Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

r.f / • f* * * ß

„hum es ifjúság

N

em tudom, hogy a KISZ KB-ban hogyan születnek meg az akcióprogramok. Az viszont ismételten bebizonyosodott, hogy a KISZ — minden jó szándéka ellenére — fiatalos felületességgel kezeli saját akcióit. így volt ez a „Hazai tájakon” és a tavalyi „Könyv és ifjúság” vetélkedővel Is...

Megszületik egy ötlet, határozat lesz belőle, azután a továbbiakban már úgy tűnik, senkit sem érdekel különösebben a végrehajtás mikéntje. Legfeljebb az év végi elszámolásnál kéretik számon a központilag kiadott, ám központilag kidolgozatlan és átgondolatlan programok eredménye a megyei KlSZ-bi- zottságoktól.

Az 1979-ben meghirdetett „Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért” akció jegyében a múlt évben a KISZ KB — a MOKÉP- pel közösen — meghirdette a felmenő rendszerű „Film és ifjúság” vetélkedősorozatot. A megyei KISZ-bizottságok annak rendje és módja szerint megkapták az „ukázt” a vetélkedő szervezésére, a járási-városi, illetve a megyei döntő lebonyolítására. Miként másutt, Nógrád megyében is a moziüzemi vállalat vállalta fel a vetélkedő tartalmi részének kidolgozását.

Elkészült egy egészen jő színvonalú rejtvényfüzet, melyet a KISZ-bizottságok juttattak el (kellett volna eljuttatniuk) az alapszervezetekhez. A megyéből összesen harminc- valahány jól-rosszul megfejtett füzet érkezett vissza a moziüzemi vállalat címére. Az eredeti „versenykiírás” értelmében a járási-városi döntőkön azok a csapatok vehettek volna részt, melyek hibátlanul megoldották a rejtvényfüzet feladatait. Tekintettel azonban arra, hogy a rejtvényeket csupán egyetlen KISZ-alapszervezet — o rétsági Globus Kyomda ötfős csapata — töltötte ki hibátlanul, a szervezők módosítottak a szabályzaton, s elfogadták azok jelentkezését is, akik hibásan küldték vissza — az egyébként _ csekély utánajárással könnyedén megoldható — rejtvényfüzetet. A napokban megrendezett járási-városi vetélkedőkön már csak azért is el kellett tekinteni az eredeti elképzelésektől, mert a füzetet beküldő csapatoknak is csupán töredéke jelent meg a vetélkedők helyszínén, ezzel szemben néhány „versenyre jelentkező” csapat egyáltalán nem töltötte ki a rejtvényfüzetet. Az első forduló még így sem volt teljes, mert a rétsági járást csupán egy csapat képviselte, és a balassagyarmati járás is csak egy csapatot tudott kiállítani.„ Legalább ilyen — ha nem nagyobb — bizonytalanság jellemezte a vetélkedő tartalmi előkészítését. Arról ugyanis, hogy milyen területet öleljen fel a filmművészeten belül a vetélkedő, semmiféle útbaigazítást nem kaptak a megyei KISZ-bizottságok. Így aztán ahány megye, nyilván annyiféleképp értelmezi a feladatot. S talán felesleges megjegyeznünk, hogy így — egységes koncepció, egységes követelményszint híján — más-más színvonalat képviselnek majd a megyék ellő helyezettjei.

A KISZ KB ugyan néhány hónappal ezelőtt

megjelentetett egy „ajánlófüzetet”, de ez vajmi kevés útmutatást adott a vetélkedő megyei szervezőinek. Ugyanis Ponciustól Pilátusig felöleli a filmművészet egészét, minimálisan differenciálva a tizedik múzsa értékeit. Az ajánlott filmek között éppúgy megtaláljuk a Hideg napokat, mint a Ki beszél itt szerelemről? című magyar filmet. (Mellesleg, már a kiadvány címe sem azonos az akció eredeti (?) elnevezésével. Mint említettük, az akciót „Film és ifjúság” néven hirdették meg, ezzel szemben a kiadvány „Filmvilág” című vetélkedőre invitálja az alapszervezeteket. ..)

Ezzel párhuzamosan a Magyar Televízió is meghirdetett — természetesen a KISZ KB- val közösen — egy ifjúsági filmesvetélkedőt „A filmkocka el van vetve” címmel, s bár a nevezési feltételek itt is elég homályosak, ez legalább egyértelműen 8 magyar alkotásra szűkíti le a vizsgálandó területet.

Ilyen előzmények után került sor a „Film és ifjúság”, („Filmvilág”) vetélkedő járásivárosi fordulóira Nógrád megyében. A forgatókönyv szerkesztői önállóan dolgozták ki koncepciójukat, melynek lényege, hogy a lezajlott fordulók feladatai az általános filmesműveltséget, tájékozottságot mérték fel, míg a megyei döntő forgatókönyve már elmélyültebb filmtörténeti, filmesztétikai és filmtechnikai ismereteket feltételez. Hogy a „központi" elképzelésekkel mennyire van összhangban ez a koncepció, azt csak a „központi" elképzelések ismeretében lehetne megmondani.

Ettől függetlenül a járási-városi döntők számos tanulsággal szolgáltak. A Balassagyarmat és a Salgótarján városi forduló kivételével meglehetősen szomorú összkép alakult ki a csapatok felkészültségéről, pontosabban annak hiányáról. A megye összesen huszonhét vetélkedő csapatának jószerével csak az egynegyede tanúsított — többé-ke- vésbé — alapos felkészültséget. Néhány csapat nem is titkolta, hogy „csupán heccből” nevezett be a versenyre.

Bár az efféle vetélkedőkön a szerencsének is óhatatlanul szerepe van, talán csak a Salgótarján városi forduló végeredménye módosította némileg a „papírformát”, ami nem azt jelenti, hogy az első két helyezett csapat érdemtelenül jutott tovább, csupán azt, hogy például a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium Balázs Béla KISZ-alapszervezetének egyik csapata — amely kissé hadilábon állt a szerencsével — felkészültsége és lelkesedése alapján magasan jobb volt, mint a pásztói, vagy a salgótarjáni járás ugyanazon a helyen végzett csapata.

A március 23-án tartandó megyei döntőre tehát a járási-városi fordulók első két helyezett csapata jutott. A fentiek ismeretében talán nem meglepő, hogy arról a Nógrád megyei KISZ-bizottság illetékeseit máig sem tájékoztatták, hogy hol, mikor és milyen feltételek mellett rendezik meg a „Film és ifjúság” vetélkedő országos döntőjét. Pintér Károly ,

ŰJKÖNYVEK

Nagyon újszerű vállalkozást indít útjára a Szépirodalmi Kiadó A magyar kritika évszázada című sorozatával, Sőtér István főszerkesztésével. A most megjelent első kötet Rendszerek címszó alatt foglalja össze a magyar kritikát, esztétika-, irodalomelmélet az Írásbeliség kezdeteitől a romantikáig, azaz a X. századtól a XIX. század elejéig. Köz- hely már az a megállapítás, hogy irodalomnak azt kell tekinteni, amit abban a korban annak tekintettek. Ez a meg" állapítás a kritikára is vonatkozik. Másként értelmezendő a nyelvújítás harcainak ádáz vitája mint a Karthauzi Névtelen prédikácóinak gyűjteménye- de az adott korban mindegyik az akkori viszonyok tükre, s kritikája volt. A XVI. század nem úgy termelte ki a maga irodalomelméletét nálunk, mint mondjuk a franciáknál. Nálunk a prédikátorok, a bibliafordítók és vándornyomdászok a nemzet és a nyelv fennmaradásáért küszködve írták, mondták, dalolták nézeteiket, szinte óráról órára életveszélyben, Veran- csics Antal és Vitéz János leveleiben, Pesti Gábor fabuláiban, s kiváltképen Sylvester János- vagy Dévai Biró Mátyás magyar grammatikai kédésekben fogalmazta meg azt, mi végül is a magyar nyelvű irodalom elméleti megalapozásának nevezhető. Ahogy tudunk jezsuita történetíróiskoláról, ugyanúgy megtalálható mindez az irodalomelméletben is, de az egyházi értelmiség laicizálódása megállíthatatlan folyamat volt, melynek kezdeteit Bél Mátyástól, Pápai Páriz Ferenctől számíthatjuk. Czvittinger Dávid volt az első magyar irodalmi lexikon kiadója 1711-ben — nem véletlenül került az adósok börtöneiébe, s a legendás hírű Bőd

Péter, a magyarigreni református lelkész pedig az első magyar nyelvű irodalmi lexikon szerzője (Magyar Athe- nas). Műveiket „az egy nemzetnél sem vagyunk alábbva- lóak” gondolata hozta létre- megmutatandó, nálunk is vannak írástudó elmék. Bessenyei Egy magyar társaság iránt való jámbor szándéka, Kármán József A nemzet csino- sodása, vagy Kazinczy huszonhárom kötetnyi levelezése is ugyanebbe a sorba illik. Eddig alig hozzáférhető értékeket ad közre Tárnái Andor és Csetri Lajos összeállítása, amely elméleti irodalmunk eszmélésének története.

Tolnai Gábor neves irodalomtörténészünk újabb tanulmányai is a Szépirodalmi Kiadónál jelentek meg Nőnek az árnyak címmel. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapító tagja, egyetemi tanár kutatásainak fő területe a XVII—XVIII. század irodalmi élete, s a barát és kortárs. Radnóti Miklós munkássága. E kötetében is hű maradt eddigi témáihoz: Szenei Molnár Alberthez és Tótfalusi Kis Miklóshoz, azokhoz a magyar alkotókhoz, kik lendítettek hazai viszonyainkon, kiket végül is a magyar por és sár nem engedte kibontakozni európai méretűvé. A kötet egyik érdekes írása a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumáról írt esszé, melyet nevezhetnénk akár visz- szaemlékezésnek is.

Jékely Zoltán tehetségére legelőször édesapja figyelt fel, Áprily Lajos. A Nyugatban, az Erdélyi Helikonban, majd a József Attila szerkesztette Szép Szóban indult költői pályája. Az utóbbi két évtizedben teljesedik ki írói életműve, versek mellett kitűnő, eredeti hangú regényekkel és elbeszélésekkel, s jelentős műfordításokkal lepte meg népes olvasótáborát.

Major Ottó új könyve az Értelem és szenvedély folytatása legutóbbi kötetének, az Arcok és maszkoknak. Major tovább folytatja a közelmúlt és jelen példaadó moralitású, erős lelkű embereinek, politikusainak, íróknak és művészeknek portrérajzát.

Az emlékház udvara Varga Imre szobrával.

Március 18-án ünnepélyes külsőségek között emlékházzá és kulturális központtá avatják fel azt a pasaréti, Csalán út 29. szám alatti kétszintes villát, ahol Bartók Béla, korunk egyik legnagyobb zeneművésze élt és alkotott 1932- től 1940-ig, amerikai emigrációjának kezdetéig.

A napokban fejeződött be a villa átépítése, felújítása, s azóta már meg is kezdődött a múzeum és a kulturális inNŰGRÁD - 1981. március 1., vasárnap

T

MARLENE

(XVII.) Az amerikai unokák

Marlene nemcsak azonnal értesítette a rendőrséget, hanem a tanév fennmaradó részére hazavitte Máriát, és magántanárokkal taníttatta. Ez nem' tett feltétlenül jót a kicsinek. Állandó felügyelet alatt nőtt fel, mintha a növényházban lett volna, és kövér kis baba lett belőle, aki koravén kijelentésekkel szórakoztatta a környezetét. Mária jó természetére vall, hogy ennek ellenére nem züllött el, mint annyi más sztárnak a gyermeke, hanem csupán színésznő akart lenni.

„A Madame mesélte nekem, hogy Mária a híres Max Reinhardt színiskolájában tanult Hollywoodban...” — mondja Madame Odette Miron. „Marlene azonban nem hitt igazán lánya karrierjében, aki lassan karcsúra koplalta magát. Egyébként azért nem volt ellene, de meglepően gyorsan beleegyezett, mikor 1943-ban Mária felhívta New Yorkban, és bevallotta, hogy szereti az egyik színészkollégáját és hozzá akar menni feleségül.”

„Valóban” — meséli a színész és rendező Dean Goodman San Franciscóban — „Mária házassági ajánlatot tett nekem, és ezek után ami történt az volt, hogy Marlené egyik ügyvédje magához rendelt, és felvilágosított arról, hogy egy fillért sem várhatok tőle, mint vő... Kinevettem azt az embert!”

Mikor a fiatal pár nem sokkal ezután összeházasodott, Marlene távolmaradt egyetlen gyermeke esküvőjéről.

„Pe alighogy kibéreltünk egy olcsó apartment megjelent egy bútorszállító kocsi — és Madame Dietrich személyesen. Sajnos” — mondta Mr. Goodman — „éppen forgattam, és így nem láthattam, hogyan mázolta a lakásunkat a nagy sztár, hogyan gyalulta le az ajtókat, és hogyan szerelte fel a konyhát a legjobb dolgokkal. A szomszédok a takarítónőnknek tartották!”

Marlené első veje.soha nem látta személyesen az anyósát. Négy héttel később ugyanis szétvált az ifjú pár, bár a válást Mária elutasította — nyilvánvalóan az anyja is így akarta —, és hivatalosan csak akkor vált el Dean Goodman- tól, mikor kővetkező férjét megismerte.

Ez a 25 éves olasz—amerikai William Riva volt, szintén egy kis színész, akivel 1947-ben kötött házasságot Mária New Yorkban. Marlene ismét egyetértett az üggyel, de a veje ismét azt hallhatta: „Nem fizetek egy fillért sem!” És Dietrich mama ismét megjelent, mint a mesebeli tündér, mikor a fiatal pár egy

évvel később ma nevetségesnek tűnő összegért, 50 000 dollárért saját házat vásárolt Manhattan keleti részén, a 95. utcában.

Első gyermekük, Michael születéséről így mesél Madame Odette: „Amint Marlene elmesélte nekem, ez alkalommal is sajátkezűleg segített a fiatal párnak felújítani és berendezni a négyemeletes házat. Még tizenöt évvel később is, az én időmben, megkérdezte a lányát a végtelen hosszú telefonbeszélgetések során, mikor annak már három további gyermeke született, hogy ez vagy az a számla ki van-e fizetve. Minden beszélgetés mindig ugyanazokkal a szavakkal fejeződött be: Küldd el nekem!” — mármint a számlákat.

William, egyébként csak Bili, tartós férjnek bizonyult. A színészmesterséget, ellentétben feleségével hamarosan feladta és minden lehetséges foglalkozással megpróbálkozott.

Marlene — ő ilyen — azt is megbocsájtotta volna neki, ha bankrabló lett volna, mert az unokák, akiket Bili Riya produkált a lányának, idős korára életének értelmét jelentették. „Minden alkalommal meglátogatta a négy fiút, és nevelőnőnek öltözve elvitte őket a közeli parkba. Ha a lánya az unokáival Párizsba érkezett, természetesen nála laktak”.

Ez persze csak a hatvanas évek végén volt így, mikor Marlene anyagi eszközei kezdtek kimerülni. Azelőtt Mária

Az NDK-ban az ötvenes évek derekán ezer élve született gyermek küzül negyvenkilenc — életének első évében meghalt. A bet. venes évek elejére 15-re, végére pedig lg alá csökkent a halálozási arány.

Ebben az eredményben születés előtti és a koraszülött-kezelésnek kétségkívül nagy szerepe van.

Jelenleg a kismamák — terhességük ideje alatt — nyolcszor vehetik igénybe a terhestanácsadás szolgálatait, amibe a rendszeres orvosi vizsgálat is beletartozik. Az NDK-ban 900 terhesgondozó Intézet működik. Külön gondot fordítanak a veszélyeztetett terhes nőkre, részükre a szülésig és utáa férjével és a gyerekekkel hónapokig lakott a „Hotel de la Tremoille”-ban, és Marlene fizétett mindent. Még egy nagyon drága kocsit is ajándékozott a „gyerekeknek”. „Emlékszem rá, hogy emiatt a kocsi miatt egyszer dührohamot kapott, mikor meghallotta, hogy Bili Ríva azonnal eladta” — mondta Odette.

Bill és Mária New Yorkból először Rómába költöztek, azután Grigny is Savovenbe. egy kis alpesi faluba, végül Londonba, majd ismét New Yorkba. „Monsieur Riva abban az időben játékszergyártó volt, és gyakran jött Párizsba egyedül is. Ilyenkor természetesen Mariénénél lakott a szalonban, mert Mariénének az volt a véleménye, hogy meg kell spórolnia a szállodai költségeket, bár ez nem kevés kényelmetlenséggel járt, mert mindig hatalmas, mintákat tartalmazó bőröndökkel érkezett, a játékokat szétrakta az egész lakásban, még a tiszteletre méltó zongorára is jutott”.

Odette Miron szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy Marlene Dietrich csak azért dolgozott olyan idős koráig és azért vállalta a turnékat, hogy lányának és az unokáinak egy meghatározott életstílust biztosíthasson.

„Vigasztaló érzés lenne tudni" — fejezi be Odette magyarázatát —, „hogy a négy fiatal amerikai nem felejti el a nagyanyját és — főleg, most, mikor már nem megy olyan jól neki — gyakrabban meglátogatja Párizsban!”

na Is speciális gyógyító központokban biztosítanak helyet.

A kis emberéletek megmentéséhez nagy segítséget nyújt az orvostudomány fejlődése Is. Az úgynevezett rizikófaktorok korai felismerésére, a csecsemők vérében az oxigén- és széndioxid-tartalom megmérésére, az úgynevezett PH-érték meghatározására számos korszerű eszköz áll ren. delkezésre. Az ultrahang-berendezés és sok más technikai eszköz lehetővé teszi az orvos számára, hogy megbízhatóan figyel, hesse anya és gyermeke egészségét, végig a terhesség során, s adandó alkalommal mindent megtehessen az életükért, egészségükért.

Tovább csökken a csecsemőhalandóság

Készül a Bartók-e

tézmény berendezése. Erről beszélgettünk dr. Strackné Mohos Mártával, a Budapesti Történeti Múzeum közművelődési főosztályának vezetőjével, aki az emlékház anyagát összeállította és elhelyezi — munkatársai segítségével.

— Mit láthatunk majd a Bartók-emlékházban ?

— A földszinten Bartók és a természet kapcsolatával ismerkedhetnek a látogatók — válaszolja. — Itt helyezzük el a nagy zeneművész rovar-, ásvány- és növénygyűjteményét, valamint azokat a szebbnél szebb érmeket, melyek gyűjtésével ugyancsak szeretettel foglalkozott kevés szabad idejében. Két képzőművészeti alkotás is díszíti majd a földszint falait: Fillenz Istvánnak Bartókról készült portréja és Mester Sándor grafikusművész munkája, ez utóbbi a Merkur bolygónak azt a kráterét ábrázolja, amelyet annak idején Bartók Béláról neveztek el. A földszinti tárlókat Bartókról szóló könyvek töltik meg, s a Rózsavölgyi zeneműbolt kihelyezett részlegében a látogatók megvásárolhatják Bartók Béla műveinek kottáit, hanglemezeit, magnetofonkazettáit és a legújabb Bar- tók-köteteket, -tanulmányokat.

Az első emeleten helyezik el azt a XVII. századi, festett

kazettás famennyezetet, amelyet mindeddig az Iparművészeti Múzeumban őriztek. Egykori alkotója korának híres művésze: Asztalos Szabó István volt, s a közelmúltban konzerválta és restaurálta dr. Sárdy Lóránd restaurátor. Az emeleten ötven férőhelyes kamarahangverseny-termet alakítottak ki, melyet quadro- fontechnikával, ' képmagnóval, dia- és filmvetítővel is felszerelnek. Rendszeresen tartanak majd nyilvános koncerteket. Az emlékház vezetősége lehetőséget biztosít fiatal hazai és külföldi zeneművészek első nyilvános bemutatkozására.

— Mit láthatunk majd az emlékház második emeletén?

— Itt helyezzük el a Bartók életével és munkásságával kapcsolatos kiállítást. Bár tárgyi dokumentumaink nem túlságosan gazdagok — a zeneművész költözködései és a háború pusztításai sok mindent megsemmisítettek —, de sikerült eredeti állapotában berendezni egykori dolgozószobáját, a faragott íróasztallal, bőrfotellel és kedvenc Bösen- dorfer zongorájával. Külön tárlókban helyezzük el metronómját, tollát, tintásüvegét, evikkerét, ceruzáját, radírját és sakk-készletét. A falakat népi hangszerek, n*/művészeti cserépedények, valamint

hímzett ingek és tarisznyák, népviseleti ruhák, szűrök, főkötők, mellények díszítik —. mindezeket Bartók gyűjtötte, hazai és külföldi népdalkutató útjain. Az emlékház valamennyi termében hangszórókat helyezünk el, melyekből Bartók Béla zongorajátékát hallhatják a látogatók — saját műveit és mások szerzeményeinek tolmácsolását. Erre a célra a rádió hangarchívumának eredeti Bartók-anya- gait kaptuk meg és használjuk fel. Külön vitrinben mutatjuk be a nagy zeneművész hazai és külföldi kitüntetéseit és doktori talárját.

Tájékoztatónk befejezéséül elmondotta még: szeretnék felhasználni az emlékházat a zenei nevelés céljaira is. Az első emeleti kamaraterem hangversenyei mellett ezért a nyári hónapokban szabadtéri koncertek is lesznek majd a villa kertjében, rendszeres tárlatvezetéseket tartanak, előadássorozatokat rendeznek. Sok más tervvel is foglalkoznak, melyek közös célja: legyen az emlékház Budapest egyik nevezetessége, egyben a környék zenei centruma.

A Bartók-emlékház megnyitása alkalmából avatják fel a villa kertjében Varga Imre szobrászművész egészalakos Bartók szobrát.

Garat Tamér