Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

Félmillió forint költséggel felújították a héhalmiak általános iskoláját, hogy kedvezőbb körülmények között biztosítsák a tanítás tárgyi feltételeit. A tornaterem ugyan nem külö­nösebben tágas, ám egy-egy tanulócsoport mozgásigényét képes kielégíteni. Időszerű témák Üzemszociológiai nyári egyetem ' A TIT Győr-Sopron megyei szervezete, valamint a Közle­kedési és Távközlési Műszaki Főiskola július 6—11. között rendezi meg az üzemszocioló­giai nyári egyetemet Győr­ben. A gazdaság korszerűsítése ném képzelhető el ugyanazzal a gondolkodással, mint amely a korszerűtlenebbet jellemez­te. Át kell alakitanunk az em­bereket, korszerűsíteni kell magunkat is. A társadalomtu­dományokra az a sürgős fel­adat vár, hogy segítsenek meg­találni és irányítani az átala­kulás hogyanját, majd meg­találni azokat a magatartás- formákat, amelyek a maga­sabb tudatszint, az igényesebb szellemi kultúra, a változások­hoz könnyebben alkalmazko­dó, azt elősegítő magatartás kialakulásához vezetnek. Mindezt tartalmazza az inno­váció, ami mint módszer,- elv, stílus, magatartásforma jele­nik meg, s az üzemszociológi­ai nyári szabadegyetem elő­adásait e szemlélet köré sze­retnék csoportosítani. A fejlődést az innovatív te­vékenység hozza létre. Az in­novációt abban az értelemben használják, hogy az általános megújulást, a szakadatlan új­ra törekvést értik alatta. Eszerint innováció az isme­retek magasabb szintű újra­termelése, az eddigieknél kor­szerűbb felfogású emberek ne­velése, felkészítése, eddig nem gyártott termékek előállítása, az eddig gyártottak korsze­rűbb kivitele, a szervezetek modernizálása, a hatékonyabb vezetés, mindazok a tényezők, melyek a társadalom és ter­mészet egymás közti, vagy a társadalmon belüli kapcsola­tok rendszerében előrevivő változást jelentenek. A győri üzemszociológiai nyári egyetem a középveze­tők számára kíván olyan tár­sadalomtudományi ismerete­ket adni, amelyek mindenna­pi tevékenységükben segítsé­Körülbelül ezer mezolit kori rajzot találtak a Baku mel­letti gobasztani' régészeti ása­tásokon. A leletek tanúbizony­sága szerint az első őskori művészek alkotásai nem tíz­ezer évvel ezelőttről származ­nak, mint ahogy a szakértők gül szolgálhatnak műszaki- gazdasági feladataik megoldá­sában. Az előadások témái az ösztönzés, az üzemi demokrá­cia, a vezetői szerepfelfogás, a szervezetek és a munkaerő kérdései közgazdasági, műsza­ki, politikai, szociológiai, pszichológiai megközelítés­ben. Tehát csupa olyan té­makör, amely a Nógrád’oan élők érdeklődését is feukedt- heti. Az üzemszociológiai nyári egyetem vezető-továbbképzési lehetőséget is ad a vállalatok, intézmények számára.\ Az idei program egyaránt java­solható, a könnyű-, a nehéz­ipar, a kereskedelem, a szál­lítás, vagy a mezőgazdaság te­rületén dolgozók számára. T. E. eddig gondolták, hanem mint­egy kétezer évvel korábbi idő­szakból. A szarvas- és bölény­vadászat, .a harci és szertar­tásos táncok jelenetei, az asz- szonyokat ábrázoló képek, va­lamint a sziklába vájt tűzhely segítenek képet alkotni az ős­ember életéről. Sok ez$r éves leletek NépfronHervek Balassagyarmaton Kezdeményezések az idősekért, a városért Március derekán lesz a Ha­zafias Népfront VII. kongresz­szusa, amelynek állásfoglalásai minden bizonnyal módosíthat­nak még a községi, városi, megyei bizottságok munkáján. Ezért is készítettek csupán fél évre előretekintő terveket. így volt ez Balassagyarmaton, a Hazafias Népfront városi bi­zottságánál is. A mozgalom aktivistái leg­főbb feladatuknak tekintik — éppúgy, mint eddig — a tár­sadalom osztályai és rétegei közötti politikai egység erősí­tését. A szocialista életmód ki­alakításában, a kulturálódás- ban, az önművelésben számí­tanak az értelmiségiek mind nagyobb csoportjaira, A nép- frontmozgalom, amelyben a társadalom minden rétegének képviselői megtalálhatók, kü­lönösen sokat tehet a „Nóg- rád megye az időskorúakért” akció sikeréért. Propaganda- munkájukkal a felelősségre kí­vánnak figyelmeztetni. Jelen­tős feladat hárul az aktivis­tákra az idei társadalmi mun- kaakciók szervezése során, hi­szen a városi tanács úgy ter­vezi, hogy a lakosság 1981-ben nyolcmillió forint értékű két­kezi munkával járul hozzá la­kóhelye fejlődéséhez. A HNF városkörzeti bizottságai már gyűjtik javaslataikat a hato­dik ötéves terv időszakára meghirdetendő társadalmi munkaversenyhez. Sajátos eszközeikkel segítik továbbra is a művelődés- és oktatáspolitikai célok megva-* lósítását. Igyekeznek mind több felnőttet bevonni az ok­tatásba, mindazokkal befejez- tetni az általános iskola nyolc osztályát, akik eddig nem vé­gezték el. A városi tanács elnöke már körvonalazta a Hazafias Nép­front városi bizottságának tagjai előtt Balassagyarmat fejlesztési tervét. Március vé­gén az elnökség a tanácstagi alapok felhasználásának ta­pasztaltairól tárgyal, május­ban az idősekért végzett mun­kát értékelik. Ez idő tájt ta­vaszi ünnepeink — az 1848 as szabadságharc, a Tanácsköz­társaság és hazánk felszaba­dulásának évfordulója —, azok méltó megünneplésének elő­készítése szerepel a HNF Ba­lassagyarmati yáiosi Bizottsá­gának programjában. h. z. Közművelődési tervek az ElZETT-ben Igények, érdekek összhangja és együttműködés Az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregy­sége művelődési bizottságának idei kulturális tervéről kül­dött tájékoztatást Rácz And­rás tudósítónk. Szécsényben is — hasonlóan más telepü­lésekhez és gazdasági egysé­gekhez — alapvető célkitűzés a munkásművelődés eredmé­nyeinek továbbfejlesztése, a kulturális tevékenység haté­konyabbá tétele, a közműve­lődési feladatok „kapun belü­li társadalmasítása”. A köz­ponti művelődési bizottság ajánlásait — mondta tudósí­tónknak Ispán Zoltánná, a helyi művelődési bizottság újonnan megválasztott titká­ra — a helyi sajátosságok és lehetőségek alapján vették számításba, arra törekedtek* hogy a gyáregység szükségle­teit a személyi érdekekkel kap­csolják össze, és ezek össz­hangjában mozdítsák elő a dolgozók általános, szakmai, politikai műveltségének nö­velését, a szabad idő célsze­rű eltöltésének megszervezé­sét, a kulturális alkotóképes­ség kibontakoztatását. A gyáregység dolgozói kö­zül 105-en nem rendelkeznek általános iskolai végzettség­gel. Érthető, hogy első helyen az általános iskola elvégzésé­re irányuló szervező munka áll. A politikai oktatást a ká­dernevelési tervekkel ossz-’ hangban tervezik* a szakmai képzést pedig a gyáregység termékszerkezetének és mun­kakultúrájának változásából eredő feladatok határozzák meg. Az üzemben felnőtt szakmunkásképző osztály mű­ködik, és rövidesen megkez­dődik a szakmunkások 150 órás ismeretbővítő, -felújító tanfolyama. Megszervezik a betanított munkások ismeret­bővítő oktatását. A felkészí­tésből a vezetők sem marad­nak ki, nekik 120 órás veze­tőképző tanfolyam szervező­dik. A művelődési bizottság az utánpótlás biztosítása végett fontosnak tartja az iskolai kapcsolatokat, az ipari szak­munkástanuló-képzést. Az ipari tanulók új, korszerű tan­műhelyben sajátítják el a szükséges szakmai ismerete­ket, jártasságot, A barkács- szakkör, az iskolai kapcsola­tok jól segítik a gyáregység megismerését, s hasznos tá­mogatást nyújtanak a pálya- választáshoz. j A művelődési bizottság a koordináció mellett jelentős szerepet vállal a közművelő­dési rendezvények látogatásá­nak szervezésében, a mozgó­sításban. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ­tal, a Krúdy Gyula Könyvtár­ral, a Kubinyi Ferenc Múze­ummal — az együttműködés teendőit közös szerződésben rögzítik. A közeljövőben hir­detik meg a Váci Mihály sza­valóversenyt, idén Is kiírják az „Alkotó ifjúság” pályáza­tot, s anyagából kiállítást ren­deznek. Továbbfejlesztik a könyvtár munkáját* szakmai­politikai vetélkedőkön, író­olvasó találkozókon vehetnek részt az érdeklődők. Üj kez­deményezés: az ifjúsági brj- gádok tagjainak klubja, — szervezése folyamatban van. A szécsényi ELZETT műve­lődési bizottságának terveiből kirajzolódik a törekvés a tartalmasabb, minőségileg jobb, színvonalasabb kultu­rális tevékenységre. Munkai módszerük világos, jellemző­je* a konkrétumokban való gondolkodás. Nem terveznek olyan programot, amelynek feltételei nem biztosítottak; s a korábbinál tudatosabban használják ki a nagyközség művelődési lehetőségeit. „A nemzetről szólok, nem magamról" Széteső családok esete Kétkedésem és csodálatom egyformán őszinte, amikor rendezgetni kezdem magam­ban a hallottakat. Hogy ez az egész komoly pedagógiai munka, a legkeményebb faj­tából, abban nem kételkedem. Abban sem, hogy sikerén na­gyon sok múlik: szinte felbe­csülhetetlen segítségét nyújt­hat a hátrányos helyzetű gyerekeknek, olyasmit, ami már túlmegy a pedagógus, az osztályfőnök hatáskörén. A felnőttekkel foglalkoznak — a gyerek érdekében. A kibontakozó családgon­dozásról van szó, ahol ’ sok még a „de” is. A társadalmi pártfogók' korábban sem szűkítették le támogatásukat az egyetlen gyerekre' — hány esetet hallottam, hogy a tani- tónővel, napközis tanárral, szülőkkel tartott folyamatos kapcsolaton túl segítettek munkát vállalni a papának (ez a családi háttérben sok mindent eldöntő tényező le­het), utánajártak a már fia­tal korú testvér problémái­nak (a kisebb gyerek iskola- kerülésének az oka is lehet ez), szociális ügyek intézésé­ben sem hagyták magára a támogatott gyermek hozzá­tartozóit. A különbség az, hogy ma mindezt tudatosab­ban teszik. De milyen ered­ménnyel? „Szívesem elmondom, mi­vel jár a munkám — van mit mondanom. Csak azt kérem: ha az egészből megír valamit, azt nevek nélkül írja! Töré­keny, könnyen eltűnő, apró eredményekből állhat csak össze a „siker” nálunk — az­az a család együttartása — ha úgy érzik, kiteregetjük a szennyesünket, elfordulnak tőlünk, visszavonják a nehe­zen megszerzett bizalmat. Pedig ez az alapja az egész­nek!” M.-né alsós tanítónő, álta­lában első-második osztályo­sok kerülnek a keze alá. A patronált család mindhárom gyermekét tanította — a leg­kisebb harmadikos, testvérei hetedik és nyolcadik osztályo­sok. A pártfogói munkával úgy ismerkedett meg, hogy először abban segített: a ci­gánycsaládoknak adott szo­ciális segély valótlan a gyer­mekek érdekét szolgálja — azaz magyarán ne igyák el, ne költsék más célra. Jelenle­gi patronáltjai nem cigányok — de az előbb már említett alkoholizmus a fő veszélyez­tető tényező. — Először a papa ivott — a családban mások sem vetik meg a szeszt. De nem volt randalírozó típus, a bajok ak­kor kezdődtek, amikor az édesanya is rákapott az ivás­4 NÖGRÁD - 1981. március 6., péntek ra. Ezzel gyakran találko­zunk: amíg az anya össze­tartja a családot, van kellő ereje, határozottsága, még ve­szélyeztetettnek sem mondják a gyerekeket; de ha már ő sem állja a sarat, könnyen széteshet a család. Jöttek a botrányok, nemegyszer szól­tak, menjek a presszóba, már megint el kell hozni az asz- szonyt. Emiatt a rendőrség­gel is akadt dolga, elvonókú­rára is ment, nemrég pedig a férje került erre a sorsra. Mondták már többeji: hogy merted vállalni ezt a csalá­dot, csúnya részegek — de velem nem viselkednek rosz- szul, elmondják a problémái­kat, meghallgatják a tanácsai­mat. Hogy mennyit használ? Nehéz kérdés. Az asszony na­gyon rendes tud lenni, törő­dik a gyerekekkel, szereti őket. Amikor elvonón volt, a férje főzött rájuk. Ám mond­ják, ha ez sokáig így megy, csak az ígérgetést halljuk, más gyermekvédelmi intéz­kedésre lesz szükség. Meg­vallom őszintén, az állami gondozástól félek: bár any­juk viselkedése miatt kel) időnként szégyenkezni a gyerekeknek, szeretik őt. A legnagyobb szakmát fog vá­lasztani, a hetedikesnek sem lesz jobb, ha elviszik. A leg­kisebb napközis, fél ötig fel­ügyelet alatt van. Jobb meg­oldásnak érzem — ha a szü­lők nem tudnak változtatni életmódjukon —. ha n nagy­mamánál helyezik el, állandó nevelési segéllyel. Bár csak meg lehetne menteni még ezt a családot! Tőlem már kérdezték a családban: meddig háborgat még minket? — mondja S.-né, aki négygyerekes család pártfogója. Pedig addig jó, amíg van valaki, aki bízik benne, hogy még fejlődhet­nek, nem írja le őket, mint a közvélemény... De adnak azért arra, mit mondok. Még olyan dolgokban is hozzám fordulnak: megműveljék-e a kertet, mert az hallik, ki fog­ják sajátítani? Elújságolják, ha valami új háztartási gé­pet vesznek. A mama erősen iszik, általában máról hol­napra élnek — de a gyerekek nem ^elhanyagoltak, törődik velük; sok családban hi­ányzik az a kötődés, azok az érzelmi szálak, amit itt ta­pasztaltam. A szülőt ,és egy­mást is nagyon szeretik a gyerekek. A nagy bűnös az alkohol: ha nem hiteleznének olyan sokan (italt főleg) ne­kik, talán másképpen alakul­hat. Ebben segíthetne sokat a környezet is. Furcsa kissé, hogy olyanok is hangosan el­ítélik őket, akik hozómra italt adnak nekik.. Ír A kétkedés szóval kezdtem az írást, az első beszélgető- partnerem pedig a bizalom fontosságáról szólt. Ami ösz- szefűzi a* kettőt: mit tud ten­ni a pártfogó a legnagyobb segítőkészségével, bizalmával, ha egyedül van vele? Társa­dalmi pártfogók — ha csatá­tól támogatnak a gyerekek érdekében, ezt a társadalom nevében, megbízásából te­szik. De nem helyette és le­hetetlen nélkülij G. Kiss Kossuth Lajos turini szám­űzetésében — 1867. és 1886. között — írott levelei kerül­tek napvilágra Pécsett. A Ba­ranya megyei Levéltár mun­katársai egy 1928-as iratgyűj­teményben találtak rá az ér­tékes dokumentumokra. A levelek egy része minden bi­zonnyal a száz év előtti pé­csi polgármester, Blauhorn Antal hagyatékából szárma­zik, a többiekről — így Kos­suthnak a fiához Írott, illet­ve fiától kapott leveleiről — nem tudni miként kerültek a Mecsekaljára. Mind a tíz levél a számű­zött politikus által használt gyászkeretes levélpapírra író­dott, valamennyi jó .állapot­ban van és kitűnően olvas­ható. A legfontosabb dokumen­tum Kossuth Lajos három­ezer szavas levele, amelyet 1868. május 1-én intézett Pécs törvényhatóságához ab­ból az alkalomból, hogy a vá­ros polgárai őt választották országgyűlési képviselőül. Az írásműnek is remek levélben Kossuth meghatott szavak­kal mond köszönetét a pécsi választóknak* de egyúttal közli, hogy lemond a mandá­tumról. „Hazánk jelen közjo­gi viszonyai között nemcsak képviselői állást el nem fo­gadok, de még azon boldog­ságot is — az egyedülit, mely után még sóvárgok az életben — kénytelen vagyok «letagad­ni magamtól, hogy húsz évi számkivető5! után szeretett ha­zám viszontlátásából vigaszt meríthessek” A továbbiakban országos ügyekről ír — „a nemzetről szólok* nera ma­gamról” — s átfogó kritiká­ját adja az 1867-es kiegyezés­nek. « ■ Kossuth végül is maga he­lyett a Párizsban élő Irányi Dánielt ajánlotta képviselőül, akit később meg is választot­tak Pécsett. (Nevét ma az egyik tér őrzi a városban.) Érdekes betekintést adnak az idős Kossuth Lajos ma­gánéletébe azok a levelek, amelyeket Ferencnek, a „ked­ves édes fiamnak” küldött 1883. és 1886. között. Leveleit a vezetéknevével írta alá. Több helyütt is panaszkodik nehéz pénzügyi helyzetére. „Két hónap óta nem írtam semmit Véreynek, nem keres­tem semmit, így felkopik az állam”. Beszámol arról a ter­véről, hogy kiadja levelezé­sét „80-dik életévem” címmel — ettől vár néminemű anya­gi könnyebbséget. Megrendítő szavakkal ecse­teli a munkás hétköznapokkal járó törődést, fáradságot. „So­ha nem fekszem le éjfél előtt, többnyire később, hiába, igen nehezen megy. a munka” — írja Ferenc fiának. „Nyuga­lom kellene öreg fejemnek”. A pécsi Kossuth-leVelek nemzeti értéknek számítanak. Közülük több különösen je­lentős dokumentum, részben azért, mert a száműzött Kos­suth politikai koncepciójához nyújtanak újabb adalékot, részben azért, mert pontosab­bá teszik a ,-turini remete” portréját. Az egykori sajtóban hivatkoztak ezekre a levelek­re, hiteles és teljes szövegül» közzétételére ’azonban eddig még nem került sor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom