Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
Kevesebb elvándorlás, javuló szakember-e'látottság Közművelődési tevékenységünk személyi feltételei A könnyektől az emberevő medvéig Ú| szovjef filmbemutatók Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Mostanában, a tervkészítések és -tárgyalások idején gyakran lehetett hallani ezt a mondatot, amely lassan már rőfösre ereszti szakállát, mégis ismétlendően igaz. Nem lehet más, mivel hiába‘a tartalmas, formailag, eszközrendszerben, módszerben gazdag terv, ha a megvalósítás hézagos, netán' olyannyira, hogy úgy tekinthetünk keresztül rajta, mint egy erkélyes ablakon. Azért szólunk most erről, mért a tervezés után mindenütt a munkának egy másik, következő fázisa kezdődik, a végrehajtásé, s ennek számos külső körülménye, feltétele van. Ezek között is egyik legfontosabb a személyi feltétel. Vagyis: kik azok az emberek, akik a települések művelődési terveit megvalósítják, milyen általános, politikai és szakmai felkészültséggel, ismerettel, érzékenységgel rendelkeznek, személyük, jellembeli tulajdonságuk, gondolkodásuk, akaraterejük, szorgalmuk mennyire garancia a feladatok maradéktalan végrehajtására. Megyénk közművelődésének szakember-ellátottságáról Pál Károllyal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának személyzeti f csoportvezetőjével beszélgettünk. — Közművelődési intézmény- hálózatunk személyi ellátottságát mi jellemzi ma, a hatodik ötéves terv kezdetén? — A válaszadást az összehasonlítás megkönnyítése végett, hadd kezdjem „élőbbről”. Az világos, hogy a kulturális terület szakember-ellátottságának helyzetét vizsgálva, külön kell szemlélni — a közoktatástól — a közművelődési ágazatot. A közoktatásban az utóbbi öt esztendőben olyan mértékű fejlődés következett be, amely az országos szint meghaladását _eredmé- nyezte például azzal, hogy általános iskolai szaktanár- ellátottságunk ma 88,7 százalékos, ugyanakkor minimálisra csökkent a képesítésnélküliek száma. S lényegében most térnék rá a kérdésre adandó válaszra; a közművelődési intézményhálózatban gyengébbek az eredményeink, de nem rosszabb az országos átlagnál. Másfél évvel ezelőtt a Kulturális Minisztérium felmérte a megyei helyzetet is, és akkor 62 százalékos volt a felső fokon végzettek aránya. — Ez az eredmény kissé meglep, mivel a megyét járva alig találunk szakképzett népművelőt. Látszat, vagy valóság? — Arról van szó, hogy a közművelődési ágazat rendkívül sokrétű, összetett, az átlagszámítások így sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint a részletek. Néhány helyen— nevezetesen a múzeumokban, zeneiskolákban — kiemelkedően jó a szakember-ellátottság. A központi funkciót ellátó intézményekben sem túlontúl égető a helyzet, hiszen ezek megerősítésére módszeresen törekedtünk. Ezeken a munkahelyeken jelentősen visszaszorult a képesítésnélküliek száma, miközben a már alkalmazottak általában levelező tagozaton tanulnak tovább. Persze a 62 százalékot analizálva, kideríthetjük, hogy ellátottság tekintetében lényeges különbség van az intézmények között, attól függően: megyei, járási, körzeti, vagy helyi feladatokat látnak-e el. — Vagyis a személyi feltételek szempontjából legtöbb nehézség a kistelepüléseken adódik? — Pontosan. A képesítés nélküli népművelők általában az apró falvakban dolgoznak. A helyzet megváltoztatása igen bonyolult. Nem véletlen, hogy országos vita középpontjában áll: vajon szükséges-e, hogy minden falusi kultúrotthonban felsőfokú végzettségű népművelő dolgozzék? Vajon nem lenne-e célszerűbbb, hasznosabb rátermett, mély hivatástudattal rendelkező érettségizetteket foglalkoztatni, akik szervező- készségükkel, terepismeretük-. kel és még számos nem nélkülözhető jellemvonással képesek lennének a korszerű feladatok korszerű elvégzésére? — Ügy vélem, a szakemberellátottság javításában fontos szerepet játszhat a Kulturális Minisztérium múlt évben napvilágot látott új szabályozása. .. — A minisztérium valóban rugalmasabb — például a felsőfokú szakmai végzettség megítélésében —, s jobban igazodik a valósághoz. Ugyanakkor bevallom, eddig sem voltunk a megítélésben kimondottan merevek, hiszen számos pedagógust alkalmaztunk — gyakran vezetői munkakörben — könyvtárosként, népművelőként. Az új rendelet kapcsán nyilván javult a már említett 62 százalékos végzettségi arány, ezt azonban pontosítás végett most mérjük fel. Továbbá a szakképzettségi arányokat javítja, hogy a középfokú könyvtárosi végzettség is szakképzettségnek számít, valamint, hogy évente körülbelül 4—5 kulturális alkalmazott kezdi meg főiskolai tanulmányait. Megjelent a Palócföld idei első száma Megjelent Salgótarjánban a Palócföld című társadalom- politikai, irodalmi, művészeti folyóirat idei első száma. Változó valóságunk rovatában találjuk Kelemen Gábor: Lehetőségek, mulasztások, Kerékgyártó T. István: Kockázat és konfliktushelyzet, Bérezés László: „Cigány mindig lesz” és D. Rácz István: A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben című írását. Ugyancsak e rovat közli a folyóiratban korábban kezdődött, zenei életünkről folyó vita újabb hozzászólásait Németh János István, s Torják Vilmos tollából. A szépirodalmi mellékletben Laczkó Pál prózai írását, valamint Tamás István, Iluh István, Banos János, Hideg Antal, Akác István, Baksán Mária és Körmendi Lajos verseit olvashatjuk. Szabó Károly A szellemidéző Madách-fjú című közleményében Madách Aladárral foglalkozik, Makoldi Sándor és M. Pap Gizella pedig A virágnyelv — világnyelv címmel közöl tanulmányt, gazdagon -illusztrálva. A Körkép rovatban Csongrády Béla Kultúraelmélet — művelődéspolitika címmel mond véleményt közel egyidőben napvilágot látott Kötetekről, amelyek közös vonása, hogy a kultúraelmélettel, a művelődéspolitika időszerű kérdéseivel foglalkoznak. Ezek a kötetek: A kultúra fogalmáról; Az esztétikai nevelésről; Pándi Pál: A realizmus igényével és Pozsgay Imre: Demokrácia és kultúra. Körmendy Zsuzsanna A kritika kritikája címmel írt jegyzeteket a Fiatal magyar költők és a Fiatal magyar prózaírók című tanulmánykötetekről. I-Iorpácsi Sándor pedig Moldova György A szent tehén című könyvét recenzálja. A folyóirat grafikai anyagát Feledy Gyula, Banga Ferenc, Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Kass János, Raszler Károly, Bálványos Huba, Szemethy Imre, Lenkey Zoltán műveiből válogatták. 4 NÖGRAD - 1981. március 5., csütörtök — Voltaképpen eljutottunk a következő kérdéshez: a személyi feltételekben öt éve folyamatos, mérsékelt javulást hogyan tudja ösztönözni a megyei művelődési osztály? — A fejlődés tényezői között mindenképpen meg kell említenünk megyei intézményhálózatunk korszerűsödését, amely a munkafeltételek javulásával vonzóbb lett, elősegítette az'álláshelyek betöltését, a szakemberek megtartását. Ugyancsak segít, hogy a gimnáziumokban népművelés speciálkollégiumokat hoztunk létre, s az utánpótlás biztosítása érdekében társadalmi ösztöndíjat — jelenleg hat népművelőnek — adunk. Kialakult személyi állományunk megtartása és javítása érdekében nem elhanyagolható ösztönző bérpolitikai gyakorlatunk sem, valamint azok az erkölcsi, anyagi lehetőségek, amelyek hozzájárulnak népművelőink egészségesebb közérzetéhez. — Az elmúlt évben is — rendszerint minden esztendőben akad egy-két megdöbbentőbb eset — tanúi lehettünk a közművelői pályáról való elvándorlásnak. Mi erről a véleménye? — Tapasztalataink szerint a fluktuáció az utóbbi években lelassult. Tudunk változásokról, de ezek természetesek, mindkét fél részéről indokolhatóak. A cserélődés pozitív, hiszen a múlt évben 9 fővel gyarapodott a közművelői állomány, pályázatok, ösztöndíjak révén. A változásokban a megyei művelődésügyi osztálynak tényleges szerepe Van: kikérik véleményünket, képesítés nélkül pedig hozzájárulásunk nélkül senkit sem alkalmazhatnak. A múlt évben számunkra legfontosabb a balassagyarmati művelődési központ vezetői állásának a betöltése volt — sikerült. A fluktuáció a kisebb településeken számottevő, soksok tényező miatt, többek között lakásproblémák, a nehéz munkakörülmények következtében. A megyei tanács személyzeti csoportvezetőjével folytatott beszélgetés két szempontból mindenképpen méltánylandó. Egyik: reális képet fest a jelenlegi állapotokról, lehetőséget nyújt némi országos összevetésre. A másik: differenciált szemléletre és megítélésre hívja fel a figyelmet. Hiszen a gondok valóban nem azonosképpen jelentkeznek Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón, vagy a kis településeken. S ha netán egy-egy konkrét tapasztalás alapján általánosítani igyekezne kedvünk, nem árt erre is gondolni. Jó pár személyes veszteség érte — főként elköltözés nyomán — megyénk közművelődési életét. Hogy ebben kik és mennyiben felelősek, az külön írást érdemel. Most a lényeg: a közművelődési tervek megvalósításához rend- delkezésünkre állnak a személyi feltételek. De a módszertani, hálózati központoknak az eddiginél sokkal több, hatékonyabb segítséget kell nyújtaniuk a területeknek. Sulyok László Amikor tavaly a hagyományos szovjet filmbemutatósorozat alkalmából nálunk járt a moszkvai filmesdelegáció, szinte minden tagja egy filmet, a közönség körében is rendkívül népszerű Vlagyimir Menysov alkotását, a Moszkva nem hisz a köny- nyeknek című filmet dicsérte. Nos, ezt a mai szovjet emberek hétköznapjait rendkívül őszintép, minden hamis pátosztól mentesen* a problémáknak bátran tükröt tartó alkotást a magyar nézők is nemsokára megismerhetik, igaz más, „magyarított” címmel, Menysov műve ugyanis ezúttal Könnyekre lett átkeresztelve. A munkáslányból magát gyárigazgatóvé fel- küzdött asszony életútja kicsit azt is példázza, hogy a mai szovjet filmművészetben egyre inkább teret nyernek a hétköznapi emberek magánéletének ügyes-bajos dolgai is, a korábbi látványos, nagyívű történelmi tablók korunk követelményeihez igazodva kamaradrámákká hangolódtak* és inkább az egyén világában igyekeznek feltárni ma már a moszkvai, leningrádi alkotók századunk gyötrő kételyeit. dilemmáit. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolható Lena Gogoberidze Néhány interjú magánügyben című filmje is, amely egy tipikusan mai házasság felbomlásának körülményeit, okait kutatja, árnyaltan, finom pszichológiai érzékkel. Nemzetközileg a legismertebb Nyikita Mihal- kov öt este című filmje, amelyet legutóbb Párizsban mu- tatak be nagy sikerrel. Mihailen v ebben* a Vologyin hasonló című drámája nyomán készített adaptációjában ugyancsak a sors cibálta, zilált emberi kapcsolatokról mondja el véleményét, nagyszerű színészek: Sztanyiszlav Ljubsin, Ljudmilla Gurcsenko, Valen- tyina Tyelecskina és mások közreműködésével. Most is láthatunk majd néhány olyan nagy hatású művet, amelyik a szovjet film és irodalom hagyományosan meghatározó kapcsolatából született. Vetítik a hazai mozik az előbb említett Mihal* kov egy másik, nem kevésbé jelentős filmjét is, amely Goncsarov klasszikus regénye alapján készült, címe: Oblomov néhány napja, Oleg Ta- bakovval a főszerepben. Csin- giz Ajtmatov műve nyomón vették fel a Korai darvak című filmet, amelyet Bplot Samsijev rendezett. A második világháború éveiben játszódó lírai történet egy kisfiú drámája, aki a maga módján igyekszik helytállni a nehéz napokban. Szintén a front háta mögött játszódik a tévé feldolgozásból nálunk is jól ismert Húsz nap háború nélkül. Konsztantyin Szimo- nov könyvét az elsőfilmes Alekszej German forgatta, M. Lassila magyarul Kölcsönkért gyufa címmel megjelent kedves regénye is új életre kel a filmszalagon, Gyufáért címmel finn—szovjet koprodukcióban. A rendezők: Gajdaj és Orko. A főszereplő pedig a nemrég Magyarországon vendégeskedett Jevgenyij Leonov, A szovjet filmesek nagy Jelenet az „Öt este” című filmből. nemzedékéből Grigorij Csuh- raj olasz—szovjet közös vállalkozásban gyártott Az élet szép című alkotásával jelentkezik, két olyan világsztár szereplésével, mint a gyönyörű Ornella Muti és Giancarló Giannini. Egyre több divatos filmirányzat követésére vállalkoznak a szovjet alkotók is, hiszen ott sem könnyű a közönség érdeklődésének ébrentartása. így például a Katasztrófa földön-égen című Alek- szandr Mitta-produkció már magyar címében is utal jellegére... Egy hatalmas TU—154- es repülőgép kerül nem mindennapi nehéz helyzetbe, hiszen az utasok életét nem csak technikai meghibásodás, hanem ráadásul lávazuhatag, robbanás, sőt szökőár is fenyegeti... A Rally című film három országon át követi a versenyzők útját, amelyet számos, előre nem tervezett fordulat keresztez. A XX. század kalózai ugyancsak a mozgalmas históriák számát gyarapítja* amikor egy kábítószer-szállítmány kalandos sorsát dolgozza fel. Az emberevő medve című film egy geodéziai kutatócsoport vérszomjas ellenfeléről szól, s hogy egy másik, ugyancsak négylábú sztárokat felvonultató filmet sé hagyjunk ki a sorból. feltétlenül meg kell említenünk a Tigriscs’apóson című produkciót. Krimiben sem lesz hiány. Bemutatjuk ezek közül a Hotel a Halott alpinistához, a Petrovka 38., A kisrendőr nagy napjai című filmeket * a népszerű háborús kalandfilmek közül a Hét különleges megbízott, Az összekötő jönni fog című produkciókat. A gyermeke)? pedig A nagymama unokája és A cárlány és a hét dalia vetítését követhetik figyelemmel. M. Gy. FILMNAPOK FALUN 1981. március 5., csütörtök. 20.00: Családi kör Színes magyar film, készült 1980-ban a MAFILM Dialóg Stúdiójában, írta és rendezte: GYÖNGYÖSSY IMRE és KABAY BARNA / Fényképezte: SZABÓ GABOR Főszereplők: Kovács Mária, Bánffy György, Békés András, Szabó Éva. Bemutatók: • III. 17. Magyargéc III. 5. Piliny • III. 25. Ságújfalu III. 12. Ludányhalászi III. 29. Homokterenye
