Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Kongresszusi beszélgetések Nógrádban A szovjet emberek őszinte békevágyáról A hét három kérdése ni. Hunkában a békéltető bizottság Pham Van Dong 75 éves A barátság 60. évfordulóra A Mongol Népi Forradalmi Párt hatvan éve Amikor hatvan esztendővel ezelőtt, 1921. március 1-én megalakult a Mongol Népi Forradalmi Párt, az ország hivatalosan önálló volt. Ám az 1911-ben alakult Kiilső-Mon- gólia két szomszédos nagyha­talom, a cári Oroszország és a kínai birodalom közös befo­lyási területe volt. Pétervár is, Peking is igyekezett a ma­ga akaratát érvényesíteni a feudáiis-teokratikus államve­zetés, az ország élén álló lá- maista-buddhista papi kor­mányzat felett. A Magyaror­szágnál tizenhatszorta na­gyobb, de akkoriban alig va­lamivel több mint félmillió lakosú országban 1917/18-ban a Nagy Október győzelmét követő hónapokban kommu­nista csoportok alakultak, kö­zöttük két igen jelentős, Szu- he Bátor és Csoibajszán veze­tése alatt. A két csoport 1919/20 telén egyesült és a közös programban a forradal­mi párt egyik fontos feladata­ként jelölte meg az idegen megszállók, a fehérgárdisták és a kínai nacionalisták ki­űzését a mongol nép földjé­ről. Ideiglenes forradalmi kor­mányt, majd mongol néphad­sereget szerveztek, amely a Vörös Hadsereg segítségével 1922 közepére az ország egész területéről kiverte az idegen csapatokat. 1923-ban a főp'api reakció meggyilkoltatta a nép hősét, Szuhe Bátort. 1924. no­vember 26-án a parlament, a népi hurál kikiáltotta a Mon­gol Népköztársaságot. A mongol kommunisták ve­zették azt a történelmi küz­delmet, amelynek során az ország, a fejlődés tőkés sza­kaszát átugorva a korai feu­dalizmusból a szocializmus építésének útjára lépett. A Mongol Népi Forradalmi Párt áldozatos munkájának hatvan éve alatt a Mongol Népköz- társaság a fejletlen, nomád­állattenyésztő országból agrár­ipari országgá változott, ahol ma már ipar adja a nemzeti jövedelem 30 százalékát, as ország tagja a szocialista or­szágok gazdasági közösségé^ nek. A magyar kommunisták, a magyar nép tisztelettel kö­szönti a mongol kommunisták pártját megalakulásának 60. évfordulóján és további sike­reket kíván a távoli, de hoz­zánk mégis közel álló mongol népnek. * A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságát, a párt meg­alakulásának 60. évfordulója alkalmából. etnami Szocialista Köztársa­ság miniszterelnökét 75. szü­letésnapja alkalmából. * A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Pham Van Dongot szü­letése napja alkalmából Le- nin-renddel tüntette ki. — Ki kell küszöbölni min­dent, ami megnehezíti, lassú­vá, gyötrelmessé teszi az új meghonosításának folyamatát — mondta Leonyid Brezsnyev az új gyártási technológiák­kal, korszerű ipari termékek­kel összefüggésben az SZKP XXVI. kongresszusán. Van- nak-e nálunk ilyen, a meg­újhodást gátló tényezők? — kérdeztük Mitterbach Pált, a salgótarjáni öblösüveggyár műszaki-fejlesztési osztály- vezetőiét. — Erre nagyon nehéz vála­szolni — bocsátotta előre a szakember. — Ha újat akarok, ahhoz először pénz kell. Ne­kem nincs, tehát hitelt kérek. Csakhogy ez rendkívül bo­nyolult és hosszadalmas. Ki kell dolgozni töviről hegyire, mit mivel és hogyan. Be kell szerezni külkereskedelmi nyi­latkozatot, belkereskedelmi nyilatkozatot satöbbit. Mire minden megvan, már nem érek el annyit a pénzzel, amennyit eredetileg elértem volna. Szóval, több bizalom kéne a vállalatoknak. Igaz, ha valaki itt téved, körülményes anyagilag felelősségre vonni. Más: a szerződési fegyelem. Ez főleg az építőiparban laza. Késnek a kivitelezéssel. Ezen­kívül a kisebb beruházási munka elvállalásáért könyö­rögni kell, alig akad vállalko­zó .. . Gyáron belül? ... Itt nincs nagyobb akadály. Ha már elértünk oda, hogy a megújítás tölünk függ, meg­oldjuk. Egy átcsoportosítás együtt jár jövedelemnöveles- seí, s többet a dolgozó szíve­sebben keres még szokatlan munkával is. Igaz, sok bajunk van a folyamatos /húszakkal. Tegnap a Fiatalok órájában is láttuk: mindenki egy mű­szakban dolgozna. De a gépe­ket is ki kellene használni... * — A kongresszus megnyitó­ját és az SZKP főtitkárának beszámolóját a soron levő kül- és belpolitikai • feladatokról még idehaza néztem a televí­zióban, azután néhány napra Csehszlovákiába utaztam, ahonnan közelmúltban jöttem meg — kezdte dr. Bencze Bar­na, a pásztói termelőszövetke­zet elnöke. — Ott is nyomon követtem a kongresszus me­netét, hiszen ez napjaink leg­fontosabb eseménye, olyan erő, amely hosszú ideig meghatá­rozza a világ politikai, társa­dalmi arculatát és így mész- szemenően kihat a mi társa­dalmi, gazdasági életünkre is. A jelenlegi helyzetben szinte mérhetetlen jelentősége yan annak a nyugodt, megfontolt és az élet realitásait messze­menően figyelembe vevő hang­nemnek, amit nap mint nap tapasztalhatunk a kongresz- szus eseményeit látva és hall­va. Én — őszintén szólva — azt várom, hogy a közeli idő­ben, ebben a bonyolult hely­zenben, végül az enyhülés fog felülkerekedni. Dolgozóink is nagy érdeklő­déssel kísérik a kongresszu­son zajló eseményeket, s már többen is szóltak, szeretnék, ha együtt megbeszélnénk ezt a nagyszabású eseményt. A közeli napokban erre feltétle­nül szakítunk időt. * — Engem igen megragadott az a következetes békeprog­ram, békepolitika, amelyet a szovjet párt továbbra is követ — mondja Szabó Miklós, a salgótarjáni Budapesti úti Ál­talános Iskola igazgatója. — Egyértelműén csak helyeselhe­tem a Szovjetunió azon tö­rekvését, hogy a fegyverkezést Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti: Japán hivatalos körökben fokozódó érdeklődés tapasztal­ható a nemzetközi enyhülés megszilárdítása céljából elő­terjesztett szovjet kongresszu­si javaslatok, valamint Leo­nyid Brezsnyevnek, a szovjet —japán kapcsolatok javítását szorgalmazó állásfoglalása iránt. Kormányforrásoktól származó értesülések szerint Szakuraucsi Josio, a liberális demokrata párt főtitkára és korlátozza, különösen nukleá­ris területen. Természetesen Brezsnyev elvtárs beszédének számos gondolata keltett még bennem érdeklődést, mégis az előzőekhez csupán azt tenném hozzá, hogy nagyra értékelem azt az álláspontot, amely sze­rint minden népnek önmagá­nak kell megoldania a problé­máit, hiszen minden gondért és örömért elős'dlegesen saját maga felelős. Szimpatikus volt számomra a beszámoló őszin­te, nyílt hangja, kritikai szel­leme. Az elmondottak azért érdekesek, azt hiszem mind­azok számára, akik gyermekek nevelésével foglalkoznak, mert ahhoz, hogy alkotó és eredmé­nyesebb munkát végezhes­sünk, a két világrendszer kö­zötti párbeszédre van szük­ség, a béke és az enyhülési folyamat megerősödésére. * — Mostanában fokozottab­ban foglalkozom külpolitikai kérdésekkel — magyarázza Szerencsi Andrásáé, a nagy- bátopyi Bányász Művelődési Ház igazgatója, — talán ezért azok a javaslatok visszhangoz­nak bennem a legjobban, amelyeket a szovjet fél nyil­vánított ki az enyhülés, a fegyverkezési hajsza meg­szűntetése érdekében. A világ népei számára sem mindegy, hogy a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok — hogyan alakítja kap­csolatát az elkövetkezendők­ben. A kongresszuson dlyan konkrétumokról is szóltak, amelyek félreérthetetlenül bi­zonyítják a szovjet párt- és állami vezetés, a szovjet nép őszinte békevágyát. Minden gondolkodó elme felfoghatja, hogy az emberiség, a világ népei lennének gazdagabbak azáltal, ha a szellemi és anya­gi erőket, javakat nem hábo­rús célokra, hanem az emberi humánum kifejlesztésére for­dítanánk. * — A kongresszus eseménye­it figyelve az ember óhatatla­nul saját munkaterületére gondod, összevet, hasonlít, a jó módszereket igyekszik fel­használni — mondja Czene József, a Nógrád megyei Ta­nács salgótarjáni járási hiva­tala elnöke. — Az SZKP XXVI. kongresszusán elhang­zottak közül különösképpen három dolog ragadta meg fi­gyelmemet. Az egyik a terve­zés, a tervfegyelem kérdése. Nem attól lesz a terv igazán terv, mert elfogadják. Nagy szükség van rá, hogy a lakos­ság, az állampolgárok minél jobban ismerjék meg az el­képzeléseket, azonosuljanak azzal, mondjanak róla véle­ményt, egészítsék ki újabb öt­letekkel a végrehajtás során. Talán azért is ragadta meg fi­gyelmemet, mert ezekben a hetekben-hónapokban nálunk iß az öt évre szóló és az idei tanácsi tervek szerepelnek középpontban. A másik: az ál­lami élet demokratizmusának fejlesztése, amelyet Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozott. Ha­sonlóak a törekvések nálunk is, hogy a tanácsok, az állan­dó bizottságok váljanak igazi „tanácskozó” testületekké. A harmadik dolog: nem elég jó döntéseket hozni, azokat vég­rehajtani! Szükség van a kö­vetkezetes ellenőrzésre is, a végrehajtás tapasztalatainak pontos felmérésére, s ez nem időszakos, hanem folyamatos igény . . . Azt hiszem, ezek az SZKP kongresszusán is felve­tődött gondolatok számunkra is tanulságosak . . . más befolyásos konzervatív tisztségviselők találkozni fog­nak Dmitrij Poljanszkij tokiói szovjet nagykövettel, hogy tá­jékozódjanak a moszkvai bé­kekezdeményezések felől. A japán főváros politikai meg­figyelői nagy jelentőséget tu­lajdonítanak e hivatalos tokiói lépésnek, mivel a szigetországi vezetők — az afganisztáni szovjet katonai segítségre hi­vatkozva — az utóbbi időben korlátozták az ilyen jellegű személyes érintkezéseket. Milyen visszhangot váltott ki az SZKP XXVI. kongresz- szusának eddigi menete? Ezekben a napokban — nem túlzás ezt állítani — Moszkván a világ szeme. Az SZKP XXVI. kongresszusá­nak eseményei a világközvé­lemény középpontjába kerül­tek, különösen az által, hogy már Leonyid Brezsnyev refe­rátumában történelmi jelen­tőségű javaslatok hangzottak el. Már most meg lehet jó­solni, hogy a szovjet párt- kongresszus úgy vonul be a történelembe, mint a Szovjet­uniónak a nemzetközi kap­csolatokban új korszak kez­detét előkészítő kezdeménye­zését meghozó nagy esemény. Máris érezhető ugyanis, hogy a világban nem minden téren fújnak hidegháborús szelek, nem minden térségben várhatók viharok... S éppen a legfontosabb területen, a kelet—nyugati kapcsolatokat meghatározó szovjet—ameri-' kai viszonyban nyílnak új le­hetőségek Leonyid Brezsnyev javaslatai nyomán. Egy csúcs- találkozó gondolatát a jelek szerint (és a nyilatkozatok szerint is) Washingtonban ko­molyan kezdik tanulmányoz­ni. Ny ugat-Európában főleg az enyhülés megszilárdítását cél­zó többi szovjet indítvány ta­lált visszhangra, mindenek­előtt az úgynevezett „bizalom- erősítő intézkedésekre” vo­natkozó javaslat, amelyet ál­talában a nyugat-európai ál­lamok, így például Francia- ország számára tett gesztus­ként, a madridi találkozón előterjesztett francia tervezet1- hez való közeledésként érté­kelnek. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa alkalmat adott a test­vérpártok vezetőinek, hogy felszólalásaikban hangot ad­janak törekvésüknek: a Szov­jetunióval együtt küzdenek a békéért, a társadalmi haladá­sért. Kádár János is hangsú­lyozta, hogy Leonyid Brezs­nyev új, nagy horderejű ja­vaslataival teljes mértékben egyetért. Az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára rámutatott arra, hogy a Szov­jetuniót és a Magyar Népköz- társaságot összeköti céljaink és alapvető érdekeink azonos­sága. Minden erővel a szocia­lista közösség összefogásának, egységének, együttműködésé­nek erősítésére kell töreked­Szombatra virradóra a sza- úd-arábiai Dzsiddában be­fejezte tanácskozását az Irak és Irán viszályában közvetí­teni hivatott „iszlám bizott­ság”, amelyet a januári taifi iszlám csúcstalálkozón hoz­tak létre. A kilenctagú békéltető bi­zottság a tervek szerint még szombaton Teheránba, on­nan vasárnap Bagdadba uta­zik, és várhatóan hétfőn es­te érkezik vissza Szaúd-Ará- biába. A bizottság tagja Ziaul Hak pakisztáni, Ziaur Rahman bangladesi, Sékou Touré guineai és Dawda Ja- wara gambiai államfő, Bü- lent Müsü török miniszter- elnök, a szenegáli és malay- siai külügyminiszter; Jász- szer Arafat, a PFSZ végre­hajtó bizottságának elnöke, és Habib Satti, az iszlám konferencia főtitkára. Mint Habib Satti korábban közölte, a bizottságnak az el­ső jószolgálati útján az lesz a feladata, hogy érdemi hala­dást ígérő tárgyalások meg­kezdésére vegye rá á két had­viselő felet. A bagdadi rádióban péntek este sugárzott katonai közle­mény szerint az iraki erők Fao olajkikötőtől délre harc­Ennek a gondolatnak a je­gyében foglalkozott a kong­resszuson számos felszólaló a lengyelországi eseményekkel is. Végül meg kell említeni, hogy a pártkongresszus alkal­mát felhasználva, számos, fontos, kétoldalú találkozóra, eszmecserére került sor Moszkvában. Leonyid Brezs­nyev elsőnek Fidel Castróval találkozott. Megbeszélésük megfelelt annak, hogy a szo­cialista Kuba helyzete nagy figyelmet érdemel ma, amikor az imperialista törekvések Közép-Amerikában mind ve­szedelmesebb, mind fenyege­tőbb módon jelentkeznek. Veszélyben volt-e a. fiatal spanyol polgári demokrácia a puccskísérlet idején? Ügy látszik: igen... Bár nyilvánvaló, hogy Tejero csendőr alezredes, a spanyol parlament, a Cortes épületé­be behatolt Quardia Civil egy­séggel magára maradt, s tu­lajdonképpen csak Del Bosch altábornagy, a valenciai ka­tonai körzet parancsnoka mozdult még, az, aki kivéte­les állapotot rendelt el. A napok múltával azonban a spanyol sajtó néhány érdekes és nyugtalanító részletet is közölt: a vezérkari főnök he­lyettese csatlakozni akart Tejeróhoz, a puccs forgató- könyve szerint pedig a Mad­rid melletti páncélos hadosz­tály egységeinek meg kellett volna szállniok a főváros stra­tégiai pontjait. Armada Comyn tábornok, a vezérkari főnök helyettese, valaha épp János Károly király nevelője volt. Egyes hírek szerint a tábornok a puccskísérlet órái­ban meg is akart jelenni az uralkodó előtt, de az nem fo­gadta. Általában megegyeznek a madridi politikai megfigye­lők abban, hogy János Ká­roly határozott magatartása húzta keresztül a puccsisták számításait. A király éjszakai rádió- és televízióbeszéde nagy hatású volt és láthatóan visszariasztotta az államcsíny­től azokat, akik rokonszenvez­tek Tejero tervével és tetté­vel. Az elvetélt puccskísérlet pillanatnyilag megerősítette az új miniszterelnököt Calvo Sotelót, aki meg is kapta az abszolút többséget a parla­mentben. De az új kormány­fő nem koalíciós kormányt alakított, hanem csak az úgy­nevezett demokratikus cent­rumra támaszkodott. képtelenné tettek egy iráni gyorsnaszádot és 32 iráni ka­tonát megsemmisítettek. Az INA iraki hírügynökség köz­leménye egy iráni harci jár­mű, két ágyú, egy rakétain­dító állvány és egy megfi­gyelőállás elpusztításáról szá­molt be. Bagdad szerint a saját veszteség hat katona, egy csapatszállító- eszköz és egy gépjármű volt. A PARS iráni hírügynök­ség pénteken azt jelentette, hogy az iráni tüzérség sú­lyos károkat okozott Fao olaj- kikötő rakodóberendezései­ben. Az iráni tüzérség Khor- ramshahrnál e jelentés sze­rint meghiúsította az egyik iraki - lövészzászlóalj áttöré­si kísérletét, s itt kétszáz ira­ki katonát tettek harcképte­lenné. Csütörtökön Ahwaz kö­zelében súlyos veszteségeket okoztak az iraki csapatoknak, amelyeknek következtében kénytelnek voltak több ki­lométert visszavonulni. Nyolc ember vesztette éle­tét a kurdisztáni Marivan környékén az iráni rend- fenntartó erők és a „Kume- leh” nevű kurd szervezet fegyveresei közötti összecsa­pásban — közölte szombaton az iszlám köztársasági párt lapja. A spanyol polgári demokrá­cia megmenekülését egy fran- cóista jellegű katonai puccs veszélyétől Nyugat-Európa kü­lönösen nagy megkönnyebbü­léssel fogadta. Spanyolország 1984-től kezdve a Közös-Piac­hoz fog csatlakozni. Ezt kö­vetően pedig a madridi jobb­oldal a NATO-ba való belé­pést szorgalmazza. Ismét napirendre kerül Na­míbia függetlenségének kér­dése? Még élénken a világ emlé­kezetében élhet, hogy Géni­ben az ENSZ égisze alatt nemrég nemzetközi konferen­cia ült össze, amelynek az lett volna a feladata, hogy meghatározza egy délnyugat­afrikai terület, a fajüldöző pretóriai rendszer által bito­rolt Namíbia sorsát. A kon­ferencia kudarcba fulladt. Mégis, már az a tény, hogy létrejött, s hogy először si­került egy asztal mellé ültet­ni a Dél-afrikai Köztársaság képviselőit és a népi felsza­badító szervezet, a SWAPO vezetőit, azt jelezte, hogy megindult egy folyamat... Most az Afrikai Egységszer­vezet miniszteri tanácsa fog­lalkozott újra az üggyel. Ad- disz Abebában az Africa Hall épületében üléseztek az afri­kai országok külügyminiszte­rei. Egységeseknek mutatkoz­tak abban, hogy sürgessék a pretóriai hatóságok elleni fel­lépést. Különösen a Dél-afri­kai Köztársasággal szembeni, már korábban kimondott olaj- szállítási tilalom betartását. Mert például tételesen fel­panaszolták egyesek, hogy a brit—holland- Schell társaság öt nagy olajszállító hajója ép­pen most van úton Dél-Afri- ka felé ... Pedig a nyugati hatalmak — szavakban — sokszor fe­jezték ki már egyetértésüket azzal, hogy Namíbiának meg kell adni a függetlenséget, s hogy evégből a fajüldöző pretóriai rendszert tárgyalá­sokra kell kényszeríteni, en­nek viszont az embargó, a szállítási tilalom a leghatáso­sabb eszköze. Ha azonban üzletről van szó, profitról, ak­kor a legszigorúbb tilalmakat is áthágják. Mindezek ellenére az Afri­kai Egységszervezet miniszteri tanácsában elhangzott az a remény, hogy Namíbia még az idén függetlenné válhat. Ha ez bekövetkeznék, nagyot változnának az erőviszonyok Afrika déli felén. Pálfy József Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, táv­iratban köszöntötték Pham Van Dongot, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Vi­Szombaton ünnepelte az af­gán nép az első szovjet—af­gán baráti szerződés meg­kötésének 60. évfordulóját. Afganisztán üzemeiben, az állami vállalatoknál és az is­kolákban ezekbén a napok­ban nagygyűléseket tartot­tak az évforduló tiszteletére — írja a TASZSZ kabuli tu­dósítója!. Az ország társadalmának különböző rétegei úgy tekin­tenek a 60 évvel ezelőtt lét­rejött szerződésre, mint az el­ső, Afganisztánnak egy má­sik állam vonatkozásában va­lóban egyenjogú kapcsolato­kat biztosító dokumentumra, amely a barátság és a jó­szomszédság, a békés és ön­zetlen, kölcsönösen előnyös együttműködés alapjait te­remtette meg az afgán és a szovjet nép között. Hatvan évvel ezelőtt a fia­tal szovjet állam elsőnek is­merte el Afganisztánnak az angol gyarmatosítók elleni harcban kivívott függetlensé­gét. Azóta kézzelfogható eredmények jelzik a kétoldalú együttműködést: több tízezer kilométer hosszú úthálózat/ ipari és mezőgazdasági létesít­mények, vízi és hőerőművek/ iskolák. A Szovjetunió mű-, szaki és gazdasági közreműkö­désével több mint 130 külön­böző, az ország gazdasági fej­lődése szempontjából fontos létesítmény épült, vagy épül, több mint 70 ezer afgán munkásból képeztek szovjet segítséggel szakembert. NÓGRÁD — 1981. március 1., vasárnap 3 Fokozódó érdeklődés Japánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom