Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
C7cr RÁDI N Virágcsokor a vázában A tavaszelő erőtlen napsugarai cirógatják az arcokat, mintha a természet bókolna március nyolcadikén a lányok, asszonyok előtt. Benn, a kellemesen bizsergető meleg szobában, rózsaszín szegfiícsokor szálai pompáznak előkelő helyen. Az asszony, az édesanya, a nővér vagy hugi- ca kapta, s melléje két puszit. Kedves szavak, s az ajkakról könnyen lecsúszó fogadalmak röpködnek, ünnepi meglepetésként a nagyfiú porszívóval körbejárta a lakást, a fér) szakácskönyvet lapozott, hogy a munká.ból hazatérő feleségének szabad félórát szerezzen. A munkahelyen a kollekítva férfitagjai hóvirágot nyújtanak kedveskedve a munkatársnőnek halkan morzsolva hozzák: „A nemzetközi nőnap alkalmából...” Idillikus kép: a vázában virágcsokor. A váza egyszerű, talán egy másik, el- töröttet pótol, az asztal pedig az ünnepelt munkaeszköze a hétköznapi gyorsan készülő vacsorához, vasaláshoz A virágok sebesen búcsúznak, szirmaiktól, holnapután temetőjükbe, a szemétvödörbe kerülnek. Pedig hivatásuk magasztos: a szegfűk— szimbólumok! A tiszteleté, amely két nap elröppentével is kijár a műszak fáradtságával tagjaikban családhoz siető aszonyainknak, a nebulókat pátyolgató édesanyáknak, a köz ügyeinek intézését hátukra vevő, az iskolpadban ülő, tankönyveket bújó nőknek... ök azok, akik rejtélyes energiaforrástól hajtva többet vállalnak. Bevásárlószatyrot cipelnek és exportra gyártják a termékeket, kikérdezik az iskolás srácot, és vasárnap ágyhoz hozzák az újságokat, kapát fognak a hétvégi telken vagy a ház körül és este még kimosnak. Csodáljuk \erejüket, teherbírásukat. Ezért hát a csokor szegfű? Szimbólumnak csupán, hiszen annyi virága nincs a földnek, hogy mindenkinek, minden napra jusson belőle. De kerüljön asztalukra mindennap egy képzeletbeli csokor! Dancsák Lászlóné (jobbról), Tari Istvánné meóssal őrködik a minőség fölött. A féri dicsérete Képviselő a A délutáni műszakba érkező lányok, asszonyok már a szalag mellett végzik megszokott apró mozdulataikat. Olyan a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének csarnoka. mint egy kiborított varródoboz, színek és textíliák feleselnek egymással, ami hasonlatra aligha ösztökéli a munkásnőket. A meobefeje- ző-részleg vezetője, Dancsák Lászlóné az egyik helyén, az üvegfallal leválasztott apró hélyiségben. Végzi gyári feladatait, mert... — ..mert nem ült össze az országgyűlés, lezajlottak a járásban a zárszámadó közgyűlések, nincs tanácsülés, fogadónap — sorolja nevetve az országgyűlési képviselő. Mondja, az elmúlt években könyvtárra valót olvasott, tanulmányozott, sűrű vendég a postás is. Az olvasnivaló nem a szépirodalom remekeiből kerül ki> bár azt is szereti, ha ideje engedi. De nem engedi! — Sok elfoglaltsággal jár a képviselői munka. Nem is tudom, mi lenne, ha a férjem nem segítene. A kezdettől fogva sok mindent magára vállalt. Még főz is, kikérdezi a minőségért kéj lányunkat, azok meg mondják: az apu mindent jobban tud — dicséri a férjet. A közélet, a munkahely, a család — ez a három dolog tölti ki Dancsák Lászlóné hétköznapjait. — Hogy a nap miért nem negyvennyolc órából áll? — sóhajt fel, mert azok közé tartozik- akik azért igyekeznek. mindenre egyformán jusson idő. Meséli az elmúlt néhány nap krónikáját. Járt az ÁFÉSZ közgyűlésén, sőt a munkásőrökhöz is ellátogatott. — Szeretnék közvetlen tapasztalatokhoz jutni, s persze kötelességem a képviselői munkáról is számot adni a választóknak... x S itt a gyár! Jó néhány községből érkeznek az asszonyok, akik hozzák a híreket, segítséget kérnek gondjaik megoldásához. Pásztón az utak állapota okoz problémákat, az egyik szülő Mátrakeresztes- ről Pásztora szeretné beíratni iskolás gyermekét. Van az elintézendő akták között telekhatárvita. lakásügy, levél a minisztériumba. — Hogy bírja energiával? — Az a szerencsém, hogy jó alvó vagyok, reggelre mindig kipihenem magam — mondja, s az ablaküvegen túl felejti tekintetét, ahol az asz- szonyok emelgetik a két-há- rom kilós vasalót. — Egyszer kiszámoltam, ha jól emlékszem. egy műszak alatt ezer- hatszázszor teszik le. veszik föl — vált a munkahelyre, s napra közli, az idén eddig 91 százalék fölötti az első osztályú termékek aránya. — Vigyázunk a nevünkre — teszi hozzá sietősen. Mert ez a nap sem nyugodt. Marxista egyetemre jár, délután előadás. „Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon tűi, ahol a kurta farkú malac túr..— kezdődik az újabb mese a balassagyarmati V. számú napköziotthonos óvodában. Reznicsek Mária óvónő figyelő arcok füzében. Előny? Hátrány? Milyen az élete az első számú női vezetőnek? Számít-e hogy a „gyengébb” nem tagjai közül emelkedett irányító tisztségre, előnyt, hátrányt jelent? — Azt hiszem, maga a kérdés is csak női vezetőknek tehető fel. A hasonló beosztásban levő férfi, nem „sztori” — mondja Szert Sándorné, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Hét esztendeje tölti be a tisztséget, s figyelmeztet: ez a szerencseszáma is. — Saját bőrömön talán kevésbé éreztem, de női vezetőkkel találkozva, beszélgetve újra és újra szóba kerül, hogy nekünk többszörösen kell bizonyítani; képesek vagyunk betölteni, amivel megbíztak, igazolni a rátermettséget, hozzáértést, s ez mindenféleképp bizonyos hátrányérzetet kelthet bennünk — magyarázza. — S ami könnyebbség? — Ha már sikerült „bizonyítani”, talán könnyebben tudja a női vezető mozgósítani a rábízottakat. Valami ősi ösztönnél fogva, előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik a jó munkahelyi légkör kialakításához, ami egyetlen munkahelyen sem mellékes. — Volt vitája férfi vezetőkkel? — Hogyne... — S*ki „győzött”? — Az érvek! Számokban A megyében élő nők Községekben élnek 14 éven aluliak 15—40 év közöttiek 40—60 év közöttiek 60 év felettiek Felsőfokú végzettségűek Középiskolai végzettségűek Aktív kereső nő Nyugdíjban, gyesen 121 550 Eltartott «5 250 86 150 Az aktív kereső nők közűi 24 500 foglalkoztatottak — iparom 13 250 41 600 Építőiparban 1 500 31 650 Mezőgazdaság, erdőgazdaság 7 150 23 800 Szállítás, hírközlés 1 «00 13 100 Kereskedele«n 5 300 47 050 Vízgazdálkodás 450 Í9 250 Egyéb, nem anyagi ágazatok 11 000 Osztály a faluban Hazafelé A daráló nem duruzsol. A zsákok csendben pihennek sorsukra várva, másnap talán a jószágok elé kerülnek. Már az ajtózárban is fordul a kulcs. Kovács József né megigazítja fején a kendőt, nagyot szippant a friss levegőből. arca melegétől hópelyhek változnak cseppekké. — Négy éve itt a darálóban — mondja csendesen. S persze tizenhat esztendeje a termelőszövetkezetben, amelynek központja Kisterenyén, Neki egyszerűbb, itt is lakik. Bolla Gáborné viszont Mátra- verebélyből jár. — Könnyű most már — céloz a gazdaság betonútján prüszkölő saját autóbuszra- amely menetrend szerint közlekedik. Büszkén újságolják; üzemi konyháról étkeznek, öltöző, fürdő, egyik munkatársuk pedig reggel indul Hévízre kipihenni a fáradalmakat. A daráló nem üdülő. S meglehet, sokat segít kézikocsi, a nők mellé beosztott két férfi, az izmok lassan megkeményednek. — Tíz nap alatt háromva- gonnyit biztosítunk az állat- tenyésztőknek. Muszáj ügyelni a minőségre is, ha azt szeretnénk- hogy jövőre is ilyen kiváló eredményekről beszélhessünk... Panasz aligha érkezik munkájukra. Arcukon csak apró jelei a fáradtságnak. Megszokás teszi-e, vagy talán a gondolatok, amelyek már a ház körül motoszkálnak? Délután háromnegyed négy Indulnak hazafelé... Há rom év A pici a babakocsiban gőgicsél, az anyuka halk szavakkal igyekszik csitíta- ni, megvárja amíg elbóbiskol, aztán magára kapja kabátját, lohol az üzletbe, a napi bevásárlást elvégezni. Utána a takarítás, meleg ebéd a délelőttös férjnek, pelenkamosás... — három évig, gondolhat lehangoltan e képekre a gyermekgondozási szabadságot 'igénybe vevő kismama. Sóvárogva várja a lakásba fel-felugró munka-, társnőket, hasznos elfoglaltságot keres, hiányolja a kollektívát. Egyre inkább felismerik ezt az üzemek, vállalatok társadalmi, tömegszervezetei. A Budapeseii Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregységéből jelenleg százhetvenen vannak gyesen. A köny- nyűiparí üzem vonzáskörzete nagy, szinte a megye valamennyi részére kiterjed. S becsülik is i munkeröt, figyelmük nem. kerüli el a gyermekgondozásin levőket sem. Igyekeznek, hogy a hátam év hasznosan teljen el számukra. A jelesebb eseményeknek rendszeres résztvevői a kismamák is. Nőnapra ajándékokkal kedveskednek nekik, csemetéik riadtan figyelik Télapót. Népszerűek a nekik rendezett TIT-előadások is. Egyszer Gyermekeink egészségéért, más alkalommal , Hogyan neveljük gyermekeinket? címmel hallgathatnak hasznos tanácsokat hozzáértők szájából. S ha elröppen a három év? A visszatérő anyákat két egy műszakos blokk várja. — Problémáik orvoslásához a lehetőségekhez képest segítséget nyújtunk. Óvodai, bölcsődei elhelyezésnél. a nyári hónapokban pedig üzemünk gondoskodik a gyerekekről, gyári óvodában — mondja Horváth Imérné, az ifjúsági szervezet titkára. A gondoskodás amellett, hogy kellemessé teszi az időt, kamatozik is. — Ilyen míg nem volt a történelemben! — mondja minden ibízás nélkül Papp Zoltán, a nagy- bárkányi Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet személyzeti vezetője. — Középiskola költözött a faluba... A közös gazdaság vezetői — az eredményes gazdálkodás mellett — az emberek alakító szerepéből is részt kértek. Első emlékezetes ténykedésüknek számit, amikor rövid idő alatt a háztartásban levő asszonyokat melléküzemágukban munkapad mellé ültették. A központban a rátermetteket csoportok, ágazat irányításával bízták meg — mondván, ha. a téesz dolgozóinak tele nő, a vezetésben Is Illesse őket a megfelelő szerep. Tavalyelőtt pedig szeptember elejétől, a szicsényi mezőgazdasági szakközépiskolával szerződést kötve lehetőséget teremtettek, hogy helyben tanulhassanak, akik igénylik. Köztük Sándor Jó/sef- né is, aki szakmunkás-oklevél mellé szeretne középtokú végzettséget. — Az első évet Jó közepessel zártam* A matek és a fizika okozta a legtöbb fejtörést — mondja a fiatalasszony. A személyzetis mosolyog. A termelőszövetkezetnek már egy fejtöréssel kevesebb. Az üveg rideg. S mégis könnyedséggel, finomsággal lesz tele, kellemes enyhet nyújt a szemnek mintáinak varázsa, ha Balogh Gyuláné üvegfestő kezei közé kerül. NÓGRÁD - 1981. március 8., vasárnap 7
