Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

A differenciálódás háttere Hasonló adottságok, különböző eredmények Megyénk mezőgazdaságá­ban az elmúlt évek egyik fon­tos tanulsága az volt, hogy mostoha természeti viszonyok között is lehet eredményesen gazdálkodni. Ennek két fő útja van. Az egyik, az adott­ságokhoz jobban igazodó ter­melési szerkezet kialakítása, s a kereslet igényeinek megfele­lően folyamatos korszerűsí­tése. A másik, a gyakorlatban kamatozó szaktudás, az üzem­vezetés színvonalának javítá­sa. Ugyanezek érvényesek jobb feltételek mellett is, bár e területen az üzemek nem mindig használták ki a meg­levő erőforrásaikat. Állításunk bizonyítására elég megemlíteni, hogy a ter­melőszövetkezetek között a természeti adottságban és a mérleg szerinti nyereségben felállított képzeletbeli sor­rend évenként átrendeződik. Változatos a kép Az elmúlt évről készített mérlegadatok tanúsága sze­rint például az öt viszonylag legkedvezőtlenebb adottságú szövetkezet közül négynek a nyeresége megelőzte a megye öt legjobb adottságú üzeme közül kettőét. Még változato­sabb kép tárul elénk, ha az adottságok kihasználását üze­menként értékeljük. A lehetőségek és a realizált nyereségek egybevetéséből az derül ki a kedvezőtlen adott­ságú tsz-ek egyike-másika ké­pes arra, hogy gazdálkodása jobb megszervezésével a 37 tsz közül a harmincadik hely­ről a. hatodik, — Cserhátsu- rány — vagy a huszonkettedik helyről a negyedikre lépjen előre. (Nógrádmegyer). Ha­sonló adottságú tsz-ek kö­zött viszont olyanok is van­nak, amelyek a pyolc-tíz hely- lyel hátrább szorultak, de az utolsó harmadban több, jó fel­tételek között gazdálkodó tsz is található. Ezek: Szurdok- püspöki, Érsekvadkert, Lu- dányhalászi. Köze! hasonló nagyságú és adottságú termelőszövetkeze­tek között a területegységre jutó nettó árbevételben két- háromszoros különbség is előfordul. A termelési feltéte­lekben, a talajminőségben kö­zel sincs olyan szóródás, mint a nyereségági fejlesztési ala­pokban, s a költséggazdálko­dás egyes elemeiben. De a tejtermelés színvonala is hasonló volt a kedvezőtlen és a jobb adottságú tsz-ek össz- átlagában, ezért azonban csak a kedvezőtleneket illeti az el­ismerés. A példákat még so­rolni lehet. Ilyenkor, a középtávra szóló tervek készítésének idején, különösen időszerű az üzemi adottságok reális számbavéte­le, a jövőbeli várható változá­sainak feltérképezése. Az adottságok nagyon sok­félék és sajátosan differen­ciáltak. Szűkebb értelemben az adott természetföldrajzi és közgazdasági körülmények — mint a talajok fizikai, kémiai, biológiai állapota, az időjárás. a termőtáji hagyományok stb. — lényegében csak a mező- gazdaság adottságai. Ezen be­lül a gazdaságok az eszközök, a munkaerő, a rendelkezésre álló fejlesztési források, s a vezetési „adottságok” figye­lembevételével alakítják ki a helyi viszonyokhoz igazodó ter­melési szerkezetet. Ez pedig az üzem legfőbb adottsága lesz. , Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek ugyan­is előrelátásuk, vállalkozó­készségük, önmegújító ké­pességük, s szervezettségük szintje szerint jól, kevésbé jól vagy éppen rosszul sáfár­kodnak sokrétű lehetőségeik­kel. Így jutunk el a növény- termelés, az állattenyésztés, az erdő- és fagazdálkodás, az élelmiszertermelés potenciális lehetőségeihez, az esetlegesen fékező, korlátozó tényezőkhöz, de ez már az ágazat adottsá­ga! Az 1980. évi eredmények alapján egy tájegységbe tar­tozó őt szövetkezet között a búzatermesztés hektáronkénti átlagának szélső értékei hoz­závetőleg 1 tonnával tértek el egymástól. Kutatva az okokat, a gyen­gébbeknél a lemaradást a gáz- dálkodás több fogyatékossá­ga idézte elő, mint a rosszul megvalósított elővetemény, a fajtapolitika hiányosságai,- a nem kielégítő eszközállomány, a nem okszerű tápanyag-gaz­dálkodás, s még sorolhatnák tovább. Menet közben a ter­melés folyamatában a várható eredményt sem jól látták. Sokszor úgy tűnik, mintha egyes gazdasági folyamatok végigvitelében több véletlen- szerű esemény játszana közre, s kevesebb lenne a célszerű­ség. A növénytermelés telje­sítménye így indokolatlanul hullámzik, nem alakul ki az állattenyésztéssel sem a szo­rosabb összhang. A kiegészítő és melléktevékenységek ter­melésének erőteljes gyarapí­tása sem képes mindig elta­karni az alaptevékenységben elkövetett hibákat. Több következtetés is le­szűrhető. Az egyik, hogy az adottságok együttesen érvé­nyesülnek. A termőhelyi vi­szonyok önmagukban nem jel­lemzik a mezőgazdaság adott­ságait. A másik, hogy nem is csak az adottság, sokkal in­kább az erőforrások összhang­ja számít, az a lényeges. Az adottság végül is egy folya­mat, amely a konkrét gazdál­kodásban ölt testet. Vannak rövidebb és hosz- szabb távon javítható adottsá­gok. Nem változtatható meg az időjárás, komoly határokat állít a talajfelszín tagoltsága, de megváltoztathatók a hely­telen beidegződések, a fejlő­dést fékező gazdálkodási gya­korlat, de még az elhibázott beruházási döntés is. Más szó­val, a vezetési, szervezési adottságok. Csökkenthető a szóródás a tájtermelésben rej­lő lehetőségek jobb kihaszná­lásával, az ágazati szakosodás ésszerű fejlesztésével, a tech­nológiai fegyelem javításával, a szervezettség fokozásával. Szállítószalaghoz hajtófejet készítenek a salgótarjáni bánya­gépgyár szakemberei. Az összeszerelt állapotban hatvan ton­na súlyú gépmonstrumokat az eocénprogram bányáiban működtetik. Képünkön Jávor Gyula és munkatársai össze­illesztik a hajtófej alkatrészeit. Hi legyen a teendő Mezőgazdaságunk eredmé­nyességét, mozgékonyságát, alkalmazkodóképességét az­által fokozhatjuk, ha folyama­tában értékeljük meglevő adottságainkat, s rugalmasan számolunk a jövőbeni változá­sok szükséges és lehetséges irányaival. Még egy termőtá­jon belül is számos változata van a mezőgazdasági terme­lésfejlesztésnek. Más tehát a mezőgazdaság, a nagyüzem, s gazdaságon belül egy-egy ága­zat adottsága. Könnyű tehát belátni, az ob­jektív adottságok a jövőben sen fognak a gazdálkodáshoz idomulni, hanem ez mindiga gazdaságok feladata és fele­lőssége lesz, a gazdálkodás he­lyes szerkezeti arányainak ki­alakítása határozza meg, hogy egy kedvező szint elérését ho­gyan tudunk biztonságossá tenni, s mennyire lehet ki­egyenlíteni az objektíve ked­vezőtlen viszonyokkal szük­ségképpen együttjáró hátrá­nyokat. Az adottságok javításával csökken a gazdasági kockázat is. A hasonló adottságok pe­dig nemcsak sok tekintetben egyező gazdálkodási problé­mákat fednek, ám sokkal in­kább ésszerű együttműködési lehetőségeket kínálnak, ha megteremtik a közös és köl­csönös érdekeltség alapjait. Az is jói adottság, ha a szom­szédos gazdaságok „felfedezik” egymást, átadják tapasztala­taikat, s gyümölcsöző kapcso­latokat építenek ki. Tulaj­donképpen a mostoha adott­ságokat is „magunkhoz tud­juk édesíteni”, ha jól élünk a legfőbb adottságunkkal, . az emberi tényezővel. Dr. Gyöngyösi István Ne csökkentsük, gazdálkodjunk! Hallgatom a tanácskozáson az iparvállalatok képviselői­nek ingerült kifakadásait. Valamennyien a mezőgazdasági szövetkezetek melléküzemágai miatt háborognak, mondván: amit ezek a munkaerőpiacon művelnek, az tarthatatlan „Nálunk megtörtént — így az egyikük —, hogy kilépett egy komplett brigád, pontosabban átlépett egy tsz-hez”. „Mi meg már másodszor kényszerülünk arra — ,emígy a mási­kuk —, hogy feljelentsük a tsz-t megengedhetetlen munka­erő-csábításért. .. ” Ne firtassuk, hogy hol és mi módon lehetséges ilyen „feljelentéseket” tenni, s egyáltalán: mi az, hogy „megen­gedhetetlen munkaerő-csábítás”? Sokkal érdekesebb e há­borgások közös jellemzője, hogy tudniillik: „higgye már el mindenki, aki illetékes: kimerülőben a belső munkaerőtar- talék-forrás, jó ideje mást sem teszünk, minthogy egyre csökkentjük a létszámot... ” Az említeft tanácskozás második témája az ötnapos munkahétre való felkészülés volt. Az áttérés vezérjelszava, a végrehajtás legfontosabb követelménye: teljesítmény csők kenés nélkül és minden külső segítség nélkül, csakis a bel­ső tartalékokra számítva, tehát önerőből kell megvalósítani az ötnapos munkarendet. S a Munkaügyi Minisztérium jelenlevő vezetői lepődtek meg legjobban, amikor a vál­lalatok képviselői egy emberként nyugtatták meg őket: szű­kös ugyan a belső létszámtartalék, de az áttérésre még bő­ven futja belőle! Furcsa és elgondolkoztató ellentmondás. Egyfelől igaz, hogy a vállalatok valóban hozzáláttak a létszámcsökken­téshez (vállalati szóhasználattal élve: a „tartalékok” feltá rásához és hasznosításához). Másfelől: a nagy buzgólkodás közepette nemhogy „kimerülőben” lennének, éppen ellen­kezőleg: érintetlenül maradtak, vagy éppenséggel növeked­nek a létszámfedezettel biztosított teljesítménytartalékok. Kérdezhetné bárki, ugyan miként lehetséges ez a furcsa­ság? Nos, egyszerűen úgy, hogy amit vállalataink racioná lis létszámgazdálkodásnak fleveznek, az jószerével nélküliéi az ésszerűséget; amit meg „létszámcsökkentésnek” tüntet­nek fel, az nem más, mint — egy újabb keletű kifejezéssel élve — passzív munkaerő-gazdálkodás. Ha valaki kilép, nyugdíjba megy, bevonul, gyereket szül, munkakörét szétaprózzák a többiek között, s nem vesz nek fel helyette senkit. Mindez rendben is lenne, ha a tá' vozó, vagy a hiányzó munkaerő pótlásáról a tudatos mun­kaerő-gazdálkodási megfontolások miatt mondanak le. Ám az esetek nagy részében inkább csak a létszámcsökkentés rosszul értelmezett jelszava lebeg a vállalati munkaerő-gaz­dálkodók szemei előtt. Nem is nagyon lebeghet más, pél­dául a vállalati munkaerő-gazdálkodás hosszabb távra ki­dolgozott stratégiai terve, mert ilyen terveket többnyire nem készítenek. S mert nincsenek, így a létszám-, illetve a tel­jesítménytartalékok felderítését és hasznosítását illetően in­kább csak a sötétben tapogatódznak a vállalatok. Az vi­szont kétségtelen, hogy részben, vagy éppen maradéktala­nul eleget tesznek a- létszámcsökkentési kívánalmaknak. De milyen áron?! Kezdetben még alig, ma már egyre inkább érzik, hogy e passzív munkaerő-gazdálkodás következtében egészségte­len szakmai és életkori torzulások jellemzik a vállalati lét­számot. S mert a belső munkaerőmozgás legfontosabb felté­telét jelentő átképzéssel, illetve továbbképzéssel is bajban varrnak (ezt a roppant feladatot sem lehet egy kormány- rendelettel megoldani!...), ezért az imént jelzett torzulá­sok többnyire helyrehozhatatlanok. Ez önmagában is hozzá­járul a hiánypszichózis érzetéhez, végtére is bizonyos szak- képesítésű és bizonyos életkorú szakemberekből valóban hi­ány van. Rövidre zárva a bonyolultnak látszó) folyamatot: tud­ják jól a vállalatok, sőt, ha érdekeik úgy diktálják, jel is ismerik, a létszámhelyzettel „globálisan” semmi gond. A létszám strukturális megoszlásával viszont annál több. No, de ki és mikor, s milyen érvekkel biztatja őket arra, hogy hasznavehetetlenné torzítsák a létszámstruktúrát? Minden idevágó határozat, irányelv, agitáció és biztatás csakis a racionális létszámgazdálkódást sürgeti, ami persze feltéte­lezné az előrelátó vállalati munkaerő-politikát és gazdálko­dási gyakorlatot. Gépeket, technológiai rendszereket sem le­het —, súlyos következmények nélkül — ötletszerűen át­rendezni. Akkor meg mi okból hiszik azt, hogy a terme­lőerők legértékesebbjével, az emberi munkaerővel hirtelen támadt ötletek alapján lehet gazdálkodni? v. cs. Új versenyvállalások Nagyobb követelmények állnak a szocialista brigádok előtt E napokban teszik meg az tűzött határidők előtt fejezik lektívák, amelyeknek anyag­idéi versenyidőszakra vonat- be, jó minőséget garantálva, és energiamegtakarításra van kozó verseny vállalásaikat me- Fölajánlásuk jelentősége: gyénk gyáraiban a szocialista kemence működésének egy módjuk: ők a fajlagos föl- használás javításával 11 mit és a munkabrigádok. ígazod- nappal korábbi indítása hagy lió forint értékű spórolást ván a változó gazdasági kö­rülményekhez: . a versenymoz- galomban is a jó minőségre vonatkozó követelmények vál­tak mérvadóvá. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG Eddig mintegy százhúsz csa­értékű többlettermelést ered­ményez. KÉPESSÉGEK ' KIHASZNÁLÁSA Mintegy hetven brigádválla­lásra számítanak idén összesen ajánlottak föl. ÜJ CSAPATOK ALAKULTAK Idáig harminc brigád nyúj­totta be vállalását a verseny­felelősnek a Salgótarjáni Vas­a salgótarjáni síküveggyár öntöde és Tűzhelygyárban. pat nyújtotta be fölajánlását versenyirodáján. Mint az iíle- Megállapítható, hogy új bri- erre az évre a salgótarjáni öb- tékesek mondják: a csapatok- gádok alakultak olyan terüle­nak a tavaly elért szint meg- teken, ahol eddig kevés csapat versényzett, például a sajtoló- és a zománcozóüzemben. A fölajánlásokra jellemző a lösüveggyárban. A vállalások­ban a tervek mennyiségi túl­teljesítése helyett a selejt to­vábbi csökkentése áll a fő he­lyen, Ennek teljesítése igen nagy terhet ró a brigádok tag­jaira: 2—3 százalékos selejt- hányadból már fél százalék lefaragása is elismerésre ér­demes teljesítmény. A kiszolgáló üzemek kol­lektívái gyors és az eddigitől tartásához idén nagyobb telje­sítményre lesz szükség. Egyik fő feladat a korábbi beruházásokkal létrehozott konkrétság, a pontosság. Er- termelési képességek nagyobb re az adott lehetőséget, hogy fokú kihasználása, tehát eb- az üzemek vezetői részletes ben a gyárban bizonyos terű- tervet mutattak be a kollektí­szem- váknak, így azok tudták mi- Fontos hez igazítani, viszonyítani vál­lalásukat. Fontos helyen állnak a do­pontosabb, alaposabb munka- ra; köztük az Ikarus és a Pa- kumentumokban a minőség további javítására vonatkozó ajánlások: a hidegüzemben és az öntödében vállalt selejt­— kép: kulcsár — végzésre tettek vállalást. A tavalyi egy komplexbrigád után idén két ilyen dolgozói közösség vesz részt a verseny­ben. Ők a kemencék fölújítá­leteken a mennyiségi pontok is mérvadóak, teendők várnak a ragasztott üveget gyártó üzem csapatai­ra; köztük az noráma nevű brigádra. A tmk-brigádok az alapos, gon­dos kemencefölújítással vál­hatnak hasznossá a gyár szá- csökkentés értéke összesen mára. A húzóüzem brigádjai sában töltenek be fontos sze- az „A” minőségű üveg rész- repet. Legfőbb vállalásuk is arányának növelését vállalták, erre vonatkozik: a soron levő Sokat tehetnek az önköltség fölújításokat egy nappal a ki- csökkentéséért azok a kol­több mint másfél millió rint. fo­A munka­védelemre összesen 1 millió 700 ezer formtot költ közvetlenül bui- esetelhárításra idén a BKG salgótarjáni gyáregysége. Az összeg fölhasználásara vonat­kozó előirányzat tizennégy ki­sebb és nagyobb horderejű te­endőt sorol föl. A legnagyobb summát — 600 ezer forintot — a védő­eszközök, -ruhák, -fölszerelé­sek megvásárlására fordítják az üzemiek. Kevesebb pénzt — 200 ezer forintot — hasz­nálnak föl a világítás fejlesz­tésére. Ezzel kapcsolatban az egész gyáregység területén ki­jelölték azokat a munkahelye­ket, amelyeken a fényviszo­nyok nem egészen felelnek meg a követelményeknek. Gondot fordítanak a műhelyek, csarnokok szellőzésére is: az elhasználódott szereldei lég­cserélő berendezések fölúji- tására százezer forintot szán­tak az illetékesek. Jelentékeny összeget fordítanak az elektro­mos hálózat biztonságossá té­telére, egyes szakaszainak cse­réjére is a gyáregység épüle­teiben. A biztonságosabb üzemanyag-tárolás céljából — 60 ezer forintos költséggel — új tárolóhelyiséget alakítanak ki. NÓGRÁD - 1981. március 31., k«dd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom