Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

Pártélet Beilleszkedni a közösségbe FmlóLo7atoc pillanat a kommunis­tm exeieies ta életében, amikor először veheti kezébe a párthoz való tarto­zását kifejező kis piros tagsági könyvét. Tag­jává vált ezzel egy számára új közösségnek, s ez a tény újfajta kötelezettségeket és jogo­kat is jelent. A kommunistává válás folyamata nem fe­jeződik be a pártba való felvétellel, a tag- könyv. átvételével. A párt új tagjának to­vábbra is segítséget kell kapnia ahhoz, hogy kommunista kötelezettségeit megfelelő mó­don teljesíthesse. Rossz úton jár az olyan alapszervezet, amely csak a tagfelvétel meg­történtéig fordít figyelmet leendő tagjára. A szó legjobb értelmében vett nevelés folya­mata nem szenvedhet törést ezen a ponton, hanem — • más feltételek mellett — folyta­tódik. Jogilag —, hogy így mondjuk — az új tag­könyv birtokosa a felvétel megtörténtétől kezdve teljes jogú párttag: bizonyos választ­hatósági korlátozástól eltekintve éppen úgy részt vehet a párt életében és munkájában, mint az, aki már akár 30—35 éve hordozza zsebében a tagsági könyvet. De tartalmát te­kintve más a helyzet. Az új párttagnak még tájékozódnia kell: megismernie a belső ren­det, a szokásokat, a közösség életének írott és íratlan szabályait. A párt programnyilat­kozatával, szervezeti szabályzatával megis­merkedett már a felvétel előtt, de taggyű­lésen, pártcsoportülésen legjobb esetben is csak egyszer-egyszer vett részt, ha mint tömegszervezeti aktivistát, vagy munkahelyi vezetőt meghívták oda. S most e fórumokon véleményt kellene mondania olyan dolgok­ban, amelyekben már állást foglalt a ve­zetőség, hozzászólt a főnök vagy a nagy te­kintélyű munkatárs. Igaz, ha egyébként az adott munkahely fórumain demokratikus a légkör, ebből a szempontból kedvező „előis- kolával” rendelkezik. De akkor is úgy érzi, hogy miöt kommunistának ebbén a közösség­ben fokozottabb a felelőssége — s joggal érzi így. Az alapszervezeti kollektívának megvan a maga szerepe és felelőssége abban, hogy új tagjának .megkönnyítse a részvételt a közös ügyek megvitatásában, az állásfoglalások és döntések kialakításában. A bátorítás, az ösz­tönzés ebben a tekintetben nem nélkülözhető. A közvetlen munkatársak, a volt ajánlók és konzultánsok, a vezetőségi tagok buzdító sza­va egyaránt sokat nyomhat itt a latban. A légkör, az új párttag észrevételeinek fogadtatása és kezelése ugyancsak nem te­kinthető mellékesnek. Például valamely na­pirend kapcsán új tagját is megkérheti a pártcsoport, hogy együttesen kialakított ál­láspontjukat ő ismertesse a taggyűlésen. Nem a formális jegyek a mértékadóak eb­ben a munkában, hanem az, hogy milyen gyorsan és megalapozottan válik természe­tes készséggé a közös ügyek megvitatásában és eldöntésében való érdemi részvétel. Nem kevésbé fontos természetesen a rész­vétel a közös cselekvésben, a határozatok, döntések valóra váltásában. Ma szinte kivé­tel nélkül olyanok kerülnek a párt soraiba, akik már ezt megelőzően részesei a közélet­nek, gyakran valamilyen tisztséget is betöl­tenek a társadalmi szervezetek egyikében. Ezért az esetek többségében a pártmegbíza­tás a korábbi társadalmi tevékenység foly­tatására irányul. Az is megtörténhet, hogy az új párttagot újfajta politikai feladattal látják el, mint ahogy gyakorta kap megbízást, ösztönzést ilyenkor tudása, politikai ismeretei további bővítésére is. Fontos, hogy mindez a, lehetősé­gekhez mérten igazodjék képességeihez, ér­deklődési köréhez. A túlterheléstől indokolt óvakodni: semmilyen tekintetben nem jó, ha az új párttag úgy érzi, tőle többet várnak, mint a pártszervezet régi tagjaitól. De ha csekély a teher, az sem jó, hiszen az új párt­tag tettrekész, bizonyítani akar, s csalódást okoz, ha erre nem nyílik módja. A lalvátalt követő időszakban gya- |e've»cll korlatilag próbára te­vődik, megméretik a pártszervezet dönté­sének helyessége. Az egyénen, de a kollek­tíván is múlik, hogy az új párttag zökkenő- mentesen illeszkedhessék be a kommunista közösségbe, s hogy ez a közösség erősödjék vele és általa. Gyenes László Kincset érő ötvözet ^utalók Néha minden szó, érv kevés; *z információt a tekintetek közvetítik. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Tudományos Akardémia Központi Fizikai Kutatóintézetében mutattak be egy gyufásdoboz nagyságú szerkezetet, amely — ha min­dez igaz —, már a közeljövő­ben forradalmasítja a szá­mítógépes adattárolást. Ennek a szerkezetnek mág­neses buborékmemória a ne­ve; ez. tartja most izgalom­ban a szakembereket világ­szerte. A mágneses buborék­memóriának nincs mechani­kus alkatrésze, ami elkophat­na; parányi mágneses bubo­rékok hordják-viszik és őr­zik az információt, ahogy a kezelőszemélyzet parancsol­ja. A nagy karrier előtt álló memória gyártási technoló­giáját mindeddig csak pár ország dolgozta ki, köztük ha­zánk. Kell-e mondani, mek­kora eredmény ez?! A bemutatón ott ültek a szakemberek, kutatók-fejlesz­tők az asztalnál,' kezük ügyé­ben a buborékmemóriával, és szakszerű magyarázattal szol­gáltak, hogy miként, milyen elv alapján működik, hány évig dolgoztak rajta, hány munkaórát öltek a fejlesztés­be, mikor értek holtpontra, _ s mi lendítette át őket a nehéz perceken. Többes szám első személyben beszéltek, ami egy idő után, főleg ha kutatók mondják, elgondolkodtatja az embert. A többes szám első személy használata ugyanis ez esetben több vállalat és in­tézmény együttműködését je­lenti. Elmondták, hogy már a kezdet kezdetén együtt dol­goztak a KFKI kutatóival a híradástechnika-kutatók. a MOM fejlesztői, a 'műszaki egyetem munkatársai, s az Egyesült Izzó mérnökei. Mi­közben az egyik munkacso­port például a méréstechnikai kérdések megvalósításán fá­radozott, addig a másik a félvezetőket méretezte, vagy a buborékmemóriát tároló tartótokot készítette. Ez a vállalati, kutatóintéze­ti és egyetemi együttműkö­dés létrehozta a buborékme­móriát, és a közös munka eredménye különös fényt va­rázsolt a szemekbe. Vajon gazdasági tényező-e az elégedett tekintet? Lehet, hogy furcsán hang­zik a kérdés. Ennek ellenére van valami törvényszerű ab­ban, amit nemrégiben felmé­rések is igazoltak: a vállalati és egyetemi kutatások haté­konyabbak, mint az önálló kutatóintézetben végzettek. Mintha a társadalmi gyakor­lat közelsége, az elméleti és a gyakorlati szokemberek, a kutatók, fejlesztők és alkal­mazók egymásrautaltsága megtisztítaná a gondolatokat, s jobban felismerhetővé ten­né a célt: valami olyat csi­nálni, ami hasznos és ami végrehajtható. Talán e felismerés is sze­repet játszott abban a dön­tésben, hogy a hatodik ötéves terv során átszervezik az or­szágos kutatóhálózatot; az intézetek profilját, működési formáját a vállalatok, egyete­mek felé közelítik. Majd egy tucat intézetet fejlesztési vál­lalattá alakítanak át, s egyre- másra alakulnak a kutatási­fejlesztési társulások. Egy­szerűen, azért, hogy a kutatási tevékenység hatékonyabbá váljon és a tudományos tevé­kenység presztízse nőjön. Minden gyárnak az őt kö­rülvevő környezetben, saját feltételei közepett kell meg­találni boldogulása útját. Ezért hát nem is érdemes zsilipet nyitni panaszáradat előtt: a nehézségeket, buktatókat is be­kalkulálva kell zöldágra ver­gődnie a gazdálkodóknak. A Pásztói Szerszám és Ké­szülékgyárnak a gazdasági életben betöltött helyét példá­ul az Üvegipari Művekhez tar­tozó tíz üveggyár, valamint az önállóvá lett ajkai és parádi gyár igényei jelölik meg. Őket látják eű a pásztóiak az üveg­gyártás szerszámaival, nekik végeznek tmk-jellegű ■ munká­kat. Nyereségérdekeltségük sem közvetlenül érvényesül, hanem az általuk kiszolgált üveggyárak eredményességé­nek vetületeként. A -pásztóiak a hazai üveg­gyártás kulisszái mögött te­szik a saját dolgukat. S ha ez jól és olcsón sikerül, az az egész üvegiparnak terem ba­bért — nekik, a pásztóiak­nak is. JÓT ÉS OLCSÓN. Nem üres jelszavak ezek a gyár­ban. A költségek ésszerű csök­kentésének útján mérföldjáró csizmával haladtak az elmúlt évben a pásztóiak. Több mint négymillió forintot spóroltak a közvetett anyagköltségen, s ez egyharmados takarékos­kodásnak felel meg. Kiszűrve az egyéb hatásokat, 10 száza­lékos költségcsökkentés, amit napi. intézkedések végrehaj­tásával, a belső tartalékok okos megragadásával saját ér­demüknek tekinthetnek. Ugyancsak 30 százalékkal apadtak az igazgatási költsé­gek. A kapun belüli gazdál­kodás sikere nem öncélú: mindez azzal jár, hogy ennyi­vel olcsóbban (vagy az alap- 1 anyag-drágulás ellenére azo­nos áron) küldik szerszámai­kat az üveggyáraknak. Hasonló magatartást tanú­sítanak a pásztóiak az ener­giaköltségekkel való bánás­módban is. Ma az ügyes gaz­dálkodás egyik legfőbb tartó­pillére ez, s ebben ráolvasás­sal, lelki malaszttal nem, csu­pán határozott, jól kimunkált döntésekkel segíthet magán valamennyi gazdálkodó. A szerszám- és készülékgyár ezt tette, amikor az éjszakai vil- lamyíogyasztással, a villamos energia hatásfokának javító - sával, az öntőüstök előmeJ á- gítésével tartott vissza magá­nak jelentős summákat. Az üveggyárakban elhasznált öntvények sem a MÉH-tele- jeken kötnek ki: az értékes alapanyagot, drága ötvözőket magukban foglaló darabokat visszavásárolják és újra fel­használják a pásztóiak. 'nem MIND ARANY, AMI IMPORT. Mindenesetre jó­val drágább, mintha ugyan­azt gyárkerítésen belül készí­tik el, s ez elsősorban a ter­jedelmesebb, bonyolultabb szerszámokra igaz. Immár sa­ját tapasztalataikból merítve állítják ezt a pásztói gyárban, lévén, hogy elmúlt évi kez­deti sikereik után idén na­gyobb léptekkel, bátrabban lépnek az importot helyette­sítő alkatrészek gyártásában. Mindenekelőtt lajtsrom- ba vették azokat a szerszámo­kat és készülékeket, melye­ket az üvegipar rendszeresen külföldről, elsősorban tőkés­piacról szerez be. Ötféle, for­maszerszámot működtető al­katrész gyártástechnológiai kísérleteit tavaly elvégezték, üzemi próbára az üveggyá­raknak átadták. Hárommal azonban melegében meg is ál­lapodtak: a jövőben Pásztóról kapják azokat az alkatrésze­ket, melyeket eddig külföldről hoztak be, hiszen ezek ugyan­úgy megállják helyüket, mint amazok. Most újabb négyféle, komp­lett, szerelt alkatrész gyártá­si kísérletei folynak a pásztói gyárban. Az első fél évben ezekről is kimondják a szen­tenciát: tudják-e gyártani, vagy sem. Amint ezekkel vé­geztek, hat' témakörben még az idén ismét más kísérlete­ket indítanak útjukra. Amellett, hogy napi felada­tukat ellátják a pásztóiak, va­lóságos kutatóműhely is egy­ben a gyár. Az importhe­lyettesítés éppenséggel olyan jellegű teendő, amely tágas teret nyit a szakmai ötletek­nek, az újítókészségnek, ami­ért itt nem kell a szomszéd­ba menni. Elsőnek az üveg­gyártó gépeken gyorsan cse­rélhető, könnyen hozzáférhe­tő alkatrészekkel próbálkoz­nak, s majdan az üzemi kí­sérletek döntik el: mi marad ezekből pásztói profil. Követ­kező lépésként a könnyen cse­rélhető egységek csatlakozó részei kerülnek sorra. A gyár vezetői mértéktar-’ tóan számolnak, de így is 30 millió forintra taksálják azok­nak az alkatrészeknek az ér­tékét, melyek elkészítésére, a mostani technológiai feltéte­lek közt vállalkozni mernek. Ismerve azonban fejlesztési, beruházási terveiket, a nap­jainkban élenjáró gyári tech­nika nem sokáig maradhat meg mostani, vezető helyén... MINDENKI A MAGA HE­LYÉN. Érdemes egy szóra visszatérni az írás bevezető­gondolatához; mindenkinek a maga helyén kell meglelnie gyarapodása útját. Ezt az utat taposni nem sétagalopp, hi­szen drága az alapanyag (csak a nyersvas ára duplájára hí­zott), az energia, s a munkás személyes boldogulása is a gyár gondja, felelőssége. De éppen a munkás igyeke­zetének és az azzal jól sáfár­kodó szellemnek az ötvöződé­se a pi mostani legnagyobb kincsünk, melynek kibányá- szásához a pásztói gyár jócs­kán hozzáfogott. Szeudi Márta Sok, bár nem súlyos ba eset üzemeinkben A munkavédelemre fordított te­kintélyes pénzmennyiség ellenére idén nem mindenütt csökkent a balesetek gyakorisága megyénk ütemeiben. Januárban és februárban össze­sen 37 SKÜ-dolgozót ért bal­eset, héttel többet mint tavaly ugyanebben a két hónapban. A kiesett munkanapok száma egy­beszámolva nyolcszáz fölé emel­kedett, huszonnyolc százalékkal magasabbra, mint a múlt eszten­dő azonos időszakában. Utóbbi mutató azonban tavalyról áthú­zódó betegállománnyal is terhes *, januárban például a kiesett mun­kanapok között több mint száz­ötven volt az előző évi „marad­vány”. Leggyakrabban az anyag- mozgatásból származik baj, s ez többnyire különfajta kézsérülé- sekkel jár. örvendetes, hogy csonkulásos baleset nem történt. ET~"'••'dúlt viszont olyan baleset, amely a mumiáhelyre menet, vatry onnan jövet érte a dolgo­zót. Üjabban ezek a sérülések — a munkavédelmi szakemberek csöppet sem repeső örömére — az üzem baleseti statisztikáját rontják. Ilyen baj januárban és febru­árban összesen nem kevesebb, mint öt érte a salgótarjáni sík­üveggyár dolgozóit. Ezekkel együtt lehet huszonnégy sérülés a gyári balesetlistán. E szám csökkenés­ről tanúskodik, ám a kiesett mun­kanapok summája — háromszáz­tizennyolc — arra mutat, hogy a sérülések súlyossága fokozódott. Leggyakrabban a termékek fel­dolgozásakor éri sebesülés a dol­gozókat, főleg vágás. Az égési seb ettől ritkább az üzemben. Viszont a Salgótarjáni ötvözet­gyárban ez a gyakoribb sérülés­fajta. Idén két hónap alatt tizen­három baleset adódott nálunk, s ez sok: korábban négy hónap átlaga volt ennyi. Am nem súlyosak a sebek: négy-nyolc nap a velük járó munkakiesés; mindössze . egy lábujjtörés vont maga után 21 nap betegállományt. m. p. Virágzó molargyártás A hazai villanymotorok gyártásában jelentős helyet foglal el az Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregysége, ahol az elmúlt évben 215 millió forint értékben készültek a szám­talan helyen alkalmazható termékek. A hazai piacon túl jugoszláv exportmegrendeléseket is kielégítenek. Déli szom- szádunkhoz automata mosógépek meghajtómotorjait küldik. Szigorúan veszik a minőségi követelményeket. A piacot ugyanis csak így tudják hosszú távon megtartani. A gyár­tás során folyamatos a minőségellenőrzés. Tóth’ Jánosné — képünkön — az állórész hatféle műszaki tulajdonságát vizs­gálja, hogy megfelel-e a szabványokfiak. Esztendők során kialakult az üzemben a törzsgárda. A kör­nyékből bejáró dolgozók elégedettek munkájukkal, az ezért járó elismeréssel. A dinamikusan fejlődő gyáregység, ahol a legkorszerűbb gyártási és szociális feltételeket biztosít­ják, a további esztendőkben is igyekszik jeleskedni ered­ményességével. Képünkön Szedlák Józsefné és Ivanics La- josné villanymotort szerel. — kulcsár — NÓGRÁD - 1981. március 6., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom