlatból hoz számos fórumán találkoznak munkában is érvényesül példákat, hogy is megy ez. .velük: a tanácstagok körében, — Az utóbbi idő ,esemé- _ Az új dokumentumok a népfront, a' Vöröskereszt nyei” a szülői értekezletek szeiieméből következik az rendezvényein, a művelődési voltak. Nagy örömünkre rend- egymásra épülés — ez nem ház programjain. Nem az kívül látogatottak és nem könnyű, mert sok dologban egykori „Iámpás’'-szerep mér mondhatók száraz, hivatalos nem tisztázott eléggé. Am egy ez (a villanyvilágítás korá- jellegű találkozásnak szülők jiyen kis téstületben, minta ban?) - de a kapcsolat jó- és pedagógusok között. Ren- miénk, az alsós a felsőssel val túlmegy az ismeretátadás geteg a kérdés — az életmód- magyarból, matekból rendsze- határén Ezért is érthető az dal kapcsolatban, a szexuális reSen konzultálhat és kí is aggodalom, amikor már nem felvilágosításról, az iskolai használják ezt a lehetősé- csak iskola, de ott élő peda- munkáról (nem leszűkítve az get. Amikor a biológiában a gógusok nélkül marad a falu érdemjegyekre). mozgást tanítom,\ sokat ér, eg.V-egy körzetesítés után — Erről nem csak a tanáriban hogy a fizika szakossal be- í)á.r.n?®n"yire Lnd0k°U’ meSer’ szerez tapasztalatokat *z igaz- szélgetünk erről. És nagyon gatónő — szívesen beül a sokat kell készülni — hátsó padba, hogy végighall- gondolni a szemléltetést, gassa a szülő; értekezleteket. Amikor arról faggatom, ho­gyan vélekednek az új tan­térvekről, dokumentumokról, tett lépés is ez. Amikor az iskola és a tár­sadalom kapcsolatairól be­szélünk, mindez szorosan hoz­zá tartozik — a nyitott iskola nem jelentheti csupán azokat az együttműködési formákat, mosolyt látok az arcán, érez- melyekkel a társadalom segít hetően várta a kérdést. a pedagógusoknak a munkára nevelésben, az életre neve­lésben, a pályairányításban, a megfelelő oktatási-nevelési feltételek kialakításában. Tár­sadalmi kapcsolni, az is, ami az életmódformálás érdekében • történik. A Szurdokpüspöki Általános Iskolában ezzel a témával in­dítjuk a beszélgetést. Az épü­— Gyakran szóba kerül a tanulás módszertana is — mi­ként lehet megtanulni az anyagot, hogyan lehet segíte­ni, Ez természetes — de ná-. lünk a szülők nem „izgul­nak” úgy, mint városi kolle­gáinktól halljuk. Téma az olvasás, számolás, összehason­lítják, milyen volt régért, mi­lyen ma, mit tanultak föld­át- az eszközhasználatot, ne legyen „l’art pour l’art” munka, A tanári közösség niellett a tanulók közösségéről is tud szólni, hiszen évek óta az úttörőcsapat vezetője. Azt mondja: a komplexitás elve a az általános és középiskolák mennyiben segíti az iskola a társadalmi mobilitást? —- Tízen mennek szakkö­zépiskolába és gimnáziumba, a többség szakmát választ. A visszajelzés — azaz, hogyan állják meg helyüket az in­nen kikerülő fiatalok, izgat bennünket. A salgótarjáni középiskolákból nem kapunk ilyet, sajnos, a pásztóiból, hat­vaniból, gyöngyösiből jobban. Ahonnan nem csak a tanul­mányi eredményekről, ha­nem a (Személyiségfejlődésről is képet adnak, az a pásztói gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola. Akik itt jók, kiemelkedőek voltak, azokkal nincs különösebb gond, de hallunk hírt visszaesésekről is. _!_ és társadalom — ® ^ e sokrétű kapcso­latrendszer fontos része lehet IsW < mozgalomban még hamarabb érvényesült, mint a tanórá­kon. Például a tudományos­technikai úttörőszemléken — a gyerekek örülnek a, közös munkának, hogy nem a biflá- zás, hanem a kutatás, a kapcsolata, együttműködése Később is jönnek a salgótar­jáni középfokú iskolákba vi­dékről — például Szurdok- püspökiből is. A jövendő diá­kok érdekében sokat jelent­het az őszinte, tartalmas visz­rai estéken szerzett tapasz­talatai jelentik. S bár opera­történetet írt — tehát krono­logikus sorrendet állított föl ról tájékoztatni, hogy mi és és így tovább —, mégis mind­miképpen történt. Csakhogy untalan előtör a lapokon a a kritikus föladata valójában, személyes hang. Ez a könyv sőt pontosan az, hogy a be- legnagyobb varázsa, ez adja nyomásait közölje, hogy sze- megállapításainak hitelét. mélyes meglátásait adja át, Még akkor is, ha itt-ott el­kopj/ mesterségbeli ismere- lentmondásra bukkanunk, teit megossza az olvasóval...” Nem idegen tőle az irónia, a Előfordulhat, hogy néha ép- humor sem. pén ezt a kritikában megle- Az európai olvasó számá- vő személyességet tartják ra külön érdekességet jelen- főnnek”, elfeledkezve ar- tenek a könyv azon fejezetei, ról, hogy a kritikus semmi amelyek az amerikai zenei esetre sem ítélőbíró, műve élettel kapcsolatos kérdése- nem szentírás. Nagyon is egy- két vetnék föl. Például az szerű lenne a világ, ha vol- opera hangversenyszerű, vagy nának emberek, akik a mű- „fél-színpadi” előadását, vészetek kiterjedt birodal- „Sajnos, az opera színház nél- mában zsebükben a bölcsek kül olyan, mint a garden par­kövével utazgatnának, így a ty a házon belül" — írja többieknek csak követniük kellene őket, hogy ily mó­don mindenki bizton révbe érjen. Nyilvánvaló persze —, utal rá Lang —, hogy a kri­Lang. A könyvet a művek muta­tója egészíti ki. (Zeneműkiadó, Budapest, 1980.) ; Tóth Elemér könyvtári anyagok felhaszná- szajelzés! A püspöki beszél­8 NÖGRÁD - 1981. március 8., vasárnap lása, a leleményesség a dön­tő. Társadalomkutatók és az orosz nvelv barátai Szurdok- püspökiből is megyei döntő­be kerültek! A gyengék segí­tésében igyekeznek változtat­getés után úgy érzem: nem kerülnének asztalfiókba, be­épülne a mindennapi munká­ba, a többi tapasztalat mellé! G. kiss Magdolna Új Dimiirov-összkiadás Georgi Dimitrov (1882— Dimitrov műveit időrendi 1949) születésének századik sorrendben bocsátják közre, évfordulója közeledtével a Az írások fogalmazványait a bolgár párttörténeti intézet végleges művek mellett te- új, a nagy forradalmár és szik közzé, de minden kötet államférfi valamennyi művét végén külön fejezet is tár­tartalmazó összkiadást rende- gyalja ezeket. Égy teljes kő­zett sajtó alá. ' ■ ■ ■ Az első, 14 kötetes kiadás az ötvenes években jelent meg Bulgáriában. Ez azon­ban nem volt teljes, hiszen számos kéziratot a későbbi­ekben fedeztek fel a kutatók. A mostani kiadás, a befeje­zett műveken kívül a hazai és külföldi könyvtárakban, archívumokban fellelt töredé­keket, naplójegyzeteket, váz­latokat, beszédtervezeteket is tartalmazza. tetet szentelnek a levelezés­nek. Az idegen nyelveken megjelent Dimitrov-művek bolgár nyelven kapnak helyet az összkiadásban. Minden egyes kötetben meg­található a nagy hazafi életé­nek, tevékenységének ismerte­tése az adott időszakban. Tör­ténelmi jegyzetek, bibliográ­fia névjegyzékek egészítik ki a fejezeteket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom