Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Csiszol tan pompás kelyhek, cizellált vázák, míves hamutartók jelzik a salgótarjáni öblösüveggyár tanműhelyében a szakmunkástanulók ügyességét. A heti háromszori gyakorlati (ogalkozás során olyan szakmai jártasságra tesznek szert, mellyel — végzésük után — a legkényesebb igényeket is teljesíteni tudják. Képünkön a másodéves üvegcsiszolók közül Bódi Ilona és Bíró Judit. — kulcsár —

Odébb még Szentgyörgy napja

A

lig néhány nap alatt annyira felkavarodott az életük, hogy a pásztorembert kizökkentette híres nyugalmából. Azzal kezdődött, hogy Anna asszony, a feleség megbetegedett. Annyira, hogy a pásztói kórházba kellett bevinni. Ott fekszik a belosztályon az egyik utcára néző földszintes pavilonban. Szoó József pedig naponta ünneplőt öltve elindul, hogy ha nem mehet be, legalább az ablakon át betekinthessen hozzá. Szerencsére nem olyan tragikus a helyzet. Anna meggyógyul, aztán megy háza a Zagyva-parti portára. De a betegség is akkor érkezik, amikor éppen várhatott volna. Ezekre a napokra esett, hogy bevonult a fiú a seregbe. Mi sajdítja az anya szívét? Ha erre az útra nem kísérheti fiát. A bevonulás napja előtt aztán a keserves anyai sóhaj, a könnyek, Szoó József pedig tehetetlenül vergődött, nézte asszonyának fájdalmát. Neki is sajgott a szíve az asszonyért, gyerekért, küzdött, hogy ne áradjon meg a könnye és egyre csak azt hajtogatta:

— Majd én elkísérem őt. 1 i

A gyerek azóta elvonult, tele jó tanáccsal, mert még a körzeti rendőr is volt^ nála búcsúztatni, mivel önkéntesként ügyeskedett mellette. Az apja is férfiasam kezet rázott vele, aztán megölelte az anyja helyett, és azt gondolta, hogy ezzel minden rendre is fordul. De hat, ha ennyire felkavarodik az élet, akkor nehezebben ülepszik meg. A legnagyobb baj talán, hogy még hófoltok tarkállanak a lepkén és messze Szentgyörgy napja, hogy elindulhatna a gulyával. Ott lelné a legjobb búfelejtőt. Mert van-e a pásztorembernek szebb, mint a jószágra figyelni?

Éppen a napokban a pásztói tsz elnöke, Bencze Barna lepedőnyi papírról olvasta le, hogy az állattenyésztésben a legeredményesebben a borjakkal gazdálkodtak. Ennek pásztora Szoó József. Nagyapja, apja, mind pásztoremberek voltak, tőlük örökölte a mesterséget. Ha a jószágról esik szó, kisimul az arca, megcsillan a szeme. Szinte megfiatalodik. Nem is mondaná meg senki, * hány éves. Talán még a tsz-beliek sem tudják, pedig rakhatná az ikszeket egymás mellé.

Nagy nyugtalanságából ide menekült, gondolatban. Szép a pásztorvilág, ha nehéz is Mert millió forint értékre vigyázni nem akármilyen dolog. Neki meg nem is olyan könnyű, mert pongoi a legelő, szőlőtőke, csutka, sás, csak itt-ott harapnivaló a jószágnak. De,

akinek szíve van, az tudja terelni a jobb legelő, meg a tiszta vizű csörgő forrás felé az állatot. Szoó Józsefé a határ Szőlőstől le egészen Szurdokig. Mindent, ami hasznos, feletet a borjakkal. Ezért a gazdaságosság! Hanem ez nem olyan egyszerű ám, ennek tudománya vap. Szokta is mondani, ha valaki beleszól a dolgába:

— Azt én tudom, hogy mit csinálok ...

Most az ősszel történt, hogy vágták a kukoricát és ilyenkor szem, cső elhull . a gép után. Milyen kár lenne annak a semmibe veszni. De ki az, aki arra meri biztatni a pásztort, hogy engedje a jószágot erre a zsenge csemegére. Fel- puffadhat tőle és akkor nincs más, csak a dögkút. Szoó .József fentről, a domboldalról nézte a kombájnt. Már ott forgott az agyában, hogy nem engedi kárba veszni az elhullott kukoricát, rátereli a borjakat a földre. Hát egyszer nagy sikongást hallott a gép körül, meg szaladgálást látott. Rohant ő is, mert tudta, valami baj van. Uramisten, egy gyereket elkapott az adapter és levágta a kezét. A nagy borzalomban megfeledkezett a jószágról. Azok meg pásztor híján nekilódultak a terített asztalnak. Mikor a kislányt elvitték, látta a pásztor már a bajt. Merevedeztek az állatok, borzolták a szőrüket. Szerencse, hogy Szoó József nem veszítette el a fejét. Pásztor ő a javából, elődeitől tanult nagy-nagy mesterségbeli tudással. Meghajtotta az állatokat fel a kapaszkodó felé. Nem engedte nyugalomra őket, hogy dolgozzon a gyomruk. Este már semmi baj nem volt. De magának azért jól megjegyezte:

— A pásztor a jószághoz, tartozik és egy percre sem maradhat el onnan . . .

A

ttól a naptól kezdve aztán gyarapodott a gulya, szép kövérre, fényes szőrzettel, még a tekintetük is ' a jólétet tükrözte. Van a Tepke alatt néhány forrás, legjobb tán ezek közül a Harangos. Itt itat, deleltet a gulyás. Aztán odébb egy ne- vesincs kút. Az még ennél is jobb. Nem is ismerte azt senki, még Alapi Sanyi sem, aki pedig már mezítlábas gyerekként is arra járt. De Szoó József ismeri. Most is, ha eljön a kihajtás ideje, arra tervezi a gulya útját Aztán mondogatja:

— De úgy kéne, hogy Szentgyörgy napjától a deresedésig kint lenni , . .

Most készül, hogy ezen javaslatával a vezetőség elé áll. Szava van a pásztornak és annyira egybeesik gondolata a vezetőségével, hogy nem is várható tanácsa felett vita. Ügy lesz, ahogy akarja. Mert miért ne lenne jó a közösnek is, hogy még nagyobb hasznot húzzanak a borjakból. Meg arról van ott szó, hogy azoknak a borjaknak olyanoknak kell lenni, mint a szép életnek. Akkor válnak igaz anyákká, jó fejőstehenekké. Felsóhajtott Szoó József és udvaráról a napfényben csillogó Tepkére nézett.

— No pásztor, jön-e a nyár?

H

át így foglalkoztatja magát Szoó József, a családot hirtelen ért gondjában. Mert el kell ütni az időt, amíg rendbe jönnek a dolgok. Akkor aztán megint eljön a jókedv a portára, ahogyan majd a kihajtás ideje is.

Bobál Gyula

HÁT, HOGY IS MONDJAM . . . Bizony, az első bevetésem nem a legszerencsésebb volt. Sosem felejtem el, az ilyenre élete végéig fájó élességgel emlékszik az ember . . . Működött még a hivatalosan Vecseklő II-nek nevezett akna — mi csak Gyökeresnek hívtuk, a másik Ve- cseklőt meg Tehenesnek, mert annyira a felszín alatt fejtettek, hogy egyszer a munkahelyre pottyant majdnem egy egész tehéncsorda —, szóval élt még az a bánya, és oda riasztottak. Sújtólégrobbanás történt, valaki bent maradt az omlás alatt. Még élt az ember, amikor ráleltem, adtam neki a mesterséges légzést, de már késő volt. Ott halt meg a lábam között”.

Táj ti Gyula bányamentő még most is elsápad az emlék felelevenítésekor, pedig tizenkilencedik esztendeje tagja már a „rohamcsapatnak’'.

— Ezt, ugye nem lehet megszokni ?

— Hozzá lehet edződni, kell is, mert az embernek mindig el kel] készülnie a legrosz- szabra, de egy-egy baleset mindig szívén üti az embert. Nagyon rossz érzés, de muszáj az embernek, túltennie magát rajta. Különben nem csinálhatná. Nem tudná csinálni.

Nagy, erős kezét rakosgatja egymásba, s hogy megeredjen a nyelve, cigarettával kínálom.

— Nem kérek — mondja — régesrég leszoktam róla. Eléggé kimenti úz ember tüdejét az, amikor a mentőkészülékben dolgozik. Tudia, nálunk nagyon kell vigyázni a szívVITA

a kongresszusi levélről

A NÖGRÄD február 1-i számában vitairat jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről, azzal a céllal, hogy az olvasok elé boesássuk a levél mondandóját, s véleményeket, javaslatokat kérjünk annak kiegészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adunk összeállítást és várjuk az újabb véleményeket.

MINDEN EMBER FONTOS...

A kongresszusi levél is fölhívja figyelmünket, hogy a hátrányos helyzetűekre jobban oda kell figyelnünk, ide tartozik egyebek között, a cigányok helyzete is. Tarnazsa- dányi alapszervezetünkben 12 cigányfiatal dolgozik. Mindannyian aktív munkát végeznek, egyiküket sem a statisztika javításáért vettük föl. Megfigyeléseink alapján azonban sokkal többre is képesek lennének, mint amennyit eddig nyújtottak. Ez a mi hibánk is, hiszen előítéleteink miatt úgy könyveltük el őket, hogy csak a zenéhez értenek és, nem bíztunk rájuk felelősségteljesebb munkákat...

Cigányfiataljaink fele középiskolában tanul, az idén viszont hárman otthagyták az iskolát. Föltehetjük a kérdést: ezért kik a felelősek? Szerintem, egyformán felelős a közösség és ők személy szerint is.

Nem szabad megfeledkeznünk a fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsüléséről sem. Tapasztalataim szerint, roppant nagy hatással van rájuk az elismerés, intenzívebb munkára ösztönzi őket... Problémát jelent viszont, hogy ezek a fiatalok beilleszkedve a mozgalomba, ott jól érzik magukat, de társaikat nem próbálják megnyerni ez ügynek. Tehát agitációs munkát nem végeznek. Hogy a KISZ-en kívüli cigányfiatalokat is beszervezzük a mozgalmi életbe, nagyobb hangsúlyt kell adnunk a KISZ- életre nevelésre, a Kilián- körök munkájára. Ezt a munkát ki kell terjesztenünk a munkásszállásokon élő hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiatalokra is, hisz a közösség ereje, a figyelem, a gondoskodás sok fiatal útját segítheti vissza a társadalomba. Nekünk minden fiatal, minden ember fontos!

Besenyei Katalin (Tarnazsadány)

KEVESEBBET, DE JOBBAN

„... mit végeztünk jól, mit csinálhatnánk jobban, mire fordítsunk több, nagyobb figyelmet, hibáinkat hogyan tudnánk kijavítani ?” Ezek

azok a kérdések, amelyek a legfontosabb problémákat rejtik számunkra.

Az első dolog az, amelyikkel nem vagyok kibékülve, hogy alapszervezeteink programjaiban és értékeléseiben gyakran a legtöbb helyén olyan elképzelésre váró, illetve elvégzett feladatok állnak, melyeknek elvégzése egyébként is kutya kötelességünk! Tudom, hogy korunk nem a hatalmas, látványos akciókat. megmozdulásokat várja tőlünk ... s azt hiszem, nem kell nekünk a KISZ nevét adni olyan dolgokhoz, melyekhez maga a szervezet alapvetően nem szükséges. Tudunk mi olyan akciókat, mozgalmakat • is szervezni, melyekhez érdemben adhatjuk a KISZ nevét.

Hibáink kijavítására vezető egyik utat abban látom, hogy meg kellene ismernünk alaposabban a szocialista és a tőkésországok haladó ifjúsági szervezeteinek életét, mozgalmait, kudarcait, útkeresését stb. Az ő problémáikat el- fogulatlanabbul tudnánk értékelni. Olyan ötleteket is kaphatnánk, amiket saját viszonyainkra is átültethetnénk, frissebb és pezsgőbb vért tudnánk juttatni szervezetünk ereibe.

... A párt élcsapat, a KISZ nem az. A KISZ egységes, önálló, politikai, kommunista, ifjúsági tömegszervezet. Bár ez ellen szólok, mégis azt mondom, hogy meg kellene tisztítani szervezetünket azoktól, akiket nem tudunk becsületes munkára, többlet- munkára buzdítani. Bár némileg megcsappanna tömegszervezeti jellegünk, de erősödne az egység, kommunistább, politikusabb jellegű lenné a KISZ. Nagyobb becsületet jelentene a KISZ-tagság, nagyobb lenne a vonzerőnk ..

Tóthné Csikós Csilla

(Pásztó)

SEGÍTENI EGYMÁST!

.....Ne azok legyenek a

hangad

ók, akiknek munka nélkül minden az ölükbe hull, hanem azok vigyék többre, akik munkáinkkal erre rászolgáltak. Ök alkossák az élcsapatot! Ezek kiválasztásában döntő szerep juthat a társadalmi és politikai szervezeteknek. Vannak viszont olyanok is, akikért a társadalom mindent megtesz s mégsem becsülik azt. amit államunktól. népünktől megkan- nak. Ezeket mélyen el kell “ítélnünk, mert az elnéző magatartás kiábrándulttá teheti a becsületesen dolgozókat is.

... Az elmondottak azt jelentik: a mérce legyen egyforma — ezért mérce. Az elosztásban a mérce által mutatott értéknek megfelelően kell a javakból, az erkölcsi megbecsülésből jutni. Sok fiatal keserű szájízzel indul el a pályán, amikor azt tapasztalja, hogy a jó psszeköttetés többet ér a tudásnál...

Sokan próbálkoznak a kiskapukkal, amelyek boldogulásukat lehetővé teszik, s így erkölcstelen előnyökre tesznek szert. Ezeknek a tendenciáknak gátat kell vetni! És ki vethet gátat? Azok, akik becsülettel dolgoznak, tanulnak és nyíltan szembenéznek az effajta szemlélettel. Meg kell mondani, hogy ez sok esetben nem könnyű, de ha jobbat akarunk, akkor törvényszerűen így kell lennie.”

Xémedy Edit

(kisterenyei gimnázium)

Nagy siker volt!

Ismét vendégeskednek

Csaknem másfél év telt el azóta, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben járt a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttese. Sokan emlékeznek még a katonaművészek által aratott fergeteges sikerre. A művészegyüttes ma ismét ellátogat Salgótarjánba, hogy fellépjen a kohászati üzemek dolgozói előtt. Műsoruk nagyrészt átalakult, tartalmazza mindazt a gazdagságot, ami a Szovjetunió népeinek folklórját jellemzi. A

szovjet művészek kórusműveket, zenekari számokat, katonadalokat adnak elő, de fellépnek a majdnem kétórás műsorban a szólisták és a

boszorkányosán, ügyes ,tánco- ‘ sok is.

Az első számú PARANCS

re, tüdőre, mert, ha valáme- — Magukat nem törik le a lyik akár egy picit is nincs sikertelenségek

rendben, búcsút vehet innen az ember.

— S ezt nem akarja?

— Nézze! Ennyi idő alatt beleszoktam már ebbe a dologba, és úgy vagyunk itt

— Nekünk mindennek sikerülni kell! Nem maradhat ember omlás alatt és . . . szóval, minden ránk bízott feladatot végre kell hajtani.

Tajti Gyulának, pedig még

többiekkel, mintha mindig csak negyvenkét éves, jSen~ együvé tartoztunk 'volna. Nem fsa*'í kÜutotl; mar a dolgok neszívesen válnék ki közülük. hezebol. Mióta bányamentő, a „ .... , , , bevetéseken kívül szinte csak

’ aKKanyaSfk bányarablással foglalkozott kozott a legnehezebb munkája a bányamentőnek van?- Mi zártuk be - mondja tartása talán.

jő néhány kellemetlen esetünk. Emlékszem, már régebben, sújtólégrobbanásban halt , meg egyszerre nyolc ember • Kisteleken, s nem sokkal rá nekünk kellett újra kihajtani azt a beomlott vágatot. Iszonyú volt, amikor ráleltünk egy-egy kobakra, zsekhendőre, csizmára, kulacsra. Nekem azért is volt rossz, mert hárman voltak közülük, mint jómagam, cerediek.

— Van fia?

— Asszonylányom van, szerencsére.

— Ha fiú lett volna,, engedné neki a bányamentőséget ?

— Az ő dolga lenne. Hát, ha volna bátorsága, meg ki— Csak ez kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön a csapatba?

— Ez is. Meg rettentő nagy fegyelem. Nálunk ez az első

— majd mindegyik megszűnt Hä*» ebben sok igazság bányának az ajtaját, miután rejtőzik. Mert, ha nincs be- kimentettük, kiszereltük ami vetésünk, olyan munkákat mozgatható volt.

Sien .,anm,Üyenf6t v™ , Sorolja a Iégi neveket: SzámT parancs; Tőr Vény emK, 1 meg • Em- Gyorgyakna, Kistelek, Vecsek- higgye gl. szigorúbbak, mint

betörésre " Muslfj S 132 ÍnáSZÓÍ Margit‘ ^árm^ik ^eres testületjutnia, mert találkoztunk ak- — No, ennél az utóbbinál MEGINT HALLGAT EGY

k“-t’ott> lent' volt egy cifra esetünk. Előde- SORT, aztán mondja:

Rábolintok. ink is művelték ezt 3. bányát, - fíjggyg el nálunk 3 p3— No, az volt a világ egyik aztán felhagyták, begyulladt rancsot nem bíró, a vakmerő legnehezebb dolga. Az iszap- a szén. De hát ezt a munka- embernek nincs jövője. Pre- iapátolás. Az ember, amikor helyről nem lehetett észlelni, ciznek. fegyelmezettnek kell belemerítette a lapátot és ici— .sak már akkor, amitcor az lennie És nem csak a dologemelte, úgy érezte, mintha egyik alkalommal áttüzesedve ban, hanem a magánéletben

is. Másnapos, kialvatlan emtonnányi súlyt emelgetne. Ki húzta ki valaki a fúrószárat.

is döglöttünk ott rettenetesen. A bányát persze, azonnal ki berrel itt semmit nem lehet És tudja, az iszap alattomos, kellett üríteni. Aztán • mi a kezdeni.

Megtalál minden apró kis túloldalról, a régi. öreg vágat rést, s csak szivárog, szlvá- ból kiszedtük a tüzet.

rog Voit olyan, hogy nagy kínnal, keservvel előrehaladtunk egyik műszak alatt vagy három métert a vágalban, s amikor másnap visszamentünk a munkahelyre, az újabb betű rés visszavetett vagy tíz méterrel. Kezdhettük az elejénél is élőbbről.

— Meleg volt.

— Az. Meg ömlött a szén- rancs.

Az ügyeletes néz be az aj- tón, s villan a szeme.

— Látja, a parancs, az pa'nonoxid. Alig bírtuk magun- at a készülékben.

— Aztán — mondja rövid ülgatás után —, volt még

Keményen szorít nagy, erős kezével . .

Karácsony György

NÓGRÁD — 1981. március 1., vasárnap